Délmagyarország, 1986. október (76. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-30 / 256. szám

Csütörtök, 1986. október 30. 3 Legyen választási lehetőség fi pszichiátriai betegek rehabilitációjáról Hazánkban évente 40—45 ezer ember egészségi állapo­ta indokolja, hogy rokkant­nak minősítse az egészség­ügy. s közülük 10—12 szá­zalék az, akit valamilyen pszichiátriai betegség jutta­tott erre a sorsra. Három éve 110 ezer pszichiátriai bete­get tartottak nyilván, s meg­döbbentő, hogy 45 százalékuk az aktív korosztály, a 31—50 évesek csoportjába tartozik. A SZOTTI pszichiátriai osztá­lyára 1985-ben 3097 beteget vettek föl, körülbelül egy­harmadukat sürgős ellátás­ban kellett részesíteniük a szakembereknek. Akkora re­habilitációra szorultak közül UH-on igyekeztek segíteni, s a klinika szociális gondozó­nőjének köszönhetően sike­rült 91 embernek rendezni­ük munkahelyi gondjait. Az­óta azonban lényegesen több a pszichiátriai beteg, s a ko­rábbiaknál nagyobb arány­ban válnak emiatt rokkanttá. Sorsuk, jövőjük, megélheté­sük gondja nem lehet csak az egészségügyé. Ezekről a tényekről, a pszi­chiátriai betegek rehabilitá­ciójának nehézségeiről Pető Zoltán egyetemi docens tá­jékoztatta a résztvevőket tegnap, szerdán, a megyei területi rehabilitációs bizott­ság ülésén. Egyebek közölt elmondta még azt is, hogy a megkérdezett' szakemberek válasza szerint a megye más városaiban is hiányzik a megfelelő védő és védett munkahely, átmeneti intéz­mény. Ez azt.jelcAti. tuigy a kórházból szárnyára bocsá­tolt" ember munkájú révén alig-alig képes jövedelem­hez jutni, többnyire a szo­ciális segítségre támaszkod­hat. Márpedig ha valaki az egészségi állapotának meg­felelő, a korábbi jövedelmi színvonalával csaknem azo­nos feltételeket nyújtó mun­kához jutna, talán rá se szo­rulna a rokkantositásra. ja­vaslatként hangzott el, hogy össztársadalmi szinten javí­tani kellene a rehabilitáció presztízsét. összehangolt, célirányos módon kellene több ágazatnak is törődnie a valamilyen oknál fogva korlátozott emberek újbóli, társadalmi beilleszkedésé­vel, egyebek között átképzés­sel, továbbképzéssel. Külön­böző szintű, átmeneti intéz­ményekkel választási lehető­ségek egész sorát kellene föl­kínálni kinek-kinek állapota és körülményei szerint, se­gítve ezzel a dolgozó család­tagokon és az egészségügy gondjain ás, hogy végső eset­ben ne az aktív kórházi ágyak rovására enyhüljenek ezek a gondok. Végül, noha ez az igazi rehabilitáció, a megelőzés alapja: önvizsgá­latot, tudományos fölméré­sek sorát igényelné a kérdés', hogy mi vezet ezekhez a szo­morú, gyakori pszichiátriai kórképekhez. A rehabilitációs bizottság tegnapi ülésének másik elő­adója Allorjay István egye­temi tanár a szülészeti rend­ellenességben szenvedők, il­letve a gyermekkorban sé­rüllek rehabilitációjáról tar­tóit tájékoztatótíw* Ch. A. Aranykulcs Portás­továbbképző Iskola Jövő év januárjában meg­kezdi működését az Arany­kulcs Portástovábbképző Is­kola — jelentették be szer­dán a Kereskedelmi és Ven­déglátóipari Főiskolán tart­tott sajtótájékoztatón. El­mondták, hogy az iskolát külföldi tapasztalatok alap­ján, a Nemzetközi Arany­kulcs Szervezet (ICI). a Bel­kereskedelmi Minisztérium, valamint az Országos Ide­genforgalmi Hivatal között idén kötött megállapodás ér­telmében hozzák létre. A portástovábbképző is­kola a Kereskedelmi és Ven­déglátóipari Főiskola kere­tében működik majd, mint a főiskolai továbbképzési rendszer egyik céltanfolya­ma. Tehát nem a hiányzó portás-szakmunkásképzést hivatott pótolni, hanem a már szakmai képesítéssel rendelkezők számára nyújt magasabb szintű ismerete­ket. A felvételhez a szak­mai gyakorlat mellett szük­séges legalább egy középfo­kú nyelvvizsga és egy má­sik nyelv beszédszintű isme­rete, valamint vállalati aján­lás. A képzés időtartama 9 hónap. Az elméleti képzés során idegenforgalmi és szállodai ismeretekre, az idegenfor­galmi földrajzban való jár­tasságra, számítástechnikai, pszichológiai és etikai, be­szédtechnikai és jogi isme­retekre tesznek szert a hallgatók. Az első tanfolyamra a Kereskedelmi és Vendéglá­tóipari Főiskolában decem­ber 15-ig lehet jelentkezni. A megyei neb vizsgálata Földművelés a nagyüzemen kívül „Csongrád megyében a földhasznosítás és -védelem pozitív tendenciái az elmúlt években tovább erősödtek, a termőföld megbecsülése egyre inkább, közüggyé vált, hasz­nosításában differenciált módszerek alakultak ki. A gaz­daságok a szétszórt, a gépekkel nem vagy nehezen mű­velhető, nagyüzemi termelésre alkalmatlan területek hasz­nosítására. keresték a tartós használatba adás. a haszon­bérbe adás, a részesművelés, illetve a szakcsoportokon be­lüli művelés lehetőségeit. Így jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy Csongrád megyében évek óta nincs számotte­vő parlagterület, mindössze 25 hektár, s az országos átla­got meghaladó arányban lelassult a termőföldek csökkené­se." E megállapításokban foglalhatók össze a megyei népi ellenőrzési bizottság tegnapi ülésén megtárgyalt vizsgálati tapaszlalatok. A népi ellenőrök a tartós használatba adásról azt ál­lapították meg, hogy az el­fogadottá vált, a zártkertté nyilvánítás szempontjainak megfelelően szervezett, nem sérti a nagyüzemek érdekeit. A tanácsok által használat­ba adott terület együttesen 640 hektár, a szövetkezetek pedig 90 hektárt adtak át tagjaiknak. Így Csongrád megyében 6 ezer 560-an ju­tottak müvelésre átadott termőterülethez. De mint a népi ellenörök észrevételez­ték: a tanácsok bátrabban élhetnének a haszonbérleti dijak differenciálásának, sőt elengedésének lehetőségével. Azért is, mert újabb zárt­kertek kialakítására — leg­alábbis a korábbi ütemben — már nincs igénylő. Kivé­ve Szegeden ... Szétszórt területeiket a szövetkezetek főként ha­szonbérbe adással hasznosít­ják — igy adva lehetőséget tagjaiknak kiegészítő jöve­delem szerzésére, s olyan, a munkaigényes növénykultú­rák megmentésére, amelye­ket a piac igényel, de a nagyüzemek nem pártolnak. Ezen a módon 595 hektárt hasznosítanak. A neb-vizs­gálat megállapítása szerint azonban a haszonbérLő és a szövetkezetek között nem mindenütt alakult ki a mű­velést segítő kapcsolat. A részesművelési formát alkalmazó szövetkezetek az önszervező tevékenység fo­kozását (családtagok bevo­nását a munkába), a rejtett munkaerők megtalálását tartják elsődlegesnek, de el­ismerik: a jövedelmezőség nem mindig alakult kedve­zően, s az elvégzett munka elszámolására sem alakult ki egységes gyakorlat. A né­pi ellenőrök megállapítot­ták: az elmúlt években a részesművelés területe álta­lában csőkkent, kivéve az Asotthalmi Felszabadulás Tsz-t, mely jelentősen fej­leszti e művelési formát. A szakcsoportok működé­se — így összegezték a népi ellenörök — megfelelően szabályozott. Például a szen­tesi kertészeti szakcsoport működését a tsz külön fel­vásárlótelep kialakításával segíti, ahol raktár, csomago­lótér. hűtőház, gépesítés áll a termelők rendelkezésére. A röszkei gyümölcstermelő szakcsoport tagjait pedig a szövetkezeti tagokkal azonos szolgáltatások illetik meg. Am ez a termesztési forma mégsem terjedt el kellőkép­pen Csongrád megyében, a tsz-ek nem használják ki a szakcsoportosításban rejlő lehetőségeket — állapítja meg a neb elé került jelen­tés. A megyei népi ellenőrzési bizottság tegnap megtárgyal­ta a Csongrád megye gép­iparának műszaki fejleszté­seit elemző utóvizsgálat ösz­szefoglaló jelentését is. Interpellációk nyomában.. „Csiki-csuki" élelmiszerüzletek — A peremkerületekben ütköznek az érdekek Egy hete ismét árusíta­nak a Földműves utca és a Mátyás tér sarkán levő, nem nagy alapterületű, de a környék lakóinak annak ellenére igen kedvelt élel­miszerüzletében. Az Elikcr igazgatónője az 59-es számmal jelölt móravárosi. Hajnal uteai élelmiszerbolt kinyitására is ígéretet tett a városi ta­nács kereskedelmi osz­tályvezetőjétől a múlt pén­teken szerzett értesülésünk szerint. A többi bezárt, jórészt magánházban bérelt, egyre romló állapotú üzlethelyi­ség kinyitásáról nincs in­formációnk. Képünkön az egyik ilyen, a Pásztor ut­cai ... Nem túl gyakori, hogy a tanácsülésen elhangzó in­terpellációkra adott választ a testület nem fogadja el. Ok­tóber 16-án, mint arról la­punkban is beszámoltunk, mégis megtörtént: a tanács tagjai az öt, szót kérő ta­nácstag érveit találták meg­győzőbbnek, s felhatalmaz­ták a kereskedelmi osztályt, folytasson tárgyalásokat a peremkerületi bezárt boltok ügyében. Ehelyütt azonban úgy kellene inkább fogal­maznunk: a tárgyalások folytatására ösztönzött a fel­kérés. Az utóbbi néhány hó­napban ugyanis többször ültek tárgyalóasztalhoz a vá­rosbeli alapellátás felelősei. A tét: miképp legyen úr­rá az. élelmiszer-kereskede­lem a nyomasztó munka­erőgondokon, melyek kö­vetkeztében az újonnan át­adott ABC-áruházakba csak belső átrendezéssel, áthelye­zésekkel jut eladógárda. Ho­gyan állíthatnák meg azt a folyamatot, hogy a nagyobb' üzletek elszívják a kicsikből a munkaerőt, miképpen te­hetnék vonzóvá e peremke­rületi kisboltokat a növekvő költségek, bérleti díjak, az egyre emelkedő átalánydí­jak, haszonkulcs-változások ellenére. . . S ami még e kérdések mögött rejlik: egy önállóvá lett kereskedelmi vállalatot az alapító, a vá­rosi tanács, milyen eszkö­zökkel befolyásolhat a vál­lalati, várospolitikai és ke­reskedelmi érdekek össz­hangja érdekében? Ez ugyanis szétesni látszik, ha egy-egy városrészben — az üzletek gazdaságtalan üze­meltetésére, s létszámhiány­ra hivatkozva — valóságos vándorútra kényszeritik az ottlakókat, akik alapvető élelmiszeréket sem szerez­hetnek be, csak kilométeres gyalogtúra után. A városi tanács ez ügy­ben illetékes szervezete, a kereskedelmi osztály im­már jogi szankciók és fel­ügyeleti jogkör nélkül, pusz­tán a fogyasztói érdekek vé­delmezőjeként léphet föl. Azt jelentheti ez, hogy az önállóvá lett vállalat saját belátása szerint rendelkez­het nyitva tartásról vagy bezárásról? — kérdeztük Réti Csabáné kereskedelmi osztályvezetőt. ,.A hatósági eszközök beszűkülésével sem kell azért ettől tartani, gaz­dasági eszközeink megma­radtak. Az a kereskedelmi vállalat részesül a hálózat­fejlesztés anyagi támogatá­sában, amelyik maga is ér­demben hozzájárul a fejlesz­tésekhez, és a magáévá te­szi a várospolitikai, keres­kedelmi-ellátási célkitűzése­ket, a külső városrészek el­látásának javítását, illetve szinten tartását. Hadd mond­jak egy jó példát! A Dél­Tisza Menti Afész az el­múlt három évben a perem­kerületi boltokra 20 millió körüli összeget fordított fel­újításra, korszerűsítésre. . Választóik véleményét, el­lenzéseit tolmácsolva, az érintett külső kerületek ta­nácstagjainak mégis hada­kozásba kellett kezdeniük a közelmúltban. (E folyamat „látványos" állomása volt az október 1 e-i tanácsülés.) Ahogy egyikük fogalmazott: „az emberek a választókerü­letben a bizalomért cseré­be elvárják, hogy tanács­tagjuk az ő érdeküket kép­viselje a hivatalos fórumo­kon. S ha ez nem hoz át­menetileg kézzelfogható eredményt, joggal kérdik: de hát, mit csinál a tanácstag? És mindenkihez nem mehe­tek oda, hogy részletezzem, mit tettem eddig az ügy­ben ..." Most. hogy a két város­rész, Alsóváros és Móraváros két, súlyponti helyen levő üzletének sorsa rendeződni látszik, a kedélyek talán megnyugszanak. De változat­lanul érvényben marad, és nem téveszthető szem elől az a megállapítás, amelyet a kereskedelmi osztály ve­zetője így fogalmazott meg: „A vállalati tanácsoknak fel kell nőniük a feladatukhoz: -úgy alakítani a vállalati stratégiát, hogy gazdasági érdekeik és. a várospoliti­ka — ellátáspolitika — össz­hangba kerüljön. Ne csupán egy-egy üzlet esetében mér­legeljék: érdemes — nem érdemes, hanem a kereske­delmi hálózat egészét néz­zék, még ha a jövedelmező­ség mutatóit hozzák is szó­ba." Pálfy Katalin Jól bánnak a pénzzel Kistermelői állattartás és -takarmányozás Változások a vágósertés íetvásárlási árakban • Mágocsra és Hevesre utaztak Üllésről tapaszta­latot kérni. Ott jártak, kér­tek és kaptak gyakorlati tanácsot. Arra voltak kí­váncsiak a nagyközség ta­karékszövetkezetének ve­zetői, hogyan kell megszer­vezni az iskolai takarék­szövetkezetet. Mágocs azért fontos, mert az or­szágban ott volt az első ilyen az elmúlt évben, He­ves pedig azért, mert az ottani takarékszövetkezet az idén járt az élen az is­kolai takarékszövetkezet szervezésében. Az üllésiek a helyi sajátosságokra ala­kították az ötleteket, és lett itt is iskolai takarékszö­vetkezeti csoport. A gyerekek teljes önál­lóságot kaptak. Mint a „nagyoknak" van pénztá­rosuk, bizonylatot vezet­nek, intézőbizottságuk fel­ügyeli munkájukat és ők is 9 százalék osztalékot kapnak, ahogy a felnőttek. Mi több: a küldöttközgyű­lésen teljes joggal képvi­selik magukat. Munkájukat dicséri, hogy ez ideig mindössze egy bizonylatot rontottak el Az iskolában üzlethe­lyiséget alakítottak ki, a páncélszekrényben őrzik az értékeket. Betétállomá­nyuk 300 ezer forint. A diákok szabadon gazdál­kodnak a pénzükkel. A be­tétből bármikor kivehet­nek és visszarakhatnak. A spórolt összegre 4 százalék kamat jár. Az eladott to­tó-, illetve lottószelvények után jutalék a jutalmuk. így dolgoznak hát az ül­lési pénzkezelő fiatalok. AZ iskolában takarékszövet­kezeti csoport megalakítá­sával — egyebek között — azt a célt kívánták elérni, hogy a diákokat takaré­kosságra neveljék, tudja­nak bánni a pénzzel, ta­nuljanak meg szervezni. Ezek a gyerekek pénzzel játszanak, komolyan. A. S. Az utóbbi időszakban, fő­ként a takarmányozási és a közgazdasági feltételek ked­vezőtlen alakulása miatt, csökkent a sertéstartási kedv. A tegnap, szerdán, Szegeden, a szalámigyárban megtartott tanácskozáson a megyei ta­nács. a mezőhegyesi sertés­tenyésztő rendszer, valamint a húskombinát szakemberei, ezúttal a kistermelőknek mondták el véleményüket, tapasztalataikat az állattar­tásról. A rendezvény célja végül is az volt, hogy a je­len levő sertéstartókkal meg­ismertessék a minőségjavítás lehetőségeit, amely mindkét félnek — tenyésztőnek és felvásárlónak egyaránt — anyagi érdeke. A választott sertésfajták tulajdonságairól, a takar­mányozás szerepéről Benkó Lajos, a mezőhegyest ISTR vezetője tartott előadást, hangsúlyozva a helyes fajta­választást a minőségi sertés­hústermelésben. Manapság a kevés zsírt, ám sok húst adó fajták, hibridek felel­nek meg a húsipar kívánal­mainak. Hegedűs Péter, a szalámi­gyár osztályvezetője előadá­sában arról szólt, hogy az utóbbi tiz évben 26,3 szá­zalékkal esett vissza a ser­téstartás, ennyivel kevesebb vágóállatot adtak át a kis­termelők a húsiparnak. Az állománycsökkenés megaka­dályozása érdekében a kor­mányzat, s a vállalat is több intézkedést hozott. A központi árak egyértelműen a jobb vágóértékű sertések tartására ösztönöznek. A minőségi árut adó sertések kilója 41 forin 20 fillér lesz, az úgynevezett színes serté­sekért 39 forint 30 fillért fizetnek. Az exportár egy forinttal nő, s kilónként 5 forinttal többet kap leadott sertése után az a kistermelő, aki nagysúlyú, „szalámiser­tések" tartására vállalkozik. Az első osztályú sertések ki­lónkénti felára 5 forint 80 fillér, a harmadosztályúé 1 forint 20 fillér lesz. A résztvevők az előadások meghallgatása után bemuta­tón vettek részt a szalámi­gyárban

Next

/
Thumbnails
Contents