Délmagyarország, 1987. január (77. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-17 / 14. szám

6 Szombat, 1987. január 17. i « DM| "igazin A bordányi fordulatszám Vas* Péter azt a megbízatást kapta Bordámban, menjen pótkocsis teherautóval S/cntcsrc, és hozzon cl kétszáztíz mázsa takarmányt. Egy fuvarral csak a felet hozhatja, megv tehát meg egyszer. Nem tudni, hogyan történhetett meg, de amikor másodszor is odaért, azt mondták neki, elvitte más. összekapartak neki azért legalább harmincötöt, de hetven mázsával akkor is kevesebb, mint a szá/öi. Még most is rágódik ra ji a. Igaz. a programozott állattartásnak alapja az ugyancsak programozott takarmánycllátás, arra tehát majdnem azonnal szüksége lett volna nemtudomhány csirkének, és ha nincsen, a sok csirkc képes azonnal fölfordulni, de ilyen gondok nem a sofőröket szokták izgatni. Nekik az a dolguk, hogy oda menjenek, ahová küldik őlvct. és vissza is jöjjenek. Regtől fogva ugatjuk ugyan, hogy ráfizetünk kihasználatlanul szaladgáló autóinkra, de az is az irányítók gondja. Azért rágódik azonban rajta még most is. mert a második fuvar végeredményben neki is ráfizetés. Tavaly áprilisban úgy szervezték át a szakszövetkezetben a gépkocsik mozgását, hogy minden fölösleges kilométert a bőrén érez a masiniszta. GYÖKERES FORDULAT Azelőtt? Ha letörött a visszapillantó tükör, beállt a kocsi a javítóműhelybe. és kivárta a sorát. Ha három óráig kellett várnia, addig várt. Indoka volt rá, hiszen tükör nélkül nem mehet bele a forgalomba. Most viszont előveszi a csavarhúzóját. és megcsinálja maga. Nagyobb dolgokat is megcsinál, néha otthon, néha éjszaka is, mert a kocsinak mennie kell. Ha nem megy. csak áll. bagót se keres. Ki tudja már. mióta mondjuk, szinte megállás nélkül, hogy érdekeltté kell lennünk a dolgozót munkája végzéséhen. Mondtuk, csak mondtuk, de nem nagyon fájt a fejünk. ha mégse érdekelte. Rá is fizetett a bordányi szakszövetkezet is a teherautóira, ahogy majdnem minden gazdaság ráfizet. Csakhogy tavaly eljutottak arra a pontra, hogy vagy megszüntetik az ágazatot, hiszen ráfizetésből nem lehet megélni, vagy átszervezik. Az átszervezés nem áts/crvczgctési jelentett, nem toldását-foldását a réginek, hanem gyökeres fordulatot. Azért is sürgős volt intézkedniük, mert tavaly olvadt bele a Munkásőr téesz, tisztes veszteséggel, arra lehetett számítani, ez a teher belehúzza a sárba. Okos gazdálkodással sikerült clérniök, a tavalyi nagyon aszályos esztendő minden idők legjobb eredményét hozta. Ebben. ha szerényen is, de benne van a szállítók közel egymilliós nyeresége is — hangsúlyozom megint, a korábbi veszteség ellenében. Máshol is fogni akarják a forintot. ezért cserélik ki a rossz adagolókat, ezért is állítják be a motorokat úgy, hogy ne füstöljenek annyira, és máshol is számottevő eredményeket hoznak ezek az igyekezetek is, de ennyire sehol se jutottak el. Aki azelőtt négy-öt vagy hatezer forint körül keresett, most megkeresheti a tizenöt-tizenhatezret is! Meg akarja keresni? Azelőtt, ha netán előállt a szövetkezet avval, hogy el kéne menni gyorsan ide vagy oda, azt hazudta a sofőr, ivott már egy kicsit, nem mehet. Lehet, hogy hazudnia se kellett, hiszen tudunk mi inni még. amikor csak lehel. Most azért néz be vasárnap, hátha akad valami gyors menet. Ja, ennyi pénzért már érdemes dolgozni is. Ennyi pénzért már — bocsánat a profán szóhasználatért! — a fenekét is érdemes kinyalni a tisztelt ügyfélnek. SEMMI UJ Az persze, hogy fölemeljük a fizetést, önmagában inkább fokozhatja a veszteséget, de semmivel se csökkentheti. A fuvaroztató ágazatokat is érdekeltté kelleti tenni benne. Nehogy az legyen, hogy kiáll az autó, és fel napig is tipródik a masiniszta, mert nincsen, aki megrakja a kocsiiát. I egven olyan a szisztéma, fizessen rá az az ágazat is. amelyik nem tudja azonnal kéz alá adni a portékát. Csonttá kövesedéit eresztékeket kellett valósággal szétrobbantani. És •mert mertek robbantani, sokszoros nyereséggel tudták magukba olvasztani a veszteséges szövetkezetet is. Nincs itt föltalálva semmi új, csak azt csinálják, amit régóta emlegetünk már. De azt megcsinálják végre! Egyelőre csak a gépkocsiknál, hamarosan azonban kidolgozzák a traktorok új rendszeréi is. Bonyolultabb lesz, mert azt is bele kell foglalniok. mennyire jól szántott a traktoros. és mennyire rosszul, ez viszont csak a termésen mérhető, a termés viszont akkor se jó, ha nem esik az cső. Kicsi, alig félholdas parcellákon is be kell válnia az új elgondolásnak, meg a nagy táblában is. Mindenesetre a traktorosok sürgetik, hogy lépjenek már. BENT. MINT KINT Akinek jól hord a memóriája, azonnal Szentesre kapcsol. Hatalmas port kavart, hogy olt bérbe adták az autókat is, a traktorokat is, a csirkcnevclőkct is, sőt licitálniok kellett értük. Nyilván az kapta meg, aki előtt sikerült a'legmagasabbra fölverni a bérletet. Szándékunk körbejárni ezt a témát is. egészen közelről, őrizkedünk tőle. hogy előbb minősítsük. de lényeges, hogy Bordányban nem ezt követték. Itt nem licitáltak, nem is adták bérbe az autókat. Nem is lett önálló vállalkozó a masiniszta. Továbbra is a szolgáltatási kényszer uralkodik — illetve most már végre uralkodik! —. első mindig a szövetkezet belső szükséglete. Ugy kellett azonban átszervezniük mindent. hogy ugyanúgy megérje bent dolgozni valakinek, mint bérmunkában. különben ott rohadna meg a barack a ládákban, a paradicsomot meg kiverné a szőrös penész. Ne menjünk bele a minden szállítások bűvös fogalmazásába, a tonnakilométerekbe, mondjuk el azért, hogy a lehető legkisebb költségen akarnak szállítani mindent, de a legnagyobb haszonnal. Mindenesetre előfordult már, hogy csütörtökön azt hánytorgatta föl valaki, hogy azon a héten összesen csak háromszor küldték el Debrecenbe. Aki azelőtt minden alkalmat megragadott, hogy ne kelljen neki többet dolgoznia, mint amennyit a pillanatnyi becsület megkívánt, most elkezdi sürgetni a többit: gyorsabban, pontosabban, ne álljon a kocsi! Nagyolva mondjuk cl csak a lényegét az ösztönzés új formájának. Ennyi a bevétel egy kocsi után, és ennyi a költség. A költséget levonják a bevételből, marad a haszon. Egyik felét a szövetkezet teszi cl. a másik a sofőré marad. Vass Péter szerint a nyereség negyven százaléka az övé, de annak a felét fizetik csak ki először, a másik felét év végén. Teljes évi másik fizetést ér az év végi. Törvény van rá, mennyit dolgozhat egy masiniszta, és arra is, hogy a vasárnapért dupla fizetés jár. Ebből azonban az következik, hogy mindenki ragaszkodott a vasárnapi túlórához, mert akkor szinte nem is kellett dolgoznia hét közben. És ha egy szövetkezetnek akkor állnak a kocsi, amikor legjobban kellene dolgozniok, akkor nagy baj van. Akkor kénytelen máshonnan bérelni, és ennél nagyobb luxust elképzelni is nehéz. Ott a saját kocsija, fizeti érte az alaposan meghajtott adót — és áll! Megszűnt a túlóra, megszűnt a luxus, és mégis jobban járnak az emberek. Annyira jobban, hogy a traktorosok is követelik a változtatást. HA MEGÉRI Azonnal jönnek azonban olyan gondok is, amilyenek eddig alig-alig voltak. Vesznek egy új kocsit, ki kapja? Eddig úgy volt, akinek a legtöbb jó pontja volt az elnöknél, vagy vezetőségi tag az apósa, az hízhatott legjobban, Szigorú rend lépett helyébe, most föltétlenül azé lesz, aki eddig a legrosszabbat hajtotta. Rostálódott is egy kicsit a masiniszták kara. Akinek nem tetszett, hogy ezután dolgozni is kell a fizetésért, az arrébb lépett. Nem akarok megsérteni senkit, hiszen itt minden mondat kapcsolódik valakihez, de durván fogalmazva ez úgy hangzik, megint sikerült elérnünk, amiről eddig csak beszéltünk. Beszéltünk, de sokat! Nem győztük már, annyit! Azt is elmondtuk már kismilliószor, az a mi legnagyobb bajunk, hogy az emberek egyszerűen nem akarnak dolgozni. Egész gécmkárendszerünk cáfolta ugyan ezt az állítást, de hozott helyette egy másikat: munkaidőben pihenjük ki, amit gécmkában dolgozunk. Rettenetes luxus ez is, és hatalmas igazságtalanság van benne, akkor is, ha legtöbbször nem az érdekelt dolgozó tehet róla. Csodák csodájára azt bizonyítja a bordányiak új rendszere — amit egyébként minden józan elgondolás naponta képes bizonyítani —, hogy mindenki hajlandó többet is dolgozni, ha megéri. Nem úgy kell ezt persze szervezni, hogy tessék ma sokat dolgozni, és majd évek múltán látod a hasznát, mert ezt senki ncni hiszi cl. Úgy is fogalmazhatnánk ugyanezt. hajlandó vagyok az üzemnek, rendes munkaidőben vagy ráadásként is dolgozni, de ebből a munkából kell megélnem. Nem hozzáspekulálni mást még, máshol, mert minden áttétel lassíthatja is a hatékonyságot. Ide szegődtem, itt kell megélnem, családostul, tisztességesen! VETÉSFORGÓ Látszólag kilóg az irományból, amit még hoz/áragasztok, de valójában nagyon is itt a helye. Harmincegy éves elnöke van a szövetkezetnek, aki bele mert nyúlni a megkövesedett kerekek kiniozdításába, és fölpörgette a fordulatszámot, öt évre választották meg, ilyen minőségében új tehát, eddig csupán két éve telt el. Nagy lendülete korával és újdonságával együtt magyarázható. Azt mondja azonban — pénzügyminisztériumi dolgozó volt előtte, talán ott szokta meg a feszes tempót —, senkinek nem engedné meg, hogy harmadszor is újraválaszthassák. Leltet, hogy minden érdeme mellette szól, de akkor se jó, ha megmelegedett már alatta a szék. Az első ciklusban emeletet rakhat a földszintre az eredményekből, a másodikban hozzákc/dhct a második emelethez is, de a harmadikban már biztosan lassul. Ellenben, ha a második emeletről indulva új ember feszülhet neki az istrángnak, az újabb lendület megint tovább viszi a gazdaságot. Mi magunk erre a fogalomra régen elővettük a régi paraszti szóhasználatot, és vetésforgót emlegettünk. A szék nemcsak megmelegszik egy idő után, de különböző férgek is befészkelhetik magukat. Magunk a második választást is akkor engednénk csak, ha nagyon nagy bizonyítékok szólnak mellette. Ne feledjük el azt az egyszerű tényt, hogy pár évvel ezelőtt határozat született a mezőgazdasági termények megduplázására az évszázad végéig. A határozatot igen józan és alapos számítás előzte meg, és kitérnünk nem lehet előle. Langyosodó székből nem lehet megduplázni ennyi idő alatt! A szakszövetkezeteinkkel eddig semmi bajunk nem volt, mérleghiány még soha nem tapadt nevükhöz. Termésátlagaik is jobbak, mint az országos átlag. Emellett azonban nem tudjuk, mert soha nem is kutattuk, még jobb szervezéssel hogyan lehet még többet termelni, és mennyivel lehetne még jobb a benne dolgozók élete. Meg kellene tanulnunk azonnal cserélni, ha alkalmasabb ember van a posztra — akármelyikre is! —, és cserélni azt is, ha lazítani kezd. Hatalmas rohamot diktál századunk vége, állnunk muszáj, de jó lenne úgy csinálni, hogy bele se szakadjunk. Bordányban most ehhez adtak jó példát, és mivel a példák nem szeretnek magukban maradni, föltehetően követi több is. Talán máshol is. CS. PATAJ MIHÁLY: SZUSZÉK LODI FERENC Látomás Locsog a víz a part előtt, a szél visz csal/a szeretőt. Boszorkány-szárnyon ellebeg, kísérik őszi fellegek. A fák vetkőznek télire, az eső jókor ért ide. Nyomomat mossa, még meleg, nyárból a télbe lépdelek. Nézek a messzi lány után, nem lesz már vele több tusám, szerelmes éjek, nappalok. Hogy volt-e, vagy csak álmodom ? Áttetszik lenge fátyolon. Szemében most is Nap ragyog. Fizikuspálya HORVÁTH DEZSŐ Aligha volt Magyarországon 1946 februárjában népszerűbb fizikus Bay Zoltánnál (1900- ), akinek sikeres Holdszonda-kísérletéről és életpályájáról nemrégiben sugározta Juhász Árpád és Bártfai György filmjét a tévé l-es programja. Bay Zoltán pályájának jelentősebb állomásai: Gyulavári, Debrecen, Budapest, Berlin, Szeged, Budapest, 1948-tól Washington. Ebből a fizikuspályából Szegednek is jutott hat szűk esztendő. Ugyanis az történt, hogy a szegedi tudományegyetem elméleti fizika tanszékének professzori állása Ortvay Rudo!f( 1885—1945) Budapestre történt távozásával, megüresedett, és erre a posztra a neves berlini professzor, Bodenstein, éppen a nála ösztöndíjasként dolgozó Bay Zoltánt javasolta a korabeli magyar vallás* és közoktatásügyi miniszternek. (Bay Berlinben ismerkedett meg számos vezető tudóssal, köztük Wigner Jenővel. Neumann Jánossal). így került Bay Zoltán a harmincas évek szegedi tudományos világába, ahol igen jó kapcsolatot alakított ki Szent-Györgyi Alberttel, Rusznyák Istvánnal, Purjesz Bélával, Riesz Frigyessel és Haár Alfréddal. Ezt a közeget igen termékenynek és hatékonynak vallja ma is. Szegeden főként a ritkított gázokban lefolyó nagy intenzitású áramlókéssel foglalkozott, de már gondolt a gyors atomszámlálási módszerekre is. Itt született meg a pace-maker első gondolata, amit azután a második világháború jócskán elodázott. Az Egyesült Izzó laboratóriuma, illetve a mindig vállalkozó szellemű Aschner Lipót 1936-ban Bayt elhódította Szegedről, és ezután került olyan kutatási körülmények kOzé, amelyek lehetővé tették, hogy ismerkedjék gyermekkori álmaival, a csillagok világával. A magyar radarkisérletek — közvetlen irányitója a szegedi születésű és itt iskolázott Jáky József mérnökezredes, később műegyetemi professzor — elsősorban azt a célt szolgálták, hogy az ellenséges repülőgépeket időben felderítsék. A Bay-csoport (tiz diplomás és 30 műszerész) 1942-ben kezdte a munkát — az angolok már 1935-ben, majd az amerikaiak is —, ami azután Bay Zoltán kitartó munkája során elvezetett a Holdhoz, a Hold-reflexióhoz, a mikrohullámok visszaverődéséhez. És tulajdonképpen itt s ekkor született meg a műholdas program gondolata (ma Telstar = televíziós csillag), amelynek megvalósulását ma már az egész világ élvezi. Bay Zoltán portréjához az is hozzátartozik (bár a filmben ez nem szerepelt), hogy az úgynevezett zsidótörvények értelmében zsidóknak nyilvánított munkatársait miként mentette meg, vagy szándékozott megmenteni. Setényi Pált, aki a ma xerox eljárás néven'ismert módszert feltalálta, sikerült, de Bródy Imre, a kriptonlámpa feltalálója családjával maradt, elment velük és elpusztult. A fizikafejlődés az elmúlt 40—50 évben forradalmi változásokon ment át. és ezeknek nem egy esetben Bay Zoltán tevékeny megvalósítója volt. Következetes kutatói elkötelezettséggel most a fénysebességgel foglalkozik, mert ez, tehát a rádióhullámok sebessége is állandó, a hosszúságegység, a méter, a fénysebességre alapítható, az egykori platina-irídium rúd, illetve a közti megoldások helyett. Aschner Lipót és Bay Zoltán áldásos tevékenysége nyomán alapították meg a budapesti műszaki egyetemen az atomfizikai tanszéket, amelynek első professzora Bay Zoltán lett, $ a jelenlegi egyik volt tanítványa, Simonyi Károly. Bay Zoltán porlréfilmje tanulságosan vezeteti el u gyermekkori ábrándoktól a műszaki-tudományos haladás valóságához• BÁTYAI JENŐ