Délmagyarország, 1987. március (77. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-21 / 68. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 77. évfolyam, 68. szám 1987. március 21., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 2.20 forint Üzenet Ma 68 évvel ezfelőtt született meg a Magyar Ta­nácsköztársaság. egy olyan márciusi napon, mely a természet megújulását is jelenti. Megújult és meg­tisztult a társadalom is, reményt adva az elkövetke­zendőkhöz. Nemzeti történetünkben a tavasz nemcsak a természetnek, de a politikának, a társadalmi moz­gásoknak, változásoknak is kedvező időpont. 1919. március 21-edike a magyarországi szocialista forradalom győzelmének napja. A polgári rend csődbe jutott, felbomlott, és Magyarország proletáriátusa meg­hódította a politikai hatalmat. A kommunista és a szo­ciáldemokrata párt egyesült, azon elvek alapján, ame­lyeket Kun Béla március 11-ei levele tartalmazott: „Létrejött a munkásosztály forradalmi egysége, s az egyesült párt a proletariátus nevében átvette az ország kormányzását." A Tanácsköztársaság alatt vettek először részt a magyar munkásság és parasztság nagy tömegei szabad választásokon, ekkor kerültek képviselőik a különféle szintű állami szervezetekbe. A gazdasági irányításban kiemelkedő szerepe volt a szakszervezeteknek, amelyek jelentős történelmi tradíciókkal rendelkeztek. Fontos feladatokat vállaltak az üzemek társadalmi tulajdonba vételében, a munkaügyi-szociálpolitikai intézkedések­ben. A kulturális életet irányító direktórium sem tét­lenkedett. A művészetek legkülönbözőbb ágaiban a leg­jobb szakemberek szerveződtek, gondoljunk csak Bar­tók Bélára, Kodály Zoltánra, Móricz Zsigmondra vagy Babits Mihályra. A magvar kommün létének 133 napja történelmi missziót töltött be, bizonyítva az októberi forradalom nemzetközi érvényességét, a szocialista forradalom idő­szerűségét, a forradalmi hangulatban szerveződött és edződött Vörös Hadsereg ismert és ismeretlen hőseinek küzdelmeivel. A közel hét évtizednyi távlatú események célkitű­zései, akkori eredményei, sajátos történelmi program­jának a mára való vetítése, párhuzamok keresése és azok megtalálása egyáltalán nem erőltetett. Akarva­akaratlanul összecsengenek számos pontban. Ma is megfogalmazható kérdések, hogy képesek vagyunk-e űj lendületet venni, hogy ne várjunk másra és másokra. Saját sorsunkért ugyanúgy felelünk, mint eleink ak­kor. A küzdelmet most sem vívhatja meg helyettüi.': más, érdekünk és lételemünk ma is a társadalmi, gaz­dasági, politikai reformok továbbfejlesztése. Kötelessé­günk fellépni a fejlődést akadályozó tényezőkkel szem­ben, mindezt minél demokratikusabban és minél na­gyobb nyilvánosság előtt, mert történelmünk ismefete, példái, erényei és hiányosságai múltunk s egyben jö­vőnk is! Ezen a történelmi évfordulón is büszkén gondolha­tunk arra, hogy hazánk az emberi haladás legelejére küzdötte fel magát 1919-ben, és súlyos véráldozatokkal védelmezte népünk a maga forradalmát a rázúduló túl­erővel szemben. Ha akkor nem is tudta megvédeni ha­talmát, 1919 emléke segítette át a legnehezebb 25 esz­tendő politikai küzdelmein, és tapasztalatokat adott új forradalmához, amely 1945 tavaszán vette kezdetét Ady Endre a Tűz márciusa című versének utolsó szakaszában így üzen nekünk szellemi ereje utolsó szikráival: „Eletet és hitet üzen egy halott / Nektek, fiatal, elhagyott testvérek / Az olvasztó Tüzet küldi, a hamut / S láng-óhaját, hogy ne csüggedjetek el: / Már­cius van, s határtalan az Élet." Czakó János Befejezte munkáját az Országgyűlés tavaszi ülésszaka Pénteken a földről szóló törvényjavaslat tárgyalásá­val folytatódott az Ország­gyűlés tavaszi ülésszaka. Az ülésteremben helyet foglalt Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt főtitkára és Lázár György, a Minisztertanács elnöke. Bejelentette, hogy a jogi, igazgatási és igazság­ügyi bizottság reggel ülést tartott. Erről Bölcsey György, a bizottság titkára adott tájékoztatást az Or­szággyűlésnek. Mint mondotta, az ülés­szak első napi vitájában hét konkrét javaslat hangzott el a földről szóló törvényja­vaslat módosításával kap­csolatban. A javaslatokat sokoldalúan megvitatták és egyeztették a szakminiszté­riumokkal. A péntek reggeli bizottsági ülésen — amelyen részt vettek a javaslattevők is — ismételten megvizsgál­ták a módosító indítványo­kat. A törvény további mó­dosítását azonban nem tar­tották indokoltnak, s ezért nem fogadták el a javasla­tokat. Ezzel a javaslattevők is egyetértettek. Több fel­vetést azonban a törvény végrehajtási utasításának kidolgozásakor figyelembe vesznek. Ezután Markója Imre igazságügy-miniszter emel­kedett szólásra, hogy össze­foglalja a törvényjavaslat vitájában elhangzottakat. A Minisztertanács nevé­ben köszönetet mondott a képviselők felelősségteljes közreműködéséért a törvény megalkotásában. Kiemelte, hogy a képviselők zöme ma­radéktalanul támogatta a törvényjavaslat elfogadását, s jónak ítélte az ezzel kap­csolatos előkészítő munkát. A továbbiakban utalt arra, hogy a vitában számos olyan javaslat hangzott el, ame­lyet agrárpolitikánk gyakor­lati végrehajtása során kell hasznosítani. A szakminisz­ter megbízásából közölte, hogy ezeket a javaslatokat a tárca tanulmányozni és hasznosítani fogja, s tájékoz­tatja erről az érdekelteket. A felszólalók közül sokan a törvény végrehajtására vo­natkozó jogszabályokkal kapcsolatban tettek észrevé­teleket. Ezeket a Miniszter­tanács gondosan tanulmá­nyozni és hasznosítani fogja. Utalva egy képviselő felszó­lalására, megjegyezte, hogy a miniszteri szintű jogszabá­lyok megalkotásakor határo­zottan fellépnek minden túlszabályozási törekvéssel szemben. Markója Imre több olyan észrevételre is válaszolt, amelyet más jogszabályok előkészítése során hasznosí­tanak majd. Ezután határo­zathozatal következett. A képviselők a földről szóló törvényjavaslatot — két el­lenszavazattal és tizenkét tartózkodással — elfogad­ták. Ezt követően Szilbereky Jenő, a Legfelsőbb Bíróság elnöke számolt be az Ország­gyűlésnek a Legfelsőbb Bí­róság tevékenységéről. Elfogadták a földről szóló törvényjavaslatot Beszámolt a Legfelsőbb Bíróság elnöke és a legfőbb ügyész Az igazságszolgáltatásban egységesen érvényesül a törvényesség Bevezetőben Szilbereky Jenő felidézte, hogy legutóbb 1983-ban tájékoztatta az Or­szággyűlést a Legfelsőbb Bíróság működéséről. Ez­úttal — mint mondotta — arról számol be, hogy a Legfelsőbb Bíróság miként látta el feladatait 1985-ben és 1986-ban. — A Legfelsőbb Bíróság­nak — hangsúlyozta — a széles körű ítélkezési tapasz­talatok mellett kitekintése van társadalmi viszonyaink­ra és az ítélkezésen kívüli jogalkalmazásra, beleértve az államigazgatási eljárások egy részét is. Ezekre alapo­zottan — az észlelt káros je­lenségek mellett is — meg­állapítható, hogy nálunk az állampolgárok nagy többsé­ge törvénytisztelő, betartja a jogszabályok előírásait, és el­ítéli a különféle káros jelen­ségeket. A jogsértések kikü­szöbölése mellett az igazság­szolgáltatásunknak a társa­dalom és a gazdasági jogi eszközökkel való fejlesztését, a jogsértések megelőzését 4s kell szolgálnia. — A szocialista törvényes­ség ma belpolitikánk alapve­tő és nélkülözhetetlen ele­me. A törvényesség megva­lósulása kedvezően befolyá­solja az emberek jogtudatát, a közgondolkodást. Még ha­tékonyabban kell tehát biz­tosítani, . hogy törvényeinket mindenki betartsa — hang­súlyozta a szónok. A Legfelsőbb Bíróság büntetőügyekből származó tapasztalatai szerint nem­csak a bűncselekmények in­gadozó és az utóbbi időben emelkedő szama, hanem fő­ként bizonyos kedvezőtlen tendenciák jelentenek gon­dot. Tapasztalható például az élet és a testi épség elle­ni bűncselekmények eldur­vulása, a vagyon elleni bű­nözés körében egyes veszé­lyes elkövetési módok, így a fegyveres rablás megjelené­se, vagy a betöréses lopá­sok és „mozgó" bűnözés ter­jedése. Gyakori a közvagyon könnyelmű, hanyag és hűt­len kezelése. A gazdasági ke­reteket, űj lehetőségeket egyesek visszaélésekre hasz­nálják fel. A közélet tiszta­ságát sértő korrupciós jelen­ségek már nem. korlátozód­nak a gazdasági élet terüle­tére. A beszámolási idő alatt — miként Szilbereky Jenő el­mondta — a Legfelsőbb Bí­róság, az igazságszolgáltatás a maga eszközeivel határo­zottan fellépett a bűnözés ala­kulásában és összetételében mutatkozó kedvezőtlen je­lenségek ellen. Hangsúlyoz­ta: a Legfelsőbb Bíróság a büntetőügyekben szigorúan megvalósítja azt a követel­ményt, hogy csak a törvé­nyesen lefolytatott, a garan­ciákat messzemenően figye­lembe vevő eljárás alapján lehet megalapozottan állást foglalni abban a kérdésben, vajon a vádlott elkövette-e a terhére rótt bűncselek­ményt. Ezután elhangzott a beszámolóban, hogy a Leg­felsőbb Bíróság másodfokon évente 1000—1100 büntető­ügyben ítélkezett, és 350 büntetőügyben benyújtott törvényességi óvást tárgyalt. Ezek kapcsán a beszámoló kiemelte, hogy az élet, a tes­ti épség és az egészség el­leni bűncselekmény kiemel­kedő társadalomra veszé­lyessége miatt is, bírósága­ink a törvény szigorát al­kalmazzák az ilyen cselek­mények elkövetőivel szem­ben. Ennek a fellebbezések elbírálásakor vagy törvé­nyességi óvások emelésével is érvényt kell szerezni. A Legfelsőbb Bíróság és az alsó fokú bíróságok fi­gyelemmel vannak arra a törvényi parancsra, hogy halálbüntetést csak kivéte­lesen és akkor lehet kiszab­ni, ha a bűncselekmény és az elkövető kiemelkedő tár­sadalomra veszélyességére' a bűnösség magas fokára figyelemmel a társadalom védelme csak ennek a ki­vételes büntetésnek az al­kalmazásával biztosítható. Ezt jelzi, hogy a halálbünte­tésre emberölés bűncselek­ménye miatt került sor, 1985-ben kettő, 1986-han pedig egy esetben. Ide tar­tozik, hogy a Legfelsőbb Bíróság már az idén ¡s ho­zott egy halálos ítéletet. Tapasztalati tény, hogy az élet és a testi épség el­leni bűncselekményeknél jelentős az alkoholtól be­folyásoltság, és igen nagy az ittasságból eredő gátlás­talanság szerepe, A Legfel­sőbb Bíróság ezért testületi állásfoglalásban adott iránymutatást a bíróságok­nak az alkoholisták kény­szergyógyitásának elrende­lésénél figyelembe veendő szempontokra. Hasonló te­rületen a kábítószerrel visz­szaélés büntetőjogi megíté­lésében mutatkozó bizony­talanságok eloszlatása vé­gett hozott elvi- döntést A vagyon elleni bűncse­lekményeket gyakran a nem dolgozó, munkake­rülő személyek követik el. Ezért került bevezetésre a szabadságkorlátozással járó szigorított javitó-nevelö munka büntetés. A közle­kedési bűncselekmények viszonylag nagy számával füec össze az, hogy a Leg­felsőbb Bíróság eseti dönté­seivel segítette az ittas ve­zetés miatti cselekmények megítélését, és kollégiumi állásfoglalásban összefoglal­ta a járművezetéstói eltil­tásra vonatkozó korábbi esetj állásfoglalásait. Miként korábban is, e beszámolási időszakban is igen csekély volt, és az összbűnözéshez képest szá­zalékosan alig fejezhető ki az állam elleni bűncselek­mények száma. Szilbereky Jenő kijelen­tette, hogy a bíróságok büntetéskiszabási gyakor­lata a beszámolás időszaká­ban törvényes, általában egységes és egyúttal egyé­niesített is volt. Fokozottan (Folytatás a 2. oldalon.) k

Next

/
Thumbnails
Contents