Délmagyarország, 1987. április (77. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-04 / 80. szám

9 Szombat, 1987. április 11. magazin | [DM Gyerekek Budán, a gyógyulás reményében Budán, a Szabadsághegyi Állami Gyermekgyógyintézetben éven­te általában hatezer kisgyerek tölt rövidebb-hosszabb időt, a gyó­gyulás reményében. Többségük asztmás, illetve valamilyen légúti betegségben szenved. Ennek több oka van, mindenesetre a gyógyin­tézet lakóinak jelentős része az Alföldön él. Jól ismerjük c táj leve­gőjét, hiszen naponta ezt szívjuk és szidjuk. A budai intézet gyógyítómunkájáról beszélgettem Simon György igazgató főorvossal. A huszonéves öreg — Mióta működik az intézet? — A felszabadulás után az in­tézet, mint TBC-s gyermekszana­lórium kezdte meg működését. Köztudott, hogy az 1940—50-es években a tuberkulózis népbeteg­ség volt nálunk. A gyógyító­munka eredményeként miután ezt viszonylag gyorsan felszámol­tuk, az 1960-as évek elejétől az intézet új feladata az lett, hogy a krónikus légzőszervi betegségek­ben szenvedő gyermekeket gyó­gyítsa. Ez is igen nagy munkát igényel, ugyanis a magyar gyere­kek két százaléka tüdőasztmás, illetve krónikus légzészavarban szenved. — Tudomásom szerint négy év­vel ezelőtt a gyerekek 0,5—1 szá­zaléka volt asztmás. — Igen, sajnos nő a számuk, mint ahogyan egyre rosszabb, piszkosabb levegőt szívunk. — Tehát az ilyen betegségek fő oka a rossz levegő. — És még nagyon sok más előidézheti. Az okokat speciális diagnosztikai módszerekkel ál­lapítjuk meg. Az úgynevezett bronhoszkópiás laboratóriumban a hörgőrendszer elváltozásait vizsgáljuk. Egy másik diagnoszti­kai módszerrel allergiás vizsgála­tokat végzünk. Több esetben ugyanis a rohamokban jelentke­ző nehézlégzés túlérzékenységből fakad. Ennek egyik oka az aller­gia. Nagyon nehéz megállapítani, hogy ki mire allergiás. Milliárd dolog előidézheti, a házi portól, a növényi portól, a gombától, vegy­tisztító anyagoktól kezdve szinte vég nékül sorolhatnám az oko­kat. — Az előbb többször is emlí­tette a port. Az allergiás megbe­tegedéseknél ez gyakran előfor­duló ok? — Igen. Az alföldi levegőnek igen nagy a portartalma. Sok gyerek erre allergiás. A porban mikroszkóppal látható apró élő­lények, úgynevezett atkák van­nak, s ezek a túlérzékeny szer­vezetben a tüdöhörgőket elduga­szolják, ami görcsöt vált ki, s nehezíti a kilégzést. A légzés­funkciós laboratóriumban a be­és kilégzést vizsgáljuk. Az utób­bi években több millió forint ér­tékű új műszereket kaptunk, ami jelentősen segíti munkánkat. Csak példaként említem meg, hogy intézetünkbe „bevonult" az izotóp-technika is, amivel szív­ós tüdővizsgálatokat végzünk. — Mitől függ az, hogy az egyik gyerek allergiás, a másik pedig nem? — Számtalan tényezőtől függ, ezeket lehetetlen fölsorolni. Van aki egyszerűen allergiás alkat. — Csak az alkattól függne...? — Egyáltalán nem. Nagyon sok tényező kialakíthat allergiát. Egyet nagyon szeretnék hangsú­lyozni a szülőknek. A gyermek szervezetének ellenálló képessé­gét döntően az anyatej határozza meg. Feltétlenül szükséges lenne, hogy a csecsemő minimum 4 hó­napig anyatejet kapjon. Ezt az időt sajnos általában lecsökken­tik, nem szoptatják a gyereket. Az anyatejet semmi sem pótol­hatja, a közönséges tej sem, amit a csecsemő szervezete nem tud megfelelően feldolgozni. — Eddi$ a diagnosztikáról, te­hát a gyermekek betegségének megállapításáról, illetve az okok felderítéséről beszélgettünk. Foly­tassuk a gyógyító munkájukkal. — A betegségtől, az okoktól függően különböző eljárásokkal gyógyítunk. Ezek közül az egyik az úgynevezett aktuális légzésza­var kezelése vagy olyan kezelés beállítása, amely az okokra hat. — Ez mit jelent? — Például ha egy gyerek a porra allergiás, akkor ilyen anyagot, tehát nagy mennyiségű port a szervezetébe juttatunk, s ezáltal immúnis lesz a szervezet. — Kis betegeik meggyógyul­nak? — Egyik betegnél a gyógyu­lás rövidebb, másiknál hosszabb időt vesz igénybe. A szervi meg­betegedések esetén a gyógyulás aránya magasabb, mint az aszt­más megbetegedéseknél, amely allergiás és egyéb eredetű is le­het. Ez utóbbinál ugyanis a gyó­gyulás hosszabb időt vesz igény­be, lassúbb ezért nehéz a gyó­gyulás eredményességét pontosan mérni. Munkánk fő célja a reha­bilitáció, amelyhez elengedhetet­lenül szükséges a megfelelő utó­gondozás. Az intézetünkben pél­dául nagy jelentőséget tulajdoní­tunk a gyógytornának, mert hasznos. És egy ideje rendszere­sen úsznak is a gyerekek. Az asztmásoknak ez az egyik leg­jobb és legtökéletesebb gyógy­mód. A közeli Rege Szálló igaz­gatója megengedte, hogy gyere­keink ingyen járhatnak az uszo­dába. Az intézetben eltöltött, ál­talában 3-4, olykor 5-6 hét után otthon folytatni kell a gyógytor­nát, az úszást és más utókezelést is a teljes gyógyulás érdekében. Az utókezelést végző orvosokkal egyébként rendszeresen konzultá­lunk. És folyamatos munkakap­csolatunk van a gyermekklini­kákkal, így a szegedi kollégákkal is. — Más betegségben szenvedő •gyerekek is vannak az intézetük­ben? — Külön osztályon kezeljük azokat a szívbeteg gyerekeket, akiket megműtöttek. Egy másik osztályon a csecsemők ideggyó­gyászati rehabilitációját végez­zük. Külön osztályunk van azok­nak a 14—18 éves gyerekeknek a számára, akiknek a szervezeté­ben a serdülés, vagyis az átala­kulás, a nemi érés valamilyen szervi problémát okozott. Végül, de nem utolsósorban említem a fül-orr-gégészeti osztályunkat. A légúti zavarokban szenvedő gye­rekeket életkoruk szerint helyez­zük el egy-egy osztályon. — Hogyan juthatnak a gyógy­intézetbe az erre rászoruló gye­rekek? — A megyei gyermekgyógyász főorvos utalja be a gyerekeket, de ezt bármelyik körzeti orvos is megteheti. Egy formanyomtat­ványt kell kitölteni, s ezt eljut­tatni hozzánk. — Mennyi időt kell várni? — Nem sokat. A nagyobb gyermekeket a kérelem benyúj­tása után egy-két hét múlva fel tudjuk venni. A csecsemőknél ez kicsit hosszabb időt vesz igénybe. És arra sem kell sokat várni a gyerekeknek, hogy az intézetünk és a SZOT által közösen működ­tetett szanatóriumokban üdülhes­senek. — Hol vannak ilyen szanató­riumok? — Az egyik Kőszegen van, ahol az asztmás, illetve valami­lyen légúti betegségben szenvedő gyerekek üdülhetnek az év bár­mely szakában. Vajtán pedig a mozgásszervi károsodottak tölt­hetnek el két-két hetet, illetve szükség esetén négy-négyet. Új­donság, hogy az asztmások sza­natóriumában négy-négy hetes fogyasztókúrát vezettek be. Az eredmény: a kúra alatt a gyere­kek 5-6 kilót leadnak. Nagyon fontos ez, különösen az asztmá­soknál. De az egészséges gyere­keknél is célszerű lenne a fogyó­kúra, hiszen 20 százalékuk túlsú­lyos. Ha súlyfeleslegüket felnőtt korukban megtartják, egy életen át bajlódhatnak a magas vér­nyomással, cukorbetegséggel, ér­elmeszesedéssel, epekővel vagy az alsó végtagi elváltozásokkal. Tehát a bajt meg kell előzni. TARNAI LASZLÖ Mocsár Gábor Égő arany című könyve a szegedi olajmező majd húsz évvel ezelőtti, illetve több mint két évtizeddel korábbi álla­potát, eseményeit, akkori dolgo­zóit idézi annak, aki leemeli a könyvespolcról. A sajátos, máso­dik magyar olajláz jellemző helyzeteit villantják fel a sorok, és a fekete-fehér fényképek. S mintha még valami ott lenne a kötetben. A hősi kort egyszer óhatatlanul követő öregedés. Ko­rosodik 1987-ben már Magyaror­szág mindenkori legnagyobb szénhidrogénmezője. Mások itt most a feladatok, a munkakörül­mények és mások az emberek. Ha Szathmári András részleg­vezető irodájának ablakán kiné­zünk, kígyókat látunk vékonyabb és vastagabb csövekből. Az épü­let, amiben vagyunk, egyszerre kelti az ideiglenesség és valami­féle állandóság érzetét. Ahoz túl vastagok a falak, hogy feltételez­zük, öt-hat év múlva itt sem lesznek. De akik bauxitbetonból építkeznek, aligha gondolnak előre hetven-nyolcvan évvel. — Mi a legnagyobb gondja mostanában? — kérdezem ven­déglátómat. — Több új kompresszorunk van. Más-más fázisban van a be­üzemelésük. Ezek okozzák most a legtöbb fejtörést. — Hányadik ilyen feladata ez? — Az új telepen a 16., összesen 18 lesz. Persze szereltünk komp­resszorokat a régebbi telepeken is. Ha a még hiányzó kettő elké­szül, az ilyenfajta munkáknak valószínűleg teljesen vége lesz itt Algyőn. — Van hová menni a vég elől? — Nincs arra szükség. Már az 1968-ban készült gcnerálkivjtele­zési terv előrevetítette, hogy lesz itt egyszer egy lefelé szálló sza­kasz. A mező elöregedésével más feladatok, és más sikerek várnak ránk. itt dolgozókra. Több most a munkánk, mint a hetvenes évek­elején volt. Ugyanolyan vagy in­kább kisebb mennyiségű olaj fel­színrehozatalára többet költünk, mint a kezdetekben. Fokozódik a műszaki tevékenységünk is. Az első években még rábeszélés nél­kül jött a gáz és az olaj a fel­színre. Most igencsak csalogatni kell. Ez a változás nálunk pesszi­mista hangulatot nem okoz. A tevékenységünk — ha csökkenő teljesítménnyel is — de még hosszú ideig eltart. — Miért ilyen biztos ebben? — Ebbe a létesítménybe, ami itt most körülölel bennünket, tíz­egynéhány milliárdot ruházott be az ország. Ennek az objektumnak olyan a fekvése, hogy a környé­kén. sőt az egész Dél-Alföldön feldolgozásra érdemes szénhidro­géneket ide szállítják. Ide termel Ullés, Sarkadkeresztúr és End­rőd is. Az üzem tovább él majd, mint azt az Algyő környékén ki­termelt olaj és földgáz lehetővé tenné. Király János műszakvezető. Ez az első találkozásunk. Határozott gondolkodású fiatalembernek tű­nik. : — Mit csinál Algyőn a mű­szakvezető, amikor éppen nem újságíróval beszélget? — Feladatom az irányítás. A technológia visszaellenőrzése, diszpécsermunka, a főnök utasí­tásainak végrehajtása, a minő­ség felügyelete — Mennyi munkát ad mosta­nában a technológia? — Egyre többet. Egyre több­ször kell benyúlni a rendszerbe. A műszereink mindinkább olyan állapotba kerülnek, hogy felújítá­suk elkerülhetetlenné válik. — Hány éves ön? — Harminckettő. — Ha jól tudom, a beosztása az üzemi hierarchiában középtá­jon van. Gondol-e az előrelépés­re. — Nem. Beállt kollektíva a miénk. Fiatalok a feletteseim is. — Kielégíti a mostani helyze­te? — Most a fizetésemre céloz? — Arra is .. . — A köztudatban úgy él, hogy mi nagy fizetésű emberek va­gyunk. Pedig nem olyan nagy pénz a miénk, ha a körülménye­ket nézzük. Akik itt munkába áll­tak, vállalták a három műszakot, az ünnepi szolgálatot. Ezért kap­juk pluszban az alapbérünk 10 százalékát. Ennél egy kicsit je­lentősebb a 43 százalékos éjsza­kai pótlék. Ha valami nagy célt — autó, színes tv, üdülés — tűz­tünk ki a család elé, akkor ahhoz még a három műszak mellet má­sutt is dolgoztam. — Most mi a cél? — Az ötödik emeleten lakom. Én szeretem a társaságot, de azért ennyire mégsem. A gyere­keknek is jobb lenne egy társas­vagy családi házban. Tágas szoba. Benne számítógé­pek, telefonok. CB, irányítópult. A falakon naptárak. Lejártak és ideiek. A régiek nem a fekete és piros betűs napok jelzése miatt maradtak fenn. Ez a szegedi üzem idegközpontja. Elérhető in­nen Szolnok és Siófok is. Vona­laik önállóak, a postai rendszer­hez nem kapcsolódnak. De a technológia adott, kezelői szerint ez gondjaik legfőbb oka. Varga Béla műszakfelelöst kérdezem: — Mikor kell innen intézked­ni? — Bármilyen zavar támad a rendszerben, az jelzik műszere­ink. S ilyenkor nekünk lépni kell. Gyakran munkát ad nekünk a mélyszántás és az árokásás. Februárban és márciusban ilyen munkák során legalább tucatszor szakították el kábeleinket. — Lenne mit javítani a számí­tógépes rendszeren? — Oh, hogyne. — Mi lenne a kívánsága? — Először az álmomat mon­dom. Egy űj komplett számítógé­pes információs rendszer. Üj ká­belrendszerrel és primer műszer­körökkel, nagy teljesítményű áramkörökkel. Persze ez abszur­dum. mert 4-500 millióba kerül­ne. A valamikor talán elérhető kívánság egy gyors számítógép intelligens terminálokkal, rendes grafikus terminállal és elfogad­ható nyomtatókkal. Ezeket tud­ják az IBM gépek. Rendes hazai árakon talán ezek nekünk is el­érhetők lennének. Az egyes olajgyűjtőállomáson éppen „előttem az utódom" álla­pot van, ahogy Győri Sándor az érkező termelőmester találóan jellemzi. A korábbi termelőmes­ter, Bécsi László most átadja ezt a létesítményt kollégájának. Ide fut be az üzem tanállomásai kö­zül a legtöbb kút vezetéke, — Hol dolgozott eddig? — for­dulok Győri Sándorhoz. — A hatoson. Annak teljesít­ménye az egyesnek majdnem csak a harmada. Már ebből is következik, hogy itt lényegesen nagyobb feladatok, több problé­ma fogad. Az előző munkahelyen nem kellett volna ennyit gon­dolkodni. Ettől izgalmas az új munkahely. — Van-e izgalma Bécsi László új munkahelyének? — Hát, hogyne. A 10-es a vál­lalat legmodernebb gyűjtője lesz, ha elkészül. Mert még csak az alapozásnál tartanak építői. Április-májusban indul az igazi építkezés. Ügy megyek át egy másik építkezésre, hogy itt még be sem fejeztem az építőmunkát. Ott egyszerűbb dolgom lesz. Lé­nyegesen könnyebb egy űj léte­sítményt tető alá hozni, mint egy régit folyamatos üzem közben át­építeni. Valószínűleg a 10-es lesz az utolsó gyüjtőállomás, ami Sze­ged környékén felépül. Az épít­kezés után egészen bizonyosan gyakran lesznek vendégei. Min­denki a legmodernebbet szeretné látni. De a „csoda" elmúltával csendes munka lesz ott a min­dennapokon. BÖLE ISTVÁN KONSZTANYTIN VANSENKIN: Ezredbéli bajtársak — Hogy is van ez tulajdonképpen? — Sóhajt bajtársam egy nagyot. — Időm sem volt még visszanéznem, S negyven év máris itthagyott. — Hogy-hogy nem volt? A lövedékek Füttyét, a kiégett teret A földön az emberiségnek Feledni soha nem lehet. Látni kell folyton, mit fedett be Úlomvihar, hóförgeteg. A láb előre visz bár, mindegyre Hátrapillognak a szemek. Kiss Benedek fordítása ltort i üti

Next

/
Thumbnails
Contents