Délmagyarország, 1987. április (77. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-04 / 80. szám

Q Szombat, 1987. április 4. DM] 1 magazin WW~ V.*J t-V.1 A Magyarságkutató Csoportról INTERJÚ JUHÁSZ GYULA TÖRTÉNÉSSZEL Még a7. alapkérdésre is nehéz a válasz: hányan vagyunk jelenleg szerte a földgolyón, akik magyarnak valljuk, tudjuk magunkat? Sok évtizedes mulasztásra utal, hogy jó néhány magyar turista meglepődik, amikor egy-kétszáz kilométerre a határtól anyanyelvén szólnak hozzá, s hogy a hazai középiskolák végzős diákjainak a határokon kivül élő magyarokról siralmasan kevés az ismeretük Másfél éve alakult meg — mindezeket a mulasztásokat pótolandó — a Magyarságkutató Csoport. Igazgatója Juhász Gyula professzor, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója, az országosan és külföldön is ismert és elismert történész. — Milyen feladatokat kapott megalakulásakor a Magyarságkutató Csoport? — kérdeztük a professzortól. — Minisztériumi intézetként alakította meg a művelődési miniszter csoportunkat, az Országos Széchényi Könyvtár keretében. Az alapító rendelkezés kilenc pontban szabta meg tennivalóinkat, ezek között az első helyen szerepel a határainkon kívül élő magyarság társadalmi és kulturális viszonyainak komplex kutatása. Másik fő feladatunk a nemzet, nemzettudat fogalomkörével összefüggő program kidolgozása, illetve ennek kutatása. Ugyancsak fontos teendőnk a külföldön élő magyarság helyzetét bemutató forrásanyagra támaszkodó adatbank kifejlesztése. Ezt olyan színvonalra akarjuk fejleszteni, hogy forrása lehessen a nemzetiségi kérdésekkel foglalkozó, minden további munkának. — Kik vesznek részt ebben a sokrétű tevékenységben? — Készben saját. főállású munkatársaink, részben kül só erők. Miután a mngyarsagkutatas valóban komplex tudomány, vannak művelői között történészek, néprajzosok, nyelvészek, szociológusok is. Természetesen kapcsolódik munkánk más tudományos intézetekben, egyetemeken végzett, hasonló témájú kutatásokhoz. — Hol tartanak jelenleg? — Mint az eddigiekből is kitűnik, egészen fiatal intézet a miénk. A program alig egy éve indult. és kiteljesedéséhez legalább három évre van szükség. Elkezdődött az adatbank felállítása is, minden az előzetes tervek szerint megy, megvan a teljes gárdánk, működik a csoport. Nagy segítség számunkra az, hogy az Országos Széchényi Könyvtár keretében dolgozunk, így a munkánkhoz szükséges összes forrásanyaghoz könnyen hozzá tudunk jutni. Ez anyagi szempontból is lényeges, hiszen önálló költségvetésünk mellett igénybe tudjuk venni az OSZK szolgáltatásait. — Mikor látja a csoport tevékenységének valamilyen eredményét a nagyközönség? — Most fejéztem be a Magyarságkutató Csoport évkönyvének szerkesztését, s remélhető, hogy az évkönyv még az idén napvilágot lát. — Bizonyára az igazgató is publikál ebben. Megtudhatjuk, hogy milyen műve jelenik meg az évkönyvben? — Közzétett külföldi — elsősorban német — források alapján írtam az 1940. augusztusi, úgynevezett második bécsi döntésről. Mint köztudott, a náci Németország és a fasiszta Olaszország külügyminisztere döntött akkor a Magyarország ás Románia közti területi vitában, és Magyarországhoz csatolta Észak-Erdélyt. A döntést megelőző tárgyalásokról készült jegyzökönyvek sok mindent elmondanak az akkori helyzetről és az akkori „tengelyhatalmakkal" szövetséges két ország,' valamint a döntöbírák politikájáról, álláspontjáról. — Visszatérve a Magyarságkutató Csoport munkájára: kik tartoznak a „határokon kivül élők" kategóriájába? — Természetesen elsősorban azok, akik tíz-, sőt százezres tömegekben, egy-egy ország határai között akár milliónál is többen élnek, vagyis a szomszédos országok magyar lakosai. Itt ugyanis olyanokról van szó, akik nem egyénileg, saját akaratukból kerültek a határokon túlra, a körülmények változtak meg, de ők továbbra is magyarok maradtak. Foglalkozunk azonban a szórványmagyarsággal is, tehát azokkal, akik más országokban, Nyugat-Európában vagy Amerikában és más földrészeken élnek. Bár sokukkal hazai rokonaik, barátaik fenntartják a kapcsolatot, a magyarországi lakosság összességében keveset tud róluk. Nem mond ellent ennek az, hogy egyre nagyobb az érdeklődés hazánkban a határokon túl élő magyarok élete, sorsa iránt. Ezzel párhuzamosan és ettől egyáltalán nem függetlenül, a tudomány is mind többet foglalkozik velük. Ezt a tudományos munkát van hivatva összefogni, irányítani és szervezni a Magyarságkutató Csoport. — A külföldön élő magyarokkal egyes vonatkozásokban az ottani hungarológiai intézetek is foglalkoznak. Van-e kapcsolata ezekkel a budapesti Magyarságkutató Csoportnak? — Jugoszláviában a zágrábi és ljubljanai intézet foglalkozik nemzetiségi kérdésekkel, Csehszlovákiában pedig Pozsonyban folynak hasonló kutatások. Ismerjük egyes nyugati intézmények hasonló jellegű munkáját is. Igyekszünk mindezekkel jó és gyümölcsöző kapcsolatokat kialakítani, egymás kutatási eredményeit megismerni, kicserélni és felhasználni. — Napjainkban a nemzetiségi kérdésnek számos országban vagy irodalma van, a gyakorlat mellett elmélete is, tehát önálló tudományágnak tekinthető. Az említett kapcsolatokon kívül milyen lehetőségek vannak a tapasztalatok kicserélésére, illetve kutatási eredményeinek nemzetközi ismertetésére? — Igen fontosnak tartjuk, hogy tudományos szimpozion foglalkozzék a nemzetiségi kérdés elméleti vonatkozásaival. Úgy gondolom — s munkatársaim egyetértenek velem —, hogy idővel Ma-• ' gyarors?.ágra ^ívhatnánk össze ilyen tanácskozást, s ha külföldön rendeznek ilyet, a Magyarságkutató Csoport ott is képviseltetni kívánja magát. VARKONYI ENDRE BERNATH HAJNAL BÉLA (GOBELIN) BELLA ISTVÁN: Tört szonett Még gondolat se voltál, apám, s a koponyádon már megjelöltetett vörös tintával az a lyuk, a szurony és a csákány élesítették foguk, mozdult a gyalogsági ásó is, hogy elásson, s még lábad se volt. apám, s a zsaruk, tábornokok már mértéket vettek rólad, ennyi meg ennyi, tti,;-- .>:irt-.£ sirdombol bírsz a hátadon cepelni. mezőből zubbonyt szabtak, kövei ki is gomboztatott, s még szíved se volt talán, de első zörejeddel, . .ói* az-első dobbanással eldördült ~az a fegyver, — születtél, Iqhra álltál'mégis, mentei tovább, ,s •harmincmjoTF'*vén> át- vitt a tésled átlőtt fejjel, s anyád se vette észre a többi százezerrel: „jaj, meglőttek, fiam.:." Isten markában Novellaféle apám emlékeiből M

ottó helyett: „Nézd, engem nem érdekel ez az egész békeharc. Ha egyszer kirobban a háború, lelépek, elbújok egy jópofa kis tanyán, aztán majd csak lesz valahogy." (egy középiskolás véleménye, anno 1984.) Végre bealkonyodott. A katona még várt vagy fél órát, s csak akkor bújt eiő vigyázva roppantva lépteit, amikor a vastag sötétségtől az orráig sem látott. De nem is volt szükség a szemére, hisz egy egész délután mérte fel az utat, falta a távolságot és az irányt. Talán tíz, talán tizenöt percig tartott az út, talán a fele sem kellett ehhez a néhány száz méterhez. Nem érezte az időt. csak követte görnyedten a lábait. Sziszegve imádkozott a magyarok istenéhez. hogy csillagoktól, Holdtól mentse meg bűnös szolgáját. Csak addig, míg eltűnik a sziklák mögött, puha fészket rak isten markában. Több, mint fél éve vonult itt az ezrede a frontra. Egy hoszszú pihenőn nézte ki akkor a dombot. Nem nagy, de nem is kicsi. Épp olyanra sikerült, mint bármelyik ezen a végtelen ukrán pusztán. De a tetején öt szürke tömb. mint öt ujj meredt az ég felé. Közelről is alaposan megszemlélte ezt a furcsa tákolmányt, hiszen máskor napokig is zötyöghetett vele úgy a teherautó. hogv nyomát se lássa köveknek. És hirtelen öt is kínálja magát. A tömbök egy mély üreget takartak, amire pár cserje és bokor borult, mintha a természet itt akarta volna megmutatni, jóval különbre is képes, mint a tanult mesterek. „Ilyet csak isten tud összerakni" csóválta a fejét, de pár hét múlva már el is felejtette isten markát — ez a név ötlött eszébe hirtelen —, hogy helyet szorítson lelkében a további útnak. A lövészároknak, a fölötte dübörgő tanknak, a félelemnek, ami még soha nem szorongatta ilyen súlyosan és keményen. Járt soha nem hitt falvakban, töprengett azon, hogy a ruszin parasztok házából miért csak a kémény marad meg, ha csóvát vetnek a tetőre, és átkozta a tábori postát, mert semmi hírt nem hozott az otthoniakról. A katona észre sem vette, mikor mosta szét agyát az idő. Talán a forró nyár szívta ki ereiből a lelkesedést, talán a mind gyakoribb rugalmas elszakadás. a halál egyre vastagabb árnyéka döbbentette rá. hogy ezen az idegen földön nem lesz elő hős a magyar parasztból. Csak egyet kívánhat. Túlélni a háborút. Előbb úgy vélte becsülettel, majd azt suttogta: ügyesen. Az első sebesülés után pedig pontosan. tudta: minden áron. És ekkor jutott újra eszébe Isten marka. Egy szakasz is meghúzódhat ott az idők végtelenségéig anélkül, hogy a nyomára bukkanjanak. De ő nem akart egy egész szakaszt megmenteni. Első hallásra visszariadt a gondolattól, mert a félelem úgy dobogott testében, mint a szív. Fé'.t a hazájától, „mert kiveti lelkéből az árulókat." félt a tábori csendőröktől, mert aki megszökik, az felkoncoltatik, és félt a vörösöktől is, „mert azok mindenre képesek". Lassan érlelte agyában a gondolatot, s éjszaka megszámolta mennyi konzervet, kétszersültet. dohányt sikerült lopnia. Szótlanul készült, s egvre sápadtabban vágyott vissza Isten ujja közé. Életében először hosszabb időre is melléült a szerencse. Mintha minden felsőbb hadúr a kedvére akarná forgatni a sors kerekét, gondolta, amikor megtudta, hogy a visszavonulás útja épp az lesz, mint a diadalmas felvonulás. Nem kell lápon, mocsáron keresztül gázolnia, elhagyott falvakban keresni a helyes irányt, gyalog megtennie száz kilométereket. Mert isten marka nem csak egy lehetőség volt már. Köves-kemény akarat, egyetlen és megváltó odu. Mikor egy langyos estén kiosztották a fejadagokat, és a százados úr egy német tiszt kíséretében bejelentette, hogy holnap új védelmi állást foglalnak el, már tudta, hajnalban senki nem találhat itt rá. És hajnalban valóban meszsze járt már a többiektől. Elmaradt a búcsú, nem erősítette egyetlen kézfogás sem, de a katona érezte, hogy ennek így kellett lennie. Ha nehezen forgott is az agya, anynyit gyorsan megtanult, hogy csak abból nem lesz ellenség, aki holtan nyúlik el mellette a lövészárokban, hogy az érzelmek a Kárpátokon túl maradtak. hogy önérzet, barátság csak élettelenül koppanó szavak. Az egynapos kemény menetelést egy nap bujkálás követte, hogy végül ledobhassa jól megtömött hátizsákját isten markába. Lihegve zuhant a tömött lombok közé, széles mosolyra húzta a száját, és kihullt lelkéből minden félelem, hogy végre békés álmot küldhessen rá az este. Delet mulatott a százados öreg Doxája — már maga sem emlékezett mikor sikerült ellopnia —, mikor kidörzsölte szeméből az álmot. Fe'kúszott a sziklák pereméig, mosolyogva szemlélte a kihalt mezőt, hallgatta a fű között bujkáló csöndet. És döntött. Most már nincs más dolga, mint várni. Az oroszok legföljebb három nap alatt szétverik a védelmi vonalat, egy nap kell ahhoz, hogy ideérjenek és elballagjanak mellette. Majd pár nappal később ö is elindul a Kárpátok felé a front után. Ha minden jól megy pár hét múlva meglátja a Tiszát. Csak lassan, mindent csak lassan! Most már őrültség lenne sietni. Kicsomagolt a hátizsákjából, és szemlét tartott a szerzemények fölött. Dicsérte önmagát, amiért ilyen módszeresen pakolta össze az útravalót, a húskonzerveket, a szalonnát. a kenyeret és a kétszersültet. A bádogdobozban pedig jó fajta szivar lapult. És persze a térképek. A katona ugyan nem nagyon igazodott ki a furcsa jelek között, de azt gondolta, hogy egy ilyen hosszú menetelés nem képzelhető el enélkül. Már harmadszor rendezte át a kincseit, mikor felvillant előtte a társai arca. Csak egy pillanatra ugyan, de a sajnálkozás elrontotta a kedvét. Halott arcokat látott, bór alól kibukó csontokat és azt a szabolcsi gyereket. aki a télen sírva szorongatta ujjai közt a lefagyott fülét. Mind egy nagy marha, gondolta a katona, és megtapogatta a sziklát. Az élethez pedig ész kell. a szökés tudománya. De azok ott csak gondolkod*nak. és sírnák mint a ..:. Hirtelen eszébe jutott az a pesti lakatos fiú, aki arról beszélt egy éjszaka, hogv szervezetten kell megtagadni á parancsot. Hogy le kell fegyverezni a tiszteket és át kell állni az oroszokhoz. A marha! Ilyet csak egy kommunista mondhat (mert a katona biztos volt benne, hogy az. a fiú kommunista volt). A tiszteket nem lehet lefegyverezni, mert azok az urak. Békében is, háborúban is. Vagy akkor csak igazán! A baka meg vagy teljesíti a parancsot, os megdöglik, vagy.,, nem teljesíti és megdöglik ... Ezt már isten csinálta így, mint ahogy ezt a pár sziklát is az ö keze hányta ide a puszta közepére, hogy a szegény emberen is segítsen. Háború. Milyen bután hangzik most ez a szó. morgott a katona, ö már befejezte. Fehér zászló nélkül is megkötötte a maga kis fegyverszünetét. Ezen az okos gondolaton idétlenül vigyorgott pár percet. No lám, otthon sose gondolta volna, hogy ilyen okosan is tud cselekedni. A háborúnak vége, majszolt egy szelet kenyeret. Elbúcsúzott a Naptól és bebújt a bokrok közé. Szája boldog mosolyra rándult, mikor e'.erte az álom. A tanyájára gondolt, majd egy üveg bor úszott el előtte az álom zavaros vizén. A tábori csendőrök hajnali háromkor találtak rá. ahogy a hidegtől összegömbölyödve aludt a nedves füvön. Az egyik fel akarta kelteni, de a másik intett — fölösleges. Új tárat tett a géppisztolyába, csőre töltött, és megcélozta a katona fejét ott. ahol a két szemöldök találkozik az orral. Éles csattanás verődött vissza a sziklákon, felborzolta a fák leveleit. majd nyomtalanul eltűnt az éjszakában. A csendőrök vállukra vették a csomagokat. A fiatalabb undorodva köpött egy hegyeset, amikor megrúgta a szétlőtt koponyát, majd a reggeli sorakozom gondolt. Nvole órakor már indul a/, ezred tovább. BATYI ZOLTÁN