Délmagyarország, 1986. október (76. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-13 / 241. szám

2 Hétfő, 1986. október 13. Marxista-katolikus párbeszéd Sajtótájékoztató A társadalom és az etikai értékek címmel, 15 ország marxista és katolikus tudósainak részvételével Budapesten tartott háromnapos nemzetközi szimpóziumot követően szombaton a tanácskozás rendezőinek — az MTA Filozófiai Intézetének és a római Pápai Gergely Egyetemnek — a képviselői sajtótájékoztatón számoltak be a konferencián tapasztaltakról. Paul Poupard bíboros, a vatikáni Nem-hívők Titkárságának vezetője az eszmecsere témaválasztását is indokolva kiemelte: napjainkra az erkölcsi értékek világszerte megrendültek, s ez súlyos következményekkel jár az emberiségre nézve. A tudományos és műszaki fejlődés az egyes nemzeteket új feladatok elé állítja, s ez erkölcsi problémákat is felvet. Megállapította: a párbeszédet — várakozásuknak megfelelően — egymás véleményének tiszteletben tartása, a kölcsönös megértés jellemezte. A dialógusban részt vevők a fennálló véleménykülönbségek ellenére igyekeztek közös erintkezesi pontokat találni. Különösen fontosnak tartotta, hogy a marxista és katolikus tudósok egyaránt hangsúlyozták a személyiseg szerepét, s azt a legfőbb értéknek tartották. Lukács József akadémikus, az MTA Filozófiai Intezetének igazgatója elöljáróban arról szólt, hogy a mostani eszmecsere a dialógusok hosszú sorába illeszkedik. Poupard bíboros szavaira is reagálva rámutatott: a világ számos országaban az élet mindennapjain is zajlik ez a párbeszéd a marxisták és a katolikusok között. Az elméleti tanácskozások létrejöttét éppen ezek a mindennapi dialógusok ösztönözték. S ez fordítva is igaz e tudományos konferenciák befolyásolhatják a különböző világnézetű emberek mindennapi cselekvését, együttélését. Kiemelte: első ízben ültek asztalhoz a világ kél legnagyobb szellemi táborának a szocialista és a kapitalista országokból érkezett képviselői. A szimpóziumot az jellemezte, hogy a résztvevők keresték a módját, miként tudnak új módon válaszolni a kor által felvetett kérdésekre. A tapasztalatok szerint a témaválasztás helyesnek bizonyult. Mindkét fél megőrizte saját integritását, s így kívánt javaslatokat tenni a világ közös problémáinak megoldására. A tanácskozáson nem az alapvető világnézeti, hanem a nagy közéleti és egyéni jelentőségű erkölcsi kérdések kerültek a figyelem homlokterébe. A sajtótájékoztató résztvevői kérdésekre válaszolva szóltak arról, hogy a tudományos eszmecsere folytatásával kapcsolatban konkrét tervekben most nem állapodtak meg. Egy, a szimpóziumon elhangzott javaslat szerint a következő közös téma i közjó fogalma lehetne. Ma érkezik hazánkba az NSZK elnöke Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének meghívására hétfőn, hivatalos látogatásra, hazánkba érkezik Richard von Weizsäcker, a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi elnöke. Szűrös Mátyás Svédországba utazott Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke a svéd kormány meghívására vasárnap Stockholmba utazott. Szűrös Mátyás búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Anders Ragnar Dromberg, a Svéd Királyság budapesti nagykövete. mm iiílih"1 RADIOTELEX II. ERZSÉBET PEKINGBEN Vasárnap, helyi idő szerint a késő délutáni órákban különrepülőgéppel Pekingbe érkezett II. Erzsébet angol királynő, aki Li Hszien-nien elnök meghívására egyhetes látogatást tesz a Kínai Népköztársaságban. WEINBERGER INDIÁBAN Caspar Weinberger személyében első ízben tesz hivatalos látogatást amerikai hadügyminiszter Indiában. A miniszter szombaton érkezett meg Üj-Delhibe, nepas küldöttség elén. Nemes János cikksorozata A szocializmus megújulásának útja 17. Áz új mechanizmus A TISZA VOLÁN VÁLLALAT TEHERFORGALMI ÜZEMEGYSÉGE érettségizett, valamint 8 általános iskolai végzettséggel rendelkező, 18. életévét betöltött fiatalok részére, vállalati költségen, 1986. évben folyamatosan szervez tanfolyamot személy- és tehergépjármű vezetéséhez, valamint NEHEZPÓTKOCSI VONTATÁSÁJtOZ SZÜKSÉGES JOGOSÍTVÁNY MEGSZERZÉSÉRE. © A tanfolyam ideje három hónap, mely idő alatt havi 3000 Ft fizetést, valamint díjtalan utazási igazolványt biztosítunk. 0 Jelentkezni lehet: Tisza Volán Teherforgalmi Üzemegység, munkaügyi- csoport, Szeged, Bakay Nándor ulca 48. AZ ÜJSZEGEDI SZÖVŐGYÁR kelmegyártó üzemébe felveszünk női munkavállalókat három műszakos munkarendbe, kótőgépkezelői munkakörbe. Kereseti lehetőség 5000—6000 Ft. Vidékieknek munkásszállást vagy utazási kedvezményt biztosítunk. Jelentkezni lehet: munkaerő-gazdálkodási csoportnál, Szeged, Alsó Kikötő sor 11. Telefon: 22-144/257. KÉSZÜLTSÉG MOZAMBIKBAN Del-afrikai támadástól tartva, szombaton teljes készültségbe helyezték Mozambikban az ország fegyveres erőit, a népi milícia egységeit. TERRORISTAAKCIÓ A magát szélsőbaloldalinak feltüntető nyugatnémet Vörös Hadsereg Frakció (RAF) nevű terrorista szervezet emberei péntek ejjel, a nyílt utcán, géppisztolyból leadott lövésekkel meggyilkolták Gerold von Braunmühlt. az NSZK. külügyminisztériumának a kelet—nyugati kapcsolatokért és az ENSZ-szervezetekért felelős politikai igazgatóját. IRÁNI TAMADAS Az iráni fegyveres erők egységei szombatra virradó éjjel a front északi szakaszán, mélyen behatoltak Irak területére, majd Kirkuk olajipari központban megsemmisítettek több gazdasági és katonai létesítményt. FÖLDRENGÉS SALVADORBAN Súlyos pusztítást végzett a péntek este lezajlott, nagyereju földrengéssorozat a kózép-amerikai Salvadorban. Szombat reggelig összesen három nagyobb foltfmozgást, és tucatnyi erős utórezgést észleltek. Az első három rengés erőssége az 5,2-es és a 7-es szint között mozgott a Richter-skála beosztásán. Jósé Napoleon Duarte államfő a katasztrófa után haladéktalanul szükségállapotot rendelt el. Az egymilliós San Salvadorban megszűnt a víz- és áramszolgáltatás, az utcákat törmelékhalom borítja. amely csaknem lehetetlenné teszi a közlekedést, és a bevezető utak megrongálódása miatt nehéz a város megközelítése is. A sebesülteket az utcákon, parkolókban és udvarokban ápolják, mert a megmaradt kórházak zsúfolásig teltek. Az 1960-as évtized első felében a gazdaság tartósan és egyenletesen fejlődött, a lakosság minden osztályának és rétegének életkörülményei számbavehetően javultak. A második ötéves terv céljai valóra váltak, öt év alatt az ipari termelés 47 százalékkal, a mezőgazdaságé 10 százalékkal növekedett. A nemzeti jövedelem növekedésének mértéke 25 százalékos volt. 1965 körül azonban mindinkább megmutatkozott, hogy a fejlődés adott, úgynevezett extenzív forrásai kimerülőben vannak. A munkaerő létszámának növelése az addigi ütemben nem volt lehetséges, és nem is volt kívánatos, hiszen ettől nem lehetett gazdaságos termelést várni. Az "intenzív fejlesztés követelményei nyomultak előtérbe, azaz, hogy mindenekelőtt gyártás- és gyártmányfejlesztés korszerűsítése révén lényegesen növeljék a jó minőségű, exportképes termékek gyártását, a munka termelékenységét. Csak ilyen módon lehetett megakadályozni a gazdasági növekedés ütemének érzékelhető lassúbbodását, és lendületet adni az ipari és mezőgazdasági fejlődésnek. Emellett már ekkor felismerhető volt a gazdaságnak az a krónikussá vált baja is, hogy a fogyasztás és felhalmozás együttes értéke meghaladta a nemzeti jövedelmet, ami különösen külkereskedelmi mérlegünkben egyensúlyzavarokhoz vezetett. A népgazdaság intenzív fejlesztésének követelményei sürgetően előírták a gazdaságirányítás felülvizsgálatát és tökéletesítését. A gazdaságirányítási rendszer 1957 és 1958, tehát az országos pártértekezlet és a VIII. kongresszus óta — amikor is lényeges újításokat vezettek be — sok új elemmel gazdagodott. De ezek az újítások végül is csak az adott gazdasági irányítási rendszeren belül változtattak, javítottak, de nem érintették a bizony nemegyszer sok évtizedes — megváltoztathatatlannak, szigorú törvényszerűségnek hitt — alapelveket. Egyébként is érvényesült egy olyan konzervatív felfogás, hogy az a társadalom, amely létrejött, már-már maga a tökély, nem pedig csak olyan alap, amelynek szüntelenül tovább kell fejlődnie, és mindig a bizonyos fokú változás állapotában kell lennie. A gazdasági és társadalmi reform, mint a szocialista társadalom fejlesztésének eszköze, akkoriban még nem volt általánosan elfogadott kategóriája az elméleti munkának és a propagandának sem, sőt nemegyszer elhajlónak minősítették azokat, akik ilyen nézeteket képviseltek. Ilyen háttérrel még inkább nagyra értékelhetjük, hogy az MSZMP sokoldalú kritikai elemzésekre támaszkodva — tudományos megközelítéssel és a szakemberek igen széles körének bevonásával végzett vizsgálatok alapján — kidolgozta a gazdaságirányítási rendszer átfogó reformját. Ez a Központi Bizottságnak 1966 májusi ülésén kapta meg formáját, majd a konkrét intézFigyelem! Szőregen a Gazdák boltja október 15-én 11 órakor nyit kedési tervek kidolgozása után 1968. január l-jével került bevezetésre a népgazdaságban. Az új gazdasági mechanizmus bevezetése, az ellenforradalom leverése, és a hatalom visszaállítása, majd a mezőgazdaság szocialista átszervezése mellett, a harmadik korszakalkotó tette a népi rendszer fejlődésének, erős pillére a szocialista társadalmi berendezkedésnek. A reform célja az volt, hogy az anyagi és emberi erőforrásokat jobban hasznosítani lehessen, a gazdálkodó kollektívák kezdeményezőkészsége erőteljesen növekedjen, meggyorsuljon a fejlődés üteme, és erőteljesebben javuljanak a lakosság életkörülményei. A reform azt is célozta, hogy a döntési jogköröket a minisztériumi hatáskörből vállalati, tanácsi hatáskörbe adják, és az állami vezető szervek a népgazdaság fő irányainak tudományosabb alakítására, a hosszú távú tervek kidolgozására fordítsák figyelmüket. Ennek érdekében azonban az irányítás elvein és módszerein lényegesen változtatni kellett. A régi mechanizmus, a marxista közgazdaságtudomány régebbi felfogása szerint, tervutasításos módszerrel irányította a vállalatokat, előírta a termelés mennyiségét, sőt a kibocsátott termékek fajtáit, és még számos más mutatót is. Ezzel szemben új, és csak fokozatosan teret nyert felismerés volt az, hogy a népgazdaságot nem lehet egyetlen vállalatként irányítani, a tervgazdálkodás nem egyenlő a tervutasítással, hogy a szocialista gazdaságban, amely tudvalevően árut termelő, nemcsak megtűrt, hanem döntő szerepet kell biztosítani az áru- és pénzviszonyoknak. A központi tervezés nem függetlenítheti magát az értéktörvénytől, hanem munkáját csak annak tudatos felismerésére és alkalmazására alapozhatja. A gazdasági irányításban már nem a közvetlen irányítási és elosztási módszerek, utasítások dominálnak, hanem a közvetett szabályozók, a gazdasági eszközök, a hitelpolitika stb. És fontos szerephez jut a piaci mechanizmus is: a piacon méretnek meg a vállalatok termékei, vagyis a piaci mechanizmustól lehet elvárni, hogy az egyes termékek termelése, kínálata rugalmasabban alkalmazkodjék a kereslethez, a vállalatok pedig — mert ebben kell őket érdekeltté tenni — minderre igyekezzenek a legcélszerűbben felhasználni gazdasági erőforrásaikat. Már az új mechanizmus bevezetésekor és azóta — ha magasabb fokon is — a piac helye és szerepe a szocialista gazdaságban a legvitatottabb téma. Ez annál is inkább így alakult, mivel a fogyasztó valóban a piacon érzékeli leginkább az áremelkedéseknek számára kedvezőtlen hatását. S ilyenkor nemcsak régimódi közgazdászok, hanem egyszerű fogyasztók is előszeretettel emlegetik érvként. hogy a tervutasításos mechanizmusban az árak szabályozottak, és főleg stabilak voltak. Ez persze nem igaz, a termelési költségek növekedésével, a legalapvetőbb fogyasztási cikkeket kivéve, a termékek ára, ha olykor burkoltan is, régebben is nőtt. De különben is a piaci mechanizmus és a központi tervezés nem ellentétes dolog: a kettő egységesen, egymásra hatva működik, együttesen szabályozzák a népgazdasági fő folyamatokat. Az viszont igaz, hogy a vállalatok számára az állam nem ír elő kötelező tervmutatókat, hanem a közvetett szabályozás eszközével készteti, ösztönzi a társadalom céljainak szolgálatára őket. Hiszen a cél a szükségletek kielégítése. A vállalati gazdálkodás akkor szolgálja jól ezt a célt, ha a legkisebb ráfordítással a legnagyobb eredményt elérve elégíti ki a keresletet, vagyis azt termel, amire a társadalomnak szüksége, fizetőképes kereslete van. Erre a vállalati nyereség a jó szabályozó eszköz. Húsz év telt el az MSZMP Központi Bizottságának az új mechanizmus alapvető elveit elfogadó határozata. 18 annak gyakorlati bevezetése óta. Megvalósulása nyomán a gazdasági élet, a vállalatok tevékenysége, a termelők és a fogyasztók gondolkodása teljesen megváltozott. Sok mindenről kiderült ugyan, hogy nem az elképzeléseknek megfelelően alakult, hibák és tévedések is övezik azt az utat, amit azóta a magyar népgazdaság megtett. A nemzetközi környezet sem mindig a reményeink szerint folyásolta be eredményeinket. De egészében a gazdasági irányítási rendszer reformjának legfőbb elvei, törekvései, a2 egész változtatás módszertana, szelleme bevált. Túlzás nélkül állítható, hogy e reform nélkül nem tudtunk volna elindulni a korszerű szocialista gazdálkodás, és a fejlettebb szocialista társadalmi viszonyok létrehozásának göröngyös útján. Nem szabad ugyanis egy pillanatra sem szem elől téveszteni, hogy a gazdasági mechanizmus megreformálását politikai okok is indokolták. Nevezetesen a szocialista demokratizmus erősítése, mindenekelőtt persze az emberi tevékenység fő területén, a termelésben. Hiszen mivel a döntési hatásköröket lejjebb vitték, közvetlenül vagy legalábbis közvetlenebbül érvényesülhet a demokratikus ellenőrzés. A közvetlen demokrácia formái, az önigazgató megoldások, amelyek fejlődését napjainkban valósítjuk meg, végső fokon csakúgy a gazdasági mechanizmusból fakadtak, mint akár az Országgyűlésnek és tanácsi testületeknek például a kettős jelölés révén is erősödő közéleti szerepe. És e vonatkozásban is még mennyi lehetőség és tartalék rejlik az 1986-ban meghirdetett reformban! Kádár János még az új mechanizmus beindulása előt, 1967 májusában így jellemezte a reformot: „A gazdaságirányítási rendszer reformjának alapjai jól kidolgozottak, a reform előre fog lendíteni bennünket, s ha jól felkészülünk teljes terjedelemben való bevezetésére, az néhány év múlva mindenféle tekintetben éreztetni fogja jó hatását. A gaz, daságvezetési reformnak az a célja, hogy erősítsük vele mindazt, ami a mi társadalmunkban a szocializmust jelenti. Tehát: erősítsük politikai rendszerünket, rendszerünk demokratikus vonásait, erősítsük a szocializmus termelőerőit, a termelési eszközök szocialista tulajdonát, a szocialista termelési viszonyokat. Legyen még erősebb igazság az, hogy a szocialista társadalom építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével." (Következik: Néhány tanulság.)