Délmagyarország, 1987. március (77. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-13 / 61. szám

2 i Péntek, 1987. március 13. VSZ-szakértői tanácskozás 0 Szófia (MTI) Március 11-ón Szófiában megtartotta soros ülését az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzetek csökkentésével foglalkozó VSZ-munkacsoport. A szak­értők megvizsgálták a bu­dapesti felhívás előrevitelé­nek helyzetét, tekintettel arra, hogy az európai biz­tonsági és együttműködési értekezleten részt vevő álla­mok képviselői között a bé­csi találkozón nem hivata­los konzultációk kezdődtek a fegyveres erők és a ha­gyományos fegyverzetek eu­rópai méretű csökkentésé­ről folytatott tárgyalások mandátumáról és fórumá­ról. Szovjet atom­robbantás 0 Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunióban nukleá­ris robbantást hajtottak végre csütörtökön, moszk­vai idő szerint 5 óra 00 perckor, a Szemlpalatyinszk körzetében levő kísérleti te­lepen — jelentette a TASZSZ hírügynökség. A föld alatti kísérleti robban­tást — amelynek ereje alat­ta maradt a 20 kilotonnának — a haditechnika korszerű­sítése céljából hajtották végre. „Amink van, azt nem őrizzük, ami elvész, azért sírunk" Raszputyln szenvedélyes hangú cikke a Pravdában A Szovjetunió természeti Nemrégiben alkalma volt a kincsei, elsősorban a Baj- fa- és papíripari miniszter­kál-tó védelmének fontossá- rel beszélgetni az üzem sor­sáról, az ezzel kapcsolatos sáról. Akkor győződött meg szemléletmódokról írt szen- arról, hogy a közvélemény Kormányszóvivői tájékoztató Bányász Rezső, a Minisz- nek időszerű kérdéseivel tertanács ülését követő kor- foglalkozó, közelmúltban mányszóvivői értekezleten megtartott elméleti konfe­a közleményben szereplő té- rencla kormányzati munká­mák közül elsőként a szol- ra gyakorolt hatásáról (a gáltatások időpontjának (Népszava kérdésére) szólva pontos megjelöléséről, ezek Bányász Rezső kiemelte: a betarthatóságáról szólt, tanácskozáson az elméleti és ugyancsak beszélt a napi- a gyakorlati szakemberek a renden szereplő környezet- szocializmus fejlődésének fa­védelmi programról. nulságait és tapasztalatait Az .MiTI kérdésére vála- elemezték. Többek között szólva Bányász Rezső rövi- egyetértésre jutottak abban den ismertette a Tudomány- is, hogy a most élő nemze­politikai Bizottságnak a dékek csak akkor tudnak Bős—Nagymaros vízlépcső- megfelelni a jövő századba is rendszerrel kapcsolatos ku- átvezető történelmi felada­tatási programját. Ezután a taiknak, ha a jelen kihfvá­kormányszóvivő az idei vár- saira korszerű, alkotó vála­ható lakossági áruellátással szokat adnak. Történelmi foglalkozott. A továbbiakban távlatokban gondolkodva ma Bányász Rezső az egységes ez bátor kezdeményezést, a vállalati, és a személyi jö- felelős útkeresést, az elköte­vedelemadó-rendszer beve- lezett, alkotó cselekvést je­zetéséről érdeklődő kérdés- lenti. Ez legfőbb záloga érté­re (Magyar Hírlap) elmond- keink gyarapításának, ma­ta: gyarságunk megőrzésének. — Gazdasági reformunk Ez lehet alapja a jogos nem­továbbfejlesztésének folya- zeti önbecsülésnek, s ezzel matában a közgazdászok vívhatjuk ki mások elisme­mérlegelik egy egységes vál- rését is. A szegedi tanácsko­lalati adó és egy személyi zás is megerősítette, hogy Jövedelemadó-rendszer be- politikánk a szocialista cé­vezetését. Vagyis azt, hogy lókon alapuló nemzeti ösz­egy Ilyen adórendszer meny- szefogást szolgálja, nyiben ösztönözhetné a ha- A szóvivő a magyar nyelv tékonyabb termelést, a gaz- ápolása érdekében meghir­daságban rejlő tartalékok detett mozgalomra vonatko­fokozottabb feltárását és zó kérdésre (Magyar Nem­hasznosítását, a lakosságai- zet) válaszolva kijelentette: kotókedvének, egyéni kezde- a szép magyar beszéd nem ményezőkészségének ki- csupán kulturális életünk bontakozását. egyik területének kérdése. A A közgazdasági számítá- magyar nyelv tisztaságának sok, elképzelések rendszeres megőrzése és fejlesztése ma mérlegelésre és ellenőrzésre is nemzeti ügy. Politikánk, várnak. Az elkövetkező idő- tetteink világosak és tiszták, szakban bizonyára még sok ehhez írásban és szóban szó esik erről a kérdésről. csakis a világos és tiszta A szocializmus fejlődésé- nyelv a méltó. Anyanyel­vünk szerepe, jelentősége túlmutat az országhatáro­kon is. Összekötő kapocs kö­zöttünk és a másutt élő ma­gyarok között. Ugyanakkor fontos feltétele és eszköze szocialista reformjainknak, része annak a küzdelemnek, amely világszerte egyszerre folyik a saját kultúra gya­rapításáért és mások kultú­rájának tiszteletben tartásá­ért. vedelyes hangú cikket a Pravda szerdal számában Vatentyln Raszputyln, a vi­lághírű szibériai iró. Raszputyln emlékeztet az északi folyók délre téríté­sével kapcsolatos huzavoná­ra, az elhamarkodott, nem eléggé körültekintő döntés­mind alaposabb tájékoztatá­sa ellenére a főhatósági gé­pezetek továbbra is kétféle információt ismernek: az eredményekről a széles kö­rűt. a kudarcokról a titko­sat. Az író elmondja, hogy még 1974-ben beszélt az egyik bajkáli felmérés ké­re, amely sokmillió rubelbe szítőjével, ki elmondta, hogy került. „Az ősöktől ránk maradt föld" védelmének fontosságát hangsúlyozza, rámutatva, hogy vannak dol­gok, amelyeket minden kö­rülmények között, minden nézeteltérés ellenére meg kell őrizni. „Az unokák Oroszországában nem bo­csátják meg a Bajkált és a Volgát, Belorussziában a Poleszját, Örményországban a Szevan-tavat, Ukrajnában a Dnyepert és Csernobilt" — írja. Nem bocsátják meg a „tárcaexpanzionizmusból" fakadó elhamarkodott csele­kedeteket. Az iró felhívja a figyel­met arra, hogy az AltáJ vi­dékén az energetikai minisz­térium már a terv jóváha­gyása előtt hozzálátott a ví­zi erőmű építéséhez a Ka­tunyl folyón. A Bajkál pe­dig továbbra is kárt szen­ved. Irkutszkban mondta Nyi­kolaj Talizin első minisz­terelnök-helyettes, az álla­mi tervblzottság elnöke, hogy „ma a vak is tudja: nem szabadott volna itt cel­lulózkombinátot építeni". Ott ült a teremben az az aka­démikus, aki ezt az építke­zést és a szelengal cellulóz­és papírkombinát létrehozá­sát jóváhagyta, ö szakértői véleményével továbbra is védi a létesítményeket — mutat rá az író. Raszputyln hangsúlyozza, hogy húsz éve még az „im­perializmus kiszolgálóinak" tartották a terv ellenzőit. a minisztériumnak elkül­dött jelentésben már csak egytizedét vallották be a káros anyagok mért kon­centrációjának. A minisz­térium pedig ezekre az ada­tokra hivatkozva bizonyítot­ta, hogy micsoda eredmé­nyeket ért el. A Bajkál környezete ez évtől kezdve tisztább lehet. Kormányprogram született a víz és a levegő tisztaságá­nak megőrzéséről. A minisz­térium azonban ragaszkodik a kombináthoz. A megszün­tetés Időpontját a következő ötéves tervidőszakra, majd még távolabbra tolják ki. Megszületett az „ideiglenes megoldás" — a szennyvizet az Irkut folyóba vezetik. Ez nem oldja meg a prob­lémát, a légszennyezés to­vábbra is folytatódik, a szakértők szerint lényegé­ben megszüntethetetlenül. Az „ideiglenes megoldás" csak növeli annak a veszé­lyét, hogy végül is „végső megoldásnak" tekintik. „Amink van, azt nem őriz­zük, ami elvész, azért sí­runk" — idézi az orosz né­pi bölcsességet az író. Hang­súlyozza: a Bajkál nem „természeti környezet", szent kincs minden orosz ember számára. Raszputyln ebből a gondolatból fakadóan har­col a tó és a kör­nyező erdők megmenté­séért. Ehhez a harchoz kap­ta meg fórumként a vezető szovjet lap öt hasábját Márciustól márciusig A tizenötödikéi zászlóbon­tás nagy — még a,vártnál is nagyobb — sikert hozott a Márciusi Frontnak. A ti­zenkét pontot — tudósításá­hoz mellékelten — leközöl­te a Népszava, majd a Vá­lasz, sőt — hogy egy vidéki orgánumot is említsünk — 5. „Telve volt szép lángolással"... hogy a magyar ifjúságot a haladás szolgálatába állítsa. Azok a bátor fiatalemberek, akik e mozgalomban részt vesznek, meleg rokonszen­még a Makón megjelenő Vá- vet és támogatást érdemel­rospolitikai Szemle is. A haladó körökben a fo­gadtatás — néhány kivétel­től eltekintve — szinte egy­értelműen pozitív volt. A Márciusi Front szinte egyik napról a másikra komoly té­nyezővé lépett elő a hazai politikai életben — még ak­kor is, ha ez a hatás tevő­legesen elsősorban a haladó értelmiségi rétegekre és a diákfiatalság egy részére terjedt csupán ki. nek." Idézzünk a tárgykör kap­csán a KMP központi — illegális — orgánuma, a „Dolgozók Lapja" állásfogla­lásából is. A Márciusi Front­ról igén elismerőleg szólva megjegyzi: „Mindez még csak a kezdet. De ez a kez­det hivatott utat mutatni a magyar ifjúság eljövendő harcának. Ebben a harcban egymásra kell találniuk a munkás, paraszt és értelmi­A legnagyobb elismeréssel ségi iíjúságpak". talán épp a kommunista „Gondolat" című folyóirat üdvözölte a zászlóbontást. „Azt a kezet, amely az ő 12 pontjukat tartja, őszinte kéz fogadhatja a magyar dolgozók minden rétegénél. Munkásság és szegénypa­rasztság, diákság és polgár­ság ebben a szellemben ta­lálkozhatnak egymással. A történelemkönyvekből köztudott, hogy a debreceni diákfiatalok — köztük olyan illegális kommunis­ták, mint Zöld Sándor, Kál­lai Gyula — milyen lát­ványos módon csatlakoztak ország-világ előtt a Márciu­si Fronthoz, és mint jelen­tették meg annak a „Vá­lasz" és a „Híd" mellett har­össze kell fogni, hogy az madik, egyben legradikáli az átalakulás, amellyel a magyar dolgozó nép eljö­vendő sorsa áll vagy bukik, a Márciusi Front kiinduló­pontjai nyomán lehessen tár­gyi valóság..." És alább: „A Márciusi Frontban meg­vannak azok a helyzeti energiák, hogy a magyar dolgozók szervezeteivel és tömegeivel együtt, megmun­kálja ennek az átalakulás­nak az útját." Bár a tizenötödiki ün­nepségre — Zilahy iránti, még az Űj Szellemi Front zászlóbontásának időszakából (1935) származó fenntartá­sai miatt — ugyan nem ment el személyesen, de utóbb a „Szép Szó"-ban el­ismerőleg méltatta a kezde­ményezést József Attila is. „Az Egyetemi Kör márci­us 15-i gyűlésén elfogadott 12 pont a mi véleményünk szerint is alkalmas arra, sabb hangvételű orgánumát, a három számot megélt „Tovább"-ot. ' Arról már kevesebbet tud a közvélemény — amit a Márciusi Front történetének tudós krónikása, Salamon Konrád nyomozott ki ap­rólékos munkával —, hogy tudniillik Szegeden is tör­tént kísérlet a Márciusi Front helyi szervezetének létrehozására. Nem sokkal a tizenötödikéi ünnepség után Pataki Ernő és Porga La­jos leutazott a Tisza-parti városba, hogy ott ifi. Tet­tamanti Bélával tárgyaljon a csoport létrehozásának le­hetőségeiről. A helyi Beth­len Gábor Kört látták a csatlakozásra leginkább al­kalmasnak. A körben utóbb előadást tartott Erdei Fe­renc és Kovács Imre is. Előbbi a falukutatás és az országépítés kapcsolatáról, Crúz leteszi „keresztjét" Viharos gyorsasággal szét­esett a nicaraguai ellenfor­radalmárok keservesen ösz­szehozott politikai egység- még azok is fintorognak az Somozistának lenni pedig kacssága, egyeduralmi szán« a lehető legrosszabb ajánló- déka miatt kénytelenek foly­levél Nicaraguában, ahol tat ni a fegyveres harcot. .. ... ., - Washington nehéz hely­szervezete. A dicsőbb sze- ilyen szövetsegesek láttán, Zetbe került- a törvényes repre szánt szervezet három akik a forradalmi kormány rnanaguai kormány elleni vezetője amúgy sem kedvel- megdöntéséért folytatott harchoz csak akkor számít­harcban rákényszerülnek az hatott hazai támogatásra, ha te túlságosan egymást, amikor hogy az Iránnak szállított amerikai fegyverekért ka­pott pénz egy részét a kont­ráknak utalták át, leplezett személyes ellenté- határvidékén tevékenykedő tek őszinte gyanakvássá vál- Forradalmi Demokratikus Egyesüli Államok""védence-" toztak, és a sértődött kontra- Szövetség (ARDE) éppen az ¿t A kör négyszögesítésének h^tat FDN-nel kötendő szövetség megoldása az lett volna, ha miatt esett szét. Az ARDE a „demokratikusnak" feny derült arra, FDN-nel való barátságra. hátat fordit a tényleges erőt ' ' " A másik jelentős, még a képviselő ellenforradalmá­sandinista rendszer elleni roknak, de ha ezt megteszi, küzdelem^ kezdeten szerve- akk0r villámgyorsan kide­zöd°tt ero, az ország deli rült volna, hogy a nicara­guai nép nem fogadja el az vezérek látványosan fordítottak egymásnak. még A Nicaraguai Ellenzéki igazi vezetője — Eden Pas- eladható"'"pö'ígárT"ellenzék Egység (UNO) elnevezésű tora — szembefordult ugyan vállalja hogy látszólag ő szervezet alig másfél éves egykori sandinista fegyver- irányítja az ellenforradal­fennállása alatt mindent bi- társaival, de arra már nem márok mozgalmát, miközben zonyított, csak az egységet volt hajlandó, hogy azokkal a tényleges vezetés az áme­nem. Ennek okai elég egy- üljön egy asztalhoz, akik rikai parancsnokság alatt szerűek voltak: az ellenfor- néhány évvel korábban haj- ¿HÓ feevveresek kezében radalmárok az elmúlt évek­ben tucatnyi csoportot is létrehoztak, de igazi erővel tóvadászatot indítottak elle­ne Nicaragua hegyeiben. Az Egyesült Államok szá­talán csak egy rendelkezett mára kezdettől fogva bosz­közülük, s éppen az, amely- szántó körülmény volt a ni­lyel a többiek nem vállal- caraguai ellenforradalmárok tak szívesen közösséget. kiegyensúlyozatlan „érzel­álló fegyveresek van. A szereposztással addig semmi gond nem volt, amíg nem derült ki, hogy a „gá­zsi" körül nincs minden rendben, vagyis egyedül az FDN-hez került a kontrák­nak illegálisan átutalt pénz. Arturo Crúz, a polgári el­fostalkosott lenzék "vezéralakja" ígymár iogiaiKozou nem vállalta a látszatveze­tést, és hosszas huzavona után lemondott tisztéről. A veres erőinek gerincét az el- darcok azonban „kontrapo- ^erikaf politikS «•»¿tvor* nom. íiutAiánoU» módosításéra nlvalalos amennai pomiaan A fenntartások igazán mi élete", de amíg úgy lát­érthetőek: a Nicaraguát szőtt, hogy katonai győze­északról támadó Nicaraguai lem kivívására képesek le­Demokratikus Erő (FDN) hetnek, nem kötődik a legtöbb szállal az különösebben ezzel a körül­1979-ben túrához. megdöntött dikta­A szervezet fegv­ménnyel. A sorozatos katonai ku­űzött diktátor szétvert nem- litikájának' zeti gárdájának külföldre menekült tisztjei és katonái alkotják. Az FDN katonai ez persze semmit sem vél­SPSÖS!S-ES« t0Ztat- A Reagan-kormány­parancsnoka az az Enrique kéfdés lett az amerikai tör- d^árok további segéiyezé­Bermudez Valera ezredes, vónyhozasban. Emiatt a uo,,,,a'un- >u auul ' aki még a nemzeti gárda Reagan-kormány azt pró­hírhedt tisztjei közül is ki- bálta bebizonyítani, hogy a emelkedett kegyetlenségével, nicaraguai ellenforradalmá­az FDN vezetőjét pedig ro- rok olyan „szabadsághősök", törném«nHi/'rüüt ,,.6i„k- /,1.1.6b- „ r):b+.4_ „bib- „ lor"'n mmaig eljut koni szálak fűzték a diktá- akik a legszívesebben tár­torhoz. Jó rokonhoz illően, gyalások útján rendeznék el­feltétlen híve volt Anasta- lentéteiket a sandinistákkal, sio Somozának de azok hajthatatlan ma­sének elfogadtatása, de ép* pen az Irangate-botrány bi­zonyította, hogy valamilyen formában és valamilyen csa­a pénz a tényleges amerikai politi­kát végrehajtó kontrákhoz Gózon István utóbbi pedig az ifjúság sorskérdéseiről — és a 12 pontról — beszélt. „A nehézkes szervezkedés ősztől kezdett el jobban ha­ladni" írja a Márciusi Front történetét feldolgozó mo­nográfiájában Salamon Konrád, „amiben az 1937 nyarán Párizsból hazatérő Baróti Dezsőnek volt je­lentős szerepe, aki Erdei Fe­renc tájékoztatása és rábe­szélése után látott hozzá a feladathoz. Külön csopor­tot ő sem tudott létrehozni, de a Bethlen Gábor Kör égisze alatt... sikerült mint­egy 40 főből álló csoportot a Márciusi Front eszméi­nek megnyerni, s nagyjá­ból úgy működtek, mint a budapesti Egyetemi Kör." Am jóval kisebb hatékony­sággal és nem is túl so­káig. „S bár Erdei rendsze­resen sarkallta Barótit, hogy próbáljon a Márciusi Front­nak kialakítani egy szellemi hátteret, ez nem járt siker­rel, s a csoport 1938 szep­temberében már nem is kezdte újra működését". 1938. május elsején — lé­nyegileg tehát akkor, amikor a mozgalom már hanyatló­ban volt — alakították meg a Márciusi Front helyi sejt­jét a Hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium diákjai — köztük Kristó­Nagy István, Várhelyi End­re, Tárkány-Szücs Ernő, az Ormos és az Osváth fivérek. Munkásfiatalokkal rendez­tek találkozókat, népi írókat hívtak körükbe előadásokat tartani. Űj Magyar Szelle­miség címet viselő kiállítá­sukra — melyben a népi mozgalom térhódítását do­kumentálták — Németh László is felfigyelt. Ezúttal csak nagyon rövi­den tudunk szót ejteni ar­ról, hogy a Márciusi Front egyik legjelesebb akciója is megyénkhez fűződik. Itt tar­tották meg ugyanis 1937. ok­tóber 2—3-án a Front ma­kói találkozóját. A tanács­kozáson megválasztották — Erdei Ferenc, Féja Géza, Illyés Gyula, Kovács Imre és Veres Péter személyében — az MF országos vezető­ségét, egyben újrafogal­mazták (többnyire pozitív jellegű korrekciókkal) prog­ramjukat. (Ez utóbbi később Makói Kiáltvány névvel vo­nult be a hazai történelem­be.) Amikor felocsúdott hiva­talos rend hajszát indított az írók ellen, „bűntett és bűn­tevő" feldicsérése" címen a vádlottak padjára került Kárász József és Erdei Fe­renc is. Mindkettejüket el­ítélték. Most, a mozgalom zászló­bontásának közelgő fél év­százados jubileumán aka­ratlanul is emlékezetünkbe ötlenek Kállai Gyula sza­vai: „A Márciusi Front vá­laszt próbált adni a kora­beli Magyarország legége­tőbb társadalmi-politikai kérdéseire. És nagyrészt adott is... A Márciusi Front 12 pontja nagyvo­nalú és széles horizontú program vplt: meghirdetése egymagában történelmi je­lentőségű tett." Majd Féja Géza, az ak­kori megmozdulások egyik főszereplője emlékét — és szavait — idézzük: „1937 mindenképpen a Márciusi Front éve volt, mély embe­ri dolog, a tényleges nem­zeti lelkiismeret megszólalá­sa. Tele volt szép lángo­lással, gyötrelmes vitákkal és öntépő ellentmondások­kal. Most öregen már csak megilletődéssel tudok gon­dolni mindenkire, akikkel együtt küzdöttünk. Az új nemzedékeket pedig arra ké­rem, hogy ítéljenek felet­tünk igazságosan, gondol­janak reánk emberi meg­értéssel, és tanuljanak hi­báinkból." Papp Zoltán (Vége.)

Next

/
Thumbnails
Contents