Délmagyarország, 1986. november (76. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-22 / 275. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 76. évfolyam, 275. szám 1986. november 22., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 2.20 forint A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának határozata A gazdasági munka megjavításának feladatairól és az 1987. évi népgazdasági terv és állami költségvetés irányelveiről A Központi Bizottság november 19—20-i ülésén át­tekintette a népgazdaság helyzetét, a XIII. kongresszus óta végzett gazdasági munka tapasztalatait, és a kong­resszuson elfogadott gazdasági program megvalósítása, a VII. ötéves terv teljesítése érdekében meghatározta a fő tennivalókat. A Központi Bizottság megállapította, hogy a XIII. kongresszuson elfogadott társadalmi-gazdasági program népünk egyetértésével találkozott. Ez kifejeződött az or­szággyűlési és tanácsi választásokon, a szakszervezetek, a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Hazafias Népfront kongresszusain, és más felelős társadalmi fórumokon is. Az Országgyűlés elfogadta a kormány munkaprogramját, a kongresszuson elhatározott gazdasági célokkal és fel­adatokkal összhangban törvénybe iktatta a VII. ötéves tervet. foglalkoztatják és nyugtala­nítják közvéleményünket, az általános követelménye­ket sértő rendellenességek, a helyi visszásságok felhábo­rítják a túlnyomó többséget képviselő becsületesen dol­gozó embereket. A Központi Bizottság el­engedhetetlen és sürgős fel­adatnak tartja a gazdasági fejlődés élénkítésének útjá­ban álló akadályok eltávolí­tását, az irányítás színvona­lának emelését, a munka megjavításához szükséges politikai és társadalmi, szer­vezeti és személyi feltételek megteremtését. I. A kongresszusi határozatok végrehajtása megkezdődött. Tovább fejlődött a szocialis­ta demokrácia, a társadalom életében erősödtek az önkor­mányzati elemek, szélesedett á társadalmi részvétel a dön­tések előkészítésében. Foly­tatódott a gazdaságirányítási rendszer korszerűsítése. Be­fejeződött az áttérés az új vállalatirányítási formákra. Törvény szabályozza a tisz­tességes gazdálkodás normá­it, és a tisztességtelen tevé­kenység tilalmát. Folyamat­ban van a bankrendszer át­alakítása. A Minisztertanács jóvá­hagyta a középtávú tervhez kapcsolódó szerkezetátalakitó és hatékonyságnövelő köz­ponti gazdaságfejlesztési programokat, döntött a szén­bányászat, a vaskohászat, a húsipar, a magas-építőipar helyzetének rendezéséről. El­készültek a vállalatok közép­távú tervei. Számos nagy­üzem, vállalat és szövetkezet kollektívája javítani tudta gazdálkodásának hatékony­ságát, figyelemre méltó kez­deményezéseket indított el a termékszerkezet korszerűsí­tésében, a létszámgazdálko­dásban, a vállalatok közötti együttműködőében. A kongresszus célul tűzte ki, hogy a gazdasági egyen­súlyi viszonyok fenntartása és megszilárdítása mellett a VII. ötéves népgazdasági terv a hatékony és fokozatosan élénkülő gazdasági fejlődés programja legyen, alapozza meg a nemzeti jövedelem nö­vekedését, a műszaki hala­dást, a lakosság életszínvo­nalának érzékelhető emelke­dését, életkörülményeinek ja­vulását. A Központi Bizottság meg­állapította, hogy a gazdasági fejlődés élénkülése 1985— 1986-ban nem következett be, a VII. ötéves terv első évének eredményei nem ki­elégítőek. A kiadások — a nemzetközi fizetési kötele­zettségek, a beruházások, a közkiadások, a személyi jö­vedelmek — meghaladták a bevételeket. Az ország töb­bet fogyasztott, mint ameny­nyit megtermelt. A népgazdaság nem meg­felelő teljesítményében sze­repük van a számunkra ked­vezőtlen nemzetközi körül­ményeknek, az értékesítési lehetőségek szűkülésének. Az elmúlt két évben jelentős exportcikkeink, példáuL a búza. a kukorica, a hús és húskészítmények, a növény­olaj, az alumínium, a kőolaj-' származékok világpiaci árai 35—50 százalékkal csökken­tek. Nehézségeinket fokozta a múlt évi hosszú, kemény tél, és a több éve tartó aszály. Az elmaradásban a rajtunk kívülálló tényezők mellett jelentős szerepe volt saját munkánk gyengeségének, az irányítás fogyatékosságainak. A népgazdasági tervezés, a szabályozás és az intéz­ményrendszer nem biztosí­totta kellő mértékben a kül­ső és belső egyensúlyi vi­szonyok javítását, a gazda­ság élénkítéséhez szükséges új források feltárását. Nem sikerült kielégítő módon összehangolni a népgazdasá­gi és a vállalati érdekeket. Fontos export- és import­gazdálkodási kérdésekben, a piac zavarainak megelőzésé­ben és azok elhárításában késedelemmel történtek meg a döntések. A gazdaságirá­nyítási rendszer elhatározott továbbfejlesztése nem való­sult meg következetesen. Az irányítás fogyatékosságaiért, a végrehajtás és az ellenőr­zés következetlenségeiért fe­lelősség terheli a Központi Bizottság végrehajtó szer­veit és a kormányt. A határozatok végrehajtá­sának szervezése segítése és ellenőrzése nem kielégítő a helyi párt-, állami ós társa­dalmi szerveknél sem. A vállalati és intézményi kol­lektívákban nem vált még általánossá az a szemlélet, amely abból indul ki, hogy első az eredményes mun­ka. Indokolatlanul nagyok az eltérések azonos adottsá­gú vállalatok, szövetkezetek teljesítménye között. Sok vállalat nem hasznosítja megfelelően erőforrásait, s nem a hatékonyság növelé­sével, a költségek csökken­tésével, a munkaerő jobb kihasználásával, hanem költségvetési támogatással, indokolatlan áremelésekkel akarja növelni bevételeit. A hatékony gazdálkodást akadályozza, hogy sem az irányításban, sem a végre­hajtásban nem érvényesítik az alapkövetelményt. hogy a jövedelmek a teljesítmé­nyekkel arányosan alakul­jalak, ellenkezőleg, gyakori az elnéző magatartás a kö­telezettségeiket nem teljesí­tőkkel szemben. Eltűrik, hogy büntetlenül megsértsék a szocialista normákat, a törvényes előírásokat, az ál­lamDolgári és a munkafe­gyelmet. Az ország népgazdaságá­nak gondjai, a rendkívül lássú fejlődés, a kibontako­zás nehézségei erőteljesen A Központi Bizottság a XIII. kongresszus határoza­tában megfogalmazott, a VII. ötéves tervben konkre­tizált gazdaságpolitikai cé­lok elérését tartja a szocia­lista építőmunka legfonto­sabb feladatának. Ezt kell szolgálnia az 1987. évi nép­gazdasági tervnek is. Hang­súlyozza, hogy társadalmi­gazdasági programunk telje­sítéséhez nincs más járható út, mint a munka megjaví­tásával, az erőforrások ész­szerű felhasználásával a gazdasági fejlődés élénkíté­se.­— Társadalmi életünk minden területén, az irányí­tásban és a végrehajtásban egyaránt elengedhetetlen a céltudatos, a követelmények­nek megfelelő, jól szervezett, fegyelmezett munka. — Javítani kell a vállala­tok és a dolgozók érdekelt­ségét a teljesítmény növelé­sében. — Véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy többet használunk fel, mint ameny­nyit megtermelünk. 4 A gazdasági fejlődés élénkítése megkövete­li a termelési szerkezet kor­szerűsítését, a műszaki ha­ladás gyorsítását, a szelek­tív fejlesztés érvényesítését, az anyag- és energiatakaré­kosság fokozását, az export­képesség javítását. Mindezt konkrét gyakorlati intézke­désekkel kell elősegíteni. — Növelni kell a vállala­tok érdekeltségét a gazdasá­gos termelésben, a ráfordítá­sok csökkentésében. Ezt a gazdaságtalan termeléshez nyújtott támogatások csök­kentése révén felszabaduló forrásokból, adókedvezmé­nyekkel, alapjuttatással, ka­mat-visszatérítéssel, kamat­kedvezménnyel és más al­kalmas eszközökkel kell tá­mogatni. Következetesen ösztönözni kell a jövedelme­ző export bővítését, az im­portot helyettesítő megoldá­sokat. Az exportképes ter­melés fejlesztését elősegítő pályázati rendszert a jövő­ben is fenn kell tartani, és egyúttal a technológiai kor­szerűsítés szolgálatába állí­tani. — Programot kell kidol­gozni a veszteségesen és az alacsony hatékonysággal gazdálkodó egységek tevé­kenységének gazdaságossá tételére, a költségvetési tá­mogatás fokozatos leépítésé­re, a gazdaságtalan termelés megszüntetésére. E folya­matban figyelmet kell fordí­tani arra is, hogy nélkülöz­hetetlen termékekből és cik­kekből hiány ne keletkez­zen. A szerkezetváltás nyo­mán felszabaduló munka­erőt a hatékony gazdasági ágazatokban kell foglalkoz­tatni. — A kutatásra és a mű­szaki fejlesztésre fordított eszközöket koncentráltan, hatékonyabban kell felhasz­nálni. Az érdekeltség növe­lésével elő kell segíteni, hogy n kutatási eredmények gyor­sabban hasznosuljanak a termelésben. A műszaki fej­lesztést még inkább a nem­zetközi versenyképesség és a gazdaságosság szolgálatába kell állítani. — Népgazdasági feladata­ink megoldásában támasz­kodni kell a Szovjetunióval, a KGST-tagorsizágokkal folytatott gazdasági együtt­működés lehetőségeinek jobb hasznosítására, a fejlettebb formák *— a kooperáció, a szakosítás, az üzemek közti együttműködés — kibonta­koztatására, közös vállalko­zások és közös vállalatok létrehívására. A fejlett tőkés országok­kal, valamint a fejlődő or­szágokkal törekedni kell a kölcsönösen előnyös kereske­delmi és kooperációs kap­csolatok fejlesztésére, ve­gyes vállalatok alapítására. — Korszerűsíteni kell a külgazdasági tevékenység szervezeti és érdekeltségi rendszerét, a piacfeltáró és a kereskedelemfejlesztő munkát. Az export növelése megköveteli, hogy a vállala­tok bővítsék és javítsák szolgáltatásaikat. A Központi Bízottság az 1987. évi terv és költségvetés legfőbb követel­ményeinek a gazdasági tel­jesítmény és hatékonyság növelését, a külkereskedel­mi és a pénzügyi mérleg javítását, a gazdasági szer­kezet változtatását, a műsza­ki fejlődés gyorsítását, az életkörülmények jobbítását tartja. Az éves terv, a gaz­dasági s;abályozás és az irá­nyítás összpontosítson a gaz­dasági növekedés szelektív élénkítésére. A versenyképes termelés és kivitel erőteljesebb növe­lésével meg kell alapozni a gazdasági és pénzügyi folya­matok jobb összhangját. A költségvetés hiányát minde­nekelőtt a kiadások mérsék­lésével, széles körű takaré­kossági intézkedésekkel kell csökkenteni. Az 1987. évi népgazdasági terv a nemzeti jövedelem legalább 2 százalékos növe­kedését irányozza elő. Az ipari termelés 2,5—3 százalékkal emelkedjen. Meg kell gyorsítani a ver­senyképes termékeket előál­lító ágazatok és vállalatok (Folytatás a 2 oldalon) Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Miniszter­tanács pénteki ülésén meg­vitatta az 1987. évi népgaz­dasági tervjavaslatot és a végrehajtással összefüggő kormányzati tennivalókat, egyidejűleg megtárgyalta a hitelpolitikai irányelveket. A kormány jóváhagyta az 1987. évi állami költségvetés­ről szóló törvény tervezetét és úgy határozott, hogy azt az Országgyűlés elé terjeszti. A Minisztertanács tájékoz­tatót hallgatott meg a nem­zeti parkok létesítésének és fenntartásának tapasztalatai­ról, és módosított egyes ter­mészetvédelemről szóló ren­delkezéseket. (MTI) Csatornázás, szennyvízelvezetés Kilométere 6-8 millió forint Szegeden már 1840 táján is voltak szennyvízelvezető csatornák, s a hálózat azóta is folyamatosan bő­vült. Mégis, csupán a laká­sok 63 százaléka van a há­lózatba bekötve. A legna­gyobb mértékben a belvá­ros és az új lakótelepek, legkevésbé a kertvárosok, a családi házas övezetek a csatornázottak. A még el­látatlan területek minél gyorsabb ütemű csatornázá­sa a korlátozottan rendel­kezésre álló állami és vál­lalati pénzeszközök, vala­mint a lakosság önerejének optimális felhasználásával — nos, e probléma ugyan­csak feladja a leckét a szakembereknek. Az elmúlt csütörtökön a Magyar Hid­rológiai Társaság szegedi területi szervezete felkéré­sére Kováts Gábor, a víz­müvek főmérnöke e kérdés­körről tartott előadást a Technika Házában. .Mondan­dójának összefoglalására kértük őt. — A csatornák hiánya nemcsak jelentős környezet­szennyező tényező, de a normális vízhasználatnak is gátjává válik. — Évente legalább 3,5 millió köbméter szennyvíz szivárog a talajvízbe. A szennyvizek elszikkasztása ma már nem követhető megoldás. A, csatornázás létesítményei sokat fejlőd­tek, különösen a legutóbbi évtizedekben. Az elmúlt esztendők beruházásaként elkészült például mind a szegedi, mind az újszegedi oldalon a főgyűjtő csatorna. Két új szivattyútelep emeli a Tiszába a szenny- és a csapadékvizeket. — A csatornázás a drága közműépítések közé tarto­zik. — Költségei magasak, hi­szen a szegedi talajadottsá­gok miatt és a meglevő köz­művek által kialakított hely­zet következtében egy kilo­méter szennyvízcsatorna költsége 6-8 millió forintnál kezdődik. A legkedvezőbb helyzetben a Móraváros van, e városrész csatornázása társulati beruházás formá­jában rövidesen meg is va­lósulhat. Itt a megépítendő mellékcsatornák a már meg­levő főgyűjtőre közvetlenül ráköthetők. — További városrészek csatornázására is készültek tanulmánytervek? — Alsóváros, Baktó, Pe­tófitelep, Üjszeged, Ságvári­telep és Hattyastelep csa­tornázására is, de ezek csak egymást követően, a pénz­eszközök szüköíéége miatt lftssabb ütemben építhetők meg. Nem bizonyos, hogy az ezredfordulóig minden igény kielégíthető. A jövő fontos beruházása a szennyviztisztitó telep meg­építése iz — Minden szennyvizet ide kell majd terelni, ami azzal is jár, hogy a ma még üzemelő két kisebb szi­vattyútelepet is előbb-utóbb meg kell szüntetni. A min­den tisztítási igényt kielé­gítő tisztítótelep költsége nem lesz alacsony, ezért ezt megelőzően más, , kevéssé beruházásigényes műszaki megoldásokkal is megpró­bálkozunk. A műszaki gyakorlat minden szakem­bere igyekszik olyan megol­dásokat keresni, amelyek a pénzeszközök szűkössége mellett is viszonylagosan megfelelő módon szolgálhat­ják az elérendő célt. Együttműködés a Volkswagennel Hosszú lejáratú keretmeg­állapodást írt alá pénteken Budapesten Tóth László Pál, a Mogürt vezérigazgatója és Horst Münzner, a Volkswa­gen ÁG elnökhelyettese. Az aláírásnál jelen volt Marjai József, a Minisztertanács el­nökhelyettese. Több magyar vállalat már évek óta«' szállít különféle ipari termékeket a Volkswa­gen ÁG-nak. A most megkö­tött keretmegállapodás elő­irányozza a Volkswagen kon­szern magyarországi vásár­lásainak növelését, egyúttal új magyar ipari, mindenek­előtt járműipari termékek szállítását. Fontos eleme a megállapodásnak az egyes termékek, mindenekelőtt járműipari szerelvények gyártásfejlesztésében való együttműködés. Az 1990-ig szóló keretmeg­állapodás szerint az elkövet­kezendő években a magyar szállítások ellenében Volks­wagen személygépkocsikat vásárolunk. A jövő év végéig már 500—1000 Volkswagen személygépkocsi érkezik Ma­gyarországra, bővítve a meg­vásárolható személygépko­csik választékát. A későbbi években a beérkező Volks­wagen személygépkocsik szá­ma növekszik (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents