Délmagyarország, 1987. május (77. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-21 / 118. szám

2 Csütörtök, 1987. május 21. Déltex — Hunor—Lee Cooper Divafsarok nyílt Szegeden A Hunor Pécsi Kesztyű­gyár, a Lee . Cooper céget képviselő Buda-Flax és a Déltex Kereskedelmi Válla­lat „házasságából" született új üzletet nyitották meg tegnap, szerdán délelőtt Sze­geden, a Lenin körúton, Divatsarok néven.. A több mint 150 négyzet­méteres új boltban 6 millió forintos árukészlettel várják a vásárlókat. Hogy mivel? A Lee Cooper cég több mint 40-fajta termékéből huszon­ötöt licenc alapján gyárt a Budaflax. A márkás farmer­cikkek e£ész termékskálá­ját szeretnék a jövőben szakboltokban árusítani. Bu­dapest, Győr után a Deltex vállalkozókedvének köszön­hetően a szegedi a harma­dik ilyen szaküzlet az or­szágban. A választék jelen­tős bővítése a cél, hiszen ilyen széles skálán farmer­:termékekből máshol nem válogathatnak a vásárlók. A Hunor bőrtermékei még a tavalyi Szegedi Ipari Vá­sáron megnyertek a déltexe­sek rokonszenvét. Ezután kezdtek tárgyalni a válla­lattal, amely félmilliós tő­kével maga is hozzájárult a btjlt létesítéséhez. Újdonság, hogy itt azonos színben, minőségben bőregyütteseket isi kínálnak: szoknyát, tás­kát," övet — egyformái. A közel kétmillió forin­tért kialakított üzletet egyébként rekordgyorsaság­gal varázsolták újjá: janu­árban kezdték a munkát, s tegnap megnyithatta kapuit a vásárlók előtt. Kómár Jánostól, a Déltex igazgatójától arra is választ kértünk, miért nyitott üzle­tet egy döntően nagykeres­kedelmi tevékenységgel fog­lalkozó vállalat? — Ez az első kiskereske­delmi egységünk Szegeden. Egyrészt a „sok kicsj sokra megy" elv alapján megéri fejleszteni ezt a tevékeny­séget, hiszen szép nyeresé­get hozhat. Másrészt, rek­lámnak sem utolsó. A vá­sárlók, a kiskereskedők fi­gyelmét is fel akarjuk hív­ni vele: ezt tudjuk nvúita­ni. R.G. Jobb lakásokra van szükség Az Építő-, Fa- és Építő­anyagipari Dolgozók Szak­szervezetének elnöksége szerdal ülésén megvitatta az Építésügyi és Városfejlesz­tési Minisztériumnak a la­kásépítés minőségének ala­kulásáról készített tájékoz­tatóját. Megállapította, hogy az utóbbi két évben sem történt érzékelhető javulás a lakások minőségében. A hibás munkák és az átadás­kor még hiányzó szerelvé­nyek, munkaműveletek ér­téke változatlanul a teljes költség 1—1,5 százaléka kö­zött mozog. Vidéken általában jobb a helyzet, főleg Hajdú-Bihar, Heves, Győr-Sopron és Vas miegyében. A fővárosban mutatkozik a legtöbb gond a lakások minőségében és az átadási határidők teljesí­tésében. Az okok rendkívül összetettek. A megoldást elsősorban a lakásépítők ér­dekeltségének, ö munka jö­vedelmezőségének növelé­sében és a versenyhelyzet kibontakoztatásában kell keresni. Az ÉVM javaslato­kat készít központi intéz­kedésekre, amelyek a válla­latok eredményes működé­sének alapvető feltetelévé teszik a megbízható, pontos munkát. Am szükség van arra is, hogy a megbízók jobban éljenek jogaikkal és a szerződés megkötésekor rögzítsek a kívánt feltétele­ket, s ezek teljesítése nél­kül ne vegyék át az épüle­teket. A minisztérium a lakásépítők és -vásárlók szavatossági jogainak ki­lerijesztesérie is javaslatot dolgoz ki. Az elnökség hangsúlyozta: az építtetők és lakásvásár^ lók pénzükért joggal várják el, hogy a lakások kifogás­talanok legyenek. A kivite­lezőknek alapvető kötele­zettsége teljesíteni ezt a követelményt. A vállalati szakszervezeti testületeknek segíteni kell az ehhez szük­séges feltételek megterem­tését. A jogsegélyszolgálatok tapasztalatai A vállalati szakszervezeti bizottságok mellett működő jogsegélyszolgá latok helyze­téről, a munka továbbfej­lesztésének lehetőségeiről tanácskozott szerdán a Vas-, jF>ém- és Villamosenergjia­ipari Dolgozók Szakszerve­zetének elnöksége. Az ülé­Uen elhangzott: a vasas­szakszervezethez tartozó va­lamennyi vállalatnál műkö­dik jogsegélyszolgálat. A 336 szolgálatnál 4.33-an szakmai, 126-an ügyviteli tevékenységet végeznek, döntő többségük másodál­lásban, megbízás alapján, il­letve társadalmi munkában látja el féladatát, a főfoglal­kozásúak aránya a két te­vekenységi körben alig több mint 10, illetve 20 százalék Mivel a főállásúak alkal­mazása csak sokezres lét­számú vállalatnál, vagy kö­zös jogsegélyszolgálatoknál indokolt, a • testület idősze­rűnek tartaná több közös jogsegélyszolgálat, illetve jogsegélyszolgálati iroda lét­rehozását. A munkaidőalap védelmé­vel összefüggésben a jogse­gélyszolgálatuk feladata hogy az eddigieknél is ha­tékonyabban segítsék a dol gozókat, vegyenek részt az ügyintézésben. A változó gazdasági körülmények miatt a vállalati szakszervezeti bizottságoknak is jobban kell támaszkodniuk a jog­segélyszolgálatokra Az MKT elnökségi ülése A Magyar Közgazdasági Társaság elnöksége Csikós­Nagy Béla akadémikusnak, a Társaság elnökének veze­tésével ülést tartott. Meg­vitatta az MSZMP Központi Bizottságának a Nyugdíj­rendszer változtatására, to­vábbá a vállalati és lakos­sági adózás új rendszere kialakítására vonatkozó irányelveit, valamint a gaz­dasági-társadalmi kibonta­kozás cselekvési programjó­ra vonatkozó állásfoglalás tervezetét. A szovjet szociológiai intézet jelenté­sét a múlt hét péntekjén tettek közzé. Az új lendülettel dolgozó kutatók közvélemény-kutatásának számai a peresztrojka szovjet társadalmon belüli érezhelőségét, illetve inkább egyes réte­gek. számára mnjdneijj érezhetetlenségét tükrözik. A 16 és 30 ev közötti életkorú műszakiaknak mindössze 5,2 százaléka (!) érzi úgy, hogy a gyorsítási program sike­resen halad. Az adatokat böngészve úgy tűnik, a nagy horderejű tervezett átala­kításnak jó a publicitása. Az elvek eljut­nak, terjednek széles körben. Talán még az is tömegek számára elfogadott tény, hogy az egész népgazdaság megfelelő színvonalra való fejlesztésének nem lehet más alternatívája. De a hosszú távú tár­sadalmi érdeket keresztezik a napi egyé­ni és csoportérdekeltsége.k. Napjainkban az is nyilvánvalóvá vált, hogy a gazda­ságban az egyes embereknek, a szubjek­tumnak, sokkal nagyobb szerepe van, mint ahogy a hetvenes évek közepén po­litikaigazdaságtan-tanulmányainkból sejt­hettük. S most már térjünk vissza hazai dol­gainkhoz. Hiányjelenségeket továbbra ls mutató gazdaságunk a vivőembereknek sincs bővében. Arra gondolok, akik képe­sek nemet mondani a ma'-filléres hasz­nára, a logikusan felépített forintos jövő érdekében. Régóta tartó folyamat gazda­ságunk jövedelemérdekeltségre való átál­lítása. Ez — nehezen bezárható kiskapuk sokaságával —, úgy ahogy, mára már elég messzire jutott. Közben azonban megfe­ledkezünk a vagyonérdekeltségről. Az oly sokat emlegetett tavalyi és még ma is tartó —i teljesítményekkel nem alátá­masztott — túlzott Jövedelemkiáramlásnak a forrása sok-sok gazdálkodó egységnél a vagyon egy részének a felélése, a válla­lati eszközök lassú széthordása. Be kell látni: ennek a folyamatnak a megindulásában egyáltalában nem elha­nyagolható szerepe van a vállalati taná­csoknak, közgyűléseknek, küldöttgyűlések­nek. Miközben az igazgatói — valóban alacsony — fizetéseket felemelték, a leg­több helyen „hozzáigazítási" folyamatot is elindítottak. A fizetésekre „a mindenki lép egyet" tendencia lett jellemző. A munka, a teljesítmény figyelembevétele nemegyszer még másodlagos szempont sem volt. Az egész vállalat előresorolt, a fizetésekben anélkül, hogy ezt többletjö­vedelem megszerzésével alátámasztották volna. A pénz jött a különböző felesleges állóeszközök eladásából, a beruházásokra valamikor félretett és most elővett össze­gekből, és még sok-sok forrásból. A ta­pasztalatok nyomán a vállalati tanácsok és más, gazdasági egységet irányító, új testületek szerepének tulajdonosi érde­keltsége mindenképpen újragondolásra szorulna. . Furcsa dolog, de ebben a helyzetben a vivőembernek én azt tekintem, aki az uralkodó tendenciára nemet tudott mon­dani. S ez milyen nehéz volt... A gaz­dasági környezel hatását a létszámmoz­gásra, az egyes ember alulról és felülről való megítélésére kár lenne hosszasan fejtegetni. A kialakult körülmények kö­zött a vezetők közül azok a kevesek vol­tak igazán kedvező helyzetben, akik vál­lalatuknál a meglódult népgazdasági bér­és keresetindexet a jövedelemnövekmény­ből tudták fedezni. S már megint a Vezetői magatartásnál és felelősségnél vagyunk. Még ma is di­vatos szlogen, hogy hiányoznak nálunk a menedzser típusú ¡rányitok. Ügy érzem, legalább ennyire híján vagyunk annak az affinitásnak, amellyel ezeket az embereket felfedezhetjük, megfelelően értékelhetjük. Könnyen minősítjük azt az embert álmo­dozónak, földtől elrugaszkodott fantáziál­gatónak, aki a társadalmi, gazdasági kor­látokat feszegető elképzelésekkel, ésszerű javaslatokkal, kidolgozott tervekkel, ben­nünket megelőző előrelátással áll elő. S amikor a folyamatok kényszerítő hatásá­ra két-nyolc-tizenöt év múlva kénytele­nek vagyunk abba az irányba mozdulni, csak a legritkábban van erő a megjegy­zésre is: „Lám, ezt X. Y. már akkor meg­mondta." Hallottam egy megállapítást: „Minden, a hazai átlagszürkeségből kirívó, ,siker­színű' vállalatot Valakinek a neve fém­jelez." Természetesen — mint, minden, nagy igazságnak szánt vélemény — ez is sarkított. De nem annyira, hogy nem len­ne érdemes rajta egy kicsit elgondolkodni. Soroljuk csak a kevés, jól menő szegedi céget, és az ország sikerpolcon nyilván­tartott gazdálkodó'egységeit! Szándékosan nem teszem ezt írásban, nehogy a „sze­mélyiségkultusz" vádja alá essen. De nat minden kedves olvasónak egészen bizo­nyosan eszébe jut néhány név, védjegy, és mellettük egy-egy ismert gazdasági siker­ember. Maradjunk a vezetőknél. Döntő többségükről megállapítható, hogy a „me­nedzser típus" minden kritériumának megfelel. 'S ha netán a sikervállalatok és kiemelkedő egyéniségük kapcsolatát vesz­szük mikroszkopikus vizsgálat alá, a tárgylencse alatt nem kevésszer tapasz­talni vagyunk kénytelenek, hogy ezek az emberek nemcsak a támadásépítésre kon­centrálnak. Kénytelenek odafigyelni arra, hogy senki ne maradjon az öltözőben, ha már magára vette a felszerelést. A vé­dőmunkát sem hanyagolják el, de még a kapusnak is be kell segíteniük. Sőt nem­egyszer kénytelenek szertárosnak, jegy­szedőnek és füvet nyíró pályamunkásnak elszegődni. H a nem hajt a csapat, egy ember — kivételes képességekkel — még so­kat elérhet a csapat számára. Vi­vőembereink közül hányan és hányan ér­zik úgy, hogy hiába rohannak, a csapat éppen csak sétálgat. S a gázsiban nem egyenesen arányos a különbség a sebes­ség eltérésével. Röviden: nemcsak a vivő­emberek hiányoznak, hanem a fogadásuk­ra képes közegnek legalább annyira hí­jával vagyunk. A bevezetőben Idézett szovjet példa utal erna, hogy az intenzív növekedési pá­lyát megcélzó szocialista gazdaságok kö­zött nem egyedi ez a gondunk. De ha oly sok nekirugaszkodás után végre gazda­ságunkat megnyugtató irányba akarjuk állítani, a vivőemberek és közegük társa­dalmi gondját nem ugorhatjuk át. S a tudati átalakulás időigényével ls számolni Böle István llj színes tévék és hűtőszekrények A magyar ipar Jeles válla­latai, amelyek ma is kelendő termekeket gyártanak, ta­lán a többieknél is jobban tudják, hogy nincs megál­lás. Kevéske tőkéjüket érde­mes hitellel kiegészíteni, s új beruházásokba fogni. — A tárca is ösztönzi, tá mogatja a vállalati beruhá­zásokat, s azon dolgozunk, hogy azok megfeleljenek az iparpolitikai céljainknak, törekvéseinknek — mondja Reiniger Péter az Ipari Mi­nisztérium műszaki fejlesz­tési főosztályvezetője. A központi gazdaságfejlesztő programok közül különösen az anyag- és energiamegta­karító, a technológia-korsze­rűsitó, az elektronizáiási, va­lamint a gyógyszer és nö­vényvédőszer-gyártás fej­lesztését szolgáló beruházá­sokat érdeme^ említeni. — Az ipar középtávú ex portfeladatainak megoldá­sát szolgálja az exportmeg­állapodási rendszer, amely már 19»8-ban is számottevő bővülési eredményezett, s amelyet az idén is folytu­tunk. E megállapodások ke­retében számos vállalatnak nyilik lehetősége kisebb-na­gyobb volumenű fejlesztés­re. A beruházások lebonyo­lításában is igyekszünk a vállalatok segítségére lenni. így például kidolgoztattunk egy hálótervezési módszert, amelyet már több mint száz vállalat megvásárolt. Még az Idén elkészítjük a beru­házási Jogszabálygyűjte­ményt. amit legutóbb 20 esztendővel ezelőtt adtunk ki. Egyébként sokat várunk a kereskedelmi bankok mű­ködésétől, hiszen ezentúl a vállalatok több finanszíro­zási lehetőség közül választ­hatnak. sőt, a bank tőkével is beszállhat, ha Ígéretes üz­let kínálkozik — Épül-e új gyár vagy üzem ? — Zöld mezős beruházás nem Indul, a fejlesztési for­rások szűkössége miatt egyébként is felértékelődött a pótlólagos fejlesztés az au­tomatizálás, a régi gépek elektronikus „űjraöltözteté­se". Jóval olcsóbb is egy meglevő telepet, üzemet megvásárolni, mint újat épí­teni — A vállalati beruházások közül eddig jobbára csak a Dunai Vasmű és a Hungária Müanygfeldolgozó Vállalat terveiről olvashattunk. — KóttóRtr-ien. hogy ezek a legjelentősebbek, hiszen egy-egy iparág jövője is mú­lik a két vállalaton. Am a többiek sem vállalkoztak ke vesebbre, mint termékeik megújítására, s — egyes terü­leteken — a csúcstechnoló­gia meghonosítására. A Vi­deoton a színes televízió­gyártásban készül technoló­giai generációváltásra, a jászberényi hűtőgépgyér termékei eddig is kapósak voltak, ám nem hagyják ab­ba a hűtőszekrények kor­szerűsítését. Energiatakaré­kosabb típusokat fejleszte­nek ki, s nagyobb választék­ban szállítanak majd a ke­reskedelemnek. A BRG nemrégiben vette át az El­zettől a szécsényl gyárat, s örökölték a csarnokot és, a dolgozókat. A magnetofon­alkatrészek gyártásához vi­szont a technológiai hátteret is meg kell teremteniük. A Magyar Alumíniumipari Tröszt többek között a fólia­gyártást kívánja bővíteni, hogy jusson elég az üzletek­be, de a rekonstrukció egy­úttal, azt is szolgálja, hogy több, s feldolgoZotlabb alu­míniumtermék jusson ex­portra. — A végén említem, de a műszaki feilesztés szempont­jából annál fontosabb, hogy vállalataink .egyre szélesebb körben kezdik alkalmazni a számitógéppel segitelt terve­zés eszközeit és módszereit D L. Egy értékes gép A városokat szolgáló köz­művek működését — amíg rendben mennek — észre sem vesszük. így van ez a szennyvizet elvezető csa­tornahálózattal is. Ezeknek hossza például a fővárosban több mint 3 ezer kilométer Ez több mint a Budapest­Moszkva távolság. A csatornákat nem elég csak megépíteni — ahhoz, hogy eleget tudjon tenni rendeltetésének, gondos­kodni kell állandó karban­tartásáról és tisztításáról. A földalatti építményeknek ta­lán legnagyobb ellensége az iszap, amely az évek során lerakódik a csatorna aljára. A massza egyre gyűlik és fokozatosan csökkenti a ve­zetékek átbocsátó képessé­gét, megnehezíti a szennyvíz elvezetését. Ezt a tényt érzé­kelik a környéken lakók ist eső után a kanális képtelen elnyelni a lehulolt csapadé­kot, száraz időben kellemet­len bűz tör fel a vasrácso­kon át. 'A csatornaiszap kiterme­lésére a szakemberek kidol­goztak egy csörlős tisztitógé­pet, amely felváltja az embe­ri erőt, helyettesíti a hiány­zó munkásokat és alkalma­zásával időt lehet megtaka­rítani

Next

/
Thumbnails
Contents