Délmagyarország, 1986. december (76. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-13 / 293. szám

2 Szombat, ,1986. december 13. Kádár János interjúja a televízióban (Folytatás az 1. oldalról.) Aki pedig idejön Nyugatról, láthatja, hogy nem idealizáljuk a viszonyainkat; sok még a problémánk, de a kép annál mindenképpen jobb, mint amilyet korábban a nyugati propaganda festett Magyarországról. És itthon az emberek ki is használják a nyitottságunk adta lehetőségeket. Azt hiszem, igaz a mondás, hogy háromszor is örül, aki utazik: először, amikor tervezgeti az utat, azután, amikor már úton van és harmadszor pedig, amikor hazaérkezik. A Központi Bizottság novemberi ülésére vonatkozó kérdésre válaszolva Kádár János rámutatott arra, hogy az országnak vannak gazdasági gondjai, amelyeket nem is tagadtunk soha. Mögöttük különböző okok húzódnak. Talán nem is kell mondanom, hogy a meghatározó ok a számunkra kedvezőtlen nemzetközi gazdasági körülményekben rejlik. Hiszen egy háziasszony is könnyen ki tudja számolni, mit jelent az országnak, ha azért, amit vásárolni akarunk, egynegyedével többet kell fizetnünk, mint 1974-ben. így alakultak az ország nemzetközi gazdasági körülményei, s ezek nem segítettek bennünket. A problémák másik oka, hogy itthon a kezünkben levő lehetőségekkel se tudtunk megfelelően élni. Termelőberendezésben, emberi akaratban, cselekvő szándékban sokkal több tartalékuk van, mint amennyit ki tudtunk eddig használni. Természetesen a nemzetközi együttműködés sem elhanyagolható, hiszen Magyarország — s kevés ilyen ország van a világon — nemzeti jövedelmének mintegy felét a nemzetközi áruforgalomban realizálja. Tehát a szocialista országokkal való gazdasági együttműködésben rejlő lehetőségeket is sokkal jobban ki kell használnunk, mint eddig. Emellett szükségszerű, hogy a kapitalista piacon is megtanuljunk jobban dolgozni. A lényeg az, hogy gazdaságilag is bonyolult, nehéz nemzetközi viszonyok között élünk, s árucikkeinknek sem a választéka, sem a minősége nem felel meg egészen annak, amit külföldi partnereink igényelnek. Ez az egyik kérdés, amellyel szembe kellett néznie a Központi Bizottságnak. A másik nagy jelentőségű kérdés: a vezetés. De ne csak a pártvezetőségre és a kormányra gondoljunk, hanem a középszintű és a helyi vezetésre is. Tehát a vezetésnek —ilyen széles értelemben —, a dolgozó kollektíváknak, az egyes embereknek is másként kell megoldaniuk a gazdasági kérdéseket, mint eddig. Az emberek a szocialista társadalom viszonyai között szinte természetesnek veszik, hogy mindent, ami gondot jelent — élelmezés, ruházkodás, lakás, ház, a gyerekek és az idősek ellátása — oldjon meg az állam. De van a dolognak egy másik oldala is. Az elosztásnak ugyanis már szinte művészei vagyunk. Mindnyájan, vezetők és nem vezetők az elosztással tízszer annyit foglalkozunk, mint az elosztanivaló megtermelésével. Pedig ha valamiből nincs elegendő, azt nagyon nehéz megfelelően elosztani. E téren változtatni kell a közgondolkodáson, a sok-sok éves gyakorlaton, hogy előbb elosztunk, és aztán majd megtermeljük annak az anyagi fedezetét. Ez járhatatlan út, ez nem megy. A Központi Bizottság is foglalkozott ezekkel a kérdésekkel. A napokban egy nem nagy lelkesedést kiváltó intézkedés született, miszerint az év első negyedében ne emeljék az alapbéreket. Itt, a nyilvánosság előtt is meg kell mondani egyenesen, hogy az eddigi gyakorlat szerint számos helyen a gyárak vezetői — nehogy rossz emberek legyenek — az év elején, kiosztották az egész évre szóló béremelési összegeket azzal, hogy majd év közben megtermelik a fedezetét. De ez sohasem sikerült teljes mértékben. Most másfajta alapállás kell. Bármilyen előrelépés — legyen az béremelés, az életszínvonal bármiféle javítása, vagy egyéb társadalmi vívmány — csak akkor nyugszik szilárd alapokon, ha előbb megteremtjük hozzá az anyagi fedezetet. Visszatekintve a múltba: konszolidációnk, talpraállásunk, a harminc év alatt végbement fejlődésünk bizonyos értelemben meglepett mindenkit idehaza is, de a Nyugatot még inkább. Miért sikerült ez nekünk? Mondanak olyasmiket is, hogy kapitalista módszereket alkalmazunk. Én persze megértem, hogy hangadó kapitalista államférfiak nem mondhatják azt — talán zokon is vennék tőlük —, hogy lám, milyen életerős ez a szocialista rendszer. Odaragasztották hát, hogy mindez kapitalista módszerek eredménye. Pedig nekünk semmi közünk sincs azokhoz a módszerekhez. Mert ha azt mondjuk, hogy nyereségesen kell termelni, ez a szocialista társadalomban egy termelőegység számára még szigorúbb követelmény, mint a kapitalista viszonyok között. Olyasmiket is próbálnak elhitetni, hogy mi tulajdonképpen a „fölkelők" követeléseit valósítjuk meg, azért haladunk előre. Ezek mind hamis dolgok. Hadd emlékeztessek valamire. Volt a magyar történelemnek egy Horthy Miklós nevű figurája. Fasiszta államvezető volt, akit a második világháború elsöpört innen, és végül Portugáliában élt emigrációban. Kezembe kerültek Portugáliában írt emlékiratai. Az első fejezet címe: Ellenforradalom. Horthy még ellenforradalomnak nevezte az ellenforradalmat. Ez mostanában kiment a divatból, még az ellenforradalmat is forradalomnak nevezik. A válság idején nyíltan nem azt mondták, hogy állítsuk vissza a kapitalizmust, döntsük meg a népi hatalmat, számoljuk fel a szocialista vívmányokat, a földreformot. Még az SZKP XX. kongresszusára is hivatkoztak, a hibák kijavításáról beszéltek, de őket nem ez a szándék vezette. Céljuk az volt, hogy a szocializmust végső válságba taszítsák. A hibákat mi javítottuk ki, mert ezeket tényleg ki kellett javítani, szakítva a korábbi gyakorlattal. S mindehhez még valamit hozzátennék: miért kellett nekünk akkor határozottan és gyorsan cselekedni, megalakítani a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt. Azért is, mert nem akartunk egy esetleg hoszszan tartó polgárháborút, meg azért is, mert biztosan tudtuk, hogy a szocializmus hívei nagy többségben vannak ebben az országban. De volt egy másik, a nemzetközi helyzetből következő okunk is. Mára már kiderült: annak idején a vezető nyugati hatalmak megfontolás tárgyává tették, hogy erővel beavatkozzanak a magyarországi eseményekbe. Még mostanában is hallottam — nem is akárkitől —, hogy szerintük hiba volt akkor katonailag nem beavatkozni Magyarországon. Én, mint meggyőződésem, világnézetem szerint kommunista ember, a szocializmus híve, emberi érzésektől is vezérelve nem kívánom sem a szovjet népnek, sem az amerikai népnek, sem az emberiségnek, hogy valaha e két ország fegyveres erői összeütközzenek. És annyi részrehajlást engedjenek meg nekem, mint magyarnak: legkevésbé sem kívántam, hogy ez Budapesten, Magyarországon történjen meg. Visszatérve a jelenre: a mi népünk békét akar. Elvárja, hogy hivatalos képviselői ezért szálljanak síkra a nemzetközi életben. De tudni kell, hogy országunk szavának a súlya pontosan azzal arányos, ahogyan itthoni feladatainkat megoldjuk, gazdasági teendőinket elvégezzük. Ha jól dolgozunk!, akkor növekszik a Magyar Népköztársaság szavának a súlya, ha nem, akkor csökken. Ma még van súlya, nagyobb, mint korábban bármikor. Dolgozzunk úgy, hogy ezt megőrizzük. A gazdasági reform nálunk bevált, minden tervünk megvalósítható. Ha megteremtjük azok anyagi fedezetét, akkor semmi sem állhat eredményeink elérésének útjába. Ha nem tudunk kellő teljesítményt nyújtani, akkor bizonytalan talajon állunk. A Központi Bizottság legutóbbi határozatában ezért megjelölte, miként kell dolgozniuk pártszerveinknek, állami szerveinknek, a gazdasági egységeknek, kollektíváknak és az egyes embereknek is. Szorosan idetartozik: mi ebben a határozatban állást foglaltunk a differenciálás mellett. Nem folytathatjuk tovább azt a gyakorlatot, hogy a kiválóan dolgozó gazdasági egységektől — növekvő számban vannak ilyenek az iparban is, a mezőgazdaságban is — elvesszük az elért többletet, vagy annak jó részét, és odaadjuk az alig vagy gyengén dolgozóknak. Mi tehát a differenciálás hívei vagyunk. A munkaképes ember .dolgozzon ereje és tudása szerint, s ennek megfelelően keressen. Tehát, aki, ahogyan hozzájárul az értékek megteremtéséhez, aszerint részesedjen a javakból. — Milyennek tartja ma ön és a párt Központi Bizottsága a belpolitikai helyzetet? — kérdezte a tv munkatársa. Nálunk a belpolitikai helyzet stabil, szilárd. Alapja a népi hatalom és a szocialista társadalmi' rendszer. Célunk a szocialista építés. Minden másról a maguk helyén lehetnek eltérő vélemények, viták is természetesen. Én úgy vélem, hogy a lakosság túlnyomó, nagyon nagy többsége tisztességes ember, aki a munkájából akar élni. Dolgozni akar, s elvárja, hogy ennek feltételeit biztosítsák a számára. Meggyőződésem, hogy a dolgozók nagy többsége támogatni fogja a Központi Bizottságnak azt a törekvését, ami ebben a határozatban kiféjezésre jut. A legfontosabb az elemi rend helyreállítása: a javakat előbb meg kell termelni, és azután elosztani. A párttagok — s remélem nem túl sok közöttük a „címzetes" párttag — tudják a kötelességüket. Tisztában vannak velük az állami tisztségviselők, a különböző szintű vezetők is. A termelőközösségek meglehetősen nagy önálló cselekvési lehetőséggel rendelkeznek. A vállalatoknál fejlettebb irányítási rendszert hoztunk létre, a döntésekbe a dolgozók képviselői is bele tudnak szólni. Mindent a maga helyén kell megvitatni. A termelési megoldásokról, a termékváltásról a vállalati tanács, az igazgató a munkatársaival vitatkozzon, s ha döntöttek, akkor egységesen cselekedjenek. Ez a követelmény a párttal, a társadalom minden szervezetével, az állami, a gazdasági vezetéssel szemben egyaránt. Néha azzal is vádolnak bennünket, hogy — úgymond — gazdaságcentrikusak vagyunk, elhanyagoljuk a kultúrát és más területeket, mert csak a gazdasággal foglalkozunk. Ez nem így van. De tény, hogy a gazdaság a társadalom alapja. Ha a gazdasági munka rendben folyik, akkor fejlődhet minden más. ami erre épül. Gazdagodhat a kultúra, s műveltség, a tudomány. Ha viszont a gazdaság nem működik, akkor nincs alapja a társadalmi fejlődésnek. Bízom abban, hogy ezt mindenki megérti. Az emberek többsége tisztességgel, a munkájából akar élni, és természetesen egyre jobban. De ehhez jobban is kell dolgoznunk. Ezzel kapcsolatban a riporter megkérdezte Kádár Jánost, hogyan ítéli meg az ország jövőjét? Én optimista vagyok, s ez a világnézetemből is következik. Már elég hosszú ideje szolgálok különböző viszonyok között, a kapitalizmusban is sok évig illegális kommunista munkát végeztem. Amikor mostanában azt hallom, hogy igen nehéz a helyzet, akkor szívesen venném, ha valaki megmondaná, mikor volt könynyű a helyzet, mert én ilyenre nem emlékszem. Talán azért nem, mert aki felelősen számol a helyzettel, a tennivalókkal, az nem ül a megoldott kérdések által nyújtott ritka babérokon. Én bízom a jövőben, nem kis mértékben éppen azon történelmi tapasztalatok birtokában, amelyeket az elmúlt harminc év fejlődése során is szereztünk. A magyar nép is bizakodó, a tisztességes emberek bíznak abban, hogy meg fogjuk oldani feladatainkat. (MTI) Országgyűlési bizottságok megbeszélése Egészségügy, szociális ellátás Az Egészségügyi Minisztérium, az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság, valamint a SZOT Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatóságának jövő évi terveiről, az egészségügyi ágazat fejlesztési lehetőségeiről tárgyalt Pesta László elnökletével pénteki parlamenti ülésén az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága. A képviselők elé terjesztett írásos beszámolóhoz Juszt Lajos egészségügyi miniszterhelyettes fűzött szóbeli kiegészítést. Elmondta, hogy az egészségügyi és szociális feladatok ellátására a jövő évben 47 és fél milliárd forint fordítható, ez csaknem 10 százalékkal haladja meg az ide várható kiadásokat. A terv kiemelten foglalkozik a betegségeket megelőző, egészségmegőrző tevékenység kiterjesztésével, a halálozást legnagyobb mértékben előidéző betegségek gyógyításával. Központi kérdés a gyógyítás technikai feltételeinek korszerűsítése, a műszerezettség javítása, a diagnosztikai, a műszaki és a gazdasági részlegek megújítása. A miniszterhelyettes , ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a jelenlegi gazdasági körülmények miatt a célok az elképzeltnél lassabban, differenciáltabban valósulhatnak meg. A helyzet ismeretében szükségesnek látszik az intézmények gazdasági önállóságának növelése, amely változtathat az eddigi merev elosztási és gazdálkodási viszonyokon. Juszt Lajos elmondta, hogy előkészítés alatt áll egyes, nem alapvető egészségügyi szolgáltatások térítési díjrendszerének kialakítása, az abból származó bevételek felhasználásának szabályozása. Forgács Ádám, az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság helyettes vezetője elmondta, hogy a társadalombiztosítási feladatok ellátására több mint 152 milliárd forintot terveznek. A táppénzkiadásokat mérsékli, hogy a jövő év januárjától — a gyermekápolási, az üzemi baleseti, valamint a foglalkozási megbetegedésekkel kapcsolatos táppénzek kivételével — a keresőképtelenség első három napjára a vállalati gazdálkodó szervezetek fizetik a táppénzt. Szörcsök Sándor, a SZOT Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatóság helyettes vezetője arról számolt be, hogy a SZOT elnökségének határozata értelmében, jövőre — az ideinél valamivel kevesebben — 386 ezren vehetnek részt kedvezményes üdültetésben. Ez jórészt arra vezethető vissza, hogy az ágazati szakszervezetek kezdeményezésére a családos üdültetés idejét az idei 12 napos turnusok helyett 14 naposra állítják vissza. Az üdülésben résztvevők kedvezményes térítési dija 1987ben nem változik. A vitában felszólalt Karácsonyi Sándor. Csongrád megyei képviselő is. Gyorsabb korszerűsítést az ipari termelésbeli Az Országgyűlés ipari bi-'^pyéfc hatásosabbá a gazdazottsága pénteken megtár- ságos importkiváltó tevégyalta és elfogadta az Ipari kenységet. Minisztérium és a Pénzügy- Az élénk vitában felszólalt minisztérium által összeállí- Juratovics Aladár Csongrád tott tájékoztató jelentést az megyei képviselő is. 1987. évi állami költségvetés tervezetének ipari előirányzatairól. A képviselőknek megküldött munkaanyag ráirányította a figyelmet egyebek közt arra, hogy az iparban meg kell gyorsítani a termékszerkezet korszerűsítését. Fontos törekvés, hogy azok a tevékenységek fejlődjenek, amelyek esetében a kivitel tartósan, gazdaságosan, megfelelő műszaki színvonalat elérve, erőteljesen növekszik. A feladatok között szerepel, hogy a feldolgozó ipar szerkezetének változása folytatódjék: különösen az elektronikai és vákuumtechnikai berendezések, a közúti járműipari részegységek és termékek, a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari gépek, a szerszámgépek és berendezések, egyes gépipari fogyasztási cikkek, a gyógyés intermedierek, az értékesebb műanyag feldolgozó és gumiipari termékek, valamint a magasabb feldolgozottsági szintű ruházati és bútoripari termékek gyártása és kivitele növekedjen az ipari átlagot lényegesen meghaladó ütemben. Emellett természetesen az is feladat — valamennyi területen —, hogy erősítsék, teBécsi zsákutca El Moszkva (MTI) A közép-európai haderők és fegyverzet korlátozásáról folyó tárgyalások továbbra is zsákutcában vannak — mondotta pénteki moszkvai sajtóértekezletén Valerian Mihajlov nagykövet, a tárgyalásokon részt vevő szovjet küldöttség vezetője. Rámutatott: a Szovjetunió és a Varsói Szerződés tagországai változatlanul érdekeltek abban, hogy Bécsben pozitív eredmény szülessen. Am, nem hagyható figyelmen kívül a másik fél álláspontja. A tárgyalásoknak valamilyen céllal kell folyniuk. Ha továbbra is zsákutcában vesztegelnek s nem mutatkozik előrehaladás, törvényszerűen felmeirül a kérdés: van-e értelme a folytatásnak. Kérdésre válaszolva Mihajlov nagykövet kijelentette: nem tartja kizártnak, hogy egy szélesebb fórum esetleg eredményesebb lehetne. New York Gáspár Sándor találkozója a magyar kolónia tagjaival # Washington (MTI) Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, aki a Szakszervezeti Világszövetség küldöttségének élén tartózkodik New Yorkban, csütörtökön délután a Magyar Népköztársaság ENSZ-képviseletén találkozott a magyar kolónia tagjaival. A szívélyes találkozón Gáspár Sándor tájékoztatót adott a hazai helyzetről.