Délmagyarország, 1987. április (77. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-25 / 97. szám

63 Szombat, 1987. április IS. Tudományos „világcsúcs" A szupravezetés kutatásában nagyszerű tudományos eredményt értek el csütörtökön Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetem alacsonvhőmérséklet-fizikai tanszékének fizikusai. A magyar kutatók az ittrium, a bárium és a réz oxidjainak keverésével kerámiahoz hasonló új anyagot állítottak elő, amely folyékony nitrogénnel mínusz 100 Celsius-fokra lehűtve szupravezetővé váilt. Kirschner István, az ELTE tanszékvezetője pénteken elmondta: a nemzetközi szaklapokban megjelent publikációkat figyelembe véve a magyar kutatók eredménye tudományos „világcsúcs". A nemzetközileg élenjáró kutatóintézetekben eddig mínusz 170-180 Celsius-fokra lehűtve tudtak előállítani szupravezető anyagot. Az ELTE fizikusai tudományos módszerekkel azonnal megkezdték annak igazolását, hogy az általuk előállított anyag szupravezető tulajdonságokkal rendelkezik. Az elektromos vizsgálatok alapján egyértelműen bebizonyosodott, hogy a mínusz 100 Celsiusfokra lehűtött anyag ellenállás nélkül vezeti az elektromos áramot. Most az új anyag mágneses tulajdonságait vizsgálják. Uj bánya A Tatabányai Szénbányák új külfejtéses bánya nyitását kezdte meg Vértessomló határában. Ezen a területen 200 évvel ezelőtt már volt szénbányászat, akkor azonban csak a felszínhez közeli szenet termelték ki. Most 35-50 méter mélységben jó minőségű széntelepeket találtak: több mint egymillió tonna szenet fedeztek fel. Ennek kisebb része gyengébb fűtőértékű, erőművi tüzelésre való, nagyobb része azonban 5 ezer kalóriás, tehát háztartási felhasználásra is alkalmas. Ülést tartott a megyei ügyvédi kamara Etikai helyzet, jogszabály-alkalmazás Tegnap délelőtt a megyei bíróság dísztermében tartotta éves beszámoló közgyűlését a Csongrád Megyei tteyvédi Kamara. Bevezetőül Könczöl László, a tanácskozás elnöke üdvözölte a megjelenteket — köztük Bácsi Imrénét, az Igazságügyi Minisztérium főmunkatársát és Takács Ádámot, az Országos Ügyvédi Tanács elnökhelyettesét — valamint a társintézmények, a társkamarák, a megyei és városi pártbizottság és a megyei tanács képviselőit. Az üdvözlő szavak után Gesztesi Ferenc, az ügyvédi kamara elnöke fűzött szóbeli kiegészítőt az elnökségi beszámolóhoz. Az elnök felhívta a figyelmet a szakmai és politikai munka színvonalának emelésére, a fegyelmi és etikai helyzet javítására. Beszélt arról is, hogy a kamarához érkező panaszok tekintélyes része az érintett ügyvédek felületes munkájából adódik, s tanulságképp leszögezte, hogy nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani a tényállás szakszerű megszerkesztésének. Gesztesi Ferenc az etikai kérdésekről megjegyezte, hogy az új etikai kódex rendelkezéseit, normáit állandóan hangsúlyozni szükséges. A jobb munka érdekében azt emelte ki, hogy az újonnan megjelenő jogszabályokat tanácsos a legrövidebb időn belül elsajátítani, s figyelemmel kell kísérni a bírói gyakorlatot is. ,A jelenlevők figyelmére érdemesnek tartotta továbbá az Elnöki Tanács jogalkalmazásról, jogpolitikai elveiről szóló határozatot is. Beszélt ezenkívül az ügyvédek létszámhelyzetéről. Az elnöki beszámoló után a kamara titkárának hozzászólása következett, majd a jelenlevők közül mondták el többen a véleményüket E hozzászólásokban szó esett többek közt az ügyvédek oktatói munkájáról, tevékenységük általános társadalmi megítéléséről, s olyan számadatokról, amelyek azt bizonyították, hogy Csongrád megyében a lakosság arányához viszonyítva kétszer annyi ügyvéd ténykedik, mint az országban máshol átlagosan, s ez különösen Szegedre jellemzően alkalmanként foglalkoztatási problémákat is fölvet. Szegeden jogtanácsosi és oktatói munkaközösség is dolgozik, s más szervek munkatársai js folytatnak ügyvédi tevékenységet. A vita végeztével a közgyűlés egyhangúlag elfogadta a beszámolót, majd a határozati javaslatot is, melyben rögzítették a következő év feladatait. B.T. Az élelmiszer-kereskedelem és környéke Változások és kérdőjelek Ügy tartják, s aligha alaptalanul, hogy egy bolt nagyjából olyan, mint vezetője. Ha ugyanis a boltvezető szereti és ismeri szakmáját, s ráadásul presztízskérdést is csinál abból, hogy nála lehetőleg mindenki megtalálja, amit szeretne, akkor az üzlet nagy valószínűséggel prosperálni fog. Erre hangzott el nem egy példa legutóbb, amikor a városi pártbizottság végrehajtó bizottsága áttekintette a Szegedi Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat utóbbi években végzett munkáját. E megállapításhoz nem is volt túlontúl nehéz eljutni a vitában, hiszen a mindennapok tapasztalataiból egyértelműen adódik a következtetés. Mert alighanem ez lehet az oka, hogy az Éliker egyes boltjai kiválóan, az átlagos színvonalnál sokkal jobban működnek, s korábban kevésbé sikeres ABC-k, ha új vezetőt kapnak, hamarosan a legjobbak közé kerülhetnek a városban. A végrehajtó bizottság ülésén természetesen nem annyira egyes boltokról volt szó — azok inkább csak példaként vetődtek föl —, hanem egy vállalat tevékenységéről, amely Szeged élelmiszer-kiskereskedelmi forgalmának több mint felét adja. A legtöbb kérdés alighanem egy táblázat kapcsán merült föl, amelynek adatai igencsak ellentmondásos képet adnak a vállalat munkájáról és adottságairól. Az Éliker ugyanis 1982 óta folyamatosan növeli nyereségét, az akkori 16,3 millióról az 1986-os 36,5 millióra. Csakhogy, amíg 1982-ben a vállalat megtermelt nyereségének közel 35 százalékát használhatta föl, 1986-ban — a növekvő elvonások következtében — már csupán alig több, mint 17 százalékát, s ez a hányad 1987-re előreláthatóan 11 százalékra csökken. Így a növekvő forgalom és bevételek ellenére is egyre kevesebb jut fejlesztésre. És a fejlesztési igények kapcsán nem is kell nagy dolgokra gondolni, hanem csupán például a gyorsan tönkremenő pénztár- és hűtőgépek cseréjére. Szóval nehéz feltételek között végzi munkáját az Éliker. (Bár fölvetődött a vita során, hogy az 1988-tól életbe lépő szabályozás föltehetően jelentősen javítmajd a vállalat helyzetén.) Jelenleg azonban gondokat okoz a szakmunkás-utánpótlás biztosítása, a fejlesztésekhez és a szinten tartáshoz szükséges összegek biztosítása, annak ellenére is, hogy az utóbbi hat évben a városi tanács 63,7 millió forinttal járult hozzá a'hálózatfejlesztéshez. Azt is megállapította a végrehajtó bizottság, hogy a gyakori ellenőrzések ellenére sem sikerült jelentősen csökkenteni a visszaélések számát (vásárlók megkárosítása, lejárt szavatosságú termékek forgalmazása stb.), s ellátási gondok, feszültségek mutatkoznak egyes peremkerületein a városnak, s ünnepek idején sem sikerül mindig zavartalanul megoldani az ellátást. összességében végül is úgy értékelhető a vállalat munkája, hogy a gondok ellenére megfelelően gondoskodik a város ellátásáról, néhány üzletét tekintve pedig kiemelkedő eredményekkel. Munkájuk javítása érdekében a végrehajtó bizottság végül is többek között azt javasolta a vállalatnak, hogy növelje a boltvezetők szerepét és felelősségét; fontolják meg, miként lehetne központi szervezetüket jobban hozzáigazítani az új működési formákhoz (sok szerződéses üzlet), a hatékonyabb költséggazdálkodás jegyében; tegyék hatékonyabbá fogyasztói érdekvédelmi tevékenységüket, s lehetőségeik szerint törekedjenek a bolthálózat átgondolt fejlesztésére, a meglevő üzletek felújítására. Az érdek visszaüt... A

jelenség közismert, a játék össznépi. Szinte mindenki játszani kénytelen a mindennapok színpadán — rendezője az élet. A szerep kétféle. Vagy azt játszod-mondod, hogy „Nekem pedig ez nagyon kell, kerül, amibe kerül, felhajtom és megszerzem! Mert nekem ez az érdekem." Vagy a másik szerepszituációban játszod-mondod, hogy „Ha nagyon kell, úgyis megadnak érte mindent, amit kérünk, kérjünk hát! Mert nekem ez az érdekem." A fenti általánosítás miatt megsértődni lehet, de kivételnek lenni alóla, nagyon nehéz. Hiába is tagadnánk, manapság nálunk is az érdek kezd egyik alapelvvé válni. Ami elméletileg, önmagában, nem baj, sőt lehet előrevivő. Csakhogy: lehet hátramozdító, sőt a különböző (szabályozatlan) érdekek egymással összegubancolódván, lehet az érdekelvűség szemléletés életmód-gúzsbakötő is. Gúzsba kötve táncolni meg, ugye — mint tudjuk —, nemigen lehet. Azért persze próbálkozunk vele. Rákényszerít az élet. Amit manapság egyre inkább gazdasági, anyagi szorítások, s a velük összefüggő morális vívódások között kell megélnünk. A gazdaság, a gazdálkodás és az erkölcs problémái manapság sajátos Jánus-arcot mutatnak, ami a saját tükörképeként is visszanézhet bárkire, aki meri vállalni az őszinte vizsgálódást. Tudjuk persze, hogy a gazdaság és az erkölcs kapcsolatában a kölcsönhatást a gazdaság determinálja. Ez a meghatározó szerep kettős síkon — közvetve és közvetlenül — érvényesül. Az etika tartalmát, fejlődését végső soron mindig a társadalmi-gazdasági viszonyok határozzák meg, amelyek a politikán, a jogon, a szociális szerkezeten, a valláson keresztül, közvetve alakítják, formálják és deformálják az erkölcsöt. A gazdaság ugyanakkor közvetlenül is hordozója, formálója, realizálója etikai tartalmaknak, erkölcsi értékeknek. Gazdasági helyzetünk is felvet és felszínen tart ezekkel kapcsolatos gondokat. Amikkel szembe keli néznünk! Például azzal, hogy társadalmunk eg^ik széles körű, s egyre terjedő problémája a csúszópénz, s az általa jogtalan anyagi haszonszerzés a gazdaságunkban gyökeredzik. Pontosabban: a hiánygazdálkodásban. Történelmi tapasztalatai tény, hogy mindenféle hiány erkölcstelenség forrásává válhat. Válik is. Itt is és most is! Hiszen mindannyian kerülhetünk, kerülünk abba a helyzetbe, hogy nagyon szükségünk van valamire, ami „nincs". Ami pedig „nincs", azért ugye „csúszót" adunk — a vevő a boltosnak, az üzletvezető a nagykernéi dolgozónak, a nagykeres a gyártónak. Legfeljebb berzenkedik ellene az erkölcsi érzékünk, és szeretnénk, ha nem így lenne. Csakhogy ehhez nem elég a morális háborgás meg a jobbat akarás. A változtatáshoz alapvetően a gazdaságban kellene lépni: a hiányt kellene megpróbálni felszámolni. Mert a nem levő hiány nem késztet erkölcstelenségre. Csak a létező hiánycikk az, amiért a vevő hajlandó „áldozni, csúsztatni"; s csak azt tudja olyannak adni a kereskedő, aki „hálás" érte. A „csúszós" terepre tévedés oka mindig valamiféle hiány, az késztet megvesztegetésre, illetve a „hála" kiprovokálására, etikátlan magatartásra. A hiány, aminek a fenntartásában viszont a jelenlegi magyar gazdasági viszonyok között a gazdálkodásnak szinte minden résztvevője érdekelt. Az ipar, a gyártó cég azért, mert monopolhelyzetét a kereskedelemmel szemben a hiány segítségével tudja érvényesíteni, a kereskedelem a fogyasztó felett ugyanezzel tudja fenntartani monopolhelyzetét. Érdekeltek a kereskedelemben dolgozók, akik a hiány segítségével plusz pénzekhez juthatnak; de érdekeltek a vevők is, mert — ha ily módon is, de — hozzájuthatnak ahhoz, amit akarnak. Ugye, ördögi kör? Sőt: erkölcstelen, tisztességtelen! De: manapság ott tartunk, hogy e körből kilépni, a bajokat gyógyítani már túlmegy a társadalmi etika hatáskörén. Pusztán moralizálással, lélekre beszélésekkel, tisztességről papolással nem lehet segíteni. Az egyre gubancolódóbb érdekek kibogozgatásával viszont talán lehetne. Mondjuk, ha például a hiánygazdálkodást központi intézkedéssel, szabályozással sikerülne úgy visszaszorítani (ne kergessünk illúziókat: felszámolni úgysem tudjuk!), hogy a nagyobb nyereségért versengő termelők és kereskedők, ne tudják és ne akarják egymást, s a vevőt zsarolni. Éljenek, de ne visszaéljenek a lehetőségeikkel, az érdekeik szerint! Sőt éljenek, tevékenykedjenek, valamiféle morális tartáson is alapuló gazdálkodási tisztesség diktálta érdekegyeztetési hajlandósággal. Amivel talán találhatnánk megoldást a gazdaság és erkölcs más aktáulis problémáira is. Például arra, hogy a társadalmi igényeknek mostanság megfelelőbb, rugalmasabb foglalkoztatási formákat vezessünk be. Ügy, hogy próbáljuk egyeztetni a munkáltató és a munkát vállalni akaró érdekeit. Mert nem biztos ám, hogy az a gazdaságilag hatékony és az etikus, ha a vállalatok, arra hivatkozván, hogy az nem nyereséges, nem foglalkoztatnak rés'munkaidősöket, 4-6 órában kismamákat, nyugdijasokat, csökkent munkaképességűeket. A rugalmasabb foglalkoztatásra növekszik az igény (elsősorban a nők részéről), kellene a több kereset; a gyárak, intézmények többségének pedig nem kell még a saját dolgozója se, mondjuk, napi négy órára, míg a kisgyermekét neveli; vagy ha már elment nyugdíjba. Nem kell, mert amíg a mostanihoz hasonló, gyenge munkaszervezési fokon ácsorog az üzemek, a hivatalok többsége, tényleg nem lehet nyereséges a plusz munkaerő. Hiába kellene, hiába lenne érdeke neki a plusz jövedelem. Hiába vállalná kompromisszumos megoldásként a részmunkaidős foglalkoztatást ahhoz, hogy életvitelét, családja életmódját, egészségét ezzel normalizálja, nincs rá lehetősége, ha a munkáltatónak ez nem kifizetődő, ha nem érdeke. Még jobbik eset, ha elutasító indokolásként nem hivatkozna neki „a köz" érdekére, csak gazdaságossági frázisokkal pufogtatják kívül az ajtón ... P

edig hát ez nemcsak gazdasági kérdés. Társadalompolitika és társadalometika. Amiben mostanság jobban előtérbe kell állítani az érdekegyeztetést! Hiszen elsősorban ezzel lenne elérhető, hogy ne kelljen gúzsba kötve tánccal próbálkoznunk, hanem itt és most a társadalom, a gazdaság fejlődése hordozója és ösztönzője, pozitív formálója legyen az erkölcsi tartalmaknak is. Szabó Magdolna Á szőlő és a bor A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban tudósokból, a szőlőtermesztés, a borkészítés és -forgalmazás, továbbá a vendéglátás szakembereiből megalakult a szőlő és a bor nemzetközi éve magyar bizottsága. Visszatér medrébe a Tisza Az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság osztályvezetőjétől, Török Imrétől kaptuk a hírt, miszerint tegnap, pénteken este 6 órakor megszüntették a Tiszán az eddigi első fokú árvízvédelmi készültséget. Az elmúlt napok szárazabb időjárásának köszönhetően a folyó, lassan apad, és várhatóan a jövő hét első napjaiban már visszatér medrébe. Így a hét közefjén a rakpartot — a takarítás után — ismét megnyitják a gépjárművek számára. Remélhetőleg az úszóházak vendégei is hamarosan birtokba vehetik az úszó tiszai strandokat. A partfürdö megnyitásának pontos Idejéről egyelőre még nem tudunk tájékoztatást adni Élenjáró vállalat a Tisza Volán A Tisza Volán központjában tegnap, pénteken délután, a közelgő május elsejei ünnep tiszteletére, munkásgyűlést tartottak. A vállalat kollektívájának múlt évi eredményes munkájáért átnyújtották a Nemzetközi Munkaverseny Élenjáró Vállalata címmel, illetve a Miniszteri Dicsérettel járó elismerő oklevelet, majd egyéb kollektív és egyéni kitüntetéseket adtak át. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát Kócsó Antal csoportvezető kapta. Kiváló Munkáért kitüntetésben részesült: Borbola Imre, Veres Zoltán, Nagy György és Kopasz Gábor. Miniszteri Dicséretet kapott: Harangozó Gábor, Szélpál József, Balogh Ernő, Vincze József és Barcsay Istvánná, A nemzetközi fuvarozásban végzett munkájukért, a vámés közúti szabályok példa-»' mutató betartásáért IRUdiszoklevél és aranyjelvény kitüntetést vett át Balogh István, Bánki György, Bozsogi Lajos, Koczka András és Zsikai Antal tehergépjármű-vezető. Szakszervezeti Munkáért oklevél elismerésiben részesült: Bálint Jenöné, Nógrádi Ferencné, Péter József, Kertész Tibor, Szakács Ibolya, Zombor Gábor és Sarnyai Istvánná. A Volán Vállalatok Kiváló Brigádja kitüntetést a Móra Ferenc személyforgalmi és a Satalov I. fülkejavító szocialista brigád vette át. Az innovációs dij 100 ezer forinttal járó I. fokozatát Sinkó Ferencné, Kohajda András és Just Józsefné, a dij 30 ezer forinttal járó III. fokozatát pedig Molnár Jó. zsef, Kabók József és Roczkov György pályázata nyerte el fc *