Délmagyarország, 1987. február (77. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-13 / 37. szám

to Péntek, 1987. február 6. Szlukalin tájékoztatója A Szovjetunió orezágépí­tó munkájának feladatairól, a társadalom mélyreható átalakításának folyamatai­ról tájékoztatta csütörtökön a magyar sajtó munkatár­sait a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában Borisz Sztukalfn, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Az SZKP Központi Bizott­sága januári ülésének tük­rében szólt a tennivalókról. Aliként elmondta, a testület tanácskozásán felmérték az SZKP XXVII. kongresszu­jsán elhatározott gyorsítás programjának eredményeit, mélyrehatóan elemezték a kibontakozást gátló ténye­zőket, s konkrét feladatok­ban fogalmazták meg a fej­lődés irányait. A Központi Bizottság önkrtikusan, elvi megközelítésben értékelte a folyamatokat, 6 a vélemé­nyek ütközésének is teret engedő élénk vitákban ala­kította ki a helyzet megíté­lését és a fejlődés irányait rögzítő határozatát. A tes­tület állást foglalt amellett, hogy tovább kell folytatni a gazdaság és a társadalom átalakításának programját, s ennek legfontosabb esz­közeként a nyilvánosság erősítését, a szocialista de­mokrácia átfogó kibontakoz­tatását, a kádermunka szín­vonalának emelését jelölte meg. A demokrácia kitelje­sedésének folyamatába il­leszkedve több olyan új tör­vénytervezetet dolgoztak ki, illetve készítenek elő, amely széles körű társadalmi vita ;után emelkedik törvényerő­re — mondotta Borisz Sztu­kalin, s végezetül megkö­szönte a magyar sajtó mun­káját, amellyel figyelemmel kíséri az SZKP politikáját, és támogatja a szovjet bel­és külpolitikai törekvéseket. Magyar fölszólalás Bécsben £3 Genf (MTI) Szinte általános az egyet­értés a leszerelési bizottság­ban, hogy az elsőrendű cél az atomfegyver-kísérletek, illetve a vegyi fegyverek eltiltása, valamint az űrhad­viselés megelőzése. Erről be­szélt a testület csütörtöki ülésén Meiszter Dávid ma­gyar nagykövet, rámutatva: a fegyverkezési versenyt szító atomfegyver-kísérletek eltiltása nélkül meddő min­den erőfeszítés a nukleáris leszerelésre. A Szovjetunió immár másfél éves egyol­dalú moratóriuma jó alapot teremtett a megállapodás­hoz — annál sajnálatosabb, hogy az Egyesült Államok éppen a leszerelési ülésszak megnyitásának napján vála­szolt újabb kísérlettel. Ljuberek provokációja Moszkvában Geraszimov sajtótájékoztatója 0 Moszkva (MTI) Kihívónak minősítette az újabb, a moszkvai békefó,­rum megnyitásának küszöbén végrehajtott amerikai atom­robbantást Gennagyij Geraszimov, a szovjet külügyminisz­térium főosztályának vezetője csütörtöki moszkvai tájé­koztatóján. Egyidejűleg emlékeztetett arra, hogy Genfben megszakadt a nukleáris kísérleti robbantások beszünteté­séről és betiltásáról folytatott szovjet—amerikai tárgyalá­sok negyedik fordulója. Ezután Geraszimov szóvi­vő közölte, hogy kínai ke­reskedelmi kormányküldött­ség tartózkodik a szovjet fő­városban. Feladata, hogy részt vegyen az 1987. évre szóló szovjet—kínai árucse­re-forgalom tervének kidol­gozásában. Elmondta: szovjet részről felfigyeltek arra, hogy a Kínai Népköztársaság alá­írta a Csendes-óceán atom­fegyver-mentességéről szóló, úgynevezett raratongai szer­ződéshez füzöttl 2. és 3. szá­mú jegyzőkönyvet. Emlékez­tetett arra, hogy a Szovjet­unió a múlt év decemberé­ben írta alá ezeket az ok­mányokat. Gennacvij Geraszimov a továbbiakban aggodalmának adott hangot a libanoni pa­lesztin táborok körül kiala­kult helyzet miatt. Mint mondotta, meg kell szüntet­ni a táborok blokádját, lehe­tővé kell tenni az élelmi­szer- és gyógyszerszállítmá­nyok bejutttatását, véget kell vetni a síiták és a pa­lesztinok közötti testvérgyil­kos összetűzéseknek. Szov­jet vélemény szerint ebben nagy szerepet játszhat az Arab Liga szervezete. A külügyi szóvivő hivata­losan közölte, hogy a Szov­jetunióban 21, szerzett im­A Plért Kereskedelmi Villalat Dél-magyarországi Kirendeltsége, Szeged, Lenin krt. SS—17. FELVESZ: FOLYÖSZÁMLA­VEZETÖT (könyvelöt) és lehetőleg 3—4 éves gyakorlattal rendelkező bérszámfejtőt. Jelentkezni: a fenti elmen. munelégtelenségi tünet­együttesben (AIDS) szenve­dő beteget tartanak nyilván, közülük 20 külföldi, a hu­szonegyedik egy fiatal lány, aki fertőzött injekcióstű használata következtében kapta meg a betegséget.. A szovjet orvosok kidolgozták és alkalmazzák a betegség diagnosztizálásának módsze­reit. Szovjet vélemény sze­rint az Egészségügyi Világ­szervezet (WHO) májusi közgyűlésén ki lehet dolgoz­ni a betegség leküzdésével kapcsolatos megfelelő nem­zetközi ajánlásokat. Geraszimov szólt arról is, hogy folyik a Szovjetunió­ból kitelepülni kívánó ál­lampolgárok kiutazási ké­relmeinek elbírálása. Kilenc olyan raevet olvasott fel, akiknek esetében biztonsági okokból nem engedélyezték a kiutazást. Ez a kilenc személy a Szovjetunió biz­tonságát érintő állami és katonai titkok birtokában van — mondotta. Egy kérdésre válaszolva Geraszimov szóvivő megerő­sítette, hogy egyes szemé­lyek kiutiazási kérelmének megtagadása miatt egy ki­sebb csoport ismét tiltakozó felvonulást tartott csütörtö­kön reggel a moszkvai Ar­baton. Ez a harmadik ilyen megmozdulás. Mivel a kis létszámú tüntetések helyszí­ne azonos, ezek provokatív­nak tekinthetők. A szovjet hatóságok nem léptek fel a résztvevőkkel szemben, csakis arra törekedtek, hogy elejét vegyék a tüntetők és a járókelők összecsapásai­nak, a verekedések résztve­vőit vették csak őrizetbe. Az incidenseket feltehető­en az úgynevezett „ljube­rek" provokálták. Ezek a fiatalok egy Moszkva kör­nyéki iparvárosról (Ljuber­ci) nevezték el magukat, in­nen jött első csoportjuk, s a maguk eszközeivel — sok­(szor ököllel — próbálnak nekik tetsző rendet terem­teni az utcákon. A tüntetők követelései nyilvánvalóan nem nyerték meg a „ljube­rek" tetszését, mert össze­tűzések kezdődtek az Arba­ton. Geraszimov kijelentet­te: a hatóságok nem támo­gatják a „ljuberek" fellépé­sét. Lehetséges, mondta, hogy egyes nyugati újságíró­kat is ők bántalmaztak. A hatóságok semmi esetre sem akartak kárt okozni az új­ságíróknak, mondta Gera­szimov azzal kapcsolatban, hogy egy nyugati tudósító kijelentette, bántalmazták a sétálóutcán. Kormányszóvivői értekezlet Bányász Rezső a kor­mányszóvivői értekezleten elsőként a közleményben szereplő témák közül a ta­valyi népgazdasági terv tel­jesítésének tapasztalatairól szólt (a Magyar Hírlap kér­désére). Elmondotta: a Mi­nisztertanács fő megállapí­tásai lényegében azonosak voltak azzal az értékeléssel, amit az MSZMP KB adott tavaly novemberi ülésén. Ugyanakkor — tette hozzá — a Központi Statisztikai Hivatal beszámolója a ta­valyi munkáról további gyengeségeket tárt fel, olya­nokat, amelyeket az év vé­ge előtt még nem lehetett látni. A kormány mindezek alapján számba vette, hogy az egyes tárcáknak milyen konkrét és haladéktalan fel­adatai vannak a gazdaság­szervező munkában. Ezek a tennivalók nem térnek el a novemberi KB-határozatban megjelölt, az egységes cse­lekvés alapjául szolgáló fel­adatoktól. A tervezett munkaerő-át­csoportosításokkal foglalkoz­va (a Népszava kérdésére) a szóvivő felidézte, hogy erről a témáról az utóbbi időben számos fórumon tárgyaltak, s a közvéleményt is foglal­koztatja. A kormány is nyo­mon követi ezeket a folya­matokat, és megteszi az elő­zetes intézkedéseket. Jelen­leg még nem lehet pontos számot emliteni, megalapo-» zatlan lenne akár tíz-, akár százezrekről beszélni a mun­kaerőmozgással kapcsolat­ban. Az lenne kívánatos, hogy ha a gazdasági esz­közök révén gyorsulna fel az átcsoportosítás, s a mun­kaerő abban az irányba moz­dulna, ahol a leghatéko­nyabban, a leggazdaságosab­ban lehet foglalkoztatni — hangoztatta. Az MTI kérdésére Bányász Rezső beszámolt arról, hogy a népi ellenőrzés milyen kö­vetkeztetéseket vont le az újonnan átadott lakások mi­nőségével és a szavatossági kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos vizsgálat nyo­mán. A népi ellenőrök meg­állapították, hogy nincs lé­nyeges előrehaladás, javulás a lakások minőségét illető­en. A lakásárak növeked­tek, az igények fokozódtak, s úgy tűnik — mondotta —, hogy ezzel együtt a feltárt hibák is nagyobbakká vál­tak. A lakosság ezzel kap­csolatos elégedetlensége tel­jes mértékben indokolt. So­kan hosszú éveken keresztül szinte mindenről lemonda­nak azért, hogy megfelelő lakáshoz jussanak. Nem csodálható, hogy nem hagy­ják szó nélkül a rossz, a hanyag munkát. Sajnos, a várakozások ellenére nem nőtt, hanem csökkent a la­kásépítő-kapacitás, s egyes vállalatoknál — hogy meg­tartsák a szakernbereket — még mindig elnézik a fele­lőtlen munkát. Emellett a szavatossági jogok jelenlegi bonyolult rendszere nem vé­di kellőképpen a lakásvá­sárlók, építők érdekeit. Nem jobb a helyzet a magán­építkezéseknél sem. Óvatos becslések szerint a lakásépí­tésben a rossz minőségű munka miatt keletkezett ká­rok összege eléri az évi 2 milliárd forintot. A Mi­nisztertanács a KNEB je­lentésében foglaltak megvi­tatása után megszabta az építésügyi tárca és a taná­csok ezzel kapcsolatos fel­adatait. A bérlők, tulajdonosok ér­dekeinek védelmében (tette hozzá o Magyar Rádió ér­deklődésére) egy olyan út­mutató készül, amely át­tekinthető tájékoztatást nyújt a lakáshasználók jogairól és kötelezettségeiről. Remél­hetőleg minőségjavító hatása lesz annak a rendelkezés­nek is, amelynek értelmében január l-jétől a kivitelező csak a hiánypótlásokat kö­Magyar-olasz kapcsolatok Express-bál MÁRCIUS 7-ÉN A HUNGÁRIA SZÁLLÓBAN. Asztalfoglalás: Express utazási iroda, Szeged, Kígyó utca 3. Telefon: 22-522, 11-310. Az érintkezések zavarta­lanságát nem veszélyezteti az sem, hogy* a két különbö­ző társadalmi berendezkedé­sű ország más-más katonai tömb elkötelezett tagja. A történések azt mutatják, hogy mindkét ország töret­len diplomáciai aktivitással szolgálja a kelet—nyugati párbeszéd előmozdítását, bi­zonyítva ezzel is a kis és kö­zepes nagyságú országok fontos szerepét a kedvező európai légkör megteremté­sében. A magyar—olasz kapcsola­tok a hetvenes évek elején kezdtek erőteljesebben bő­vülni. Kedvező feltételeket teremtettek ehhez a legfel­ső szintű találkozók, ame­lyek sorában kiemelkedő volt Lázár György 1975-ös, s Kádár János 1977-es olaszor­szági útja. Az élénkülésnek újabb lendületet adott Betti­no Craxi olasz kormányfő 1984-es budapesti látogatása, s az együttműködés fejlesz­tésének további lehetőségét ígéri Lázár György minisz­terelnök közelgő olaszországi utazása. Olaszország egyike legfon­tosabb kereskedelmi partne­reinknek: a tőkés országokba irányuló kivitelünk, s az on­nan származó behozatalunk tekintetében — az 1986-os adatok alapján — a harma­dik helyet foglalja el. Gaz­dasági kapcsolatainkra en­nek megfelelően az élénkülés jellemző. E területen kontak­tusaink bővülése több okkal is magyarázható. A fejlődést elősegítette a két ország gaz­daságának egymást kiegészí­tő jellege és a kedvező föld­rajzi fekvés. Ugyanakkor említést érdemel az is, hogy a hetvenes évek közepétől a nyolcvanas évek elejéig kü­lönböző kedvezőtlen világ­gazdasági folyamatok és a Közös Piac korlátozó intéz­kedéseinek hatására a forga­lom csökkent. Ezt a tenden­A Magyar Népköztár­saság és az Olasz Köz­társaság közötti kap­csolatok rendezettek, alapvetően probléma­mentesek, a kétoldalú kontaktusok elmélyíté­sét egyetlen területen sem hátráltatják meg­oldatlan kérdések. Mindez egy másfél év­tizede tartó párbeszéd eredménye, amel>\ek során mindkét fél hitet tett az európai enyhü­lési folyamat, Helsinki szellemének megtartása mellett. ciát váltotta fel az utóbbi években, különösképpen ta­valy a kereskedelem már említett fellendülése. Volt tehát tere a bővülésnek, s a kölcsönös előnyök alapján további lehetőségek is kínál­koznak. A múlt évi árucsere-forga­lom értéke csaknem 550 mil­lió dollár volt. Hazánk leg­nagyobbrészt mezőgazdasági, élelmiszer-ipari termékeket szállít a dél-európai ország­ba, onnan pedig korszerű technikájú beruházási javak, fogyasztási cikkek érkeznek. Exportcikkeink közül ki­emelést érdemel a vágójuh, a sertéshús, a nyúl, a barom­fi, illetőleg a polipropilén és IUDD acéliermek. Keresettek a magyar izzólámpák, és na­gyobb mennyiséget szállítunk elektromotorokból, valamint hutőgépkompresszorokból is. Fogyasztási cikkeink közül a herendi porcelán és a bőrru­házati termékek érdemelnek említést. Importunk kéthar­madát anyagok, félkészter­mékek és pótalkatrészek ad­ják. Behozatalunk jelentő­sebb tételei: a vegyipari alapanyagok, a cipőipari kel­lékek és a ruházati bőráruk. Gazdasági kapcsolataink továbbépítéséhez megvan­nak a lehetőségek, és a kö>* csönös szándék az akadályok felszámolására. Az előrelé­péshez mindenekelőtt szük­séges lenne oldani bizonyos adminisztratív kötöttsége­ken: a magyar vállalatokat ugyanis hátrányosan érintik azok a mennyiségi korlátozá­sok, megkülönböztetések, amelyek nehezítik az Olasz­országba irányuló exportot. Ugyanakkor nagyobb figyel­met érdemel, hogy közös igény mutatkozik a magyar és az olasz vállalatok közötti kooperációs kapcsolatok bő­vítésére. Jelenleg 26 terme­lési kooperációs megállapo­dás van érvényben. Tavaly megalakult az első magyar— olasz vegyes vállalat, az élel­miszer-ipari gépeket gyártó, pécsi székhelyű SOMÁK. De újabb kooperációs le­hetőségek kínálkoznak a többi között az energiagaz­dálkodás, a csomagolástech­nika, az elektronika, a köz­lekedési eszközök gyártása, a biotechnika, valamint a hul­ladék- és melléktermék-fel­dolgozás területén. Három olasz nagyvállalattal — ENI, FIAT, MONTEDISON — ke­reskedelmi együttműködési keretmegállapodás van ér­vényben. További, még ki­aknázatlan lehetőséget rejte­nek a harmadik országok piacaira irányuló közös szál­lítások is. Évszázados múltú hagyo­mánya s eredményesen fej­lődő jelene van a magyar— olasz kulturális, tudományos kapcsolatoknak. E területen kiemelésre kínálkozik a Ró­mai Magyar Akadémia tevé­kenysége, amely az utóbbi időben mind többet tesz ha­zánk történelmének ' olasz­országi megismertetéséért. További javulásra van azon­ban szükség a magyar iroda­lom, film szélesebb körű itá­liai terjesztésében. Ez nem mondható el az olasz kultúra értékeiről, hiszen film- és tévémüvészetük, irodalmi al­kotásaik folyamatosan jelén vannak a magyar kulturális életben. (MTI) vetően nyújthatja be a vég­számlát. A kormány továbbá kötelezte az építésügyi mi­nisztert, hogy a félév vé­géig állítson össze az épít­tetők és a vásárlók jogainak érvényesítését, illetve azok kibővítését szolgáló előter­jesztést. A tankötelezettségi tör­vény végrehajtásának ta­pasztalatairól (a Magyar Nemzet kérdésére) a szóvivő elmondta: az alapvető gond az általános iskolai oktatás­ban van. Tantervüket jó né­hány évvel ezelőtt modern pedagógiai koncepciók alap­ján állították össze, de úgy tűnik, nem számoltak kellő­képpen a gyermekek fizikai, pszichikai adottságaival, te­herbíró képességükkel. A Tiszatáj című folyóirat sorsáról — a Magyar Nem­zet kérdése utalt arra, hogy ez az irodalmi és kulturális lap hónapok óta nem jelenik meg — Bányász Rezső a kö­vetkezőket mondotta: — Ismeretes, hogy a Tisza­táj című, Szegeden megjele­nő megyei folyóirat fenntar­tója tavaly a kiadvány át­szervezését határozta el. A lap ezért 1986 második fél­évében nem jelent meg. A múlt év vége felé az új saj­tótörvény előírásainak meg­felelően a lap gazdája, a Csongrád Megyei Tanács ja­vaslatot tett a szerkesztőség új összetételére. Javaslatuk­kal egyetértve — a sajtótör­vény, illetve annak végre­hajtási rendelete értelmében — a Tiszatáj szerkesztőbi­zottságának elnökévé Tóth Béla József Attila-díjas írót, a szegedi Somogyi Könyvtár igazgatóját, főszerkesztőjé­vé Kaposi Márton egyetemi docenst, főszerkesztő-helyet­tesévé pedig Lengyel András irodalomtörténészt neveztem ki. Megkapták kinevezésüket a szerkesztőbizottság tagjai és a szerkesztőség más mun­katársai is. Ezt követően rögtön megindult a műhely­munka, és úgy értesültem, hogy az 1987. január—feb­ruári szám március elején megjelenik. A múzeumokban őrzött ér­téktárgyak biztonságával foglalkozó kérdés kapcsán (Magyar Hirlap) a szóvivő egyebek között arról szólt, hogy a rendőri szervek min­denütt alaposan megvizsgál­ták a gyűjtemények bizton­ságának helyzetét. Megerősí­tették a polgári fegyveres őr­séget, s jelentős technikai beruházásokat is végrehaj­tottak. Lépéseket tettek a 16 legjelentősebb gyűjtemény korszerű védelmére. Továb­bi lényeges intézkedések is várhatók annak érdekében, hogy műkincseinket megóv­ják. Egy kérdésre reagálva (Vasárnapi Hirek) Bányász Rezső hangoztatta, hogy üd­vözlik és igen nagy figye­lemmel, okulásra készen kö­vetik a sajtóban kibontako­zó közéleti vitákat. A vitá­zóktól a tévedés és olykor az indulatok jogosságát sem szabad elvitatni — mutatott rá. Az itt-ott fellelhető, túl­zottan személyeskedő hang azonban feltehetően csök­kenti a polémiák hatásossá­gát, a vélemények hitelét. Ez a vitamódszer időnként azt idézi elő, hogy a legjobb szándék is a visszájára for­dul. A Tájékoztatási Hivatal el­nöke beszámolt jugoszláv kollégájával, Szvetozar Du­rutovics szövetségi sajtótit­kárral folytatott megbeszélé­seiről : — A tárgyalások minden­ben megfeleltek a két szom­szédos baráti ország jó kap­csolatának, annak, hogy a kérdések túlnyomó többsé­gében teljesen azonos, meg­egyező nézetet vallunk. Egyebek között beszéltünk arról, hogy bár a két ország közötti sajtócsere rendkívül kiterjedt, ezt talán még to­vább lehetne növelni. Szóba kerültek bizonyos lehetősé­gek a televíziós műsorok jobb vételével kapcsolatban is. Ezt jugoszláv részről pél­dául egy reléállomás építé­sével segítik elő a magyar­lakta területeken.

Next

/
Thumbnails
Contents