Délmagyarország, 1986. december (76. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-13 / 293. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK 76. évfolyam, 293. szám 1986. december 13., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 2.20 forint Vívmányaink szilárdságát anyagilag meg kell alapozni Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára péntek este interjút adott a Magyar Televíziónak. A riporter Sugár András volt, akinek első kérdése így hangzott: Kérem, mondja el, hogyan ítéli meg a nemzetközi helyzetet és a kilátásokat? Kádár János bevezetőben a reykjavíki csúcstalálkozóról szólt, ahol — mint mondotta — a béke megőrzésének, s természetesen a két nagyhatalom viszonyának legfontosabb kérdései kerültek szóba. Nyilvánvalóvá vált, hogy az álláspontok bizonyos mértékig közeledtek egymáshoz és úgy tűnt, mintha karnyújtásnyira lenne a megegyezés lehetősége. Ez volt a legfontosabb vonása ennek a találkozónak. Rövidesen egy esztendeje lesz annak, hogy Gorbacsov elvtárs a Szovjetunió nevében teljesen újszerű és radikális javaslatot tett. Hangsúlyozta, hogy a jelenlegi helyzet és az emberiség érdeke mindenekelőtt azt követeli, hogy a civilizációt, az emberiség létét fenyegető nukleáris fegyverektől egyszer s mindenkorra megszabaduljunk. A nyugati nagyhatalmak magatartása nem ebbe az irányba mutat. A napokban olvastam a NATO egyik legutóbbi tanácskozásának nyilatkozatát, amelyben ismét megállapítják, hogy nekik szükségük van a nukleáris elrettentésre. Tessék ezt a két álláspontot szembesíteni egymással, s akkor nagyon könnyen lehet véleményt alkotni a dolgok menetéről. A KGST-tagországok pártvezetőinek moszkvai találkozójáról szólva Kádár János kiemelte, hogy a béke védelmének és az enyhülésért folytatott harcnak a kérdéseiben teljes egység volt. Egyöntetűen helyesnek ítéltük, és teljes támogatásunkról biztosítottuk azt az álláspontot — mondotta —, amelyet Mihail Gorbacsov Reykjavíkban képviselt, s amely azóta is napirenden van. A Gorbacsov elvtárssal tartott kétoldalú találkozón is pozitívan értékeltük a pártvezetők megbeszélését, és teljes nézetazonossággal, elvtársi egyetértésben megvitattuk a magyar—szovjet kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit. Visszatérve a nemzetközi kérdésekre: mi gyakran mondjuk, hogy egyetértünk a szovjet javaslatokkal. Ezt nem illendőségből, s még kevésbé valamiféle nyomás hatására teszszük, hanem teljes belső meggyőződéssel. A szovjet állásfoglalás új, nagyon erős eleme, hogy a szovjet vezetés és személy szerint Gorbacsov elvtárs nemcsak beszél az új módon való gondolkodás szükségességéről, hanem ténylegesen így is cselekszik. A Szovjetunió merőben új módon lépett fel Reykjavíkban is, ami némi megrökönyödést keltett a NATO-ban. Számos amerikai és NATO-javaslatot kiindulópontként elfogadott, s azokon túlmenően, radikális leszerelési javaslatokat tett. A moszkvai találkozón megemlítettem, hogy a Reykjavíkban elfoglalt, és a jelenlegi szovjet álláspont fontos új eleme a kölcsönös biztonság hangsúlyozása. Tehát nem egyoldalú, hanem kölcsönös biztonságra való törekvésről van szó," ami az összes érdekelt fél számára garantálja a biztonságot. Erőfölényt a mi oldalunkon nem akarunk, és nem engedhetünk a másik oldalnak sem. Az erőegyensúlyt azonban fokozatosan, paritásos alapon, a fegyverzet mind alacsonyabb szintjére akarjuk leszállítani. A magam részéről nagyra értékeltem, hogy a Reykjavíkot követő időben — különféle viták közepette — Mihail Gorbacsov kijelentette: javaslataik az asztalon vannak, és bármely kérdésben, bármikor készek az érdemi tárgyalásra. A nemzetközi Kádár János interjúja a televízióban helyzet igen fontos jellemzőjének tartom, hogy bár a katonai versengés még tart, létrejött a „köszönőviszony", Gorbacsov és Reagan Genfben általános eszmecserét, Reykjavíkban konkrét tárgyalásokat folytatott. Beosztásomnál fogva sokat foglalkozom nemzetközi ügyekkel. Ez természetes, szükségszerű, s nem is panaszként említem. A napokban is voltak olyan találkozóim, amelyeken megismerhettem jelentős nyugati politikusok véleményét. Felvetették: pillanatnyilag az Egyesült Államok vezetésének bizonyos nehézségei mutatkoznak, vajon nem akarja-e a Szovjetunió a maga előnyére kiaknázni ezt valamilyen formában, akár úgy is, hogy nem hajlandó tárgyalni. Azt válaszoltam, hogy mély meggyőződésem szerint a szovjet vezetés a kérdéseket teljes felelősséggel közelíti meg, az ügyet nézi, és nem akar a maga számára előnyöket szerezni. A riporter ezután arról kérdezte Kádár Jánost, mit várhat hazánk a nemzetközi kapcsolatoktól? A nemzetközi helyzetet illetően népünk legfőbb igénye, hogy béke legyen, békében élhessen és dolgozhasson a szocialista építés terveinek megvalósításán — hangzott a válasz. — Ez ugyan automatikusan nem valósul meg, de a békét óhajtó népek akarata és a józan ész végül felülkerekedik, mert az emberiség számára más út nincs, mint a nemzetközi kérdések tárgyalásos megoldása. Á magyar nép nyugodtan élhet, népünk biztonságáról szövetségeseinkkel együtt mindig gondoskodunk. Fel szokták vetni, mit tudunk tenni mi, magyarok ebben a nemzetközi helyzetben? Az természetesen világos mindenki számára, hogy egy ilyen, aránylag kis lélekszámú, kis területű ország alapvető fordulatot egyedül neVn tud előidézni semmiféle nemzetközi kérdésben. De a jó ügy javára tud tenni valamit. És állítom: tesz is. — Miként ítéli meg ma Kádár elvtárs Magyarország harminc évvel ezelőtti helyzetét — kérdezte ezután a riporter. Mostanában — nem egészen a mi szándékunk szerint — sok szó esett 1956-ról. Azok a propagandaforrások, amelyek nem különösképpen szeretik a szocialista társadalmi rendszert, a kommunistákat, valamiféle kampányt indítottak az események újraértékelése céljából. Az akkori valóságot szeretnék a lényegéből kifordítani, azért kapott nagy sajtót ez a harmincadik évforduló Nyugaton. A hangulatkeltés bizonyós értelemben nálunk is érződött, jzért mi is felidéztük: mi történt valójában 1956-ban. Magyarországon akkor — több ok miatt is — mély társadalmi krízis volt. A Magyar Szocialista Munkáspártnak 1956 decemberében — tehát még a legforróbb napokban — született egy határozata, amely feltárta az események jellegét, s megjelölte az előidéző okokat is. Ezt a határozatot bárki előveheti, újraolvashatja és megállapíthatja: a Magyar Szo- • cialista Munkáspárt ideiglenes központi bizottságának akkori értékelése ma is helytálló. Sokan elfelejtik, hogy Magyarországon 1956 októberében nem 10-12 napos válság volt, hanem 1953 nyarától nyílt politikai krízist éltünk át éveken keresztül. Hat hónaponként változtak az irányzatok, hol a szektás, hol a revizionista irányzat nyomult előtérbe. A hibák ismertek voltak, de a nép nem látott komoly szándékot arra, hogy a hibákat kijavítsák. Elkeseredettek és összezavartak voltak az emberek — ez is hozzátartozik 1956 októberének történetéhez. A mi számunkra ezért elsőrendű feladat volt ennek az eszmei zűrzavarnak a felszámolása, hogy mindenki megtalálja az igazi helyét, és ne olyan oldalra sodródjon, ahová talán nem is akart kerülni. — ön, mint az elmúlt harminc esztendős korszak névadója, hogyan értékeli azt az utat, amelynek során az 1956-os válságból kijutva a mához érkeztünk? A „névadó" címhez nem ragaszkodom — válaszolta a párt főtitkára. — Ettől függetlenül sok mindenről lehet és kell szólni. Az előállott helyzet egyik jellemzője a teljes anarchia és a társadalom szervezett erőinek bomlása volt. Először ezt kellett megszüntetni, és helyreállítani az országban a törvényes rendet. További nagy eredménynek tartom, hogy egy olyan helyzetből, amelyben már a párt sem volt működőképes, szervezetlenné vált az állam, megbénultak végrehajtó szervei, sikerült kikerülni és újjászervezni a pozitív erőket. Rendkívül fontos volt számunkra, hogy szembenézzünk a valóságos helyzettel és felismerjük, hogy szükségünk van a nép megértésére és támogatására, de ezt semmiféle parancsszóval, vagy tekintélyre való hivatkozással elérni nem lehet. Az emberekkel meg kell beszélni, miről van szó. Meg kell hallgatni őket, és érvekkel, meggyőzéssel megszerezni a támogatásukat. Magyarországon a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, s általában a dolgozóosztályok, vagy ha másképpen fogalmazok, a különböző nemzedékek és világnézetű emberek — a kommunistáktól a hívőkig — két alapvető kérdésben egységre jutottak: törvényes, alkotmányos rendünk néphatalom legyen, és szocialista társadalom épüljön az országban. Az 56-os anarchikus viszonyok után igen hamar országos választásokat tarthattunk. Népünk egyetértően támogatta azt a programot, amelyet a párt, az akkori kormányzat meghirdetett. Aztán hozzáláthattunk a mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez — ami soha nem egyszerű feladata a szocialista forradalomnak — mégpedig a parasztsággal egyetértésben. Később ugyancsak nagy vállalkozás volt a gazdaságirányítás átszervezése. Mindezeket elvi-politikai jelentőségű eredményeknek tartom. De idetartozik az is, hogy 1960-hoz viszonyítva a magyar ipar termelése több mint háromszorosára növekedett, a mezőgazdaságé kétszeresére, ennek megfelelően emelkedett az életszínvonal, gyökeresen megváltoztak az életkörülmények. Sok más területen is történtek változások. Az emberek szabadon utazhatnak, és ezzel sok misztikum szertefoszlott. Bátran hozzáfogtunk a kapunyitáshoz, ahhoz, hogy nyitottá tegyük az országot és a társadalmat. Nekünk senki sem mondhatja, hogy „vasfüggöny" mögött élünk, hogy állampolgáraink fogságban vannak, hiszen utaznak a világ minden tájára, (Folytatás a 2. oldalon.) Megkezdődött a mezőgazdasági szövetkezetek V. kongresszusa A mezőgazdasági szövetkezetek V kongresszusa pénteken délelőtt az Építők Rózsa Ferenc Székházában megkezdte munkáját. A kongresszuson csaknem egymillió termelőszövetkezeti tag képviseletében 600 küldött tanácskozik. Az elnökségben helyet foglalt Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Szabó István, a TOT elnöke, a Politikai Bizottság tagjai, Pozsgay Imre, a Hazafias Nápfront Országos Tanácsának főtitkára, Ván.i-se Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Hetényi István pénzügyminiszter, Kapolyi László ipari miniszter, Markója Imre igazságügyi miniszter, valamint a szövetkezeti mozgalom, a társadalmi és tömegszervezetek számos képviselője. A tanácskozást Fülöp László, a TOT alelnöke nyitotta meg. (Tudósítás a 3. oldalon.) Az októberi forradalom tiszteletére Munkaverseny-felhívások Szegeden A nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója tiszteletére az ország több üzemében, gyárában dolgozó kollektívák szocialista munkaverseny-mozgalom kezdeményezését határozták el. November 7-i lapunkban már közzétettük a SZOT Titkárság levelét, amelyben felhívást intézett a testület az 1987. évi nagy jelentőségű jubileum méltó megünneplésére, kérve a kollektívákat, hogy hatékonyabb munkával, a növekvő gazdálkodási, termelési feladatok sikeres megvalósításával járuljanak hozzá a jövő évi népgazdasági feladatok eredményes megvalósításához. A kezdeményezés hírét Szegeden is örömmel fogadták. Tegnap, pénteken reggel az Űjszegedi Szövőipari Vállalat munkáskollektívái csatlakoztak az évforduló tiszteletére meghirdetett versenymozgalomhoz. 33 szocialista brigád, munkabrigád, felhívásában csatlakozásra szólítja fel testvérvállalatuk, az Odesszai Műszaki Szövetgyár dolgozóit, valamint Csongrád megye valamennyi ipari vállalatát, szövetkezetét és szocialista brigádjait. A versenyfelhívásban a dolgozók vállalták, hogy az 1987. évi vállalati terveket teljesítik, illetve túlteljesítik az évforduló tiszteletére. Ugyancsak kiemelt feladatként határozták meg a szocialista országokba irányuló export határidőre és első osztályú minőségben történő kiszállítását, az alapanyag és energia költségek csökkentését, a hatékony létszámgazdálkodást. * A Szegedi Kábelgyárban tegnap brigádvezetői tanácskozást tartottak. A gyári pártbizottság kezdeményezésére huszonhat szocialista brigád tett felajánlást az évforduló tiszteletére. A kollektívák vállalják többek között, hogy a jövő évtől gyártják az úgynevezett fokozott védőtényezős töltött terű helyi telefonkábeleket. így megszűnik az ilyen típusú kábelek tőkés importja. A 410 ezer érkilométer töltött terű kábel gyártása mellett jövőre elkészül 50 ezer érkilométer fokozott védőtényezős töltött terű telefonkábel is. Fokozzák a tőkés exportot, különösen a SWITCH-kábeiek mennyisége nő. A gyár árbevételét nagy- és kiskereskedelmi tevékenységgel ugyancsak emelni kívánják. A szocialista brigádok testvérvállalatukkal, az odesszai kábelgyárral elmélyültebb kapcsolatot szeretnének teremteni a jövőben. Útépítés Rókuson Somogyi Károlyné felvételei A téliesre fordult idő egyelőre nem akadályozza, az építők, útépítők munkáját Rókuson. A magasodó lakóházak körül a közútépítő vállalat munkásai járdát építenek, a pihenőben pedig — a tűz mellett — forró teával védekeznek a hideg ellen