Délmagyarország, 1986. november (76. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-15 / 269. szám

2 Szombat, 1986. november 1. u w 2 VSZ-lanácskozás , utotalafkozorol £ Bukarest (MTI) sának és a hagyományos November 12-től 14-ig fegyverzet csökkentésének, a Bukarestben, a Román Szo- nemzetközi biztonság megcialisla Köztársaság főváro- szilárdításának fontosságát, sában Viktor Kulikovnak, a Konkrét ajánlásokat foSzovjetunió marsalljának. az gadtak el annak érdekében, egyesített fegyveres erök hogy a szövetséges hadserefóparancsnokának elnökle- gektől az egyesitett íegyvetével megtartotta soros ülé- res erók állományába kijesót a Varsói Szerződés tag- lölt csapatokat és flottaerőállamai egyesített fegyveres ket olyan szinten tartsák, erőinek katonai tanácsa. amely biztosítja a katonai Az ülés munkájában a egyensúly fenntartását a katonai tanács tagjai, vala- Varsói Szerződés és a NAmint a Varsói Szerződés TO között, tagországai honvédelmi mi- Az ülésen ezenkívül összenlsztériumainak és az egye- gezték a VSZ tagállamai sitett fegyveres erök vezetési szerveinek felelős beosztású személyei vettek részt. A katonai tanács megvitatta a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi egyesített fegyveres erői hadműveleti és harckiképzésének ez évi eredményeit. Az ülés résztvevőinek egyöntetű véleménye szerint tovább kell bővíteni és Bizottsága főtitkára. Mihail mélyíteni a szövetséges hadGorbacsov, és az Egyesült seregek katonáinak fegyverÁllamok elnöke, Ronald barátságát. Reagan reykjavíki találko- A katonai tanács a megzőjának eredményeit, és az vizsgált kérdésekkel kapcsoazokból adódó következtvté- latban egyeztetett a.iánlásoseket. Méltatták a szövetséges szocialista országok jelentős érdemeit a béke biztosításában. Hangsúlyozták a közös erőfeszítések fokozásának szükségességét, az atomfegyverek felszámolákat és javaslatokat fogadott el. Az ülés tárgyszerű légkörben, a barátság és a kölcsönös megértés jegyében zajlott le. £ Bécs (MTI) Helsinki szelleme beivódott a magyar politikai gondolkodásba, megnyilvánul a kormány, a társadalmi mozgalmak tevékenységében, az egyének mindennapi életében. Erről beszélt a bécsi utótalálkozó pénteki teljes ülésén Erdős André nagykövet, hazánk küldöttségének vezetője. Magyarország fejlődése szempontjából rendkívül fontos, hogy végrehajtsák a gazdasági, a kereskedelmi, a műszaki együttműködéssel kapcsolatos ajánlásokat. Szándékunk, hogy Bécsben rávilágítsunk az okokra, amelyek akadályozzák a kelet—nyugati együttműködésben rejlő lehe\"ségek teljes kihasználását. Fontosnak tartjuk, hogy e területen is tiszteletben tartsák az államközi kapcsolatokat szabályozó elveket, mondotta a nagykövet. Németh Károly fölszólalása (Folytatás az 1. oldalról.) hogy elérjük a VII. ötéves tervben kitűzött célokat. Élénkíteni kell a gazdasági fejlődést, meg kell teremteni a feltételeket a gazdasági egyensúly javításához, az életszínvonal emeléséhez. A gazdaságirányítási rendszer fejlesztése és a műszaki haladás gyorsítása is ezt a célt szolgálja. A főtitkárhelyettes szólt arról, hogy társadalmi, gaz dasági céljaink eléréséhez nincs más út, mint a munka javítása, az anyagi és a szellemi erőforrások ésszerű, takarékos felhasználása, örvendetes, hogy növekszik azoknak a vállalatoknaK, szövetkezeteknek a köre, amelyek ezt felismerik és a gyakorlatban érvényesítik. Azok előtt a vállalatok, szövetkezetek, gazdálkodó egységek előtt kell szabadabbá tenni a fejlődés útját, amelyek a jó minőségű, versenyképes termékek gyártását gyorsan tudják növelni. Elkerülhetetlen, hogy a veszteségcsen gazdálkodók ügyeben is hozzálássunk a konkrét cselekvéshez; tegyük gazdaságossá amelyiket lehet, ám szüntessük meg a nem gazdaságos, a nemzeti jövedelmet fogyasztó tevekenységet. Az életképes területekre kell átirányítanunk a munkaerőt és az eszközöket A fejlesztésben differenciálásra van szükség, annak kell szabad utat biztosítani, ami hasznos az országnak. A tudomány és a műszaki haladás eredményeit főként ott kell alkalmazni, ahol gyors megtérülésre lehet számítani. Elengedhetetlen, hogy figyelmünket a főmunkaidőben végzett tevékenységre, a hatékony, színvonalas munkára összpontosítsuk. Ehhez az is szükséges, hogy a teljesítmények közötti különbség a jövedelmekben kifejeződjék. Az MSZMP főtitkárhelyettese szólt az emberi tényezők napjainkban különösen megnövekedett szerepéről. Hangsúlyozta: a dolgozók többsége a rend, a fegyelmezett, becsületes munka hfve. Ezért is kell határozottan fellépni — ha szükséges, a törvény szigorával is — a társadalomnak kárt okozó fegyelmezetlenség, lazaság, élősdi' ség, a korrupció és mindenfajta tisztességtelen jövedelemszerzés ellen. Németh Károly végezetül kifejezte meggyőződését, hogy a fogyasztási szövetkezetek — jól hasznosítva gazdag tapasztalataikat és erőforrásaikat — a jövőben is részesei lesznek a szövetkezeti mozgalom fejlesztésének, és töretlen lendülettel veszik ki részüket az ország előtt álló feladatok megvalósításából is. Beszélgessünk a gyerekekről! A Magyar Üttörők Szövetsége Országos Tanácsa 1986 decemberére meghirdette az úttörővezetők IX. országos konferenciáját. Hazánk egyik legnagyobb tömegszervezete (csak megyénkben több mint 21 ezer kisdobos és 25 ezer úttörő dolgozik 130 úttörőcsapatban) legutóbb 1983-ban elemezte a mozgalom helyzetét, határozta meg a jövő feladatait. Mielőtt a speciális Csongrád megyei gondokat idéznénk a megyei úttörőelnökség beszámolójából, nem árt föleleveníteni milyen feladatokat jelölt meg a VIII. országos konferencia. „Növekedjék a szövetséghez tartozás rangja... A közösségek programja igazodjék jobban a korosztályok sajátosságaihoz ... Érvényesüljön a gyerekek érdeke, érdeklődése ... Erősödjék a közösségi élet demokratizmusa. Az önállóság fokozásával készítsük fel a gyerekeket az eddiginél jobban társadalmi feladataik elvégzésére ... Az úttörőmozgalom szolgálja a kisdobosok és úttörők tartalmas, boldog gyermekkorának megteremtését" — fogalmazódott meg a miskolci tanácskozáson. Hogy mennyire sikerült eleget tenni ezeknek az elvárásoknak? Nos megyénkben számos intézkedés született a gyerekek érdekében, ugyanakkor a gyermeknevelésben új problémák jelentkeztek. Elég, ha arra gondolunk, milyen zsúfolt iskolákban folyt az oktatás, vagy megemlítjük, milyen mértékben nőtt a válások száma, mennyire csökkent a családok összetartó ereje. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy megyénkben közel két és fél ezer a veszélyeztetett helyzetben élő általános iskolás korú gyermekek száma. Ez az úgynevezett társadalmi háttér egy szelete. Ami viszont az úttörőmozgalom belső bajai közé tartozik: az úttörőcsapatok egy részében nem eléggé összehangolt az iráMa Szegeden: úttörővezetők megyei konferenciája az úttörővezetői veszített presztízsényitás,, munka bői. A megyei beszámolója dicséretesen kritikus hangnemben foglalta össze ezeket a gondokat, de természetesen nem feledkezhetünk meg az eredményekről sem. Az úttörőmozgalom mind többet tesz azért, hogy gyerekeink megismerjék a közösségért végzett munka szépségeit, értsék és becsüljék nemzeti múltunkat, megismerkedjenek hazánk, s emellett szűkebb környezetünk történetével. A szabadidő hasznos eltöltése érdekében fejlesztették a közösségi játékok rendszerét. Ez a kisdobosok között népszerű. Úttörőink leginkább a különböző közművelődési játékokba kapcsolódnak be. Sajnos, a tudományos-technikai úttörőszemle helyére lépő új munkaformák kevésbé vonzóak, mig az egyéni pályázatok inkább csak a kiemelkedő képességű gyerekeknek szólnak. Sokat beszélünk az úttörőélet romantikájáról, amelynek fontos eleme a iurizmus, a táborozás. Megyénkben kevés a gondozott turistaút, kirándulóhely. A táborozás területén viszont jobb a helyzet, s az utóbbi időben mind több gyerek nyarát színesíti a táborokban töltött egy-két hét. Az eredmények közé sorolhatjuk azt is, hogy a gyerekek sportélete sokoldalúbb, mint korábban. Nött'a sportos jellegű foglalkozások száma. Az úttörőmozgalomra különösen igaz: nem élhet, fejlődhet jó kapcsolatok nélkül. Nos a nyolcvanas években csökkent ugyan a patronáló üzemek, intézmények száma, de a korábbinál tartalmasabb együttműködés alakult ki. Sajnos ez nem mondható el a KISZ—úttörő kapcsolatról. A közművelődési intézmények a gyerekek úttörőelnökség szabadidős programjainak szervezői, otthont adói. Az együttműködés formái változatosak, így például a művelődési házak szakkörei, tanfolyamai, klubjai számos lehetőséget biztosítanak a kikapcsolódásra. A megyei úttörőelnökség megállapítása szerint a könyvtárak, múzeumok, filmszínházak sok segítséget nyújtottak a gyerekek képzéséhez. Végül szóljunk azokról, az úttörőmozgalom jövőjét meghatározó javaslatokról, amelyeket épp ma vitatnak meg megyénk úttörővezetöi. „Színvonalasabb, érdekvédelmi munkát, a gyermenkorosztályt érintő kérdésekben legyen meghatározó az úttörőmozgalom véleménye ... Az úttörőcsapatok cs az iskolák kapcsolatának fejlesztésében kapjon kiemelt helyet a nevelési feladatok összehangolása ... A közösségek programjai adjanak. lehetőséget minden gyerek számára a mozgalmi munkába való bekapcsolódásra ... Az úttörőmozgalom rendezvényei szolgálják a szülőföld megszerettetését a magyar történelem haladó hagyományainak bemutatását, ápolását." A javaslatok közül mindössze néhányat emeltünk ki. De alighanem ezek a pontok is bizonyítják, az úttörőmozgalomban dolgozó vezetők a jobbitás komoly szándékával készülnek az országos konferenciára. Ez természetes is, hisz gyermekeink hétköznapjairól, jövőjéről is döntenek. Bátyi Zoltán Sz. Simon István Életrajzi töredékek politikai vallomásokkal 5. Kézműveskirakodóvásár Szegeden A SZENT ISTVÁN TÉREN november 15—16-in szombaton, vasárnap. Meghívott kézműves kisiparosok és magánkereskedők várják kedves vásárlóikat. Történelmi idő volt ez, minden zavarodottságával és a tisztulás minden gyönyörűségével. Soha nem éreztem úgy át a munka fontosságát, mint akkor. Súlyos áldozatok, anyagi veszteségek, erkölcsi kétségek után a közvetlen politikai hatás tudatában dolgozhattunk. Magyarázni, érvelni, meggyőzni, rávezetni embereket az egyetlen tisztességes lehetőség logikájára; naponta találkozni és megvívni tévelygőkkel, s az utóvédharcot fölvállaló ellenforradalmárokkal! Sok helyen nehezen vették föl a munkát. Sok ember meghasonlott. Hányan féltek a felelősségrevonástól! Mások kitántorogtak. Nem volt hús, cigaretta; nem volt teljesen szabad mozgás; itt-ott még sztrájkoltak is. A karhatalom már szerveződött, de még fegyverek voltak kint; a pártszervezetek már alakultak, de ott sem tetszett minden hang. A konszolidáció sem olyan egyszerű tehát. Különösen nem egyszerű, h? az ember afféle jámbor bölcsész, aki telve úan gyönyörű eszmékkel, s olyan korban erintkezik a politikával (Érintkezik? Vállig benne van!), amikor tenyleg eletre-halálra megy a küzdelem. Amikor bizony erővel es erőszakkal kell eligazítani azokat, akiken nem fog sem a józan érvelés, sem a politikai túrelem. Meg hát annyit hibáztunk A mi eszméink, a mi világnézetünk eleven erejére apellál igazan jószivvel az ember, s ügy szeretné, ha meg egyszer nem bonyolódnánk bele az osztályharc magánszféráiba! Most újból el lehet kezdeni! Annyi tanulság után, végre meg lehet tisztítani az eszmét minden rozsdás lerakódástól, és ki lehet alakítani a helyes gyakorlatot! Azt hiszem, de minthogy átéltem, bizonyosan tudom, az értelmiségi ember hajlamos arra, hogy azt gondolja: az eszmék, a nagy és tiszta gondolatok önmagukban is alkalmasak arra, hogy az emberi cselekvés rugói legyenek. Nem is kell igazán mást tenni a társadalmi haladás érdekében, mint prédikálni. Ahogy az Úr elküldte Jónást Ninivébe. S hiába tudja, hogy Jónás mennyire fölsült. legszívesebben csupán eszmei téren vívná újra meg újra a maga forradalmát. November 20-án nagy változás történt a lap életében. Elhatároztuk, hogy teljesen elhatároljuk magunkat az ellenforradalmi időszak minden hordalékától, és a Szeged Népe elnevezést elhagyjuk; helyette Szegedi Néplap-ként jelenünk meg, ^s határozottan jelezzük, hogy az MSZMP-hez tartozunk. így is cselekedtünk. Lapindításnak számító aktus volt ez, úgy illett, hogy „programot" adjunk. A föladatot rám bízták kollégáim. Nem azt jelentette ez a megbízás, hogy írhatok abba a vezércikkbe, amit akarok, hiszen „szerkesztőségi c kk" műfajában kellett gondolkozni, és ezáltal közösségi állásfoglalásnak minősült, mindenesetre a mértékadó a személyes gondolkodás, megítélés és stílus lett. És akkor megszületett a cikk, amelynek ez volt a címe: „Hogy minden betűnk igaz legyen!". Akkor nagyon büszke voltam erre a vezércikkre, később, s ma mar különösen érzem sántaságait. Nem mintha a tájékoztatástól elvárható regulába ez nem férne bele, dehogy. S talán azt is meg lehet érteni: akkoriban semmire sem voltunk éhesebbek, mint az igazságra. Annyi manipulációt elkövetett és átélt addig a sajtó is, hogy a legtermészetesebb vágy bukkant ki munkásaiból ezzel a címmel. Csakhogy korántsem voltunk minden igazság birtokában. Voltaképpen még adósak maradtunk a dogmatikus múlt bemutatásával is, nem beszélve annak a néhány szomorú hétnek a krónikájáról. Vagyis olyan történelmi helyzetben ilyen naiv tájékoztatáspolitikai igénnyel föllépni egyszerűen képtelenség. Mi akkor, politikailag eléggé magunkra hagyatottan, nagyon fontosnak tartottuk a korrekt tájékoztatáspolitika igényének megfogalmazását. S mit tett az olvasók egy "része? Tízesével vásárolták a lapot, és nyilvánosan égették a Széchenyi téren. De mi csak írtuk, írtuk az igét. Ilyeneket fogalmaztunk vezércikkeinkben: „Az ország hasznos polgárainak nem lehet egyetlen almatlan éjszakájuk sem azért, mert akárhol, akármikor megbírálják rendszerünk hibáit vagy kímélet nélkül leleplezik a bűnös, korrupt, ártalmas személyeket".... A próféta szólt volna belőlünk! Barha ilyen egyszerűen mennének a dolgok a társadalomban. Azóta megtanulhattuk: még igazán rendezett, konszolidált viszonyok között sem olyan egyszerű ez. Igen, akkor nagyon határozottan és kemény kézzel kellett szétválasztani a frontokat, s nem volt igazán helyénvaló semmiféle értelmiségi nyavalygás. Berzenkedtünk pedig a keménykedéstől, hiszen volt hozzá előtanulmányunk, s féltettük kic'it a szellem szuverenitását, a gondolat szabadságát is. nehogy még egyszer kalodába rekesszék. Pusztán gondolati és politikai eszközökkel csak hasonló fegyverek ellen lehet küzdeni — benzines palackok, szabotázsakciók, fegyveres teTorcselekmények ellen ez csak ráolvasás. Könnyű már ezt belátni, hiszen évtizedek igazolják, hogy a szellem igazsága csak társadalmi frontokon eldőlt csaták után lehet meszszire világító vezérlő csillag. De akkor ezt nagyon nehéz volt belátni. Jól emlékszem egy szarvashibámra. Karhatalmistáink öszeütközésbe kerültek a Széchenyi téren két fiatalemberrel, 1957 elején. Mikor a figyelmeztetes, a jó szó nem használt, „besimogatták" őket a Tisza Szállóba, ahol akkoriban még a rendőrkapitányság tanyázott Ezen a jeleneten en igen fölizgattam magam, és irtam is másnapra egy kemény glosszát — Mindenféle brutalitás ellen cimmel. Körülbelül az volt a lényege, hogy kikérem magamnak az ilyen eljárást a munkás-paraszt hutalom neveben! Nem lehe"t számunkra tanulság nélkül a törvénysértések sorozata és az ellenforradalom ezer gazembersege, kegyetlensége — vagyis, akik így járnak el, a rendteremtést, a konszolidációt veszélyeztetik. Megkaptam érte a magamét. Másnap már meg is jelent a válasz. Kiket véd S. I.? A munkáshatalom ellenségeit! Nagyon megbántott voltarfi, hitemben mélyen megsértett. Hiszen én is ezért a hatalomért adtam a böröm, ezért dolgoztam, éltem mindennap! Milyen sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megbizonyosodjak róla: akkor nem nekem volt igazam. Akkor en tényleg a rendteremtésre elszánt, abban fizikailag is közvetlenül érdekelt elvtársaim iránti bizalmai rongáltam, noha éppen a szellemi szférában való rendért protestáltam. Nemrégiben újraolvastam ezt a cikket, s úgy találtam: tíz éve, húsz éve, ma senki sem gondolná másként. De akkor rosszul szóltam. Hiszen nem lovagokkal küszködött ez a hatalom akkoriban, s nem szemináriumi vitákban, hanem végsőkig elszánt ellenségeivel, es nem egyszer kézi tusában. S meggyőzhet-e valaha AZ igazságról bárkit az, aki elesik az igazság oldalán? Nem volt azonos ez a Széchenyi téri epizód a Köztársaság téri öldökléssel! A karhatalmisták joggal haragudtak meg rám. íróasztal mellől csak-csak könnyebb volt igét hirdetni, mint fegyveres szolgálatban helytállni. Mi volt az a két pofon az életre menő küzdelemben? Lám csak, már vége is lett a „karriernek"... Kiderült rólam egyhamar, hogy ilyen lágy szívvel nem lehet rovatot vezetni. S különösen a legfontosabbat. De egyéb ném történt. Csak az álhumanista jelzőt cipeltem egy darabig. Ügy is, mint párttitkár Mert annak meghagytak. Hadd tanuljam a politikát. . .* (Folytatjuk.)