Délmagyarország, 1987. január (77. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-13 / 10. szám

<2 Kedd, 11)87. január 13. Rendkívüli helyzetet teremtett a havazás (Folytatás az 1. oldalról.) Okoz-e különleges gondot a mentősöknek a rendkívü­li hideg és a hó? — kér­deztük a megyei szolgálat főorvosát. Alpári Lajost. Megtudtuk: a más megyék­ből indult. Szegedre tartó mentőautóknak rendkívül nehéz útvisz.onyok között kell közlekedniük. Nem is indultak el a gépkocsik, csak nagyon súlyos, vagy múvesekezelésre szoruló be­tegekkel. Hat-nyolc órába tolt például, amíg a klini­kára érkezett ez egyik szol­noki, dialízisre szoruló be­teg, mert Kecskemétet érint­ve tudott csak idejutni az autó vezetője. Szerencsére tanyán élő emberhez nem hívták a mentőket, de nem is tanácsos most a városon kívül eső utakra merész­kedniük. Szeged belterüle­tén nem okozott különösebb gondot számukra a közle­kedés. A városban szerencsére eddig még nem történt em­lítésre méltó baleset a csú­szós utak miatt. A szak­ember azonban fokozott óvatosságra inti — különö­sen az idős embereket; ile­hetöleg tartózkodjanak ott­hon, amíg ilyen az időjárás. A csúszás, az esés 'követ­keztében ugyanis comb­nyaktörést szenvedhetnek, ami tudvalevően igen veszé­lyes ebben a korban. A meteorológiai előrejelzés szerint rendkívüli hideg éj­szakára kell számítanunk, lélekmelegitőnek senki ne igyon szeszes italt, különö­sen ne otthonától távol: a szabad ég alatt ilyenkor ugyanis végzetes lehet a sorsa a magára maradt ré­szeg embernek. A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat szakembereit is alapos pró­batétel elé állitja a zord időjárás. A hideg és a köz­lekedési akadályok ellenére azonban teljesítik az elvá­rásokat. 600 ezer köbméter gázt hoznak felszínre órán­ként. Rekordmennyiségű fű­tőanyagot használt tegnap Szeged. A megszokott téli '16-50 ezer köbméter órán­'kénti fogyasztás most 75 ezerre ugrott fel. Szerencsé­re ezt a mennyiséget is si­került biztosítani. Az ap­róbb elfagyások ellenére kő­olajból is hozzák a napi ter­vet az algyőiek: 3 ezer 900 tonnát teljesítenek napon­ta. Problémát inkább a köz­lekedés okozott az elmúlt napokban. Tegnap. hétfőn reggel sok járat késett, így egv-másfél órás „csúszással" sikerült csak a múszakvál­tás. Kisebb technológiai gondokat okoz. hogy a fagy miatt a műszerekre jobban oda kell figyelni. * A Kőolaj- és Földgázku­tató Vállalat „szabadtéri műhelyeiben" is folyamatos munkarendben dolgoznak a kemény tel ellenere. Apróbb fennakadásokat ugyan oko­zott a hideg, de mind a ti­zenhét fúróberendezés — Ferencszállástól Asotthalo­mig — üzemel. A télre való alapos felkészülésnek tud­ható be. hogy különösebb fennakadás eddig még nem volt. A januári terveket si­került eddig maradéktala­nul teljesileni. A technoló­giában elsősorban az elfa­gyás veszélye fenyeget, de a legnagyobb gond itt is a közlekedés. A négykerék­meghajtású „bombázók"­kal a fagyott földön viszony­lag jól lehet közlekedni, akadt azonban olyan mun­kahely is, arnit csak gyalog sikerült megközelíteni. * A Budaprint Szegedi Tex­tilművek dolgozói viszony­lag előnyös helyzetben van­nak, hiszen ők nem a sza­bad ég alatt kénytelenek dolgozni. Kisebb késések ugyan voltak tegnap reggel, de a műszakváltás ennek ellenére rendben megtör­tént. Alapvető probléma az alapanyag-ellátásban sincs, hiszen jelentős készlettel rendelkezik a gyár, amit még ősszel beszereztek. Így a folyamatos munka a to­vább tartó hideg ellenére ia biztosított. Esetleg a fél­készáru elszállításában je­lentkezhetnek később prob­lémák Budapestre, Zala­egerszeg kornyékére, és Szolnokra kell a közeljövő­ben szállítani az árut. Re­mélik, a hideg nem tartja hosszan magát. * A tejipari vállalattól teg­nap reggel minden kocsi ki­ment, az áruszállításban nem volt komoly fennaka­dás. Egyes boltokba később érkezett meg a szállítmány, de mindenhová eljutottak a tejtermékek. A húsiparban az időjárási előrejelzések alapján már a múlt héten felkészültek a várható nehézségekre. Me­gyén belül sem az élőállat­felvásárlásban, sem a hú­sok. húskészítmények ellá­tásában nem jelenthetett akadályt a tel első fricská­ja. A Zöldért a fagyveszély miatt csak napközben szál­lított a város üzleteibe, ak­Bővül a hálózat Klasszikus posta — klasszikus gondok (1.) Hazánkban a felszabadulás előtt 2 ezer 462 postahi­vatal működött, most viszont már 3 ezer 189. Az egy pos­tahivatal által kiszolgált terület nagysága, az ott lakók ellátottsága, a szolgáltatások mennyisége és minősége megfelel az európai átlagnak. Minden száz községből nyolcvanhétben ott van a posta, és ahol hivatal nincs, a kézbesítő-gyűjtő járatok révén vehetők igénybe a postai szolgáltatások. — Naponta 1,9 millió le­velet, 4,3 millió újságot, 41) ezer táviratot, 31 ezer cso­magot kézbesítünk — tájé­koztat Asztalos Ferenc, a Magyar Posta központjának szakosztályvezetője. — Szol­gáltatásaink egyre kereset­tebbek az utóbbi két évti­zedben. Ez idő alatt példá­ul másfélszeresére nőtt a levélpostai küldemények száma. Ennél is figyelemre méltóbb a pénzforgalomban bekövetkezett változás: 1965-ben a postai befizeté­sek lösszege 125,9 milliárd forint volt, a kifizetéseké 53,7 milliárd; ezzel szem­ben tavaly 772 milliárd volt az első, 445 milliárd pedig a második tétel. Ilyeténkép­pen postai közreműködés­sel bonyolódik le az ország banki készpénzforgalmának 98 százaléka. Talán nem •kevésbé tiszteletre méltó tény, hogy havonta több mint kétmillió nyugállo­mányban levő személynek visszük házhoz összesen 8 milliárd forintnyi nyugdí­ját. előre megállapított na­pon. Vagy: az OTP és a ta­karékszövetkezetek mellett a posta kezeli a lakossági betétállomány több mint egynegyedét. Furcsa ellentmondás, hogy miközben a . hagyományos postai szolgáltatások iránt nő az igény, e szolgáltatás — a posta vezetői szerint — mindinkább ráfizetéses lesz. Egy általunk készített sta­tisztika szerint a 3 ezer 189 működő postahivatal túl­nyomó többsége, körülbelül 2 ezer 500 — ráfizetéses. Számítások szerint kétezer­nél nem kevesebb lakosú település képes eltartani egy-egy postahivatalt. A szűken vett közgazdasági érdek tehát a postának azt diktálná, hogy sorra bezár­ja a kistelepülések posta­hivatalait. Ma már nyilván­való, hogy sem az iskola­körzetesítések, sem a vasút szárnyvonalainak lenyesege­tése, de még a tanácsi ösz­szevonások sem növelték a kistelepülések népesség­megtartó képességét. Akár tetszik, akár nem, a falusi kis posták léte sokat jelent az ott élőknek, a világgal való kapcsolattartásban. Bevételeink fokozására, a kis posták gazdaságosságá­nak javítására több új szol­gáltatást vezetett be az utóbbj években a posta, így például néhány megyé­ben a hivatalok vállalják gyógyszerek kiváltását, áru­sítanak könyvet, buszjegyet Végleges megoldásnak azon­ban ez semmiké—> sem te­kinthető. A Magyar Posta központjában megtudtam, hogy keresik annak a lehe­tőségét, hogy a gazdaságta­lan hivatalok — a maitól eltérő szervezeti és gazdál­kodási rendszerben működ­tetve — az egyéni érdekelt­ség fokozottabb érvényesíté­sével, a szolgáltatás minő­ségének romlása nélkül gaz­daságosak legvenek. (Az automatikus távhívás álta­lánossá válásával jócskán módosítható lesz e postahi­vatalok nyitva tartása, s az üzemeltetési költségeket mérsékelni lehet majd.) De ez még odább van. Mai gond viszont, hogy a postahivatalok több mint egyötöde — mintegy hat száz — ma már nem felel meg a kor követelményei­nek. Helyiségeik rosszul fűthetők, a falak vizesek, a mennyezetek alá vannak dúcolva. Súlyos tehertétel, hogy a megyeszékhelyeken az úgynevezett 1. számú postahivatalok felújítását — mindenekelőtt költségesség miatt — elodázták. Ebben a posta a huszonnegyedik órába jutott, tovább aligha halogathatja valaha szép postapalotáinak helyreállí­tását. — A tervidőszakban hu­szonnégyet újitunk fel a 120 legnagyobb postahivatal kö­zül — mondja dr. Asztalos Ferenc —, míg a kis, illetve a közepes méretű hivatalok közül körülbelül négyszázat korszerűsítünk. Két város, SzoLnok és Székesfehérvár, kap levélfeldolgozó auto­matát, és kicseréljük a To­shibát is Budapesten: evé­gett francia és japán cé­gekkel folynak a tárgyalá­sok. E fejlesztés szorosan összekapcsolódik a posta­gócüzemj hálózat kialakítá­sával. Az ezredfordulóra kiépülő hálózat tizenhat nagyüzemből áll majd. Az első — ez közismert — Ba­latonszentgyörgyön állt munkába, két éve. Ev végé­ig elkészül a székesfehérvá­ri is. és részlegesen Szol­nokon is működik hasonló. 1988-ban a Józsefvárosi pá­lyaudvar szomszédságában egy hírlapfeldolgozó üzem létesül, mellette lesz a le­vél- és csomagfeldolgozó, valamint a postapályaud­var. Egv évre rá Pécsett megkezdik az építkezést, e létesítmény két-három év alatt elkészül Ezt követően Győrött és Kecskeméten folytatódik a hálózat bőví­tése. Mindezek megvalósítá­sával kevesebb hibával, gyorsabb lesz a munka. Fejér Gyula kor is ponyvás kocsikkal és az árut külön letakarva. Tá­volabbi utakkal egyelőre nem kísérleteztek, még megvárják, hátha envhül a napokban. * A mezőgazdászuk talán az egyedüliek, akik megköny­nyebbültek a havazás láttán. Az ősszel alig-alig megerő­södött vetéseket többhetes várakozás után végre vastag hóbunda fedi mindenütt az országban. A hólepel kellő védelmet ígér az erős éjsza­kai lehűlések ellen. Altalá­nos a vélemény: a vetéseket az elmúlt hetekben két al­kalommal is kitette a tél a kemény fagynak, „meztele­nül" vészelték át a mínusz 10-15 fokos fagyokat, így hát a mostani havazás minden­képpen jótékony hatással lesz a zsenge növényállo­mányra. Az állattelcpeken rendkí­vüli intézkedéseket tettek az állomány megvédésére. A gazdaságok döntő többségé­ben kellő készletek állnak rendelkezésre az úgynevezett tömegtakarmányokból. Nem ennyire megnyugtató a hely­zet az abrakellátás szem­pontjából, a nagyüzemek egy része ugyanis vásárolja a kukoricát, illetve a tápokat. A folyamatos ellátás érdeké­ben a MÉM-ben operatív bizottság alakult; ez fölméri a helyzetet, s oda, ahol igény van rá, soron kívüli szállít­mányok indításáról intézke­dik. Hasonlóképpen ez a bi­zottság foglalkozik a vidéki élelmiszer-feldolgozó üze­mekből induló, a főváros el­látására szánt áru útjának lehetőség szerinti biztosításá­val. * A rendkivülj körülmé­nyek miatti munkakiesések esetén követendő eljárást A munka törvénykönyve és végrehajtási szabályai rész­letesen előírják, ezeket a rendelkezéseket kell alkal­mazni a hófúvásos rendkí­vüli időjárás miatti munka­kiesésekre is. Ennek megfe­lelően a rendkívüli időjárás miatt a munkából távol ma­radt dolgozó távolléte iga­zolt. Erre az időre egyéb intézkedés hiányában mun. kabér nem jár. A munkáltató azonban a dolgozóval való megállapo­dás alapján utólag ledolgoz­tathatja a kiesett munka­időt, vagy erre rendes sza­badságot engedélyezhet, il­letve a szakszervezet mun­kahelyi szervével egyetér­tésben ezt a napot egy ké­sőbbi szabadnappal felcse­rélheti, és ezzel hozzájuttat­hatja a dolgozót elmaradt munkabéréhez. A munkálta­tó megteheti azt is, hogy a dolgozónak távolléte idejére rendkívüli fizetett szabad­ságot engedélyez, ha ehhez anyagi eszközökkel rendel­kezik. Amennyiben a rend­kívüli időjárás miatt a munkára megjelent dolgozó­nak állásideje merült fel (mert például energiahiány miatt nem tudott dolgozni), részére térítés jár. A rászoruló dolgozó se­gélyben . vagy más támoga­tásban is részesíthető. E jogszabályok figyelem­be vételével a termelési, gazdálkodási és egyéb szem­pontoknak megfelelően az említett ügyek intézése a munkáltatók feladata. (MTI) Szólj és tégy! A Délmagyarországban a „Családépítés és társada­lom"-ról folyó vitában legutóbb, „Egy tanár" hozzászólását olvastam, benne a következő meg­állapításokat: „Sürgető feladat lenne, hogy a munka­helyek szakszervezeti vezetői sokkal jobban odafigyel­jenek az arányos munkamegosztásra, az igazságos ju­talmazásra, a munkaidő teljesebb kihasználására, a se­gítségre szoruló szülök gondjaira. Ne legyen kivétel valakinek a valakije — állami támogatással jutalmazva —, ne élvezzenek egyesek előnyöket, más rovására." Engem e sorok olvasása az egyetértés mellett arra késztet, hogy azon gondolkodjak: vajon felötlött-e a sorok írójában, hogy helytálló, javaslatait közvetlenül is cselekvésre váltsa? Tett-e valamit azért, hogy saját környezetében a szakszervezeti munka ebben az irány­ban kiteljesedjék? Élt-e a tagságából eredő jogokkal, hogy szakszervezeti fórumokon szót emeljen a meg­felelő helyi gyakorlat kialakításáért? Gyanítom, nem. Kérem a cikk íróját, ne vegye személyeskedésnek, hogy rá hivatkozom. Csak azért teszem, hogy egy — az utób­bi időben mind gyakrabban tapasztalt — magatartást, szemléletet szóvá tegyek. Azt ugyanis, hogy ha valaki a szakszervezetről beszél vagy éppen bírálatot mond, úgy tesz, mintha raj­ta kívül álló szervezetről lenne szó! Amikor ilyen meg­jegyzéseket hallok: „miért nem tesz a szakszervezet többet" ... ezért vagy azért, nehéz megállnom, hogy közbe ne kérdezzek: vajon gondol-e a beszélő arra, hogy ki és mi az a szakszervezet? A megfogalmazá­sokból az tűnik ki, hogy valaki más, mások, olyan sze­mélyek, szervezetek, akik tőlük függetlenül tevékeny­kednek jól vagy rosszul. Különösen zavaró ez olyan esetekben, ha a mondat második felében munkahelyi gondok fogalmazódnak meg. Azért feltűnő ez a szem­lélet, mert a szakszervezel: mi vagyunk. Én, le, ő... mi, mindannyian. A négy és fél milliós tagság. A szak­szervezet jogai nem a vezetők, nem a tisztségviselők, hanem a tagság jogai! Épp csak kevéssé élnek vele. Munkahelyeken, alapszervezetekben időnként pa­naszkodnak gazdasági vezetőkre. A vezetői véleménye­zés lehetőségét mégsem használják fel arra, hogy eset­leges kifogásaikat megfogalmazzák. Másutt elégedetle­nek nz szb-titkár, vagy a választott tisztségviselők te­vékenységével, többel várnának tőlük, de ez még a beszámolók alkalmával sem hangzik el. Vajon miért szavaznak ismét bizalmat ilyen esetekben? Sorolhatnám a példákat, de talán ennyi is elegen­dő annak megmutatásához, hogy a szakszervezeti tag­nak mindenhez köze van, ami a munkahelyén, a lakó­helyén — de ahhoz is, ami országosan — történik. Mi több, nemcsak joga van beleszólni, hanem felelős is azért, ami történik. A legfontosabb azonban az, hogy a véleményt, javaslatot vagy kritikát ne kívülállóként, hanem a résztvevő felelősségével mondja, és ugyan­akkor cselekedjen is aszerint. Régóta szeretnénk elérni, hogy például a bizalmi­ak ne a saját véleményüket mondják el, hanem cso­portjuk álláspontját képviseljék a gazdálkodási, szo­ciális, bérfejlesztési tervek tárgyalásánál, de lassú eb­ben az előrehaladás. Tagságunk aktívabb közreműkö­dését ösztönzik a magyar szakszervezetek XXV. kong­resszusának határozatai is: „A szakszervezeti vezetők­nek a tagsággal együtt, nem pedig helyettük kell meg­fogalmazniuk az álláspontokat... A kongresszus szük­ségesnek tartja, hogy rendszeresen kérjük ki a tagság véleményét a helyzetét érintő kérdésekben." ... „A nyílt beszéd, az őszinte, kendőzetlen tájékoztatás, a kor­rekt kapcsolat a választókkal és partnerekkel a szak­szervezeti munkastílus központi eleme." Napjainkban tehát különösen fontos, hogy figyel­jünk egymásra, az előrevivő javaslatokra. így érhetjük el, hogy a közös felelősség összekovácsolja a kollektí­vákat. Ez közelebb visz az MSZMP KB novemberi ha­tározatában megfogalmazott azon célok megvalósításá­hoz is, melyek szerint: „Legfontosabb feladat az elfo­gadott gazdaságpolitikai célok és tervelőirányzatok megvalósítását szolgáló szemléleti és cselekvési egység megteremtése, a társadalmi aktivitás kibontakoztatása." Fontos szerepük van ebben az értelmiségieknek, tiszt­ségviselőknek. Jó lenne, ha követendő mintát adnának a cselekvéshez. Kell a jó példa a vezetőktől is! Szük­séges olyan közhangulat, légkör, amelyben mindenki tudása, képességei legjavát adja. Elérhető ez? Minden bizonnyal! Már most is számos olyan kollektívát isme­rünk, amely ezen az úton jár V égül, ha egyetértünk abban, hogy a szakszerve­zet mi vagyunk, akkor közösen kell gondolkod­nunk azon is, hogy mit tegyünk együtt másként. Munkánkat a közös felelősség vezérelje a vélemény­mondásban és cselekvésben egyaránt. Dobóczky Károlyné Magyar és szovjet újságírók baráti találkozója A Magyar Üjságírók Or­szágos Szövetsége és a Szov­jet Kultúra és Tudomány Házának újságíróklubja ba­ráti találkozót rendezett Mihail Gorbacsov 1986. ja­nuár 15. nyilatkozatának el­ső évfordulója alkalmából. Az eszmecserén Borisz Sztu­kalin, a Szovjetunió buda­pesti nagykövete szólt ha­zája békeinditványairól, és méltatta az SZKP KB főtit­kárának egy évvel ezelőtti nyilatkozatában megfogal­mazott leszerelési program jelentőségét, és az ennek nyomán tett konkrét szovjet lépéseket, azok nemzetközi fogadtatását. A baráti talál­kozón vezető magyar és szovjet újságírók véleményt cseréltek a Szovjetunió bé­kepolitikájának bemutatásá­ról, a tömegtájékoztatási esz­közök szerepéről a szovjet kül- és katonapolitikai kez­deményezések ismertetésé­ben Merkur­közlemény A Merkúr Személygépko­csi Értékesítő Vállalat közli: azok a vásárlók, akiknek a január 12-e és 23-a közötti időszakra szól a gépkocsi átvételi értesítésük, de ked­vezőtlen időjárás miatt a jármúvet nem tudták, il­letve nem tudják átvenni, később távirati értesítést kapnak a kocsi átadásának újabb időpontjáról. A vál­lalat kéri a vásárlókat, hogy az eredeti átvételi értesíté­süket is őrizzék meg v

Next

/
Thumbnails
Contents