Délmagyarország, 1987. április (77. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-14 / 88. szám

2 Kndd, 1987. április 14. Szovjet-amerikai külügyminiszteri tárgyalások Moszkva (MTI) Munkalátogatásra Moszk­vába érkezett hétfőn George Shultz amerikai külügymi­niszter. Shultz a szovjet kor­mánv meghívásának tesz eleget. Ezután Eduárd Sevard­nadze, az SZKP KB PB tag­ja, külügyminiszter és ame­rikai kollégája megkezdte tárgyalásait az atom- és űr­fegyverzettel kapcsolatos kérdésekről. A két külügy­miniszter megvizsgálja az európai közép-hatótávolságú atomrakéták felszámolását célzó szovjet—amerikai meg­állapodás kidolgozásának lehetőségeit. Eduárd Sevardnadze a nap folyamán ebédet _ adott George Shultz <js kísérete tiszteletére. Delegáció utazott Moszkvába Hétfőn Moszkvába utazott a KISZ Központi Bizottsá­gának delegációja, amely Hámori Csaba első titkár vezetésével részt vesz az össz-szövetségi Lenini Kom­munista Ifjúsági Szövetség április 15^18. között sorra kerülő XX. kongresszusán. A küldöttség búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren meg­jelent Borisz Sztukalin, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. Hazánkba érkezett a miniszterelnök dán (Folytatás az 1. oldalról.) rály Andrásné, hazánk kop­penhágai nagykövete, s ott volt Lázár Györgyné is. A dán miniszterelnök a délutáni órákban megkoszo­rúzta a magyar hősök emlék­művét a Hősök terén, majd Poul Schlüter és Lázár György vezetésével hivatalos magyar—dán kormányfői tárgyalásokat tartottak az Országházban. A megbeszé­léseken jelen volt Hans Kühne és Király Andrásné. Az MTI tudósítójának érte­sülése szerint a megbeszélé­seken áttekintették a kétol­dalú kapcsolatok alakulását, majd véiemányt cseréltek időszerű nemzetközi kérdé­sekről. Mindkét részről megelége­déssel állapították meg, hogy a magyar—dán kapcsolatok az élet minden területén egyenletesen, jól fejlődnek, s további bővítésükben nem jelent akadályt a két ország eltérő társadalmi rendszere sem. Az elmúlt csaknem egy évtized során most harmad­ízben tartanak találkozót a két ország kormányfői. Ez­zel kapcsolatban a tárgyaló­partnerek kölcsönösen hang­súlyozták a magas szintű lá­togatások jelentőségét. Ezek a kétoldalú kapcsolatok el­mélyítése mellett — mutat­tak rá — a nemzetközi lég­kör javításához is hozzájá­rulnak. A kapcsolatok fej­lesztésének távlatait felvá­zolva különösen fontosnak tartották a gazdaságban rej­lő lehetőségek együttes kiak­názását. Elsősorban az együttműködés új formáinak elterjesztését szorgalmazták. Ide sorolták a többi között a termelési kooperációt, a ve­gyes vállalatok alapítását, a világbanki versenykiírások­abban is, hogy a fegyverzet­korlátozás területén mielőb­bi áttörésre van szükség. Ei kedvező hatással lenne a nemzetközi helyzet alakulá­sára is. Ezzel összefüggésben kölcsönösen rámutattak, hogy a nagyhatalmak mellett a kis és közepes országok is fontos szerepet játszanak a nemzetközi béke és bizton­ság megteremtésében és megőrzésében. Ezt támaszt­ják alá a helsinki folyamat eredményei is. Az európai együttműködés . ,, , , ,,. . , . továbbvitele megkívánja a ban való kozos fellepest, es különbözö társadalmi rend­a harmadik piaci együttes fellépést. Ugyanakkor állást foglaltak a műszaki-tudo­mányos, a kulturális és az emberi kapcsolatok — köz­tük a mind élénkebbé váló turizmus — fejlesztése mel­lett. A nemzetközi helyzetet át­tekintve egyöntetűen re­ménykeltőnek nevezték az Európában elhelyezett köze­pes hatótávolságú rakéták leszereléséről folyó szovjet— amerikai tárgyalásokat; ma­Búcsú Győri Imrétől T ulajdonképpen akkor hatolt egé­szen tudatomig a hir, amikor a tévéhíradóban megláttam a fény­képét, és meghallottam a visszu;<>y„..­ságában is szomorú mondatot: hosszan tartó betegség után elhunyt Győri Imre, Amikor mi, szegedi újságírók megis­merkedtünk vele, 1962-ben, még fiatal ember volt, a negyvenet se töltötte be. S nem csupán életkorban állt hozzánk közelebb, mint mások — akikben felet­teseinket tisztelhettük (vagy félhettük) —, hanem kedves, közvetlen viselkedé­sével is. Mi, akiket annyiszor az „ön" vagy pláne a „maga" ridegségéhez szoktatott a korstilus, már az első találkozáskor pertuba kerültünk — kerülhettünk — vele, és ez akkor bizony igen jóleső ér­zéssel töltött el bennünket. Olyannyira, hogy amikor ezt követően a korábbiak­ra emlékeztető ridegséggel, távolságtar­tással, kimértséggel találkoztunk — mert sajnos találkoztunk —, akkor az még idegenebbnek tűnt számunkra, mint eladdig. Hiszen jó néhányan — köztük Győri Imre — már kezdtek hozzászok­tatni bennünket ahhoz, hogy a tisztség­viselő és az újságíró közötti kommuni­kációban az egyenrangúság is dominál­hat, és hogy nem szükségszerű eleve az alá- és fölérendeltség sztereotípiáira ha­gyatkoznunk, amikor a mindennapi élet, munka során kapcsolatot tartunk egy­mással. Több mint egy évtizeden — egészen pontosan: tizenkét esztendőn — át élt, dolgozott közöttünk, a megyei pártbizott­ság első titkáraként Győri Imre. Megis­merhettük őt egészen közelről, hiszen az élet a találkozások számtalan esetét pro­dukálta. Ezek sorába az értekezletek éppúgy beletartoztak, mint a fehér asz­tal melletti beszélgetések, vagy éppen egy-egy közös szövegezési munka a Rá­kóczi téri pártszékházban, másszor a Sajtóház valamelyik, folyópartra néző szobácskájában. „..utKs*em, egyszer éppen az én szo­bámban beszélgettünk az éjszakába nyú­ló munka után. Akkor fedezte fel a fest­mények között azt az egyszerű keretes képet, amelyen Lenin a Pravda kefele­vonatait tanulmányozza. íróasztalán még a szerkesztői munka olyan ősrégi esz­közrekvizitumait is fölfedezhettük, mint amilyen az olló és a ragasztó. Hasonla­tosak az én asztalomon találhatókhoz. „Bár másban is jobban hasonlíthat­nánk rá", jegyezte meg akkor, szerényen mosolyogva Győri Imre. Kissé váratlanul ért bennünket, ami­kor egyik napról a másikra megtudtuk, hogy eltávozik szűkebb pátriánkból. Igaz, az ok sem volt mindennapi: a Központi Bizottság titkárává választot­ták. A csongrádi tájtól azonban ezután sem szakadt el. Sűrűn jött, járta a vi­déket, a városokat, falvakat, üzemeket, intézményeket, szövetkezeteket, ö maga mondta: ez a tizenkét itt töltött év ki­törölhetetlen nyomokat hagyott benne. S ezt valóban komolyan gondolta. December utolsó napjaiban mindig megérkezett tőle az üdvözlőkártya. A szöveg — melyben boldog új esztendőt kívánt — ugyan nyomtatott volt, ám az aláírás már kézzel Íródott. S hasonlóan nem sztereotip a szándék sem, amely a jókívánságot szülte. a közvetlen, a barátkozó, az élet ap­f\ róbb-nagyobb dolgaiban is figyel­mes Győri Imrét gyászoljuk; a tisztségviselőt, aki a politikában is is­merte az emberi léptéket. S ma, teme­tése napján — az egész megye közvéle­ménye nevében — szomorú szívvel ve­szünk búcsút tőle. Papp Zoltán szerű államok gazdasági kap­csolatainak fejlesztését. En­nek érdekében mind dán, mind magyar részről/hang-' súlyozták a két nagy euró­pai gazdasági tömörülés, a KGST és az EGK közötti, il­letve az EGK és az egyes KGST-tagországok közötti kapcsolatok rendezésének fontosságát. A magyar—dán kormány­fői tárgyalások után az esti órákban Marjai József, a gyar és dán értékelés szerint Minisztertanács elnökhelyet­tese szállásán kereste fel egyaránt jó lehetőség kínál­kozik a megállapodás létre­jöttére. A tárgyalófelek egyetértésüket fejezték ki Rádiótelex Poul Schlütert. A megbeszé­lésen jelen volt a két nagy­követ is. * Lázár György és felesége este díszvacsorát adott Poul Schlüter és felesége tisztele­tére a Parlamentben. Rendhagyó parlamenti ülésszak A Kínai Országos Népi Gyűlés közel háromezer kép­viselője tizennyolc napon át ülésezett, pontosabban vitat­kozott az ország dolgairól, az életről, gazdaságról és politi káról. A kínai Kína történetében ritkaságszámba menő maratoni ülésszak a nyitástól a zárásig lekötötte nemcsak Kína, hanem a kül­világ figyelmét is. Hála a sajtó, a rádió és a televízió biztosította szinte példátlan nyilvánosságnak, a kínai lakosság a szó szoros értel­mében együtt ülésezett és vi­tatkozott a képviselőkkel, akik hazai és külföldi kom­mentátorok egyöntetű meg­parlamerY. állapítása szerint példát mu­tattak arra, hogy miként is kell „csinálni", azaz a gya­korlatban alkalmazni a de­mokráciát. Túlzás nélkül állithatjuk, hogy a most véget ért par­lament, ülésszak sok tekin­tetben rendhagyó volt a szocialista Kína népképvi­ható rendellenességekre, hiá­nyosságokra, sőt, hibákra helyezték a hangsúlyt. Ezt azonban nem kívülállóként, hanem gazdaként, felelős résztvevőként tették. Arra is rámutattak, hogy miben látják a kiutat, az orvoslás módját. Véleményük lénye­gét abban lehet összefoglal­ni, hogy a korszerűsítés út­ján haladó Kína számára valóban nincs más lehető­ség, mint a gazdasági refor­mok és a külvilág felé nyi­tás helyes politikájának tö­retlen folytatása és termé­SZA KSZERVEZETI KÜLDÖTTSÉG PRÁGÁBAN Gáspár Sándornak, a SZOT elnökének vezetésével hét­főn szakszervezeti küldött­ség utazott Prágába, a cseh­szlovák szakszervezetek XI. kongresszusára. TANÁCSKOZÁS AZ EGYÜTTMŰKÖDÉSRŐL Hétfőn az Ipari Miniszté­riumban az Iparpolitikai Ta­nács szervezésében az ipar és az élelmiszer-gazdaság vezetői — Kapolyi László ipari és Váncsa Jenő mező­gazdasági és élelmezésügyi miniszter irányításával — a két ¡igazat fejlesztési tervei­ről és együttműködéséről tanácskoztak. A megbeszélé­sen részt vett és felszólalt Szabó István, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a TOT elnöke is. SZŰRÖS MATYAS BULGAR5ABA UTAZOTT Szűrös Mátyás, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának titkára a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására hétfőn Szófiába utazott. Kíséretében van Oszi István, a KB külügyi osztályának helyettes vezető­je és Szabó Sándor, a KB munkatársa. JÖRGEN JENSEN ELHUNYT Hosszan tartó betegség után, 67 éves korában hétfőn elhunyt Jörgen Jensen, a Dán Kommunista Párt elnö­ke. A párt vezető tisztét 1977 óta töltötte be. Utódjául a múlt héten — tekintettel Jensen egészségi állapotának súlyosbodására — Jan An­dersent, a Végrehajtó Bi­zottság tagját jelölték ki. CSIEN CSI-CSEN LATOGATASA Politikai konzultációkra hétfőn Moszkvába érkezett Csien Csi-csen, a kínai kor­mány különmegbizottja, kül­ügyminiszter-helyettes. A szovjet—kínai politikai kon­zultációk újabb, tizedik for­dulója kedden kezdődik. A tárgyalásokat 1982 óta éven­te kétszer tartják, felváltva Moszkvában és Pekingben. Kínai vélemény szerint a kapcsolatok további javítá­sát az afganisztáni és kam­bodzsai kérdés, valamint a szovjet—kínai határon állo­másozó szovjet katonai erő problémája akadályozza. Megállapodás Makaóról 0 Peking (MTI) Hétfőn délelőtt a kínai parlamentben ünnepélyesen aláírták a Kínai Népköztár­saság és a Portugál Köz­társaság kormányának közös nyilatkozatát Makaó kérdésé­nek rendezéséről. A nyilatkozatot kínai rész­ről Csaó Ce-jang, az Állam­tanács elnöke, portugál részről pedig Anibal Cavaco Silva miniszterelnök írta alá. A dokumentumban fog­lalt megállapodás értelmé­ben 1999. december 20-án helyreáll Kína szuverenitása Makaó felett. A kínai kor­rendszer" elv alapján hoz­zájárult ahhoz, hogy a kínai szuverenitás helyreállítását követő ötven éven át fenn­maradjon Mlakaón a jelen­legi kapitalista gazdasági és társadalmi rendszer. Makaó a Kínai Népköztársaság köz­ponti kormányának hatás­körébe tartozó különleges közigazgatási terület lesz. A közös nyilatkozat alá­írásánál többek között jelen volt Teng Hsziao-ping, a Kínai Kommunista Párt Központi Tanácsadó Bizott­ságának elnöke és Li Hszien­nien, a Kínai Népköztársa­mány az „egy ország két ság államelnöke is. Véget ért a pápa dél-amerikai körútja C> Buenos Aires (MTI) it, elutasítván a forradalmi Vasárnap véget ért II. Já- törekvéseket, békére intve az nos Pál kéthetes dél-ameri- embereket, megbékélésre és kai látogatása. Uruguay, Chi- együttműködésre tőkést és le és Argentína valóságáról munkást. szerzett tapasztalatokkal gazdagodva a pápa Buenos Airesböl visszautazott Rómá­ba. Húsvét előtti útján II. Já­nos Pál 55 beszédet mondott vallási és társadalmi kérdé­sekről, a Szentszék és a la­Chilében a pápa nemzeti megbékélésre szólította fel a hívőket, és óvott a Pinochet­rezsimmel szembeni erősza­kos fellépéstől. A „szivek megbékitésében", a szem­benálló társadalmi erők ki­egyezésében jelölte meg a tin-amerikai egyházak kap- polgári szabadságjogok hely­csolatáról, különös tekintet- reállításának módját. tel a Vatikán és a „felszaba­dítási teológia" néven ismert népi egyházi mozgalom vi­szonyára. Valamennyi beszé­dében védelmébe vette az egyház hagyományos értéke­A pápa Argentínából való elutazása előtt kegyelettel adózott az. argentin katonai junták által elhurcolt és el­tűntnek nyilvánított tízezrek emlékének. Virágvasárnapi . miséjekor mondott beszédében II. Já­nos Pál pápa áldását adta az argentin népre, a népek kö­zötti békére és együttműkö­désre, az emberiség felvirá­goztatására. „Nagyon pozitív" tapasz­talatnak minősítette II. Já­nos Pál pápa hétfőn véget ért tizenhárom napos la­tin-amerikai útját. Az egy­házfő repülőgépe délben ér­kezett Rómába. II. János Pál kérdésekre válaszolva leszögezte, hogy az általa felkeresett orszá­gok politikai helyzetének megoldását illetően nem hi­vatott állást foglalni seleti rendszerének és gya­korlatának történetében. Ez szelesen — a part altal meg­volt az utolsó ülésszaka az határozott szigorú keretek ötévenként — közvetett módon — újjáválasztott Kí­nai Országos Népi Gyűlés­nek. Vannak, akik hajlanak arra a nézetre, hogy a kép­viselők egy része nem szá­mithat a jövő évben esedé­kes újjáválasztásra, arra törekedett, hogy mond utoljára jól kibeszél­je magát, sőt, éljen az el­lenszavazat, vagy a tartóz­kodás ritkán gyakorolt le­hetőségével is. A dolog azonban koránt­sem ilyen egyszerű. A parla­között — a harc a burzsoá liberalizmus ellen, amely megkérdőjelezi a szocialista út helyességét Kínában. A képviselők az egész or­szág nyilvánossága előtt mondták kj hangos szóval ezért azt, amit sok-sok kínai gon­úgy- dolt: a belpolitikai stabili­tás és egység körülményei között minden feltétel meg­van ahhoz, hogy a parla­ment végre betöltse azt a szerepet, amelyet az ország alkotmánya biztosit számá­ra, azaz a nép valódi kép­ment ülését bizonyos fajta viseleteként gyakoroljon va­belpolitikaj bizonytalanság előzte meg. A Kínai Kom­munista Párt vezetésében végrehajtott változás, és a burzsoá liberalizmus ellen elindított országos hadjárat j^aslatok ezrei a ilakossag egy reszeben — főleg az értelmiség körében — kételyeket támasztott az iránt, hogy az adott hely­zetben egyáltalán folytatód­hat-e Kinában a gazdasági reform, a nyitási politika, és nem utolsósorban az utóbbi években kibontako­zott demokratikus fejlődés irányzata. Ezt a félelmet és kételyekkel teli bizonytalan­ságot oszlatta el meggyőző­en a parlamentben lezaj­lott nyílt, őszinte és demok­ratikus vita. Ilyen dinami­kus, bátor és szókimondó légkörre aligha volt példa a Kínai Országos Népi Gyűlés több évtizedes történetében. A képviselők a korábbi években megszokott és már­már automatikusan gyako­rolt tiszteletkörök, a vélt, vacv valóságos eredmények túlhangsúlyozása helyett a kormány munkájában, a gazdasági, a politikai és a kulturális életben tapasztal­löságos felügyeletet a kor­mányzat munkája felett. Amint azt a parlament titkárságához a lakosság köréből érkezett levelek és tanúsítják, Kína lakossága megelége­déssel fogadta azt a tényt, hogy a parlamentnek sike­rült bebizonyítania: a de­mokrácia nem egyszerűen szépen hangzó jelszó, hanem Kína életének szerves ré­sze s mind inkább életfor­ma a szocializmus keretei között. Osztozik ebben a véleményben a Kínai Kom­munista Párt vezetése is, amely menet közben továb­bi bátorítást adott a parla­menti képviselőknek. A kínai képviselők most visszatérnek az ország kü­lönböző tartományaiba. Az a jövő szempontjából rend­kívül fontos hatás, amelyet a szocialista demokrácia fejlesztésére gyakoroltak, maradandónak ígérkezik, és tovább hat a saját útját kereső Kínában Éliás Béla

Next

/
Thumbnails
Contents