Délmagyarország, 1986. október (76. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-25 / 252. szám

2 i ­Szombat, 1986. október 25. Befejezte munkáját az Országgyűlés őszi ülésszaka jelentőségének megfelelően — központi szerepet szán a távközlés fejlesztésének. A kormányzat a VII. öt­éves tervben a távközlés fej­lesztését az ezredfordulóig tartó új pályára állította. En­nek lényege, hogy a jelen­legihez hasonlóan -bővülő be­ruházási lehetőségek mellett a 90-es évek végére felszá­moljuk távközlési hálóza­tunknak az ország társadal-' mi-gazdasági fejlettségéhez viszonyított elmaradását. Ez egyúttal szélesre nyitja a kaput a számítástechnika al­kalmazása előtt, az új infor­matikai szolgáltatások fel­tételeinek megteremtésével. Milyen feltételek szüksé­gesek a távközlés-fejlesztési program teljesítéséhez? A népgazdaság VII. ötéves tervtörvénye egy rekonst­rukcióval egybekötött, gyor­sított fejlesztési programot határozott meg. A program a népgazdasági terv fejlesz­tési célkitűzései között is prioritást élvez. A kormány­zati szervek meghatározták, hogy legalább 282 ezer tele­fonállomás épüljön, azzal, hogy a távbeszélő-fejlesztés VII. ötéves tervét nyitottan kell kezelni. A terv nyitott­sága abban jut kifejezésre, hogy befogad minden pótló­lagosan bevonható forrást a fejlesztés további gyorsítása érdekében. Gazdaságszerve­ző munkánk során sikerült olyan pótlólagos forráslehe­tőségeket és érdekeltségi formákat feltárni, amelye­ket korábbi gyakorlatunk­ban nem alkalmaztunk. Ilyen a lakossági és a közületi te­lefonkötvény, amely a fej­lesztésre kijelölt körzetekből több mint 3 milliárd forint bevonását ígéri. Ugyanilyen nagyságrendű pénzforrást biztosít a vállalati, tanácsi eszközök telefoníejlesztésre történő átadása. Ez pályázati rendszer keretében történik, amelyben minden „külső" 40 forinthoz a posta 60 forint­tal járul hozzá. A közös munka eddigi eredményeiért köszönetet mondok a tanácsoknak, a vállalatoknak és a kötvényt vásárló állampolgároknak. A pótlólagos források bevonása végül is 75 ezerrel több tele­fon építésének pénzügyi fel­tételeit teremti meg — mon­dotta az államtitkár. Beje­lentette: — Tárgyalásaink a Magyar Nemzeti Bankkal eredmény­re vezettek, és így 1990-ig 400—420 ezer telefonállomás megépítésének pénzügyi fel­tételei teremtődtek meg. Eb­ből 140 ezret az elodázhatat­lan rekonstrukcióra kell fel­használni, így 260—280 ezer új telefonállomás létesül. A VII. ötéves terv fejlesz­tési forrásai közül a vissz­terhes források a távközlés­fejlesztés forrásainak mint­egy 20 százalékát érhetik el. Törlesztési kötelezettségei a következő 10—15 évet terhe­lik. Ahhoz tehát, hogy a VIII—IX. ötéves tervidő­szakban ne csökkenjenek a fejlesztési lehetőségek — a visszafizetési kötelezettség miatt —, szükséges időben új forrásokat feltárni, eset­leg új formákat bevezetni, és növelni a szolgáltatás Jöve­delemtermelő képességét. A távközlés-fejlesztési program feltételeiről szólva elmondotta: Az ipar a megemelt prog­ram túlnyomó részét gyárt­mányaival, szállításainak ütemezésével. Jelentős szer­vező-fejlesztő intézkedések­kel képes teljesíteni. A táv­közlés fejlesztéséhez szüksé­ges berendezések, anyagok mintegy 80 százalékát a ha­zai ipar szállítja, a fennma­radó hányad importból biz­tosítható. Az üzemeltetés­fenntartás postán belüli fel­iéielei ma még nem elegen­dőek, azokat a posta önma­ga valószínűleg nem is tud­ja megteremteni. Ennek megoldására várhatóan összkormányzati összefogás­ra lesz szükség. Szeretnék szólni távköz­lés-fejlesztési programunk területi tervezéséről, és a pótlólagos helyi források kapcsolatrendszeréről. A te­lefonhálózat kiépítése mű­szakilag egyfajta egymásra épülteéget igényel. így került sor arra, hogy azokban a megyékben, váro­sokban, vagy városrészekben hirdettünk pályázatot és bo­csátottunk ki kötvényt, ahol a hálózati rendszer egymás­ra épültsége műszakilag le­hetővé teszi a fejlesztést. Így fordulhat elő, hogy ahol nincsenek meg a háló­zatfejlesztés feltételei, azo­kon a területeken egyelőre bármilyen magas összegű hozzájárulás megajánlása esetén sem tudunk telefon­állomásokat létesíteni. A távbeszélő-elosztásban még jó néhány éven keresz­tül — bár csökkenő mérték­ben, és a területek közötti erős differenciáltsággal — a hiánygazdálkodás kényszerű gyakorlata fog érvényesülni. Ezért, és a megváltozott fi­nanszírozási formák miatt, amelyek megbontják a tele­fonelosztás eddigi rendjét, indokolt, hogy a Magyar Posta felülvizsgálja és kor­szerűsíts? azt. A kormánynak a hosszú távú tervezésre vonatkozó munkaprogramja alapján már folyik az informatikai rendszer, benne a hírközlés felzárkóztatására, bővítésére vonatkozó munka. Ez meg­alapozhatja egy legalább 10 —15 éves időtávú, önálló távközlés-fejlesztési kor­mányprogram kialakítását is. Tóth Illés beszámolójá­ban mintegy hetvenezer munkatársa nevében biztosí­totta az Országgyűlést, hogy a Magyar Posta dolgozói, a postások jó hagyományaihoz híven igyekeznek dolgozni. — A postások döntő több­sége lelkiismeretesen és el­kötelezetten végzi munkáját. Ezért hadd mondjak nekik köszönetet. Ugyanakkor ne­vükben is elnézést kérek a néhány, rosszul dolgozó pos­tás mulasztásaiért, hibáiért — mondotta végezetül. Bibók Istvánná felszólalása Tisztelt Országgyűlés! Divat mostanában bírálni a postát; foglalkozik vele a kabaré, sajtó, rádió. En úgy gondoltam, akkor leszek igazságos, ha elmondom hi­báit, de az eredményekről is szólok. Nem lehet csodál­kozni, hogy mindenki „ért" a posta munkájához, hiszen mindennapjainkhoz szoro­sa n hozzátartozik ennek az intézménynek a tevékeny­sége. Én is egyik ügyfele va­gyok a postának. Mint ma­gánember és mint képvise­lő is régóta figyelem mun­káját. Most meg Csongrád megyére vonatkozóan külön adatokat is gyűjtöttem össze. Az ország közel 3 ezer 200 postahivatalából Csongrád megyében 81 látja el, bizto­sítja a megye postai szolgál­tatásait. A hatodik ötéves tervben 4 új postahivatal épült, Mórahalmon, Nagy­mágocson, Pusztamérgesen és Deszken. Hódmezővásár­helyen a hivatal bővült és megújult; két városi posta (Szeged és Makó) rekonst­rukciója jelenleg is folyik. A megyében még 33 he­lyen működik olyan posta­hivatal, amelyben a postás dolgozók munkakörülményei nem megfelelőek. A VII. ötéves terv során a legjelen­tősebb postaforgalmi beru­házás Szentes 1. postahiva­tal-épülete. A város postája jelenleg földszintes épület­ben működik. A városatyák már 1908-ban szükségesnek tartották a városhoz méltó postahivatal építését. Almuk, tervük 80 év után válik csak valóra. Szeged Európa-hírű szép főterét nem csúfítja so^ káig már az állványerdővel körülvett jelenlegi „főposta". A tervekben szerepel a kedvezőtlen elhelyezésű postahivatalok egy részének kisebb belső korszerűsítése is. Hogy ez hány helyen va­lósulhat meg, az függ a ren­delkezésre álló pénzek fel­használási lehetőségétől, az árak várható alakulásától, és a kivitelezőktől. Az említett nehézségek el­lenére a megye postásai mindent megtesznek annak érdekében, hogy zavartala­nul kiszolgálják közönségü­ket. A megye egyik .sajátos­sága, hogy jelentős tanvavi­lággal rendelkezik, és a ta­nyák nem válnak kihalttá, hanem egyre több fiatal vál­lalja a tanyai életformát. A külterület postai ellá­tását leginkább a gépkocsis kézbesítők biztosítják, akik jellegzetes, meghatározó személyiségei lettek terüle­tüknek. Nemcsak kézbesí­tési feladatokat látnak el menetrend szerint, hanem bármilyen postai külde­ményt fel lehet náluk adni. A támpontokon élénk, szin­te közélet folyik, ahol. nap­ról napra találkoznak az emberek, s egymás gondját­örömét is megbeszélik, amíg a „postás bácsit" várják. A kézbesítők nagyon fontos emberek. Talán nem is gon­dolunk arra, hogy a magá­nyos embernek napról nap­ra egyetlen vendége a pos­tás. Nem véletlen, hogy a levelek mellett gyógyszerek kiváltását is szolgáltatásai közé sorolta a posta. Me­gyénkben közel hatszáz be­teg embernek a postáson kívül nem volt más, aki ki­váltsa a gyógyszerét. Csongrád megyében az ér­tékesített hírlapok példány­száma 1985-ben meghaladta a 60 millió darabot. Ennek 79 százaléka kézbesítés út­ján került az előfizetőkhöz. Büszkék vagyunk rá, hogy éppen megyénkben, Opusz­taszeren, a Nemzeti Törté­neti Emlékparkban a hete­dik ötéves terv során pos­tatörténeti kiállítóhely léte­sül. A postások és munká­juk részei életünknek. A postai szolgáltatásoknak jó színvonalon történő végzé­se a gazdaságra, a gazdál­kodásra is kihat, emellett közhangulatot is befolyáso­lló tényező is. Tisztélt Országgyűlés! Hozzászólásom második részében a telefonnal sze­retnék foglalkozni. A tele­fon ma mind jobban éle­tünk egyik meghatározó elemévé kezd válni, és mind jobban érezzük hiányát. Bosszankodunk, ha van. és működése kívánnivalókat hagy maga után. Ha jól működik, ezt szinte észre sem vesszük. Tanulmányoz­tam a posta elnökének be­számolójában a térképet, melyen vonalkázás jelzi azokat a területeket, ahol az előfizetők automata táv­beszélőközpontokhoz kap­csolódnak. Az ország délke­leti részén — Szeged kör­nyékén — ez a vonalkázás területi kiterjedése első pil­lantásra megragadja a fi­gyelmet. Talán a Budapest körül elhelyezkedő lerületet kivéve, a legnagyobb össze­függő terület, ahol a távbe­szélő-szolgáltatás már auto­matikus, és nemcsak a vá­rosokban, a községekben, hanem az igen kiterjedt ta­nyavilágban Is. Szegeden 1977-ben új korszerű távbe­A családjogi törvény módosításáról szóló tör­vényjavaslatot tárgyalták a képviselők. Mit lehet er­ről még beszélni? — kér­dezheti az olvasó, hisz az elmúlt években, a hosszú előkészítő szakasz idején oly sokszor volt már erről szó a sajtóban, rádióban, televízióban. Olyan ügyról hallhattunk. melyről a törvény módosítása után ugyanúgy kell beszélni, mint ahogy az előtte le­folytatott sok-sok vita sem lehet hiábavaló. Nem hi­szem, hogy szükséges lenne ecsetelni a családok szét­hullásának okait, a válá­sokról, alkoholizmusról, öngyilkosságról szóló sta­tisztikákat újból elővenni ahhoz, hogy túlzás nélkül állíthassuk: sorskérdésről van szó. Ne gondolja per­sze senki, hogy törvénnyel, adminisztratív módon megoldhatók a gondok. Sokkal összetettebb cselek­véssorra van szükség. S hogy mire, illetve a tőr­vény ebben hogy segíthet? Parlamenti hallgatózásom szünetében erről kérdez­tem néhány Csongrád me­gyei kepviíelőt. Csókást Zoltánné, a Sza­lámigyár és Húskombinát szakmunkása: „Kicsit ke­vés volt az idő a törvény­javaslat megismerésére, különösen a magamfajta munkásombernek, aki ne­hezebben igazodik el a pa­ragrafusok közölt, összes­ségében jónak tartom ez­zel együtt a javaslatot. Hogy mit emelnék ki? Szerencsés, hogy a házas­sági korhatárt fölemelik 18 évre. Jó dolog a javas­latban a házasság előtti vagyoni szerződés lehető­ségei bár szerintem keve­sen fogják kihasználni. Parlamenti beszélgetés Amikor még dúl a szere­lem, ki gondol arra, hogy később milyen problémák adódhatnak a vagyonel­osztáskorl? Hogy milyennek látom az országgyűlési hangula­tot? Örülök, hogy renge­teg vélemény ütközhet, talán a hozzászólók szá­ma sok." * Szabó Sándor, a megyei pártbizottság első titkára négy gyermek apjaként különös figyelmet szentelt a családjog témakörének. — Megyénkben különö­sen magas a válások, ön­gyilkosságok száma, ezért az új törvénynek is külö­nös figyelmet kell szentel­nünk. — mondta az első titkár, aki Hódmezővásár­helyen képviselő. — A törvény azonban csak le­hetőséget ad a családvéde­lemre, hogy ebből fejlődés, előrehaladás legyen, ah­hoz egyénnek és intéz­ménynek sokat kell tennie. Olyan kövétkezetes emberi magatartás, hozzáállás szükséges, ami jelenleg hiányzik. S persze, egész­ségügyi, szociális intézke­dések sorára van szükség a mostani rendelettel pár­huzamosan. Alapvető fel­tétel ezzel együtt a csalá­dok anyagi biztonságának megteremtése. — ön, mint apa, meg­felelőnek tartja a nagycsa­ládosokról való gondosko­dást? — Sokkal több támoga­tást érdemelnének a nagy­családosok, mint amit a társadalom jelenleg nyúj­tani tud nekik. A családi pótlék önmagában kevés: a férj jövedelmét úgy kel­lene alakítani, hogy a fe­leség — ha akar — csak a gyermekneveléssel foglal­kozhasson, s ezek az évek számítsanak munkavi­szonynak. Ez a jövő fel­adata. — Az országgyűlési vitá­ról mi a véleménye? — Ügy érzem, a hozzá­szólók többsége még min­dig alapkérdéseket fesze­get. Több élő vitára len­ne inkább szükség, úgy­hogy nem vagyok teljesen elégedett. * A gyerekneveléssel kap­csolatos kérdésről hasonló módon beszélt Takács Im­réné szegedi képviselő, a Textilművek párttitkára is. „Lehessen választani: aki úgy érzi, gyereket akar nevelni, annak legyen erre lehetősége. Aki pedig dol­gozik, az ne vállaljon emiatt irreálisan sokat. Mindez persze igencsak komplex intézkedést igé­nyel ; nagyobb ütemben kell fejleszteni a szolgál­tatásokat, a félkészter­mékgyártást, és sok min­dent. S az árrendszert is felül kell vizsgálni: mirelit árut venni például luxus­nak számít, pedig ez is a nő helyzetének könnyeb­bedésével függne össze. S persze, az apáknak is na­gyobb szerepet kellene vál­lalni az otthoni családi fel­adatokból — erről például kevés szó esett a vita so­rán. Egyébként úgy érzem, sokan a jogi szabályozástól •a családi gondok megoldá­sát várják, pedig ez téve­dés. Csak segítségről van szó. például a válásnál! a tárgyalás előtt a bíró négyszemközti békítő be­szélgetést folytathat, s ez a közvetlenebb, őszintébb hangnem eredményes is lehet." A hosszú csengetés nem­csak az iskolában a nebu­lókat, a parlamentben a képviselőket is a terembe invitálja. S folytatódott a hozzászólások 'sora. Egy budapesti képviselő a há* zasságok számának csök­kenésével összhangban a házasságok ellen ható té­nyezőket. rendeleteket so­rolta, melyek a törvény szellemével ellentétesek. A falu megtartó erejével is kapcsolatba hozta egy má­sik honatya a törvényt, amikor azt kérte: a szüle­tendő gyermekeket ott le­hessen anyakönyvezni, ahol a szülő lakik, s ne ott, ahol épp a szülőotthon van. Volt, aki alkoholellenes törvény megalkotását is szükségesnek látta. Király Zoltán, szegedi képviselő nem hazudtolta meg tele­vízió-riporter foglalkozá­sát: nagy tapsot kiváltó, szokatlan személyes hangú beszédét rögtönzésszerüen tartotta, többek között ki­jelentette: sokaknak nincs megfelelő alternatívája a kiegyensúlyozott családi életre. mert gazdasági kényszer számukra a több­letmunka, ami nem teszi lehetővé a törvény alkotói által szándékolt családi harmónia kialakítását. A család, a gyerek érde­kében hozott halasztást nem tűrő intézkedések so­rában sokan emlegették, sürgették. a gazdasági helyzet javítását. A pénz azonban itt sem kizárólagos gyógyszer, Jö­vőnk érdekében szemlélet­váltásra is szükség van. Balogh Tamás szélöközpontot helyeztek üzembe. A dinamikusan fej­lődő nagyváros szinte pilla­natok alatt „felélte" az 1977-ben megépült központ kapacitásút, és a telefonra v; rakozók minden eddigit meghaladó emelkedésével, szinte kétségbeejtően re­ménytelen telefonhelyzet alakult ki. 1984-ben került sor Szegeden és körzetében a telefonkötvény meghirde­tésére. Eleiben ettől is ide­genkedtünk. A kötvény se­gítségével — a telefonra vá­rakozók anyagi erejét is igénybe véve — azonban je­lentős fejlődés indulhatott meg, a szegedi távbeszélő­központ jelentős bővítésére is sor került. De nem mond­hatjuk el, hogy most már minden rendben van, mert — különösen Szegeden — még mindig sok a telefonra várakozó. Szólni kell a megye — te­lefonellátását tekintve — még igen hátrányos hely­zetben levő két körzetéről. Szentes város és Makó kör­zete az, ahol még a közsé­gek nagy hányadában csak a nappali órákban lehet te­lefont használni, A megye városai közül csak Szente­sen nincs automata központ. A városban sok igénylő vá­rakozik telefonra. Elmond­hatom. ezen ötéves tervidő­szakban a szentesi új távbe­szélőközpont ügye kedvező fordulatot vett, az új mű­szaki és postaforgalmi épü. let pillérei már kiemelked­tek a földből, s a tervidő­szak végére Szentesen is megoldódik a hosszú évek óta húzódó probléma. Az új távbeszélőközpont 4 ezer előfizető bekapcsolására lesz alkalmas, és Szentes is be­kapcsolódik az országos táv­hívó hálózatba. Makó helyzetéi, nagyban javította a közelmúltban te­lepitett két konténerbe sze­relt, ideiglenes távbeszélő­központ. A makói előfize­tők már tudják értékelni a távhívás előnyeit, de továb­bi bekapcsolásokra itt is csak a végleges központ meg­építése után kerülhet sor. Kérjük, hogy a szentesi vá­rosatyák 80 éves álma mi­előbb váljon valóra. Szólni kell még egy nem kimondottan postai szolgál­tatásról, de aminek létre­jöttéhez a posta segítségére volt szükség. Ez a kábelte­levízió. Szegeden, de a me­gye más városaiban is, igy Hódmez.őváf>árhelyen a vá­rosi vezetés kábeltelevíziós hálózat kiépítését határozta ei. A posta a kábeltelevízi­ós hálózat megépítésére rendelkezésre bocsátotta sa­ját alapépítmény-hálózatát, és szakmai segítséget nyújt a városok vezetésének. Sze­geden most folyik a több ezer lakás ellátására szol­gáló eLsö ütem megvalósítá­sa, majd ezt követően az összes nagy szegedi lakóte­lep ellátása megvalósul. Tisztelt Országgyűlés! A posta akkor végzi jól szolgáltatását, ha valóban észre sem veszik, természe­tesnek tartják tevékenysé­gét. Sok embernek, nyugdí­jasnak. tanyán élőknek, a postás az egyedüli vendége. Ezeknek az embereknek a postás a kapocs, melyen ke­resztül a társadalommal érintkeznek. Engedjék meg, hogy a Baranyí-versidézet két gyönyörű sorára emlé­keztessek : „Higgyétek el: nem d.í­dergünk a földön, / Csak a postás naponta ránk kö­szönjön" — fejezte be hoz­zászólását Bibók István ne,

Next

/
Thumbnails
Contents