Délmagyarország, 1986. december (76. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-08 / 288. szám

í, Hétfő, 1986. december 8. Befejeződött az EGK-csúcs £| London (MTI) Margaret Thatcher brit kormányfő az Egyesült Államokat a kormányzati válság gyors lezárására, európai partnereit pedig Reagan elnök melletti felsorakozásra szólította fel szombaton az EGK londoni csúcsértekezletének befejezése alkalmából tartott sajtóértekezletén. „Nagyon remélem, hogy az Egyesült Államokban hamarosan normalizálódnak a dolgok, mert bármi, ami gyöngíti Amerikát, gyöngíti Európát és az egész szabad világot is" — hangoztatta a brit kormányfő. Szerinte „a világnak szüksége van Amerika vezető szerepére", s' ezért különösen fontosnak mondotta, hogy — az Egyesült Államok „belső nehézségei idején" — a közös piaci országok kormányfőinek londoni tanácskozása ..Európa szolidaritását és egységét demonstrálja". Thatcher aszszony megítélése szerint erről az „egységről" tanúskodott a kétnapos londoni tanácskozás, amelyet „nagyon építő szelleműnek és gyakorlatiasnak" nevezett. Nem volt hajlandó kommentálni Mitterrand francia államfőnek azt a sommás ítéletét, amely szerint a londoni találkozójuk nem volt több, mint „csúcsértekezlet — fonItos döntések között". Elhunyt Le Irony Ian pl Hanoi (MTI) Le Trong Tan, a vietnami néphadsereg vezérkari főnöke, a VKP KB tagja pénteken, 72 éves korában elhunyt. Le Trong Tan tábornok egy Hanoi melletti faluban született. 1945-től volt tagja a Vietnami Kommunista Pártnak. A franciák fölött aratott győzelem után a gyalogsági akadémia parancsnoka, 1958-tól a vezérkari főnök helyettese volt. 1971-től fontos összekötő posztokat töltött be a vietnami és a laoszi felszabadító erők harcának koordinálásában, a nevezetes Ho Si Minh-ösvény működtetésében. 1975-ben az Amerika-barát dél-vietnami rezsim elleni végső támadás idején az ő irányítása alatt szabadították fel a legjobban felszerelt ellenséges erődítményt, Da Nang térségét. 1978-tól nemzetvédelmi miniszterhelyettes, a vezérkar főnöke volt. 1979-ben egyike volt a Pol Pot-rezsim megdöntését, Kambodzsa felszabadítását irányító főtiszteknek. 1980-tól rangidős altábornagy i rendfokozatban lett a központi bizottság tagja. Erdemeit számos magas kitüntetéssel ismerték el. A Le Trong Tan temetésére alakult bizottságot Van Tien Dung hadseregtábornok, a VKP KB PB tagja, a vietnami néphadsereg központi pártszervezetének titkára vezeti. Mélyül a válság D Párizs (MTI) Jelentós belpolitikai válsággá mélyült a francia diákmozgalom és a Chirac-kormány ellentéte a szerdai országos akciónap bejelentésével és Mitterrand elnök nyilatkozatával. Mitterrand elnök szombaton késő este félórás megbeszélést tartott Chirac kormányfővel, majd rövid közleményben figyelmeztetett a „nemzeti egység" elsőbbségére. „Bárki folyamodjék is erőszakhoz, elmarasztalom, ahogy velem együtt az ország is el fogja marasztalni" — hangsúlyozta. Az adott körülmények között. a diáktüntetések első halálos áldozata után ez a figyelmeztetés világosan a kormánynak, főleg a biztonságért felelős minisztereinek szólt. Malik Oussekine halálának körülményei ugyanis nemcsak a diákmozgalmat rázták meg. Jacques Barrot, a kormánykoalíció centrista szárnyának, az UDF-nek egyik vezére maga is a halált okozó rendőri brutalitás kivizsgálását követelte a kormánytól, amelyben a biztonsági ügyeket a chiracista RPR tartja kezében. A diákmozgalom szombaton nagy politikai érettségről és egységről tett bizonyságot. Képviselői határozatban mondták ki, hogy nem tágítanak a felsőoktatási reformterv teljes eltemetésétől. Impozáns gyásztüntetéssel fejezték ki tiltakozásukat a rendőri brutalitás ellen, és elhatárolták magukat a soraikba beférkőzött provokátoroktól. Vasárnap hajnalban a sztrájkoló diákok országos egyeztető tanácsa közleményben szögezte le, hogy az éjszaka folyamán a Quartier Latinben rendezett garázdálkodás a diákmozgalomhoz nem tartozó elemek műve, amivel semmiféle közösséget nem vállalnak. Másik határozatukban az egyeztető tanács társadalmi mozgalommá szélesítette a felsőoktatási reform elleni hadjáratát, amihez a petíciók formájában máris naponta csatlakoznak értelmiségi csoportok. Hétfőre országos „ifjúsági gyásznapot" hirdetett meg a rendőri önkény áldozatául esett Malik Oussekine emlékére. Ezen a napon három nagy szakszervezet, a FEN, a CGT és a CFDT 11—12 óra között tartandó munkabeszüntetésre hívta fel a dolgozókat. A diákmozgalom szerdára országos mozgósítást hirdetett: felhívta a szakszervezetekel, hogy a diákokkal együtt minden városban tartsanak tüntetéseket a kormány felsőoktatási reformterve ellen. Felhívták a szülőket, a felnőtteket, árasszák el tiltakozó levelekkel, táviratokkal, üres dobozküldeményekkel a kormányfői palotát. A fiatalokat arra buzdították, iratkozzanak fel mind a választói névjegyzékekre és álljanak készenlétben bank folyószámláik megszüntetésére „tiltakozásul a kormány által irányított rendőri önkény ellen". Vasárnapra virradó éjszaka az 1968-as májusihoz hasonló garázdálkodás folyt a bal part két nagy sugárútján, a St. Germain és a St. Michel sugárúton. Miután a diákok gyászmenete 9 óra tájban szétoszlott, de néhány száz provokátor a helyszínen maradt és utcakövekkel bombázni kezdte a rohamrendöröket. Azok könnygázgránátokkal válaszoltak. Ezután a provokátorok néhány tucat hozzájuk csatlakozott fiatallal együtt gépkocsikat fordítottak fel és borítottak lángba, barikádokat emeltek, kirakatokat zúztak be és fosztottak ki. A rendőrök láthatóan jól megfontolt utasításra órákon át nem avatkoztak közbe, csak fél 4 felé szórták szét a garázdálkodókat. Közleményük szerint 28 személyt őrizetbe vettek, 58 rendőr sérüléseket szenvedett, közülük öten kórházba kerültek. Ilyen előzmények után nyílt meg vasárnap a kormányzó RPR 10 éves fennállása alkalmából rendezett rendkívüli kongresszus. „Táborok háborúja' Bejrút (UPI) Nyugalom honolt szombaton a kora hajnali órákban a Bejrút közelében lévő palesztin menekülttáborok körül, miután a síita Amalmozgalom fegyveresei és palesztin harcosok pénteken újabb tűzszünetet hirdettek. Nyolc nap leforgása alatt ez volt a harmadik tűzszünet. A legújabb fegyvernyugvás helyi idő szerint péntek este hét órakor következett be. Délelőtt még mind Bejrútban. mind Dél-Libanonban dörögtek a fegyverek, a főváros délre vezető útjain egymást követték a becsapódások, az automata kézifegyverek szünet nélkül szóltak és a varosrészt füstfelhő borította. A szeptember eleje óta tartó harcokban 398 személy vesztette életét, 1389 pedig megsebesült. pártmunkásküldöttség látogatása £ Budapest (MTI) Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására Valerij Muszatovval, az SZKP KB Külügyi Osztályának alosztályvezetőjével az élen december 2—7. között szovjet pártmunkásküldöttség tett látogatást hazánkban. A delegációt fogadta Szűrös MátyáSj a Központi Bizottság titkára. Kótai Géza, a KB tagja, a KB Külügyi, és Radics Katalin, a KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztályának vezetője. A találkozón részt vett Thürmer Gyula. a KB Külügyi Osztályának politikai munkatársa. A küldöttség ellátogatott Bács-Kiskun megyébe. „Á kért mű elfogyott" A kubai forradalmárok a Mexikóban való felkészülés és a hazai pártszervezés hosszú hónapjai után 1956. november 25-én indultak el Kuba szigete felé a Granma nevű jachton. A 13,25 méter hosszú, 19,23 tonna önsúlyú hajón 82 harcos, fegyverekkel megrakodva. A Santiago de Cuba tartomány partjain váró forradalmi egységek a kezdést jelentő táviratot is megkapták: „A kért mü elfogyott". ' A három szakaszba osztott expedíció átlagéletkora 27 év volt: 17 munkás, 4 diák, 9 értelmiségi alkotta, a többi alkalmazott-tisztviselő. A többség havannai születésű, négyen latin-amerikaiak. Huszonegyen már harcoltak 1953-ban a Moncada laktanyánál is. A parancsnok Fidel Castro. A tervek szerint a tengeri utazáshoz öt napra lett volna szükség, ám a jelentős túlsúly mi^tt a Granma a tervezett 10 csomó helyett csak 7,2-t teljesített óránként. Ezért, meg a rossz idő miatt, a hajó nem november 20-án érkezett Orientébe. s ráadásul nem is ott. ahol várták a fogadó forradalmi osztagok, hanem csak december 2-án reggel 6 óra körül. Ezért a segítő felkelés — melynek központja Santago de Cuba volt, s mely november 30-án robbant ki — korainak bizonyult. A széles fegyveres illegális szervezet megmozdulása, melyhez sztrájkjaikkal a kommunisták is csatlakoztak, nem könnyített a partraszállóknak. A korai felkelés, melyben a Július •26-a Mozgalom harcosai előszór vették fel a későbbi híres olívazöld egyenruhát, visszavonulásával is nagy jelentőségű volt, mert Kuba népének a forradalom elindulását jelezte. Ugyanakkor a diktatúra számára is világossá tette, az expediciósokat Orientében kell várni. Gyors mozgósítással a haditengerészet, a légierők és a szárazföldi hadsereg nagy erőit csoportosították a térségbe. A december 2-án hajnalban Niquerónál partra szálló forradalmárokat körülbelül 2 ezer kormánykatona, a légierő bombázói és vadászgépei várták. A végül is ismeretlen terepen partra szállók nehéz helyzetbe kerültek. Erőltetett menetben igyekeztek elhagyni a partszakaszt, és elbújni az ültetvények, erdők védelmében. Egy áruló paraszt felfedte a csapatot, a felderítő gépek pedig Alegria de Piónál azonosították őket. A légierő december 3-án bombázni kezdte a körzetet, felgyújtotta a cukornádültetvényeket, a gyalogság pedig tűz alatt tartotta őket. Ezért a 82 fős csapat kis csoportokban igyekezett menekülni a csapdából. Több mint két hétig tartott ellenük a hajtóvadászat, s csupán december 18—21. között sikerült az életben maradottaknak felvenni egymással a kapcsolatot Cinco Palmasnál, majd Purial de Vicanában. Ekkor derült ki, hogy a partra szálló expedícióból csak 20-an maradtak ; 22 elesett a harcban. 20 a hadsereg kezébe került, 20-at pedig menekülés közben fogtak el. A megmaradt kis csapatban látjuk Fidel Castrót, Raul Castrót, Ernesto Che Guevarát, Camilo Cienfuegost, Ramiro Valdést, Faustinó Pérezt. A csoport Manzanilln felé menetelt, itt tudták felvenni a kapcsolatot a tenger felöl váró illegális szervezettel. Itt több új harcos is kapcsolódott az expedícióhoz, amely az eredeti tervhez csak december 23-án láthatott hozzá: felmenni a Sierra Maest- , rába, elindítani a forradalmi háborút. Fontos eleme e napoknak az is, hogy a csapat elküldte Faustino Pérezt Havannába, hogy a Július 26-a Mozgalom hazai vezetőit tájékoztassa a történtekről, hogy újjászervezzék az illegális szervezet fegyveres harcot segítő polgári és katonai szervezetét. A tűzkeresztséget a kis csapat számára — menetben a Sierra Maestra felé — La Plata helysége jelentette, ahol megtámadták a helyőrséget. A siker a fegyvertár erősítésén túl jelezte azt is, hogy a kicsiny csapattá zsugorodó expedíció forradalmi szelleme erős volt... S mögöttük állt egy széles és jól szervezett illegális hálózat, melyet a Július 26-a Mozgalom irányított. A forradalmi pártot szövetséges politikai erők széles frontja támogatta. A „gerillagóc" csak így maradhatott fenn, s lehetett a felszabadító háború elindítója. Szemben velük Batista hads'eregének körülbelül 50 ezer katonája, 29 hadihajóból álló flottája, 72 bombázóból és vadászgépből álló légiereje állt. A két évig tartó háború elkezdődött. Befejezését Ernesto Che Guevara egységeinek 1959 januári havannai bevonulása jelentette. Anderle Ádám Bagaméry László Fütty azéjszakában... 17. Sanyika 13 éves srác. Mindennap már hajnali 3-kor kirámolja a kamionparkoló kukáit. Reggel 5 órakor kéri az első adag meleg vizet a benzinkutasoktól a tíz literes műanyag kannába. Egy műszak alatt legalább ötször fordul. A kamionosoktól kap cigarettát, dobozos sort, rágógumit, összegyűjti, aztán eladja a kútnál. Ebből tartja el alkoholista apját. Karikás, kialvatlan szemekkel érkezik most is a kúthoz. — Mi van, Sanyika, hoztál valamit? — Van néhány doboz söröm, mindjárt áthozom. De víz is kéne... — Keresett a faterod ... — Holt matyi volt tegnap is! — Azt üzente, hogy estére kijön, mert dohány kell neki. — A vén tetű! Ma is fél 3-kor kizavart az ágyból, aztán ledöglött a helyemre. Mit csináljak? Ez van... Az apját nem válogathatja meg az ember. De, remélem, egyszer meggyullad benne a pálinka! Mindjárt hozom a sört... — és elindult a kanna vízzel a parkoló felé. Az út túloldalán, amikor másodszor állt v meg pihenni, előhalászott egy cigarettát a zsebéből, és rágyújtott... Sada és Dzsozé már a szálló drinkbárjában megszokott törzsasztaluknál kortyolgatta a whiskyt, amikor befutott Karló és Giulió. — Mázlitok van, egy perc múlva — nézett az órájára Sada. — A kört Zsoci fizeti, mini. mindig — állapította meg Giulió, amikor a fiú lihegve megérkezett. — Nálam két perc múlva három — próbálkozott menteni a helyzetet. — Nem baj. A kör a tiéd! Egyszerre koccintásra emelték a poharukat, aztán Giulió belekezdett mondókájába: — Gáz van! Egy bennfentes szólt, hogy ránkálltak. Tehát átprogramozzuk magunkat. Semmi pánik! Holnaptól lecserélitek a kocsikat. A sárga ezerötöst passzold el, Dzsozé, mielőbb. Beszéljetek néhány éhenkórásszal, vállalnak-e maszek fuvarozást? A lányokat ezután idegenek szállítják, érthető? — Mi lesz a kocsmárosokkal? Lejárt a határidő! — szólalt meg Karló. — Erről akartam beszélni — vette vissza a szót Giulió. — Dzsozé, holnap meglátogatod Dezsőt. Már két napot csúszik a dohánnyal. Karló megiszol egy sört a Jatatában, azután elkéred Dollytól a szokásos negyvenezret, Sada lesz Brigivel és Karolával a placcon. A Wartburggal mentek, oké? Zsoci, te elintézed a sörösöket. Egy harmincast adsz minden láda után... — Mi van, ha Dezső nem viritja a harminc rongyot? — Közlöd vele, hogy kifújt a sörszállítás! — Az jó! A pálinkájában úgyis lábat moshat. . . Miután megbeszélték a teendőket, Zsoci fizetett, aztán taxit rendeltek, és a társaság elindult Szösziék albérleti lakásába ... Szöszi és Klári elválaszthatatlan barátnők. Fölváltva jártak egy taxissal. Amikor megismerték, csak Giuliónak fuvarozott. Mindig pontosan érkezett a City elé, és ilyenkor a főnökkel három vagy négy ember útrakelt. Később kezdtek suttogni arról, hogy a „pókertaxiban" hatalmas dohányok cserélnek gazdát. Egy évvel ezelőtt dobták be őket a kamionparkolóba. Ma már 18 ezerért bérel lakást számukra Giulió. — Szia, srácok, hamarabb jöttetek, Szöszi még most fürdik! — Minden rendben, ahogy megbeszéltük? — kérdezte Giulió. — Hát persze. Piák a hűtőben. A teát a martinisüvegbe tettem. És itt vannak a kártyák . . . — Oké, kislány. Szöszi kukkantott ki a fürdőszobából: — Mindjárt kész vagyok! — Siessetek. — Megmossam a hátad? — igy Dzsozé. — Gyere! Giulió leült az asztalhoz, és felbontott egy halom vadonatúj kártyacsomagot. Villámgyorsan válogatta ki a 32 lapot. A bubi, dáma, király, ász lapokat különböző helyeken egy gombostűvel megjelölte. Amikor elkészült a tizedik csomaggal, bekiáltott a fürdőszobába. — Elég a szerelemből, indulás! Az órájára nézett. Tíz perc múlva kell jelentkeznie a taxisnak. Amikor a két lány kilépett a függőfolyosóra, Dzsozé egy ezrest csúsztatott Szöszi markába, benn megcsörrent a telefon. — Itt vagyok a bárban a három madárral. Indulhatunk? — Hogy állnak dohánnyal? — Teli vannak! Az egyik eléggé piás. — Príma. Akkor start! Este 10 óra. Egy fehér Zsiguli indexelt a benzinkúthoz vezető szélső sávban. A kutas letekerte a benzintank sapkáját, s miközben elindította a töltőpisztolyt, beszólt a letekert ablakon. — Az első és második kamionban vannak a lányok! Az úton egy piros Skoda vánszorgott. Ügy tett a vezető, mintha csak a jelzőlámpa zöldjére várna. Aztán egyszercsak visszafordult a parkoló irányába. — Azzal a Skodával ho/.lák őket — mondta a benzinkutas. ki Klári nyitott ajtót a társaságnak (Folytatjuk.) s*