Délmagyarország, 1986. november (76. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-12 / 266. szám

Szerda, 1986. november 12. 3 Tejüzem és karbantartás Somogyi Kirolyhé felvételei Naponta érkezik friss tej a Csongrád megyei tejüzembe — s naponta el is kell szállítani a készterméket. Körülbelül 150 ezer liter napi mennyiséget gyűjtenek be. a Tejipari Szállítási Váflalat pedig nyolcvan teherszállító járművel oldja meg a megye ellátását. Első felvételünk a vállalat szerelőműhelyében készült, ahol a járművek karbantar­tásáról gondoskodnak; másodikon az indulásra kész szállít­mányok láthatók Számítógépek a textiliparban A számítástechnika tex­tilipari alkalmazásáról no­vember 12-én és 13-án két­napos műszaki konferenciát rendez a Textilipari Műsza­ki es Tudományos Egyesü­let — jelentették be az egyesület keddi sajtótájé­koztatóján. A szervezők el­mondták, hogy a Duna In­tercontinental Szállóban sor­ra kerülő tanácskozáson 300 szakember cseréli ki tapasz­talatait a számítógépek szö­vő- és ruhaipari alkalmazá­sának lehetőségeiről. Az egyetemek és kutatóin­tézetek képviselői pedig be­számolnak a termelési gya­korlatban felhasználható legújabb kutatási eredmé­nyeikről. , A sajtó képviselőinek Ge­Uji Frigyes, az egyesület elnöke elmondottahazánk­ban a textilipari vállalatok többsége már alkalmazza a számítástechnikát. A válla­latoknál azonban eltérő a számítástechnikai eszközök műszaki színvonala, és a jelenleginél jóval több te­rületen kellene felhasználni a korszerű módszereket. Ez az egyik feltétele annak, hogy a magyar textilipar versenyképes legyen a kül­földi piacokon. A számitó­gépek használata hazánkban a szövő- és textiliparban a légelterjedtebb. Az igazgató és munkaadója Rövid vagy hosszú távú érdekek? Á lakások minőségéről >1 városi NEB véleménye A lakásépítés minőségé­ről, a szavatossági kötele­zettségek teljesítéséről, a lakások átadása előtti és utáni gondokról tárgyalt tegnap, kedden délelőtt Sze­geden a városi neb Kalmár József elnök vezetésével. A vizsgálat célja: annak meg­állapítása, hogy az építő­iparral szemben támasztott követelményeket miként teljesítik, és hogyan tudják az építtetők a minőségi és szavatossági igényeiket ér­vényesíteni. Szegeden a lakások zömét a Délép készíti panelból, mellette még néhány taná­csi és szövetkezeti, valamint magánszervezet is épít. Megállapították: a ház.gyári technológiával készülő la­kások minőségi problémái nem csökkennek. inkább I szaporodnak, a növekvő la- j kásárak mellett is. A la- | kosság — jogosan — jobbat vár, de az ellenkezőjét kap­ja. Az építésben részt vevők (tanács, tervező, beruházó, kivitelező, műszaki ellenőr) munkája lényeges javítást igényel. Az építési hatósághoz be­nyújtott engedélykérelmek fele valamilyen kiegészítés­re szorul. Sokan az előírt 100-as lépték helyett 1:50 arányban küldenek terv­rajzot. Ennek helyesbítése jelentősen hosszabbítja az engedélyezési eljárás idejét. Igaz az is, hogy a hiányos­ságok túlnyomó része for­mai. A tanács építésfelügyelői és minőségellenőrei tevé­kenységüket alapvetően a magánlakás-építés területén fejtik ki. Jelenleg ez elfo­gadható. hiszen az állami vállalatok jobban felkészül­tek, és a beruházók külső ellenőrzése is kielégítő. Akad gond a használatba­vételi engedély kiadásával is Az állami lakásépítések esetében — különösen év végén — a felek érdekei azonosak. Sajnálatosan még mindig a mennyiségi szem­lélet uralkodik. Emiatt for­dulnak elő a sürgős átadá­sok — a vásárlók érdekeit sértve. A hiányiegyzék meg­lehetősen formális. A beru­házó csak arra törekszik, hogy megszerezze kötbére­zésl jogát. A megmaradó hibák és a szavatossági ja­vítások nagy 6zámából le­szűrhető, hogy a műszaki átadások bizonyos mértékig komolytalanok. Hiba és a Lakó bosszúsága. hogy a tömegesen tárolt, gyárilag csomagolt termékekel a ki­vitelezőnek nem áll módjá­ban kicsomagolni, egyen­ként átvenni. Így a gyári hibák csak a beépítés után derülnek ki. Az anyagok útját a köz­ponti raktárakból az első munkahelyig nyomon lehet követni, de a különböző te­rületekre való szállításuk­ról alig akad bizonylat. Előfordul az is, hogy speciá­lis csövek helyett közönsé­ges, a kereskedelemben kapható vezetékeket építe­nek be. Ez is hibaforrás. A neb-vizsgálat megállapította még, hogy a Délépnél az új konyhabútorok, beépített szekrények ütött-kopott áru benyomását keltik. AzAlba­plast ablakok minőségére ugyancsak sok a panasz. Rosszul felvasaltak, a vas­szerkezetek gyengék, a ne­héz ablakszárnyakhoz ké­pest. A rutinszerű munka több kárt okoz, mint hasznot. A napirenden levő perek elle­nére sem fordítanak na­gyobb gondot a lapos tetők­re. A vizsgálat alatt meg­állapították: a tetőszigete­lök szakképzettsége nem megfelelő, gondoskodni kel­lene végre arról, legalább a brigádvezetők legyenek szakképzettek. A. S. Ahol egyidejűleg többféle érdek létezik, ott természe­tes az érdekütközés. Egymást keresztező vonalak esetén jogos igény, hogy a maga­sabb rendű érdek érvénye­süljön. A legutóbbi időkig úgy tűnt, hogy egészében vé­ve meg lehetett felelni en­nek a követelménynek. Ami­kor a vállalat érdeke nyil­vánvalóan sértette a népgaz­daságét, akkor a korábbi modell szerint az igazgató az állam nevében közbelépett. Ha megfeledkezett róla, fi­gyelmeztették rá, hogy ő a kormány, a minisztérium émbere. De néhány hónap­ja megváltozott a helyzet, az igazgatót a vállalati tanács tagjai titkosan választják. Az igazgató tehát a kollektíva embere, érdekkonfliktus esetén a vállalat dolgozóit kell, hogy képviselje. A tulajdonosi-munkálta­tói jogkörök decentralizálá­sa, — a feltételezések szerint — kedvező irányba befolyá­solja a kollektíva és az igaz­gató magatartását. Arra szá­mítottunk, hogy csökken az ütközések, és nő az érdek­harmonizálás esélye. Bizo­nyos jelek azonban, mintha i cáfolnák e feltételezéseket. Érdemes közelebbről szem­ügyre venni, hogy a vállalati tanács milyen követelménye­ket támaszt az igazgatóval szemben. Elosztási szemlélet Az. új testület ugyanis az igazgatót nemcsak megvá­lasztotta, kinevezte, hanem a gazdálkodással kapcsolatos feladatokkal is megbízta. A KSH Gazdaságkutató Inté­zete 50 vállalatnál összesen 600 követelménypontot ele­mezve arra a következtetés­re jutott, hogy a megfogal­mazások elsősorban rövid távú célokat és elosztási szemléletet tükröznek. Egy-egy igazgató számára átlagosan 12 követelményt írtak elő, s köztük mindig szerepel a bérszínvonal-eme­lés, a szociális ellátás felada­ta. Altalános, jelszószerű utalások jelzik viszont a ha­tékonysági, a jövedelmező­ségi tennivalókat. A 600 követelmény közül csupán egy utal a hosszú tá­vú érdekekre. „A keresetek és a felhalmozás helyes ará­nyának kialakításával segít­se elő a jövedelem-termelő­képesség fokozását hosszabb távon." A vállalat helyzeté­nek javítását szinte mindé­Szerződéses üzletek - kereslet és kínálat A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksé­ge keddi ülésén megvitatta a szerződéses üzletekben dol­gozók gazdasági és mozgal­mi munkájának tapasztala­tait, valamint az új vállalat­irányítási rendszer és a munkahelyi demokrácia kapcsolatát. Jelenleg mintegy 12 ezer üzlet és vendéglátó hely mű­ködik szerződéses formában, s részarányuk a forgalomból megközelíti a kilenc száza­lékot. Az itt dolgozók létszá­ma körülbelül 18 ezer. Az elnökség megállapította, hogy a szerződéses üzemelé­si formára való áttérés a korábbi dinamikus fejlődés után az utóbbi időben lelas­sult, különösen a költségek erőteljes növekedése és a mindinkább élénkülő ma­Á tanácsok és a hatósági munka A tanácsok hatósági mun­káját elemezték a képvise­lők az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bi­zottságának keddi tanácsko­zásán. A Minisztertanács Tanácsi Hivatalának illeté­kes elnökhelyettese, Fonyó Gyula egészítette ki az ülé­sen a képviselőknek előze­tesen megküldött elemző munkaanyagot. Rámutatott, hogy a társadalmi, az álla­mi célok megvalósításának és az állami irányításnak, ellenőrzésnek egyik fontos eszköze az államigazgatási szervek — köztük minde­nekelőtt a tanácsok — által végzett hatósági munka. Általában - elismeréssel szóltak a képviselők arról, hogy a tanácsok nehezedő gazdasági feltételek közepet­te is helytállnak, igyekeznek jó kapcsolatot tartani a la­kossággal. Ez nem csak szán­dék kérdése, hanem feltéte­lezi, hogy szűnjenek-meg „a hivatal packázásai" egyfe­lől, másfelől viszont az ál­lampolgárok is maradékta­lanul eleget tegyenek az őket érintő tanácsi döntéseknek. A vitában szót kért Papp Lajos államtitkár, a Minisz­tertanács Tanácsi Hivatalá­nak elnöke is, majd az ülést az elnöklő Antalffy György zárszavával ért véget. gánkereskedelem konkuren­ciája miatt. Nem lanyhult az érdeklődés azok iránt az üzletek iránt, ahol magas jövedelemre lehet számítani, ilyenek elsősorban a presz­szók, az italboltok, a büfék, a zöldség- és gyümölcsüzle­tek, a húsboltok, valamint bizonyos iparcikküzletek. A tapasztalatok szerint a szer­ződéses üzletek többsége vi­szonylag alacsony készletek­kel is jó kínálatot biztosít, korszerű értékesítési mód­szerekkel igyekszik megtar­tani a fogyasztókat, s kü­lönböző szolgáltatásokkal egészíti ki tevékenységét. Sok javítanivaló akad azon­ban az árképzésben, az ár­kialakításban, a szabadáras termékeknél ugyanis a bolt­vezetők igyekeznek a lehető legmagasabb árat elérni, an­nak ellenére, hogy — pél­dául a vendéglátásban — többnyire sikerül olcsóbb beszerzési forrásokat talál­niuk. A KPVDSZ 39 állami és szövetkezeti kereskedelmi vállalat szerződéses üzleté­ben vizsgálta a szakszerve­zet mozgalmi munka hely­zetét. Ennek alapján az el­nökség megállapította, hogy a szervezettség ezeken a területeken az elmúlt öt év­ben jelentősen javult, s a tagok mindinkább igénylik a szakszervezet segítségét. nütt — helyesen — a veze­tés színvonalának érdemi emelésétől várják. Csakhogy e követelmény az ismert té­telek felsorolására szorítko­zik. Érdemüknél nagyobb te­ret kapnak a vezetői stílus, a modor és a magatartás kérdései, többnyire mellőzve a vezetés, a vállalat eredmé­nyességét. A vállalati tanácsok által' meghatározott követelmé­nyek leggyengébb pontja, hogy nem épít eléggé az „itt és most" megragadható helyi sajátosságokra, s nem nyújt megbízható alapot az igazga­tó munkájának teljesít­ményközpontú minősítésé­hez — hosszabb távon. Ügy is fogalmazhatunk, hogy az új vállalatirányítási forma révén a tulajdonosi öntudat és felelősségérzet nem erő­södött megfelelően, színvo­nala jelentősen elmarad a termelőszövetkezeti tagoké­tól. A tsz-tagok ugyanis — magyarázzák egyesek — azért érdekeltebbek üzemük hosszú távú sabilitásában, mert a termelőeszközök köz­vetlen tulajdonosai, és a fa­luban nincs más munkaalka­lom. Ezzel szemben a válla­lati dolgozók bárhol köny­nyen elhelyezkedhetnek, s az új munkahelyen gyakran kedvezőbb feltételek közé is kerülnek. Lehet ebben az ér­velésben részigazság. A lé­nyeg azonban az, hogy a hosszú távú érdekeltség, a tulajdonosi felelősségérzet nem alakulhat ki egycsapás­ra, a vállalati tanácsok lét­rejöttének hatására. Gyámkodás nélkül A változás feltételezi a tu­datformáló politikai munkát, de mindenekelőtt a szemé­lyes tapasztalatokat. Az új, kedvező hatások érvényesü­léséhez kellő idő és türelem szükséges. Nem szabad az új vállalatirányítási fórum öntevékenységét, életerejét túlzott gyámkodással meg­törni, szerepét formálissá tenni. Ezért sem helyesel­hetjük például azt, hogy a páltbizottság, vagy a végre­hajtó bizottság a vállalati tanács napirendjére kerülő témákat előre részleteiben megvitassa, s kötelezze a párttagokat, a pb, vagy a vb állásfoglalásának meg­felelő szavazásra. Az ilyen gyakorlat a kom­munisták súlyától, befolyá­sától függően kétesélyes: Az egyik eset, mikor a vál­lalati tanács, a pb, a vb állásfoglalásának megfele­lően dönt, ez esetben az új fórum működése formális; a másik variáció, amikor a tanács másként dönt, és a kommunisták ' kisebbségi véleményükkel elszigetelőd­nek. Tehát mindkét változat politikailag káros és elkerü­lendő. A pártszervezetek akkor élnek jól irányító hatás­körükkel, ha a részletek helyett elvileg-politikailag foglalnak állást. A kommu­nista tanácstagok számára irányt mutatnak, segítik az eligazodást és az önálló ál­láspont, a döntés kialakítá­sát. Közben nem kötik meg a kezüket, mérlegelhetik, figyelembe vehetik a testü­leti vitában) elhangzott ér­veket, s végül is meggyőző­désük, legjobb belátásuk szerint szavazhatnak. Ellensúlyozhatja-e a párt­szervezet a vállalati tanács rövidlátó beállítottságát? A népgazdasági és a vállalati érdekek ütközése esetén fel­léphet-e az utóbbival szem­ben? A pártszervezetek kétség­telen feladata, felelőssége a párt politikájának, gazda­ságpolitikájának helyi kép­viselete, érvényesülésének elősegítése. Ebből követke­zik, hogy adott esetben, amennyiben elkerülhetetlen, a kollektívával, a gazdasági vezetőkkel szemben is vál­lalja a konfliktusokat. A konfliktusvállaló készség­nek persze vannak politikai tűréshatárai. Torzít a tükör Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a budapesti pártbizottság első titkára erről a Siker című képeslap szeptemberi számában úgy nyilatkozott, hogy „az öntudatos kommu­nista közösségektől sem le­het elvárni, hogy saját par­tikuláris érdekeikkel szem­ben mindig az össztársadal­mi érdekeket képviseljék. Ha a pártszervezet arra kény­szerül, hogy környezetének érdekeit állandóan aláren­delje más érdekeknek, elszi­getelődik, s az is nyilván­való, hogy ott szerkezetbeli, működésbeli probléma van." Ne várja senki, hogy a pártszervezet mondja ki sa­ját vállalatának feloszlatását akkor r.em, ha ez a nép­gazdaság érdeke — nyilat­kozta továbbá a budapesti pártbizottság első titkára. A politikai munka eszközeivel az irányítás gyengeségeit csak bizonyos határig lehet mérsékelni. Azontúl az irá­nyítási módszerek, a sza­bályozási eszközök, a ren­deletek, az előírások meg­változtatása szükséges. A vállalati tanácstagok rövid távú gondolkodása, elosztási beállítottsága nem egysze­rűen szemléletbeli torzulás. A tükör azért torzít, mert maga az érdek deformáló­dott. Olyan kereset- és jöve­óelemszabályozásra van szük­ség, hogy érje meg az egyénnek, a műhelynek, az üzemnek, a vállalat egészé­nek eredményesen, igénye­sen dolgozni, a közösségi vagyont gyarapítani. Hogy tipikussá, uralkodóvá váljék a népgazdasági és a válla­lati érdek harmóniája, ki­vé telessé az ütközése. A ki­vétel már politikailag kezel­hető: jellegétől függően fel­vállalható, illetve korrigál­ható. Kovács József Az Országos Anyag- és Árhivatal közleménye U dohányipari termékek fogyasztói árának emeléséről Az állami költségvetés helyzetének, a vásárlóerő és az árukínálat egyensúlyá­nak javítása érdekében a dohányipari termékek fo­gyasztói árai 1986. novem­ber 12-től átlagosan 18 szá­zalékkal emelkednek. Az áremelkedés differen­ciált. Az átlagnál nagyobb arányú az egészségre foko­zottan káros, i füstszűrő nél­küli termékek árnövekedé­se. A Munkás cigaretta cso­magonkénti ára 20,7 száza­lékkal, 7 forintra, a Kos­suthé 19,4 százalékkal, 8 forintra emelkedik. A füst­szűrős cigaretták csoportjá­nak ára átlagosan 18,4 szá­zalékkal, a Symphonia és a Sopianae ára csomagonként 1,90 forinttal, illetve 2 fo­rinttal nő. Az egészségre kevésbé veszélyes, alacsony kátrány- és nikotintartalmú típusok (Sopianae Lady és Junior, Helikon) áremelke­dése az átlagosnál mérsé­keltebb. A licenc alapján gyártott cigaretták fogyasztói ára csomagonként 4—8 forinttal nő, a 85 mm-es Marlboro ára az eddigi 38 forint he­lyett 44 forint lesz. Az intézkedéssel egyide­jűleg arányosan növekszik az import cigaretták, kisebb mértékben pedig az egyéb dohánytermékek ára. £

Next

/
Thumbnails
Contents