Délmagyarország, 1987. február (77. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-14 / 38. szám

3 Szombat, 1987. február 14. Programvezérlésű gépsor Kinőtte régi műhelyeit a Fémtex Ipari Szövetkezet galvánüzeme, időszerű lett a Rákóczi utcai részlég bővítése, korszerű­sítése. Eddigi működésük — különféle fém­alkatrészek és berendezések felületkezelése — hamarosan bővül, mert kialakítás alatt áll egy programvezérlésű, duplex nikkele­zősor. E technológia előnye, hogy az ily Somogyi Kdrolyné fölvételei módon kezelt fémtárgyak fokozottan korró­zióállók és esztétikusabbak. A régi hor­ganyzósor már részben fölújítva működik — ezt is programvezérlésűre alakítják —, de a fokozottabb környezetvédelemre is gondolnak: korszerűsítik a meglevő szenny­vízkezelő berendezést is. Felvételeink a galvánüzemben készültek. Nehéz volt, de sikeres Az Egyetértés Szakszövet­kezet több mint negyedszá­zados történelme során a má­sodik legjobb eredménnyel, közel 20 milliós nyereséggel zárta az 1986-os évet. A teg­nap, pénteken délelőtt meg­tartott zárszámadó és terv­tárgyaló küldöttgyűlésen Boroás István elnök beszá­molója előtt köszöntötte a megnívott vendégeket, köz­tük Gyárfás Andort, az MSZMP KB politikai mun­katársát. A más szövetkezetekben is tapasztalható szárazság és a fagykárok mellett itt még a nyári jégverés is sok pénzt kivett a tagság zsebéből. Az üzemi almásban és környé­kén igen nagy pusztítást ves­zett, így csak olcsóbb léal­maném tudtak a termést ér­tékesíteni. A fűszerpaprika árnövekedése jól jött ugyan, de a szárazság miatt nagyon gyengék voltait a hozamok. Az őszibarack viszont rekord bevételt hozott. Az állatte­nyésztésben nélkülözhetetlen lucerna jó termést adott. A most bevezetett nedves tá­rolásról kedvező a felhasz­nálók véleménye. A volt fó­liatelepen a gyökeres szőlő­vesszö-előállitas jó üzletnek bizonyult. Érdekes ellent­mondás, most, hogy az alma­termés nem sikerült, és zsír­tárolásra bérbe adtak a hű­tőtárolót, ebből a tevékeny­ségből a szokásosnál nagyobb nyereség származott. A zöldség-gyümölcs terme­lés a saját felvásárlás és ke­Zárszámadás Zákányszéken reskedelem nélkül nehezen elképzelhető. A 23,6 milliós bevétel a korábbinál na­gyobb árutömeget takar. A burgonya átvételi árban nem mentek 4 forint alá, holott alig tudták akkoriban eny­nyiért továbbadni. A nyere­séget leginkább a bérszállí­tás kikapcsolásával tudták növelni. A minőségi árut ma­ga a vevő keresi meg. A szakszövetkezet eredmé­nyes működéséhez nagyban hozzájárult a 108 millió fo­rintos tagi értékesítés. Azon­oan zavarólag hatott a rosz­szabb termés mellett a fel­vásárlásban tapasztalható anarchikus verseny. Az ál­lattenyésztés jövedelmezősé­gére tett központi intézkedé­seket nem szabad befejezett­nek tekinteni, az itteni ta­pasztalatok a hús- és a tej­termelésben további gondo­kat vetnek fel. A sertésfel­vásárlás 9 százalékkal csök­kent. Az elöregedett géppark cseréjére 6,5 milliót tudtak forditani, s a keresetek 9 szá­zalék körüli növelésére is sort kerítettek. öröklött adottság, hogy alacsonyról s.tartoltak a bérezésben, s a felzárkózás nem könnyű. A rendkívül aktív hozzá­szólások érintették a szak­szövetkezeti formával, a kis­termeléssel összefüggő kér­déseket. Majd Gyárfás An­dor a magyar gazdaságban tapasztalható általános ten­denciákról, valamint a mező­gazdasági termékek külpiaci versenyhelyzetéről szólt. Hangsúlyozta, hogy a terme­lésben igen nagy fejlesztési lehetőség a tagság pénze, olyan közös érdekeltséget kellene megvalósítani, ame­lyek aktivizálnák ezeket a forrásokat. A szerkezetvál­tást, a fokozott minőségi kö­vetelmények kielégítését, a vertikális termelői szemléle­tet és gyakorlatot kell előtér­be helyeznünk. A mezőgaz­daság csak így maradhat a népgazdaság stabilizáló ága­zata. Ezután az 1987-es tervek megtárgyalása következett. A tervezett nyereség az idej­hez hasonló, fejlesztésre 2l",8 millió forintot szánnak. A gépbeszerzések mellett az ültetvénytelepítésre és -ápo­lásra fordítanak jelentős összegeket, emellett állami támogatást igénybe véve hozzálátnak egy fejőház megépítéséhez, illetve a te­henészeti telep férőhelybő­vitő rekonstrukciójához. Az utóbbi napok fagyai azonban még beleszólhatnak e szép elképzelésekbe. A szőlőben, gyümölcsösben a fagykáro­kat most mérik fel, s ennek megfelelően már látszik, hogy tervkorrekciókat kell alkalmazniuk. T. Sz.' I. Kinek keze, kinek lába... ... elterjedt a hír a vá­rosban: mostanában meg­megállítják az áruházi vá­sárlókat, az éttermekben ebédelőket, az ügyeiket in­tézőket, s megkérdik tőlük, véletlenül nincsenek-e épp munkaidőben munkahe­lyüktől távol. A híreszte­lésben legmesszebb az az illető ment, aki feleségé­nek elmesélte: egyszercsak lezárták a nagyposta ajta­ját. a bentlevőket csak iga­zoltatás után engedték ki, s aki „lógott", azt megbün­tették, valamint a munka­adóját is értesítették. Még mielőtt bárki is el­hinné, hogy efféle megtör­ténhet. gyorsan világgá kürtölöm: nem zártak le semmiféle ajtót, nem zak­latták a pénzfeladásra vá­rakozókat, nem fizettettek az 1. számú postahivatal­Hallom, hogy... ban senkivel semmiféle kétszáz forintokat. (Ezt a hivatal vezetőjétől tudom, aki maga is kapta a tele­fonhívásokat. Olyanoktól is többek között, akiknek ez idő szerint épp a mun­kaidőalap védelme okozza a legtöbb gondot, de az el­lenőrzésnek ezzel a híresz­telt módjával semmiképp sem értenek egyet.) Már most adódik a kér­dés: mi történhetett? Azt hiszem, megtaláltam a vá­laszt. Férjnek elege lett ab­ból, hogy hónap elején számla- és csekkbefizeté­sekkel töltse az idejét, s a „nemszeretem-feladatot" ily találékonyan rázta le magáról egyszer s minden­korra: „anyukám, nekem nincs havonta kétszáz fo­rint kidobni való zsebpén­zem! Többet engem ne is kérj, hogy a postára (OTP. be, takarékszövetkezetbe, díjbeszedőkhöz stb.) men­jek! Inkább nyissunk át­utalási betétszámlát". Ugye értik mér? Ez a hí. resztelés a legügyesebb üzleti fogás, amit pénzin­tézet valaha kitalált. Egy fityinget sem költve rek­lámhadjáratra — a pletyka ma még ingyenes —, ügy­feleinek száma egy csapás­ra megduplázódik. Am ha mégsem övék lenne a kez­deményezés, az ötletdíjat nagyvonalúan nem kéri: P. K. S ebészi bravúrnak is mondhatnánk az idegsebészeti klinika traumato­lógiainak őszi operációsorozatát, ha egyáltalán vágynának ilyen jelzőkre. Megírtuk annak idején, hogy cirokvágó gép szelte le egy kislány lábát,, és egy orvoscsoport visszavarrta. Csontokat, ere­ket, inakat, idegeket és szöveteket vágott el a gép, a korábbi gyakorlat szerint a legnagyobb igyekezet mellett is csak csonkja maradhatott volna meg a lábá­nak. Később említettük azt is, egy másik írásban, hogy a rá következő héten egy­más után négy beteget hoztak be a men­tők úgy, hogy kezük alkatrészeit külön zacskóban jegelték. Sok órás műtétek árán ezeket is sikerült visszavarrniuk. Mindenki gondolhatja, itt nem a var­rás tényén van a hangsúly, hanem, azon, hogy vissza is nőttek régi helyükre, és mozgatni is tudják őkeS. Figyelemmel kisértük gyógyulásukat, rendszeresen akartunk tudósítani állapotukról, de min­dig kértek bennünket az orvosok, várjunk még. Számukra a sikert a teljes gyógyu­láis jelenti, az pedig hosszadalmas ilyen súlyos esetekben. Most. azonban ismét megkértük dr. Simonka János Aurél ad­junktust, a csoport egyik tagját, tájékoz­tasson bennünket. A beteget is, a betegséget is titoktartás kötelezettsége övezi, teljes nevet tehát most sem írunk. Ibolya lába teljesen meg­gyógyult, terheléssel is jól jár. Ügy mondják, szépen átépült a csont, hétköz­napi nyelvre fordítva, összeforrt Hajlik a bokája, bár többnyire a sarkára lép. A lábujjak mozgatását még gyakorolnia kell. Gipszben csak rövid ideig volt, le kellett venniük, mert föltörte a lábát Já­rókerettel járt — ezt meg járókának ne­vezte el a kórházakat is ismerő köznyelv! —, állandó orvosi fölügyelet mellett. Kö­rülbelül három hete, hogy eszközök nél­kül, szabadon közlekedik. Haza is mehet­ne, de egyrészt ő se akar hazamenni, másrészt! az orvosok is jobb megoldást keresnek. Anyja meghalt a télen, így a családi környezet még bizonytalanabbá vált. Olyan helyet keresnek neki, ahol dolgozni is tud, és nem lenne magára ha­gyatva se. Föltétlenül tanácsi segítségre van szükség, de nehezíti a dolgot, hogy Békés megyéből jött. Egy áttétellel több. Egyébként gyakran előfordul, hogy ilyen velejárója is van egy-egy műtétnek, de legtöbbször az öregebbekkel és a társada­lom oeremén élőkkel. Mínusz húszfokos hidegben hová küldenék azt, aki magát kiszolgálni még nem tudja vagy otthona sincsen. Ne felejtsük el, nyomorult életek is koncentrálódnak a klinikákon. Nehezí­tik a helyzetet ag ital rabjaj. Akkor is mennének, ha nincsen hová. és ha tíz fo­rintjuk van. azt is italra adnák. A keze sérült négy ember gyógyulásá­nak leírása előtt hadd említsünk égv ötödiket is. Nyomdában dolgozott Imre. A szupermodern és agyonbiztosított papír­vágó gép hirtelen megbolondult, és lemet­szette a jobb keze fejét. Előbb Csabára vit­ték a mentők, és onnan küldték ide. Min­denáron Pécsre akarta vitetni magát, hi­szen a tévében azt mondták, ott vissza tudják varrni. Nem vihették, mert ha ké­sőn érkezik, elkésik, másrészt Csabán azt is tudták, hogy nálunk is visszavarrják. Amikor találkoztam vele, mind a négy ujja mozgott már, csak a hüvelykujj végződött csonkban. Útközben, a nagy sietségben, elkallódott a toldaléka. Zon­gorajátékosi már nem lesz belőle, de a mükéznél milliószor többet ér így. A négyből csak egy van, akinél nem sikerült teljesen az operáció. Három visz­szavarrt ujjából kettő működik, a har­madik azonban kicsit merevebb maradt. Olyan is volt, akinek gyűrű tépte ki az ujját — beakadt valamibe olyan erősen, hogy tőből szakadt ki —, mégis vissza­varrták. Sokkal rosszabb a kitépett, mint a törött vagy a levágott, mert itt ron­gyosan szakad minden. A gyűrűsujjat ve­zérlő ín például majdnem a könyök­hajlatból tépödött ki. Nemcsak megma­radt, de egyetlen perc kivételével moz­gatni is tudja. Túlzottan anyagiasak vagyunk mosta­nában, amióta fogytán fogy a pénzünk, megkérdeztem tehát, mennyivel kerül többe a tízórás bíbelődés, mint az egy­szerű nyisszentés. Nagyjából kibogoztuk, de nem írom le: drágább, öt év alatt körülbelül duplájára emelkedtek az árak, noha a költségvetés alig mozdult fölfelé, és közben legalább háromszor annyi a beteg. Erre már csak ráfejelés a nagyon finom munkák magas költsége. Megint előállt a szokásos kettősség: az élet egyre jobban követeli a nagyon elmélyült és aprólékos operációkat, a régi normák vi­szont egyre szorítanák vissza őket. Ráadá­sul itt a hivatástudat is: ami érdemes és értelmes, azt mag kell tenniük minden­áron. A szegénységünkből fakadó kötelező takarékosság elismerése mellett is arra vannak kényszerítve emberségük és szak­mai hitelük révén orvosaink, hogy alkal­manként a sokkal nehezebb, ennélfogva költségesebb megoldást válasszák. N em tehetik meg, és soha nem is te­szik, hogy elővegyék a fűrészt, csak azért, mert az az olcsóbb, ha van remény az alkalomhoz illő tökéletes gyógyításra. Egy visszavarrt végtag vagy akár annak egy része is értékesebb a be­teg és a társadalom számára, mint egy aktuálisan „olcsó" csonkolás. Lépten-nyo­mon hangoztatjuk, minden embernek jo­ga van az elérhető teljes gyógyulásra, akinek kezét vagy lábát érte baj, ha sok ezer forint megy is rá, akkor is segíteniük kell. Ismételjük: belső parancsra, és a társadalom igazi érdeke szerint is. Horváth Dezső Belföldre, külföldre n gyógyszeripar tervei A gyógyszeripar az idén is a népgazdasági átlagnál gyorsabban fejlődik. Terme­lését a tavalyihoz hasonló ütemben, körülbelül 7 szá­zalékkal bővíti. Ebből a hazai intézményeknek 3 szá­zalékkal több gyógyszert szállítanak, mint a múlt esztendőben. A tervek sze­rint az 1986. évinél mint­egy 11 százalékkal több gyógyszert és növényvédő szert értékesítenek a gyógy­szeripari vállalatok a szo­cialista országokban. A gyógyszeripari vállala­tok konvertibilis kivitele az idén várhatóan 7 százalék­kal lesz nagyobb, mint ta­valy. Az előzetes vállalati tervek eredetileg csak 2,3 százalékos növekedést tar­talmaztak, de három nagy gyógyszergyár — az Alka­loida, az Égis és a kőbányai — olyan jelentős többlet­vállalásokat tett, amelyek teljesítésével megvalósít­ható a tőkés exportnak en­nél jóval nagyobb mértékű emelkedése. A gyógyszeripar tavaly is túlteljesítette kon­vertibilis kivitelének elő­irányzatát. A külpiaci vi­szonyok kedvezőek a hazai gyógyszeripar értékesíté­seinek bővítéséhez; a medi­cinák világpiaca kiegyensú­lyozott, a külföldi eégek egyre nagyobb érdeklődést tanúsítanak a magyar ké­szítmények, hatóanyagok iránt. Kedvező változás, hogy a gyógyszeripar kon­vertibilis exportjában az idén 1-2 százalékkal nő a kész, a hatóanyagoknál ma­gasabb áron értékesíthető gyógyszerek aránya. Az 1987-re előirányzott tőkés szállítások több mint 40 szá­zalékára már érvényes szer­ződéssel rendelkeznek a vállalatok. A gyógyszeripar vállalatai az idén várhatóan mintegy 400 millió forint bevételre tesznek szert a li­cenc- és know-how-eladá­saik után kapott dijakból. Ez az összeg csaknem 130 millió forinttal haladja meg a múlt évben hasonló forrásokból származott ered­ményt. A gyógyszer-, növényvé­dőszer- és intermediergyár­tás központi gazdaságfej­lesztési programjának meg­felelően folytatódik a gyógy­szergyártás korszerűsítése. A gyógyszeripar az idén is több százmillió forintot fordít újabb eredet) készít­mények kutatására, külföld­ről vásárolt licencek hono­sítására. A korábbi kutatá­sok eredményeként tavaly hét új hazai gyártású ké­szítményt hoztak forgalom­ba. (MTI) Gyarapodó takarék­szövetkezetek 1986-ban tovább gyara­podott a takarékszövetkeze­tek betétállománya, amely az év végén 40,8 milliárd forint volt, 18,4 százalékkal több, mint egy évvel ko­rábban. A taglétszám csak­nem 100 ezerrel növeke­dett, s meghaladta az 1 millió 900 ezret. A Szövosz takarékszövet­kezeti főosztályán az MTI munkatársának elmondták, hogy a 260 szövetkezeti bank 1986-ban 86 új kirendeltsé­get, illetve betétgyűjtő pénztárt nyitott, közöttük ti­zenötöt a fővárosban. Ezek­ben a kirendeltségekben — alig féléves működésük alatt — 160 millió forint betétet helyezett el a la­kosság. A tagsági viszony erősö­dését, a szövetkezetek mun­kája iránt megnyilvánuló bizalmat jelzi, hogy egy év alatt két és félszeresére nőtt, s ma már megközelíti a 2,2 milliárd forintot a ta­karékszövetkezetek rész­jegyállománya. A takarékszövetkezetek 1986-ban 11 milliárd 18C millió forint kölcsönt folyó­sítottak, ez 53 százalékkal haladta meg az előző évit. A személyi és az áruvásár­lási hitelek összege 4,9 mil­liárd forint volt. Az építé­si és a lakásvásárlási köl­csön összegét 1985-höz ké­pest kétszeresére emelték, így az meghaladta a 4,4 milliárd forintot.

Next

/
Thumbnails
Contents