Délmagyarország, 1987. március (77. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-21 / 68. szám

S/oinbat, 1987. március 21. 3 Ülésezett az Országgyűlés Antalffy György Kiszélesedik a bírói jogkör A beszámolókból kitűnik a Legfelsőbb Bíróság és a Leg­főbb Ügyészség, de a bírói és ügyészi szervezet egésze is eleget tett alapvető kötele­zettségének a törvényesség és a jogbiztonság érvényesí­tésének. A bíróságoknak és ügyész­ségeknek ezt az alapvető fel­adatot úgy kell teljesíteniük, hogy közben figyelemmel le­gyenek a társadalmi és gaz­dasági fejlődés követelmé­nyeire. A gyors társadalmi változások közepette az életviszonyok gyorsabban változnak, mint ahogyan azokhoz a jogalkotás alkal­mazkodni tud. Bármilyen rugalmas is a jogalkotás. A jogszabályok folyamatos hozzáigazítását az élet válto­zó körülményeihez a jogal­kalmazásnak kell elvégeznie, hozzáteszem, hogy a törvé­nyesség sérelme nélkül. Megelégedéssel lehet megál­lapítani, hogy az ítélkezési gyakorlat a Legfelsőbb Bíró­ság elvi irányító tevékenysé­gének köszönhetően a beszá­molási időszakban is megfe­lelt e kettős követelmény­nek, a törvényesség biztosítá­sának, s a realitásokkal szá­moló életszerűségnek. Ezt néhány példával is illusztrálhatom: A munkaidőalap jobb ki­használását szolgáló kor­mányzati határozatok nyo­mán igen rövid idővel meg­jelent a Legfelsőbb Bíróság 18-as számú irányelve. Er­re volt is utalás a Legfel­sőbb Bíróság elnökének be­számolójában. Ügy vélem, hogy az említett irányelv kissé bővebb méltatást is ér­demel nem utolsósorban azért, mert többek között vázolja az előttünk álló gaz­dasági struktúraváltoztatá­sok lecsapódásait a felmon­dási jog területén. így fi­gyelmet érdemelhet például az irányelvben kimondott az az értelmező jogelv, amely szerint olyan felmondás ese­tén, amelynek indokolása — a munkáltatónál folyó vagy megtörtént átszervezés mi­att — a dolgozó munkaköré­nek megszűnésére hivatko­zik, a munkaügyi vitában nem lehet vizsgálni, hogy a megtörtént átszervezés cél­szerű volt-e. A Legfelsőbb Bíróság idő­ben felismerte a nálunk is terjedő kábítószer-élvezés problémáját, és a felmerült vitás kérdéseket elvi döntés­ben rendezte, ami megfelelő­en orientálja az alsófokú bí­róságokat az ítélkezési gya­korlatban. Az elmúlt években nagy számú kisszervezet alakult a kiegészítő gazdaság körében, és a szerződéses üzemelte­tés intézménye is sok jogi problémát vetett fel a bünte­tőjog, a polgári jog. a mun­kaügyi és a gazdasági ítélke­zés területén. A Legfelsőbb Bíróság ezekre megfelelő­en reagált, és ezzel ezen a területen is. megteremtette az ítélkezés kívánatos egy­ségét és összhangját. A gazdasági ítélkezési gyakorlat a kormányzati célkitűzésekkel összhangban segíti a szerződések gazda­ságszervező szerepének nö­velését, és törekszik a gaz­daságilag gyengébb pozíció­ban levő megrendelők ér­dekeinek hathatós védelmé­re. A gazdasági irányítási rendszer továbbfejlesztése növeli a gazdasági ítélkezési gyakorlat jelentőségét, a bí­rói jogkör kiszélesedik. Meg­nőtt a cégügyek szerepe és jelentősége, új bírói szerep­kör alakult ki a gazdálkodó szervezetek felszámolása és a versenyjog területén. Fel kell figyelnünk arra az el­lentmondásra, amire ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámo­lója utalt, tudniillik, hogy a piaci viszonyok fejletlen­sége, a szállítók erőfölénye akadályozza azoknak az új és helyes jogszabályoknak az érvényesülését, amelyeket éppen az erőfölény, az ebből eredő tisztességtelen gazda­sági tevékenységgel szemben hoztak. A teljes foglalkoztatás társadalmilag változatlan alapelve mellett változik ennek érvényesítési módja. A munkához való jog nem jelent az adott munkahely­hez való jogot, a teljes fog­lalkoztatás kormányzati és nem vállalati feladat. Ezt a jogalkalmazásnak is figye­lembe kell vennie, a 18-as számú irányelv e tény felis­merését tükrözi. Az ügyészi szervezetnek pedig e téren a törvényesség alakulását kell fokozottan figyelemmel kí­sérni. hogy a dolgozók jog­védelme ne szenvedjen csor­bát. A beszámolónak a polgári és a családjogi ítélkezésre vonatkozó része bemutatja az ítélkezég társadalmi ki­hatásait, ugyanakkor rámu­tat az ítélkezés alapjául szolgáló jogi szabályozás esetenkénti keretjellegére. Ezzel jól érzékelteti azt a felelősséget, ami a Legfel­sőbb Bíróságra hárul az ítél­kezés elvi irányítása, a jog­értelmező, jogfejlesztő fel­adatok megoldása terén. Rámutat a beszámoló a hagyományos érdek-összeüt­közési területeken — mint a tulajdon, birtokvédelem, öröklés — a társadalmi vi­szonyok változásaival együttjáró új jelenségekre, de érinti az új, korszerű jogintézmények bevezetésé­Vei felvetett intézkedési problémákat, és a megoldá­sukra irányuló jogalkalma­zás-politikai elképzeléseket is. A beszámolókban foglal­tak alapján el lehet monda­ni, hogy a bírót és ügyészi szervezet az elmúlt években áldozatkész munkával szol­gálta társadalompolitikai célkitűzéseinket, ügyelt a szocialista jogrend mara­déktalan érvényesítésére. Munkájuk annál Is inkább elismerést érdemel, mert a bérük az elmúlt évben tör­tént bérrendezés ellenére sem megnyugtató. Az értel­miség egyéb rétegeitől elté­rően jövedelmüket munka­viszonyon kívüli tevékeny­séggel sem növelhetik, mert ez összeférhetetlen beosztá­sukkal. Mindent meg kell ten­nünk azért, hogy az előbbi­ek következménye, az elván­dorlás e pályákról megszű.V jön, és a bírói és ügyészi te­vékenységet továbbra is nemcsak jól képzett, de meg­felelő élettapasztalattal ren­delkező szakemberek végez­zék — fejezte be felszólalá­sát Antalffy György. Király Zoltán interpellációja Szeged város lakói, az egész magyar közvélemény körében — de a határain­kon túl is — igen nagy visszhangra lelt az elmúlt évben zajlott hipofízis-per. A bírósági eljárás során fény derült arra is, hogy a Gödöllői Humán Oltó­anyag Termelő és Kutató Intézet is szállított külföld­re hipofíziseket. Állami en­gedéllyel, az Egészségügyi Minisztérium jóváhagyásá­val, devizáért értékesített agyalapi mirigyeket. Az emberi holttestből tör­ténő szerv (szövet) kivételé­ről az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény 65. paragrafusa rendelkezik. A (4) bekezdés szerint: „holt­testből bármely célra ki­vett szervért (szövetért) el­lenértéket adni, illetőleg el­fogadni nem szabad." Az Országgyűlés Ügyrend­jének 50. paragrafusa (l) bekezdése szerint: „A kép­viselők az interpellációval akkor éljenek, ha valamely intézkedés nem a törvényes előírások szerint történik ..." Ügy gondolom, ebben az esetben erről van szó. A hipofízis-ügy kapcsán más is kiderült, nevezete­sen az, hogy az állampol­gároknak — bár a törvény " erre módot ad — gyakorlati­lag kevés lehetőségük van arra, hogy megakadályozzák — önnön vagy hozzátartozó­juk halála esetén — a holt­testből bármely szerv vagy szövet kivételét. A mostani gyakorlat tehát sértheti a személyiségi jogokat. A fentiek alapján kér­dezem a miniszter elvtár­sat: miként ítéli meg az állami hipofízis-értékesíté­seket? Milyen jogszabály alapján engedélyezte a mi­nisztérium a Humán Oltó­anyag Termelő és Kutató Intézetnek a hipofízisek for­galmazását? Mit tett vagy kíván tenni a minisztérium annak érdekében, hogy a jelenlegi szerv-, illetve szö­vetkivételi gyakorlat ne sértse a személyiségi jogo­kat? A miniszter válasza — Egészségügyi törvé­nyünk lehetővé teszi meg­halt személy kórboncolását, továbbá holttestből nyert szerv, szövet gyógykezelés érdekében történő átülteté­sét, kivéve, ha ez elien va­laki még életében tiltako­zott. A törvény kimondja azt is, hogy holttestből bár­mely célra kivett szervért, szövetért ellenértéket adni, illetőleg elfogadni nem le­het. A szerv- és a szövetki­vétel részleteit törvényi fel­hatalmazás alapján minisz­teri rendelet szabályozza. Ennek megfelelően a Hu­mán Oltóanyag Termelő és Kutató Intézet jogszerűen kapott felhatalmazást arra, hogy a már említett fon­tos orvosságok biztosítása érdekében csereszerződést kössön a gyógyszert előál­lító külföldi vállalattal. — Az igazságügyi szervek megvizsgálták a szerződést és annak végrehajtását. Vé­leményük szerint az ügylet és lebonyolítása törvénye­inknek megfelelő. Az állam­polgárok személyiségvédel­mének növelése érdekében azonban a közeljövőben, — az egészségügyi törvény kor­szerűsítése során — az igaz­ságügy-miniszterrel együtt javaslatot kívánunk tenni olyan kiegészítésre, hogy a gyógyító célú szövetkivételt a szervátültetéshez hasonló módon törvényi szintű jog­szabály szabályozza. Az interpelláló képviselő és az Országgyűlés tudomá­sul vette az egészségügyi mi­niszter válaszát. Harminc éve bontott zászlót a KISZ Koszorúzás, nemzedéki találkozó Szegeden Március 21 -ót fölemlítve azonnal a Tanácsköztársa­ságra gondolunk. Harminc év óta azonban más jeles esemény is kötődik ehhez a dátumhoz — a Magyar Kommunista Ifjúsági Szö­vetség születésnapja. 1957­ben ugyanis ezen a napon bontott zászlót a KISZ, meghirdetve egy munkás­hatalomhoz hű, kommunis­ta elvek és célok alapján működő ifjúsági szerveze­tet, amely cselekvési lehe­tőséget biztosít minden ten­ni akaró magyar fiatal szá­mára. A harminc év előtti ese­ményekre emlékeznek nap­jainkban országszerte. Sze­geden a KISZ Csongrád Megyei Bizottsága nemzedé­ki találkozóra hívta meg a volt és jelenlegi KISZ KB­tagokat, a megyei testület tagjait, a megyei KISZ-bi­zottság apparátusának egy­kori első titkárait és titkárait — vagyis azokat az ifjúság­mozgalmi vezetőket, akik aktív részt vállaltak a Csongrád megyei KISZ­mozgalom irányításában. A tegnap délután meg­tartott nemzedéki találkozó koszorúzással kezdődött. A Komócsin Zoltán téri KISZ­székház falán levő Komó­csin Zoltán-emléktáblánál helyezték el a megemléke­zés virágait az ifjúsági mozgalom egykori és mai vezetésének képviselői. Ezt követően az Ifjúsági Ház­ban Komócsin Zoltán szob­ránál emlékeztek meg az ifjúsági szövetség első veze­tőjéről, majd Germánné Vastag Györgyi mondott ünnepi .beszédet. A megyei KISZ-bizottság első titkára szólt arról, hogy a kommunista ifjúsá­gi mozgalom különböző év­fordulóin már hagyomány nemzedékek találkozóját megrendezni. Ez a legmeg­felelőbb forma annak jelzé­sére, hogy elismerjük min­den generáció ifjúsági veze­tőinek küzdelmét, munká­ját. Hiszen nehéz lenne megítélni, mi a nagyobb vállalkozás: a Hanságot le­csapolni, az „ifjúság a szo­cializmusért" akcióra moz­gósítani, vagy épp a „Jö­vőnk a tét!" felhívást szé­les körben megértetni. „Ne­kem az a véleményem, hogy egy politikai szervezetet és annak vezetőit mindenkor csak egy szempont alaoján Koszorúzás Komócsin Zoltán emléktáblájánál lehet minősíteni: saját ko­rában felismeri-e, mi a dolga, elszalasztja, vagy ki­használja lehetőségeit" — hangsúlyozta Germánné Vastag Györgyi. Ezt követően szólt arról, hogy a nemzedékek igazi találkozója az, amikor a KISZ-titkár, a szakszerve­zeti vezető és az igazgató nem csukja be egymás előtt az ajtót, amikor egymás ké­résére nem a „hogy és mi­ért nem tudjuk megtenni", hanem a „hogy is segíthet­nék?" a válasz. A beszéd befejező részé­ben a megyei első titkár azt a kötetet méltatta, amely Hegyi András szerkesztése­ben „Válogatott dokumen­tumok Csongrád megye if­júságmozgalmi történeté­ből" címmel jelent meg a harmincadik évforduló al­kalmából, újabb bizonyíté­kaként annak, hogy me­gyénkben az ifjúságmozga­lom történetének kutatása kiemelkedő eredményeket mutatott fel az elmúlt év­tizedben. A beszédet követően át­adták a meghívott vendé­geknek a köteteket, majd" a nemzedéki találkozó foga­dással folytatódott, ahol köszöntöt mondott Ágoston József, az szmt vezető tit­kára Ezt követően ba­ráti beszélgetésre került sor, vetítettek filmeket az ifjúsági mozgalom életéről, majd az est nosztalgiadisz­kóval fejeződött be. * A forradalmi ifjúsági na­pok és a KISZ zászlóbontá­sának harmincadik évfor­dulója aklamából több he­lyen került sor kitüntetések átadására. Budapesten a SZOT központi ünnepségén Koczor Lajos, a szegedi 640. Számú Textilipari Szakmun­kásképző Intézet igazgatója a Szakszervezeti Munkáért kitüntetést vehette át. A művelődési miniszter n JATE dblgozói közül Kiváló Munkáért kitüntetésben ré­szesítette Czédli Gábor adjunktust és Fi6cher Fe­renc tudományos segéd­munkatársat. Miniszteri Di­cséretet kaptak: Csűri Mi­hályné programozó matema­tikus, Kokas Károly könyv­táros, Kovács László tanár­segéd, Körtvélyesi Tamás tudományos továbbképzési ösztöndíjas. Mezei Károlyné tanulmányi előadó és Pig­nitzky Beáta szakvezető ta­nár. A kitüntetéseket Csá­kány Béla, a JATE rektora nyújtotta át pénteken az egyetem párt és társadalmi szervei képviselőinek jelen­létében. Kitüntetések átadására került sor a Magyar Posta központjában is. Elnöki di­cséretet kapott Andrncek Tibor és Korom Mihály. Elnöki elismerésben része­sült Dovalovs/.ki Hajnalka. Szegeden igazgatói dicseretet adtak át Makó Ijászlónalc és Szabó Árpádnak. A gyógyszertári központ dolgozói közül Kiváló Mun­káért miniszteri kitüntetést kapott Domokosné Vágó Zsuzsanna. B.Z. A divatos és igényes választék A ruházati kereskedelem­ben az utóbbi években csín­ján kell bánni a tervezéssel. A háztartásokban a takaré­kosságot a meggondoltabb, úgy Is mondhatnánk, hogy spórolósabb ruházkodással kezdik. A három megyében működő Délröviköt Keres­kedelmi Vállalat felkészült a kihívásra, hisz a nyere­séges üzletmenet fenntar­tása létérdeke. Azt kell a vevőnek kínálni, amiért hajlandó pénzt adni. Ha nem veszi meg a pulóvert, el kell kápráztatni a fonal­választékkal. ügyanis az utóbbi időkben a „csináld mag3d"-mozgalom az öltöz­ködésben is tért hódit. Ha a vásárló ódzkodik attól, amit tucatjával lát az utcán, kisszériás termékekkel kell az üzletbe becsalogatni. Tegnap, pénteken délelőtt Vass Imre igazgató a vál­lalat központjában küldött­gyűlésen számolt be az 1986­os eredményekről, 6 egyben vázolta a piacon maradás érdekében tett erőfeszítése­ket is. Az árbevétel megha­ladta ugyan a tervezettet, de nem érte el az 1985-ös szintet. S ebben bizony az előre kiszámított ker&slet­csökkenés mellett közreját­szott, hogy egyes import­cikkeket nem tudtak besze­rezni. Egyes árukból javult a kínálat, így tréningruhát jugoszláv határ menti csere keretében is vásároltak a hazai termeltetés mellett. A kisszériás ruházati cikkek termelésére ipari szövetke­zetekkel társulást hoztak létre. Ennek köszönhető, hogy blúzokból, gyermek­nadrágokból. női ruhákból a vásárlók igényének megfe­lelő áruösszetételt tudnak beszerezni. Zökkenők azért akadnak. Gyermekharisnyát és zok­nit sokszor hiába keres a vásárló. A legnagyobb szál­lító, a Budapesti Harisnya­gyár választéka nem felel meg a fogyasztási szerke­zetnek. A csecsemőruházati cikkekből Is több kellene. Az import lehetősége viszont véges, a jugoszláv áruk pe­dig borsos áraik miatt nem mindenki számára elérhe­tőek. A 270 fővel dolgozó 1,6 milliárdos árbevételt produ­káló vállalat eredménye az utóbbi három évben fokoza­tosan javult, az 1986-os nye­reség 82 millió forint. A stagnáló mennyiség ellenére ez a kedvezőbb beszerzési forrásoknak, a piacképes im­portáruknak köszönhető. A jó gazdálkodási eredményt a dolgozók is érzékelhették, a tervezett 5 százalék helyett 8 százalékkal nőttek a ke­resetek. A munkakörülmények ja­vítására is áldoztak. A sze­gedi raktárban korszerűsí­tették a fűtést. Kecskeméten a raktárház teljes felújítá­sán dolgoztak, amely az idén készül el. A zömeben nagy­kereskedelmi tevékenységet folytató vállalat saját bol­tokat is üzemeltet. Szegeden az Északi városrészben és Hódmezővásárhelyen. Még az idén Szentesen exkluzív boltot nyitnak, és a közel­jövőben szeretnének egy belvárosi üzletet kialakíta­ni Szegeden is. Ha e program sikerül, az elkövetkező évektől sem kell megijednünk. A buti­kok mellett úgy látszik még ma is létezik állami ruhá­zati kereskedelem. T.JSz. I.

Next

/
Thumbnails
Contents