Délmagyarország, 1987. március (77. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-21 / 68. szám

2 S/oinbat, 1987. március 21. 2 Befejezte munkáját az Országgyűlés tavaszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) szigorú volt az ítélkezés azokban az ügyekben, ame­lyeknek elszaporodottsága ezt szükségessé tette, így a munkakerülő, az erőszakos, valamint a korrupciós bűn­cselekmények elkövetőivel, továbbá a visszaesőkkel és azokkal szemben, akik a bűncselekményt csoportosan vagy szervezetten követték eL A gazdálkodó szervezetek közötti jogvitákat eldöntő gazdasági bíráskodásról szólva a Legfelsőbb Bíróság elnöke elmondta, hogy az ítélkezési gyakorlat — a jogszabályok törvényes al­kalmazása során — követ­kezetesen érvényesít bizo­nyos alapvető gazdaságpo­litikai és jogpolitikai célo­kat. Igy megkönnyíti a szer­ződéskötést a gazdálkodó szervezetek számára, ezzel erősíti a szerződések gaz­daságszervező szerepét; a szerződésszegés — külön is a minőségi követelmények megsértése — esetén szigo­rúan alkalmazza a jogkö­vetkezményeket; különös fi­gyelmet fordít a fogyasztók, felhasználók, a megrende­lők védelmére. A gazdasági perek száma az elmúlt években bizonyos emelke­dést mutat — a korábbihoz képest 20 százalékkal — és évi 16 ezer körül mozog. Külön kitért az elnök ar­ra, hogy legnagyobb arány­ban az úgynevezett lakás­szavatossági perek száma emelkedett. Ez — mint mondotta — nem pozitív jelenség. Arra is utal. hogy a lakások árának emelke­désével nem tartott lépést azok minősége. Jelzi azon­ban azt is; a lakásépítése­ket végző vállalatok — kü­lönösen Budapesten — nem tesznek eleget annak a kö­telezettségüknek, hogy idő­ben kijavítsák a hibákat, ha hibásan teljesítettek. Elmondta, hogy tisztes­ségtelen gazdasági tevé­kenység miatt, a törvényi rendelkezések szerint, az erre feljogosított szervek in­dítványára gazdasági bírság is kiszabható. Az ilyen ögyek száma 1986-ban a Legfelsőbb Bíróság előtt 28 volt. Egyes ügyekben több millió forint bírságot szab­tak ki. — A munkaügyi ítélkezés elvi irányítása körében — folytatta Szilbereky Jenő — következetes törekvésünk volt a hatékony munka biz­tosítása. Ezt a célt segíti elő a Legfelsőbb Bíróság által a munkafegyelemmel összefüggő ítélkezési felada­tokról az elmúlt év őszén hozott irányelv is. A mun­kaidő jobb kihasználását, a fegyelmezett munkavégzést, végső soron a hatékonysá­got szolgálja a bírósági gya­korlatnak utat mutató irányelv, amelynek közpon­ti gondolata az, hogy a munkafegyelem megtartásá­nak követelménye a dolgo­zókra és a munkáltatókra is felelősségteljes feladato­kat hárít. Ezután a bírói munkához kapcsolódó néhány személyi és szervezeti jellegű kérdés­ről tájékoztatta az Ország­gyűlést a Legfelsőbb Bíró­ság elnöke. Végezetül a szónok hang­súlyozta : — A Legfelsőbb Bíróság működésének és az igaz­ságszolgáltatásnak a társa­dalmi hatása, a jogi eszkö­zök alkalmazása társadalmi viszonyainkra igen jelentós, a szocializmustól idegen je­lenségek kiküszöbölésében, a pozitív folyamatok erősíté­sében. Ehhez és az egész­séges közgondolkozás és köz­morál alakításához az igaz­ságszolgáltatáson kívül azon­ban továbbra is szükséges más állami és társadalmi, gazdasági szervek együttes fellépése. Minderre bizto­síték jogpolitikánk, az a szi­lárd követelmény, hogy tör- hogy beszámolóját az Ör­vényességünk a társadalom szággyűlés fogadja el. Ez­és egyén érdekét egyaránt után Szíjártó Károly leg­szolgálja. főbb ügyész tartotta meg Szilbereky Jenő kérte, beszámolóját. Előtérben az ellenőrzés — Az ügyészi szervezet tevékenységéről, az ügyész­ség tapasztalatairól, a tör­vényesség érvényesüléséről, arról, hogy az ügyészek mi­ként működtek közre az alkotmányos elvek megva­lósításában, a közrend és közbiztonság fenntartásában, a Tisztelt Országgyűlésnek legutóbb 1983-ban számol­tam be — kezdte beszédét Szíjártó Károly, majd el­mondta: — Azóta az ügyészi mun­kát is meghatározó gazda­sági, társadalmi viszonya­inkban jelentős változások következtek be. Előrehala­dást értünk el a gazdaság­irányítás továbbfejlesztése, gazdaságunk szerkezetének átalakítása terén, bár még sok a tennivalónk. Növe­kedett a vállalatok önálló­sága. Oj tartalmat kapott a gazdálkodó szervek fel­ügyelete. Az elmúlt évek­ben a tanácsrendszer is mó­dosult. A pozitív irányú gazda­sági, társadalmi változások, a demokratizmus kiteljese­dése mellett azonban — az utóbbi egy-két évben — szaporodtak a társadalomtól idegen vonások is. A nega­tív tendenciák és a nem­kívánatos jelenségek fel­számolásának alapvető fel­tétele az azokat létrehozó okok megszüntetése. Erre tu­datosan törekedni — tár­sadalmi előrehaladásunk ér­dekében — minden szerv­nek és minden becsületes állampolgárnak kötelessége. Ügyészi munkánk során kü­lönös jelentősége volt an­nak, hogy a társadalmi vi­szonyok gyors változása kö­vetkeztében az élet szinte minden területén gyakran változtak a jogszabályok. A jogszabályváltozások legin­kább a gazdaságpolitikai cé­lok megvalósítását szolgál­ták. Ebben a helyzetben az ügyészi tevékenység súly­pontjába is a gazdálkodás törvényességének fokozot­tabb segítése került. Köz­reműködésünk célja az volt, hogy erősödjenek a szerződéses kapcsolatok, ér­vényesüljenek a tisztességes gazdálkodás elvei, szilár­duljon a munkafegyelem, megfelelően védjék és gya­rapítsák a társadalmi tulaj­dont, és ne szenvedjenek sé­relmet a dolgozóknak a munkaviszonnyal kapcsola­tos jogai, ugyanakkor a munkáltató is követelje meg a fegyelem megtartását. Mindezekkel összhangban — jelentette Szíjártó Ká­roly — szabályoztam a gaz­dálkodás törvényességét se­gítő ügyészi feladatok tel­jesítését. Nagyobb szerepet kapott az ellenőrző szer­vek felelősségének foko sá­sa, az ügyészi vizsgálat és vizsgálatkezdeményezés. Elő­térbe helyeztük, hogy az irányítást, a felügyeletet el­látó szervek tegyenek ele­get ellenőrzési kötelezettsé­güknek. Ezután arról beszélt Szí­jártó Károly, hogy népgaz­daságunk fejlődésében ma egyik alapkérdés a mun­kavégzés hatékonyságának javítása. Fontos érdek fű­ződik tehát ahhoz, hogy a gazdálkodó szervezetek ve­zetői az erkölcsi és anyagi ösztönzés mellett, szükség esetén a jogszabályokban meghatározott adminisztra­tív eszközök differenciált alkalmazásával — a fegyel­mi és kártérítési felelős­ség érvényesítésével — :s mozdítsák elő a magasabb követelményeknek megfe­lelő munkaerkölcs biztosí­tását. Következő témaként a közélet tisztességének kö­vetelményéről beszélt a leg­főbb ügyész, hangsúlyozva, hogy ha az erkölcsi követel­ményekben, a munkavégzés és az emberi magatartás fe­gyelmezettségében lazulás következik be, akkor sza­porodnak a törvénysértő esetek. Államunk és állam­polgáraink rendkívüli mó­don érzékenyek a negatív jelenségekre. Mindenki előtt világos, hogy az állam csak akkor töltheti be szerepét, ha alkalmazottai a törvé­nyek betartását saját ma­gukra nézve is kötelezőnek tartják. — Hazánkban — folytat­ja — a közélet tisztasága egészében megfelelő, noha a korrupciós bűncselekmé­nyek száma lassan növek­szik. 1986-ban már több mint ezer vált ismertté. Közöl­wmM,, ? Ltm tük előfordult hivatali visz­szaélés, csalás, okirat-hami­sítás is. Ellenük szigorúan léptünk fel. Állampolgáraink nagy többsége megtartja tör­vényeinket, erkölcsi nor­máink szerint él és dolgo­zik. Ugyanakkor sajnos sza­porodnak a jogsértések, a társadalomtól idegen jelen­ségek, a szocialista erkölcs­csel össze nem egyeztethető olyan felfogások és maga­tartásformák is, amelyek olykor már életvitelként ér­tékelhetők. Az elmúlt években több­ször vizsgáltuk a munkake­rülő életmód megelőzését szolgáló jogszabályok érvé­nyesülését, a közveszélyes munkakerülőkkel szemben alkalmazott intézkedések ha­tékonyságát. A közveszélyes munkake­rüléssel is összefügg az alko­holizmus, melynek vissza­szorítása csak széles társa­dalmi összefogással oldható meg. A társadalmunkban észlelt negatív jelenségeket elemez­ve Szíjártó Károly szóvá tette, hogy az utóbbi időben — főleg a fiatalok között — terjed a kábítószer és az azt pótló anyagok élvezete. A társadalomra és az egyénre egyaránt káros, súlyos követ­kezményeit már több tudo­mányos kutatás feltárta. Ügy tűnik azonban, hogy az ed­dig tett intézkedések vissza­tartó ereje nem elégséges. Részben ennek tudható be, hogy a fiatalkorúak, sőt a gyermekkorúak körében is szaporodnak a deviáns ma­gatartások. Már közel 10 éve fokozatos emelkedését mu­tatják a bűnözési adatok. Ezután arról beszélt, hogy a társadalmi tulajdon védel­mét, a károk megtéríttetését az ügyészség az elmúlt évek­ben is fontos feladatának te­kintette. A kár megtéríté­sét az ügyészek többnyire már a büntetőeljárás során indítványozták. A tapaszta­latok szerint a gazdálkodó szervek nem törődnek meg­felelően a kár megtérítteté­sével, még a jelentős kárt okozó magatartások esetén sem. A társadalmi tulajdon­ban kárt okozó bűncselek­mények intenzivebb megelő­zésére kell törekedni. Ebben a búnüldöző szerveknek a korábbinál is nagyobb szere­pet kell vállalniuk. Elsősor­ban azonban az ágazati és felügyeleti ellenőrzés erősí­tése szükséges. Ismertette a legfőbb ügyész azt a tapasztalatot is, hogy az új gazdálkodási for­mák (gazdasági munkaközös­ségek, kisvállalatok, kisszö­vetkezetek) kedvező gazda­sági eredményei mellett — működésük szabályozottsá­gának hiányosságai miatt — olykor bűnelkövetésre is nyí­lik lehetőség, főleg ott, ahol a felügyeleti és belső ellen­őrzés is elmarad, vagy az nem megfelelő. Korrupciós összefonódások is előfordul­nak az érintett szervek va­gyonkezeléssel megbízott dolgozói között. Ez súlyos bűncselekmények elköveté­sére ad lehetőséget. A parlamenti szünetben legtöbben azt vitatják, amit éppen az ülésteremben hal­lottak. A Legfelsőbb Bíró­ság elnöke, valamint a legfőbb ügyész beszámoló­ja hangzott el, igy még a szokásosnál is nagyobb a zsongás. A bűnözésről, a jogalkalmazásról, a köz­biztonságról mindenkinek van véleménye, tapasztala­ta. Mindenki tud mesélni egy „rémtörténetet" vagy éppen erkölcsi tanulság levonására alkalmas esetet Szabó Sándor vásárhelyi képviselő makói képvise­lőtársával beszélget, meg­kérdezem, mi a véleménye a hallottakról? — Azt hiszem, Csongrád megyében viszonylag ked­vezőbb a kép az országos­nál. Bár nálunk is szapo­rodik a bűnügyek száma, ezért — főként a fiatalok által elkövetett és a gaz­dasági bűncselekmények növekedése miatt — na­gyobb teher hárul a bíró­ságokra. Volt néhány olyan eset, ami fölkeltette a köz­vélemény érdeklődését is, ez azonban nem befolyá­solja a kedvezőbb megyei képet. Elhhez csak annyit: mindenkinek egyformán kell a törvény előtt felel­nie, ha bűncselekményt követ el. Parlamenti beszélgetés — Országosan jellemző: túlzott teher hárul az igaz­ságszolgáltatásban dolgo­zókra. Nyílik-e lehetőség arra, hogy ezen a téren szűkebb pátriánkban ja­vulás legyen? — Sajnos, nincs. Pedig a létszámbővítés és a bé­rek emelése egyformán in­dokolt lenne. így kényte­lenek vagyunk továbbra is a hivatástudatra, a szak­mai presztízsre hagyat­kozni. — ön miben látja a bűncselekmények számá­nak meredek ívű emelke­dését? — Ahogy az a beszámo­lókban is elhangzott, első­sorban a nehezebb gazda­sági körülményekben ke­reshető az ok. De befolyá­solja az emberek vagyono­sa dása is (több, amit el lehet lopni, ki lehet ra­bolni), az alkoholizmus terjedése, a munkamorál lazulása, a kábítószer ter­jedése. Meggyőződésem, hogy ezekkel a jelenségek­kel szemben csupán a bűnüldöző szervek mun­kája kevés, a változáshoz össztársadalmi cselekvés szükséges. Juratovics Aladárral is összefutok a folyosón. — Miképpen értékeli az új földtörvényt? — Helyes, hogy a föld­törvény ezután jobban szolgálja a föld védelmét, a mi olajipari munkánkat azonban ez minden bi­zonnyal megnehezíti, megdrágítja. Ezután a ki­sajátításért nyilván többet kell fizetnünk, s hogy a használt területet termő­képes állapotban kell visz­szaadnuhk, az is komoly költséget jelent majd. — Meglepte a bűnözésről szóló beszámoló? — Tudomásul kell ven­nünk, hogy a társadalmi fejlődéssel a bűnözésnek is új oldalai bontakoznak ki. Ebből le kell vonni a tanulságot és megtalálni az új típusú bűnözéssel szemben a megfelelő esz­közöket. Mindezzel együtt magánemberként a közbiz­tonságot jónak tartom — egy-két durva esettől el­tekintve. Némileg hasonló véle­ményt sejtetett Antalffy György, amikor a közrend­re-közbiztonságra vonat­kozó kérdésre tömören így válaszolt: — Javulnia kell. Női mivoltához méltó módon nyilvánított véle­ményt a bűnözés helyzeté­ről, okairól Bödöné fíózsa Edit. — Ügy érzem — mond­ta — amíg a nagyobb la­kóházak földszintjén job­ban megéri italboltot, kocsmát nyitni, mint vala­mi közös helyiséget, klu­bot a ház lakóinak, a fia­taloknak, addig ne is cso­dálkozzunk azon, ha gale­rikbe verődve bűncselek­ményeket követnek el — szinte unalmukban. Az-a budapesti óvónő szivemből beszélt — foly­tatta Bödőné Rózsa Edit —, aki a közmorált is fe­lelőssé tette mindezért: az irigységet, a bizalmatlan­ságot, az emberek gyűlöl­ködését — mint olyan dol­got, ami közvetve a csalá­dok hangulatának befolyá­solásával a bűnözésre is hat. De az is fontos, hogy az esetleg bűnbe esett, de javítható embereket, vagy alkoholistákat ne taszítsa ki magából a társadalom, hanem figyeljen oda rá­juk, ptóbáljon segíteni ne­kik a visszatalálásba. Balogh Tamás A beszámoló következő ré­sze a bűnözés alakulásával foglalkozott, majd igy foly­tatta a szónok: — ügyészi munkánk min­den területén arra töreked­tünk, hogy az alkotmányban foglalt eivek és a jogszabá­lyok törvényes végrehajtását segítsük, sajátos eszközeink­kei támogassuk a központi állami akarat és a társada­lompolitikai célkitűzések megvalósítását. Feladatunk­nak tartottuk az állampolgá­rom törvényes jogainam és jogos érdekeinek a védelmét is. Tapasztalataink alapján azt is megállapíthatjuk, hogy hazánkban a törvé­nyesség megfelelően érvé­nyesül. A büntetőeljárások során a differenciált felelősségre vonás biztosítására kiemelt figyelmet fordítunk, arra tö­rekszünk, hogy a kiszabott büntetések és intézkedések igazodjanak a cselekmény tárgyi súlyához, az elkövető társadalomra veszélyességé­hez, a bűnösség fokához. A jogalkalmazás egyéb te­rületein az ügyészi közre­működést a legfontosabb kérdésekre összpontosítjuk. Változatlanul feladatunk­nak tartjuk az irányító, el­lenőrző és felügyeleti szer­vek törvényességért való fe­lelősségének fokozását. — Jelenthetem a Tisztelt Országgyűlésnek, hogy a ne­héz körülmények ellenére is az ügyészek hivatástudatára építve a Magyar Népköztár­saság ügyészi szervezete, lehetőségein belül a jövőben is eredényes munkavégzésre törekszik — mondotta vé­gezetül Szíjártó Károly, és kérte az Országgyűlést, hogy a beszámolót fogadja el. Ezután vita következett. Elsőként Antalffy György (Csongrád m. 9. vk.) kért szót. (Beszédét lapunk 3. ol­dalán közöljük.) A vita után elsőként a Legfelsőbb Bíróság elnöke él­hetett a válaszadás jogával, majd határozathozatal kö­vetkezett : az Országgyűlés a Legfelsőbb Bíróság elnö­kének beszámolóját, vala­mint a felszólalásokra adott válaszát jóváhagyólag tudo­másul vette. A legfőbb ügyész beszá­molójával kapcsolatos ész­revételekre Szíjártó Károly válaszolt, s az Országgyűlés a legfőbb ügyész beszámoló­ját, s a képviselők kérdései­re adott válaszát jóváhagyó­lag tudomásul vette. Ezután interpelláció követ­kezett. Király Zoltán (Csong­rád m., 5. vk.), a Magyar Televízió szegedi stúdiójá­nak szerkesztő-riportere in­terpellációját, s a miniszter válaszát lapunk 3. oldalán közöljük. Ezután több képviselő kér­déseket tett fel a miniszte­rekhez. Válaszadások után az Országgyűlés tavaszi ülésszaka — amelyen Sarlós István, Gservenka Ferencné és Péter János felváltva el­nökölt — befejeződött. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents