Délmagyarország, 1986. november (76. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-17 / 270. szám

• Vy/r . * Hétfő, 19S6. november 17. 3 Drága a békalencse Mitől erős a gyenge ? Milyen volt szőkesége? Ne költőnk Örök Annájára gondoljunk most, bár a kérdést tőle vettük kölcsön, hanem a Tiszáéra. Az idegen szemében az se volt szőkeség, inkább löszös zavarosság, de most már az sincsen. Maholnap már az is költői kérdés lesz, milyen volt szürkesége, annyira sötétül a folyónk. Vízen járók a megmondhatói, a hajdan ugyancsak tiszta Maros színe változott annyira, hogy átfosti a Tiszát is. Szentségtörés leírni, mégse kerülhetjük ki: üdítő színfoltnak számított rajta minden nyáron a békalencse. Vitába is keveredtek miatta a biológusok és a hétköznapi emberek. Aki a húslevest is úgy szereti jobban, ha megszűrik, berzenkedett ellene, a biológiához jobban értök viszont azt mondták, addig örüljünk, amig legalabb ez van. Amíg el nem pusztul út közben, addig nagy baj nem lehet. * A vízügyesek másként nézték. Egyrészt jött a baráti drót alsó szomszédainktól, csináljunk valamit, mert náluk gondot okoz, és az annyira csöndes intésre is oda kell figyelnünk, másrészt az is világos, ha nálunk a folyó felét takarja csak el, akkor valahol jóval többnek kell lennie. Adták tovább a drótot a Körösök vizeseinek. Nyár elején magunk is elmentünk a bökényi duzzasztóhoz, és tulajdon ,két szemünkkel láttuk, ott lencse ám igazán a lencse. Egyezség született akkor a két vízügyi igazgatóság között, hogy azonnal hozzáfognak a vizek megtisztításához. Magyarán szólva. lehalásszak a békalencsét és a másféle, eleven növényi uszadékot, amit a diplomácia érthetetlen nyelvén növényi tömegprodukciönak neveztek el. Alig kellett hozzá valamivel több egv kiadós hétnél, már Szegeden se volt ilyen uszadék, maradt a víz a maga szürkeségében. Első a biológia • A napokban Gyulán ültek szögletesitett „kerek asztal" mellé az érdekelt vizesek, mezőgazdák, kutatók, növényvédők — ezt neveztük el vizesparlamentnek — högy összefoglalják, mit tettek eddig, és mit kell tenniük jövőre is, ha megint támad Mondhatnánk úgy is. hogy a csata első évet rágtak meg jól, meg úgy is — ez a változat el is hangzott —. hogy idén csak tanpályát készítettünk neki, és a tapasztalatokat ebből kell levonnunk. Kezdjük a biológiai szempontokkal, mert ezek a legfontosabbak. Ahol a víz alig folyik, a meder viszont kanyarog. és a vízfölület nagv, a meteorológiai tényezők kedvezőek — kitartóan süt a nap! —, olyan vastagságban borítja a fölszint, hogy szinte semmi fényt át nem ereszt magán. Vizeink élővilága fényhez szokott, ha elzárjuk előle, megnézhetjük utána. Ekkora tömeg — zöld jégnek is mondták Gyulán —, igen hamar fölemészti az oxigént, nem hagyván a többi élőnek. Idétlenül mégsokasodik viszont a fehérje, a szénhidrát, a cellulóz és a zsír, sok lesz a foszVizesparlament Gyulán Törve, zúzva, piszkolva lor, a nitrogén, ez pedig azt is jelenti, hogy az irtózatosan nayy tömegben úszó növényzet szinte pillanatok alatt bomlani is kezd, irtózatos bűz fertőzetét hozva magával. Gondoltak vegyszeres ritkításra is, de szerencsére, csak az asztal mellett, és ott is elvetették. Annyira romlanak vizeink, kár lenne még ráfejelnünk, ráadásul éppen akkor, amikor legjobban kellene öntöznünk. Más nem maradt, el kellett kezdeni a nyári nagy lehalászást. Légi fölvételes videóról és diaképekröl láthattuk, milyen iszonyatosan nehéz munkát rótt ez a vizügv embereire. Volt, ahol beálltak a vízbe az emberek, mint a gödörbe szoktak a kubikosok, és vusvillávul meregették a merülofalakkal odaterelt zöldet. Hatalmas kazlak gyűltek össze a partokon. Máshol a markológép lógatta bele nagy kanalát a vízbe, és növényevő óriásként csavarta vissza. A még fejlettebb változat szerint szilaj nagy vasgereblyével cselekedte ugyanezt. A debreceniek olyan megoldást is bemutattak fényképeken, ahol a mozgó gereb — föltehetően. régiséget őrző szava ez a viz mellett élőknek, noha a szerkezet mai változata nagyon is mai — hordta ki, és szállítószalagok vitték tovább, akár a töltésen kívülre is. Takarmánynak jó Az előbb azt mondtuk, szinte pillanatok alatt bomlani kezd a békalencséből, tócsafüvekből, rucaörömböl, hínárból, netán békaszölöböl, és a sajnálatos módon közé keverő vizi tökből — ez az utóbbi pedig védett növényünk lenne — hatalmas keveréktömeg, hu kupacokba hányjuk, még hamarabb eléri a végzet. Azonnal szállítaniuk kellett tovább, csakhogy a kihalászás hatalmas vízmennyiségét is a partra tesz, a teherautók mászni is alig tudnak. Szerencse a szerencsétlenségiben. hogy sok benne a fehérje, a szénhidrát, a foszfor, a nitrogén, ezért egyaránt fölhasználható állatok takarmányozásáru és talajok trágyázására is. Az utóbbit az nehezíti, hogy nyomban bele kell dolgozni a földbe, mielőtt tönkremenve átalakulna, a silózás valamivel egyszerűbb. Mindenesetre, a mezőgazdaság nagyüzemei készségesen fogadták, noha menet közben kellett kitapasztalniuk, mire is használhatják egyáltalán. Aki eddig könnyedén lebegett a vizek, színén, most kapaszkodjon meg jó erősen. Idén rendelték el először a víz minőségét védő készültséget, és első évben — csonka évnek is mondhatnánk, hiszen akkor fogtak csak hozzá, amikor nem lehetett tovább halogatni — kilencezer-százötven köbmétert szedtek ki. Mondhatná azonnal a hitetlenkedő emberek, nagy baj nincsen, hu ennyire pontosan meg tudják mérni. Gondolom. nem úgy mérték, mint az ölfát az érdészek, inkább számították, de jól tudnak számolni a vizesek is. A napi adag 200-250 köbméter volt. A költség pedig négy és fél millió forint! Érvényt a törvénynek A hasznosítás felől nézve, talán jó lenne, ha egész évben teremne, mert akkor be lehetne rendezkedni rá, ha azonban készülni akarunk rá, azonnal fölmerül a kérdés: lesz-e jövőre is? A debreceniek emlékezete őrzi a tényt, hogy először 1964-ben figyeltek föl rá a szegediek, és á/óta erősödött a támadás. Mivel a vizek tápanyagtartalma azóta lényegesen megnőtt — beleúszik a műtrágya, a városok szennyvize, és néha így szennyezi az ipar is —, kevés az esély rá, hogy egyszercsak elmaradna. Odavissza felelgetős témája volt a tanácskozásnak, nem lenne-e jobb érvényt szerezni a környezetvédelmi törvénynek. Nem a büntetés pálcáját suhogtatták még, inkább a segítés lehetőségeit keresték. Egyedül Debrecen napi nyolcvanezer köbméter szennyvizet ereszt bele a Hortobágy—Berettyó vízrendszerébe, még mindig tisztítatlanul. Ha békalencsévé változva érkezik Szeged alá, még meg is köszönhetjük a szívélyes üzenetet. A szegediek a víz minőségének védelmét tartják a lehető legjobbnak, és ha már kifog rajtunk a békalencse meg i/a hozzá társult növényzet, ott halásszuk le, ahol megterem, mert ott a legolcsóbb A négy és fél millió kísérletnek is sok. Az újvidéki vizesemberek köszönetüket fejezték ki a megértő 'közbeavatkozásért. Ök egyébként növényevő halakkal, — busával és amurral is próbálkoznak, de eredményekről még nem tudnak beszámolni. Gondoljunk bele még egyszer. Egy méter széles, egy méter magas, és kilencezerszázötven méter hosszú valami. Meddig is érne el? Horváth Dezső Nagy László felvételei Ez a felvétel Tarjánban készült... Távvezérlésű adóállomás Uj középhullámú rádióadóállomás kezdte meg működését a Mecsekalján: a Pécs közelében fekvő Ko/.armislenyben. Az adóépület mellett 115 méter magas tornyot állítottak fel. Úgynevezett önsugárzó torony: nincs külön antennája, hanem ;.z acélszerkezet maga sugározza a műsorokat. Az adóállomás személyzet nélkül, távvezérléssel dolgozik. „Nézze meg ezeket a képeket! Szemét, meg szemét mindenütt. Ez a felvétel a Balaton utcai iskolánál készült, ez a Herceg-tanyánál, de lefényképezhettünk volna majd minden négyzetmétert a Baktói csatorna mentén. Vagy az 55-ös körzetben (Petőfitelep) a Göndör sori garázsok mellett, a 65-ösben (Baktó) a Pihenő utcában. Azt hittem, a Bika tó környéke már úgy ahogy alakul, ue a felállított védőkorlátokat máris kiszaggatták az erős fiúk. * Soroljam tovább? De hát láthatja maga "is — hiába minden tanácskozás, rendelet, 'közterület-felügyelő szolgálat egyenruhával, büntetési csekkel, mindig csak több lesz a szemét, több az összetört pad, a megvakított lámpa, a szélrombolt játszótéri hinta. * „Tudja, én hét évvel ezelőtt Svájcban jártam. Szétnéztem Zürichben, Baselban, és csak ámultam reggeltől •estig, Olyan patyolat tiszta ott minden járda, minden út. "hogy . . . Na, persze, kérdezgettem is, hogyan csinálják? Hát most figyeljen ide: akit szemetelésen érnek, nem pénzbüntetéssel fenyegetik, hanem egynapi közmunkára ítélik. Lehet az egyszerű melós, de lehet egy nagy cég igazgatója is. És aztán nincs ám mese, mehet az atyaúristenhez is panaszra, rajta röhög a nép, mikor megjelenik a nagysöprűvel. Jó, mi? Persze, ezzel nem lehet mindent megoldani. De mondom tovább. A szemetét pontosan meghatározott időben rakhatják csak ki a ház elé ... Tarjánról azt tartjuk, városunk egyik „leggondozottabb" lakótelepe és ugyanilyen pontosan érkezik a szemétszállító autó is De nem ám csattogva, kukát dobálva, törve, zúzva, hanem szép halkan, a lakók észre sem veszik, amikor toIdegenforgalmi mérleg Az Országos Idegenforgalmi Hivatal most közzétett értékelése szerint, januártól októberig 13,5 millió külföldi — köztük 8,7 millió turista — látogatott Magyarországra, csaknem 800 ezerrel többen, mint az előző év hasonló időszakában. A turisták valamivel kevesebb időt töltöttek hazánkban, mint az elmúlt évben, s kissé csökkent a kereskedelmi szálláshelyek, köztük u szállodák külföldi vendégforgalma. Az idegenforgalomból származó bevételek összege 19.2 milliárd forint volt szeptember végéig, ez 16 százalékkal felülmúlta a tavalyi hasonló időszak eredményeit. A rubelelszámolású országokból összességében csaknem 9,2 millióan, 3 százalékkal többen érkeztek, mint 1985 első háromnegyed évében. Ezen belül, azonban a Romániából származó forgalom mintegy kétharmadára esett vissza. Csehszlovákiából is kevesebben érkeztek, s mérséklődött a lengyel forgalom növekedést üteme. Jön a fél?... avagy csak a hósármány és jégmadár... Ködbe hajló tanyák ölén a székháti harangláb zúzmarával borostás. Itt ágazik el az út. Jobbra akáccsontos fasor, és kék tornyaival a város. Balra jegszinü vizével a tó. Véget ért az őszi, mozgalmas 1110dárvonulás. Csendesebbek a fagyos éjszakuk, darvak krugalása is alig hallatszik, némán húznak éjjeli szállásukra. A vadludak jönnek-mennek. holdfényes éjszakákon húznak biztonságos ..iszapvédelembe". Északi récék addig vendégeskednek. amig a jégpáncél nem zárja el a biztonságot. élelmet adó vizet. De meddig tart még a napsütéses, hullámzó november? Karvaly surran, és furcsa, fehéres színű madárxacsapatot zavar a szikfokok felett. Hósármányok kis csapatából emelte ki reggeli zsákmányát! Magasra csapong a menekülő csapat, megelégelhették a rendszeres zavarást. Figyelemre méltó „korai" megjelenésük, hiszen „hivatalosan", csak ritka, alkalmi vendégek hazánkban. Hideg, havas teleken, rendszerint december és január hónapokban tűnnek, fel. A szegedi Fehér-tavon ötvenhárom éve (1933. XI. 9.), szintén novemberben került elö a nádisármány Beret'zk Péter gyűjtéséből. Mostani megjelenése talán a közelgő havazások, nagy hidegek madárjóslata? Vagy csak a kontinensnyi méretekben végbemenő élöhéíyváltozásokat tükrözi megjelenésük? A felelet késik, s a jégmadár is mnlión nyeli epp a kis razborat (kistermetű, uj halfajunk), s csillogó tolláról hidegen szikráznak a vízcseppek. Télre készül a Fehér-i.ó, vadludak és ritka madárvendégek — várják a jeladást, s egy éjszaka, amikor jégpáncélba szorulnak a tavak, az utolsó vadlúdcsapatok is Délnek szállnak. Csak hósármány motoz a bárányparé szárai közt.. „ ha a karvaly ts úgy akarja... Cslzmazla György vább hajlott. S nyomában még egy papirzsebkendo sem maradhat a járdán. Tudom, erre mondják, hogv kultúra kérdése. Az iskolázott, képzett ember meg tudja becsülni környezetét. Hát akkor kérdek magától valamit: mit gondol, az Aradi vértanúk terén, vagy az Április 4. útján talán segédmunkások törik össze a padokat? Hát én megmondom, hogy nem. Azon a környéken lakom. így pontosan tudom, hogy a rombolás pénteken és szombaton este akkor kezdődik, amikor bezár a Brúnói, a Hági, a Béke, az Egri borozó — és mikor kiürítik a JATE-klubot. Nekem ugyan ne mesélje be senki, hogy onnan külvárosi segédmunkás fiúk indulnak haza." (Elnézést, hogy egy pillanatra megszakítom a monológot, de itt kell elmondanom — kollégáim, ismerőseim szerint városunkban több hasonló „rombolási útvonal" alakult már ki. A Körösi Halászcsárda zárását követően pusztulnak a Sárga nyaralói, a Nylon zárórája után pedig Rókus kapja meg a magáét. Azt már találják ki önök, hogy a Szent István téri padokat honnan érkező vendégek pusztítják.) „Na, de nem panaszkodom tovább. Mert ugyebár azt szokták mondani, a kritika mellett legyen ötlete is az embernek. Hát először is: fejezzük már be a mulogatósdit. Nálunk mindenki mástól várja a takarítást, mindenki mástól reméli, hogy végre szép lesz városunk. Kérdem én, mért nem küldheti le egy iskolaigazgató a diákjait azért az utcára, hogy tegyék rendbe saját iskolájuk környékét. Hát azért ennyire ne óvjuk már a munkától utódainkat! Aztán itt van a büntetés ügye. Lehet, hogy sokaknak nem tetszik, amit mondok, de igenis keményebben kéne fellépni rendőreinknek a piától olyan erőssé való, de igencsak gyenge jellemű emberekkel szemben. Menjen az a járőrkocsi gyakrabban végig a külváros utcáin is. Hadd lássák, más is figyel arra, mi történik az éjszakában. De el tudnék képzelni olyan aktívahálózatot is. amely hasonlóan a svájci rendszerhez, civil ruhás önkéntesekből állna, s bármikor ioggal büntethetné azt. aki elfelejti, mivel is tartozik városának. Hát egyelőre ennyit. De ugye maga is tudja, sorolhatnám akár holnap reggelig." Aki panaszait ily dicséretes szenvedéllyel sorolta: Bakonyi Tiborné,, Szeged 8-as számú tanácsi körzetének területpolitikusa. Aki pedig döbbenten lejegyezte: Bátyi Zoltán