Délmagyarország, 1987. április (77. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-07 / 82. szám

Kedd, 1987. április 7. 3 Új bútorbolt Tegnap délelőtt nyitotta meg a Szegedi Bútoripari Szövetkezet a Marx téri „P" pavilonban új raktáráruházát. A Híd utcai stilbútorbolt több mint ötéves jó tapasztalatai és a Bútoripari Egyesülés tagjainak ígérete (hogy ugyanis megpróbálnak mindig, mindent időben, folyamatosan és rendszercsen szállítani) alapján a bolt gazdái bizakodnak: a Szeged egyik legforgalmasabb helyén berendezett új üzlet nekik és a vásárlóknak is „hasznot" hoz majd. Örvendetes, hogy egyes termékeknél sikerült kiiktatni a nagykereskedelmi ártöbbletet, így néhány bútorfélcséget olcsóbban tudnak kínálni, mint ahogy megszoktuk. Képünkön: az új bútoráruház egyik részlete. Visszavonulás Illés Jánosné 13 évig volt Pusztamérges és Öttömös közös tanácsának elnöke. A közelmúltban, családi és egészségügyi okokra hivatkozva lemondott. Visszatért Öttömösre, ahol eredeti foglalkozásában, védőnőként dolgozik. Visszavonulásának okairól kérdeztem. — Nem volt más ok, mint amit „hivatalosan" megjelöltem. A családi okok közé tartozik, hogy rokonságba kerültem a végrehajtó bizottság titkárával: egy másfél éve az ő édesapja együttél az én édesanyámmal. Ez önmagában is öszszeférhetetlenséget jelent, egyikünknek előbb-utóbb menni kellett volna. Megváltoztak a férjem munkakörülményei is. Ö az Erdőkémiai Vállalatnál volt körzetvezető. Ennek a cégnek Zalában van a központja. Kötetlen munkaidőben dolgozhatott, míg egy átszervezés során meg nem szüntették a pusztamérgesi körzetet. A férjem átkerült a Rizling Tsz erdészetébe, ahol a kitermelést irányítja. Kötött lett a munkaideje, minden reggel ott kell lennie műszakkezdéskor. Mindketten mentünk a dolgunk után, fogalmunk sem volt, mikor kerülünk haza — a hideg lakásba. — Ezek a családi indokok. És az egészségügyiek? — Nem titok az sem: volt néhány riasztó EKG-leletem, és azt tanácsolta az orvos, hogy ha sokáig akarok élni, válasszak nyugalmasabb pályát. — Miféle hivatali konfliktusokkal lehet összeszedni efféle rossz EKG-eredményeket? — A közös tanács abban különbözik a szimplától, hogy mindenféle értekezletből duplán rendeznek, és a tanácselnöknek mindegyiken ott kell lennie. Ez a tömérdek értekezés már önmagában sokat kivesz az emberből. Egy községi tanácsnak sohasem elég a pénze. Ami hiányzik, és nagyon-nagy szükség lenne rá, azt társadalmi munkával kell előteremteni. A társadalmi munka pedig rengeteg szervezést igényel. Akkor van igazi súlya a dolognak, ha az elnök is eljár meggyőzni az embereket, sőt, ő fogja meg elsőnek a lapát nyelét. Az én elnökségem idején építettünk két napközis konyhát, postát, takarékszövetkezetet, óvodát, hogy csak az emlékezetesebbeket soroljam. — Nem okozott-e feszültségeket, hogy annak idején közös tanács alá kényszerítették a két községet? — Én ezt a helyzetet már úgy örököltem, de az bizonyos, hogy az öttömösiek szerettek volna önállóak maradni, ha meg már mindenképpen egyesülni kellett valakivel, akkor inkább Rúzsához csatlakoztak volna és nem a távolabbi Pusztamérgeshez. De hát nem ők döntöttek, és voltaképpen nem is jártak rosszul. A közös tanácsnak több pénze volt, mint amennyi maguknak lett volna, meg tudtunk valósítani olyan dolgokat is, amire külön-külön nem futotta volna. — Amikor évről évre kevesebb a pénz, és emelkednek az árak, akkor a sorrendiség is számít: mit, hol építenek meg először. Hallottam Pusztamérgesen olyan pletykát, hogy Öttömösön alig van első osztályos gyerek, mégis ott építettek új tantermeket. — Egyszerű oka volt: életveszélyesnek nyilvánították az öttömösi iskolát. A pártházban, a tanácsházán, a kultúrotthonban is órákat tartottak. Hogy csak 12 gyerek jár egy osztályba? Annak a 12-nek is ugyananynyit kell kapnia, mintha 25en lennének. — Másutt ezt úgy oldják meg, hogy a felső tagozatosokat átjáratják a szomszéd község iskolájába. — Az átokházi soron vagy a kelebiai határon lakó gyerekek a Petróczi iskolánál szállnak föl a buszra. Van, amelyik már odáig két kilométert gyalogol vagy biciklizik. Onnan Öttömösig négy kilométer az út. Ha Pusztamérgesre járnának, át kellene szállni egy másik buszra, és újabb 9 kilométert utazni. Vajon hány órakor kelhetne az az átokházi gyerek, akit erre kényszeritenénk? Az öttömösi iskolára egyébként adtak állami támogatást, mert akkoriban kiemelt program volt az általános iskolai tanteremépítés. Ami kampányfeladat, arra mindig van pénz. Most a középiskolai tanteremépítés a sláger, mondták is a mérgesi vébétagok, hogy be kellene adni az igényt egy gimnáziumra .. . — A településfejlesztési hozzájárulás felhasználásáról viszont helyben dönthettek. — A teho szellemében pontosan az ellenkezőjét sugallja annak, ami miatt a közös tanácsokat tűzön-vízen keresztülerőszakolták. Akkor az volt az indok, hogy összegyűlnek a fejlesztési pénzek, egy összegben racionálisabban lehet felhasználni őket. Most viszont úgy gondolkoznak az emberek: először az én utcámban legyen járda, a többiről majd azután beszélgetünk. Hiába látják úgy a tanácson, hogy a legégetőbb feladat Pusztamérgesen tantermeket építeni, ha Petróczon úgy dönt a lakosság, hogy ők hidroglóbuszra adják a pénzt. — Van-e, amit a tanácselnöksége alatt nagyon szeretett volna elérni, de nem sikerült'' — A vezetékes gáz. Sarkallt a lakosság, mi meg is tettünk minden tőlünk telhetőt. Rúzsán lehet, Pusztamérgesen és Öttömösön nem lehet. Az én lelkiismeretem nyugodt, a község vezetőin nem múlott a kudarc. — Visszatekintve hogyan ítéli meg: valójában mekkora a helyi tanácsok önállósága, mozgástere? — Jóval kisebb, mint amekkorának látszik. Jtt van például a tanyai építkezések ügye. Változott a jogszabály, most már lehet a tanyán is építkezni — de nem mindenütt. Rúzsán lehet, Öttömösnek csak egy részén, Pusztamérgesen egyáltalán nem. Azt mondták, nem lehet szabadjára engedni az embereket, mert először csak építkeznek, utána meg majd követelik a helyi közműellátást. Ezeknek az embereknek már van tapasztalatuk arról, hogy mennyi eséllyel követelhetnek bármit is. Egyébként pedig a tanyán is értelmes emberek laknak, maguktól sem építenek olyan helyre, ahol 6 kilométerre van a legközelebbi bolt. Az emberek azt beszélték, Rúzsán azért lehet a tanyán is építkezni, mert Papp János, az ottani tanácselnök el tudta intézni, mi pedig nem. A pusztamérgesi vébé nem is nyugodott bele, hogy a mérgesi tanyákon most már örökre tilos legyén építkezni. Kijött a megyei főépítész, sokáig győzködte a vébétagokat, de nem győzte meg őket. Ha valóban van helyi önállóság, akkor az ilyen döntéseket a helyi testületekre kellene bízni, ha pedig úgyis a megyénél döntenek, akkor minek kérdezik a községi vébét? — Most, hogy eljött, nyugodtabb lett az élete? — Továbbra is tanácstag, pártvezetőségi tag vagyok, van egy kétéves unokám. Itt is lát, hall, beszélget az ember, szép és nyugalmas foglalkozás ez. Itt Öttömösön védőnőként azoknak a fiatalasszonyoknak a babáit gondozom, akiket pólyás korukban szintén én pátyolgattam. Persze, azért nem könnyű a visszaállás: más módszerek, más gyógyszerek vannak ma, mint 13 évvel ezelőtt. Azt kérdezték tőlem, nem félek-e, hogy majd bukott embernek tartanak. önként jöttem el, magam választottam ezt a megoldást. Engem itt mindenki ismer, semmi jelét nem tapasztaltam, hogy bukott embernek tartanának. Talán a jövőben egyre többen lesznek ilyenek, akik ha vezetőként belefáradnak a közéleti küzdelmekbe, vissza tudnak és vissza akarnak menni az eredeti szakmájukba. Tanács István Tutyimutyi táltos A tutyimutyi táltos törpeségre késztet. A tehetetlenkedő, aki egyszer csak mindent megoldani képessé válik, első pillantásra valamiféle csodabogárnak tűnik. Pedig nem az. „Személyiség" s esete bizony közismert. Mindenki kapásból tudna sorolni jó pár céget, ahol a helyzet a következő: főmunkaidőben a dolgozók jelentős része érzi magát tutyimutyinak, másoktól függőnek és hátráltatottnak, intézkedésre vagy hatékony termelőmunkára mások hibájából képtelennek; s ugyanezen emberek megtáltosodnak, ha ugyanazt a munkát mellékfoglalkozásban, másodállásban, gazdasági munkaközösségben vagy más szerződéses megbízatásban kell elvégezniük, pluszmunkában, pluszpénzért. Azért valahogy mindenkinek minden jobban megy. De vajon miért táltosodnak meg egyébként tutyimutyi szervezetek tagjai, ha önszántukból „állnak össze", s vállalják valaminek az elvégzését (ami fő munkaként csak tedd ide, tedd oda módon megy)? Ha a kérdésre röviden, egyszerűsítő módon válaszolunk, akárki rávágja: azért, mert a plusz munkában plusz pénz van, és manapság nagyon kell a pénz. Ez így igaz, az anyagi érdekeltség jelentős ösztönző erő. Ám de a plusz anyagiakhoz való hozzájutás lehetősége egyre inkább csak azoknak lesz adott, kiknél az érdekeltség szélesebb értelművé válik. Akik a plusz pénz megszerzéséhez szükséges munkával nagyobb felelősséget, fegyelmezettséget, aktivitást, több alkotó energia kibontakoztatását, elkötelezettséget is felvállalnak. Merthogy ez a maguk és az önszántából szövetkezett munkavégző közösség érdeke, hajtóereje. (Akié pedig nem, az rövid úton kívül találja magát a főmunkaidő után az ajtón, azt tartósan nem veszik be a mellékjövedelmet kereső csapatba.) A bevallott fő cél a pénzszerzés, a keresethez jutás igénye másképpen motiváló tényező a munkavégzésre szabadon szövetkezőknél, mint a főmunkaidőben dolgozgatóknál. A „képlet" elég egyszerű: pénzt akarunk, ezért vállaljuk feladatok megoldását, ehhez közös terveket alakítunk ki a realitás talaján, és azokat közösen valósítjuk meg. A „táltosítö tényező" (a pénzen túl) pedig annyi, hogy: a realitás talaján, és közösen. Ezzel lehet bizonyítani a szervezet, a munkaközösség minden tagjának személyes képességeiből fakadó legaktívabb hozzájárulását, felelősségvállalását, elkötelezettségét a vállalkozáshoz, a munkához, a közös cél eléréséhez. (A legújabb szervezetkutatások is sorra arra a következtetésre jutnak, hogy a manapság sikeres cégek titka is éppen ebben áll.) A személyes kötődést vállaló viszonyok esetében szó sem lehet olyasféle (a „főmunka" során még de sokszor elhangzó) érvelésről, hogy „más is hibázik" vagy „a hibás, a mulasztó ott fenn, ott lenn, ott szemben, ott oldalt, ott mindenfelé van"; s nem lehet úgy felfogni a dolgokat, hogy „az én személyes felelősségemet természetesen csökkenti az, hogy mások is felelőtlenek". Ilyen mentalitást az önként, szabadon szerveződő, munkára s vele plusz jövedelem szerzésére szövetkező közösségek nemigen tűrnek el. Aki javíthatatlanul így gondolkodik s cselekszik, azt hamarost kivetik; aki pedig a kitűzött célok eléréséhez fejlődőképes partner, az valójában fejlődik ezekben a munkacsoportokban vagy alkotóközösségekben. Mert a szabadon szerveződő közösségekre jellemző az, hogy tagjai törekednek egymás fejlesztésére. Ez pedig egyszersmind a tagok önfejlődésének föltétele is. Mondhatnánk úgy is, hogy „táltosítö tényező". Ezért lehetne hosszabb távon a szabad személyes akaratból szervezett munkaközösségekből — ha ellentmondásosan és nehézkesen formálódva is — egy, a korunk feltételrendszerének jobban megfelelő új típusú szocialista közösség. Amelyben a hozzá tartozóknak nagyobb az érdekeltsége, de azzal együtt a felelősségtudata is, azonosulni tudnak a feladattal, van egy reális célképzetük s elképzelésük, igényük a jövőjükről. Amiért a jelenleg „főmunkában" tutyimutyik is képesek lesznek majd főmunkaidejükben is táltosként tevékenykedni. A lehetőség adott. A „táltosítö tényezők" persze ma még jobbára csak egyéni érdekeltségből, de már felszínre hoztak-hoznak a közösséget előrevivő vállalásokat és plusz energiákat. Olyanokat, melyek az egyéni és a közös jövőnk formálásához igenis kellenek! A személyes jövedelem- és munkaviszonyokat, az egyéni életmód-elképzeléseket és jövőképet igazítják a közösség jövője felé. illetve a közösség jövőképének kialakulásában nagyobb szerepet adnak az egyéni elképzeléseknek. Amitől, ha lassan is, de oszladozhat egyéni és köztudatunkban a bizonytalan jövőkép homálya. S egyre világosabbá válhat az, hogyha a realitásra épülő közös terveket, értelmes feladatokat abban érdekeltek közösen valósítják meg, az aktivizálja az embereket, felszínre hozza az alkotó-, újítókedvet, perspektívát ad, ami segít úrrá lenni a problémákon. Sőt, a mostani rossz beidegződéseken is: amiktől ma még főállásban sokan érzik vagy tettetik magukat — jórészt alaptalanul! — tutyimutyiknak. Pedig nemcsak mellékállásban, gmk-ban és hasonlókban, s nemcsak plusz jövedelemért lennének képesek arra, hogy megtál- , tosodjanak. — S akkor nem kellene a tutyimutyi táltos esetén töprengeni... Szabó Magdolna Talajvíz az ötödiken Azt hiszem azóta szokás a lépcsőházban hagyni a cipCket-csizmákat, amióta szőnyegpadló burkolja a lakásokat. A héten olyan felsővárosi otthonba voltam hivatalos, ahol maradhatott helyén a lábbeli, pedig pontosan úgy szerelték panelből ezt az ötödik emeleti lakást, mint több ezer társát — csak ez egy „kicsit" rosszabbra sikeredett az átlagosnál. Helyesebben a „lapostetőszerkezet" lett rossz szerkezet: beázik. Hangsúlyozni kell, nem beszivárog, egyszerűen tódul át rajta az eső. A lakásban 5 centis vízmagasságot mértünk, s ezért nem kellett a bejárat előtt vetkőzni. A Tabán Lakásszövetkezet már akkor tudta, hogy meghibásodott a tető, amikor az első jelzőfoltok megjelentek a szobában. Intézkedtek is rögvest: megrendelték a tető felújítását. A munkára a Dunaszolg Gt. telefonfülkefelújító (!) részlegével kötöttek szerződést. Telt, múlt az idő, míg végül a megrendelő és a kivitelező egyeztetőalkudozó tárgyalásra ült hsztalhoz a minap. Magam is részt vettem azon, a vitáról mégsem tájékoztathatom az olvasót. Mielőtt elkezdődött volna a diskurzus, elmondtam a jelenlevőknek, hogy lapomat jöttem tudósítani, s természetesen csak akkor ülöm végig a beszélgetést, ha mindkét fél hozzájárul a publikációhoz. A dunavarsányiak (a kivitelező) képviselői ezektől elzárkóztak, a szegediek (lakásszövetkezet) viszont kérték, hogy maradié tőszige telés jak. Ebben maradtunk — közös megegyezéssel. Igazuk van, hiszen a szerződő felek belső ügyei nem valók — egyelőre — a nyilvánosság elé. Amit láttam a Felsőváros 307-es (Selyem utca 6.) épület ötödik szintjén, azt viszont leírhatom. A tulajdonos Masa Géza precíz ember. Minden szerződésről másolatot készített, s a tetőszigetelés munkáját folyamatában fotózta. Olvasom, vállalkozói szerződés: a megrendelő megrendeli, a vállalkozó vállalja... (az előbb már említett munkát). Kezdési időpont: 1986. október 15., befejezés 1986. október 31. Ellenérték: 213 ezer 728 forint. Az elvégzett munkára 5 év garanciát vállalunk, s a hiba bejelentésétől számított 15 napon belül bérmentve elvégezzük a javítást. Más. Jegyzőkönyv, amely 1987. január 23-án készült a Tabán Lakásszövetkezet hivatalos helyiségében. „... elnézést kérünk a lakóktól, valamint a szövetkezettől. Nyilatkozatot adok és megerősítem a táviratban foglaltakat, hogy a 307. épület tetőszigetelési munkáit a szövetkezet garanciával végeztesse el a saját költségünkre. A lakásokban okozott kárt a szövetkezet javíttassa ki, és az erről készült számlát nyújtsa be a Dunaszolg felé". Ha a lakás véglegesen lakhatatlanná válik, úgy az ideiglenes elhelyezés költségét vállaljuk". Ezt a néhány „gondolatot" emeltem ki a vastag dossziéból, amelyekből kiderül talán, miért nem írok az egyeztető tárgyalásról. A lakástulajdonos képeiből megismerhettem a munkafolyamatot. Egy jellemző színes fotócsendélet: két sörösüveg háromcsillagos konyakosüveggel a háztetőn ... A lakás egyébként véglegesen lakhatatlan. A tanács Masa Gézáéknak átmeneti lakást biztosított. Acs S. Sándor Füstölt sonka húsvétra A kereskedelem kellőképpen felkészült a húsvéti ünnepekre az ilyenkor hagyományos élelmiszerekkel. Mintegy 7—8-féle füstölt árut hoznak forgalomba az üzletekben, összesen 3300— 3500 tonnát. Ez mintegy 6-~7 százalékkal több a tavalyi mennyiségnél. Arra az esetre, ha mégsem lenne elegendő, a húsipar további szállítást is vállalt. A füstölt áru 35—40 százaléka kötö"zött sonka, ez a legnépszerűbb húsvéti eledel. Emellett jelentős mennyiségű darabolt füstölt hús, csontos lapocka és comb — úgynevezett paraszisonka —, valamint füstölt tarja kapható