Délmagyarország, 1987. március (77. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-07 / 56. szám

Szombat, 19-87. március 7. 11 DM1 Ijnagazin ®_®_® A SZOCIALIZMUS FEJLŐDÉSÉNEK IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI HAZÁNKBAN Huszár István: Történelmi utunk és a közgondolkodás* A

szocialista építés során jelentős eredményeket ért el a magyar népgazdaság. Az ipar termelése 1950-hez viszonyítva 1985-ben mintegy tízszeresére növekedett, a mezőgazdaság termelése ugyanezen időszak alatt több mint kétszeresére, ezen belül az állattenyésztés két és félszerese emelkedett. A reálbérek több mint a duplájára nőttek, míg az egy főre eső reáljövedelem három és félszeresére az 1950. évinek. Több mint a felével több a lakások száma, 70-ről 20 százalékra csökkent az egyszobás lakások aránya. Minden háztartásra jut egy hűtőgép, egy mosógép, több mint egy tv-készülék; az elmúlt évtizedben duplájára nőtt.a gépkocsik számá, ma a háztartások egyharmadára jut egy személygépkocsi. De folytatható a felsorolás a társadalombiztosítás, az egészségügy, az oktatás és a társadalmi élet legkülönféle területein. Nemcsak gazdaságilag gyarapodott az ország, hanem történelmi jelentőségű társadalmi átrétegződés ment végbe, új társadalmi viszonyok alakultak ki, ami akkor is korszakos esemény, ha általa új problémák, új ellentmondások is keletkeztek. Meg kell mondanunk, hogy ezek az eredmények nemcsak az ország korábbi elmaradottságához mérve jelentősek, hanem a nemzetközi összehasonlítás próbáját is kiállják, különösen akkor, ha figyelembe vesszük a már jelzett kedvezőtlen körülményeket, melyek között a szocialista országok fejlődése végbement. A közvélemény egy jelentős része ugyan megfelelő módon értékeli, méltányolja ezeket az eredményeket, de mégis látnunk kell, hogy az elmúlt négy évtized vívmányainak történelmi értéke nem hatja át a közgondolkodást oly mértékben, hogy az további előrehaladásunk egyik fontos hajtóereje lehetne. A történelemtudomány és a közgondolkodás A közgondolkodást igen sok tényező alakítja, s a közelmúlt történetének megítélésében is .szükségszerűen nagyok a különbségek, s ezek nem feltétlenül rétegspecifikusak, bár nem lebecsülhetők az egyes rétegek, csoportok közötti különbségek sem. A felszabadulással kezdődő történelmi változások nyilvánvalóan másképp érintették a még ma is élő generációkat, mint a szocializmusba már „beleszületett" fiatalokat. De a fiatalabb generációkra is hat a családi környezet, az ismerősök, szemtanúk véleménye, s természetesen széles körben hatnak az irodalmi alkotások, filmélmények is. Gyakori az is, hogy az érdeklődés fokozottabban fordul olyan korszak eseményei felé, amelyekben nagy volt az emberi tragédiák lehetősége, illetve, amelyek válságos időszakok voltak. Ezeket a kérdéseket előszeretettel exponálja, nagyítja ki a rendszerellenes propaganda is, negatíve, károsan befolyásolva ezzel a közvéleményt, a közgondolkodást. Fontos látnunk, hogy a történelmi közelmúlt felfogására nagymértékben hat a jelen is, elsősorban azok a problémák, amelyekkel ma kell megküzdeni. A nehezebb gazdasági előrehaladás időszakában, amikor kiéleződtek az ellentmondások vagy éppen „értékzavarok" keletkeznek, a történelmi események is más megvilágítást kapnak, s az egészében sikeres fejlődés is leértékelődhet. A gazdaság stagnálása, a nyugdíjak értékvesztése, a reálbérek csökkenése, a nem teljesítmény alapú bérezési és jövedelemkülönbségek kialakulása, a munka nélkül szerzett jövedelmek növekedése, a felhalmozott vagyon működtetése, a hála- és csúszópénzek rendszerének kialakulása ismert jelenségek. Mindez nemcsak morális problémákat, különféle „orientációs" zavarokat okoz, hanem a megtett történelmi út jelentőségét is csökkenti. Megkérdőjelezheti a korábbi nemzedék erőfeszítéseinek, küzdelmeinek értelmét, növelheti a történelmi látásmód zavarait, s szinte szükségszerű, hogy elhomályosítja a szocialista rend kialakulásának jelentőségét és e formáció történelmi érdemeit és előnyeit. E hibás szemlélet fordítottjára is lehet azonban példát találni, amikor a múlt történelmileg meghaladott értékei „magasztosulnak" fel, amikor a szükségből erény lesz, s például az „egyenlősdi" értékelődik fel, ami egyáltalán nem segíti elő a jelenlegi fejlődési szakasz problémáinak megoldását. E körülményeket ismerve hangsúlyoznunk kell a társadalomtudományok, s különösen a történelemtudomány fontos szerepét a közgondolkodás fejlődésében, alakításában. Erről szólva elsőként az elmúlt négy évtized kutatásának eredményeit, illetve az egyes periódusok feltárásának, feldolgozottságának hiányosságait kell szemügyre vennünk. Úgy vélem, teljesen érthető, hogy a korszak első éveinek története a leginkább feldolgozott. Az 1944—1948 közötti időszak eseményeinek feltárása már az ötvenes években megindult s különösen a hatvanas években bontakozott ki. Ennek során a tudomány nemcsak a korábbi eredményeket hasznosította, hanem nagy forrásanyag alapján a kezdeti eredményeket kritikailag felül is vizsgálta. A felszabadulásról, az új rendszer kialakulásáról, a politikai pártokról és küzdelmeikről, a gazdasági és kulturális fejlődésről számos monográfia, terjedelmes tanulmány, dokumentum- és tanulmánykötet látott napvilágot, tudományos vitaüléseken csaptak össze a nézetek, s haladt előre a vitás kérdések tisztázása. Azt természetesen nem állítjuk, hogy e periódust tekintve nincsenek még „fehér foltok", hogy minden vitakérdés tisztázódott volna, de azt igen, hogy az időszak oktatásához nagy menynyiségű, zömében megalapozott feldolgozás és korabeli dokumentumanyag áll rendelkezésre. Gondot gyakran a „túlkínálat" okoz, mert nem könnyű áttekinteni a tudományos irodalmat, bizonyos kérdésekben mutatkozó nézetkülönbségeket, kiemelni az oktatás szempontjából lényeges problémákat, s még nehezebb eligazodni az egyre szaporodó memoárirodalomban, amely jellegéből következően szubjektív, számos vonatkozásban egyoldalú, ellentmondásos. A marxista történetírás fejlődése is új megközelítést eredményez, egyes események átértékelésével is jár, de az objektivizmus bizonyos térnyerése is zavarokat okoz, esetenként az „igazság", a „teljesség" tógájában megalapozott marxista értékelések revízióját vonja maga után. A fent vázolt helyzetből adódnak a marxista történetírás feladatai. A korszak még kellően fel nem tárt folyamatai, eseményei monografikus feldolgozásának folytatála mellett egyre fontosabb a gazdag, nagyszámú történeti irodalom igényes áttekintése, a historiográfiai és a forráskritikai munkák számának növelése, amely támpontul szolgálhat az eddigi eredmények — maradandó értékek — összegezéséhez, s ezzel segíti az oktatás színvonalának növelését is. Ezzel egyidejűleg halaszthatatlanná vált egy összefoglaló mű elkészítése, nevezetesen a Magyarország története sorozat IX. kötetének mielőbbi megjelentetése, ami nemcsak tudományos, oktatási, de politikai szempontból is fontos vállalkozás. Szerepe, fontossága a széles értelemben vett közgondolkodás formálásában is nyilvánvaló. — Áttérve négy évtizedes fejlődésünk következő nagy szakaszára, kevesebb eredményről adhatunk számot. Az 1948—1962-es történeti periódusról készült feldolgozások száma kisebb és az egyes időszakok, kérdések feltárása egyenetlenebb is. Viszont megkockáztatható az a megállapítás, hogy ami rendelkezésre áll, annak zöme nagy és megbízható forrásanyagra támaszkodik, s jól hasznosítható egy összefoglaló munka megírásakor. Jelentős, átfogó művek készültek a gazdaságtörténet, az agrárfejlődés, az irodalomtörténet, s a politikatörténet tárgykörében. Ugyanakkor több szempontból még feldolgozásra vár a társadalom- és kultúrtörténet, a külpolitika vagy például a konszolidáció időszaka. Közelmúltunk történetének feltárása Biztatónak mondható a korszak történetének feltárása szempontjából, hogy rendelkezésre állnak az MSZMP határozatai és befejezés előtt áll az MDP határozatainak és dokumentumainak gyűjteményes kötete is. Nem kevés a korszakra vonatkozó memoárirodalom sem, amelynek kritikai értékelése fontos feladat. Az eredmények között kell számontartanunk, hogy más társadalomtudományi diszciplínák (közgazdaságtudomány, jogtudomány) jelentősen hozzájárultak a különböző kérdések bemutatásához. Hátrányt jelent viszont, hogy több szocialista országban kevéssé haladt előre a korszak kérdéseinek feldolgozása, kritikai értékelése. Ugyancsak eredményes volt az utóbbi évtized munkája, amelyben sajátos helyet kapott szemléletformáló hatásával a Lukács és Kun évforduló, a felszabadulás negyvenegyedik évfordulójára rendezett tudományos ülésszak, valamint az ellenforradalom elleni harc tanulságaira, az MSZMP 1957. júniusi országos értekezletére való megemlékezés és más fontos, a kutatók jelentős részét mozgósító rendezvény. Jelen feladatunk, hogy a még feltárásra, kutatásra váró témaköröket gondosan számbavegyük, annak érdekében, hogy a korszak történetének összefoglalását a IX. kötet keretében 1962-ig, a szocializmus alapjai lerakásának időszakáig elvégezhessük. Hogy ez reális és közeli célkitűzés lehet, azt mutatja az a tény is, hogy már megjelent két nagyobb lélegzetű összefoglaló kézikönyv, amely 1962-ig tudományos igénnyel mutatja be a négy évtizedes fejlődés közel első két évtizedét. Áttérve az utóbbi két, két és fél évtized történetére, azt kell konstatálnunk, hogy a történeti feldolgozás eredményeit és részben lehetőségeit tekintve is, a helyzet elég aggasztó. A történettudomány csak kezdeti, részleges eredményeket tud felmutatni, ami természetesen azzal is összefügg, hogy ezek az évek már szorosan kapcsolódnak a napi politikához is. Szerencsére sokkal kedvezőbb a helyzet a társadalomtudományok más területein, amelyeknek eredményeire (itt a közgazdaságtudományra, a szociológiára, a jog- és politikatudományra gondolunk) a történettudomány építhet, azokat felhasználhatja, jóllehet ez nem helyettesíti a történettudományi munkákat. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a hazai történet kutatása a Magyarországon folyó egyetemes történeti kutatásokhoz képest is elmaradt (különösen, ha a gyarmati sorból felszabadult világ történetének feltárását, vagy a jelenkori szociáldemokrata irányzatok kutatási eredményeit nézzük). Itt az ideje, hogy közelmúltunk történetének feldolgozására különleges gondot fordítsunk, megteremtsük e munka káder- és anyagi feltételeit, s tisztázzuk a kutatással összefüggő sajátos módszerbeli problémákat, ill. a munkával szemben támasztható igényeket. E problémakör fontosságát jelzi, hogy a felszabadulás óta megtett út több mint feléről van szó, s mivel kutatási eredmények csak évek múlva várhatók, az oktatás már mintegy három évtizedről nem tud tudományosan megalapozott képet adni. Ez pedig nagy hátrányt jelent a közgondolkodás formálásában, egyáltalán a felnövekvő nemzedék világnézeti, politikai nevelése szempontjából. A szocializmuskép változása A történetiség elvének fontosságára már korábban utaltunk. Az elmondottakhoz még hozzátehetjük, a történeti igazság, valamint a történelemszemlélet és a közgondolkodás alakítása egyaránt megköveteli, hogy a szocializmus fejlődésének egyes szakaszait, eredményeit és hibáit mindig az adott kor viszonyaihoz, tényleges körülményeihez mérjük, azzal szoros összefüggésben > vizsgáljuk. Különösen égető kérdés ez napjainkban, amikor a korábbi szocializmuskép változóban vagy éppen „válságban" van, az új pedig még nem alakult ki. A történetiség elvének szigorú érvényesítése ugyanis megóvhat bennünket attól, hogy a korábbi formák, megoldási módok egykori létjogosultságát indokolatlanul tagadjuk, s a korábbi erőfeszítések értelmét, s ezáltal a korábbi nemzedékek érdemeit elvitassuk vagy éppen felmagasztaljuk. A történetírás valóban nem lehet a mindenkori politika „szolgálóleánya", nem lehet „érdeklíra". Az objektív megközelítés jogos igénye azonban nem vezethet az objektivizmus útjára. A valóság, a történelmi folyamatok objektív bemutatása változatlanul és csakis a munkásosztály, a társadalmi haladás pozíciójából történhet. Hogy ezt ne tévesszük szem elől, az a történettudománynak és a tudatformálásnak is létérdeke, mert ellenkező esetben négy évtizedes történelmi utunk igencsak felszínes és leegyszerűsített megvilágítást kaphat. Mi több — mint ennek esetenként tanúi lehetünk — többnyire csak a kommunista párt, a baloldal érdemei homályosulnak el, egyes polgári irányzatok pedig valósággal felmagasztosulnak, vagy legalábbis indokolatlanul felértékelődve, újabb illúziókkal terhelik a közgondolkodást. E jelenség egyébként nemcsak az elmúlt négy évtized, hanem a felszabadulást megelőző korszak ábrázolására, értékelésére is vonatkozik. Fontos szempont az is, hogy a szocializmus hazai történetét vizsgálva figyelembe vegyük, hogy országunk a szocialista világrendszer része. Fejlődésünket, eredményeinket, egyáltalán a megtett utat mérve nem csak korábbi önmagunkhoz kell viszonyítanunk, nem csak a hasonló adottságú vagy éppen a legfejlettebb országok eredményeit kell számításba vennünk, hanem azt a világtörténelmi folyamatot, ami a felszabadulás után végbement és végbemegy. Hisz fejlődésünk, erőfeszítéseink értelme nem csak országunk, népünk sorsának jobbrafordulásában, gyarapodásában, hanem a nemzetközi erőviszonyok kedvező alakításában, a béke és a szocializmus erőinek világméretű növekedésében van. E szemléleti váltás is feltétele annak, hogy történelmünket a progresszió, a társadalom forradalmi átalakításának pozíciójából elkötelezetten értékeljük, elkerüljük a „divatos" irányzatok csapdáit, a köldöknézés megannyi buktatóját. A módszertani kérdésekről szólva említést kell tenni a történelmi tapasztalatdk tárgyalásának, feldolgozásának fontosságáról a jelenkor szempontjából is. A történelmi események feltárása, leírása természetesen alapvető, enélkül nincs történeti ismeret, egyáltalán történelemtudomány. Ám önmagában az események rekonstruálása nem elégíthet ki bennünket. A történelem nem egyszerűen események halmaza, hanem fontos tanulságok tárháza, amely nélkülözhetetlen a jelen és a jövő formálásához, a továbbhaladás tendenciáinak, útjainak kifürkészéséhez. A múlt kutatásának feladatát ezért szervesen egyesíteni kell azzal a szándékkal, törekvéssel, hogy a tudományág a maga eszközeivel hozzájáruljon a jelen kérdéseinek megválaszolásához, segítsen a megtett történelmi út, a gyakorlat elméleti általánosításában, hogy a történelmi tapasztalatot közvetítve a „múlt tudománya" elkötelezett és tudatos módon részt vállaljon a jövő formálásában is. Ez az igény természetesen feltételezi a sokoldalú véleménycserét, a vitát, amelynek formáit, kereteit célszerű gondosan megválasztani. Előfordulhat ugyanis, hogy egy-egy vita nem segíti a közgondolkodás egészséges formálását, sőt. újabb zavarok forrásává válik. Nemcsak új és bátor következtetésekre van szükség, hanem arra is, hogy a korábbi, már meghaladott álláspontok tételes, konstruktív bírálatára is sor kerüljön. lehat ne csak deklaráljuk, kinyilatkoztassuk az eddigiektől eltérő nézeteinket, következtetéseinket, hanem igyekezzünk meggyőző módon el is fogadtatni azokat. A történelemoktatás feladatai Végül ki kell térni a történelemoktatás néhány kérdésére is, Az oktatás, különösen az általános és a középiskolai oktatás közismerten meghatározó tényező a fiatalabb generáció történelemszemléletének alakulásában, s ezen keresztül fontos szerepe van a közgondolkodás fejlődésében. A történelemtudomány felelőssége természetesen igen nagy az oktatásért, amennyiben ez a tudományos kutatás eredményeire épül. De az oktatás nem egyenlő s nem is lehet egyenlő a tudománnyal, mivel az oktatás csak a leglényegesebb ismereteket nyújthatja a hallgatóknak. Kívánatos természetesen, hogy a tudományos kutatások újabb eredményeit is felhasználják az oktatómunkában, de gondosan kell ügyelni arra, hogy az iskola csak a megalapozott, kiérlelt új ismereteket közvetítse a fiatal nemzedékhez, nem hallgatva el azt sem, hogy miben kell továbblépnie a kutatásnak, hol vannak megválaszolatlan, vagy vitás kérdések. Mint utaltunk rá, a történelmi látásmód zavarai nagymértékben összefüggnek történelmi utunk ellentmondásosságával, kitérőivel, s a felnőtt generáció ezekre való „többszínű" emlékezéseivel, az irodalmi és más művészi feldolgozások gyakori egyoldalúságával. Ezért különösen nagy kárt, nehezen feloldható konfliktust okozhat, ha az iskola is eszerint változó, az alapkérdésekben is eltérő ismereteket nyújtana: (egyfajta értékítéletet például az általános, s mást a középiskolában). Természetesen nem arról van szó, hogy a különféle iskolatípusokban teljesen egyformán lehet és kell a történelmi ismereteket tanítani. Nyilvánvaló, hogy másként, a korosztály sajátosságaihoz mérten kell oktatni az általános iskolában s másként a középiskolában, vagy az egyetemen. Itt a fő folyamatok egységes, egymásra épülő oktatásáról van szó. Ugyanakkor az iskolai oktatásban különösen fontos a történelem élményszerű elsajátítására való törekvés, a történelmi ismeret nem állhat csupán tudományos történeti alapfogalmak, dátumok, tények halmazának elsajátításából. Figyelembe kell venni, hogy különösen a fiatalabb nemzedék megnövekedett történelmi érdeklődése összefügg azzal is, hogy nehezen tud eligazodni a jelen problémáiban, s így gyakran a múltban keres mintákat, magatartásformákat, vagy éppen analógiákat, amelyek segítik eligazodását a mai viszonyok között. Amikor ezt hangsúlyozzuk, természetesen tudatában vagyunk annak, hogy a közgondolkodás „zavarait", az e téren tapasztalható problémákat elsősorban a jelen feladatainak megoldása, a most jelentkező ellentmondásoknak a feloldása csökkentheti. A történettudomány, az oktatás azonban segítheti ezt a folyamatot, mindenekelőtt négy évtizedes történeti utunk reális, objektív s igy elkötelezett értékelése, valamint — amennyire lehet — élményszerű megismertetése révén. Ebből a szempontból kell értékelnünk a történelemoktatásban most napirendre került változást is. A munkásmozgalom története helyett a Magyarország XX. századi történetének oktatása kétségkívül bizonyos előnyöket jelent, komplexebb ismereteket nyújthat, talán nagyobb érdeklődésre is tanhat számot (éppen a közgondolkodás mai állapotából következően), de veszélyeket is hordoz magában. Háttérbe szorulhat, elhomályosulhat a forradalmi munkásmozgalom történelemformáló szerepe, a párt vezető szerepének jelentősége a haladásért, a nemzeti függetlenségért, a demokratikus és szocialista átalakulásért vívott harcban, amint az a történetírásban és publicisztikában már egy ideje tapasztalható. Nem téveszthetjük szem elől, hogy a forradalmi munkásmozgalom nem csak a magyar nemzet történetének, hanem a nemzetközi munkás- és kommunista mozgalomnak is szerves része, az MSZMP tevékenysége, szerepe ezer szállal kötődik a nemzetközi forradalmi mozgalomhoz. Fontos feladat, hogy a történelmi út tapasztalatainak elméleti általánosítása változatlanul megfelelő helyet kapjon oktatásunkban, értékcink megbecsülése növekedjék és internacionalista szemlélettel párosuljon. Mindezt akkor is hangsúlyozni kellene, ha az oktatás nem állna az ismert változások előtt. A tudomány, a publicisztika, valamint a történelemszemlélet és a közgondolkodás állapota erre önmagában is okot ad. * Részlelek a szocializmus kérdéseivel foglalkozó országos elméleti tanácskozáson Szegeden, 1987.február 19-én elhangzott előadásból.