Délmagyarország, 1986. október (76. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-09 / 238. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! i/i DELMAGYARORSZAG 76. évfolyam 238. szám 1986. október 9., csütörtök A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint Finis a betakarításban A Forráskúti Haladás Tsz szárítóüzemének épületét mindenfelől paprikakupacok övezity. A folyamatosan üze­melő Binder-szárítón egy tízórás műszakban 8 vagon­nyi fűszerpaprikái dolgoz­nak fel félkész termékké, amelyből a Szegedi Papri­kafeldolgozó Vállalatnál ké­szítik a nyugat-európai pia­cokon is keresett őrleményt. Igaz, a kevés csapadék mi­att közepes csak a termés, de a sok napfényt jó fes­téktartalommal hálálta meg a növény. Pár lépéssel odébb a burgonyaválogató • szalag is működik. Az idén jó piaca van a termésnek, az ásással párhuzamosan le­het szállítani a saját üzlet­hálózaton kívül a zöldért te­lepére is Lázár Mihály felvételei 99 II fillérre is vigyázunk 99 Igazán nagy a zsúfoltság a Minőségi Ruhajavító Ipari Szövetkezet Kígyó utcai helyiségeiben. A varrógépek mel­lett még csak-csak el lehet férni, de az elnök és a fő­könyvelő irodája a raktárból lekerekített sarokba szorult. A vezetők nem panaszkodnak a munkakörülmények mi­att. Megszokták már. Amióta a történetüket jegyzik, soha nem volt sokkal jobb. Meglepetten hallom, hogy hama­rosan — ideiglenesen — még kisebb alapterületű telep­helyre költöznek. A Kölcsey utcai, volt dohányraktárban lesznek társbérlők, a Delta Kereskedelmi Vállalat boltjá­val együtt. Ezek után talán termé­szetes, hogy az elnökasz­szonnyal, Benkóczi Edittel az első percekben az építő­iparról beszélgettünk. Ahol fiLlérre számolják a ruhaja­vítási díjakat — érthetően — nagy meghökkenést okoz, hogy egy tízezer forintosra saccolt kisebb munkánál az építőipari vállalkozóktól be­kért árajánlatok között húsz­ezer forintos az eltérés.. Nincs minden rendben az ideiglenes telephelv helyisé­gei körül sem. Csak a tervek elkészítéséért 66 ezret kérne egy gazdalkodó egység. Nem nehéz megállapítani: van­nak gondok az ajánlat tisz­tességes volta körül. Sokba kerül a költözés. Valószínűleg — talán három év múlva? — még többe a visszaköltözés. A bérleti díj — kisebb alapterületű helyi­ségért — egy csapásra 62 ezerről 121 ezerre ugrik. A szövetkezet eredménye év­ről évre súrolja a kritikus határt. Árbevételüknek álta­lában a 6-8 százalékát tud­ják elkönyvelni nyereség­ként. Gyenge vigasz lehet csak, hogy nem egy hazai nagyvállalat rnár hosszú évek óta erre a produkcióra is képtelen. A szövetkezet árbevétele évente néhány százezer fo­rinttal van túl a ¡5 millió forinton. Tavaly körülbelül 20 ezer ember nyitott be megrendeléssel a különböző részlegeikbe. Egy-egy vevő általában több munkát is hozott. A szűkítésért, bővíté­sért. cipzárazásért, koptató­zásért általában húsz-har­minc forintokat számláznak. Ügy mondják, akkor emel­nek árat, amikor már ,,vo­naglanak" a gazdálkodásuk­ban. Hozott anyagból mére­tes szabói munkákat is vál­lalnak. Korábban konfekciós munkákat is végeztek. Mat­rózblúzok, lánykaruhák ké­szültek náluk. Az idén igény sem nagyon jelentke­zett, de kapacitással sem bírták volna a munkát. A vevők inkább olyan gyártó­kat keresnek, akik szerző­dést köthetnek. A szövetke­zetnél első a javító tevé­kenység. csak az ilven mun­kacsúcson kívüli időben jut­na energia a konfekeiózásrá. Ennek a oontos ideiét, nedie nehéz előre napra pontosan kiszámítani. Életszínvona­lunk szorítása azon is le­mérhető, hogy nagyon meg­nőtt az igény a ruhajavitá­sok iránt. Mostanában a vevők is idegesebbek. Az üzletekben előfordul nemegyszer a va­kolatot repesztő reklamáció. Volt rá példa, hogy egy kétszáz forintot érő blúz le­hetetlen bővítése miatt jog­tanácsosnak. elnöknek több-1 ször meg kell járnia a bíró­ság lépcsőit. A kívülről jött ember né­hány szokásos racionalizálá­si lehetőségre csak rákérdez a gazdasági megszorultság láttán. Kiderül, hogy a kis­szövetkezet! formára valói áttérés az adózás miatt le­hetetlen. Nagy bedolgozó­hálózatot azért nem tudnak kialakítani, mert így csak a konfekciós termékeket gyárthatnák. A javításokat, méretes munkákat maguk a dolgozók vállalják el, ma­guk foglalkoznak a vevők­kel B. I. Lázár György fogadta Gurij Marcsukot Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke szerdán a Parlamentben fogadta Gurij Marcsuk miniszterelnök-he­lyettest, a Szovjetunió Tudo­mányos-Műszaki Állami Bi­zottságának elnökét. A szí­vélyes, baráti légkörű meg­beszélésen jelen volt Tétényi Pál, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke, valamint Borisz Sztukalin, a Szovjetunió budapesti nagy­követe is. Tétényi Pál és Gurij Mar­csuk zárójegyzőkönyvet ír­tak alá Magyarország és a Szovjetunió tudományos-mű­szaki együttműködése hely­zetéről és továbbfejlesztésé­nek irányairól. Gurij Marcsuk szerdán el­utazott Budapestről. Kádár János megbeszélése a holland vendégekkel Elutazott Beatrix királynő Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára az Elnöki Tanács tagja és felesége szerdán a Parlamentben találkozott Beatrix holland királynővel és Claus herceggel. A szívé­lyes légkörű találkozót kö­vetően Kádár János a hol­land vendégekkel hivatalos megbeszélést folytatott. Ezen részt vett Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, va­lamint Várkonyi Péter és Hans van den Broek, a két ország külügyminisztere. Megelégedéssel állapították meg, hogy Magyarország és Hollandia kapcsolatai jól fejlődnek. Hangsúlyozták, hogy a két különböző tár­sadalmi rendszerű állam rendezett viszonya nemcsak a két nép közötti jobb meg­értést segiti, hanem ered­ményesen járul hozzá az európai együttműködés, va­lamint a nemzetközi béke é& biztonság erősítéséhez is. A holland királyi pár a nap folyamán a főváros ne­vezetességeivel ismerkedett. Beatrix királynőt és Claus herceget elkísérte Kovács |László külügyminiszter­helyettes és Stadinger Ist­ván, a Fővárosi Tanács el­nökhelyettese. Elsőként a Magyar Nem­zeti Galériába látogattak el. a'iol Csorba Géza főigazga­tó-helyettes kalauzolásával megtekintették a múzeum régi magyar gyűjteményének kincseit, valamint a Mun­(Folytatás a 2. oldalon.) VI Nívós" bemutató Árubemutatóval és gyártó —kereskedő találkozóval várták tegnap, szerdán dél­előtt az érdeklődőket Szege­den, a Nívó Faipari és Já­tékkészítő Ipari Szövetke­zetben. A harminchat éves múltra visszatekintő nívó­sok most első alkalommal rendeztek olyan találkozót, amelyen közvetlenül is be­mutatkozhattak a kereske­delem szakembereinek, ahol sebtében megmérettethettek, mit gyártanak, mijyen mi­nőségben ? A kétszáz fős kollektíva az elmúlt esztendőben 60 millió forintos árbevétel mellett 7 millió forintos nyereséggel zárhatta az évet. Termékeik közel fele a tő­kés piacokon talált gazdára. De a hazai vevőket, a bel­földi forgalomba való haté­konyabb bekapcsolódást sem szeretnék mellőzni. Ezt bi­zonyítja a tegnapi alkalom is. Mit láthattunk? A kíná­latból természetesen csak Ízelítőt adhatunk most. Balkongarnitúrák, gyermek­bútorok, vegyes fakellékek, cipőipari fa alkatrészek, és játékok jelentették a kíná­latot. Az újdonságok közül említést érdemel a Renáta gyermekasztal, ami prakti­kusságával hívta fel magára a figyelmet, jelentős tőkés exportot is szeretnének bo­nyolítani ebből a termék­ből. Tetszést aratott az a zsúrkocsi, amelyet egyelőre még csak svéd exportra gyártanak, de idehaza is szívesen forgalmaznának. Hasonló a sorsa a Nikolett gyermekágynak, 2000 darab Etetőszék, sámfa van — kevés a szép fajáték készül belőle az idén a svéd gyermekek örömére. Üj ter­mék még a Joli gyermek­ágy is, amelyik vasalás és lakkozás nélkül, csak ter­mészetes anyagokból készül. De vajon az-e legnagyobb gondunk a hazai gyermek­bútor-kínálatban, hogy van-e benne csapszög, vagy nincs? Ki tudja? A termék sorsát majd eldöntik a vásárlók. Nagy Ernő, á szövetkezet elnöke arról is beszámolt, hogy a termékek korszerű­sítésébe a jövőben igyekez­nek iparművészeket is be­vonni. A kezdeményezés el­ső eredményét, a ma még fejlesztés alatt álló. állítha­tó magasságú tanulóasztalt és széket már a bemutatón is láthattuk. Kevésbé volt színes a fajátékok kínálata (elsősorban táblákat vonul­tattak fel a gyártók), amire pedig minden bizonnyal vol­na kereslet. Ezt igazolja an­nak a Somogy megyei ke­reskedőnek a véleménye is, aki elsősorban ezért jött eL a bemutatóra. Ahogyan ő mondta, .játékokból most igencsak szegényes a kíná­lat. Szívesen láttunk volna még olyan kisbútorokat is, amelyek egyszerűek, prakti­kusak és nem utolsósorban olcsók. A fiatalok minden bizonnyal szívesen vásárol­nák ezeket. S ha már elin­dult az a jó kezdeménye­zés, hogy tervezőket, művé­szeket is bevonnak az új termékek megkonstruálásá­ba, miért ne lehetne éppen ilyen bútorokon kezdeni? S akkor talán néhány év múl­va nívósabb bemutatót is láthatnánk a nivósoktól. R. G. Eszmecsere a vasúti együttműködésről Marjai József miniszterelnök-helyettes kedden a Par­lamentben fogadta Ross Sayerst, az új-zélandi vasút elnö­két, akivel augusztusi új-zélandi látogatásának során már találkozott. Megvitatták az azóta történt előrehaladást a magyar—új-zélandi vasúti együttműködésben, és áttekin­tették annak jövőbeni lehetőségeit. Az új-zélandi vasutak jelentős számban használnak Ganz-MÁVAG-vonatokat, a gyártó vállalattal jó kapcso­latuk van. Ross Sayers — aki meglátogatta a Ganz­MAVAG-ot és az Ikarust — elmondta, hogy mindkét vál­lalatnál kedvező benyomásokat szerzett. Envedl Zoltán felvétele Részlet az árubemutatóból ' jfiiMs/i m<

Next

/
Thumbnails
Contents