Délmagyarország, 1986. december (76. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-24 / 302. szám

MAGAZIN tó Szerda, 1986. december 24. Házassági vállalkozó Jönnek a Törökök! Ismerősöm házassági vállalkozó lett. Amikor két árpáié mellett ezt a hirt közölte, majd hátraestem a meglepetéstől a vendéglőben. Sokféle vállalkozóval találkoztam már, kicsivel, naggyal is, volt, aki milliókat keresett, más az egzisztenciáját vitte a vásárba. Ismerősöm 45 éves és már egészséges férfinak látszik. Hátsófali infarktusát régen kiheverte, de ott a vendéglőben furcsán nézhettem rá, mert azonnal védekezett. — Nem csavarodtam be, jól vagyok. Boldog szeretnék lenni — egyszuszra hadarta el mondókáját, élete célját, aztán néma csend telepedett közénk. Én törtem meg a hallgatást. — Boldog vagy, a két gyerekkel, aranyos feleségeddel, szép lakásoddal. Azonkívül ott a kocsi, a nyaraló, ami dukál egy középkorú úrhoz. Nem szólt semmit, kortyolt az italból, tekintete a távolba révedt, szomorúan megjegyezte. — Csak volt, apikám. Aranyos feleségem szerelmes lett egy tíz évvel fiatalabb munkatársába, megszökött vele, elváltunk. A lakást, nyaralót, kocsit eladtuk. Maradt az egészből nekem, pontosabban jutott egy kis másfél szobás otthon. Lányaim eladósorba kerültek, csak karácsony másnapján és húsvét másnapján találkozunk. Két éve nem érdekel sem a pénz, sem a rang, csak... Kifakadását félbeszakítottam: — Ráérsz öregem, tényleg jó neked. — Ne cukkolj — komolyan beszélek. — Ott tartottam, hogy megváltozott a szemléletem. Nem érdekel, csak az a nő, aki jókedvű és kedves. — Nincsenek nagy igényeid — én következtem, szóltam a pincérnek, két söritalt kérek. Ismerősöm feje pedig egyre csak vörösödött, feszitették a lelki folyamatok és várhatóan valami durvasággal akart megsérteni. — Bunkó vagy, te is elmerülsz a hétköznapok pocsolyájában. — Jót tett, hogy nem válaszoltam, gyorsan lehiggadt, majd új nótába kezdett. — Nem éltél te még semmit, nem tudsz a világról semmit. Hát ide figyelj: két évvel ezelőtt adtam fel az első házassághirdetést. Ennyit közöltem: „Kedves és jókedvű lány vagy elvált asszony ismeretségét keresem." Természetesen jeligére vártam a leveleket. Ötször ismételtem meg a hirdetést, mert nem jelentkezett senki. Érted? Senki! Nem fantasztikus? — Nem vették komolyan a szövegedet — próbáltam nyugtatni. — Először én is arra gondoltam, ezért változtattam a hirdetésen: „Jómódú, de érzelmekben is gazdag lány vagy elvált asszony levelét várom." — Megindult a jelentkezésáradat — mondtam sokat sejtve. — Te csak azt hiszed. Két boríték jött. Hamar megismertem a tulajdonosukat is. Az egyik idős özvegyasszony volt, túl a hatvanon. A másik húszéves lány. Szemtelen, agresszív teremtés. Azzal kezdte, csak az az övé, amit rajta látok, de közölte, leveszi a cuccát, ha adok neki aranyat. — Micsoda?! — Először viccesre vettem a figurát, mondtam, van aranyam. De előbb ki kellene operálni az aranyeremet. Azt hittem, szellemesnek találja a szöveget, de kifakadt, ne szórakozzak. Ő csak azért jelentkezett, mert egy jómódú idősebb palit akart kifogni. Azt hitte, aki gazdag nőt keres, annak magának is van mit a tejbe aprítania. Gyorsan elbúcsúztunk egymástól. — Miért nem a munkahelyeden tartottál terepszemlét? — Miért, miért? Nincs ott egy jókedvű és kedves nő. Aki egyedül él, búval bélelt. Másnak meg az otthoni sok gondtól nincs kedve mosolyogni. Különben is, házi nyúlra nem lövünk. — Akkor mit csináltál? — Hetekig meditáltam, pszichológiai könyveket tanulmányoztam, hogyan lehet az említett két jó tulajdonságot előcsalni. — Mire jutottál? — Semmire, elmentem a diszkóba, de ott a tinik kiröhögtek. Vén krapek vagyok, ott kellett rájönnöm a szomorú igazságra. De nem is ez a gond. A férfinak is nehéz ismerkednie, nincs társasága. A családos haverok nem nagyon hívtak. A házmestertől kaptam egy jó tanácsot. Ő mondta, a nők praktikusak, tudja ezt, hiszen ö is nő. Tanácsára ezt adtam fel: „Önálló lakással, üdülővel és kocsival rendelkező középkorú férfi házasság céljából ismeretséget kötne lánnyal vagy elvált aszszonnyal." — Nincs kocsid, se üdülőd — kontráztam. —-Azt mondta a házmesternő, egy kis hazugság nem árt, így majd kiválasztom a megfelelőt. Nem hiszed el, milyen sok levelet kaptam, fél évig volt programom. — Erről mesélj részletesen. — Az üdülő és a kocsi megtette a hatását. Három elvált asszony is azzal kezdte, az első házassága azért ment tönkre, mert egyhangúan múllak a napok. A hétvégén otthon kuksoltak, főztek, mostak, megunták az életüket. Be kellett vallani az igazat, azért az egyiknek azt mondtam, próbáljuk meg üdülő nélkül is. Szimpatikus volt, úgy éreztem, belefér az elképzelésembe. Az első találkozó után megígérte, felhív a munkahelyemen telefonon. Azóta is hív. Jelentkezett még kedvemre való két lány is. Az egyik a harmadik randi után autózni akart. A másik pedig külföldi nyaralásra szeretett volna gépkocsival menni. — És mi lett az álomhölggyel? — Az utolsó hirdetést fél év után megismételtem. Nagyjából az ismert kör válaszolt. Egy-két új nő is akadt, de nekem nem tetszett. — Mert nem volt jókedvű és kedves? — Az egyikkel öt hónapig is együtt éltem, jól indult a kapcsolatunk. Eleinte sokat mosolygott, majd ingerültebb lett, kérte, vegyem el. Én pedig az agresszív természetet ki nem állom. — Mi lesz ezután? — Nem adom fel, várok. Egészen kellemesen telik az idő keresgélés közben. Újra fiatalnak érzem magam. De ha véletlenül összeakadsz egy kedves és jókedvű teremtéssel, akkor hozz össze vele. Késő este volt, amikor az utolsó kortyot is felhörpintettük. Megígértem, ha e sorok után levelet kapok, egy kedvés és jókedvű teremtéstől, azonnal szólok. A levelet becsszóra átadom. HALÁSZ MIKLÓS Most? Kiűzetésük után háromszáz évvel? Akkor fusson, ki merre lát! Aki azonban látja, hogy nagy betűvel kezdtem, ne fusson, maradjon. Tápén jáftunk csak, Török Pista családjánál. Aki színpadon látja, hogyan táncol egymással egy férfi meg egy nő, elneveti magát. Mi lesz itt, ha vége lesz a táncnak? Úgy kapaszkodnak egymásba, mintha tegnap találkoztak volna először, és mindent pótolni akarnának, amit eddig elszalasztottak. Kedves az Ágnes, mosolyog, vidám, talán csicsereg is közben, Pista pedig dörmög rá valamit a bajusza alól. Aki ismeri őket, az tudja csak, férj-feleség már. Máshol ennyi idő alatt elfogy a teljes készlet tányérból, tálból, mert egymás fejéhez vagdossák, ők meg ajnározzák egymást? Itt valami nem stimmel. Vagy nagyon is stimmel. Hajszálra így táncoltak akkor is, amikor még csak jegyben jártak. Mikor is volt? Hét éve házasok. És most is illegeti-billegeti, ide teszi, oda teszi Pista a táncban, Ágnes pedig úgy hagyja és úgy követi, mintha most is menyasszonya lenne. Az is, a tápai színpadon örök menyasszony és örök vőlegény ez a kettő. Hát a valóságban? Együtt tácoltak azelőtt is, párban, de nem itt, hanem egy lakodalomban dőlt el, hogy elveszik egymást. A közös szándéknak ennél kifejezőbb változata talán nem is lehet. Beállított egyszer Pista Ágnesékhez, vele jött az édesanyja is, és megkérte a kezét. Lakodalmat nem tarthattak, mert időközben meghalt a mamája, azóta itt pótolják mindig, az együttesben. Mi történt a hét esztendő alatt? Három fiuk született, minden páratlan évben egy. Jövőre lenne esedékes a negyedik, talán jó is lenne, hátha kislány lenne már, de nem merik vállalni. Ingünk-gatyánk rámegy a háromra is — mondják. A kisebbik Istivel, a legnagyobb gyerekkel épületes beszélgetés zajlott le nemrég. Van egy óvodai jó barátja, de egyedül árválkodik csak a családban. Megkérdezi otthon az anyját, miért nem lehet annak is testvére. Tudod, kisfiam, ha nagyon akarná az anyja is, meg az apja is, akkor talán lehetne. Vág a gyerek esze, mint a borotva, és rávágja: a természetnek nem lehet parancsolni! Ebben az esetben azért lehet, mondja megint szülőanyja. Kicsit gondolkodik rajta a gyerek, ha az anyja mondja, akkor biztosan igaz, és kivágja a rezet: akkor parancsold meg a te természeteteknek, hogy legyen egy lánytestvérünk is. Ahol háromnak jut kenyér, nem marad éhes a negyedik se, így tartotta réPAPP GYÖRGY: REPULES TAKACS TIBOR Vers a világ végén És ez a hely: Cabo da Roca, s itt kezdődik az óceán, és itt ér véget Európa, egyetlen és örök hazám. A vagy ez itt a világ vége, eljutottam én is ide. s lelógatom lábam a mélybe, lelógatom a semmibe. BBT o -J» 'Topis'1 BifcSÁMH PARNAVAL ÁLMOSAN KALMÁR MÁRTON SZOBRAI gen a szegény ember bölcsessége, látszik Ágnesen, talán nem is ellenezné sokáig, ha kislány lehetne, de Pista leinti. Á három gyerek is annyira ritka mostanában, keresnünk kell, ha találni akarunk. Öreg házat vettek nemrég a Tisza partján, a Berettyó utcában, elég drágán. Érdeklődtek mindenhol, a tanácsra is bement az asszony, kaphatnának-e hozzájárulást a két gyerek után — akkor még csak kettő volt, a harmadik legföljebb útnak indult —, de nem kaphattak. Építéshez igen, vevéshez nem. Ha nem lett volna annyira merev az akkori családjogi gyakorlatunk, talán útra készülődne már a kicsi Ágnes is, de akkoriban még a családokon tanultuk csak a differenciálást. Hány kicsi Ágnes árán, senki nem tudhatja. Azóta, úgy hallották, már kaphatnának ők is, de időközben elment a kedvük tőle. Hivatalosan úgy fogaimázzák ezt, hogy csökkent a szülési kedv. Titkos rugók is azt akarták talán, hogy csökkenjen. Alig várjuk most is, hogy lefusson végre a népesedési hullám. Hogy meddig siratjuk majd, azt se lehet megmondani. Központi fűtés van a régi lakban, Pista csinálta mindenhez értő komájával, aki most éppen kertészetben dolgozik. Használt csöveket és hasz»nált radiátorokat kaptak hozzá az üzemből, a kazánt is kéz alatt vették. Tavaly volt az első tél, akkor vizsgázott a szerkezet: jóval olcsóbb, mintha akármi mással fűtenének, és mindenhol meleg van. Igaz, semmi adminisztráció nem telepszik rá. A kisebbik Isti a Fülest bújja, amikor érkezem, a legkisebbik, az Árpád az anyja nyakában lóg, a középső, a Gergő pedig úgy alszik, mint a bunda. Hatalmas csatazaj kerekedik körülötte hamarosan, de kicsit se zavarja. Beindul aztán Isti, olyan lesz, mint a higany. Kisfiam! — ennyi a figyelmeztetés csak. Máskor nyilván ennyi is elég, de a vendég tiszteletére különleges világnap van. A következő intés már így hangzik: elraklak, meglátod! A kisebbik mindenáron az asztalterítőt akarja lecibálni, aztán beéri avval is, hogy a nagyobbik poharat pakolná bele a kisebbikbe, de sehogy nem megy .bele. Fordítva igen, de abban semmi érdekes nincsen. Enged végre az erőszakos ébresztésnek Gergő, és csak lassan jön meg a hangja később is. Isti már Árpádot nyúzza lélegzetelállító fordulatokkal — hol fejjel lefelé cipeli, hol egymásba kapaszkodva bukfenceznek —, és a tökmagemberke szemmel láthatóan élvezi. Benne van még, hogy vele mindig foglalkoznia kell valakinek, kapóra jön tehát bátyja hevessége. Máskor a szenet szokta kipakolni a vödörből, nem győzik néha kimosni a koromból. Angyalarcú a Gergő, mégcsak fölméri az új helyzetet, hogy idegen van náluk, de azért tud ő is meglepetésekkel szolgálni. A nyáron a tetőt javította az apja, amíg lejött-malterért, fölmászott a fia. Amikor már létra se volt, a cserépen mászott tovább. Alig egy arasszal a gerinc előtt foghatták csak meg. Akkor volt kétesztendős. Ki tudja, emlékszik-e rá majd egyáltalán? Gödröt ástak másszor az udvar végében, össze is jött benne legalább hetvencentis víz, és persze hogy beleesett Gergő. Hallották, hogy sir, futva keresték,-de nem látták messziről. A hang vezette nyomra megmentőit. Mi öten vagyunk testvérek, nem volt újság a mostani nyüzsgés, sőt egy kicsit gyerekkoromat is visszahozta. Ahogy azonban Isti hányja a cigánykerekeket, az elámított. Ültünk a szoba közepén, mögöttünk a páros ágy, a szekrénysor fele, de még így is maradt annyi hely, hogy nem kellett félnie, nekimegy valaminek. Hej, ha a mai tervezők eljönnének egy ilyen lakásba, csak méretet venni legalább, és mintát a gyerekek viselkedéséhez, talán meggondolnák magukat. Ezt a három gyereket leültetni, és megparancsolni nekik, hogy jók legyenek, legföljebb rajzolgassanak, egyszerűen lehetetlen. Mindenük a mozgás, néha már csitítani kell őket: fiam, ne bomolj! Fölmásznak az ajtóra, Isti a földről rugaszkodva bukfencezik az ágyon, kádat csinálnak a földön, hasra fekve — ebben már mind a három benne van! — pedig de sokat beszélünk róla, hogy a három gyerek lenne a most már pótolhatatlanul ideális. „Tranzisztoros" kis lakásban elképzelni is nehéz a hármat. Aszalni lehet, nevelni nem. Eltévesztettünk mi itt valamit, de nagyon. Pista azt mondta, semmi pénzért nem jönne be a városba lakni. Udvar nélkül ő maga se tudja elképzelni az életét, hogyan szoríthatná be a gyerekeit? Zsákutca a Berettyó utca, autók se zavarják nyugalmát, ez való nekik. Igaz, rémüldözhetnek néha a szomszédok, hogy jönnek a Törökök, de harag talán nem lesz belőle. Építeni kéne, hangzik el beszélgetés közben. Géemkázik is az apa, hogy többet vihessen haza, de elinti avval, hogy tizenöt éven belül biztosan nem lesz abból semmi. Hatalmas teher nyomhatja vállait, de felesége biztatja azért. Majd elkezdjük, és befejezzük, amikor tudjuk. Ha rajtam múlna, összetrombitálnám az összes rokont, úgy vágnék bele. * Jól ránk esteledett, indulni kéne haza, de a gyerekeknek is mutatni kéne valamit, amit eddig nem láttak még. Magamhoz intem Istit. Állj terpeszbe, hajolj le, dugd át két kezedet a lábaid között, jól fogd meg az én kezemet, és most figyelj! Eláll a lélegzete fordulás közben, mert igen fehér az arca, mire szembe kerül velem. Félre is áll, ott van helyette Gergő. Totyorog egy kicsit, de egyedül hajlik meg, egyedül dugja át a kezét, és kicsit se sápad meg, mire átfordul. Most fogtam igazán törököt. Törökök képében. Kettőt kellene rángatnom már. Segit a papa is, csak a fele jut rám, de így se győzöm sokáig. A kicsi Árpád meg szaladgál kettőnk között, szemén látszik, ő is szeretné, de nem merjük még. Szuszogva köszönök el, úgy, hogy maradjon ez a család ezután is boldog. Igaz, hogy anyukának nemsokára vissza kell mennie dolgozni, de az az élmény, amit gyerekként kaptak, és amit kaphatnak még, talán elég útravaló lesz egy életre. Csak a tetőre ne menjetek, a vizes gödröt is kerüljétek, és mindent, ami kárt tehetne bennetek! Jobb nekünk három egészséges Török kölök, mint ugyanennyi satnya. Jó éjszakát! HORVÁTH DEZSŐ