Délmagyarország, 1986. november (76. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-17 / 270. szám

2 Ilétfo, 1986. november 17. Á közép-amerikai helyzetről Szovjet kormánynyilatkozat A/, állásfoglalás megálla­pítja, hogy az Egyesült Ál­lamok kormányzata fokozza Nicaragua ügyeibe voló nyílt, beavatkozását, nem titkolva, hogy a cél a szuverén, füg­getlen Nicaragua törvényes kormányának megdöntése. Az amerikai elnök törvényt irt alá az ellenforradalmi zsoldosok fegyverekkel való ellátásáról. Az Egyesült Államoknak ez az eljárása — folytatódik a szovjet nyilatkozat — nvílt kihívás a nemzetközi jogrend ellen. Washington figyelmen kívül hagyja a nemzetközi bíróság döntéséi, az ENSZ, Biztonsági Taná­csának és közgyűlésének ha­tározatait, valamint az el nem kötelezett országok mozgalmának állásfoglalá­sát. A latin-amerikai álla­mok Contadora-csoportjáhak a kfizép-amerikai helyzet politikai rendezésére irá­nyuló erőfeszítéseit Wa­shington ugyancsak rendsze­resen megtorpedózza. A szovjet kormánv hatá­rozottan elítéli az Egyesült Az Egyesült Államok agresszív politikája mi­att egyre veszélyesebbé válik a közép-amerikai események menete — mutat rá a szovjet kor mán.v Moszkvában va­sárnap közzétett nyilat­kozata. Államok agresszív közép­amerikai politikáját, követe­li a nicaraguai nép elleni készülődés megszüntetését, s önmérsékletre, felelős ma­gatartásra szólítja fel az Egyesült Államokat. A Szov­jetunió szolidáris a Conta­dora-csoporthoz tartozó es azt támogató államok kül­ügyminisztereinek, október 1-jei nyilatkozatában foglalt megállapítással, miszerint van lehetőség a közép-ame­rikai békére. Ehhez elsősor­ban a térség szuverén or­szágainak ügyeibe való be­avatkozás megszüntetése, önrendelkezesi joguk tiszte­letben tartása, jószomszédi viszonyuk és együttműködé­sük kialakítása, valamint, a társadalmi-gazdasági problé­máik megoldásához való se­gítségnyújtás szükséges. A Szovjetunió kész elő­mozdítani az igazságos poli­tikai rendezést — hangoz­tatja a nyilatkozat, majd ki­fejti: az amerikai kormány­zat. olyan állításokkal igyek­szik igazolni lépéseit, hogy „növekszik a szovjet katonai jelenlét" Nicaraguában. A szovjet kormány erélyesen visszautasítja az ilyen állí­tásokat, mivel azok minden alapot nélkülöznek. Teljes felelősséggel kijelenti, hogy a Szovjetunió nem hozott és nem hoz létre semmiféle katonai támaszpontot Nica­raguában. A Szovjetunió megerősíti Nicaragua népének igazsá­gos ügyével való szolidari­tását és azt a készségét, hogy továbbra is segítséget és támogatást nyújtson ne­ki a szabadságért és függet­lenségért vívott harcában. HAZAÉRKEZETT AZ ORSZÁGGYŰLÉS DELEGÁCIÓJA Az Országgyűlés küldött­sége portugáliai hivatalos lá­togatását befejezve szomba­ton este hazaérkezett. A de­legáció Cservenka Ferencné, az Országgyűlés alelnöke ve­zetésével a Portugál Köz­társaság parlamentje meg­hívásának tett eleget. Az ér­kezésnél a Ferihegyi repülő­téren jelen volt ZózimoJus­to da Silva, Portugália bu­dapesti nagykövete. BEFEJEZŐDÖTT A LAOSZI PARTKONGRESSZUS A kb politikai beszámoló­jának elfogadásával, az l!)!)0­ig szóló ötéves, illetve a hosszú távú lársadalmi-gaz­dasági fejlesztési terv jóvá­hagyásával. a szervezeti sza­bályzat módosításával, a ve­zető szervek megválasztásá­val szombaton befejezte munkáját a Laoszi Népi Forradalmi Párt negyedik kongresszusa. Az új összeté­telű Központi Bizottság első ülésén ismét Kaysone Phom­vihanet választották meg az I.NFP KB főtitkárává. MAGYARÁZKODNAK... Az amerikai kormány folytatja magyarázkodási hadjáratát az Iránnal foly­tatott titkos tárgyalások, a fegyverszállítás ügyéről. Va­sárnap a kormány az erről folytatott televíziós vitamű­sorokba bevetette az úgy néhány főszereplőjét, John Poindexter tengernagyot, Reagan jelenlegi nemzetbiz­tonsági tanácsadóját, aki a titkos ügylet irányítója, és Róbert McFarlane-t, Poin­dexter elődjét, aki viszont gyakorlati lebonyolítója volt. Mindketten azt bizonygat­ták, hogy a tárgyalások nem a Libanonban fogva tartott túszok kiszabadítására irá­nyultak elsősorban, hanem arra, hogy „megfelelő kap­csolatot teremtsenek mér­sékelt elemekkel Iránban", s az amerikai kormány „nem adott fegyvereket túszokért cserébe", illetve az ameri­kai fegyverszállítás „mini­mális volt, s igy nem befo­lyásolhatja az Irak és Irán között folytatott háborút". A fő cél mindkettejük szerint az iráni politika befolyáso­lása volt ÍTÉLET Az elsőfokú bíróság 30 évi börtönbüntetésre ítélte Ma­naguában Eugene Hasenfus amerikai állampolgárt, aki­nek repülőgépét október 6­án lőtték le Nicaragua fe­lett. Az antisomozista nép­bíróság azért döntött a Ni­caraguában legsúlyosabb büntetés kiszabása mellett, mert az amerikai katonai tanácsadó az ellenforradal­inároknak szállított fegyve­RÁDIÓTELEX reket. s ezáltal terroristaak­ciót követett el, megsértet­te a közbiztonsági törvényt. A tárgyalás során az ügyész hangsúlyozta, hogy a lelőtt repülőgépen talált dokumen­tumok és fegyverek is bizo­nyítják a vádakat. Hasenfus maga is megerősítette, hogy olyan amerikai vállalat szer­ződtette, amelyik szoros kap­csolatban áll a CIA-vel. AMERIKAI BÉKEMENET Több mint 15 ezren vet­tek részt vasárnap a nagy amerikai bekemenet rész­vevői által szervezett béke­gyúlésen Washington köz­pontjában. a Fehér Ház előtti Lafayette terén A csaknem kilenc hónapos, az amerikai kontinensen átve­zető menet résztvevőit ve­zető politikusok, közéleti személyiségek köszöntötték, méltatva hősies áldozatvál­lalásuk jelentőségét. A me­net részvevői szombaton délután és este nagygyűlést és békeörséget tartottak az. amerikai főváros Lincoln­emlékmüvénél is. NORVÉG PARTKULDÖTTSÉG LÁTOGATÁSA Az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására no­vember 12. és 16. között lá­togatást tett hazánkban a Norvég Kommunista Párt küldöttsége Ingrid Negaard­nak, a párt elnökhelyettesé­nek vezetésével. A delegáció tagja volt Ole Langeland. a kb tagja, Vestadger megye pártszervezetének titkára és Laila Johansen. Hedmark megye pártszervezete veze­tőségének tagja. A norvég vendégeket fogadta Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára. Szoboravatás Rodostóban A törökországi Tekirdag­ban (Rodostó) ünnepélyes körülmények között avatták fel a Rákóczi-ház előtt a fe­jedelem mellszobrát. Somo­gyi József Kossuth-díjas szobrászművész alkotását. Az únnepsegen a török kul­turális és idegenforgalmi minisztérium meghívására Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes vezetésé­vel küldöttség vett részt. Thatcher­értékelés £ London (MTI) „Nagyon-nagyon hosszú ideig nem is szükséges gon­dolni a hadászati rakéta­fegyverek teljes leszerelésé­ről való megállapodásra" — jelentette ki Margaret Thatcher brit kormányfő va­sárnapi nyilatkozatában. Reagan elnökkel szomba­ton lezajlott Camp David-i találkozójáról szólva Tha­tcher kifejtette: mielőtt egyáltalán gondolni lehet­ne a hadászati rakéták tel­jes leszerelésére, előbb a közép-hatótávolságú raké­ták tekintetében kellene megállapodni. Ez azonban szerinte csak akkor lehet­séges. ha a Szovjetunió haj­landó elkülöníteni ezt a kér­dést a reykjaviki csomag­tervtől. „Ha egyáltalán létrejön a megállapodás a közép-ható­távolságú rakétákról, továb­bá ezzel párhuzamosan a rövid hatótávolságú rakéta­fegyverekről és a vegyi fegyverekről is, csakis jóval azután lehet majd szó a ha­dászati rakétafegyverek 50 százalékos csökkentéséről. Ha mindezt valaha is el­érjük, akkor majd elmond­hatjuk, hogy kolosszális elő­rehaladást tettünk" — han­goztatta a brit kormányfő. Uttörővezetők megyei konferenciája (Folytatás az 1. oldalról.) lompolitikai eseménynek mi­nősítette. Kijelentette: a párt számára fontos, milyen mun­ka folyik a gyermekszerve­zetben, s ezért támogatják azokat a törekvéseket, ame­lyek a mozgalom megújítá­sát szolgálják. Legyen példá­ul cél egy gyermekközpon­túbb társadalmi légkör kiala­kítása. a közéleti tevékeny­ség szélesítése, a szervezet belső demokratizmusának el­mélyítése. Fel kell karolni azokat az ötleteket, amelyek jobban építenek a gyerekek életkori sajátosságaira. Kókai Lajos (Csongrád) kiemelte: szemléletváltásra van szükség a csapatvezetők munkájában, Sós Mária (Mártély) hangsúlyozta: az őrsi foglalkozás ne legyen azonos a tanítási órával. Barta Ilona (Makó) a tábo­rozás gondjait sorolta, De­meter Attilané (Szentes) az új oktatási törvényből adódó feladatokról szólt. Sapi Zol­tán (Vásárhely) a szövetség alapszabályának módosítá­sáról beszélt. Börcsök Antal (Pusztamérges) az iskolaszö­vetkezetek munkára nevelő hatását értékelte. Sára End­réné (Röszke) a környezet­védelmi szaktábor eredmé­nyeiről számolt be, Mezei Károlyné (Szeged), hiányolta a szegedi színház program­jából a kellő számú és szín­vonalú gyermekműsort. Dó­st László (Szeged) elmondta, a képzésfelelósök felkészíté­se ma is hiányos, Arnóczky Maria (Vásárhely), a diákok olvasási kultúrájának javí­tását szorgalmazta. Bánszky Jánosné (Szeged), javasolta: össze kell fogni a csapatveze­tők korében tapasztalható fluktuáció mérsékléséért. Banyai Lászlóné (Vás ír­hely), a szakrajok megalakí­tásának kedvező tapasztala­tairól szólt, Négyesi János (Szentes), a táborozás hely­zetét elemezte, Nyári Erika (Öttömös), a gyermek vezetők kiválasztásának felelősségét hangsúlyozta. Haraszti István elmondta: az úttörőszövetségnek és az iskoláknak közérzetjavító funkciója van. Ma különö­sen fontos az oktatási tör­vény érvényre juttatása, s például az egészséges élet­módra'nevelés. Ezért is elis­merésre méltóak a Csongrád megyei turisztikai akciók. Végül kiemelte: az országos elnökség jónak tartja a Csongrád megyei úttörőcsa­patokban, elnökségekben fo­lyó munkát. * A vitát Zeleiné Horváth Sára foglalta össze, majd választásra került sor. A 17­tagú Csongrád megyei úttö­rőelnökség elnöke ismét '/A­leiné Horváth Sára lett, tit­kára Váriné Feró Mária. Az úttörövezetők IX. országos konferenciáján Salgótarján­ban. megyénket 14 küldött képviseli. B. Z. £ Moszkva (MTI) A csernobili atomerőmű­ben befejeződött az áprilisi szerencsétlenségben tönkre­ment 4. számú reaktor úgy­nevezett betonszarkofágjá­nak elhelyezése, s ezzel a sugárveszélyes berendezés­nek a külvilágtól való tel­jes és megbízható, több év­századra szóló elszigetelése. Mint a lap munkatarsai írják, a szarkofág lemből és betonból álló óriási méretű, bonyoLult műszaki szerkezet. Testének elkészítéséhez há­rom olyan nagy méretű be­tongyárat hoztak létre az erőmú közelében, amelyek közül bármelyik képes vol­na kielégíteni egy vízi erő­mű építkezésének szükség­leteit. JUv £ Brüsszel (AFP) A csernobili atomerőmű­ben történt szerencsétlenség csak elhanyagolható hatás­sal volt a közös piaci orszá­gok lakosságának egészségé­re — hangsúlyozza az Euró­pai Gazdasági Közösség Brüsszelben nyilvánosságra hozott hivatalos jelentése. Sz. Simon István Életrajzi töredékek politikai vallomásokkal 6. Nehéz, társadalmilag zavarodott időben hatalmas terhek nehezednek az emberre. Eljön a pillanat, amikor végképp csak saját lel­kiismerete. erkölcse, jelleme szerint kell csele­kednie. De sok „oltárkép" ledőlt akkor! Eltap­solók. mindenkor első hozzászólók, csalhatatla­nok pózában tetszelgő ideológusok, elnökségek­ben pöffeszkedő, „hivatásos forradalmárok" let­tek egyszeriben szemlélődök, kivárok vagy há­zalók a másik oldalon! Volt, aki elfutott, és te­lefonon érdeklődött személye körüli döntések­ről; akadt, aki nyílt színen aprította miszlikre a párttagsági könyvét; hallottam megalázkodásig illetlen önkritikát... Mintha egyszerre ütött volna vissza, egészen a K. O.-ig minden korábbi elvtelenség — hogy csak néhányat mondjak: az értelmiség bizonyos köreinek címzett hízel­gés; a szolgai végrehajtásban jeleskedök magas kivételezettsége; a gondolkodókkal szembeni gyanakvás; a tartalmatlan és üres formalizmus. De erről nem szívesen beszélek, ma is röstel­lem, mennyi fölfújt karriert kalapoltattunk a közvéleménnyel azelőtt. Ellenben igen nagy sze­retettel gondolok olyanokra, akiknek sem ma­gas állási, sem hatalmat, sem kivételezett anya­gi módot nem adott ez a szegény kis társada­lom, ez a romokon föltámaszkodó, szerény szo­cializmus — es mégis kiálltak érte. Rang nél­kül. Jelentőség nélkül. Legnagyobb szeretettel egy szövőgyári mun­kásembert emlegetek föl abból az időből. Szi­lágyi Jánosnak hívják. Szomszédok voltunk. Ott laktunk a Tisza-parton, abban a traktusban, ahol most a SZOT gyógyszállója épül. Egy ocs­mány, emeletes bérházban élt, a földszinten, salétromvirágok között, és korhadt, majdnem a járdaszintig süppedő ablak mögött. Azelőtt is sokat beszélgettünk a töltésre hasalva, de ak­kor mindennap. Igazság szerint még akkor is proletársorban élt. bár az uralkodó osztály po­litikailag elkötelezett tagja volt. Nem túlzok, ha azt mondom: ez az ember fogta a kezemet. Hitével, elkötelezettségével, lélekből fakadó po­litikai tisztességével szemelyének varázskorébe vonzott Nekem ő volt a munkásember S ez a munkásember hamar fegyvert fogott a munkás­paraszt hatalomért. Osztályösztöne vihette, hi­szen nem voltak filozófiai megfontolásai; nem járt ki pártiskolákat. Azt azonban bizonyosan tudta, hogy kikkel nem szabad közösködni sem a hatalom sáncai mögött, sem onnan kirekeszt­ve. És láttam embereket, sorozatban, akik az­előtt politikailag érdektelennek tetszettek, élték a rájuk mért életet, mintha nem is törődnének azzal, hogy milyen társadalmi formációt hozott a történelem — hanem egyszerre figyelni és gondolkozni kezdtek, s bár sohasem, egyetlen gyűlésen sem nyilatkoztatták ki, hogy életüket ás vérüket a szocializmusért, de amikor az új társadalom életveszedelembe jutott — csak tenni kezdtek. Elmentek az éppen szerveződő pártba, s annyit mondtak csupán: „Itt vagyok! Most szükségét érzem, hogy belépjek!" A bőrükön érezték a veszélyt. Pedig nem süt­kéreztek a fölkelő nap melegénél. Életem egyik nagy büszkesége, hogy édesanyám is így csele­kedett. Nem érteit a politikához, nem járt gyű­lésekre, nem szólalt fel soha, sehol életében. Csak megérzett valamit. Többet nem is tudott tenni, minthogy odament. De ezt a kis tarto­zást abban a helyzetben le akarta róni. Egy­szerűen emberi tisztességből, vagy törleszteni akart ezzel valamit értem? Sajnálom, hogy so­hasem kérdeztem meg. Politikai választ nem kaphattam volna tőle, de bizonyos vagyok ben­ne, hogy a motívum csak ez lehetett. Lélekben tehát többen voltunk, mint akkor gondoltuk. Az árulások, a jellemtelenségek ke­serűsége bizonyosan ebben oldódott föl: a tu­datosan cselekvők mellett az addig „érdekte­leneknek" gondoltak fölemelő magatartásában. Mikor már „vert seregnek" tetszett az élcsapat, mikor már oly sokan és olykor oly látványosan hagyták-dobták el a zászlót — mennyi-mennyi új jött! S bizonyosan nem személyi számítás­ból. Mint pártrovatvezető, szinte minden MSZMP­szervezet alakuló gyűlésén ott voltam, nagy­üzemben, káléeszben, hivatalban. Mi foglal­koztatta akkor legélénkebben a kommunistákat? Dolgozni kell, termelni kell! — ez már nem csuDán politikai kérdés volt akkor, hanem el­látás, megélhetés dolga is. A munkástanácsok még sokáig „sztrájkpénzt" fizettek, de kenyér, tej, hús kellett. Érdekes ellentmondása a hely­zetnek; még mi is kaptunk „sztrújkpénzt", pe­dig dolgoztunk. (Más kérdés, hogy később visz­szafizettük.) Meg kellett tehát tisztítani a mun­kástanács' 'kat az ellenforradalmároktól. Kemény csata volt. Előfordult, hogy a munkások bemen­tek dolgozni, de a munkástanács hazaküldte őket. „Jóságosan" osztották a raktárakat. Em­ber kellett mindenhová, aki fölemeli a kezét és a hangját az ilyen „népszerű" döntések ellen. Mikor az agitáció nem használt, bizony, meg kellett tanulnunk újra a közvetlen osztályhar­cot. Volt eset, hogy a közösség kiverte a „mun­kástanácsot" a munkahelyről, mert megelégelte a szabotálást; máskor csak a hatalom fegyve­res erejével tudtunk úrrá lenni a valamilyen címen mar intézményesített, de most már föl­ismerten ellenforradalmi célokat szolgáló ilyen­olyan bizottságokon, tanácsokon. S ezekben az esetekben a sajtónak igen nagy szerep jutott akkoriban: gyakran a közvetlen leleplezésé. Hi­szen a főfrontok ugyan elég gyorsan tisztázód­tak — az ellenforradalomnak mégis igen sok embere megmaradt a sebtiben választott külön­böző közösségi szervekben. Legyen a munkás-paraszt hatalomnak reális és hatékony fegyveres ereje! — ez volt az új­jáalakult pártszervezetek másik nagy dolga. És lett. Régi és új párttagokból, a veszélyt felis­merő emberekből. Szívesen ideírnék neveket, ismerős arcokat, de biztosan igazságtalan len­nék vele. Mert akiről nem tudtam, hogy hon­nan jött és kicsoda?... Szilágyi János bá­tyámról azonban mégis leírom, hogy ott volt. 3 ha korábban beszéltem is „értelmiségi érzé­kenységről" vagy „nyavalygásról", lehetséges, hogy elsősorban a saját köreimre illet. Mert igenis vonultak ott a díszmenetben egyetemi polgárok is szén számmal. S egész családok is ... apa és két fia...; testvérek; s tanár, orvos . . . Szilágyi Jánossal egy szakaszban . . . A dogmalizmusnak nem ellenszere a revizio­nizmus! — ez volt a partbeliek harmadik fel­ismerése. S jóllehet, akkor még számos aggo­dalom hangzott el a dogmatikus veszély ellen (bár az ilyen gyanú alá vontakról el kell is­merni, hogy hamarabb „kapcsoltak" a történej­mi szituációban, s a revizionista árulás jutta­tott el bennünket a szakadékig), sokáig az ma­radt a köztudatban, hogy valamiféle „restau­ráció" készül. Az újjáalakuló párt a két ve­szélyt nem különböztette meg, nem volt „ked­vesebb" számára egyik sem. Politikai csatát vé­gül is erővel nyertek a kommunisták, ezzel az igazán elvi és következetes platformmal és magatartással. A „tábornokok" többet láttak ebből a kétfrontos csatából. Mi, közkatonák, akkor még nem lehettünk teljesen biztosak ab­ban, hogv a dogmaiizmus is végképp és visz­szavonhatatlanul kompromittálta magét, s en­nek a kétoldalú elkülönülésnek az elismerésé­ben rejlik majd a párt új ereje, (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents