Délmagyarország, 1986. december (76. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-08 / 288. szám

Mese, meskete M

i az egész családdal szeressük az Isaurát — nyilatkozta valaki a tv-ben, és némely alakok nem átallottak ebből sanda következtetésekre jutni. Mondván, hogy addig nincs baj, amíg eme nemes érzület hatja át a tv-nézö dolgozókat, csak megtartsák ezt a jó szokásukat. Mások, az örök aggodalmaskodók persze lamentáltak, vajon, mi történik, ha véget ér az emelkedett érzemények eme sorozata? Nehéz kérdés, de reményeink szerint megtaláljuk mi,a megoldást, esetleg a sorozat folytatását... Különben is, csak a remény kitartson, a többi jön magától, legalábbis cseperészik. Húszas évei végét élő hölgy körbetekint világán, és tárgyszerűen összegez, mondván, nekem már csak a második leosztásból jut férj, de lehet, csak a harmadikból. Mélán bámulok rá, honnan e bölcselemhez benne a lelki erő? Remény szüli a kitartást, hitték eleink, mi is mondjuk magunknak, szemlélve helyzetünk. Kell is a kitartás, jó hírek képében, mert különben hamar elfogy az erő, s kísért a megadás szelleme. Kudarcok, mindig jöhetnek, ám fontosabb az előrevivő megoldás. Hallom, Pistike bőgve masírozott haza, beirkált valamiket a tanító néni az üzenő füzetébe, amit a szülők is megrendülve olvastak, tme: gyermekük nem tud sorakozni, kérem, otthon gyakorolni! Nem először, de igyekszem higgadtan tűnődni a pedagógia métervastag kónyvoszlopainak hasznossága és az élet tiszteletlensége fölött. Olrr.som a büszke híradást: több százmillió ember né/te végig a Csillagok háborúja című szuperfilmet! Azóta nézők vagyunk tán már egymilliárdan is, szerte a világon, akik gyermekszemeket meresztve tapickoltunk csodaországban filmrendezői kalauzolással. Szórakozás, hasznos időtöltés, mákony köznapok ellen, korunk művészete — s ugyan még miket gondoltak nézőik a vetítés után? Értelmes világot áhító korunk igénye a modern mese, megkerülhetetlenül. Hová tűntek szigorú vitáink a krimiről, s maguk az érvcsaták tudós vértezető lovagjai? Pedig milyen jó kis viták dúltak még a közelmúltban is, áru-e a kultúra, s ha igen, miért nem? Kedves hölgy dudorászva sétál képeket nézegetve, mígnem műkedvelő férjura rámordul: képtárban kötelező az áhítat! No, persze, nevelni kell az oldalbordát, csak olykor a véglegesnek hitt szabályok is kétségesek, sőt mulatságosak lesznek. Mondd, merre visz az út — búgja az énekesnő, és karját tárja tanácstalanul... Gyermek vagyok, gyermek lettem újra — divatos szavak. Pedig, hát igen, egyszerre nem lehet új világot is építeni, meg felelőtlen-engedelmes gyermekként igazodni. Amikor meg kell mondani, hogy nekem mi a véleményem, hová tartozom, akkor vége a gyermekkornak. Nem könnyű döntések ezek, de elmulasztásuk emberi méltóságunkat kísérti. Gombár Csaba írja most megjelent könyvében: a demokrácia feltétele az állampolgári felnőtté válás. Erre mondják, hogy Európának ezen a térfelén kevéske hagyománya van a népjognak is. Amiként aligha van ez másként személyes életünkben is. Kényszerkapcsolatok, látszatok álsága, hálók és kötelékek. Persze, ezek is hozzátartoznak mindennapjainkhoz, ki vitatná alakoskodásaink okos szükségletét. Csak némelykor túlságosan jól sikerül a megtévesztés, az álarc hozzánő a bőrhöz. Kortárs szülővel beszélgetek, aki gimnazista gyerekét vitte színházba. A nebulónak feltűnt, milyen ütemesen és hosszasan tapsolunk. Tényleg ennyire tetszett nektek? — kérdezte álmélkodva. Zavart vállvonogatásra következett a lesújtó ítélet, még ilyenkor sem vagytok őszinték! Kétségtelen túlzás, mely a fiatalság egyik tünete, de azért lenne min elgondolkodni felnőttként is. Alkalmasint túlságosan beletanulunk a lelkesedésbe, némelykor meg a kesergésbe. Bizonyosan a körülmények nyomására, de erős vonzalom él bennünk az elképzeltet elhinni, az óhajtásokat valóságnak venni. Mi tagadás, ez sajna, nem csupán egyes semmirekellők jellemzője, olykor tekintélyes fórumokon is ilyet tapasztalni. Persze, az ember általában el sem hinné, de néha legmerészebb álmaink is megvalósulhatnak. Kollégisták éjjeli torta-túra feladata volt: vételezz egy villamost, ide a koli elejbe! A feladatot percek alatt megoldották, mindenki boldog. Bezzeg napvilágnál más a helyzet. Ám az éjszaka a mesék évadja. Igaz, csak azután jön majd az ébredés, s az kínos némelykor. Böngészem az Orvos válaszol rovatot, és megint csak hitetlenül meregetem a szemem, hiszen hogyan nőtt fel ez a sok kiskorú? Például az a fiatal házaspár, akik a közösen elköltött videó vérforraló képsorai nyomán átmentek utánjátszókba. Sajna, a valóság más mint a mese. a reggeli újvilág sem feledteti az éjszakát, és ami a legfájóbb, erre még a felnőtt doktor bácsik sem tudnak gyógyírt. Gyakran fáradtságos megélni az örömtelen köznapokat, pedig még eröt is kell tartalékolni a holnapi feladathoz. Erre a nehéz kötelességre kellene megtanítania tömegméretekben iskolának és családnak gyermekeinket. S szavalnék tovább boldogan, mint afféle ünneplős elöénekes, ha nem tolakodna elő tiszteletlenül a valóság. A

kiknek tanítani kellene, maguk is tanulók maradtak, s csak ritkásan a jó pap hótig tartó tanulását követve. Fölnőttek persze nemzedékek, szépek, sudárak, olykor szakállasok, és mesékre vágynak. Mint lehet tenni? Meséljünk nekik? Tráser László Városrészek fényben és ellenfényben Kis gondok öt éve Tudták önök. hogy Szeged belvárosa a körtöltésig tart? Legalábbis így álmodták annak idején a városatyák, így tervezte a világvárosi példákból okuló mérnök. Persze pénzből akkor sem került elég, a körtöltésig tervezett feltöltés csak a központban készült el, így Alsóés Felsőváros, Móraváros, Rókus, vagyis a központba kapaszkodó városrészek külvárosként fejlődtek tovább. Közel egy éven át, havonta vissza-visszatérő írásainkban azt szerettük volna bemutatni, hogy ezek a városrészek milyen utat jártak végig a nagy víz óta, milyen gondokkal küzdenek ma. Sorozatunk záró írásában pedig arra keressük a választ — mit kínál számukra a jövő? * A válasz előtt rövidke bevezető: minden általános fejlesztési terv tartalmaz kiemelt programokat, öt évvel ezelőtt a lakásépítés, az általános iskolai tantermek számának növelése, az egészségügyi ellátás fejlesztése állt a középpontban. A VII. ötéves terv országosan a következő feladatokat jelölte meg: lakásépítés, középiskolák, jó ivóvíz. S hogy miért fontos ez? Tóth László, a városi tanács-vb tervosztályának vezetője így magyarázta meg: Szeged az ivóvízellátás rendezésében megelőzte az országot, s így 1990-ig lesz pénz a sajátos városi gondok megoldására. Például a peremkerületek ellátásának javítására is. Emellett olyan kiemelt feladatok sem terhr'ik a város kasszáját, mint például a 60-as években, amikor a sportlétesítmények felépítése vitte el a milliókat, vagy a hetvenes évek elején a 600 millióért épített új közúti híd, később pedig a könyvtárépítés, színházrekonstrukció. Jöhet hát a kis gondok megoldása, amit nem nehéz felfogni a városrészek fejlesztéseként. * Most pedig konkrétabban. 19H6 a kereskedelmi ellátás javításának éve volt. Üj ABC-t kapott Móraváros, Alsóváros, Felsőváros, Rókus. Bár hasonló ' bolti ünnepre egyhamar nem számíthatunk, hamarosan megoldódik Makkosház gondja is, s megkezdődik a régi Rókuson, a Francia utca sarkán egy korszerű bevásárlóközpont építése. Ha már Rókusnál tartunk: ez a városrész alakul legtöbbet a következő években. Folytatódik a lakótelep építése, 20 tantermes középiskola és 16 tantermes általános iskola alapozását kezdik meg. A boltig persze el kell jutni. Ebből ugye kitalálták, hogy most a közlekedés következik. Mégpedig a legfontosabb: tovább épül a harmadik körút, amelyre már felfűztük Felsővárost, Tarjánt. Makkosházat, Űj-Rókust. A következő állomás Móraváros, a Tolbuhin és a Petőfi Sándor sugárút közötti terület. Az út mellett pedig építkezési területeket alakít ki a város. Ha pedig szebb lesz Móraváros, miért ne lehetne szebb Alsóváros is. Itt a legfájóbb városkép az Indóház, tér. Mint arról már részletesebben is irtunk, többütemű fejlesztés eredményeként a városhoz méltó „kaput" emelnek az állomás elé. Kis gondok megoldásáról beszéltem. Akkor lássuk, miket is foglalhatunk össze ezzel a kifejezéssel. Makkosházon elkezdték a Hont Ferenc utcában egy 120 autót befogadó parkoló építését, a Lomnici utcánál pedig, a lakótelep egyhangúságát feloldó zöldterület kialakítására költenek majd. A Budapesti körút és a József Attila sugárút találkozásánál .3 tízemeletes ház építésébe kezdenek, s Tarján is kap új parkolókat. Újszegeden befejeződik a további panelhalmozás — a marostői városrészben a házgyári sorházak helyett családi és kistársasházak épülnek — a tervek szerint 620 család számára, s nem marad új ABC nélkül Észak-Újszeged sem. S mi lesz a Belvárossal? Hát először is: minden szegedi tudja, milyen háború folyik a Nagykörúton kívül lakók meg a város gazdái közt. A vád pedig: túl sokat költenek a Széchenyi tér környékére. Amikor erről folyik a vita. valamit elfelejtünk. A városközpont beruházásai (lásd színház, könyvtár, bolthálózat) az egész városé, míg egy-egy peremkerület új létesítménye csak az ottlakók hétköznapjait szolgálja. Ezért természetes, hogy a város erre a területre ^költi el a legtöbb pénzt. Bár nem szoktam külföldi példákkal dobálózni, most megjegyzem: ez bizony nem szegedi találmány. Es szerintem nem is ez a baj... Hogy akkor mi? Bevallom, most szubjektív leszek. Félek. Attól félek, hogy minden gondoskodás, építkezés, fejlesztés ellenére eltűnnek városrészeink. No, nem a házakra, az utcákra gondolok. „Csupán" a hangulatra, a vasárnapi ebéd utáni trécselésre, a világ nagy bajait elemző vitákra. meg persze az utcasarkon megvívott nagy bunyókra. Mert van nekünk egy nagy sikerünk — a város fele új, összkomfortos otthonokba költözött. Vagy ahogy a múltkor írtam — a fél város már lakótelep. De mennyi közös érzést szül egy panelutca, hány közösséget. barátságot teremt a másfél szoba, szőnyegpadló, tapéta? Ha valaki végigsétál a körtöltésen, biztos eszébe jut — egyformák lettünk. Nem rókusiak, nem felsővárosiak — hanem szegediek. Baj ez? Hadd ne válaszoljak. De arra emlékszem, hogy üvöltöztünk a Dózsa-pálya kerítésén, amikor pályára futottak a fiúk. Mert a Hunyadi tér a miénk volt. S nekem már meg is marad ... Bátyi Zoltán Nagy László kéo'i 76. évfolyam, 288. szám 1Í)S0. december 8., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi-előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!