Délmagyarország, 1986. november (76. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-18 / 271. szám

2 n Kedd, 1986. november 18. ' A Legfelsőbb Tanács ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) lés tervezett növekedése 7,6 százalék. Nyikolaj Talizin hangsúlyozta, hogy a tervben jelentós hangsúllyal szerepelnek a szociális fejlesztés kérdétöbb ágazatban lassan halad az alkalmazkodás az új feladatokhoz, a munka átalakítása, még nem következett be minőségi áttörés. A Szovjetunió 1987. évi állami költségvetési terveKei. A nép életszínvonalának zetét Borisz Goszlyev pénznövelésére fordítják a nem- ügyminiszter terjesztette a zeti jövedelem növekményé- küldöttek elé. Mint mondta, nek mintegy háromnegyedét, a tervezett bevételek 435,5 Előirányozták a bérszínvonal milliárd rubelre, a kiadások emelését. Ennek üteme na- 435,3 milliárd rubelre rúggyobb mértékű lesz, mint nak. A miniszter hangsúamekkorát az ötéves tervben lyozta, hogy a költségvetést előzőleg számba vettek. Nő- leginkább a szociális kiadánek a lakosságnak nyújtott, sok növelése jellemzi, társadalmi alapokból eszkö- Ugyancsak tükröződik benzolt juttatások és kedvezmé- ne a tudományos-műszaki nyek is. haladás meggyorsítására, a Az 1987. évi tervben a szo- társadalmi termelés hatéciális fejlesztés minden ko- konyságának növelésére rábbinál nagyobb hangsúlyt irányuló törekvés, kapott. A terv először szen- A bevételek elsősorban a tel teljes fejezetet e terület- szocialista gazdaság vállanek, s először vizsgálja átfő- latainak befizetéseiből szárgóan a szociális fejlesztés maznak. A kiadások között minden vonatkozását. jelentős összeget fordítanak Ugyancsak előtérbe kerül a szocialista gazdasági ina közfogyasztási cikkek tegráció bővítéséből és elgyártásának fejlesztése, a mélyítéséből, a más orszászolgáltatások körének bőví- gokkal folytatott együttműtése, a lakosság élelmiszer- ködésből adódó feladatok ellátásának javítása. A ko- megoldására — hangoztatta rábbi terveket meghaladó a miniszter. mennyiségben építenek lakásokat: az 1981—85-ös évek átlagához viszonyítva 250 ezer lakással épül több. A jövő évben több mint 880 ezer óvodai és bölcsődei férőhelyet adnak át, az új iskolai férőhelyek száma csaknem 1,3 millió lesz. Átadnak A védelmi kiadások összege 20,2 milliárd rubel, vagyis ezek a kiadások jövőre is ugyanolyan arányban terhelik a költségvetést, mint az. idei évben. Borisz Gosztyev beszámolójában külön is hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió változatlanul a ha73 ezer uj korházi agyat. Az talmas emberi, anyagi és újonnan epulo rendelőimé- pénzügyi ráfordításokat zetek műszakonként. 182 ezer igenylő érteimetlen fegyverbeteget fogadhatnak. kezesi hajsza megfékezéséért A Szovjetunio kulgazdasá- száll síkra. Am amíg fennáll gi kapcsolatainak tervéről a katonai fenyegetés az imszolva Talizin hangsúlyozta, perializmus militarista köhogy azt <» külgazdasági te- rei részéről, a Szovjetunió vekenyseg gyökeres javítását fegyveres erői annyi pénzt celzo, nemregiben elfogadott kapnak, amennyi az ország intezkedesek figyelembevé- megbízható védelmi képestelével dolgozták ki. Bővül ségének fenntartásához szűkes melyül a KGST-tagor- séges — mondta, szagot szocialista gazdasági A b^^oló után integrációja. A kölcsönös kereskedelmi szállítások bővülése mellett fejlődni fognak az együttműködés olyan új formái, mint a közvetlen termelési kapcsolatok, közös vállalatok -létrehozása Bővül a tudományos-műszaki együttműködés, amely lehetővé teszi, hogy az új technika és technológia létrehozásában teljesebben éa ésszerűbben használják fel a szocialista országok lehetőségeit. A Szovjetunió továbbra is gazdasági és műszaki segítséget nyújt -a fejlődő országoknak gazdaságuk erősítéséhez. Az ország a jövőben is kereskedelmi-gazdasági kapcsolatokat tart fenn az iparilag fejlett tőkés országokkal — hangoztatták. Az állami tervbizottság elnöke beszámolójában hangsúlyozta, hogy a külgazdasági tevékenység körében jelentősen bővültek az ágazati minisztériumok, egyesülések és vállalatok jogai. Az idei várható eredményekről szólva Talizin rámutatott, hogy a nyolcvanas években idén lesz a legmagasabb a nemzeti jövedelem és az ipari termelés növekménye. A nemzeti jövedelem már az első tíz hónapban 4,3 százalékkal, az ipari termelés 5,1 százalékkal, a munka termelékenysége pedig 4,8 százalékkal nőtt. Az eredmények mindegyike meghaladja a tervelőirányzatot. Mindazonáltal hozzászólásokkal folytatódott a Legfelsőbb Tanács ülésszaka. távirata Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára táviratban köszöntötte Kaysone Phomvihanét, a Laoszi Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának főtitkárává történt újraválasztása alkalmából. Falkland-viszály Orgentin tárgyalási javaslat Buenos Aires, London (AP) Az argentin kormány hétfőn javasolta a brit kormánynak, hogy kezdjenek átfogó tárgyalásokat a Falkland (Málvin)-szigetek körüli viszály rendezésére. Londonban bejelentették, hogy tanulmányozzák a javaslatot. Buenos Airesben a külügyminisztérium egy magas rangú tisztviselője sajtóértekezleten ismertette az argentin kormány javaslatát. A javaslat átfogó megbeszéléseket indítványoz annak az ENSZ-határozatnak az alapján, amely a szigetek hovatartozásának békés eszközökkel való tisztázását követeli mindkét államtól. A dokumentum szerint Argentína kész hivatalosan is véget vetni a hadiállapotnak a két ország között, amennyiben London megszünteti a szigetek körüli „védelmi övezetet". Negyven évvel ezelőtt államosították a bányákat (Folytatás az 1. oldalról.) les körű szervezömunkával bontakoztatott ki a Kommunista Párt. A bányászok maguk is sok nehézséggel küszködtek, sok helyen víz alatt álltak az aknák, nem volt elég bányafa, és nagyon gyönge lábon állt az élelmezés; de ilyen körülmények között is hősi erőfeszítéseket tettek a széntermelés növelésére, a szénhiány megszüntetésére. Ezt a harcot vívták egyfelől, s ugyanakkor fokozódott a küzdelem a szénbányák államosításáért. — A Magyar Kommunista Párt mar 1944. november szervezet vezetői is képviseletet kaptak. Ilyen bizottságok működtek Ajkán, Kazincbarcikán, Dorogon, Ózdon, Pécsett, Salgótarjánban és más helyeken. — A szénbányák államosításáról szóló törvény előkészítése során sokféle nézet csapott össze. A leghedijasokra, a veteránokra, azokra, akik becsülettel megtettek mindent azért, hogy az ország talpra álljon, legyen mindig elegendő szén, fűtőanyag. — Jól tudjuk valamennyien — mondotta —, hogy az államosítás óta többször is kritikus helyzetbe került vesebb vita akörül folyt, szénbányászatunk, voltak kehogy tulajdonképpen mi is kerüljön államosításra. Az MKP következetes maradt, serű napjaink, heteink, hónapjaink, de mindig kilábaltunk e gondokból. A négy s a bányavállalatok és a bá- évtized során több bán.vásznyaüzemek teljes államosé tását követelte. Sok-sok huzavona ellenére a megindult folyamatot már nem lehetett megállítani, és a bányák 30-án nyilvánosságra hozott államosításának javaslata programjában követelte hogy „állami tulajdonba kell venni a föld méhének kincseit, és azokat az iparvállalatokat, amelyeket a köz érdeke, a nyerészkedés kiküszöbölése érdekében szükségesnek tart: a bányákat, villanytelepeket, kőolajforrásokat, bauxit- és ércbányákat. Ebben a sokoldalú és mind jobban erősödő harcban nagy segítségünkre volt a bányamunkások szakszervezete, annak harcos, bátor vezetősége, az üzemi pártszervezetek, az üzemi bizottságok, amelyek nem egy esetben a tőkés vállalatvezetés tehetetlensége miatt kezükbe vették a bányaüzemek helyreállítását és a termelt« irányítását. — Már 1945 júliusában láttuk, hogy számos helyen spekulációt folytatnak a szénnel, ezért született meg a döntés a szénértékesítés állami irányításáról. Ezzel megszűnt e fontos energiahordozó szabadpiaci értékesítése, és az iparügyi miniszter á szükséglétek alapján döntött az elosztásról. Ezt kívánta akkor az egész ország érdeke. Az MKP javaslatára szénkormánybizottságokat 'hoztak létre, amelyekben a bányászszak1946. május 25-én a Nemzetgyűlés elé került. A nemzetgyűlési vitában a többi párt is belátta, hogy elengedhetetlen a széntermelés állami kezelésbe vétele. A szénbányászat államosításáról szóló törvény elfogadásának fejlődésünkben történelmi jelentősége volt, s ezt az eltelt negyven év is igazolta. — Most, negyven év után is — mondotta — tisztelettel emlékezünk a széncsaták hőseire, az első bányászsztahanovistákra, a Kossuthgeneráció váltotta egymást, és ma már szinte el sem képzelhető az egykori bányászsors. Mindvégig megmaradt azonban: a bányászszolidaritás, a bányászbecsület. Kormányunk legutóbb újabb kedvezményeket adott a magyar szénbányászatnak. Ma is szükség van a bányászokra ugyanúgy, ahogy negyven évvel ezelőtt volt. Most, amikor a bányák államosításának évfordulójáról, a munkáshatalomért vívott harc győztes csatáira emlékezünk, azt kívánom, hogy a magyar bányászat töretlenül fejlődjön tovább, szolgálja még sokáig a magyar ipar, a népgazdaság törekvéseit — fejezte be beszédét Apró Antal. (MTI) 55;!;:::::!;: •• RÁDIÓJELEK MAGYAR GAZDASÁGI HÉT TUNISZBAN Hétfőn Tuniszban megkezdődött a magyar gazdasási hét kiállítási eseménysorozata. A KUBAI LEGFŐBB ÜGYÉSZ LÁTOGATÁSA Elutazott Budapestről az a kubai ügyészi küldöttség. Ochoa, a Kubai Köztársaság legfőbb ügyésze vezetésével Szíjártó Károly legfőbb ügyész meghívására tartózkodott hazánkban. TOT-ÜLÉS A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa hétfőn Szabó István elnökletével ülést tartott. A testület döntött arról, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek V. kongresszusát 1986. deamely Ramón de la Cruz cember 12—13-ra, összehívja. Sz. Simon István Életrajzi töredékek politikai vallomásokkal 7. A Ownerad Megyei Lapkiadó villalat gyakorlattal rendelkező GÉPÍRÓI ÁLLÁST HIRDET, azonnali belépéssel. Jelentkezni lehet a vállalat kiadóhivatalában. Szeged, Tanácsköztársaság u. 10. szám alatt. Fizetés gyakorlati ldötöl függően a kollektív szerződés szerint. Négyen-öten írtuk akkoriban az újságot, mert a szerkesztőség is repeszekre bomlott. Volt, aki más politikai vizekre hajózott, s azokon úgy eltájolódott, hogy vissza sem talált. Másikat magunk tanácsoltunk el a lap partjaitól. De akadt olyan is, aki súlyos lelkiismereti csapdába esett — mondván: ő oly mértékben kompromittálódolt a dogmatizmus éveiben, hogy nem lenne már politikai hitele, s önként vált meg a pályától. De ez a négy-öt ember mindenütt ott volt, ahol valami történt a városban. A dorozsmai traktoristák megkezdték a munkát... Dolgozik a ruhagyár... Megkezdte működését Szegeden az MSZMP ... Ismét járnak a villamosok... A gyufagyárban mindenki dolgozik... — ilyesmi állt a tudósításokban, hogy az emberek lássák: a bénultság oldódik, munkára, kenyérre, rendre van szükség. Felhívásokat fogalmaztunk, nyilatkozatokat kértünk. Visszalapozgatva a sárgult újságlapok „geológiai" rétegeibe, néhány hírt ideillesztek, emlékeztetőül: A Szeged Rádió elfogad üzeneteket továbbítás végett... November 8-án aktívaülést tart az MSZMP ... Dolgozik a tanácsapparátus ... Megkezdődött Szegeden a munkásőrség szervezése ... A posta pénzt, levelet és ajánlott levelet felvesz. . . Rövidítették a kijárási tilalmat... A többség szilárdan kitart a közös gazdálkodás mellett ... A kölcsön visszafizetése nélkül adták ki az 500 forinton aluli zálogcédulákra a téli ruhaneműket... Befejezés előtt a vetés ... Harminchat vagon burgonya érkezett Szegedre ... És szinte mindennap vezércikk! Ezekben magyaráztuk, hogy „Mi forgott kockán?", hogy „Dönteni kell", hogy „Igazat hallottunk", hogy „Holnap is enni kell" ... hogy „A közérdek parancsolja" ... Egyértelmű állásfoglalások, friss, azonnal politikai lelkiismeret-megnyilvánulások a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, az újjáéledő párt és az alakuló fegyveres erő mellett; szenvedélyes kifakadások az ellenforradalom brutalitásai és valódi céljai ellen — egyszersmind tiltakozások a dogmatikus múlt, a törvénysértések, a nemzeti sajátosságok elhervasztása ellen. Mai estemmel már jól fölfogom és megértem, miért támadt nekünk akkor is, később is annyi konfliktusunk saját pártbeli elvtársainkkal is. Az a kis politikai műhely, amely a szerkesztőségben képződött, voltaképpen nem mindig muzsikált összhangban a politikai élet és a fegyveres erők szervezőivel. Mi akkor igen nagy hangsúlyt adtunk az ellenforradalom leleplezése mellett a Rákosi-korszak hibái ébren tartásának is. Utólag bizonyosan úgy jellemezhetem a dolgot: a kívánatosnál is nagyobbat. Abból indultunk ki, hogy a nemzet megnyugvásához nem elegendő az ellenforradalom fegyveres szétzúzása — azt is világosan tudtára kell adni: az a megújulás és megtisztulás, ami október 23. előtt elkezdődött a pártban és a társadalomban, és a legígéretesebben kezdett kibontakozni, nem merült feledésbe. A hétköznapi következtetés azonban a felerősödött és valóban minden politikai állásfoglalásunkban jelen levő „figyelmeztetések" arányaiból olyan színezetet kapott, mintha a dogmatikus gyakorlat visszaállítása lett volna a fő veszély. Ezzel egyszersmind ténylegesen nehezítettük is a határozott rendteremtésre, a hatalmi pozíciók következetes gyakorlására irányuló törekvéseket. Nem beszélek más helyett, a magam akkori tevékenységében keresem ennek a nyomait, Számos cikket írtam az MSZMP alapszervezeteinek megalakulásáról, a párt újjászervezéséről. Leginkább arra biztattam elvtársaimat, hogy adják fel várakozó álláspontjukat, s jöjjenek, nehogy dogmatikus jegyben szülessen újjá pártunk. A várakozókhoz című cikkemben magyarázgattam ezt legszenvedélyesebben. Miért? Mert nagyon sok elvtársammal beszélgettem, vitatkoztam a helyzetről, s én valóban azt tapasztaltam; óvatosságuk, várakozásuk rugója az volt — nem esik-e vissza a párt az előző hibákba? A rendteremtés kemény folyamat volt, érzelgős vacillálással biztosan nem lehetett volna oly gyorsan és hatásosan véghez vinni. A históriai igazolás is azok mellett szól, akik a hatalom visszaszerzésének és stabilizálásának ügyére egyszerűsítették akkor a kérdést — de az én fejembe ez nehezen ment be. Mert egyes emberekben fölfedeztem régi tempókat is, s magamban meggyanúsítottam őket azzal, hogy már megint személyes hatalomra törnek. Amilyen igazságtalan és ostoba stratéga voltam ezzel a logikával — annyira igaz az is, hogy több esetben bekövetkezett ilyesmi. Nem csekély belső küzdelmébe került a pártnak, hogy balról is meg tudja védeni magát. Tessék csak visszagondolni: bizonyos körökben még később is „sikk" volt balra kacsintani, s úgy tenni, mintha tényleg „balosok" mentették volna ki az országot az ellenforradalmi veszedelemből! Mindezzel nem akarok én egyebet mondani, mint hogy nemcsak állampolgárnak, kommunistának sem volt egyszerű azon a harminc év előtti őszön. Utána pedig ismét különös felelősséget jelentett a kommunista meggyőződés, hiszen tévedéseken, hibákon, ismertté vált bűnökön kellett morálisan fölemelkedni; magunkat azoktól szigorúan elhatárolni, hogy fölmutathassuk a szocializmus emberarcát. Ezek a belső és közbülső konfliktusok politikai pályán nem múlnak el a lélekben nyomtalanul. Később igazolást is kereshet hozzá mindenki. De akkor bajt érzek a lélekben, ha valaki odáig jut el: „Lám, én akkor is!... Amikor ti még filozofálgattatok, én már..." Mert erre vissza is lehetne szólni: „Igen, igen, de azok az érzelmi momentumok talán nem lettek a mi társadalmunkban hangsúlyosak?" Miután a párt elvégezte az 1956-ban történtek tudományos elemzését, ezek a homlokráncok elsimultak. Végül is mindenkinek igaza lett, aki a szocializmus mellett köteleste el magát vagy nem szegült ellene. A módszerbeli viták is elcsendesültek, mert polgárjogot nyert az a gyakorlat, hogy a módszer sem mellékes! Ez ugyan így fából vaskarikának tetszik, de igaz. A mennyország sem lehet kívánatos, ha túlontúl sok a tövis a hozzá vezető úton. Vagyis, életrajzi tanulságként vagy életfelfogásként egyformán igaz: kommunistának lenni sem állapot — hanem folyamat. Mindig az idő mondja meg, hogy mi a dolga! Az idősebb generációnak gyakran a szemére vetik, hogy túl sokat fecseg a múltról. Igen, magamon is kezdem észrevenni, hogy bőbeszédűbb lettem. Egyszerű ez — több a múltam, mint a jövőm. Tudom pedig magam is, s ezért jegyeztem föl szó szerint a hétköznapi igazságot: „A húszévesek nem a múltunkon indulnak meg, hanem a saját jövőjükért." De jó, ha tudják, hogy mikor az előttük járó generációk megélték a rájuk mért történelmet, ők is a jövőjüket kémlelték s igazgatták benne. Nagyon nagy baj lenne, ha „tökéletes" társadalmat hagynánk, hagynának egymásnak örökül a sorakozó nemzedékek. Igazság szerint ide tettem a pontot, de még egy bekezdést hozzáírok. Egyik elvtársam fölhívott telefonon, miközben ez a sorozat megjelent, és elmondta: ő egészen másként látja azt a kis életrajzi szeletet. Becsületére legyen, ő tényleg világosabb fejjel és határozottabban tette a dolgát abban az időben. Nem volt kedvem vele olyan vitára, ki a „jobb" kommunista. Ilyen minőségben minden időben mindegyiknek meg kell tennie, ami világnézete szerint tőle elvárható. A saját élete, élményvilága, vergődése azért hadd legyen mindenkinek a magáé, Történelmi időben is, hétköznapon is. (Vége.)