Délmagyarország, 1987. április (77. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-14 / 88. szám

Szerda, 1987. április 15. 91 Színes tasakokban Akármilyen későn is. de megjön majd az igazi tavasz, a növények pedig — ha késve is — kihajtanak, kizöldülnek. Az ősszel ültetett virághagymák már kibújtak a földből — több fajta is virágzik —, a fagyerzekenyeket pedig a közeljövőben kell elültetni. A Szöregi Virág-Dísznövény Áfész „Béke" szocialista brigádjának tagjai ezekben a na­pokban csomagolják színes tasakokba a nyári virágok hagymáit, és folyamatosan szállítják az ország minden tájára Lengyel napok Budapesten Hétfőn délután az MTESZ székházában megnyílt a len­gyel gazdasági és műszaki napok rendezvénysorozata. A magyar, illetve a lengyel külkereskedelmi kamara és az MTESZ szervezésében az elkövetkező három napon lengyel szakemberek ismer­tetik az elektronikában, a járműgyártásban, a gép­iparban, a vegyiparban, va­lamint a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban el­ért legújabb eredményeiket. A megnyitó ünnepség résztvevőit Tóth János, az MTESZ főtitkára üdvözölte. A megnyitón részt vett és félszólalt Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyet­tese és Józef Koziol minisz­terelnök-helyettes, aki a magyar—lengyel gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság 23. ülésszakára érkezett Buda­pestre. (MTI) így nem megy Műszaki fejlesztés piacismeret nélkül ? A férgese se hulljon Az 1984-ben elkezdett kísérlet sikeréről a saját sze- mellett is van még hely a memmel győződhettem meg. Ha megbolygattuk a „giliszta- terjeszkedésre. Ha ezek után . , , , .1 a kelletenel jobban elsza­farm" taptalajat. hemzsegtek benne az apróbb-nagyobb porodnának a gU,szták, sor gyürüsférgek. Itt-ott kis tojásokat is felfedeztem. S ez a kerülhet a következő hasz­legbiztnsabb kontroll, ha jól érzik magukat, sebesen sza- nosítási formára is. Az ál­porodnak. Egy évben hússzorosára gyarapodhat az álló- lattenyésktó telepeken fe­mány. S hogy mi a hasznuk, azt Rákos Zoltán ágazatveze­tő, a Szegedi Felszabadulás Tsz algyői út melletti lóistól­iójának és környékének gazdája tudja a legjobban. hérjetakarmányként kiváló­an alkalmazható. A szövetkezet nevét egy kuvaiti bank is felfedezte valamelyik szakkatalógus­ban. Nem biztos, hogy üzlet lesz belőle, de elküldték ajánlatukat. Múoázist sze­retnének a sivatagban, s ott bizony a víz mellett a hu­musz is hiányzik. A talajba (Lefektetett dréncsöveket töl­tenék meg ezzel a rendkívül tömény tápanyaggal. A giliszták mindezekről ságuk teljesen leköti min­Agrárféjlesztő den bejüket. Ha megkapják a mindennapi betevő falat­jukat, a bevétellel, haszon­nal nem törődnek. Elég, ha a vállalkozó szellemű em­ber él a lehetőséggé]), s ki­használja „szorgalmukat". Tóth Szeles István A tartalékok egyike A tsz-ben régóta foglal- A közelmúltban a félegyhá­koznak fuvarozással, s bi- zi és a dorozsmai gazda­zony, az ittfciHóban „mellék- boltba +s szállítottak..azegy­termék" is keletkezik. Az vagonnyi mennyiséget egy­„indulótöke" 85 ló trágyája bői elkapkodták, és félmillió vásárolt kalifor- -Hazánkban több nagy­niai vörös trágyagiliszta üzemben foglalkoznak hu­vott Most már, hogy har- muszkészítéssel. Szakta­mincmi'llrónn vannak, a nácsadásra. a kutatások birkatrágyát is felhasznál- egyeztetésére, az értékesíté- .. , . .... ják. Vásárhelyről furfurol- si lánc kialakítására húsz falaí)* korpát is hoztak, de a nagy szövetkezettel megalakult a ecetsavtartalom miatt nem Biohumusz vette be az érzékeny álla- Betéti Társaság. A kör ez­lok „gyomra". Most már után is bővülhet. A Gsong­arra is rászoktak. No nem a rád-bokrosi Kossuth Tsz meggyőzés, hanem egy fel- már tavaly vásáréit törzste­ismerés segített. A hatéves- nyés'zctet a szegediektől, s nél régebbi korpában már azóta újabb érdeklődök is lebomlik a sav, s ezután feltűntek. Az itteni lóistálló ideális gilisztacsemege. Az újabb íápanyagforrá­sok felkutatására a „kiscso­|x>rtns" kísérletek a leg­megbízhatóbbak. 4-5 ezres giliszta népesség a fő kóstoló. A felkínált menü sokféle, kezdve a vágóhídi iszaptól a sertéstrágyáig, vagy a „jó­féle" szemétig. Nálunk ez utóbbi „hiánycikk", ugyan­is ehhez meg keLlene olda­ni az elkülönített gyűjtést. Az üres üvegből, a tejes­zacskóból, törmelékből so­sem lesz humusz. Hollandiá­ban más a szemlélet, ott hasznosítják az így kidobott szerves anyagokat. A szak­irodalom zöme is ebből az országból származik. A gi­liszták által átdolgozott bio­humusz és a műtrágya al­kalmazását vizsgálták kü­lönféle növényeknél. Példá­ul a paradicsom esetében a többletköltséget a jobb ho­zam ellensúlyozta. Emellett hat nappal korábban értek a bogyók, s ez primőröknél nagy árkülönbséggel járhat. Előnye még, hogy felesleges­sé vált az állati kártevők elleni vegyszeres védeke­zés. A számítás szerint a humusz alkalmazása 35 szá­zalék többlethaszonnal járt. Ezt a morzsalékos, szag­talan humuszt nálunk is egyre többen használják. A tsz-ben az idén 13 vagon­nyit szánnak eladásra, emel­lett a saját kertészelük is alkalmazza. Amióta bein­dult az üzlet, itt helyben tetszetős füles zacskóba töltik a tömény tápanyagot Néhány problematikus műszaki fejlesztésre példa igazolja a mondást, hogy a szegény embert még az ág is húzza. Az Akkumulátor- és Szá­razelemgyár 1985-ben az elozö évnez képest 290 mil­lió forinttal növelte árbevé­telét és 110 millió forinttal nyereségét az új, licenc alapján gyártott gépjármű­akkumulátor gyártasávul. A licencadó USA-beli céget azonban csak 4-5 éves lema­radással képes a magyar gyár követni. Jellemző, hogy a licencátadás időpontjában az akkumulátor-ólomlemczek vastagsága 1,8 milliméter volt, amit időközben, az USA-ban 1 milliméterre csökkentettek. Az akkumulá­torgyár ennyi idő alatt csu­pán 0,4 millimétert tudott falvastagságból lefaragni. Döntően azért, mivel a nagy tisztaságú, egyenletes minőségű ólomhoz, illetve a korszerű gépekhez nem, vagy csak késve juthat hoz­zá. Nem pénzhiány: érdektelenség A Salgótarjáni Kohászati Üzemek százmillió forintos fejlesztéssel félmeleg-alakító technológia alkalmazására tért át 1984-ben. A létrejött korszerű kapacitások azóta is kihasználatlanok és vesz­teségesek. Részben szerszá­mozási és alapanyag-ellátási hiányosságok miaü. A döntő azonban a piaci érdektelen­ség. A fejlesztést ugyanis nem előzte meg körültekintő közgazdasági elemzés és marketingmunka. A Csavaripari Vállalat ki­fejlesztette a nagy szilárdsá­gú csavarok gyártását — tő­kés import pótlása céljából. A bruházáshoz azonban a nagy teljesítményű nyugati gépek helyett deviza hiányá­ban a szocialista országokból importáltak 25-30 százalék­kal kisebb teljesítményű gé­peket. A beszerzési gondok miatt már eleve egy eszten­dőt késett a nagy szilárdsá­gú csavarok gyártásának megkezdése. További problé­ma, hogy a Lenin Kohászati Müvek csak 1987-től vállal­ja a szükséges alapanyagok A Medosz-napok kereté­ben a közelmúltban Szege­den lórumot rendeztek, me­lyen a munkaverseny-moz­galomról esett szó. Három megye — Csongrád, Bács­Kiskun és Békés — képvi­selői mondták el vélemé­nyüket. Nem sokan emel­kedtek szólásra, de akik szót kértek, kozmetikázás nélkül beszéltek a gondok­ról. i ' - * Temetjük a munkaver­senyt, vagy újjáélesztjük? Híve természetesen mind­kettőnek akad. Békéscsabán például van olyan üzem, ahol felszámolták a szocia­lista brigádokat. helyettük szocialista műszakok ala­kultak. Eredmonyeik ellené­re sem sikerült elismertetni munkájukat, az országos munkaverseny-struktúrá­ból kiestek, besorolhatatla­nok lettek. Borús az ég a munkaver­seny-mozgalom felett? Ke­vés idő és energia jut az önzetlenül végzett többlet­munkára, egzisztenciális gondok nehezítik a brigád­tagok életét. (Természetesen nemcsak az övékét.) Ösz­tönzőnek vajon elég-e az, hogy belátjuk, közösségi társadalomban dolgozunk, és képletesen szólva, száz nád­szálat, bármily erős is vala­ki képtelen kettétörni Vita a versenymozgalomról Egyébként ezzel a hasonlat­tal az egyik hozzászóló élt. Ugyancsak ő mondta el, hogy hiába nevezzük el bárminek a munkaversenyt, megújíthatjuk tetőtől talpig, a brigádmozgalom az ma­rad, ami. Meglehetősen visszás hely­zetet teremt, hogy míg egy­egy szocialista brigád két évig küzd egy fokozatért, ami körülbelül ötszáz forint jutalommal jár, az illető brigádtag gmk-ban 6-7 óra alatt megkeresi ezt a pénzt. Nem csoda, megszapor<<i­tak a mozgalom ellendruk­kerei. A vállalatok többsé­ge tehát nem tudja igazán érdekeltté tenni a munka­verseny résztvevőit. Jelenleg az országban másfél millió brigádtag dol­gozik. Munkájuk nélkül termelési eredményeink ki­sebbek volnának. (Ez nem hipotézis, számokkal bizo­nyítható.) Az erőfeszítések­ről ritkán szoktunk beszélni A termelést segítő tevékeny­ségük mögött nemigen lát­juk az áldozatokat. Ugyan­akkor sok helyen nem is ők rendelkeznek például a •kommunista műszakokból befolyt összegekkel A munkaverseny-mozga­lom hármas jelszava közül többen megkérdőjelezték a „tanulni" és az „élni" tartal­mát. Néhány évtizeddel ez­előtt ezek a fogalmak mást jelentettek, mint manapság. A szervezők például vért izzadnak azért, hogy egy 5 ezer főt foglalkoztató gyár­ban összeszedjenek néhány embert a Tiszta szívvel vers- és prózamondó ver­senyre. Meddig lehet egy­általán erőlködni? A brigádfokozatok auto­matikus ugrása szintén nem kedvez a mozgalomnak. Egyesek ülnek a babérjai­kon — az arany fokozato­kon — és nem tesznek sem­mit. A visszaminősítés ugyanis elképzelhetetlen. Hogyan tovább? A ta­nácskozáson többen megfo­galmazták, szükség lenne egy eszmei útra, amit 'Lehet követni. A vállalások két­oldalú kötelezettséget jelent­senek, a vállalat éppúgy érezzen felelősséget, mint a brigád. A versenymozgalom pedig váljék valamennyi munkahely szívügyévé, an­nak reményében, hogy tar­talékaink egyikéről van szó B. E. egy részének (80-85 száza­lékának) legyártását. Hazánk és a fejlett tőkés országok között meglévő technológiai rés az utóbbi években nem csökkent, ha­nem növekedett — állapítot­ták meg az MSZMP Köz­ponti Bizottsága tavaly de­cemberi ülésén. A feladatok sürgetőek, hiszen az intenzív gazdasági fejlődés ütemét a technikai haladás mértéke határozza meg. És nem a beruházási összegek nagysá­ga. Persze a felhalmozás bi­zonyos szintje nélkülözhetet­len a műszaki fejlesztés ál­tal feltárt potenciális lehető­ségek hasznosításához. A műszaki-gazdasági fejlődés meghatározó tényezője, leg­nagyobb tartaléka maga az emberi tudás, felkészültség, a szakmai tapasztalat. Az emberi tényező növek­vő szerepéről sok szó esett az MSZMP KB 1986. decem­beri ülésén, s a kiaknázat­lan lehetőségek sorát tárta fel a legutóbb a népi ellen­őrzés. A fővárosi, a Nógrád, a Csongrád, a Fejér, a Veszp­rém, a Zala megyei népi el­lenőrzési bizottságok 1986. évi központilag koordinált vizsgálata szerint a pénz­ügyi forrás a vállalatok többségénél elegendő, sőt he­lyenként fel sem tudják használni azt. A kutatás-fej­lesztés-igényes vállalatok pedig a szükséges mértékben központi műszaki-fejlesztési alapjuttatásban részesülnek. Sok beszéd — kevés tetf Az ellenőrzött 13 fővárosi gépipari vállalatnál 1981 és 1985 között 20-40 százalék­kal csökkent a fejlesztésben dolgozók létszáma. De nem jobb a helyzet vidéken sem. A meglevő fejlesztő­erők nagy részét is a napi termelési-gazdálkodási fel­adatok megoldása, illetve a közvetlen gazdasági hasznot nem hozó K+F (kutatás + fejlesztés) köti le. A gaz­dasági eredményekre irá­nyuló vállalati fejlesztések pedig a meglevő termékvá­laszték bővítését, korszerű­sítését célozzák és nem a szerkezet átalakítását. Bár sokat beszélnek erről az át­alakításról — a valóságban kevés a tett. Főként szubjektív, emberi tényezők rontják a vállalati K f F hatásfokát. A téma­választásnál kizárólagosak például a műszaki motiváci­ók, gazdasági, piaci elem­zések, felmérések nem előzik meg azt. Így azután az új termék olykor eladhatatlan­ná, máskor pedig vesztesé­gessé válik. A vállalatok je­lentős része még mindig nem a várható piaci kereslethez, hanem valamiféle „központi elváráshoz" igazodik. Hiá­nyosak a fejlesztők műszaki, piaci ismeretei is. Ebben szerepet játszik, hogy ke­vés (minden tizedik) fej­lesztő olvas valamilyen ide­gen nyelven. A magyar tudományos és műszaki szakemberek jó hírnevét külföldön a ha­zánkból elszármazott, ismert tanárok, kutatók, fejlesztők alapozták meg. A honi tár­sadalmi-gazdasági viszonyok hiányosságaira utal Viszont, hogy az alkotó szellemi energiák idehaza gyakran nem elég termékenyek, vagy kiaknázatlanok. Némelykor azért, mert szétforgácsolód­nak. A Metripondnál pél­dául tavaly 16 fejlesztési té­mát véglegesen, 20-at át­menetileg leállítottak, hogy a megmaradt U-et gyorsan befejezhessék. Az is gond, hogy a fejlesztés sikeres le­zárását gyakran késve, 2-3 év múlva követi a gyakorla­ti hasznosítás. Mire egy-egy beruházás elkészül, az új­donság elveszíti értékét. Személyes haszon Gazdasági-piaci eredmé­nyeket elsősorban ott tud­nak felmutatni, ahol a ku­tatók-fejlesztők, sőt a ter­melőüzemek maguk is ér­dekeltek az új megoldások gyakorlati alkalmazásában. Néhány helyen a fejlesztők viszonylag önálló vállalko­zói rendszerben dolgoznak, s közvetlenül részesednek az elért tényleges eredmények­ből. Sajnos még csak né­hány vállalatnál alkalmaz­zák bátran a teljesítmény­nyel arányos határozott jö­vedelemdifferenciálódást. A következetesen érvényesített nyereségérdekeltség és vál­lalkozás elősegítheti az élen­járó külföldi licencek szé­lesebb körű alkalmazását is mindenütt, ahol ezek a sa­ját fejlesztéseknél kevesebb ráfordítást igényelnek és gyorsabban, nagyobb hasz­not hoznak. Érvényesüljön a tehetség, és kiemelt anyagi, erkölcsi elismerésben rész.esüljön az arra érdemes műszaki tel­jesítmény. Ez a műszaki­gazdasági előrehaladás meg­gyorsításának egyik kulcsa. Ugyancsak fontos, hogy az eredményesen és a rossz ha­tásfokkal működő vállalatok teljesítményeikkel arányo­san fejlődjenek vagy visz­szafejlődjenek. Tehát szűn­jön meg a jövedelmek igaz­ságtalan átcsoportosítása, ni­vellálása, hogy felgyorsul­hasson az életképes vállala­tok fejlődése. Kovács József Befejeződön a Duna Bizottság 45. ülésszaka Hétfőn Budapesten ple­náris üléssel véget ért a Duna Bizottság 45. üléssza­ka, amelyen hét tagország küldöttsége és több nemzet­közi szervezet képviselője vett részt. Az egyhetes ülésszakon munkabizottságokban tár­gyalták meg a korábbi szakértői értekezletek elő­terjesztéseit, ajánlásait és számos fontos hajózási, víz­építési. hidrometeorológiai és statisztikai okmányt fo­gadtak el, amelyek hozzá­járulnak a dunai közleke­dés fejlesztéséhez, biztonsá­gához, a környezetvédelem­hez. Elismeréssel fogadták a bizottság új kiadványait, köztük a Duna magyar, 1433—1656 kilométeres sza­kaszának hajózási térképét, amelyet úgy állítottak össze, hogy a további módosításo­kat egyszerűen átvezethes sék majd. Miután a dunai hajózási térképek jó két évtizedesek, s azóta sok változás történt, várhatóan még az idén kiadják a ju­goszláv szakasz, jövőre pe­dig az osztrák szakasz tér­képét, a hajóskapitányok hasznos segédeszközét. Ugyancsak elkészült a Duna Bizottság statisztikai adat­gyűjteménye, amely 35 éves időszak adatait foglalja ösz­sze. Az ülésszakon információt hallgattak meg a dunai ha­jóút fenntartásáról, a Duna, a Rajna és a Majna árufor­galmáról. Elfogadták Djord­je Lalosevicnek, a Duna Bizottság igazgatójának be­számolóját az egy év alatt végzett eredményes munká­ról, valamint a bizottság munkatervét és költségveté­sét

Next

/
Thumbnails
Contents