Délmagyarország, 1987. január (77. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-10 / 8. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 77. évfolyam, 8. szám 1987. január 10., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPART SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJÁ Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 2.20 forint mm Ünnepség munkásőrségen Hegalakulásuk 30. évfordulóján A Munkásőrség Országos Parancsnokságán pénteken ünnepségen emlékeztek meg a testület megalakulásának 30. évfordulójáról. Az eseményen részt vett Németh Ká­roly. az MS/.MP főtitkárhelyettese és Czinege Lajos mi­niszterelnök-helyettes. Az elnökségben foglalt helyet Bo­risz Sztukalin, a Szovjetunió, Ondrej Durej Csehszlovákia és Euclides Vázquez Candela Kuba magyarországi nagy­követe. Ott volt Georg Folk, az NDK nagykövetségének követtanácsosa. Az ünnepségen jelen voltak az állami és társadalmi szervezetek, valamint a társ fegyveres erők és testületek képviselői. Borbély Sándor, a munkásőrség országos parancsnoka megnyitójában köszöntötte a testület tagjait, parancsno­kait, s külön tisztelettel szólt azokról az alapító tagokról, akik immár három évtizede teljesítenek szolgálatot. Ez­után Németh Károly emelkedett szólásra. Németh Károly beszéde — Zászlóbontásától kezd­ve, három évtizede becsü­lettel teljesíti hivatását a munkásőrség, amely az el­. lenforradalommal vívott harcban, a párt kezdeménye­zésére született — kezdte beszédét Németh Károly, majd a munkásőrök helyt­állását méltatva hangsúlyoz­ta: A munkásőrök esküjükhöz híven teljesítették a nép ha­talmának védelmében vál­lait kötelezettségüket, áldo­zatkészen, fegyelmezetten, a párt, a nép, a szocializmus iránti lefelősséggel szolgálják a közérdeket. Ma is helytáll­nak, lelkiismeretesen látják el a szolgálatot. A munkás­őrséget tisztelet és megbecsü­lés övezi társadalmunkban. Minderre gondolva adom át önöknek, valamennyi mun­kásőrnek, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottsága és személy szerint Kádár János elvtárs szívé­lyes üdvözletét és jókívánsá­gait. Köszönjük mindannyi­uknak a helytállást, család­tagjaiknak a megértő támo­gatást. Harminc évvel ezelőtt az ellenforradalom elleni küz­delemnek, a szocialista kon­szolidációnak egyik fontos eleme volt a munkásőrség létrehozása. Az akkori hely­zetet az jellemezte, hogy a Szovjetunió internacionalista segítsége, majd a magyar karhatalmi alakulatok felál­lítása lehetővé tette a fegy­veres ellenforradalmi felke­lés gyors leverését, de még nagy volt a bizonytalanság, az eszmei és a politikai zűr­zavar. Ellenségeink mindent elkövettek, hógy megakadá­lyozzák a rend helyreállítá­sát, a termelőmunka beindí­tását. Rémhíreket terjesz­tettek, hirdették, hogy már­ciusban újra kezdik. Sok fegyver volt illetéktelen ke­zekben. Akkor még jórészt előttünk álló feladat volt a törvényes rend teljes hely­reállítása, a felfordulásból való kilábalás, a politikai>és a gazdasági konszolidáció. Újjászerveződő pártunk vezetése, élén Kádár János elvtárssal, ilyen helyzetben — 1957 januárjában — kez­deményezte a munkások, a dolgozók felfegyverzését. A döntésnek fontos elvi jelen­tősége volt. Kifejezte a párt és a kormány bizalmát a munkások, a dolgozók iránt, hiszen fegyvert adott a ke­zükbe. Az elmúlt három év­tized immár történelminek nevezhető tapasztalata bizo­nyítja, hogy a munkásőrség rászolgált erre a bizalomra. Ugyanakkor a munkásőrosz­tagok megjelenése bizonyí­totta azt is, hogy az öntuda­tos munkások és dolgozók készek önkéntes fegyveres szolgálatot is vállalni a szo­cialista vívmányok védel­méért, bíznak a pártban és a kormányban. A munkás­osztály, a parasztság és az értelmiség tömegei nem a szocializmus ellen léptek fel, hanem a hibák, a törvény­sértések, a politikai torzulá­sok felszámolását igényelték szocialista alapon. Népköztársaságunk Elnö­ki Tanácsa már februárban rendeletet hozott a munkás­őrség felállításáról. A jelen­levők közül is bizonyára so­kan emlékeznek még rá: a szocializmus belső és külső ellenségei mindent elkövet' tek, hogy bemocskolják, ha­zug híresztelésekkel lejáras­sák a munkásőröket. A rá­galmakra méltó választ ad­tak azok a kommunista és pártonkívüli hazafiak, akik a munkásőregységekben elsők között vállalták társadalmi megbízatásként a fegyveres szolgálatot, a néphatalom védelmét, a szocializmus, a párt politikája melletti nyílt kiállást. A munkásőrség példásan teljesítette küldetését: más fegyveres erőkkel együtt el­szántan védelmezte a nép­hatalmat, segítette a rend, a nyugalom, az építőmunka feltételeinek megteremtését, eredményesen hozzájárult az ellenforradalmi restaurációs kísérlet elhárításához. Tag­jai, a kommunisták és a pár­tonkívüliek, munkások, pa­rasztok és értelmiségiek, fér­fiak és nők igaz hazafiak módjára cselekedtek. őszinte örömünkre szol­gál, hogy körünkben is sok olyan elvtársat üdvözölhe­tünk a több mint négyezer­ből, aki a megalakulástól kezdve megszakítás nélkül becsülettel viseli a munkás­őr-egyenruhát. övezze tiszte­let minden alapítónak, a néphatalom valamennyi hű katonájának a nevét, azokét, akik önzetlenségből és haza­szeretetből oly szemléletes történelmi leckét adtak. Jó érzést és tiszteletet vált ki mindannyiunkból, hogy a mai munkásőrök az idősebb nemzedékek által teremtett hagyományoknak méltó őr­zői és folytatói, az elődök példájához illő felelősséggel teljesítik önként vállalt kö­telezettségüket. Sokat áldoz­nak szabadidejükből, hogy felkészüljenek és mindig készen álljanak a szocialista vívmányok védelmére. Min­denütt ott vannak, ahol se­gíteni kell. Helytállnak a munkában, aktív részesei a közéletnek. Példájukkal, ma­gatartásukkal pozitív hatást gyakorolnak környezetükre. Napjainkban különösen nagy szükség van rá, hogy társadalmunkban növeked­jen a közösségért érzett fele­lősség. Annak az emberi, közéleti gondolkodásnak, po­litikai és erkölcsi magatar­tásnak a térhódítását kell elősegítenünk, amit a mun­kásörök is tanúsítanak. Mi­nél inkább tért hódít az a felfogás, hogy csakis ember­társainkkal együtt és ne má­sok rovására boldoguljunk, annál inkább visszaszorul a közömbösség, az önzés, min­den olyan jelenség, ami ösz­szeférhetetlen a tisztességes emberi magatartással. A munkásőrség nagy ereje politikai egységében, erkölcsi szilárdságában rejlik, s ez nem hagy kívánnivalót ma­ga után. A munkásőregysé­gek olyan kollektívák, ame­lyekben a közérdeket szolgá­ló tetteknek a mozgatórugó­ja a nép, a szocialista haza és az internacionalista esz­mék iránti hűség. Az út, amelyet megalaku­lása óta a munkásőrség a párttal, a néppel együtt be­járt, azt tanúsítja: volt és van értelme a harcnak, az odaadó, becsületes helytál­lásnak. Még ha nem is sike­rült minden, ahogyan ter­veztük és szerettük volna, a legutóbbi három évtizedben nagy eredmények születtek. Fontos, hogy a felnövekvő nemzedékekben is tudatosít­suk: szocialista vívmánya­inkban népünk áldozatos munkája testesül meg. Sok akadályt kellett legyőznünk, az eredményekért keményen meg kellett dolgoznunk, nagy feladatokat oldottunk meg, de balsikerek is értek ben­nünket; hibáinkkal, tévedé­seinkkel is meg kellett és meg kell küzdenünk. A közelmúltban ország­világ nyilvánossága előtt újólag részletesen foglalkoz­tunk az 1956-os magyaror­szági ellenforradalommal, annak előzményeivel, törté­nelmi utunk tanulságai­val. És foglalkoztak a tra­gikus eseményekkel külföl­dön is. Barátaink, a haladó emberek, miként a három évtizeddel ezelőtti nehéz na­pokban, úgy most is kifejez­ték szolidaritásukat, és elis­meréssel szóltak pártunk, népünk azóta végzett nagy munkájáról, eredményeink­ről. Számos nyugati polgári hírközlő szerv, sajtóorgá­num — a maga módján — tárgyilagosan foglalkozott az elmúlt 30 esztendő fejlődésé­vel, reális hangot ütött meg hazánkkal kapcsolatban. ' De voltak más hangok is. Ellen­feleink a tényekkel mit sem törődve, vagy azokat elfer­dítva propagandakampányt folytattak szocialista rend­szerünkkel szemben, ezúttal is a régi szólamokat hangoz­tatva, az ellenforradalom szennyesét próbálták tisztá­ra mosni. Ezzel kapcsolatban most a következőket tartom fontos­nak leszögezni: minden két­séget kizárva bizonyítható, hogy ellenforradalom zajlott le hazánkban, amely a népi hatalom megdöntését tűzte zászlajára. Az MSZMP Ide­iglenes Központi Bizottsága helyesen mutatott rá, hogy négy, egymással szorosan összefüggő ok vezetett az ellenforradalom kirobbaná­sához: a szektás-dogmatikus politika, a személyi kultusz és annak súlyos következmé­nyei, a párton belüli revizio­nista erők árulása, a hazai ellenséges elemek aktivizáló­dása és az őket támogató nemzetközi imperializmus aknamunkája. Ez az értékelés történelmi távlatból nézve is megállja a helyét, módosítani rajta nem kell. Az események jel­legén az sem változtat, hogy azokba olyanok is belesod­ródtak, akik a hibák kijaví­tásáért szálltak síkra. Pár­tunk a történtekért őket so­ha nem okolta. Kezdettől fogva világossá tette, hogy kész mindenkivel együtt­munkálkodni, aki az ország sorsát a szívén viseli, az alapvető szocialista célokat elfogadja, megvalósításukat támogatja. Ezen az alapon jött létre, fejlődött és erősö­dött meg a nemzeti közmeg­egyezés hazánkban. Arról is szólnunk kell, hogy olyan tanulságok birto­kába jutottunk, amelyek ma is időszerűek, megfeledkezni róluk nem szabad. Maradan­dó tanulság, hogy a haza fel­emelkedésének, népünk bol­dogulásának nincs más jár­ható útja, mint a szocializ­mus, amelynek építésében részt venni egyet jelent a nemzeti érdekek szolgálatá­val. Ezzel egyenrangú tanul­ság, hogy nemzeti független­ségünk és békénk megőrzé­se, társadalmi és gazdasági fejlődésünk csakis a haladás oldalán, a szocialista orszá­gokkal szoros szövetségben biztosítható. Ezért politikánk sarkkövének tartjuk, hogy tovább erősítsük szövetsé­günket, együttműködésünket és barátságunkat a Szovjet­unióval, a szocialista orszá­gokkal. Közösségi társadalmunk­ban a párt és a nép együtt úrrá tud lenni minden ne­hézségen, akadályon, igazi erejük az összefogásban van. Pártunk népünkkel együtt kereste és találta meg a ki­vezető utat a válságos hely­zetből, együtt alakítjuk és valósítjuk meg politikánkat a haza és a nép javára. Ez a politika, a vele párosuló munkastílus, az őszinteség, a nyíltság, a szavak és a tet­tek egysége volt az alapja a megerősödött bizalomnak, forrása a szocialista nemzeti egységnek, a fejlődő szocia­lista demokráciának. Együtt és féltve vigyázzuk a párt és a tömegek bizalomteljes kapcsolatát, a társadalom politikai egységét az ország belpolitikai stabilitását, amely a népi hatalom szi­lárdságának, az ország fejlő­désének legfőbb záloga. A Magyar Szocialista Mun­káspárt a történelmi tapasz­talatok és tanulságok hasz­nosítását elsőrangú feladatá­nak tartja. A szocializmus építésében és gyakorlatában — a sablonoktól elszakadva — bátran vállalkozott új, előrevivő megoldások kere­sésére, kimunkálására és alkalmazására. A társadalmi fejlődés változó követelmé­nyeit szem előtt tartva ma is (Folytatás a 2. oldalon.) Az épitőipar idei tervei Az épitőipar az idén azzal számol, hogy országosan egy százalékkal növeli az építés­szerelési teljesítményt. Az ágazat kivitelező szervezetei a tavalyinál 2-3 százalékkal nagyobb teljesítmény eléré­sét tervezik, s ezen belül a hagyományos vállalatok és szövetkezetek építési tevé­kenysége a múlt évinek kö­zelében marad. A legdina­mikusabban, csaknem húsz százalékkal bővítik termelé­süket a kisszervezetek, míg a nem építőipari vállalatok építési részlegeinek munká­ja némileg csökken. Az előrejelzések szerint az építési piacon tovább erő­södik a megrendelők pozí­ciója, mert az ország több térségében tovább növeke­dik az építési kínálat, s ez­zel élénkül a vállalkozók közötti verseny is. A válla­lati beruházások körében is főleg a gép beszerzése nö­vekedik, s e fejlesztések építési igénye lényegében a múlt évihez hasonló szinten marad. Az építőiparban te­hát még inkább követel­ménnyé válik, hogy a kivi­telezők rugalmasabban tel­jesítsék a differenciált épí­tési igényeket. Vállalkozási készségük erősítését több központi int^gjiq^és segíti, így a versenyfcrgyalások rendjének módosításával ja­vultak a verseny tisztaságá­nak és bővítésének fettételei. A közeljövőben pedig meg­jelenik az az új jogszabály, amely szerint a vállalkozó és a beruházó a két félnek egy­aránt megfelelő, megegyezé­ses ár alapján köthet — lakások kivételével — épí­tési szerződéseket. Ezek a megegyezések majd a piaci értékítéletet közvetítik, és ösztönzik a kivitelezőket olyan munkák elvégzésére is, amelyekre korábban az el­avult normatívák alapján csak ráfizetnének, s ezért el sem vállalnák. A szerző­déskötések új rendszere több éves távlatban hozzájárulhat a vállalatok gazdasági hely­zetének stabilizálódásához. A nem termelési célt szol­gáló beruházások az idén mérséklődnek, de ezen belül növekedik a tudományos ku­tatás, az általános és közép­iskolai oktatás feltételeit ja­vító fejlesztések aránya. Folytatódik a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, valamint a színházak rekonstrukciós programja. Mintegy 800 ál­talános iskolai és 500 közép­iskolai tanterem épül. A kórházi ágyak száma 1100­zal, az idősek szociális ott­honi helye 800-zal bővül. A népgazdasági terv az idén '60-61 ezer lakás fel­építését, ezen belül hatezer állami lakás átadását irá­nyozza elő. A magánlakás­építés aránya tehát 90 szá­zalékra emelkedik. Különösen nagy feladat a budapesti lakásépítési elő­irányzat ütemes teljesítése. A Fővárosi Tanács mintegy 9000 új otthon létesítését tervezi, s ebből 5900 lakást telepszerű, földszintes há­zakban kíván megvalósítani. A múlt évben a budapes­tieken kívül 5-6 vidéki épí­tőipari yállalat vett részt a fővárosi lakásépítkezésben. A vidéki és a budapesti ki­vitelezők érdekeltségét je­lentősen javítja, hogy az idén Budapesten 24 ezerről 50 ezer forintra emelkedett a kivitelezők lakásonkénti adókedvezménye. Máris to­vábbi vidéki vállalatok kezdték meg vizsgálódásai­kat, hogy miképpen vehet­nek részt a budapesti új otthonok építésében. Az idén meggyorsul a ta­nácsi lakásállomány felújí­tása is: mintegy 20 száza­lékkal több, összesen 28 900 otthon felújítását, s további 13 400 lakás korszerűsítését irányozták elő. A magántu­lajdonú lakásokkal együtt várhatóan 35 400 lakás fel­újítása és 15 400 otthon kor­szerűsítése valósul meg szer­vezett kivitelezéssel. Ennek több mint a felére a fővá­rosban kerül sor. Az építőipari kapacitások hasznosításában a külföldi munkavállalások is jelentős szerepet kapnak. így a terv szerint az építési export, fő­leg a tengizi munkákkal a tavalyinak mintegy másfél­szeresére növekedik. Gazdasági és műszaki napok külföldön A Magyar Kereskedelmi Kamara az idén a korábbi­nál több helyen, 14 külföldi városban rendez gazdasági és műszaki napokat. Több olyan városban, il­letve országban is lesznek ilyen rendezvények, ahol a magyar szakemberek hason­ló bemutatót még nem tar­tottak. Így áprilisban a ma­laysiai Kuala Lumpurban, októberben pedig Braziliá­ban, Sao Pau lóban szervez­nek — a Hungexpóval kö­zösen — szakmai és árube­mutatót. Délkelet-Ázsia és Dél-Amerika ugyanis igen fontos térség a magyar ex­portőrök számára, ám eze­ken a területeken a magyar kínálatot alig ismerik a he­lyi üzletemberek, A tapasz­talatok azt bizonyítják, az ilyen rendezvények nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy kedvezőbbé váljanak a kül­kereskedelmi kapcsolatok fejlődésének feltételei. A Kamara hagyományosan az idén is rendez magyar gazdasági és műszaki napo­kat a Szovjetunióban, ezút­tal Leningrádban. Ennek kö­zéppontjában a kooperációs kapcsolatok fejlesztése, a vállalatok közötti közvetlen kapcsolatok további szélesí­tése, újabb vegyes vállalatok létrehozásának előkészítése áll. Finnországban 3 város­ban, Helsinkiben, Tamperé­ben és Turkuban szerveznek szakmai és árubemutatót, elősegítve a hagyományosan Jó magyar-finn gazdasági kapcsolatok további szélesí­tését. Az idén jelentős be­mutatót szervez a Kamara az Egyesült Államokban is.

Next

/
Thumbnails
Contents