Délmagyarország, 1987. március (77. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-07 / 56. szám

12 Szombat, 1987. március 7. Tiszatáj '87 Hogy miért kezdődik föntiekkel a Tiszatáj hétfőtől megvásárolható, 1987. január —februári, összevont számának ismertetése? Mindenki tudja: a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke 198fi. november 1-jei hatállyal fölmentette tisztségéből a folyóirat addigi főszerkesztőjét, Vörös Lászlót, az addigi főszerkesztő-helyettest, Annus Józsefet és a lap addigi főmunkatársát. Olasz Sándort, egyszersmind kinevezte az új főszerkesztőt. A Tiszatáj működését a Tájékoztatási Hivatal már korábban felfüggesztette: tavaly június óta nem jelent meg a folyóirat. A magyar sajtó történetében — enyhén szólva — szokatlan intézkedés indoka: „közléspolitikai hibák". Az MSZMP Csongrád Megyei Végrehajtó Bizottsága — mint közvetlen felügyeleti szerv — vizsgálata és ennek megállapításai nyomán módositottak a szerkesztési koncepciót. Az új főszerkesztőt idézzük: „Részben országos jelenségeket is figyelembe véve, részben tájegységünk szellemi lehetőségeit felmérve, valamivel több teret szeretnénk adni a szépirodalom mellett a többi művészeti ág bemutatásának, illetve tudományos és ideológiai problémák olyan formájú szerepeltetésének, amely nem idegen a hagyományosan irodalmi és továbbra is elsősorban olyannak tervezett folyóirat proIrodalmi, művelődési és társadalompolitikai folyóirat, a Csongrád Megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Kaposi Marion. A szerkesztőbizottság elnöke: Tóth Béla. fiijától." A szerkesztés elveiről és céljairól egyébként Kaposi Márton „Mi történt és mi történjen a Tiszatájjal?" című, az új számot nyitó cikkéből tájékozódhat az olvasó. Akár ugyanezt a címet viselhetné a szerkesztőbizottság elnökének, Tóth Béla írónak a Hazai tükör rovatban közölt írása; a Tiszajárás-részletek (76—77.) hol képes beszédben, hol meg „egyenesben" — a Tiszatájról, a folyóirat múltjáról, jelenéről és jövőjéről szólnak. Tanulságos olvasmány annak az embernek a tollából, akinek része lett „Horgonykötélen himbálódzó negyvenéves hajóját a Tiszatájnak hetekig egyedül silbakolni", és tapasztalni, „szállnak a jelzők: talpnyaló, b érenc, szolga, janicsár"! Hasonlóan személyes hangvételű, de irodalmi életünk jelenlegi viharai, sőt, egész művészet- és társadalompolitikánk tekintetében is érdemes megállapításokat tartalmazó Vasy Géza írása (Miért írok a Tiszatájba?). A régenvárt szám szépirodalmi rovatában Dobai Péter verse és regényrészlete, az 50 éves szabadkai magyar költő. Gulyás József, és a szabadkai szerb költő Slavko Matkovic művei, Garai Gábor, Galambosi László, Deák Mór versei, Németh András és Raffai Sarolta prózája, Tandori Dezső prózaverse jelent meg. Agh Attila a más fórumokon mostanában oly sokat idézett hatvanas évekről teszi közzé gondolatait, Bakonyi István pedig az Utolsó kísérlet harmadik részét (Szerdai fogadónap), a Németh László-i eszmekör felépítését elemzi a Tanulmány rovatban. Orbán Balazs, Gáli Ernő (a Korunk egykori főszerkesztője, „az erdélyi polihisztorok utódja") a „Kelet-európai tükör" rovat főszereplői. Tasi József Móricz-leveleket közöl; a 60 éves Kajári Gyulát köszönti, illetve Mészáros Dezső, a Szegedről indult szobrászművész kőszobrait elemzi a Művészet rovat egyegy cikke. Viszonylagosan gazdag a kritikai rovat, melyből most néhány szegedi „témát" emelünk ki Mocsár Gábor önéletrajzi regényéről (... eleitől fogva) ketten is írtak, Horváth Dezső és Kardos József. Recenziók jelentek meg a Szeged története első két kötetéről, Péter László (A szerette város) könyvéről. Igaz Pál emléke A makói három Igaz fiú — István, Lajos és Pál — már fiatal korában megtalálta az utat a munkásmozgalomhoz. A legfiatalabb, Pál, aki 1912. március 8-án Makón született, cipésztanonc korában István bátyja hatására vállalt megbízatásokat. Igaz István akkor már Budapesten élt. A szabók szakszervezetében tevékenykedett és a KIMSZ illegális szervezőmunkájában vett részt. A KIMSZ-nek a leventtemozgalom ellen irt röpiratait 1928-ban juttatta le Makóra, s öccsét, Pált is megkérte a röpiratok terjesztésére. Az öccs vállalta a nem veszélytelen megbízatást. Családja és a saját keserű sorsa, a tanoncokat ért megaláztatás miatti elégedetlensége, az elnyomó úri rend engesztelhetetlen gyűlölete, erősödő munkásöntudata ösztönözte a veszélyek vállalására is. Ifjúmunkás társaival ettől kezdve többször vettek részt a városban illegális röpcédulák terjesztésében. Igaz Pál ilyen megbízatások teljesítésével érdemelte ki, hogy felvegyék a KIMSZ tagjai sorába. Később már az illegális KMP megbízásából is teljesített különböző szervező és agitációs feladatokat. Ez volt az az időszak, amikor a világgazdasági válság hatására százezrek váltak munkanélkülivé, amikor milliós szegényparaszt tömegek nyomora nyomán hazánkat a 3 millió koldus országának nevezték. Vidékünk dolgozó tömegeinek élete is nehezebbé vált, és szinte mindennaposakká váltak a tömegelégedetlenség megnyilvánulásai: a munkástüntetések, a munkanélküliek felvonulásai, munkát kérők követelései. Ezek a fejlemények kedveztek az illegális kommunista mozgalom politikai tevékenységének. 1929 végétől kezdve az egész Dél-Alföldre kiterjedő illegális kommunista szervezőmunka kezdődött, amelynek központja Szeged volt. E nagyszabású tevékenység keretében Igaz Pál a KMP megbízásából 1930 elején illegális sejteket szervezett Makón. Munkája sikeresen haladt előre, mert az osztályharcos szellem, a kommunista eszmék gyorsan tért hódítottak a makói munkások, hagymakertészek körében. Az illegális sejtek vezetői 1930. május 18-án a tápéi füzesekben találkozót tartottak, amelyen a makói szervezömunka eredményeiről ö számolt be. A rendőrség azonban — besúgás alapján — rajtaütött az illegális találkozón, s a résztvevők nagy részével együtt őt is letartóztatták. A bíróság két és fél évi börtönre ítélte. Szabadulása után az illegális párt vezetősége lehetővé tette számára, hogy a Szovjetunióba emigráljon. Moszkvában villamosipari technikumban és a marxizmus—leninizmus esti egyetemen tanult. A moszkvai első golyóscsapágygyárban dolgozott 1941-ig. A szovjet hadsereg katonájaként az északi fronton harcolt. 1943-ban. mint külföldi állampolgárt visszahívták a hadseregből, és különböző üzemekben dolgozott 1955-ig. 1955 után hazatért Magyarországra, először Budapesten élt, majd Szegedre költözött, ahol a Fémfeldolgozó és Finommechanikai Vállalatnál dolgozott. 1965. február 7-én halt meg. Ha élne, most lenne 75 éves. Tamasi Mihály Születésének 75. évfordulója alkalmából hétfőn, március 9-én délután fél 3-kor Igaz Pá! Belvárosi temetőben levő sírjánál koszorúzást rendez a városi pártbizottság és tanács. Búcsú Csúri Józseftől A századforduló után kilenc évvel született Szegeden. Apja szakmáját .folytatva 11 évesen kőművestanonc lett, igy 1925-ben kapta kézhez a szakma segédlevelét. A Gladics Gyula vezette épitőmunkás-mozgalom és sztrájkjainak szervezője és résztvevője, ö sem kerülhette el a rendőrségi letartóztatást és a megalázó büntetést, a verést. 1937-ben az ismét föllángoló sztrájkoknál bizalmiként végezte a munkásosztályt, a társadalmi haladást szolgáló munkáját. 1938-tól tagja volt a pártnak és 1950-ig a párt építőmunkásait tömörítő csoport vezetőségi tagja. Közben részt vesz a nyilas part alakuló gyűlésének szétverésében 1939-ben. 1944-ben segíti a Ricsére internált elvtársait, munkásmozgalmi vezetőit, azok itthonmaradt családtagjait. Egyik alapító tagja volt az MKP szegedi szervezetenek és az akkor alakult ipolrÁrőnségnek. a demokratikus rendörségnek. 1949-tól 5 éven keresztül a városi tanács építési és közlekedési osztályát vezette, majd 1955-ben visszatért eredeti szakmájához s ott dolgozott szinte életének utolsó napjáig. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el, így a Felszabadulási Jubileumi Emlékéremmel, a Munka Érdemrend ezüst- és arany fokozatával, a Szocialista Hazáért Érdemrenddel. Végső búcsúztatása a Belvárosi temetőben március 11-én, délután l órakor lesz. MSZMP Szeged Városi Bizottsága Párbeszéd, vagy zaklatás ? Gyerekek és módszerek De nemcsak Szegedről, hanem több helyről, többek között Makóról is érkezett hozzánk híradós. Mindenütt általános iskolás gyerekeket és felnőtteket szólítottak meg az utcán, hazafelé menet. Színes prospektusokat nyomtak kezükbe. Az azokon feltüntetett adatok szerint az Egyesült Államokban jelentették meg 1982ben — az angol mellett többek között magyar nyelven is. A szöveget szép színezésű, idillikus hangulatú képek sorozata egészíti ki. A gyerekek érdeklődve forgatták kezükben a színes füzetecskéket. A '„bácsik", illetve „nénik" pedig megkérték őket, hogy mutassák meg társaiknak, szüleiknek. Aztán kérdéseket tettek fel, majd mosolyogva elbúcsúztak tőlük. De kanyarodjunk vissza még egy pillanatra a már említett szegedi, Tisza-parti járókelőhöz. Ha sürgős dolgaira való hivatkozással nem hagyja magukra a megszólitóit. ő is kapott volna néhány brosúrát. Többek között ilyeneket: „Az ember egyedüli reménye a békére". Vagy — pedagógusoknak szánva — : ,,Az iskola és Jehova Tanúi." S ha orvos az illető: „Vérátömlesztés — miért nem fogadható el Jehova Tanúi számára?" S ha átveszi e kiadványokat, akkor lakcímét is megkérdezik tőle. Sőt foglalkozásáról, érdeklődési köréről is kivallatják. S legközelebb már egy olyan ember keresi föl, aki — Jehova Tanúi közül — arra a foglalkozási és érdeklődési körre specializált... S a cél? Újabb híveket szerezni ennek a különös, nagy körültekintéssel, alapossággal, fegyelemmel szervezett szektának, a jehovistáknak. S minél többet. Hiszen már a kiadványok átadásakor felkérik a felnőtteket is, hogy azokat juttassák el ismerőseikhez, családtagjaikhoz, szélesebb rokonságukhoz, szomszédaikhoz. Hogy ezáltal mintegy hólabdaszerűen terjedhessen a szektatan — A Jehova Tanúi szektát lényegében nem sorolhatjuk a legális keretek között törvényesen működhető egyházak közé — mondja a Csongrád Megyei Tanács egyházügyi titkára. Hozzá is sok bejelentés érkezik, ugyanis ^a jehovisták aktív, gyakran erőszakos missziós tevékenysége irritálja a lakosságot, hívő és nem hívő embereket egyaránt. A vallásszabadság jegyében térítenek — ugyanakkor ők maguk a többi, többek között a nagy történelmi hagyományú magyar egyházakkal szemben monopolisztikus magatartóst tanúsítanak, nem hajlandók elismerni azok jogát a hithirdetésre, kizárólagosságra törekednek. Kik is ők ?. Kiadványaikból megtudhatjuk. hogy a jehovisták gondtalan és biztos túlvilági életet ígérve — akarva-akaratlan — szembeállítják híveiket a társadalmi élettel, elfordítják őket a kulturális élettől. Tanításuk középpontjában egyrészt a világ végéről való prófécia, másrészt a világ sajátos újjáteremtése áll. Különböző számításaik szerint újabb és újabb dátumokat jelölnek meg, amikor Jahve a mennyei seregek élén megvívja majd az armagedoni csatát, és minden sátáni hatalmat — egvhá/.it, világit egyaránt — megsemmisít. Etikájuk alapja a társadaEgyik szegedi olvasónk a tavaszias időben sétált a napfényben fürdő Tisza-parton, amikor két fiatalember lépett melléje. Határozott, ugyanakkor igen udvarias emberek voltak. Miután elnézést kértek a megszólításért, megkérdezték, mi a véleménye a békéről? — Természetesen békében szeretnék élni. Nyugodt körülmények közölt fölnevelni gyermekeimet — hangzott a felelet. — -Gyermekei is vannak? — A fiatalemberek szeme felcsillant. Családi körülményei iránt kezdtek érdeklődni. Majd az cglyik elhallgatott, s most már esak a másik folytatta a dialógust. — Van-e Bibliája? — Nines. — Szeretné-e megismerni? Hullott-e már róla, milyen bölcsességek találhatók a Szentírásban?... A megszólított járókelő számára kezdett kényelmetlenné válni a párbeszéd. Iíe a bőbeszédű fiatulember — igaz, továbbra is igen udvariasan, ám igenigen határozottan — csak erősködött. Végül azzal vált cl tőlük, hogy sürgős dolga van. és elsieti . Fz. lett a szépnek, harmonikusnak Ígérkező Tisza arti sétából. lom rendjétől való elfordulás, a társadalom szervezettségével való szembeszállás. Hátat fordítanak a világnak, politikai semlegességet hirdetnek. A világi törvények és Jehova tilalmai közötti ellentéteket minden esetben az utóbbi javára döntik el. Ellenállnak a világ „csábításainak", ezért bizonyos mértékben kultúra- és tudományellenesek. Csak a vallásuknak megfelelő — vagy a vezetőik által oktatónak ítélt — könyveket olvashatnak, ilyen értelemben hallgatnak rádiót, nézhetnek televíziót. Az erkölcsi normákat is a szekta érdekeinek megfelelően formálják. Az államhoz való viszonyukra is a szembenállás a jellemzi Tiszteletről beszélnek, ugyanakkor viszont mindenféle földi államot a sátán eszközének, a sátáni világuralom hordozójának tartónak. Ezért a földi hatalmasságoknak vagy állami törvényeknek engedelmeskedni szerintük: bűn. Az állami törvények tagadásából következik, hogy tagjaiknak tiltják a fegyverfogást, a katonai szolgálatot. De ez a fegyverfogási tilalom egészen más hitéleti bázisból ered, mint a nazarénusok hasonló gyakorlata. A Jehova Tanúi nem pusztán a katonaság, hanem az államhatalom, az alkotmány ellen lépnek fel, amikor nem vállalják a katonai szolgálatot. Ezért ők nem a „ne ölj ¡"-parancsolatra hivatkoznak, hanem arra, hogy mindennemű katonai szolgálat a sátán erejét támogatja. Bonyodalmak a vérátömlesztés körül Idézet abból a brosúrából, amelyet a Magyarországon működő orvosok egy részéhez juttattak el a szekta tagjai : tárgy — a vérátömlesztést megtiltó tanúk részletes magyarázata. indoklása. „Az a meggyőződésünk, hogy a Biblia megtiltja a keresztényeknek. a vér elfogadását, vagyis az élet megtartását a vér felhasználásával ... A Biblia különböző helyeken kifejezetten megtiltja a vér felhasználását. . . Ezért a kereszténynek éppúgy tartózkodnia kell a vértől, mint a bálványáldozattól és a paráznaságtól." Az elmondottakat utóbb tovább nyomatékosit ják: „Az igaz, hogy különböző vallásfelekezetek eltérően értelmezik ezeket a bibliaszövegeket. Mi, Jehova Tanúi viszont úgy véljük, hogy ezek a fontos szövegek nem engedik meg a vérátömlesztés elfogadását." A továbbiakban aztán — igen árnyalt módon — az orvosok számára összeállított — kérő, javasló hangnemű — érvrendszer részletezése következik. Ezek után illő meghallgatnunk ebben a kérdésben egy igazán illetékes szakembert is. Részlet a Szegedi Orvostudományi Egyetem Vértranszfúziós Állomása vezetőjének egyik hivatalos leveléből: „A jehovistáknak a vértől való idegenkedése, a vérátömlesztés elutasítása már régóta ismeretes... A jehovista nem azért utasítja el a vérátömlesztést, mert fél a szövődményektől, hanem a Biblia értelmezése alapján a vért magát utasítja el. Ennek alapján itt nem orvosi, természettudományi, hanem kizárólag teológiai kérdésről van szó, amelynek következményei azonban adott esetben jogi, orvosi téren realizálódnak." A továbbiakban a levél e lehetőségeket részletezi, mindeközben többször is hangsúlyozva: az orvosnak igenis kötelessége mindent megtenni a beteg élete megmentéséért, beleértve ebbe a megmentési folyamatba természetesen a vérátömlesztést is. Sajátos kettősség Visszatérve újra a Jehova Tanúinak általános jellegű működésére: van tehát hazánkban egy vallási szekta, amely gyakorlatát tekintve létezik, „státusát" tekintve ellenben tiltottként, tehát illegálisan működik. E kettősség egyszerre tanúskodik a magyar állam nagyfokú türelméről, valamint — bizonyos mértékig — arról, hogy a Jehova Tanúi közül sem keresi eleve mindenki a hivatalos szervekkel való öszsze üt kőzést. A háborgatás ellen Több olvasónk — akiket igen agresszív eszközökkel igyekeztek Jehova Tanúi „megtéríteni" —, panasszal fordult hozzánk. A fent körvonalazottak nagyjából-egészéből summázzák e kérdéskör kapcsán álláspontunkat. Az így csupán kiegészítésre szorul: a nagyfokú türelem, amelyet államunk a szekta iránt tanúsít, nem foglalja magába az állampolgárok zaklatásának megengedését. Ha valaki ilyet tapasztól, lépjen föl ellene. Hagyja ott őket, mondja meg nekik határozottan: személyes állampolgári joga, hogy akarata ellenére senki ne befolyásolhassa meggyőződésében. Hiszen konszolidált körülmények között élünk. De annak nyugalmához nem csupán a vallás iránti türelem, hanem ::/. »•». • ••.::', os I«T '<S elleni fellépés is beletartozik. L, T,