Délmagyarország, 1986. november (76. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-07 / 263. szám
A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA V l\ ~ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1 ilHi Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 2.20 forint 76. évfolyam, 263. szám 1986. november 7., péntek Schmidt József beszéde Október üzenetei November 7-e alkalmából Díszünnepség Szegeden A nagy októberi szocialista forradalom 69. évfordulója alkalmából az MSZMP Szeged Városi Bizottsága, Szeged Megyei Város- Tanácsa, a Hazafias Népfront Szeged Városi. Bizottsága és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság városi tagcsoportjai tegnap, csütörtökön este, 9 Szegedi Nemzeti Színházban díszünnepséget rendeztek. A megemlékezésen részt vettek városunk dolgozóinak, a társadalmi és tömegszervezeteknek, a fegyveres erőknek és testületeknek a képviselői. Az ünnepi nagygyűlés elnökségében foglalt helyet Szabó Sándor, az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának első titkára; Székely Sándor, a szegedi városi pártbizottság első titkára; Papdi József, a Csongrád Megyei Tanács elnöke; Papp Gyula, Szeged Megyei Városi Tanács elnöke; Alföldi Lajos, az MTA Szegedi Biológiai Kutatóintézetének igazgatója; Barna Sándor, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője; Beslin Anita, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola hallgatója; Bodó Antal, a Tisza—Maros Szög Tsz traktorosa; Bödöné Rózsa Edit országgyűlési képviselő; Csákány Béla, a József Attila Tudományegyetem rektora; Dobor Istvánné. a SZOTE dolgozója: Dudás Imre, a Szocialista Hazáért Érdemérem kitüntetettje; Halász Károly, a MÁV mozdonyvezetője; Csikósné Gelegonya Mária, az Inlak vezetőhelyettese; Huszka Márton nyugdíjas, az MSZMP Szegedi Járási Ideiglenes Intézőbizottságának egykori tagja; Juratovics Aladár országgyűlési képviselő; Kasza Gyuláné, a textilművek munkásnője; Király József, a sándorfalvi községi pártbizottság titkára; Koczkás Ferenc, a munkásőrség megyei parancsnoka; Komócsin Mihály nyugdíjas, az MSZMP Szegedi Ideiglenes Intézőbizottságának egykori tagja; Pajtényi Ferencné pedagógus; Paczuk István nyugdíjas, a Szocialista Magyarországért kitüntetés tulajdonosa; Rigó Imre, a Szegedi Nyomda,alapszervezeti párttitkára; Szeles János, a Magyar Néphadsereg szegedi helyőrségének parancsnoka; Szilárd János, a Szegedi Orvostudományi Egyetem rektora; Tápai István, a Szegedi Öntödei Vállalat munkása; Tóth Tamás, a KISZ Szeged Városi Bizottságának első titkára; Vidácsné Ábrahám Mária, a Szeol-Délép SE világbajnok sportolója; Vörös Istvánné, a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát munkása és az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet fegyveres testületek képviselői. Az ünnepi megemlékezés a magyar és a szovjet himnusszal kezdődött, majd Dobóczky Károlyné, az szmt titkára, a díszünnepség elnöke köszöntötte a résztvevőket. Ezt követően Schmidt József, az MSZMP Szeged Városi Bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet, majd a Szegedi Nemzeti Színház művészei adtak gálaműsort. Tisztelt nézők! Tisztelt rádióhallgatók! Két embepöltőnyi távolságból nézünk vissza arra az eseményre, amelynek minden kihatása egyetlen jelzővel illethető, méltán történelmi. A nagy októberi szocialista forradalom győzelmének 69. évfordulóját ünnepeljük és köszöntjük. Ugyanakkor az ünnep fényében nagyon is hétköznapi gondokat mérlegelünk, ilyen feladatokat veszünk számba október időszerű üzenetének szellemében. A győztes októberi forradalom maga a történelem. November 7. éles határvonalat húzott a megelőző és az azt követő idő közé. A szegényparasztsággal szövetséges orosz munkásosztály — a kommunisták vezetésével — ekkor vitte diadalra a történelem első győztes szocialista forradalmát, rakta le az alapját a szocialista szovjet államnak, indította el a szovjet hatalom diadalmenetét a cári Oroszországban, és nyitott új korszakot a világban a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszakát. Az orosz forradalom a nemzetközi összefogás kiterjesztésének igényével lépett a történelem színpadára, élesztgetve a reményt és a bizakodást az osztályfelszabadulás lehetősége iránt. Elsőként éppen a magyar munkásosztály tett tanúbizonyságot az oroszországi forradalom nemzetközi jellegéről, amikor megteremtette a Magyar Tanácsköztársaságot. A forradalmi eszme dicsőséges magyar kiteljesedését eltaposták az antantcsizmák. A szocializmus utáni vágyat azonban nem ölhették ki a nép lelkéből. A történelem tragikus fordulói, buktatói után úgy alakult a magyar sors, hogy 1944—45-ben a nagy október tüzében kövácsolódolt és edződött szovjet hadsereg szabadította fel hazánkat, hozta el a szabadságot. Október ekként kétszeresen is nagy ünnep a magyar haza, a magyar nép számára. Ügy tűnhet, hogy túlontúl sokszor emlegetem a történelmi szót. Októbernek azonban ez szinte ikerfogalma és irányt mutató tanulsága is egyúttal. A marxizmus—leninizmus eszméinek megalkotói a szocializmussal kapcsolatosan többször és nagy nyomatékkal hangsúlyozták, hogy a forradalom győzelme és beteljesedése között egv egész történelmi korszak ível át. Ennek ellenére sokakban éltek olyan ábrándok, hogy ez a bizonyos történelmi időszak sokkal rövidebb ideig tart, mint az 1917-től napjainkig elmúlt idő. A mi szocialista átalakulásunkkal kapcsolatban is elmondhatjuk ugyanezt. Azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy napjaink társadalmi tudatában is tetten érhető az efféle illúziók okozta türelmetlenség. Nem akarom ezzel tagadni a nagyon is égető, nagyon is valós, nagyon jelentős erőfeszítéseket követelő gazdasági, társadalmi gondjainkat. Csupán arra szeretnék utalni, hogy csak történelmi mércével lehet és szabad mérni, amely a múltat, a jelent, a jövőt józanul és elfogulatlanul veszi számba. Ez a történelmiség október eleven és mindig aktuális üzenete. A mi fejlődésünkkel szükségszerűen vagy indokolatlanul együttjáró gondjaink-bajaink csak ilyen nézöpoontokból közelíthetők meg. Nem sok értelme lenne elismételni az aligha vitatható tényeket. Jól ismeri ezeket az ország népe és vezetése. Nem mintha attól tartanánk, hogy ezek sorra vétele megfakítaná az ünnep fényét. Nem! Azt hiszem, céljaink és feladataink számbavételét, tartalmát, tehát a lényeget illetően nincs számottevő különbség a vezetők és a vezetettek között. Nem annyira a meglevő szint nyugtalanít bennünket, hanem inkább viszonylagos elmaradásunk a reálisan elérhetőtől. Ha van bizonyos társadalmi feszültség, annak itt vannak a gyökerei. Innen kiindulva fogalmazódnak meg a mindennapi teendők. Mind határozottabban rajzolódnak ki, öltenek testet az erre irányuló elhatározásaink. Nevezetesen az, hogy változatlanul kötelező erejűnek tartjuk magunkra nézve a XIII. pártkongresszuson megfogalmazott feladatokat. Megvalósíthatónak tartjuk a VII. ötéves tervben körvonalazott célokat. A mélyponton a tények alapján — úgy véljük — túljutottunk. Nem a megtorpanás feletti meditálás, hanem az előrelépés igénye az erősebb közgondolkodásunkban. A nép, a szocializmus sorsáért érzett felelősség is erre kötelez bennünket. Annak tudatában mondhatjuk ezt, hogy bizonyos, korábban kialakult kedvezőtlen tendenciák még élesebb megvilágításba helyezik gazdasági tevékenységünk gyengeségeit, fogyatékosságait. Ennek ellenére úgy véljük, hogy adva vannak mindazok a társadalmi feltételek, amelyek szükségesek a gazdasági növekedés indokolt mértékű eléréséhez. Igaz, hogy országunk kis ország. A maga szerény, de még javítható teljesítményeivel azonban hozzájárul a szocialista közösség erősítéséhez, a nemzetkön w—dőtéren folytatott együttes és összehangolt politika megvalósításához. .Október üzenete, és öröksége eredeti formájában és nagyságában ilyen vonatkozásában is időszerű. A nagy októberi szocialista forradalom első üzenete a világhoz, a béke, ma is minden haladó ország külpolitikájának főiránya. A szocilizmus világpozíciói szilárdak és megbízhatók. A béke fenntartásáért vívott küzdelmünk eredményes. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVII. kongresszusán elhangzott: „Kialakultak azok az objektív feltételek, amelyek között a kapitalizmus és a szocializmus közti vetélkedés csakis és kizárólag a békés verseny és a békés versengés formáiban folyhat. Számunkra a békés egymás mellett élés az a politikai irányvonal, amelyhez a Szovjetunió ezután is rendületlenül tartani szándékozik magát." E gondolatokat tettek is követik, és a biztonságosabb világ megteremtésének minőségileg új szakaszában vagyunk. Ez a lénveg! Ami viszont egy jottányit sem csökkenti egyeztetett külpolitikai, diplomáciai tevékenységünk fokozásának, erőfeszítéseink növelésének szükségességét. A Magyar Népköztársaság — erejéhez és lehetőségeihez mérten — kiveszi részét 1 Varsói Szerződésben és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában közösen elhatározott feladatok végrehajtásából. Miként eddig, a jövőben is azon leszünk, hogy jól használjuk ki a nemzetközi együttműködésben és munkamegosztásban rejlő lehetőségeket. Politikánkat és tevékenységünket a szocializmusnak azok a közös eszméi és elvei vezérlik, amelyek érlelték és győzelemre vitték a nagy októberi szocialista forradalmat: amelyek az azóta eltelt évtizedekben világrendszerré változtatták, terebélyesitették a szocializmust, és fejlődésében oda vezették a világot, hogy a Szovjetunió, a szocialista közösség ellenére és nélkül nem oldható meg az emberiség egyetlen alapvető problémája sem. Október történelmi tanulságot hordozó szelleméhez, október igazságához állhatatosan ragaszkodunk a szocializmus építésének és a béke oltalmazásának magasztos érdekétől vezéreltetve. Ma is merítünk erőt, bátorítást a megjárt út vitathatatlanul korszakos eredményeiből. Ezért teszünk hitet szövetségesi hűséggel, nemzetközi elkötelezettséggel a magyar nép és nemzet javán munkálkodva, október szülőhazaja, a Szovjetunió mellett a forradalom ünnepének előestéjén. (MTI) „November 7-e nem csupán a Szovjetunió nemzeti ünnepe, a társadalmi haladás hívei szerte a világon adóznak az első győztes szocialista forradalom emlékének" — mondta beszéde bevezető részében a nagygyűlés szónoka. Ezt követően szólt arról, hogy az eltelt közel hét évtized a gyakorlatban bizonyította be, a marxizmus—leninizmus eszméi megvalósíthatók. Igazolta és igazolja, a munkásosztály, szövetségben a parasztsággal és az értelmiséggel, eleget tud tenni történelmi hivatásának, képes alapjaiban megváltoztatni az idejét múlt társadalmi viszonyokat. Máig érvényes tanulság, hogy a korszakalkotó változásokat csak olyan élcsapat vezetheti, amely az elméleti tételeket a konkrét helyzetre tudja alkalmazni, amely képes társadalomalakító céljai számára megnyerni ós megtartani a tömegek bizalmát, cselekvő támogatását. sebb változások következtek be a Szovjetunióban élő népek, nemzetiségek sorsában, mint a megelőző évszázadok folyamán — mutatott rá az alig három emberöltónyi időszak eredményeire a szónok. A szovjet emberekben összefonódott a hazaszeretet és a szocialista rendszerrel való belső azonosulás. Ez a kettős kötődés tette lehetővé, hogy a Szovjetunió fennmaradt az ellenséges környezet ellenére is: ez magyarázza, a szovjet emberek el tudták viselni az intervenció és a polgárháború, (Folytatás a 3. oldalon.) Történelmi mercével mérve, a 69 esztendő igen rövid idő. Viszont ez alatt jelentőNagy László felvételei Az ünnepség résztvevőinek egy csoportja \ J