Délmagyarország, 1986. október (76. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-13 / 241. szám

6 Kedd, 1986. október 13. Á hiány magasra csapja az Ótokat Autófront: piac, ügynök, Merkur Vasárnap délelőtt. Sok egyéb mellett az autóvásárok időpontja is. Az MHSZ Etelka sori tanpályájára telepített autópiacon óriási a forgalom. A töltés melletti füves-homokos terület is zsúfolásig tele autókkal. Ugy Játszik, így ősszel sokan szeretnének megszabadulni járművüktől. Jön a tél, s ki tudja, milyen kemény lesz, mennyit ront tavaszra az autó állapotán. Fölhozatal, kínálat tehát van. És vásárló? — Sokan érdeklődnek? — Szólítok meg egy középkorú férfit, aki láthatóan nehezen tud megküzdeni álmosságával. — Érdeklődő az van, vásárló nemigen — válaszolja. — Ötödször vagyok kinn ezzel az 1200-assal, már nem ludom, mit csináljak. — Adja olcsóbban! — /mondom, rápillantva a 12 éves kocsin lévő 78 ezres cédulára. — Máshol is ennyi. Ha lejjebb megyek, akkor az gyanús az embereknek, azt hiszik, valami rejtett hiba miatt akarok szabadulni a kocsitól. — Akkor miért nem biz meg egy ügynököt, hogy adja el? — Egy maszekot? Arra a kalapomat se bíznám! Tovább sétálok, s közben a 78 ezres áron morfondírot ct\. Nagyjából ennyibe került 1974-ben. e kocsi vásárlási időpontjában is egy Zsiguli. S ahogy tanulmányoztam a piaci árakat, érdekes dologra jöttem rá. Lassan (vagy gyorsan!), de biztosan emelkedett az autók ára az idők során, a Merkúrnál. Az idő telt —,'az akkori ár viszont maradt. Egy 4-6-810-12 éves Ladáért rpég ma is — akkori — új árát kérik a piacon. S az ennél fiatalabbak? Azok már fölborítják a rendet, merthogy áruk — a mostani új ár fölé megv. A csúcs: Gv rendszámú új Lada 1300-as — 200 ezerért. Ez persze az irányár, ebből — gondolom — sokat lehet alkudni, mindenesetre — drágák az autók. Ahogy néztem, nem is túl sok kelt el belőlük. Ha pedig nem sikerül eladni a piacon, két lehetősége van a tulajdonosnak (azon kivül persze, hogy megtartja a kocsit); vagy maszek ügynökhöz fordul, vagy a Merkúr használtautótelepre megy. Dudás Sándor használtautó-értékesítő telepe elég feltűnő helyen van a Kossuth Lajos sugárúton. — A buszmegálló is itt van, amúgy is forgalmas a környék, szóval hirdetnem sem kell, jönnek az ügyfelek bőven — meséli. — Főleg milyen autókat kínálnak? — Leginkább nyugatiakat. Azt nehezebb a piacon eladni. Gyakran pestről is jönnek ajánlattal. — Onnan miért éri meg idejönni? — Egyrészt, mert Csongrádot gazdag megyének tartják, jó eladási lehetőséget látnak itt. Másrészt, mert a hatalmas pesti piacon ¡' obb, különlegesebb autókból is több van. de ha ide elhozza, nincs konkurencia. — Melyik számit még jó piacnak? — A kecskeméti, pécsi. Reálisabbak az árak, mint Szeged' n. — A többi ügynök csak papíron közvetít, ön az egyetlen, aki telephellyel rendelkezik — Sokan irigyek is rám emiatt, pedig hát autót asztalfiókból nem lehet árulni. — Hogyan bonyolódik le egy ilyen ügylet? — Bejönnek a kuncsaftok, hozzák az autót, s megmondják, mennyit szeretnének érte kapni. En is elmondom, szerintem mennyi a reális ár, s ezt egyeztetjük. — Elfogadják, amit javasol? — Legtöbbször. — Mennyiért közvetít? — Kétszázezer forintig három százalék a jutalék, ötszázig kettő, ötszázezer fölött pedig egy. Az „asztalfiókos" közvetítők közül egy a Sándor utcában működik. A Sztráda fantázianevű iroda tulajdonosa Gyoval Zoltán. — Hogyan szerzi az ügyfeleit? — kérdeztem tőle. — Nap mint nap hirdetek, tízezreket költök erre évente. — S így meg lehet belőle élni? — Főállásban nem, én különben nevelőtanár vagyok a Vedresben. És még mellékállásban is arra kényszerül az ember, hogy mással is foglalkozzon, mint például albérlet, lakás stb. közvetite6e. — Látom, alapos kimutatást vezet a kocsikról. Milyen tényezőket vesz figyelembe az árazásnál? — Életkor, futott kilométer, motor es karosszéria allapota, s persze, a műszaki vizsga ideje. — S ön mondja az árat? — Nem, a tulajdonosok, de legtöbbször igen magasan kezdik. Aztán sokan pár hét múlva belátják, hogy csökkenteni kell, mert annyiért nem lehet eladni az autót. Megesett, hogy 160 ezerre tartott kocsit végül 118-ért is odaadtak. — A három évnél fiatalabb kocsikat is elhozzák önökhöz? — Nem, ázt általában a piacon árulják.. Nagvon helytelennek tartom különben az ezzel kapcsolatos rendeletet, szinte belekényszerítik az embereket a törvényszegésbe. Mert aki el akarja adni az autót, úgyis eladja három éven belül is, és nyilván nem a Merkúrnál, ahol csak a töredékét kaphatja a szabadpiaci árnak. Tényleg, mennyit is lehet kapni a Merkúrnál? Sokat vagy keveset? Annál biztos, hogy kevesebbet, mint amennyit az eladók remélnek, mert — mint azt Veres Zoltánnétól, a szegedi telep vezetőjétől megtudtam — a szakértők által naponla megvizsgált 15-20 autóból átlagosan 2-3 marad ott náluk, a többiek keveslik az árat. — Sokan persze később visszajönnek — mesélte a vezetőnő —, mert rájönnek, hogy nem tudják eladni az autót annyiért, amennyiért szeretnék. Próbálkoznak a piacon, aztán nálunk kötnek ki újból. Itt pedig egyből megkapja a kocsi árát, s az átíratással sincs gond. — Vagyis azonnal fizetnek? — Ha jónak ítéljük a kocsi eladhatóságát, akkor igen. Ha úgy látjuk, nehezebben találunk rá vevőt, bizományba vesszük át. — Mi alapján szabják meg az autó árát? — Évjárat, futott kilométer, műszaki állapot, s persze, van egy elvi állásfoglalás, amit figyelembe kell vennünk. Tehát nem ígérhetünk többet az új árnál, árszabályozó szerepünk is van. — Ezt nem használhatják ki egyesek viszonteladásra? — Bizonyára van, aki kihasználja, de ezzel mi nem foglalkozunk. Itt mindenki vevő, aki fizet. — Milyennek itéli a piaci árszintet? — Irreálisan magasnak. Ez persze számunkra nem mindig mérvadó, hisz elképzelhető, hogy a piacon 100 ezerre tart valaki egy kocsit, de ha másnap nálunk 75-öt kap, annak is örül. A Merkúr tehát kereskedik, az ügynökök közvetítenek (ez alapvető különbség), de jól jár-e igy a vásárló? Martonosi István, a Kisasz titkára e kérdésre azt mondta, szerinte az ügynökök még lejjebb is" szorítják az áfakát. mert az az érdekük, hbgy mielőbb eladják az autót, s nem az, hogy minél drágábban. Ezzel kapcsolatban különben még azt is elmondta, 1985 óta új autóügynöki engedély nem adható ki. Pedig, ha tevékenységük valóban árcsökkentő hatású, akkor még elkelne néhány. A piacon csaknem új Ford Escort 580, négyéves Opel Rekord 430, Volga (dízelmotorral) 220, új Lada-Combi ugyanennyi, nyolcéves dízel Mercedes 350 ezer — olvasom a cédulákat. Igaz, van 10 éves Trabant 22, régi Zastava 27 ezerért. Közben azért eszembe jut: minden szakértőtől azt hallottam, ősszel erdemes autót venni, akkor olcsóbb. Hm. Ha most ennyi, tavasszal mennyi lesz? Balogh Tamás Kommunista műszak Szombaton kommunista műszakot tartottak a Dégáz Vállalat dolgozói, a bérekkel a szegedi rákszűrő autóbusz költségeihez járulnak hozzá. Ugyanerre a célra ajánlották föl keresetüket a Degáz algyői gáztöltőüzemének KISZ-fiataljai és a szocialista brigádok tagjai: szombaton (körülbelül 40-en) a Forráskúti Haladás Tszben szüreteltek. Pénteken Szeged felszabadulásának tiszteletére a város történetéről és napjaink időszerű kérdéseiről rendeztek vetélkedőt az üzemben. Közgazdasági napok Ma, hétfőn délután két órakor Szegeden a Statisztikai Igazgatóságon (Jobb fasor 6—10.) Klonkai László a váras iparának szervezeti változásairól tart előadást. Holnap, kedden délelőtt 10 órakor a Technika Házában az Országos Erdészeti Egyesület Csongrád megyei csoportjának rendezvényének programjában három téma szerepel: Herpay Imre az egyesület 1986 és 1990 közötti távlati fejlesztési célkitűzéseiről, és a vállalati gazdálkodás területén meglevő feladatairól, Ott János az erdőgazdálkodásnak a gazdaságirányítás rendszerébe való illeszkedésének kérdéseiről, és Csötönyi József a munkahelyi szociálpolitikai fejlesztések kérdéseiről tart előadást. Délutón kettőkor két program kezdődik. Az Állami Biztosító Csongrád Megyei Igazgatóságán (Vörösmarty u. 7.) Mészárosné Schneider Klára a lakossági biztosításoknak a pénzmegtakarítások rendszerében betöltött szerepéről beszél. A Komplett Ruházati Vállalat klubhelyiségében az előadó: Budai Benjámin. A téma: A szabályozók és érdekeltségi viszonyok hatása a kereskedelmi vállalatok tevékenységére, ösztönző és akadályozó tényezők. rendje Ezt az embert kenyérre lehetne kenni. Akár finom léleknek is írhatnám. Azt mondja mégis, a jó vezetőnek határozottnak kell lennie, és ezt nyilván magára is érti. Jobban mondva csak érthette, mert májustól nyugdíjban van. Zádori Imrének hívják, és a bordányi szakszövetkezetnek főkertésze volt. Mit csinálhat egy nyugdíjas főkertész? Főkertjében dolgozik: a háztájiban szedi a paradicsomot. Azt csak, arrit a fagy meghagyott. Amíg aktív dolgozó volt, olyasmit termelhetett, ami soha nem ment a vállalt munka rovására, most azonban maga választhat saját dolgában is. — Senki nem marasztalta? — Inkább mindenki. Csakhogy én már tavaly januárban bejelentettem az r.ljKori elnökünknek, hogy idén, május 20-án letelik a szolgádat, és egy nappal se akarok tovább maradni. Jött az új elnök, amikor először egyedül maradhattam vele, neki is bejelentetem ugyanezt, mégis kértek, maradjak még. Aztán abban maradtunk, majd én jelentkezem, ha meggondoltam. — Valami bántotta talán? — Semmi. Az az élet rendje, hogy tudja átadni az ember a helyét a fiataloknt:!:. — Az utóda tehát fiatal? — Ösztöndíjasa volt a szövetkezetnek, de ahogy végzett, mindjárt be kellett vonulnia hat hónapra katonánák. — Biztosan azért is zérték, maradjon még. — Gondolom én is. — Tájára se megy a szövetkezetnek? — Hogyne mennék. Mjnden kollégámmal tartom a kapcsolatot. Tudni kell azonban 'kilépni a szoritóból. Arra való a nyugdíjtörvény, hogy segítsen benne. Akkor volt harminchat eves, amikor a vásárneiyi technikum Üllésre kihelyezett tagozatán 1962-ben elkezdte a középiskolát. Hallgatott a rábeszélésre, 1971ben be is fejezte a kertészeti egyetemet. Nemsokára fcagronómusnak hívták a Dobó szakszövetkezetbe, és csak az egyesülések után lett belőle fŐKertész. Evés közben jön meg az étvágy, ötvenegy éves volt már, amikor növényvédelmi szakmérnökire is jelentkezett. Nagyon jó étvágy lehetett az, hiszen a ráíejelést már kitüntetéssel végezte el. A szakdolgozatát mindenesetre saját faluja gyümölcstermesztésének növényvédelmi gondjaiból írta. Diába erőltetem rá saját gondolataimat. Hirtelen harmadik elnök van már a szövetkezetben, és a harmadik váltós se okozott elviselhetetlen kórokat. Egyik elnök érdemeit se akarom vitatni, hozhatja mindegyik régi jó kapcsolatait is, de évekbe telik, amíg hibátlanul e! tud igazodni saját gazdaságában. Termelni azonban addig Is kell, lehetőleg zökkenők nélkül. Erre is való a főkertész. — Hagytak ls dolgozni, de el is ismerték a munkámat. Amikor nyugdíjba mentem, az Elnöki Tanács ezüst fokozatú kitüntetését kaptam meg, a tagság pedig beutalt egy kubai kirándulásra. Az utóbbi időszakban gazdasagunk kulcskérdése lett a növekedési pályáján való elindulás. Amióta a politika ezt elhatározta, a gazdaság az erre vonatkozó tervszámokat csak alulmúlni volt képes. A dinamizmus fokozásához mindenképpen eszközök is kellenének. Főként új, lermelékenyebb gépek, amelyek jobb minőséget tudnál: garantálni, mint az oly régóta használtak. Az újabb célok közül való, hogy a bérek se nőhessenek gyorsabban egyegy gazdálkodó szervezetnél, mint ahogy a gyár, üzem, szövetkezet a termeléséi, az árbevételét emeli. Van egy csoport a gazdaságban, amely képes volt az ipar növekedési átlagának a kétszeresét produkálni, ugyanők ugyanilyen összehasonlításban kétszeres összegeket költöttek az állóeszközeik fejlesztésére. S náluk a bérek növekedése nem érte el a termelés növekedésének mértékét. Az ipari szövetkezetekről van szó, amelyek az elmúlt hét péntekjén és szombatján tartották országos kongreszszusukat. A jól forgatható mutatók ellenerő — ahogy Maróthy László miniszterelnök-helyettes jellemezte felNem győzelmi felvonulás szólalásában — a tanácskozás nem volt győzelmi felvonulás, hanem a munkáról, a visszásságokról, dühítő értelmetlenségekről való értelmes eszmecsere kerekedett az Édosz-székház hatalmas termében. Bár voltak felszólalók, akik kötelességüknek tartották, hogy a két-három évvel ezelőtt szokásos tiszleletkoröket is lefussák. Amikor az exportérdekeltseg hiánya szóba került, már elszálltak a levegőben egy megye ipari szövetkezeteit jellemezni kívánó tized és század százalékok. Nemegyszer az Volt az érzése a hallgatóknak, hogy talán helyén való lelt volna egyes kérdéscsoportokról szekcióüléseken vitatkozni. Néhány felszólaló a szövetkezeti mozgalom egységét féltette a kis- és a hagyományos szövetkezetek eltérő szabályozásától. Talán mondani sem kell, hogy ezek a régebbi formában dolgozó egységek vezetői voltak. A társadalmunkban egyre inkább előtérbe kerülő differenciálódás nehézsége nyomon kísérhető ezen a modellen. Inkább az irritál bennünket, hogy zöldül a szomszéd rétje, mintsem a saját területünk színezésével lennénk elfoglalva. Volt, aki nosztalgiázott. A valamikori testvérszövetkezeteket emlegette. ö már nem tudja elfogadni, hogy a piaci versenyben szövetkezet és szövetkezet között érdekellentétek, ütközések is előfordulhatnak. Persze, volt, aki arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a kisszövetkezetek teret adtak az egyéni kezdeményezéseknek, dinamikus gazdálkodásuk, növekedésük által erősödött a szövetkezeti mozgalom. Talán le sem kellene írni, hogy a szemlélődő újságíró véleményéhez közelebb áll ez az álláspont. Kár, hogy ezeknek a viszonylag rugalmas egységeknek az életében is túl sok energiát kell elpazarolni a burjánzó bürokratizmus miatt. A gazdaságirányítás kiszámíthatatlansága itt is nehéz teher. S él a vágy egy „lojális" adórendszer iránt. Néhány újdonság bejelentését is a kongresszusra időzítették. A következő évtől a megyei szövetségeket és az országos központot számítógépes rendszer köti össze. Megújul és remélhetően értékes, hasznosítható információkkal gazdasági magazint jelentetnek meg. A ¡Szovjetunióban és Kínában saját képviselete lesz a magyar szövetkezeti iparnak. Szövetkezeti nagyáruház épül a fővárosban, ahol mintakollekciókat mutatnak be és értékesítenek majd. Ügy tűnik, a szövetkezetek többségénél tudják, hogy a statisztikai mutatók jó része csak viszonylagos értékeket tükröz. Az összevetéskor oda kell figyelni a hasonlítás alapjára is. Iparunk növekedése kétszeresének produkálását nem jegyzik szuper teljesítményként a gazdaság világában. Bölc István — Mit vár tőle? — Kíváncsi vagyok az életkörülményeikre. Talán testközelből többet lehet látni belőle. A vidék is érdekel, és az éghajlat is. Az se utolsó szempont, hogy amikor itthon már hűvös ősz van, küszöbön a tél, tíz napra visszamehetek a nyárba. — Azt jelenti ez, hogy szeretik a munkatársai? Szereti az egesz szövetkezet? — Nehéz kimondani, de azt hiszem, azt jelenti. — Mi az ara? — Szeretetnek szeretet az ára. Hogyne becsülném azokat, akikkel egy sorban nőttem fel? Meg kell hallgatni minden kérésüket, és amit lehet, teljesíteni. — Olyan kívánság is lehet, amit nem szabad teljesíteni. Megbüntették volna, ha teljesíti. — Van, persze, hogy van. Ahol minden ház más gazdaság, ott több is van, mint kellene. Udvariasan szabad csak mondani, hogy ez vagy, az éppen ilyen. Igen lényeges, hogy megalapozottság nélkül semmit nem szabad ígérni. Hiába ígérem én az eget-földet együtt, néhány nap alatt úgy is kiderül, hogy levegőbe beszéltem csak. Ki becsülne akkor? Ilyenkor határozottnak kell lennie minden vezetőnek. — Nem látszik annak. Tükörben próbálja előtte, hogyan kell határozottnak lennie? — Nagyot téved, aki azt hiszi, a kopogós, kemény, őrmesterhang kell a határozottsághoz, hadd tudja meg a dolgozó, honnan fúj a szél. Eleget kormányozták a mi fajtánkat ilyen hangon, nekünk már kötelességünk is tudnunk, hogy így nem lehet. — És ha visszaszól a tag? — Hadd szóljon! Joga is, hogy visszaszóljon. Alapot nem szabad adni neki rá. — Kiderülhet így is, hogy valamiben rosszul döntött. — Mindig elismertem, ha tévedtem. És senki nem röhögött a szemembe érte. Nemrég téesszel egyesült a szakszövetkezet, de úgy, hogy szakszövetkezet maradt. Üjabb lecke, nehezebb a többinél. — Csak néhány hónapig volt az én gondom az onnan örökölt szőlő és gyümölcsös. A kitelepítési engedélyek után jártam, mert az almás se fajták, szerint, se telepítési módozat szerint nem felelt meg a mai követelményeknek, és az őszibarackost is selejteznünk kellett, a szőlő pedig elfagyott. A kitelepítésnek itt semmi köze nincsen a hajdani nagy szóráshoz, sajnálom is, hogy a szakma, egészen más értelemben ugyan, de átvette. Nem emberek megroppantása itt a cél. Azt hiszem, nem is lenne képes rá. Fordítanunk kell egy közhellyé vált, ennélfogva nem is igaz mondásunkon, valahogy így; aki a saját fajtáját is szereti, teljes emberséggel, rossz ember nem lehet. Horváth Dezső