Délmagyarország, 1987. február (77. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-14 / 38. szám

Szombat, 1987. február 14. magazin [DM «wri " ' " . " ' / . . , ' V \ \ J te T&dÉ 4 MBf H " ÍJ^ S'vÁ' :/: — v- 5 • •; ss? s»« "dí V I + . ' " ? ír; (v, «< < OBiiMii • > v lv í- lltiH$* Másfélszáz oldalas, számos térképmelléklettel kiegészített tanulmányt fejeztek be nemrégiben a Délterv település-, közmű- és közlekedéstervezéssel, tájrendezéssel, zajártalommal foglalkozó szakemberei. Szeged és vonzáskörzete környezetvédelmi helyzetének feltárása — ezt a címet viseli a dolgozat, amelynek jóformán nincsenek módszertani előképei a hazai tervezési gyakorlatban. E komplex vizsgálatra nyilván annak a ténynek a felismerése után adták a megbízást a Déltervnek, hogy az elmúlt évtizedekben felhalmozódott környezetvédelmi problémák regisztrálása, feltérképezése után lehet a megelőző, a „gyógyító" és a fejlesztő munka stratégiáját meghatározni. Környezetünk betegségei — legyen akár a földről, élővilágról, akár a vízről, levegőről, településeink tisztaságáról szó — önmagukban ugyanis nem orvosolhatók. Ha elszakad a demográfiai összefüggésektől, az életmód és a fogyasztási szokások változásaitól, akkor nem hozhat eredményt a természeti erőforrásokkal legésszerűbben gazdálkodó program sem. Nos, a „pillanatnyi állapot" rajza e felismerést igazolja. Arra mutat rá, hogy — noha ma számos intézmény felelős egyes környezetvédelmi területekért — a jövő az egységes irányításé, a közigazgatási határokat nem ismerő komplexitásé. Már csak amiatt is, mert a fizikai, kémiai, biológiai törvényszerűségek sem veszik figyelembe a településhatárokra kirakott táblákat. (Épp ezért terjesztették ki a vizsgálatot a Szeged környéki települések gyűrűjére, Sándorfalvára, Dócra, Zsombóra, Szatymazra, Domaszékre, Bordányra, Rőszkére, Deszkre, Újszentivánra. Tiszaszigetre és Kübekházára is.) FÖLD, VÍZ, LEVEGŐ A termőföldvédelem fontos mutatója, sikerül-e megállítani a mezőgazdasági területek csökkenésének folyamatát, újra hasznosítani a művelésből (például olajbányászat miatt) kivont földeket, az elhagyott tanyák területét. S mi mindent kell számbavennie annak, aki a termőképesség összetevőit, a káros hatásokat vizsgálja! A melioráció, a növényvédő szerek, a talajszennyező tényezők (szeméttelepek, folyékony hulladékgyűjtő helyek, dögtemetők), s újabban a főutak melletti ólomszennyezés méréseken alapuló hatásvizsgálata — hogy csak néhányat említsünk — mezőgazdasági, kommunális szolgáltatói, vízgazdálkodási szakembe- , rek együttműködését követeli (pontosabban: követelné) meg. Vagy ott van a víz, a maga összetettségével — s most nem a kémiai, biológiai összetevőkre kell gondolni, hanem arra, hányféle szempontból fontos, hogy tiszta legyen... A felszíni vizek (élő és holtágak, tavak, mesterséges csatornák, tározók), a talajvizek, a szennyvízkezelés összefüggéseinek bonyolultságára hadd idézzük a tanulmánynak a Maty-érről szóló passzusát: „Környezet- és vízminőségvédelmi szempontból a vizsgált terület kiemelt jelentőségű Pillanatfelvétel — környezetünkről Az elmúlt öt évben 3,3 százalékkal csökkent a mezőgazdaságilag megművelt földterület Szegeden. A város vonzáskörzetében 1,5—2 százalékkal több az erdő. Az újszegedi Holt-Marosba jutó csapadékvíz fél órával az esőzés kezdete után már átlagos házi szennyvíz-minőségű. Szeged vállalatai közül hat fizet százezer forintnál kevesebb, nyolc cég félmillió alatti, két vállalat egymilliót majdnem elérő, egy pedig ötmillió forintnál több szennyvízbírságot évente. A város levegőjének koromtartalma alacsonyabb a még megengedhetőnél — körülbelül harmada. Egy évtizede kész a város zöldövezeti terve, mely körülbelül kétezer hektár erdő telepítését irányozta elő. Az időközben megjelent földvédelmi törvény e program végrehajtását leállította. A városi főúthálózat zajszintje mindenütt meghaladja a megengedett határértéket. 1960-ban 36 ezer, 1980-ban 214 ezer, 1985-ben 268 ezer köbméter hulladékot, szemetet gyűjtöttek össze, s szállítottak, helyeztek el Szegeden. E kiragadott adatok és megállapítások mellé számosat tehetnénk még, ha átfogó jellemzésére vállalkoznánk annak a fogalomkörnek, amire azt a szót használjuk — a legtágabb értelemben — környezetünk. A Maty-éri többcélú tározó megépítésével kapcsolatban végzett vizsgálatok rámutattak arra, hogy a belvízcsatornában igen magas a nátrium és az oldott sótartalom. Jelentős az ammónia- és nitrátkoncentráció is, különösen a nyári időszakban. Ez elsősorban a mezőgazdasági vegyszer, illetve műtrágyahasználatra vezethető vissza. A Maty-éri tározó és a fehértói természetvédelmi terület közelsége miatt, a folyékony és szilárd hulladék elhelyezésére fokozott gondot kell fordítani. A jelenlegi szennyvízürítőhely az E5-ös főközlekedési úttól kb. 300 méterre, a község belterületétől 3 kilométerre helyezkedik el. Nádas, 'vízállásos, lefolyástalan terület, ahol a kihordott szennyvíz elszikkad, elpárolog. Helye csak ideiglenesen fogadható el." Még ugyancsak a vízminőségnél maradva, érdemes idéznünk a tanulmánykészítők egy összegző megállapítását: „Szeged és vonzáskörzete több szempontból hátrányos — (az Alföld legmélyebb pontja, sík terep, helyenként kötött talaj, magas talaj vízállás) — környezetvédelmi szempontból az ország más területeihez viszonyítva mégsem súlyos — helyzetének megóvása, javítása tervszerű beavatkozást kíván... mintegy csak saját erőre támaszkodva..." (Vajon az újszegedi Holt-Maros környékének, medrének rendezése, mely rövid időn belül megoldandó feladat, mikor megy majd saját erőből?) S hát a levegőnk? Annak ellenére, hogy a felmérések 21 légszennyező forrást tartanak nyilván Szegeden, a város „nem tartozik a súlyosan veszélyeztetett levegőjű területek közé". Az ülepedő por átlagértéke például 1977-ben tetőzött (26,9 grammnyi négyzetméterenkénti, s havonkénti mennyiséggel) — s 1985ben már csak 9 volt ez az átlagérték. Alacsony a város levegőjének koromtartalma, nitrogén- és kéndioxid-szennyezettsége is. Ebben nyilván szerepe van annak, hogy a múlt században tervezett városszerkezet kedvező adottsága az úgynevezett átszellőzési rendszer. Még akkor is, ha az utóbbi évtizedekben a „zöld szigetek" egy része beépült, szilárd burkolatot kapott, a zöldsávok, fasorok megfogyatkoztak, illetve elöregedtek, s a belváros területén 15 éve nem épült új park. A Nagykörúton kívül sem elegendő... De ez már egy másik részterületre vezet át bennünket ZÖLDEK, ZAJOK, HULLADÉKOK Közelítsünk messzebbről! Pusztaszer, Mártély tájvédelmi körzeteiben a mezőgazdasági művelés, a melioráció átalakítja a vízháztartást, megváltoztatja a növényzetet, a védett állatfajok élőhelyeit. Fokozott gondosságot igényel hát minden beavatkozás. Intő példa lehet a védőtöltés nélküli zsombói ősláp és láperdő fenyegetettsége — hiszen a fennmaradásához szükséges vízszint a környékbeli legelőket is „vízállásossá" teszi. Ha a felszíni vizeket elvezetik, a láp vízszintje is csökken... Erdőink a városkörnyéken, a körtöltés mentén is gondozásra érettek, a belterületek zöldjei megújításra. A Korányi fasor, a Petőfi Sándor sugárút és az Április 4. útja hársfasora, a Hunyadi János sugárúti vadgesztenyék, az Odesszai kőrút fekete dió fasora, s a város szinte valamennyi platánja károsodott. Kevés az olyan egészséges, „várostűrő" fasor, mint a Lenin körúti ostorfák együttese, az olyan gondozott község, mint Röszke. A tájrendező feladata persze nem csupán a hagyományos parkok védelme — a környezetszennyezés szempontjából védettként veszi számba a sportpályákat, strandokat, üdülő- és kirándulóhelyeket is. Ha ugyan fásitottak, ha az árhullámok előtt a szeméttárolók ürítése, árhullámok után a partok rendezése megoldott, ha a szemétszállítás szervezett. Ha nem — a feladatlistán soroltatnak... „Külön figyelmet érdemel városunkban a termőföld-gazdálkodás teljes hiánya. A lakótelepek építési törmelékkel teli, nem megfelelő termőrétegú területein telepített növények sok esetben fenntarthatatlanok. Pécs gyakorlatának megfelelően városunkban is létrehozható lenne termőföldbank. Hosszabb távon komoly előrelépést eredményezne egy tiszta profilú, kertészeti vállalat létrehozása. Úgy érezzük, hogy a következő években szükséges zöldfelület-rekonstrukció feladatai — figyelembe véve a továbbra is szűkös gazdasági lehetőségeket — csak magasszintű szakmai irányítással (városi főkertész) és az eddiginél átgondoltabb zöldfelület-gazdálkodással oldhatók meR." A zajvédelem terén tett múlt évekbeli intézkedések átgondoltságról tanúskodnak, s eredményesnek mutatkoznak — legalábbis ami az ipari üzemek zajszennyezéseit illeti. Az a gyár, mely lakóterületbe ékelődött (szegediek számára fölösleges példákat hoznunk), az OKTH Dél-Alföldi Felügyelősége folyamatos ellenőrzésére számíthat ma már. A közlekedési zajártalmakat is mérik — ám ettől a járműpark elöregedése még nem áll meg... Passzív védekezésre van csupán lehetőség: a beépítési távolságok növelésére, hangszigetelő nyílászárók alkalmazására. A legzajosabb a városban az 5-ös, 43-as és 47-es út bevezető szakasza, a Lenin körút és a belvárosi hid — ezeken az utakon a zajszint éjszaka is fölötte van a határértéknek. S akkor még ott vannak a fűtőművek, az abc-k hűtőrendszerei, a szórakozóhelyek, az időszakos rendezvények, sportversenyek. „Az ebbe a csoportba tartozó zajforrások hatása a működési engedélyek kiadásával egy időben előírt korlátozásokkal csökkenthető. Meg kell határozni a működési időt és a környezetbe kibocsátott zajszínt mértékét" — írják az akusztikai szakemberek. A veszélyes hulladékok kezelését vizsgáló szerzők a lehető legfrappánsabban fogalmazzák meg a kiindulási elvet: „a veszélyes hulladék azé, aki megtermelte", A regionális kezelőtelepek országos hálózatának kiépüléséig a hulladék termelője köteles az ártalmatlanításról és biztonságos átmeneti tárolásról gondoskodni — olvashatjuk a Délterv-tanulmányban annak a hosszú részletezésnek kíséretében, amely a veszélyes hulladékok jegyzékét tartalmazza, az akkumulátorsavtól a zsirhulladékig. S ezek jiem juttathatók a kommunális hulladék közé — annak kezelése amúgy is megoldatlan, Szeged kivételével. De még e városban is szaporodnak az illegális lerakóhelyek! És hiába, hogy Szegeden a rendszeres hulladékgyűjtésbe vont lakások aránya körülbelül 80 százalék, hiába a 30, egyenként négyezer literes konténer a szemétszállításból kimaradt területeken, a 3300 utcai szemétláda, a burkolt útfelületek 55,7 százalékának rendszeres takarítása, az 54 ezer négyzetméternyi járdaburkolat, mely elvben ugyancsak tisztított, ha az elvégzendő feladatok mennyiségét mindig az adott pénzügyi keret szabja meg, s nem a valós igény, vagy legalább az egyszer már elért színvonal tartásának szándéka. (A feladatnövekedés a négyzetmétereket tekintve 1960-hoz képest 1975re 32 százalékos, 1985-re pedig már 120 százalékos volt. Jelenleg 14,6 millió forint jut az utak gépi tisztítására. A város jelenlegi, hóolvadás előtti állapotát tekintve ez az összeg éppenséggel nem megrendítően magas...) ARÁNYOK, ÉRTÉKEK,CÉLOK A tanulmányban egyébként még egy helyen találunk utalást arra, hogy azért nem csupán szemléletváltozás, koordináció, okos koncepció kérdése a környezetvédelem. A zöldterületek fenntartásáról szóló oldalakon, ahol nem lehetett elkerülni a magyarázatát annak, miért csak 170 hektár zöldfelületet gondoz kertészeti kivitelező Szegeden a 383 és félből. Nos, egy négyzetméter zöldfelület fenntartására 7 forint nyolcvan fillér jut jelenleg, ami az országos átlagot tekintve is igen alacsony. (Összehasonlításul: Szombathelyen 11,55, Pécsett 11,78, Debrecenben 11,71, Győrben 11 forint 9 fillér.) S még az átlagon belül is micsoda különbségek: a belvárosi belterjesen gondozott parkokra 13 forint 30, a lakótelepiekre 6,80, a külterjes gondozásúakra három forint jut. Ez a más fejezetekben nem tapasztalható részletezés utal a tanulmánykészítők egy, a pénzügyektől már teljesen távoli észrevételére. Arra a tényre, hogy a különböző helyeken, módszerekkel és részletességgel nyilvántartott környezetvédelmi adatok összegyűjtése nehéz feladat elé állította a tervezőcsoport tagjait. „A feltárások és adatgyűjtések alkalmával sajnos több hivatalos szerv és vállalat igen nehezen és fenntartásokkal adta meg a birtokában levő adatokat, mivel azok közlését nem tartotta ilyen célokra sem célszerűnek. Ezért ezen a gyakorlaton és hozzáálláson az elkövetkezendőkben feltétlenül és egységesen változtatni kell —, mivel a közös cél érdekében csak a pozitív részvétellel oldhatjuk meg mindinkább sürgető környezetvédelmi feladatainkat." Befejezésül hadd mondjuk el olvasóinknak, hogy természetszerűleg nem térhettünk ki a tanulmány valamennyi fejezetének egyformán alapos ismertetésére. Nyilvánvalóan szakmai információkkal, túlzottan sok adattal sem akartuk terhelni azokat, akiket érdekelt e téma, s velünk tartottak. A>-nagyobb nyilvánosság figyelméért így is köszönettel tartozunk. S köszönettel a Délterv Hernyák Imre vezette tervezőcsoportjának (tagjai: Fekete Zoltánné, Boldog Mária, Bukovinszky Tamás, Suder Károly és Szanka Károly), hiszen egy Magyarországon eddig szokatlan tervezői módszer megismertetésére, tanulmányuk nem tudományos igényű összefoglalására adtak lehetőséget. Ezzel is alátámasztva véleményüket: „az egész társadalom, a társadalmi szervek és az egyes állampolgárok egyetértése, valamint segítő közreműködése nélkül a környezetvédelem nem valósítható meg" Szöveg: PÁLFY KATALIN Fotó: PÉNTEK LÁSZLÓ l 4