Délmagyarország, 1987. február (77. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-23 / 45. szám

fl béke és biztonság őrhelyén A

maga módján az amerikai propagandagépezet is felkészült a szovjet hadsereg február 23-i születésnapjára. Az Egyesült Államok televíziós állomásai éppen ezekben a napokban kezdték meg az Amerika című, több mint 14 órás film sugárzását, amely minden eddigit felülmúló torz és harmis képet fest a Szovjetunióról, s kiváltképpen fegyveres erőiről. A film készítői minden bizonnyal az átlagamerikaiak meglehetősen hiányos történelemismeretére alapoznak. Az „utca embere", s a felnövekvő nemzedékek alig, vagy semmit sem tudnak arról, hogy az annak idején éppenhogy világra jött szovjethatalom első szava a béke volt. A lenini békedekrétum már 1917-ben mindenki tudtára adta: a munkások és a parasztok új típusú államától idegen bármiféle hódító, vagy militarista szándék. Bár ez iránt a korabeli császári Németország ve-i zetőinek sem lehettek igazán kétségei, mégis úgy döntöttek, ha lehet, már a bölcsőjében fojtják meg a fiatal proletárdiktatúrát. 191fi februárjában a keleti front egész hosszában támadást indítottak, s a fő csapás iránya Petrográd, a forradalmi vezérkar székhelye volt. A Lenin felhívására szerveződő Vörös) Hadseregbe önként jelentkezők tízezrei — gyengén felszerelten, de a győzni akarás elszántságával — szálltak szembe az állig felfegyverzett támadókkal. Pszkov és Narva térségében sikerült feltartóztatniuk az előretörő német csapatokat, s február 23-án kivívták első nagy győzelmüket. Azóta ez a nap lett a szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta születésének napja. Ez a kiemelkedő dátum a Szovjetunióban — és nemcsak ott — alkalmat ad az eddig megtett történelmi út számbavételéhez, egyúttal a jövő tennivalóinak felméréséhez. A múltra emlékezve, a szovjet emberek soha nem felejtik el. hogy 1941 nyarán, amikor a honvédő háború elkezdődött, ismét a német imperializmus agressziójával kellett szembenézniük. A szovjet nép és hadserege azonban — óriási anyagi és véráldozatokat hozva — nemcsak önmagáért állt helyt, hanem egy olyan egyetemes ügy szolgálatában is, amelynek végső célja a „barna pestis" megsemmisítése, a világuralomra törő náci „harmadik birodalom" szétzúzása volt. Senki sem tagadja, hogy ebben a közös erőfeszítésben a Hitler-ellenes koalícióban részt vett más hatalmak is jelentős szerepet játszottak, a háború fő terheit mégsem ők vállalták. Nyugaton sajnos sokan vannak, akik a békeszerető szovjet külpolitikáról és az ennek alárendelten védelmi feladatait teljesítő szovjet hadseregről nem az igazságot terjesztik. Miközben a gyűlölet konkolyát hintik, egyetlen szót sem ejtenek például arról, hogy a szovjet kormány 1982-ben ünnepélyes kötelezettséget vállalt az atomfegyverek elsökénti bevetéséről való lemondásról. Pedig ennek a döntésnek a meghozatala — figyelembe véve az Egyesült Államok, a NATO stratégiai elképzeléseit — katonai szempontból egyáltalán nem volt problémamentes. Arról sem beszélned hogy a szovjet katonai doktrína kifejezetten védelmi jellegű, s mi sem áll töle távolabb, mint bármilyen támadó harccselekmény kezdeményezése. Az 1985 augusztusában Moszkvában meghirdetett egyoldalú nukleáris robbantási moratórium, az 1986. január 15-én ismertetett nagyarányú leszerelési program — amely lehetővé tenné a világ atomfegyver-mentesitését az ezredfordulóig —, vajon nem elég tanúbizonysága-e annak, hogy a Szovjetunió minden tőle telhetőt elkövet a rakétanukleáris katasztrófa elhárításáért?! A

szovjet fegyveres erőknek — és a szervezetén belüli különlegesen nagy fontosságú feladatokat ellátó hadászati rakétacsapatoknak — nincs és azután sem lesz más küldetésük, mint a lehetséges támadó visszatartása a kockázatos katonai kalandoktól. Az új felfogásban ehhez a Szovjetunió és az Egyesült Államok, illetve a NATO és a Varsói Szerződés szervezetének hozzávetőleges hadászati egyensúlya, az egyenlő és kölcsönös biztonság „elegendőségi foka" megfelelő garanciát nyújt, de ezt az "indokolatlanul magas szintet a. jelenleginél jóval alacsonyabbra kell leszállítani. A szovjet politikai és katonai vezetés azonban —, amint ez az SZKP KB legutóbbi plénumán megfogalmazódott — a jelenlegi bonyolult helyzetben, amikor az Egyesült Államok uralkodó körei igyekeznek felborítani a katonai egyensúlyt és megprópálnak nukleáris előnyre szert tenni, szükségesnek tartja a gazdasági potenciál gyors növelését, az ország védelmi képességének és a fegyveres erők harckészségének megfelelő szinten tartását, az állandó éberséget. S. L. A Vörös Hadsereg születésének 69. évfordulója alkalmából a Hazafias Népfront és a KISZ Szeged Városi Bizottsága, valamint az MSZBT városi tagcsoportjai ma, hétfőn, koszorúzási ünnepséget rendeznek. A koszorúzás a Dugonics temetőben 15 órakor, a Széchenyi tcren 16 órakor kezdődik. Befejezte munkáját az országos elméleti tanácskozás Viták — Berecz János összefoglalója Berccz Jánós összefoglalója a konferencián A szocializmus fejlődésének időszerű hazai kérdéseiről rendezett . háromnapos országos elméleti tanácskozás szombaton befejeződött. Szegeden — az MSZMP Központi Bizottságának agitációs cs propagandaosztálya, valamint az MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága felkérésére — társadalmi, politikai, szellemi életünk jeles képviselői, a téma szakavatott tudósai, párttisztségviselők, marxista oktatók, gyakorlati szakemberek mondották el tapasztalatukat, véleményüket, javaslataikat és észrevételeiket a marxistaleninista elmélet gyarapításához, mélyen és sokrétűen elemeztek társadalmi viszonyainkat. Az elméleti konferencia záró plenáris ülését Lakatos Ernő, az MSZMP KB agitációs és propagandaosztályának vezetője nyitotta meg. Ezután a pénteki szekcióülések vezetői számoltak be a munkacsoportokban elhangzott felszólalások főbb témaköreiről. Beszámolók a szekcióülések munkájáról TÖRTÉNELMI UTUNK ÉS A KÖZGONDOLKODÁS A „Történelmi utunk és a közgondolkodás" című szekciómunkáját Huszár István, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója foglalta össze. Mint mondta: a szocialista fejlődés hazai története nem választható el a nemzetközi összefüggésektől, ezt többféle közelítésben hangsúlyozták a vita résztvevői. Szinte valamennyien kiemelték az SZKP XX. kongresszusának történelmi jelentőségét, s annak a magyarországi fejlődésre gyakorolt hatását. A hazai fejlődés taglalása során, fontos végiggondolni saját, bizonyos értelemben autonóm fejlődésünket is. Az elmúlt 30 esztendőben ugyanis a magyar szocialista fejlődés nagyon sok területen mutatott fel autonóm gondolkodást, fejlődési pályákat, nem feladva, hanem értékelve a nemzetközi összefüggések nagy történelmi jelentőségét. A szekcióülésen történelmi utunk végiggondolása során, különös figyelmet szenteltek az úgynevezett 50-es évek értékelésének. Megállapították, hogy az örvendetesen gyarapodott tudományos elemzések ellenére, akadnak meg hiányosságok, fehér foltok e korszak „felfedezésében", megismerésében. Kiemelt témaköre volt a vitának, az elmélet és a gyakorlat viszonya. A vita résztvevői hangsúlyozták; a szocialista építés gyakorlatában tapasztalható torzulások, hibák, nem vezethetők le a klasszikusok által kifejtett és bebizonyított elméleti tételekkel. Az új jelenségeket nem lehet csupán a régebbi elmélet alapján kezelni, s új körülmények között a régi kérdések is igényelhetnek új válaszokat. E téren is jó tapasztalatokat szerzett pártunk az elmúlt 30 esztendőben. A közgondolkodás, és annak mai állapota, egyik központi gondolata volt az eszmecserének. Ehelyütt is szóltak a szocializmusképről, amely ma még a vitázok szerint sem egységes, mert a közgondolkodást a szocializmusról számos eltérő tényező alakítja. Többen kifejtették, hogy az elméleti, politikai munka középpontjába a valóságismeret gazdagítását kell állítani. A történelmi látásmód javítása, társadalmi bajaink csökkentése, valamint a távlati társadalmi célok világos megfogalmazása segítheti leginkább a közgondolkodás fejlődését. (Folytatás a 2. oldalon.) Pillanatképek a tanácskozásról, az mesterem nanguiaiabol 77. évfolyam, 45. szám 1987. lebruár 23., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPART SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! V