Délmagyarország, 1986. november (76. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-07 / 263. szám

MAGAZIN PőnU'k, 1986. november 7. PÁLYAVÁLASZTÁS — IGÉNY — ALKALMASSÁG — PÁLYAVÁLASZTÁS — IGÉNY — Intézet az Április 4. útján Az Április 4. úiján kék alapon cég-' lábla: a Csongrád Megyei Tanács Pedagógiai Intézete. Egyik munkatársa. Czene László készségcsen állt rendelkezésemre, hogy kérdéseimre választ kapjak. Először a pályaválasztási seuitö osztály létrehozásának megalakulásáról. s annak feladatairól beszélt. Országos körben 1972-ben jöttek létre a pályaválasztási tanácsadó intezetek. Ccliuk akkor és ma is: az általános iskola 7.—8. osztályos gyermekeit, s azok szüleit és pedagógusait segítsék a helyes döntés meghozatalában. Fontos feladat az is, hogy a lehetőségekhez képest, a népgazdaság szükségleteit figyelembe véve, orientálják a hozzájuk fordulókat, szent előtt tartva az adott pályára való alkalmasságukat is. Az alkalmazott módszerek skálája széles. Bő tájékoztatót adnak év közben a szülői értekezleteken. Füzetek, brossúrák garmadája kelti föl a fiatalok figyelmét egy-egy szakma szépségére vagy éppen érdekességére. A ntár jó néhány éve folyó és ez időt tájt megrendezett pályaválasztási hetek alatt a nyitott kapuk az isko•ában, az üzemlátogatások szervezése, mind ezt a célt szolgálja. Sajnos, nem minden esetben és munkahelyen sikerül bemutatni az ott folyó munka szépségét, hisz a csoportosan meglátogatott ii/em felületes ismereteket nyújt, sót, egyes esetekben az ott látottak inkább elriasztják á gyerekeket. . ' Pályaválasztáskor egészségügyi, pszichológiai tanácstfdáWt is végeznek. S/ámfalan Séfben kell Meggyőzni a szülőt, vá'g'V éppen a gyereket: a Választott szakmájára különböző fizikai, bjőfögljfi,; pszichikai szempontok alapjáp jjgfii alkalmas. Az ilyen vi/sgálufok^ u jut az .igény egyre nő. ..'«^ '-'•>,-• Felelősséggel íujj-g dönteni a 1.7—14 éves fiatal? Nagy részük nent, mert a választott szakma felé kacsingatva nem ismerik annak részleteit, követelményeit.. Számit, sőt, döntően befolyásol xsjsaládi háttér, a s/iilői óhaj, vagy akarat, a pedagógusok irányítása. Szakmunkásképzésről lévén szó, a technikai órák száma és minősége sem alkalmas a döntés elősegítéséiül/. Az ÜZenlék és az iskolák kapcsolatai is meglazultak, formálissá váltak. Ma Magyarországon az általános iskolában az intellektuális képzés,van előtérbén és túlsúlyban, így bizony a hátrányos helyzetű gyerekek hahyar lemaradnak a tanulásban. F/vélát szelekció is elkezdődik. Az általános iskola befejezésével ez tovább'(¿irt: u szakmunkásképzőbe történő' felvételnél a divatos vagy magasabb tanulmányi átlagot követelő szakmákban túljelentkezés van. Igy más szakmákra hívják fel figyelmükét, amely tulajdonképpen kényszerv álasztás. A társadalmi, népgazdasági, vállalati érdekek is nehezen egyeztethetők össze. Ezt még tetézhetik a szülök, a családok vágyai, irreális elgondolásai. Igyekeznek a lehető legoptimálisabb megoldást választani úgy, hogy az egyéni érdek, érdeklődés, alkalmasság minél inkább összhangban legyen a társadalmi érdekekkel. Pályaválasztási tájékoztatójuk, amit minden második évben kiadnak, minden érdeklődő kezébe eljut. Ebben a nappali tagozatos középfokú iskolák továbbtanulási lehetőségeinek teljes listája is szerepel. Nagyüzemek színes prospektusai csábítják a még tanácstalanokat. És a legfontosabb? A szülőknek, az iskolai teljesítményeken túl, meg kell ismerniük gyermekeik képességeit, egészségi, fizikai, szellemi erőnlétét. Egy pálya gyakorlásának sikeressége feltétele, de nem biztositéka —nz alkalmasságSzakmunkásképzés és pályaválasztás. Mennyi ellentmondás feszül e két fogalomban? A társadalmi igények, a kereslet és az érdeklődés, a jelentkezők száma közölt. A képzés és a gyakorlat igényrendszere közöli? Ezekből kisérlnnk incg néhányat korbejárni összeállításunkban. Cukrász vagy autószerelő? Iskola a gyárban Az arra járók nem sokan tudhatják, hogy a város peremén, a várost védő körgát előtt néhány száz méterre, a Szegedi Textilművek gyárépülete tiszta, korszerű szakmunkásképző intézetet rejt. A szánta 640. A fiatal igazgatót arra kértem beszélgessünk az iskoláról a gyerekekről, a szakmáról, az itt folyó nevelő, oktató munkáról. — Az idén 190 tanulónk van. Négy szakmát tanulnak meg a.gyerekek három év alatt. így fonó, szövő, kötő és kötőipari konfekció szakmát. Az elméleti oktatás, a közismereti largyak a/ iskolaban. a gyakorlat luioin liazissall,ilatii;iL It.it ntunkaheiyen. Ezek a vállalatok a restilniüvek. a KSZV és a fonalfeldolgozó Vállalat. — A csarnokokba bekukkantva a sujút nyári diákmunkáimra.emlékezve jutott eszembe, könnyű-e. a könnyűiparhoz tartozó textiles munka. Ezt a szakmát ősidők óta tipikusan nőiesnek tudjuk. — Szép, de teljes embert kívánó szakma ez. A hatalmas csarnokokban napi 24 órában folyamatosan csattognak a gépek, s a levegő sem olyan mint az erdőkben, rermés/elesen a technika fejlődésével és. az egyre korszerűsödő gépekkel könnyebb lesz. — Sem tartozik a dl valós szakmák közé a textiles. Mi vezérli errefelé az ide jelentkező 14—15 éves lányokat, srácokat. — Őszintén szólva egyrészt a kényszer, hisz más pályára „nem fért be", vagy az elbocsátó iskola és a család sem javasolta időben a számukra megfelelő szakmát. Másrészt azok, akik iskolai tanulmányaik miatt nent is mehetnének olyan szakmába, ami biztos alapokon nyugvó matematikai, kémiai, fizikai ismereteket feltételez. —— Tudomásom szerint a megyében egy sincs, de az országban sem találunk ötnél loljl) olyan szakmunkásképző iskolát, aliol az üzem és az iskola szerves egységei képez, különösen úgy, hogy a. tanulok míg eljutnak tantermnkig, .szinte minden nap keresztül mennek leendő munkahely tikon. Jelent ez valami pluszt? —,, Igen. Elsősorban azt,, hogy a fiatalok látják, tapasztalják, „érzik a gyar levegőjét". I / az okjfltÓHieye)ő nuityká.biiu is hasznos lehet, IjVtgy az,egységes s/enjléleU'-s elyatás erősödjön az.iskola és .az üzenj ko. zott. ,.;. • ,'.* h , j..., . T A pedagógiáról., u nevelésről, azok lalasról be.sz.élj. ¡ilyen tupusztujaüii vaunak,, jjogyan, sikerül ezt megvalósítani? .... — F.z a feladat sokrétű. A szakmát „kitanító" gyárnak érdeke, hogy minél hamarább, minél jobban megtanulja a hozzánk járó fiatal a szakma fogásait.Cél, hogy végezve, a régi szakmunkások színvonalán Utdjon termelni. Ezt a feladatot viszont nem leltet és nent szabad végrehajtani anélkül, hogy az esetleges általános műveltség lemaradásait, hiányait ne pótoljuk. — Mit Ígér, mit tud adni az iskola és a gyár leendő szakmunkástanulóknak? Az iskola lehetősége az általános és szakműveltség megszerzésének biztosítása. A vállalat kollégiumi ellátást, étkezést, társadalmi és tanulmányi ösztöndijat ad. Együtt, közösen egy nagy múltú és szép jövőjű szakmát, amely biztos kenyér lehet számukra. Egyre többen és többet foglalkozunk a továbbtanulás, u pályaválasztás, a szakmunkásképzés helyzetével. A témakör fontosságának gazdasági, politikai hátterét mindenki tudja vagy ér/i. Érzi a pályaválasztó, érzi az adott vállalat, a felvevő kibocsátó iskola, nent utolsósorban a gyermekeiket szárnyukra boesájló szülök. A 14 éves fiatalemberek további élete függ egy jól vagy rosszul választott szakmától, eldöntheti sorsuk alakulását. A gyerekek anyagi, erkölcsi, társaduimi normáit formálja, alakítja az egyik legkritikusabb korszakában a szakmunkásképző intézet és az adott vállalat. Kezdjük a családnál! Össze tud-; nánk-c számolni, hányszor hangzik el az intő, sőt, fenyegető mondat egy-egy elbliccelt nap után, egy rossz jegyet hazavivő nebuló okításakor: „Tanulj fiam, mert különben elmehetsz dolgozni! Tehát olyan borzalmas dolog ma becsülettel dolgozni? Vagy a munka ebben az értelemben csak a fizikai, az öntő, esztergályos, lakatos, kőműves szakmákra vonatkozik. Az egyáltalán nem túlbecsült, túlértékelt, keveset kereső értelmiségi pályáknak otthon (és nent a társadalomban), mégis nagyobb az ázsiója? Vagy a munkakultúránk jelenlegi állapota ösztönzi a szülőket arra, hogy munkával fenyegessék gyengén tanuló gyermekeiket. Vagy a családban a szülők sopániodásai sarkallják a gyermekeket arra, hogy az úgynevezett divatos, borravalós vagy fehérköpenyes szakmák felé kacsintgassanak. vagy egy lángossülőről álmodjanak szépeket? Kérdőjel görbül akkor is, amikor szakmai dinasztiákat keresünk, s nent találunk, csak keveset. /I.: iskola. Nyolc év szánva a betúvejés, olvasás, számolás, az általános (mint az iskolatípus nevében is szerepel) műveltség, a biztos alapokon nyugvó tudás megszerzésére. De esak e/t kell megtanítani? Nemcsak érdemjegyekkel kell mérni a tanulót. Mert közben fel kell fedeztetni velük a munka szépségét. Úgy áh'áíábah és konkrétan a munkát. ístfriin beszélünk manapság áz úgyneve/eü elitképzésről, Olyan középiskolákról, ahová bejutni dicsőség, rang. S a többi gyermek, akikről hamar kiderül, hogy nem lesz korunk valamely tudományos területén Szent-Györgyi Albert vagy Einstein. Ok majd kényszerből választanak szakmát? Tudom, hogy a szakmunkásképző intézetekbe jelentkezők fele nem is u/i a szakmát tanulja ki, amelyhez tehetsége, vagy kedve lenne. Jónéhány szülő, és pedagógus, nem ves/i észre, hogy értékes emberkék, kiváló kézügyességú szakmunkások lehetnének ők is. Egy leltétellel, időben és megfelelően terelgetve őket, biztatva, bizonyítva, hogy adott képességük alapján fontos fogaskerekei lesznek társadalmunknak. Hát nem gyönyörű érzés megcsodálni a szakmunkáskéz ügyességét dicsérő bádogos, kovácsoltvas-, ácsmunkákat a be nem Szakmunkástanulók alapismereteinek felmérési lapjaiból. Kérdés: Mi a munka? I. „Én szeretek dolgozni. A munka amit el kell végezni. Munkahelyen el kell végezni ami a beosztás. Például: szövés, kötés, cipőfelsőrész-készítő. Otthoni munka: takarítás." 2. „Szeretek dolgozni. Dolgozni kell, nem lustálkodni. Aki nem dolgozik és lustálkodik. az kevesebb fizetést kap." T „A munka az ember megélhetősége, ha munka nem lenne, akkor senki nem tudna megélni. En szeretek dolgozni vagyis dolgozni nem szeretni kell, hanem csinálni." Kérdés volt a világrészek felsorolása is. Válaszok: I. „Amerika, Európa, Atlantisz, Ázsia." 2. „Antarktisz, olaszország, Oroszország, Törökország, Bulgária, Magyarország." 3. „Föld, Hold, napfény, bolygók." Mire lanit, miért tanulunk történelmet? — volt a következő kérdés. 1. „Azért tanulunk' történélKérdések és feleletek met, mert jó a/t tudni, hogy mi történtek ezelőtt. Megtanulni, hogy hogyan fejlődött régen a világ." 2. „A/ért tamilunk történelmet, hogy tudjuk meg. hogy régen és most mi van az életben." .7. „A múlt megismerésére a régi idők szokására, életmódjára. Mi is tudjuk a régi emberek szenvedéseit. És hogy legyen, fogalmunk a történelemhez." 4. „Hogy okosabbak legyünk és ha valaki az utcán is kérdez valamit, akkor mink nem tudunk rá válaszolni és azokat meg ne vágják, hogy ezeket nem. tanították a történelemre." Még egy kérdés: Milyen társadalmi rendszerben élünk? I. „Szocialista társadalmi rendszerben élünk." 2. „Szocializmus." 3. „Legújabb kor". Sorold fel a társadalmi rendszereket! I. „Ősközösség, rabszolgaság, feudalizmus, kapitalizmus, újkor, legújabbkor, szocializmus." 3. „Őskör, ókor, középkor, legújabbkor." Munkavédelmi órán felteit kérdésekre adott válaszok közül néhány. Kérdés: Mit jelent a gazdaságosság? „Azt a jövedelmet fejezi ki, hogy a legkisebb eredményt érjük el." Mit tennél, ha kigyulladna a munkagéped? „Oltógázzal azért, mert ha vízzel oltanám, akkor a víz az olaj alá kerülve most kicsi a súlya és tovább ég, de igy nem." Az egészségvédelem célja: „Az egészségre nem ártalmas, a dolgozók munkaképességének csökkentése és a munkavédelmi eszközök betartása." „Olyan környezeti hatás, amely az egyszeri emberré válás hosszabb végzés során következik be." ázó tetőket? Nap mint nap nekünk, felnőtteknek kell, kellene bizonyítani otthon, iskolában, munkahelyen, utcán, villamoson egyaránt. A szakmunkásképző iskolákban. Három év. Itt is kérdések kérdésre. A jelentkezők általános iskolai végbizonyítványának érdemjegyei a közepes átlagot megütik. De nem kevés azok száma, akiknek gondjuk van az Írással, olvasással is. A szakmai-elméleti tankönyvek szépek és jók, mondják a szakemberek. Olyannyira, hogy még a műszaki egyetemisták is használhatják (vagy használják is). Hát jó az a könyv? Meghökkentöck azok az esetek, amikor szakmai gyakorlatból a négyes, ötöst megérdemlő tanulók az elméleti tankönyvek anyagából a szakmai-elméleti vizsgán megbuknak. Egy tanévben a 33 hétből fele elmélet, fele gyakorlat. Az elméleti tantárgyakon belül 40 százalék szakmai elmélet, 60 százalék közismereti tárgy. Sok vagy kevés? Megfelelő lenne ha... Ha az elméleti és gyakorlati oktatás minden percet kihasználhatnák az oktatók, nevelők, tanulók egyaránt. Kihasználják, ki tudják használni? Vagy talán nem egyedi az, hogy egy autószereléssel foglalkozó üzemben a szakmunkástanulókkal gyakorlat címen gereblyevasat gyártanak? Akkor már nem csodálkozom azon a jeleni kezesi., lapon sem, amelyet a pályaválasztó fiatal úgy töltött ki — élve a másödik szakma megjelölésének lehetőségével —, hogy I. autószerelő, 2. cukrász. 1 s akkor még a gyermeki fantázia nem is gondolt a gereblyekészilés lehetőségére. Oldásként kél jó példát, hisz nem a szakmunkásképzés ellen, hanem érte szólok. Az egyik közlekedési vállalat szakoktatói irányításával tanulókra bízta egy egész szerelvény felújítását! És sikerült.' A másik: egy szakmunkástanuló intézetünk igazgatója büszkén vezet végig intézményében minden arra járó érdeklődőt, hogy a gyerekek építették löl az iskola új tantermeit, tornatermét, tanműhelyét és milyen jól! Tehát az értgliiies szerv e/és, feladatmeghatározás., a szakmának megfelelő gyakoroltatás már ilyen röv id távon is meghozhatja gyümölcsét. Vállalatok, üzemek és leendő szakmunkásul. Manapság üzeme válogatja, melyik a fontosabb, hosszútávra kitanítani fiatal munkásait konvertálható szakmákra, vagy speciális munkaleiadatok elvégzésére képessé tenni őket. A kérdés eldöntése nem az én feladatom, de egyvalami biztos. Az a szakmunkástanuló, aki két évig egy munkacsoportban, netán brigádban esak a vakolást gyakorolta, nem lesz kőműves szakmunkás, csak vakolásra betanított munkás. Ezért nem érdemes „kitaníttatni". A példában szereplő fiatalnak még a vizsgán sem voli szerencséje. Tételként, a hagyományos, kisméretű téglafalazást húzta és azóta tudomásom szerint Kőműves Kelemen a neve. Természetes és számomra is érthető, hogy a vállalatok érdeke azt kívánja, minél hamarább, minél jobb teljesítményt nyújtó szakmunkásként kapcsolódjon be a frissen végzett. No de ilyen áron? Érdekességként említem meg, hogy tavaly 40 nagyvállalatot kérdeztek meg, vállalnák-e az iskolafenntartást, minden ódiumával együtt. A vállalkozók száma megdöbbentett, mert még 10 százalék sem jött össze. Miért? Nem örülnek a brigádok sem az „új fiúknak". A normát teljesíteniük kell. Anyagi kérdés? Igen, az! Egy-két év igencsak kellene, hogy a pályakezdőt átsegítsék azon a küszöbön, vagy résen (hogy ne mondjak szakadékot), ami az iskola és az élet között húzódik. Egyre több cs jó társadalmi, gazdasági példa kellene. A munka, egy szakma, a hivatás szeretetének megtanítása. A vállalatok, brigádmozgalmak gondoskodása, példamutatása. Az általam felvetett kérdésekben — szándékom szerint — bennük rejlik a válasz is. C/.AkO JÁNOS ÖSSZEÁLLÍTÁSA