Délmagyarország, 1987. június (77. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-26 / 149. szám

Péntek, 1987. június 26. 3 Áz Országgyűlés ülésszaka érintő környezetvédelmi feladatokból reánk hárul. Ezután Ábrahám Kálmán hangsúlyozta: a társadalmigazdasági fejlődés hazánkban is együtt jár a természeti erőforrások fokozottabb igénybevételével, a termelé3 és a fogyasztás bővülésével, a környezeti ártalmak növekedésével. Az emberi környezetben lejátszódó folyamatok kedvezőtlen hatásai sok esetben hosszú idő elteltével jelentkeznek, és a társadalom általában csak akkor ismeri fel ezeket, ha már gazdasági gondokat, egészségkárosodást, vagy amikor új típusú konfliktusokat okoznak. Ezért a fejlesztéseket különös gonddal kell előkészíteni. Széles körű •tudományos, szakmai előkészítő munkát kíván például a Dunántúli-középhegység ásványvagyonának kitermelése, a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer megépítése, vagy a Balaton idegenforgalmi adottságainak hasznosítása. Az ezekkel kapcsolatos programok megvalósítása szükségessé teszi, hogy az erőforrások hasznosításával egyidejűleg a komplex környezetvédelmi intézkedések is megtörténjenek. A fejlesztések különböző összefüggéseit, az intézkedések várható hatásait fel kell tárni a lakosság előtt, és meg kell szerezni annak aktív támogatását A nagy térségekre kiterjedő és sok embert érintő programok hatásaikban meg is haladják a szűkebb értelemben vett környezetvédelmi tennivalókat, társadalmi, politikai ügyekké is válnak, és ennek következtében a Minisztertanács és a kormányzati szervek sokkal behatóbban foglalkoznak megvalósításukkal. Az elmúlt középtávú tervidőszak hazai környezetvédelmi munkájáról szólva elmondotta: sokat tettünk, de még mindig nem eleget. Az OKTH elnöke szólt arról, hogy mennyibe kerül az országnak a környezetvédelem. Mind mondotta: a VI. ötéves tervidőszakban a közvetlen ráfordítások mintegy 32 milliárd forintot tettek ki, és ezek 75 százaléka a vízminőség és a termőföld védelmét szolgálta. A VII, ötéves tervidőszakban a hasonló ráfordítások tervezett összege 47 milliárd forint. Ebből 5 milliárd forintot fordítunk a levegőtisztaságvédelmi program megvalósítására; 2,5 milliárd forintba kerül 8 város szennyvíztisztító műveinek, s több mint 2 milliárdba a dorogi veszélyeshulladék-égetőmű, illetve az aszódi lerakó megépítése. Becslések szerint a levegőbe jutó szén-monoxid 60 százaléka a nitrogén-oxidok 30 százaléka és az ólom 90 százaléka a közlekedésből származik. Sürgős teendőink vannak a járműállomány összetételének korszerűsítésében, a karbantartás és az üzemeltetés javításában, valamint a forgalomszervezésben. Hazánk környezeti állapotát alapvetően befolyásolja a rendelkezésre álló víz menynyisége és minősége. Felszíni vízkészleteink többsége kielégítő minőségű, felszín alatti vízkincsünk nagyobb részét azonban a kommunális, az ipari és a mezőgazdasági tevékenység szennyezései veszélyeztetik. Egyre több település ivóvize válik szennyezetté. Ezt a folyamatot gyorsítja a vízellátási és a szennyvíztisztítási kapacitás még mindig növekvő különbsége. Mindezek következtében nagyobb figyelmet kell fordítani a csatornázási és szennyvíztisztítási feladatokra. Az eredményes környezetvédelmi munka feltétele az is, hogy egyre jobban érvényesüljön a regionális szemlélet a feladatok tervezésében és azok megvalósításában. Tevékenységünket mindenekelőtt a jelentősen szennyezett térségek gondjainak mérséklésére keli összpontosítani. E szempontból a fővárosnak és tágabb környezetének különleges a helyzete, mert ide koncentrálódik az ország termelőerőinek, infrastruktúrájának jelentős hányada, és itt él több mint 3 millió ember. Ennek következtében az agglomerációs övezet környezeti állapotának javítása nagyobb feladatot jelent, különösen a veszélyes hulladékok ártalmatlanítása és a közlekedésből eredő légszennyezés és a zajártalmak elhárítása szempontjából. Az egészséges életfeltételek megteremtése érdekében gondoskodni kell a települések előírásoknak megfelelő beépítéséről, az épületek megfelelő műszaki, esztétikai állapotának fenntartásáról, a kellő kiterjedésű és arányú zöldterületek, az egészséges ivóvízellátásról, a csendről, a hulladékok gyűjtéséről és elhelyezéséről, a stresszhatások csökkentéséről. A gazdaság és a környezetvédelem jobb összehangolása érdekében számos megoldandó feladatunk van. Ezek közé tartozik a természeti .erőforrások reálisabb értékelése és ennek a piaccal történő elismertetése. Mielőbb meg kell erősíteni a környezetvédelem ipari hátterét. Ez most a termelési szerkezet átalakításának gyorsításakor különösen időszerű azért is, mert a környezetvédelmi szempontok figyelembevétele a különböző technológiák kidolgozásában, a termelő berendezések előállításában növelheti a gazdasági hatékonyságot, javíthatja a minőséget és a termékek exportálási lehetőségeit — mutatott rá Ábrahám Kálmán. Expozéja befejező részében hangsúlyozta: a környezetet az egész társadalomnak kell védenie, és ezt a munkát a hivatalnak kell koordinálnia. E feladat ellátását nehezíti az a tény, hogy a környezetvédelmi hatáskörök az indokoltnál erősebben megosztottak. Fokozza a gondokat, hogy az OKTH a közvélemény előtt a környezetvédelem egészének felelőseként szerepel, ugyanakkor a széttagolt hatáskörök a felelősséget megosztják. Az eredményesebb munkát jól szolgálná a kormányszervek közötti, kodrdináció további erősítése és az érdekek minél hatékonyabb egyeztetése, a követelményekhez jobban igazodó szervezet működtetése. A Központi Bizottság határozata alapján folyamatban van a társadalmi-gazdasági kibontakozás programjának kialakítása. Fontosnak tartjuk, hogy ebben a termelési szerkezet átalakításában, illetve az életszínvonal-politikában a környezetvédelmi követelmények is szerepeljenek. Gondolkodásunkat is változtatni kell a természeti környezettel kapcsolatban éppúgy, mint az ember alkotta tárgyak világával szemben. Az igazi emberi magatartás csak olyan lehet, amely számol a saját érdekein kívüli érdekekkel is, és számba veszi tetteinek következményeit. Egy ilyen típusú társadalmi közreműködés segítheti eredményesen a környezetvédelmi feladatok megoldását — mondotta az OKTH elnöke. Az új párt- és állami tisztségviselők életrajza Németh Károly Grász Károly Lázár György 1922-ben született a Zala megyei Pákán, munkáscsaládban. Eredeti foglalkozása húsipari szakmunkás. Pártfőiskolát végzett. A pártnak 1945 óta tagja A felszabadulást követően szülőfalujában az MKP függetlenített körzeti titkára, majd 1947-től a párt Zala Megyei Bizottságának osztályvezetője volt. 1954-ben megválasztották a párt Csongrád megyei bizottsága első titkárának. 1960-tól az MSZMP Központi Bizottságának mezőgazdasági osztályát vezette, majd a KB titkára lett. 1965 és 1974 között az MSZMP Budapesti Bizottságának első titkára volt. 1974-től 1985-ig az MSZMP KB titkáraként dolgozott, 1985-ben a párt főtitkárhelyettesének választották. Az MSZMP KB-nak 1957 óta tagja. A Politikai Bizottságnak 1966-tól póttagja, 1970-óta tagja. Miskolcon született 1930ban munkáscsaládban. Eredeti foglalkozása nyomdász. Elvégezte az Eötvös Loránd / tudományegyetemet és a Pártfőiskolát A pártnak 1945 óta tagja. 1958-tól 1961-ig az „Észak-Magyarország" felelős szerkesztőjeként, majd az MSZMP Központi Bizottságának politikai munkatársaként dolgozott. 1962tói 1968-ig a Magyar Rádió és Televízió pártbizottságának titkára. 1968-tól az MSZMP KB osztályvezetőhelyettese. 1973-ban a Fejér Megyei Pártbizottság első titkárává választották. 1974-től 1979-ig a Központi Bizottság agitációs és propagandaosztályát vezette. Ezt követően a párt BorsodAbaúj-Zemplén Megyei Bizottságának első titkára volt. 1984-től a párt Budapesti Bizottságának első titkári tisztét töltötte be. Az MSZMP Központi Bizottságának 1980 óta tagja. A Pest megyei Isaszegen született 1924-ben, munkáscsaládban. Állami Felsőipariskolát végzett 1945 óta tagja a pártnak. Több mint két évtizeden át — 1948-tól 1970-ig — az Országos Tervhivatalban különböző munkaterületeken dolgozott, előadói, főosztályvezető-helyettesi. majd főosztályvezetői beosztásban. 1958-ban az Országos Tervhivatal elnökhelyettesévé nevezték ki. 1970-tól munkaügyi miniszter. 1973-ban a kormány elnökhelyettesévé, az Országos Tervhivatal elnökévé választották, vezette az Állami TervbizoUsúg munkáját 1975-től a Minisztertanács elnöke 1970 óta tagja az MSZMP Központi Bizottságánajc. 1975 óta tagja a Politikai Bizottságnak. Országgyűlési képviselő. Berecz János Fejti György Németh Miklés Király Zoltán fölszólalása Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Nincsen pillanat, amelyben időszerűbb lehetne az Országgyűlés problémafeltáró és választ kereső tevékenységét minőségileg magasabb szintre helyezni, mint a mai. Már az országgyűlési bizottságok tán szokatlanul éles vitáiból is kitetszett, hogy az ország gazdasági helyzete igen súlyos, és ha nem tudunk rövid időn belül valódi fordulatot elérni az állam és a vállalatok gazdasági magatartásában, akkor az egyensúly végképp felborulhat, s ennek beláthatatlan következményei lehetnek egész jövőnkre. A viták tanúsága szerint egy olyan látszólag egyszerű téma, mint a tavalyi költségvetés végrehajtása, nem tárgyalható érdemiben a gazdaságpolitika és az egész irányítási rendszer értékelése nélkül. Ezt bizonyítja, a pénzügyminiszter elvtárs vitaindítója is. A múlt elemzése, a következtetések levonása viszont bármilyen reális cselekvési program felvázolásának nélkülözhetetlen előfeltétele. Ma még nincs ilyen cselekvési progTamunk, de ez nem is csoda, hiszen még a múlt elemzését sem végeztük el. A gondolkodás persze mindkét irányban megkezdődött. Bizonysága ennek az a sok értékes gondolat, ami a sajtó hasábjain napvilágot látott. Tudjuk, hogy a kormány dolgozik a kibontakozás programján. De az Országgyűlés még nem végzett ezen a téren kellő mélységű elemző munkán és a jövőbeni cselekvés lehetséges alternatíváiról sem folyt vita e falak között. Ha az Országgyűlés — hivatásához, felelősségéhez hűen — érdemben részt kíván veti ni a kibontakozáshoz vezető út feltárásában és a jövőnk szempontjából valóban kulcsfontosságú döntések meghozatalában, akkor a menetrend csakis a következő lehet. Először sort kell keríteni a reális helyzetértékelésre, a közelmúlt folyamatainak mélyreható elemzésére, beleértve a gazdasági kormányzat által elkövetett hibák feltárását, a felelősség pontos megállapítását. Ezután következzék a jövőbeni cselekvés programjának kialakítása, mégpedig olyan alternatívák kidolgozásában, amelyek közül — érdemi vita után — az Országgyűlés felelősséggel kl tudja választani az ország érdekeinek leginkább megfelelőt. A most megújított kormányt majd ennek az irányvonalnak következetes képviseletével kell megbízni. Csak egy ilyen program megalkotásával szerezhetjük vissza a társadalom bizalmát és adhatunk biztosítékot arra, hogy a kibontakozás elkerülhetetlen áldozatainak, társadalmi költségeinek vállalása ezúttal valóban nem lesz hiábavaló. A cselekvési program hitelét és egyben sikerének esélyeit csak így tudjuk elfogadható mértékben növelni. Az új vezetőknek tehát kitöltetlen csekket nem adhatunk. A Parlamentnek minél hamarább számonkérhetó program végrehajtásával kell megbíznia az általuk vezetett testületet. Ezért is javaslom az Országgyűlésnek, hogy még a nyár folyamán szenteljen egy újabb ülésszakot a helyzet elemzésének, adjon felhatalmazást a kormánynak és egy külön erre alakítandó parlamenti bizottságnak, hogy több változatban dolgozzák ki a kibontakozás cselekvési programját Az Országgyűlés őszi ülésszakán erről tárgyalhasson és dönthessen a képviselőház. A mostani 47 milliárdos hiány drámaian vetíti elénk feszítő gondjainkat. Sürget az idő, cselekedni kell1930-ban született Ibrányban, parasztcsaládban. Elvégezte a Lenin Intézetet, majd az SZKP KB Társadalomtudományi Akadémiáját. A történelemtudomány kandidátusa. 1951 óta tagja a pártnak. 1955-től különböző DISZés KISZ-funkciókat töltött be. 1966-ban választották a Külügyminisztérium pártbizottságának titkárává. 1972től az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának helyettes vezetője, majd 1974-től az osztály vezetője. 1982-től a Népszabadság főszerkesztője. 1985-ben a Központi Bizottság titkárává választották. 1980 óta tagja a párt Központi Bizottságának. Országgyűlési képviselő. Csehák Judit Szekszárdon született, 1940-ben, munkáscsaládban 1964-ben szerzett diplomát Budapesten, az orvostudományi egyetemen 1967 óta tagja a pártnak, ták. 1984 óta a Minisztertanács elnökhelyettese. 1985-ben tagja lett a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának. Sátoraljaújhelyen született 1946-ban, munkáscsaládban. A Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett diplomát. 1968 óta párttag. 1969-től a Budapesti Műszaki Egyetemen tanársegédként dolgozott. 1972-től a KISZ KB apparátusában tevékenykedett különböző munkakörökben. 1976 és 1979 között a KISZ KB titkára volt. 1979-ben az MSZMP KB osztályvezető-helyettesévé nevezték ki. 1980-ban a KISZ KB első titkárává, majd 1985-ben a párt Borsod-Abaúj-Zemplén megyei bizottságának első titkárává választották. Az MSZMP Központi Bizottságának 1980 óta tagja Lukács János Püspökszenterzsébeten született 1935-ben, munkáscsaládban. Eredeti foglalkozása kőműves Az MSZMP Politikai Főiskoláján szerzett diplomát A pártnak 1953 óta tagja. Az ifjúsági mozgalomban 1954-től különböző vezetői tisztségeket töltött be 1972től az MSZMP Pécs Városi Bizottságának titkára, majd első titkára. 1980-ban megválasztották az MSZMP Baranya Megyei Bizottsága első titkárának. Az MSZMP Központi Bizottságának 1985-től tagja. Monokon született 1948ban, parasztcsaládban. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett diplomát. Az MSZMPnek 1968 óta tagja. 1981-től az MSZMP Központi Bizottsága gazdaságpolitikai osztályának munkatársa, majd az osztály helyettes vezetője volt. 1987 januárjában a Központi Bizottság kinevezte a gazdaságpolitikai osztály vezetőjévé, ez év Júniusában megválasztották a Központi Bizottság tagjának. Horváth István Pakson született 1935-ben, munkáscsaládban. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett diplomát. 1956 óta párttag. 1957-től Kecskeméten, a megyei bíróságon fogalmazó, majd a járási bíróságon tanácsvezetó bíró. 1959-től a párt Bács-Kiskun megyei bizottságának munkatársa, osztályvezetője, majd titkára. 1970-ben a KISZ KB első titkárává választották. 1973-tól a BácsKiskun megyei pártbizottság első titkára. 1980-tól belügyminiszter. 1985-ben az MSZMP Központi Bizottsága titkárává választották. Az MSZMP Központi Bizottságának 1970 óta tagja. Változások az MSZMP KB mellett működő munkabizottságokban A Központi Bizottság legutóbbi ülésén felmentette Havasi Ferenc elvtársat a KB mellett működő Gazdaságpolitikai Bizottság, a Közgazdasági Munkaközösség és a Szövetkezetpolitikai Munkaközösség elnöki tisztébői; Németh Károly elvtársat a Káderpolitikai Bizottság, a Pártépítésí Munkaközösség és az Ifjúsági Bizottság elnöki tisztéből, továbbá a KB által kiküldött — a párt vezető szerepének kérdéseivel foglalkozó — munkabizottság vezetése alól A Központi Bizottság kinevezte: — Németh Miklós elvtársat a KB mellett működő Gazdaságpolitikai Bizottság, valamint a Közgazdasági Munkaközö66ég elnökévé; — Szabó István elvtársat a Szövetkezetpolitikai Munkaközösség elnökévé; — Lázár György elvtársat a Káderpolitikái Bizottság elnökévé és megbízta a KB által kiküldött — a párt vezető szerepének kérdéseivel foglalkozó — munkabizottság vezetésével; — Lukács János elvtársat a Pártépítési Munkaközösség, valamint az Ifjúsági Bizottság elnökévé; — Bereczky Gyula elvtársat, a Magyar Televízió elnökét a KB mellett működő Agitációs és Propaganda Bizottság tagjává. (MTI)