Délmagyarország, 1986. október (76. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-25 / 252. szám

A vár visszafoglalásának 300. évfordulójára emlékérmet készíttetett a Magyar F.remgyűjtők Csongrád megyei szervezete is, ezüst és hronz változatban. Merete: 42.5 mm. F.lőlapján az antik istennő, Famma harsonával hirdeti a győzelmet, alatta az egykori. 1686-os vár domborított képe, SZEGED felirattal. Hátlapján fent emiitett barokk dombormű, nemesi címerrel, zászlókkal s XVII. századi fegyverekkel, ágyúcsövekkel. Alatta Tinódi versezetének részlete olvasható. A peremmel párhuzamosan — MF.F. — 1986 — jelzés és évszám. Alkotta Fritz Mihály szegedi szobrászművész. (Az érem a Juhász Gyula Művelődési Központban bárki által megvásárolható.) CSONGOR GYŐZŐ, a szegedi éremgyűjlő csoport elnöke SZ1KSZA1 KAROLY Vannak jelös dolgok... Őszinte szeretettel: Kürti Pál" „Drága jó Barátom! Meleg szeretetről és baráti érzésekről tanúskodó soraid végtelenül jól estek és lelkem mélyéig meghatottak! A világégés legsúlyosabb napjai után, amikor már a virradat fénye kezdte a rémeket elkergetni, akkor fogant meg barátságunk. Ott az Eötvös u. 29. lakóház tetején, ahogy néztük a dermedt város romoktól vérző testét, éreztük mindketten, hogy új élet küszöbén vagyunk, ahol a gyűlölet helyét az emberiesség és a kölcsönös megbecsülés és szeretet foglalja el. Megszűnik a létbizonytalanság, amit a gonoszság hintett el az emberek között. Olyan fölemelő jó érzés ma vrre visszagondolni, és ezért is örülök, hogy újra találkoztunk. Sok munkám után most tudok néhány hetet pihenni és erőt gyűjteni az elkövetkezendőkre. Hálásan köszönök mindent és sok szeretettei-barátsággal ölellek: Szeged, 1978. VIII. 8." V. Viktor E sorokat azért tettem papírra, hogy aláhúzzam mindazt, amit a szegediek éreznek Vaszv Viktor iránt. No vegyek e levelet tolakodásnak, em igazolásnak, mert az Önök sziveben es emlékében Vaszy Viktor enclkiil is élne. Vegyék inkább annak, hogy adósnak érezném magam lelkiismeretem lázongásaira, hogy mindezt nem tudatom azokkal, akik leghívebben őrzik es tovább eltelik \ ászy Viktor emlékét. Kürti Pál Budapest, Tétényi út 98. idegennek első kérdése: igaz-e, hogy Rózsa Sándor itt raboskodott? Igaz. De csak „átmönetileg". Annak is csak kevés emléke létezik, noha körülötte a legenda egyre szélesedik ... A krónikások két „ostromot" jegyeztek föl a szegedi vár történetében. Az elsőt Tót Mihállyal a Szegedről, a török elől Debrecenbe menekülő bíróval és Nagy Ambrussal az élükön, a hajdúk serege intézte, 350 lovassal s mintegy 1200 gyalogossal, 1552 februárjában. A támadás meglepte a védő török sereget. A hajdúk elfoglalták a várost s a vár külső udvarát, de — mint a Tinódi énekelte „Szegedi veszedelem" c. versezetből értesülhetünk — az első sikereket zsákmányolás és ünneplő áldomás követte: „... mind az hajdúk nagy vígak valónak... Császárnak nagy summa ezüstét, aranyát Az hajdúk nyerének, szép terek asszonyokat... " Végül is, a lakmározókat a segélyül érkezett török csapattal a várbeliek erőre kapva, szétverték. Csak hírmondónak maradt meg kevés magyar. Október 23-án, 1686-ban hajnalban, végre a szegedi vár tornyán császári lobogót lengetett a szél. Most, a vár visszavétele 300. évfordulóján hajtsuk meg zászlónkat az akkori harcosok előtt, akik közül többen, az alsóvárosi ferences templom kriptájában lettek örök nyugalomra helyezve. A hősi halált halt De la Vergne mellett említsük meg Hans Heissler, Bolland és Volont tábornokokat, Gelinus ezredest s a magyarok közül Szűntök (Szontág?) Józsefet, a tiszai naszádok parancsnokát, SISTE VIATOR IACENTISQVE INSIGNE VIVA MENTE CONSIDERA... „Állj meg utas s tekintsd az itt fekvőnek jelvényét. Itt fekszik a nagylelkű, kiváló úr, Franciscus Theodorus Pilier gróf, a serény hadviselő kiváló harcos, aki, ahogyan csak látta az ellenségét, megfutamította, legyőzte azt, s kinek élete fonalát,-64 éves korában a halál vágta ketté..." A latin szöveg kronostichonából az egykori szegedi várparancsnok halálának éve: 1728 olvasható ki. A templom főoltárától balra lévő, falba helyezett vörös márványból faragott barokk síremléke egyben nemcsak az ő, hanem az akkoriban itt harcolt s a kriptában nyugvó áldozatos hősöknek látható emléke is. Hajnal Vörös csík. Átvérzett kötés a kozmoszon. Mintha fejlövést kaptak volna a hegyek, a szél is félrebeszél ingemen, csak járkál, ahogy a félelem gondolata műtét előtt. Lassan fölszivárog a fény, sűrű fátyolból képeket varázsol elém a harangszó. Torkomban megrekedt sötétség húzza szekerét hazáig, de ajtóm elölt még térdig éjszakában megint az átvérzett kötés, vagy csak én látok félre: hajnali kések közölt félárbócon a vers. Vaszy-relikvia A Tinódi Lantos Sebestyén szerint „csuda bölcsen rakott" vár Szegeden, a Tisza partján, ha nem is szerepel a magyar „jegyzett" várak lajstromában, ha nem is rendelkezik olyan dicső történetekkel legendás hősi ostromokról, várvédelmekről, mint Szigetvár, Drégely, Eger, akár Kőszeg vára, mégis jelentős helyet foglal el városunk történetében. „ Vannak jelös dolgok írva krónikában Kik pogán miatt történtek ez országban..." így nálunk, a Tisza partján is... Mikor épült a szegedi vár? Ezt a kérdést már sokszor fölvetették a helytörténet kutatóinak. Egy bizonyos: kezdetben, a tatárjárás után IV. Béla király „megerősítette" Szeged városát. Hogy mi volt ez az erősítés, nem ismerjük, csupán annyit tudunk, miszerint a középkorban fallal övezett erődítés lehetett. A történelem szól „várnagyokról" is. Királyok adományozzák személyeknek, érdemeik elismeréseként. Az 1543-ban török kézre került város és vár osztozik az ország többi megszállott területeinek sorsában. A török szultán, Szolimán rendeletére a budai basa intézkedik a leromlott vár helyreállításáról. A z újjávarázsolt szegedi szinház avatása megmozgatta a városlakók fantáziáját, de azokét is, akik más vidéken élnek, elvétve keriiltek csak erre, mégis maradandó emlékeket őriznek rólunk, a városról, annak kultúrájáról, kultúrahordozó jeles polgárairól, nagyjainkról. így az alábbi levél irója, a budapesti Kürti Pál, aki Szeged szépségeinek, gazdag irodalmi, művészeti hagyományainak dicsérete mellett egy levélváltását is közreadja Vaszy Viktorral, abból az alkalomból, hogy a szegedi operajátszás nagy alakjának szobrát a színháznyitányon avatták föl. * Bizonyára nagyon kevesen tudják, azért mondom el, hogy Vaszy Viktor Budapest ostromát egy pesti (VI., Eötvös u. 29.) bérházban vészelte át. Együtt töltöttük a borzalmas napokat, és együtt örültünk — mérhetetlenül — a felszabadulás boldogságának. Ott is, a véres, borzalmas, háborús napokban, megmutatta igazi, egyszerű, szerény, de bizakodó jellemét. töretlen egyéniségét, humanitását és hitét a demokratikus kibontakozásban. 1945. január 18-án szabadultunk fel. Többször kerestük egymást, levelet váltottunk. Utoljára 1978-ban a szabadtéri játékok Hunyadi László előadása után találkoztunk. Ez a találkozás — mikor 75. születésnapját és kitüntetését ünnepeltük — nagyon megható volt. Ekkor már nem volt ereje teljében, de nem panaszkodott. Keményen fogta a dirigensi pálcát, mintha abba kapaszkodva akarta volna erősíteni gyengülő eletét. Utána levelet váttoltunk. A két leséi eredeti szövege: „Budapest, 1978. július 31. Aranyos Viktorkám! Szegeden, a Hunyadi László bemutatója után már alkalmam nyilt köszönteni, gratulálni és jókívánságaimat kifejezni. A remek est hangulata és a baráti találkozó oldottabb légköre megfosztott azon gondolatok nyilvánításától, amelyet irányodban több mint negyedszázada hordozok. Mi 33 évvel ezelőtt találkoztunk először. Én nem mint zeneművészt, karmestert, igazgatót, pályák inditóját, hanem egy világégés, egy borzalmas háború utolsó hónapjaiban — felszabadulásunk óráiban — egy Embert ismertem meg Benned. Egy Embert, aki már akkor érett férfi volt, aki Budapest ostromának és felszabadításának lángjainál tudta, mit kell tennie, bízott a jövőben, az új életben, az emberekben. E borzalmas rémnapokban, az Eötvös u. 29. számú ház tetején, akkor 25 évesen — körülöttünk a szörnyű pusztulásban — fogant barátságunk. Azóta, igaz, ritka alkalmakkor találkoztunk, de számon tartottalak. Szeretettel és tisztelettel néztem munkádat, örömmel hallottam sikereidrőr, emberi kapcsolataidról, művészi pályád alakulásáról, családi életed harmóniájáról, szerénységed és egyszerűséged példázhatatlan kibontakozásáról. A felszabadulás, a szabad élet mámora és valósága kapcsolta össze találkozásunkat, amelyet mig élek, nem felejthetek. Aranyos Viktorkám! 75. születésnapod, a 20 éves jubileumi évad és a magas kitüntetésed alkalmából fogadd még egyszer őszinte jókívánságaimat. Életed, tudásod, művészeted, emberi tulajdonságaid gazdagságát továbbra is add át az új, a következő generációknak. Magad örömére, társadalmunk,'zenei életünk gyarapítására. A bécsi állami levéltár a 144 éves török uralom utáni felszabadító hadjárattal kapcsolatban több színezett tervrajzot és látrajzot őrzött meg Szeged váráról, melynek vedutája a törököktől visszafoglalt városokról készített s Lipót császár „dicsőségét" megörökítő emlékérem-sorozatokon is szerepel. A XVIII. század elején Szeged előtt, a Tisza túlsó oldalán táborozó „nagy fejedelem" a megrongálódott, . díszeitől megfosztott várról ezt írja naplójában: „...ezen erősség terrassírozott falakkal, jó karban levő tornyokkal, árkokkal és fedett úttal volt ellátva..." A Habsburg-uralom az ezt követő időkben már csak „garnizon" szerepet szánt a szegedi várnak. Egyszer osztrák főhercegnek száműzetési helye, máskor államfoglyok, összefogdosott betyárok gyűjtőhelye. A nagy árvíz végül is nemcsak a várost söpörte el, de a megmaradt rommaradványt is magával vitte... Ez a csekély maradvány aztán, a Mária Terézia korában épült főkapu részlegével ott áll ma is a folyó partján. Órzője helyi muzeális, történeti emlékeknek. A városunkba vetődő t