Délmagyarország, 1986. november (76. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-17 / 270. szám

2 Ilétfo, 1986. november 17. Á közép-amerikai helyzetről Szovjet kormánynyilatkozat A/, állásfoglalás megállapítja, hogy az Egyesült Államok kormányzata fokozza Nicaragua ügyeibe voló nyílt, beavatkozását, nem titkolva, hogy a cél a szuverén, független Nicaragua törvényes kormányának megdöntése. Az amerikai elnök törvényt irt alá az ellenforradalmi zsoldosok fegyverekkel való ellátásáról. Az Egyesült Államoknak ez az eljárása — folytatódik a szovjet nyilatkozat — nvílt kihívás a nemzetközi jogrend ellen. Washington figyelmen kívül hagyja a nemzetközi bíróság döntéséi, az ENSZ, Biztonsági Tanácsának és közgyűlésének határozatait, valamint az el nem kötelezett országok mozgalmának állásfoglalását. A latin-amerikai államok Contadora-csoportjáhak a kfizép-amerikai helyzet politikai rendezésére irányuló erőfeszítéseit Washington ugyancsak rendszeresen megtorpedózza. A szovjet kormánv határozottan elítéli az Egyesült Az Egyesült Államok agresszív politikája miatt egyre veszélyesebbé válik a közép-amerikai események menete — mutat rá a szovjet kor mán.v Moszkvában vasárnap közzétett nyilatkozata. Államok agresszív középamerikai politikáját, követeli a nicaraguai nép elleni készülődés megszüntetését, s önmérsékletre, felelős magatartásra szólítja fel az Egyesült Államokat. A Szovjetunió szolidáris a Contadora-csoporthoz tartozó es azt támogató államok külügyminisztereinek, október 1-jei nyilatkozatában foglalt megállapítással, miszerint van lehetőség a közép-amerikai békére. Ehhez elsősorban a térség szuverén országainak ügyeibe való beavatkozás megszüntetése, önrendelkezesi joguk tiszteletben tartása, jószomszédi viszonyuk és együttműködésük kialakítása, valamint, a társadalmi-gazdasági problémáik megoldásához való segítségnyújtás szükséges. A Szovjetunió kész előmozdítani az igazságos politikai rendezést — hangoztatja a nyilatkozat, majd kifejti: az amerikai kormányzat. olyan állításokkal igyekszik igazolni lépéseit, hogy „növekszik a szovjet katonai jelenlét" Nicaraguában. A szovjet kormány erélyesen visszautasítja az ilyen állításokat, mivel azok minden alapot nélkülöznek. Teljes felelősséggel kijelenti, hogy a Szovjetunió nem hozott és nem hoz létre semmiféle katonai támaszpontot Nicaraguában. A Szovjetunió megerősíti Nicaragua népének igazságos ügyével való szolidaritását és azt a készségét, hogy továbbra is segítséget és támogatást nyújtson neki a szabadságért és függetlenségért vívott harcában. HAZAÉRKEZETT AZ ORSZÁGGYŰLÉS DELEGÁCIÓJA Az Országgyűlés küldöttsége portugáliai hivatalos látogatását befejezve szombaton este hazaérkezett. A delegáció Cservenka Ferencné, az Országgyűlés alelnöke vezetésével a Portugál Köztársaság parlamentje meghívásának tett eleget. Az érkezésnél a Ferihegyi repülőtéren jelen volt ZózimoJusto da Silva, Portugália budapesti nagykövete. BEFEJEZŐDÖTT A LAOSZI PARTKONGRESSZUS A kb politikai beszámolójának elfogadásával, az l!)!)0ig szóló ötéves, illetve a hosszú távú lársadalmi-gazdasági fejlesztési terv jóváhagyásával. a szervezeti szabályzat módosításával, a vezető szervek megválasztásával szombaton befejezte munkáját a Laoszi Népi Forradalmi Párt negyedik kongresszusa. Az új összetételű Központi Bizottság első ülésén ismét Kaysone Phomvihanet választották meg az I.NFP KB főtitkárává. MAGYARÁZKODNAK... Az amerikai kormány folytatja magyarázkodási hadjáratát az Iránnal folytatott titkos tárgyalások, a fegyverszállítás ügyéről. Vasárnap a kormány az erről folytatott televíziós vitaműsorokba bevetette az úgy néhány főszereplőjét, John Poindexter tengernagyot, Reagan jelenlegi nemzetbiztonsági tanácsadóját, aki a titkos ügylet irányítója, és Róbert McFarlane-t, Poindexter elődjét, aki viszont gyakorlati lebonyolítója volt. Mindketten azt bizonygatták, hogy a tárgyalások nem a Libanonban fogva tartott túszok kiszabadítására irányultak elsősorban, hanem arra, hogy „megfelelő kapcsolatot teremtsenek mérsékelt elemekkel Iránban", s az amerikai kormány „nem adott fegyvereket túszokért cserébe", illetve az amerikai fegyverszállítás „minimális volt, s igy nem befolyásolhatja az Irak és Irán között folytatott háborút". A fő cél mindkettejük szerint az iráni politika befolyásolása volt ÍTÉLET Az elsőfokú bíróság 30 évi börtönbüntetésre ítélte Managuában Eugene Hasenfus amerikai állampolgárt, akinek repülőgépét október 6án lőtték le Nicaragua felett. Az antisomozista népbíróság azért döntött a Nicaraguában legsúlyosabb büntetés kiszabása mellett, mert az amerikai katonai tanácsadó az ellenforradalinároknak szállított fegyveRÁDIÓTELEX reket. s ezáltal terroristaakciót követett el, megsértette a közbiztonsági törvényt. A tárgyalás során az ügyész hangsúlyozta, hogy a lelőtt repülőgépen talált dokumentumok és fegyverek is bizonyítják a vádakat. Hasenfus maga is megerősítette, hogy olyan amerikai vállalat szerződtette, amelyik szoros kapcsolatban áll a CIA-vel. AMERIKAI BÉKEMENET Több mint 15 ezren vettek részt vasárnap a nagy amerikai bekemenet részvevői által szervezett békegyúlésen Washington központjában. a Fehér Ház előtti Lafayette terén A csaknem kilenc hónapos, az amerikai kontinensen átvezető menet résztvevőit vezető politikusok, közéleti személyiségek köszöntötték, méltatva hősies áldozatvállalásuk jelentőségét. A menet részvevői szombaton délután és este nagygyűlést és békeörséget tartottak az. amerikai főváros Lincolnemlékmüvénél is. NORVÉG PARTKULDÖTTSÉG LÁTOGATÁSA Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására november 12. és 16. között látogatást tett hazánkban a Norvég Kommunista Párt küldöttsége Ingrid Negaardnak, a párt elnökhelyettesének vezetésével. A delegáció tagja volt Ole Langeland. a kb tagja, Vestadger megye pártszervezetének titkára és Laila Johansen. Hedmark megye pártszervezete vezetőségének tagja. A norvég vendégeket fogadta Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Szoboravatás Rodostóban A törökországi Tekirdagban (Rodostó) ünnepélyes körülmények között avatták fel a Rákóczi-ház előtt a fejedelem mellszobrát. Somogyi József Kossuth-díjas szobrászművész alkotását. Az únnepsegen a török kulturális és idegenforgalmi minisztérium meghívására Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes vezetésével küldöttség vett részt. Thatcherértékelés £ London (MTI) „Nagyon-nagyon hosszú ideig nem is szükséges gondolni a hadászati rakétafegyverek teljes leszereléséről való megállapodásra" — jelentette ki Margaret Thatcher brit kormányfő vasárnapi nyilatkozatában. Reagan elnökkel szombaton lezajlott Camp David-i találkozójáról szólva Thatcher kifejtette: mielőtt egyáltalán gondolni lehetne a hadászati rakéták teljes leszerelésére, előbb a közép-hatótávolságú rakéták tekintetében kellene megállapodni. Ez azonban szerinte csak akkor lehetséges. ha a Szovjetunió hajlandó elkülöníteni ezt a kérdést a reykjaviki csomagtervtől. „Ha egyáltalán létrejön a megállapodás a közép-hatótávolságú rakétákról, továbbá ezzel párhuzamosan a rövid hatótávolságú rakétafegyverekről és a vegyi fegyverekről is, csakis jóval azután lehet majd szó a hadászati rakétafegyverek 50 százalékos csökkentéséről. Ha mindezt valaha is elérjük, akkor majd elmondhatjuk, hogy kolosszális előrehaladást tettünk" — hangoztatta a brit kormányfő. Uttörővezetők megyei konferenciája (Folytatás az 1. oldalról.) lompolitikai eseménynek minősítette. Kijelentette: a párt számára fontos, milyen munka folyik a gyermekszervezetben, s ezért támogatják azokat a törekvéseket, amelyek a mozgalom megújítását szolgálják. Legyen például cél egy gyermekközpontúbb társadalmi légkör kialakítása. a közéleti tevékenység szélesítése, a szervezet belső demokratizmusának elmélyítése. Fel kell karolni azokat az ötleteket, amelyek jobban építenek a gyerekek életkori sajátosságaira. Kókai Lajos (Csongrád) kiemelte: szemléletváltásra van szükség a csapatvezetők munkájában, Sós Mária (Mártély) hangsúlyozta: az őrsi foglalkozás ne legyen azonos a tanítási órával. Barta Ilona (Makó) a táborozás gondjait sorolta, Demeter Attilané (Szentes) az új oktatási törvényből adódó feladatokról szólt. Sapi Zoltán (Vásárhely) a szövetség alapszabályának módosításáról beszélt. Börcsök Antal (Pusztamérges) az iskolaszövetkezetek munkára nevelő hatását értékelte. Sára Endréné (Röszke) a környezetvédelmi szaktábor eredményeiről számolt be, Mezei Károlyné (Szeged), hiányolta a szegedi színház programjából a kellő számú és színvonalú gyermekműsort. Dóst László (Szeged) elmondta, a képzésfelelósök felkészítése ma is hiányos, Arnóczky Maria (Vásárhely), a diákok olvasási kultúrájának javítását szorgalmazta. Bánszky Jánosné (Szeged), javasolta: össze kell fogni a csapatvezetők korében tapasztalható fluktuáció mérsékléséért. Banyai Lászlóné (Vás írhely), a szakrajok megalakításának kedvező tapasztalatairól szólt, Négyesi János (Szentes), a táborozás helyzetét elemezte, Nyári Erika (Öttömös), a gyermek vezetők kiválasztásának felelősségét hangsúlyozta. Haraszti István elmondta: az úttörőszövetségnek és az iskoláknak közérzetjavító funkciója van. Ma különösen fontos az oktatási törvény érvényre juttatása, s például az egészséges életmódra'nevelés. Ezért is elismerésre méltóak a Csongrád megyei turisztikai akciók. Végül kiemelte: az országos elnökség jónak tartja a Csongrád megyei úttörőcsapatokban, elnökségekben folyó munkát. * A vitát Zeleiné Horváth Sára foglalta össze, majd választásra került sor. A 17tagú Csongrád megyei úttörőelnökség elnöke ismét '/Aleiné Horváth Sára lett, titkára Váriné Feró Mária. Az úttörövezetők IX. országos konferenciáján Salgótarjánban. megyénket 14 küldött képviseli. B. Z. £ Moszkva (MTI) A csernobili atomerőműben befejeződött az áprilisi szerencsétlenségben tönkrement 4. számú reaktor úgynevezett betonszarkofágjának elhelyezése, s ezzel a sugárveszélyes berendezésnek a külvilágtól való teljes és megbízható, több évszázadra szóló elszigetelése. Mint a lap munkatarsai írják, a szarkofág lemből és betonból álló óriási méretű, bonyoLult műszaki szerkezet. Testének elkészítéséhez három olyan nagy méretű betongyárat hoztak létre az erőmú közelében, amelyek közül bármelyik képes volna kielégíteni egy vízi erőmű építkezésének szükségleteit. JUv £ Brüsszel (AFP) A csernobili atomerőműben történt szerencsétlenség csak elhanyagolható hatással volt a közös piaci országok lakosságának egészségére — hangsúlyozza az Európai Gazdasági Közösség Brüsszelben nyilvánosságra hozott hivatalos jelentése. Sz. Simon István Életrajzi töredékek politikai vallomásokkal 6. Nehéz, társadalmilag zavarodott időben hatalmas terhek nehezednek az emberre. Eljön a pillanat, amikor végképp csak saját lelkiismerete. erkölcse, jelleme szerint kell cselekednie. De sok „oltárkép" ledőlt akkor! Eltapsolók. mindenkor első hozzászólók, csalhatatlanok pózában tetszelgő ideológusok, elnökségekben pöffeszkedő, „hivatásos forradalmárok" lettek egyszeriben szemlélődök, kivárok vagy házalók a másik oldalon! Volt, aki elfutott, és telefonon érdeklődött személye körüli döntésekről; akadt, aki nyílt színen aprította miszlikre a párttagsági könyvét; hallottam megalázkodásig illetlen önkritikát... Mintha egyszerre ütött volna vissza, egészen a K. O.-ig minden korábbi elvtelenség — hogy csak néhányat mondjak: az értelmiség bizonyos köreinek címzett hízelgés; a szolgai végrehajtásban jeleskedök magas kivételezettsége; a gondolkodókkal szembeni gyanakvás; a tartalmatlan és üres formalizmus. De erről nem szívesen beszélek, ma is röstellem, mennyi fölfújt karriert kalapoltattunk a közvéleménnyel azelőtt. Ellenben igen nagy szeretettel gondolok olyanokra, akiknek sem magas állási, sem hatalmat, sem kivételezett anyagi módot nem adott ez a szegény kis társadalom, ez a romokon föltámaszkodó, szerény szocializmus — es mégis kiálltak érte. Rang nélkül. Jelentőség nélkül. Legnagyobb szeretettel egy szövőgyári munkásembert emlegetek föl abból az időből. Szilágyi Jánosnak hívják. Szomszédok voltunk. Ott laktunk a Tisza-parton, abban a traktusban, ahol most a SZOT gyógyszállója épül. Egy ocsmány, emeletes bérházban élt, a földszinten, salétromvirágok között, és korhadt, majdnem a járdaszintig süppedő ablak mögött. Azelőtt is sokat beszélgettünk a töltésre hasalva, de akkor mindennap. Igazság szerint még akkor is proletársorban élt. bár az uralkodó osztály politikailag elkötelezett tagja volt. Nem túlzok, ha azt mondom: ez az ember fogta a kezemet. Hitével, elkötelezettségével, lélekből fakadó politikai tisztességével szemelyének varázskorébe vonzott Nekem ő volt a munkásember S ez a munkásember hamar fegyvert fogott a munkásparaszt hatalomért. Osztályösztöne vihette, hiszen nem voltak filozófiai megfontolásai; nem járt ki pártiskolákat. Azt azonban bizonyosan tudta, hogy kikkel nem szabad közösködni sem a hatalom sáncai mögött, sem onnan kirekesztve. És láttam embereket, sorozatban, akik azelőtt politikailag érdektelennek tetszettek, élték a rájuk mért életet, mintha nem is törődnének azzal, hogy milyen társadalmi formációt hozott a történelem — hanem egyszerre figyelni és gondolkozni kezdtek, s bár sohasem, egyetlen gyűlésen sem nyilatkoztatták ki, hogy életüket ás vérüket a szocializmusért, de amikor az új társadalom életveszedelembe jutott — csak tenni kezdtek. Elmentek az éppen szerveződő pártba, s annyit mondtak csupán: „Itt vagyok! Most szükségét érzem, hogy belépjek!" A bőrükön érezték a veszélyt. Pedig nem sütkéreztek a fölkelő nap melegénél. Életem egyik nagy büszkesége, hogy édesanyám is így cselekedett. Nem érteit a politikához, nem járt gyűlésekre, nem szólalt fel soha, sehol életében. Csak megérzett valamit. Többet nem is tudott tenni, minthogy odament. De ezt a kis tartozást abban a helyzetben le akarta róni. Egyszerűen emberi tisztességből, vagy törleszteni akart ezzel valamit értem? Sajnálom, hogy sohasem kérdeztem meg. Politikai választ nem kaphattam volna tőle, de bizonyos vagyok benne, hogy a motívum csak ez lehetett. Lélekben tehát többen voltunk, mint akkor gondoltuk. Az árulások, a jellemtelenségek keserűsége bizonyosan ebben oldódott föl: a tudatosan cselekvők mellett az addig „érdekteleneknek" gondoltak fölemelő magatartásában. Mikor már „vert seregnek" tetszett az élcsapat, mikor már oly sokan és olykor oly látványosan hagyták-dobták el a zászlót — mennyi-mennyi új jött! S bizonyosan nem személyi számításból. Mint pártrovatvezető, szinte minden MSZMPszervezet alakuló gyűlésén ott voltam, nagyüzemben, káléeszben, hivatalban. Mi foglalkoztatta akkor legélénkebben a kommunistákat? Dolgozni kell, termelni kell! — ez már nem csuDán politikai kérdés volt akkor, hanem ellátás, megélhetés dolga is. A munkástanácsok még sokáig „sztrájkpénzt" fizettek, de kenyér, tej, hús kellett. Érdekes ellentmondása a helyzetnek; még mi is kaptunk „sztrújkpénzt", pedig dolgoztunk. (Más kérdés, hogy később viszszafizettük.) Meg kellett tehát tisztítani a munkástanács' 'kat az ellenforradalmároktól. Kemény csata volt. Előfordult, hogy a munkások bementek dolgozni, de a munkástanács hazaküldte őket. „Jóságosan" osztották a raktárakat. Ember kellett mindenhová, aki fölemeli a kezét és a hangját az ilyen „népszerű" döntések ellen. Mikor az agitáció nem használt, bizony, meg kellett tanulnunk újra a közvetlen osztályharcot. Volt eset, hogy a közösség kiverte a „munkástanácsot" a munkahelyről, mert megelégelte a szabotálást; máskor csak a hatalom fegyveres erejével tudtunk úrrá lenni a valamilyen címen mar intézményesített, de most már fölismerten ellenforradalmi célokat szolgáló ilyenolyan bizottságokon, tanácsokon. S ezekben az esetekben a sajtónak igen nagy szerep jutott akkoriban: gyakran a közvetlen leleplezésé. Hiszen a főfrontok ugyan elég gyorsan tisztázódtak — az ellenforradalomnak mégis igen sok embere megmaradt a sebtiben választott különböző közösségi szervekben. Legyen a munkás-paraszt hatalomnak reális és hatékony fegyveres ereje! — ez volt az újjáalakult pártszervezetek másik nagy dolga. És lett. Régi és új párttagokból, a veszélyt felismerő emberekből. Szívesen ideírnék neveket, ismerős arcokat, de biztosan igazságtalan lennék vele. Mert akiről nem tudtam, hogy honnan jött és kicsoda?... Szilágyi János bátyámról azonban mégis leírom, hogy ott volt. 3 ha korábban beszéltem is „értelmiségi érzékenységről" vagy „nyavalygásról", lehetséges, hogy elsősorban a saját köreimre illet. Mert igenis vonultak ott a díszmenetben egyetemi polgárok is szén számmal. S egész családok is ... apa és két fia...; testvérek; s tanár, orvos . . . Szilágyi Jánossal egy szakaszban . . . A dogmalizmusnak nem ellenszere a revizionizmus! — ez volt a partbeliek harmadik felismerése. S jóllehet, akkor még számos aggodalom hangzott el a dogmatikus veszély ellen (bár az ilyen gyanú alá vontakról el kell ismerni, hogy hamarabb „kapcsoltak" a történejmi szituációban, s a revizionista árulás juttatott el bennünket a szakadékig), sokáig az maradt a köztudatban, hogy valamiféle „restauráció" készül. Az újjáalakuló párt a két veszélyt nem különböztette meg, nem volt „kedvesebb" számára egyik sem. Politikai csatát végül is erővel nyertek a kommunisták, ezzel az igazán elvi és következetes platformmal és magatartással. A „tábornokok" többet láttak ebből a kétfrontos csatából. Mi, közkatonák, akkor még nem lehettünk teljesen biztosak abban, hogv a dogmaiizmus is végképp és viszszavonhatatlanul kompromittálta magét, s ennek a kétoldalú elkülönülésnek az elismerésében rejlik majd a párt új ereje, (Folytatjuk.)