Délmagyarország, 1986. november (76. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-12 / 266. szám

2 Szerda, 1986. november 12. Kitüntették Castrót 0 Moszkva (MTI) Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára kedden a moszkvai Kremlben átnyújtotta a Lenin-rendet Fidel Castrónak, a Kubai KP KB első titkárának, a Kubai Államtanács és Minisztertanács elnökének. A kubai vezető e kitüntetésben 60. születésnapja alkalmából azokért a kiemelkedő érdemekért részesült, amelyeket a szovjet és a kubai nép közötti lestvéri barátság, mindenirányú együttműködés fejlesztése terén, továbbá a béke és a szocializmus erősítéséhez való jelentós hozzájárulásával szerzett. Thatcher ellenzi a szovjet amerikai megállapodást C I/ondnn (MTI) Margaret Thatcher brit kormányfő nyílt támadást indított egy átfogó szovjet— amerikai rakétaleszerelési megállapodás gondolata ellen. A londoni City polgármesterének hagyományos bankettjén mondott hétfő esti beszédében — négy nappal Reagan elnökkel való Camp David-i találkozója előtt — óva intette amerikai szövetségesét attól, hogy a Szovjetunióval való kapcsolatait „pusztán a fegyverzetkorlátozás alapjára helyezze". „Ez súlyos hiba lenne — hangoztatta Thatcher aszszony —, mert egy egész világ választja el azt, amit ők (a szovjetek) értenek a béke fogalmán, s azt, amit mi értünk azon". Az általános választások jövő tavaszi kiírásának eshetőségéről« folyó lázas találgatásokat a konzervatív kormányfő nem erősítette meg, de nem is cáfolta. Beszédének egész hangneme mindenesetre bőséges ízelítőt adott abból, hogy milyen ideológiai töbetet kiElnöki kiváltságok?" n C Washington (MTI) Semmit sem közöltek ar-' ról a rendkívüli tanácskozásról, amelyet Reagan elnök hívott össze hétfőn a Fehér Házban. Az elnök Shultz külügyminiszterrel, Weinberger hadügyminiszterrel, Meese igazságügy-miniszterrel, Casey hírszerzési főnökkel és Poindexter nemzetbiztonsági tanácsadóval folytatott megbeszélést, hírek szerint arról, milyen helyzetet teremtett Washington számára, hogy napvilágra kerültek az Iránnal kötött titkos megállapodások. Az elnök megtagadta, hogy válaszoljon az újságírók ezzel kapcsolatos kérdéseire. A Fehér Ház szerint „semmiféle törvénysértés" sem történt az ügyben. Mint ismeretes, a fennálló amerikai törvények megtiltják fegyverek szállítását Iránnak, amelyet , „terrorizmust támogató országnak" minősítenek. Most viszont kiderült, hogy Reagan elnök jóváhagyásával, ám a kormányzat más vezetőinek kizárásával létrejött titkos megállapodás alapján mégis sor került fegyverszállításokra. állítólag azért, hogy megnyerjék Teherán támogatását a .Libanonban fogva tartott amerikai túszok szabadon bocsátásához. Az NBC televízió hétfőn értesülést közölt, hogy a fegyvereket és a katonai jelentőségű pótalkatrészeket egy virginiai támaszpontról juttattak el titokban Izraelbe, a továbbítást már Izrael végezte. A Fehér Ház több tisztségviselője, köztük Donald Regan, a politikai apparátus vezetője közölte hétfőn, hogy Reagan elnök nem szándékozik közrernüködpi, ha e kongresszus a későbbiek során vizsgálatot rendelne el az ügyben, s nem teszi lehetővé Poindexter nemzetbiztonsági tanácsadó kihallgatását. Regan arra hivatkozott, hogy vannak különleges „elnöki kiváltságok", és a nemzetbiztonsági ügyek intézése ebbe a kategóriába tartozik, a kongresszus nem jogosult az információk lekérésére. A hétfői rendkívüli tanácskozás után mindössze onnyit tettek közzé a Fehér Házban a megbeszélésekről. Larry Speakes szóvivő azonban hozzáfűzte, hogy a tanácskozáson született döntések „természetesen egyhangúak voltak". Mint az amerikai sajtó jelentette, Shultz külügyminiszter és részben Weinberger hadügyminiszter is korábban ellenezte, hogy Iránnak fegyvereket, vagy katonai jelentőségű pótalkatrészeket adjanak át. Most mindketten részt vettek a Reagan által összehívott rendkívüli', tanácskozáson s az „egyhangú döntésről" szóló Iközlés nyilvánvalóan a belső vitákról megjelent találgatások lefékezésére szolgál. A The Washington Post egyébként azt jelentette, hogy a Fehér Ház végül is engedett a kongresszus vezetői követeléseinek és Reagan nemAz USA és Irán közötti titkos fegyverkereskedelemről zetbiztonsági tanácsadója. Poindexter tengernagy adott számukra bizonyos tájékoztatást. A lap úgy idézi Poindexter nyilatkozatát, hogy „a Fehér Ház rosszul számította ki, kiben bízhat ,meg Iránban", amikor felvette1 a teheráni kormánnyal a titkos kapcsolatot — vagyis a tanácsadó nem a fegyverszállítások tényét tartotta hibásnak, hanem azt, hogy azt iráni részről közhírré tettek. Poindexter állítólag azt mondotta, hogy Washington a teheráni vezetésben talált egyas személyeket, akik „lehetőséget nyújtottak" a megbeszélésekre, de mivel „az egymással vetélkedő iráni tisztségviselők" beszámoltak Róbert McFarlane titkos teheráni útjáról, a fegyverszállítási programot „időlegesen leállították". Washington azonban „továbbra is nyitva akarja tartani a csatornákat" Teherán irányában — mondotta állítólag a nemzetbiztonsági tanácsadó, a kongresszus vezetőinek. Az amerikai sajtó nem csupán azért tartja kínosnak a titkos akció ügyét, mert az ellentétes az Egyesült Államoknak a nyilvánosság számára meghirdetett politikájával. hanem azért is, mert az amerikai „szavahihetőségi válság" újabb botrányos megnyilvánulása. Shultz külügyminiszter például javában arról győzködte meg Washington nyugat-európai szövetségeseit, hogy lépéseket kell tenniük „a terrorizmust támogató országok" ellen — miközben az Egyesült Államok titokban fegyvereket juttatott az egyik — általa önkényesen ebbe a kategóriába sorolt — államnak. A Líbia ellen indított „félrevezetési hadjárat" és a nicaraguai ellenforradalmárok államilag irányított támogatása után ez az újabb leleplezés még inkább csökkenti a hivatalos washingtoni állítások hitelét — állapítja meg számos amerikai kommentár. van adni korteshadjáratának. A hidegháborús retorika szovjetellenes kliséihez folyamodva indokolta meg azt az eltökéltségét, hogy a maga részéről akkor is ragaszkodni fog Nagy-Britannia „független nukleáris elrettentő erejének" fenntartásához, ha netán az Egyesült Államok hajlandó lenne megállapodni a Szovjetunióval valamennyi nukleáris fegyver záros határidőn belüli leszereléséről. Kijelentette, hogy maga is ..látni szeretné a nukleáris fegyverek számának csökkentését", s ezt a lehetőséget a reykjaviki találkozó „kissé közelebb hozta". „Tény azonban — hangoztatta —, hogy a nukleáris fegyverek nemcsak a nukleáris háborút akadályozták meg, hanem negyven éven át Európában a hagyományos háborút is. Védelmünkben ezért támaszkodtunk eddig is, és ezért támaszkodunk ezután is a nukleáris fegyverekre". A City vezető pénzembereiből álló hallgatóságit Thatcher asszony végül arra szólította fel, hogy pártjának a részvénytulajdonosok „népi kapitalizmusát" népszerűsítő kampányát tekintsék „kereszteshadjáratnak". Reagan döntése Nicaragua ellen a szankciók maradnak ft Washington (MTI) A washingtoni kormány úgy döntött, hogy további hat hónapra meghosszabbítja a Nicaragua elleni szankciókat. Erről üzenetben tájékoztatta a kongresszust Ronald Reagan. Az amerikai elnök azzal indokolta a döntést, hogy a kis középamerikai ország úgymond óriási fenyegetést jelent az Egyesült Államok nemzetbiztonságára nézve. Az elnöki üzenet szerint a Managua elleni gazdasági blokádnak, kereskedelmi embargónak az a célja, hogy „békés eszközökkel" érjék el a Nicaragua körüli konfliktus rendezését. Ami az úgynevezett békés eszközöket illeti, elegendő emlékeztetni arra, hogy az amerikai törvényhozás és maga Reagan nemrég hagyta jóvá azt a százmillió dolláros segélyt, amelyet a sandinista rendszert fegyverrel megdönteni kívánó nicaraguai ellenforradalmárok kapnak. Washington először tavaly alkalmazott gazdasági szankciókat Nicaragua ellen. A washingtoni döntés jelentősen korlátozza a két ország közötti kereskedelmet, és azt, hogy nicaraguai hajók, illetve repülőgépek az Egyesült Államok felségvizeire, vagy légterébe lépjenek. Országgyűlési küldöttség Portugáliában 0 Lisszabon (MTI) A Lisszabonban tartózkodó magyar parlamenti küldöttség, amelyet Cservenka Ferencné, az Országgyűlés alelnöke vezet, kedden délelőtt ellátogatott a portugál parlament, a köztársasági gyűlés épületébe. A delegációt Fernando do Amaral, a köztársasági gyűlés elnöke fogadta. A délelőtti program keretében a magyar országgyűlési képviselők találkoztak a portugál parlament különböző politikai pártjaihoz tartozó képviselőkkel. Az országgyűlés alelnöke. Sarlós István elnök szívélyes üdvözletét tolmácsolva, hivatalos látogatásra hívta meg a portügál köztársasági gyűlés elnökét, és egyúttal kezdeményezte, hogy a két ország törvényhozásának bizottságai létesítsenek rendszeres kapcsolatot egymással. ROBBANÁS Keddre virradóra bomba robbant Antwerpenben, a nagy zsinagóga bejáratánál. Személyi sérülés nem történt, de az anyagi kár jelentős. MONGOL MINISZTER BUDAPESTEN Kamara János belügyminiszter meghívására hivatalos, baráti látogatásra kedden hazánkba érkezett Agvándzsancangijn Dzsamszrandzsav altábornagy, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának tagja, a Mongol NépRADIOTEIEX köztársaság közbiztonsági minisztere. JOHN C. WHITEHEAD LATOGATASA Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkár meghívására november 10— 11-én látogatást tett Magyarországon John C. Whitehead, az Egyesült Államok külügyminiszterének első helyettese. Az amerikai politikust fogadta Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Szűrös Mátyás, a KB titkára és Várkonyi Péter külügyminiszter. SZOVJET HAJÓTÜZ Hétfőre virradóra tűz ütött ki a „Türkménia" szovjet utasszállító hajó gépházában. A szerencsétlenség következtében a személyzet két tagja életét vesztette, de sikerült kimenteni a fedélzeten levő 300 kiránduló iskolást. Sz. Simon István Életrajzi töredékek politikai vallomásokkal 2

Ha mélyebben belegondol az ember, ad• dig éppen csak jó tíz esztendő telt el az új vagy megújuló társadalom fölött, ami történelmi mértékkel mérve, alig több a semminél. A természetes politikai ellenség jó része még itt volt, itt lapult; az alakuló hatalmi szövetséget meglehetősen féilábassá tette a parasztpolitika; az őszintén beilleszkedni akarók múltjában fölvakartunk valami „szocdem" vagy „narodnyik" tempót; a szívből elkötelezettek közül pedig szedte a vámot a gyanú, az „éberség", az osztályharc szüntelen élesedésének belülről pusztító rákfenéje. Még tőlem is háromszor kértek önéletrajzot (az előző elveszett vagy valami hasonló trükkel), hogy kikeressék a múltamban (jóllehet, még múltam sem volt) a keresztkérdések alagútjain az ellentmondásokat. A legnagyobb ellentmondás az volt, hogy egy egész délelőttön át két olyan elvtárs faggatott a XX. kongresszushoz való viszonyomról, akik sem akkor, sem azután egy-két évtizeden át sem bizonyították az iránta való fogékonyságukat. Meg voltak elégedve azzal, amit mondtam, de holtuk után sem hiszem el, hogy egyetértettek volna vele. Tudtam a leckét, bizonyosan így referáltak magasabb helyen, máskülönben dehogyis lehettem volna a lap munkatársa. Az ehhez a kongresszushoz való politikai viszony azonban akkor választóvíz volt. Aki nem értette meg és nem tette magáévá — alkalmatlanná vált politikai munkára. Ez az alkalmatlanság elég gyorsan kiderült később magas rangú, hivatásos politikusokról is, mert az a kongresszus tényleg az idő nagy szavait és minősítéseit mondta ki, szinte páratlan erkölcsi bátorsággal. Azóta már tudjuk: nemcsak a műtét sikerült, a „beteg" is fölépült. Hogy a világ miként fogadta, ismeretes. De hogv a kommunisták maguk milyen nehéz és fájdalmas katarzissal eltek át, talán megerdemel, ennyi idő után is, egy belső monológot. Amikor Sztálin meghalt, magam azt gondoltam; minden bizonytalanná vált. Láttam őszintén síró elvtársakat, szörnyű elbizonytalanodásokat, gyászt, lehangoltságot. Kidőlt a szocializmus tartópillére! Még szerencse, hogy legjobb magyar tanítványa velünk van ebben a végzetes órában. S egyszer;sak föltépik a nagy mítosz vásznait, s egy szellemi csontvázat mutatnak föl, amely... Pedig mi rajta nevelkedtünk ... Rebesgettek már súlyos hibákat, sőt bűnöket, de hiszen a szocializmust mindig mocskolták, persze, hogy ugyanazok a sötét erők ... Elméleti, eszmei magyarázat kellett. Nos, lett az is. S ez már mélyebb megértéshez segített. Ámbár volt benne egy nagy gubanc is. Sztálin a lelkekben is lecsúszott a trónról, de még mintha az ő zászlajával kezdődött volna a megújulás is. Közgazdasági értekezései új szellemet is csiholtak. Egyszóval, vadonatúj szelek fújtak a pártban és a mozgalomban. Ám lehet: csak szellőcskék. Mert abban senki sem volt biztos, hogy politikai mélyszántást lehet csinálni olyan emberekkel, akik minduntalan attól félnek, hogy valami terhelőt kifordít az eke. Jól emlékszem: a párttagság fölszabadult, hiszen júliusban nem kevesebbről volt szó, mint hogy sem jobbra, sem balra nem szabad kacsintgatni, az az elhajlás a legveszélyesebb, amelyik éppen erőre kap. Végre programot építettünk, ami elvezethet a kibontakozáshoz. Fölszabadult a szellem, eleven taggyűlések zajlottak, a bíráló szónak becsülete lett. Néha ugyan zavart okozott, hogy az is ügy beszélt dolgainkról, aki addig lapult vagy destruált, akár ha párttaggyűlésen szólna, de ezt ügy is fel lehetett fogni eleinte, hogy alakulóban van a szocializmus ügye körül yalami szélesebb nemzeti egyetértés. Mert nyíltan mocskolni azért még senki sem igen merte azt a történelmi utat, amit tíz esztendő alatt megtettünk. S minthogy napirenden volt a népfrontmozgalom újjászervezése is, a mi normáink szerint bőven belefért a képletbe a megújulást segítő minden indulat. A szocializmus híveként lépett fel mindenki — Lenint idézték, a XX. kongresszus jegyzőkönyvéből olvastak fel, sokan fejből citálták a júliusi KB-ülés határozatát. Annyi minden elkezdődött és új vágányra tért. hogy a szocializmus egyetlen hívének sem lehetlek aggodalmai az eltökéltség felől. Tehát akkor mégis csak jó időben kerültem politikai pályára? Biztattak fölülről: — Csak bátran, nyíltan, határozottan! Az olvasó is elégedett volt: — Kezd érdekes, izgalmas lenni az újság! Beszédesebbek lettek a riportalanyok, nyíltabbak a hivatásos politikusok, „fölszabadultak" olyan témák, amik azelőtt már az érdeklődés szintjén is gyanút támasztottak. Ó, én nagyon élveztem ezt az új helyzetet. Azelőtt, mikor, még mint egyetemista, ha külső munkatársként megbízást kaptam, valahogy így kezdődött a felkészítés: „Elmégy az Alkotmány Tsz-be ... Beszélsz Nagy Sanyi bácsival, az elnökkel ... Q majd elmondja, hogy ... keresel egy traktoristát, aki arról beszél, hogy ,., és kell egy asszony, egy alapitótag, akinek azelőtt nem ir volt földje, de most brigádvezető, a lánya pedig az agráregyetemen tanul..." És, kérem, ne tessék ezen sokáig kacarászni! Nagy Sanyi bácsi tényleg azt mondta, hogy ... a traktoristában sem csalódtam; és igenis, leltem olyan brigádvezető asszonyt, akinek nem volt földje, és most a lánya... Ügy fölkészítettek engem, hogy csak a neveket kellett beírnom az előre elképzelt cikkbe, meg hogy a traktorista arca cserzett, és a brigádvezető asszonyság szeme barna... Hogy friss és életszerű legyen a riport, belekerülhetett még a tegnapelőtti eső, vagy hogy éppen nincsen eső, pedig a szemképződéshez nagyon kellene. De ez elmúlt egy csapásra. Kaptam egy biciklit a kiadótól, és mehettem, amerre akartam. Megkereshettem a guberálókat — nem botránkozott meg senki a témaválasztáson: guberálók a szocializmusban! Írhattam a részegeskedésről — senki nem mondta: nem jellemző az új társadalomra! Ha pontos akarok lenni: egy hónap után senki nem mondott semmit. Sem nekem, sem másnak. Nem mondott, mert mindenki elbizonytalanodott. Azelőtt még szólt a k.-vonal: „Miket irkálnak-firkálnak maguk!?" — innentől kezdve az sem csörrent meg. Pár hete még legalább népnevelő mesékben elhangzott némi bírálat — augusztustól már az sem. Csinált mindenki, amit akart, S megjelent minden. Becsületemre kijelentem; cenzúra alatt nem éltünk, végül is legmegbízhatóbb cenzor maga az elhivatott lelkiismeret volt — de most elkezdődött valami teljes káosz a sajtóéletben, S valami öngerjesztés is, Minél keményebben, minél bátrabban odavágni! Nagy lett a lap „idegenforgalma" is. Külső szerzők kerültek elő. Rehabilitált-munkatársak jöttek közénk, Es az a belső cenzor is egyre több lélekben elszunnyadt. (Folytatjuk.)