Délmagyarország, 1987. február (77. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-14 / 38. szám

4 Szombat, 1987. február 14. Katonai behívás előtt A Megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokság előzetes terve alapján február utolsó napjaiban kerül sor az év első újoncbevonulására. ' A bevonulás előtt — úgy vélem — nem tűnik ünneprontásnak, ha szólunk azokról a gondokról is, amelyek a bevonulással, az alakulatok feltöltésével (kiegészítésével) kapcsolatban a megyei parancsnokságot foglalkoztatják. Közelebbről a létszámigényekről és kielégítésük egyre szűkülő lehetőségeiről van szó. A fegyveres erők létét, nagyságrendjét békénk, biztonságunk érdeke, és a Varsói Szerződésben vállalt kötelezettségeink határozzák meg. Ebből következik, hogy a fegyveres erőknek adott létszámú személyi állománynyal kell rendelkezniük. Ez a létszám már hosszú évek óta hozzávetőlegesen állandó, változatlan. Az elmúlt pár év alatt azonban megváltoztak a körülmények, a néphadsereg és a határőrség létszámfeltöltésével kapcsolatos lehetőségek. Egyre több gondot okoz az alakulatok szükségleteinek biztosítása, illetve megfelelő összetételű újoncállománnyal való ellátása. Mi a magyarázata ennek, milyen okok vezettek a fent jelzett kedvezőtlen helyzethez?! Elsősorban szólni kell a demográfiai viszonyok kedvezőtlen alakulásáról. A születések számának csökkenésével fogyóban van a katonai szolgálatra igénybe vehető fiatalok létszáma is. Ez a tendencia napjainkban folytatódik. Fontos kérdés az is, hogy a katonai nyilvántartásba vett fiatalok közül mennyi az alkalmasak száma, milyen arányuk hívható be katonai szolgálatra, valamint „minőségi mutatóik" (fizikai állapot, iskolai végzettség, szakképzettség, pszichikai jellemzők) hogyan alakulnak. A sorozások tapasztalatai mutatják: a felnövekvő nemzedék fizikai erőnléte. edzettsége nem éri el a kívánt szintet. Ennek következménye, hogy magas az alkalmatlanok aránya, vagyis, akik katonai szolgálatra nem vehetők igénybe. A helyzeten sokat változtatna, ha társadalmunkban nagyobb szerepet kapna a testnevelés és a tömegsport. Szólni kell a társadalmi közmorállal összefüggő problémákról is. Itt olyan kedvezőtlen jelenségekre utalok, mint a válások magas száma, az alkoholizmus,- a kábítószer-fogyasztás, és az utóbbiakkal gyakran összefüggő fiatalkori bűnözés. Mindezek hatására nő azoknak a fiataloknak a száma, akiknek legveszélyeztetettebb csoportjai a fegyveres erők védelme érdekében katonai szolgálatra be sem hívhatók. Azok pedig, akiket közülük rendeleteink értelmében behívnak, a katonai közösségbe nehezen illeszkednek be, és az állomány legproblémásabb rétegét képezik. A hadsereg létszámproblémái kapcsán hivatkozni szükséges a katonai szolgálat időtartamára is. A sorkatonái szolgálat 18 hónapra történt csökkenése a fegyveres erők újoncszükségletét jelentősen (egyharmaddal) megnövelte. Kézenfekvőnek tűnhet a szolgálati idő növelése, mivel ezúton mérsékelni lehetne a létszámgondokat. A híresztelések ellenére azonban erre nem kerül sor. Ennek kapcsán utalnom kell a honvédelmi miniszternek az Országgyűlés 1986. évi nyári ülésszakán elhangzott beszámoló jelentésére, amelyben hangsúlyozta: a 18 hónapos sorkatonai szolgálat időtartamát nem tervezzük módosítani. A felsorolt kedvezőtlen jelenségek után felvetődhet a kérdés: hosszabb távon hogyan lehet a fegyveres erők létszámgondjait mérsékelni, és az ebből adódó feszültségeket csökkenteni? A hadseregvezetés számára több megoldás kínálkozik. Én ezek közül egyet szeretnék kiemelni, amely — úgy gondolom — a közvélemény érdeklődésére is számot tarthat. Ez pedig a sorozás és a bevonulás elveinek továbbfejlesztése, a korlátozottan alkalmas sorkötelesek körének bővítése. Bevonulás előtt sokan megkeresik a megyei parancsnokságot, hogy jövendő szolgálati helyük felől érdeklődjenek. Emberileg méltányolható az a kívánság is, hogy legtöbben a lakóhelyükhöz legközelebb eső laktanyába szeretnének bevonulni. Természetesen ez nem oldható meg mindenki számára. E tekintetben a so4 rozás. minősítés és a soro4 zó központ által meghatározott beosztás az irányadó. Pár nap múlva ismét benépesedik a megyei hadkiegészítő parancsnokság bevonulási központja. A bevonulás napja jelentős esemény, sorsforduló az ifjú ember életében. A parancsnokság ennek tudatában készül a bevonulók fogadására, ünnepélyes búcsúztatására és az alakulatokhoz történő útba indítására. Az eddigiektől eltérő életkörülmények. a katonai szolgálattal együttjáró nehézségek és kötöttségek próbára teszik a fiatal katona fizikai-szellemi erejét, teljesítőképességét. Még nehezebb ott, ahol esetleg házastársat, gyermeket és ezzel együtt nem egy esetben jelentős gondokat kell hátrahagyni. Ezeknek a megoldásához nagy segítséget adhatnak a munkahelyek, a tanácsi és társadalmi szervek is. A hozzátartozókkal való kapcsolattartás, a figyelmes gondoskodás, társadalmi közérzetet, hangulatot befolyásoló tényező, ezzel együtt ugyanakkor kedvezően hat a fiatal katona biztonságérzetére, a katonai szolgálat zavartalan teljesítésére. Takács József ny. őrnagy Zenei naptár A Magyar Barokk Trió hangversenye Míg a Creative Art Ensemble hétfői hangversenye pompázatos rézfúvó hangzatok özönével hengerelt, a filharmónia szerda esti koncertjén a Magyar Barokk Trió a kamarazene bensőségesebb, szelídebb tájaira kalauzolta hallgatóit. Méghozzá túlnyomórészt a régi muzsika kertjébe: a Bach és Corelli teremtette vegetáció indái, lombjai, virágai közé. Csetényi Gyula, az együttes vezetője kitűnő hangszeres, és eredményes fuvolatanár. Csak a hangszerkezelés ilyen szakszerű — légzés- és kéztechnikát a legnagyobb gazdaságossággal birtokló — magasiskolája teszi lehetővé, hogy a művész egy ekkora műsort egyenletesen magas színvonalon tudjon végigvinni. Csetényi képes erre, még ennél többre is: korrekt, szolid zenei vezetésében mindenkor megbízhatunk. Sőt, úgy tűnik, öt is megérintette az immár három évtizede létező, munkálkodó historizmus üzenete: formálásában több a deklamatív elem, indulatait bátrabban teszi hallhatóvá, szóval közeledik ahhoz a barokk eszményhez, amelyet ma már egyre többen vallanak magukénak. Játékát azonban hallhatóan nyűgözi a hagyomány ereje, és egy olyan egységes állásfoglalás hiánya, mely megszabná a modern hangszeren való régizene-játszás lehetőségeit-korlátait. A bachi kamarazene izgalmas (bár csak látszólagos) ellentmondása éppen az, hogy míg szűk körnek való társasági, ha úgy tetszik asztali zene (Tafelmusik), ugyanakkor tükrözi a szinte egyetemességig menő sokoldalúságot, ami Bach művészetének alapvető sajátossága. Ezért úgy vélem — példának okáért — a lassú tételek elbírnának egy sokoldalúbb megközelítést a kissé egysíkú ünnepélyes pátosz helyett, vagy a táncra utaló metrikájú tételek lehetnének hajladozóbbak, elevenebbek, szóval táncosabbak is. Ehhez azonban Bartha Zsolttól sokkal több segítség kéne. Bartha nagyszerű csellista, a Corelli-variációk „mákos" csellóállásai kristálytiszta perfekcióval szólaltak meg, a G-dúr szonáta (tulajdonképpen második fuvola-) szólamában olyan illeszkedő hangvétellel játszott, hogy a faktúra bámulatosan egységessé vált. Am olykor — és kivált a c-moll partitában — a hűvös tartózkodásnak olyasfajta magatartását vette fel, amikor gyönyörű hangjában, kulturált játékában mindvégig gyönyörködhettünk, de az események sodrától kevéssé hagyta magát befolyásolni. Martos László részvételét nehéz értékelni az általa használt csembaló vérszegény, kiegyensúlyozatlan, hamis hangzása miatt. Ez a hangszer a filharmónia utolsó instrumentuma, messze túl a nyugdíjkorhatáron, benne sok ezei'" kilométer — és maradandó hangzáskárosodások. Egy jobb hangszeren feltehetően Martos is oldottabban játszana. Kimondottan tetszett, hogy hangversenyüket modern művekkel zárták, bizonyítva, hogy ez a (trió-)formáció még sok kiaknázatlan, ám kiaknázható lehetőséget tartogat. Éppen ezt példázta Madarász Iván (1977-ben írtj műve: a „Párhuzamos monológok." A határokig merészkedő virtuozitás, az izgalmas kombinációk, friss hangzásélmények, jól adagolt csúcspontok mindvégig lebilincseltek. Kevésbé tetszett Arányi-Aschner György „Variációs szerenád"-ja. A szándékoltan humán dallamvilág, a zabiára fogott kitörések az 50-es évek termésének érdektelenebb darabjaira emlékeztettek. Meszlényi László ¥ Kardos Tanár Ur Pályakezdő tanítványai hangversennyel köszöntötték, melyet meglepetésként rendeztek 50. születésnapja megünneplésére Kecskeméten. Akkor határozták el, hogy 10 év múlva ezt megismétlik. Egyikük sem gondolhatta, hogy az ünnepségből döbbent emlékezés lesz — hatvanéves korában már nem lehet közöttük. Emlékhangversennyé lesz az a kórustalálkozó, amelyet holnap, vasárnap az aulában szerveznek a volt tanítványok és kollégák. A műsorban kisteleki (Ba' logh Irén), szolnoki (Barta Arpádné), salgótarjáni (Rozgonyi István), miskolci (Bálás István és Sziics Sándor), kórusok és a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola II. számú női kara (Czakó Jánosné), és a Bartók kórus (Ordasi Péter) szerepel. A fellépő kórusok karnagyai mindannyian Kardos-tanítványok, akik a tanár úr szellemiségét igyekeznek a jövő generációra átörökíteni. Kardos Pál zenei pályafutását Miskolcon kezdte, majd 11 évig (1961—72-ig) a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola docenseként tanított karvezetést és vezette az intézet női karát. Szegedi évei több szempontból termékeny időszaknak bizonyultak. Nemzetközi kórusfesztiválokon díjakat — 1967-ben Olaszországban negyedik, 1970-ben Angliában első és harmadik díjat — nyert kórusával. 1971-ben Liszt-díjjal tüntették ki karvezetői tevékenységéért. Kórusneuelés — kórushangzás című műve a karvezetők kézikönyvévé vált. Szeged mégsem tudta megtartani azt a tanárembert, aki legnagyobb Hatással ezen a helyen munkálkodhatott volna, ahol a jövő énektanárait képezik. Megvált a várostól, Kecskemétre ment, ahol a Kodály Zoltán Enek-Zenei Általános Iskola és Gimnázium kórusát vezette. Kiváló zenészek, zenét szerető emberek sokasága nőtt fel a keze alatt. A munkában pontosságot, fegyelmet követelt. Sohasem kemény szóval, hanem példamutatásai. Emberi tisztasága, fantasztikus szuggesztivitása magával ragadta tanítványait. Karvezetésóráinak. kóruspróbáinak, a koncerteknek^ az esti zenehallgatásoknak és beszélgetéseknek a hangulata és tanulsága kitörölhetetlenül él azoknak a szerencséseknek az emlékezetében, akik valamilyen szálon kapcsolódhattak hozzá. Művész, tanár. kiváló szakember, de elsősorban ember volt a szó legnemesebb értelmében. Hihetetlenül sokat adott rövid 51 éve alatt, és hihetetlen, hogy 60 évesen már nincs közöttünk. Ha rá gondolunk, Goethe sorai idéződnek: „Az örök láng ég, futva, •küzdve; mert minden csak megsemmisülve Őrizheti meg életét." Gresó Erzsébet Műsorajánlat A MAI MAGYAR ZENE HETE idei 6zegedi rendezvényeinek sora hétfőn kezdődik Balassa Sándor szerzői estjével a Zeneművészeti Főiskola Lenin körúti termében, este fél 6-kor. Növendékhangverseny, kamaraművek bemutatói, kórushangverseny, operaelőadás követik egymást a hét további napjain, zenei életünk e hagyományos, jelentős eseménysorozatában, melyről részletes ismertetést hétfői számunkban olvashatnak. SKANDINÁV FILMMŰVÉSZETI SOROZATOT indít a JATE Collegium Artium filmesztétikai köre. Az első alkalommal ma, szombaton délután fél 3-kor az Adám Éva-kosztümben című finn filmet vetítik az auditórium maximumban (Egyetem u. 2.). A Volán-klub hét végi DISZKÓJÁNAK programjában ma, szombaton este 8-kor a Sárkány visszatér című hongkongi, holnap, vasárnap este 8-kor pedig a Kölyök című magyar filmet láthatják videón. Ugyanezt a magyar filmet vetítik nyugdíjasoknak, a Juhász Gyula Művelődési Központ klubjában (Dugonics mozi, Kossuth Lajos sugárút 53.), ma, szombaton délután 3 órakor. A TÉL TEMETÉSÉT rendezik meg ma, szombaton délután 3 órakor Zsombóh. A programban vidám farsangi zenés felvonulás, valamint este 8-tól maszkabál szerepel. 1 A Royal irodalmi kávéházban MINDEN LEBEN HANY KANÁL címmel Vágj László estjét tartják meg. Házigazda Szávay István, a Délmagyarország főszerkesztő-helyettese, közreműködnek Bán Róbert SZOT-dijas filmrendező, Kiss István népművelő, Major Balázs operatőr, Móczán Péter, az East együttes vezetője, Paál István Jászai-díjas színházi rendező, Veress Miklós költő, a Magyar Írók Szövetségének főtitkára. Válogatást mutatnak be Vági László díjnyertes filmjeiből is. EGYIPTOMRÓL tart zenével, diaképekkel illusztrált előadást Soproni Lajos hétfőn a Juhász Gyula Művelődési Központban. A MOLNÁR DIXIELAND együttes játszik hétfőn este 7-től a Délép Inter klubban. Február 16-án, hétfőn fél 7-kor indul a Tisza Volán filmklub sorozata a Dugonics moziban (Kossuth Lajos sugárút 53.). Elsőként a MOULIN ROUGE című angol filmet vetítik. Holland könyvkiállítás Könyvbarátok érdeklődésére tarthat számot a Somogyi Könyvtár új, különleges kiállítása. A bővülő holland—magyar kulturális kapcsolatok jegyében, az októberi holland könyvkiállítást követően most a De Roos alapítvány kiadásában megjelent kötetek tekinthetők meg. A könyvek a Holland Királyság magyarországi nagykövetének, Godert Willem de Vos van Steenwijknek gyűjteményéből származnak, aki az alapítvány tagja annak létrejötte óta. A kiállítást, melyet a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése rendezett közösen a Somogyi Könyvtárral, a holland nagykövet avatta tegnap délelőtt a könyvtár aulájában. Steiermark bemutatkozik Négy dél-alföldi megye idegenforgalmi hivatalainak együttműködéséről számoltunk be a közelmúltban lapunkban. A Mecsek, Tolna, Puszta és Szeged Tourist kereskedelmi és propagandatevékenységének összehangoltságára most gyakorlati példával is szolgálhatunk: hétfőtől Steier napok címmel idegenforgalmi és gasztronómiai rendezvények lesznek a Hágiban. Ez a program a négy társhivatal székhelyét „körbejárja". Ausztria Steiermark tartományának bemutatására a Csongrád Megyei Vendéglátó Vállalat is szövetkezett a Szeged Touristtal és az ausztriai partnercéggel. A közönség hétfőn, február 16-án délben 12 órától lehet vendége a programiak, melynek keretében 17-én, kedden este 14 napos stájerországi üdülést sorsolnak ki a látogatók között. Egy internacionalista halálára Elhunyt Bécsi István Életének 78. évében elhunyt Décsi István, a munkásmozgalom régi harcosa. Décsi István 1909-ben született Érsekújváron. Szülei itt éltek és dolgoztak, apja mint szabósegéd, anyja háztartásbeli, 8 gyereket nevelve. Décsi István szintén szabómesterséget tanult, és 1927-től apja mellett dolgozott segédként. A munkásmozgalommal 1927-ben kezdett megismerkedni bátyja és barátja segítségével, majd 1928 —29-ben eljárt a munkásotthonba is, ahol különböző feladatokkal bízták meg. 1930 februárjában kérte felvételét a Kommunisták Csehszlovákiai Pártjába, májusban már a sajtó irányításával bízták meg. 1935-ben beválasztották a vezetőségbe. A párt ekkor legálisan működött, székhelye Prágában volt. 1938 őszén a bécsi döntés alapján a Felvidék egy része Magyarországhoz került, s ekkor több elvtársat, köztük Décsi Istvánt is letartóztatta a csendőrség, Három hét múlva kiengedték, de továbbra is megfigyelés alatt állt, 1940-ben átszökött Pozsonyba, majd 1941-ben a Gestapo elől újra Érsekújvárra költözött. 1944-ben SAS-behívóval Erdélybe vitték, ahonnan az év októberében átállt a Vörös Hadseregbe. 1948-ban került haza, ekkor Budapestre utazott, és bekapcsolódott a belügyi szervek munkájába. Előbb Pécsre, majd 1949ben Szegedre helyezték. 1952-ben szerelt le. Ezt követően előbb a hizlaldában, majd a tüzépnél dolgozott. 1957-ben munkásőr lett, majd 1966-ban egészségi állapota miatt tartalékállományba helyezték. 1959-től nyugdíjba vonulásáig, 1969-ig a Csongrád Megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnál dolgozott. Életútját — amely szép példázata volt annak, hogy egy kommunista nemzeti hovatartozásától függetlenül minden országban vállalja a harcot az elnyomottak érdekében — pártunk és államunk több kitüntetéssel ismerte el. Megkapta a Szocialista Hazáért Érdemrendet, a Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet, s mint alapító munkásőr is elismerésben részesült. Décsi István temetése február I7-én, kedden 14 órakor lesz a szegedi Belvárost temetőben. MSZMP Szeged Városi Bizottsága >