Délmagyarország, 1986. október (76. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-24 / 251. szám

Péntek, 1986. október 24. Az Országgyűlés őszi ülésszaka között a mai családok nem tudnak, vagy csak részben képesek a hagyományos és az újonnan jelentkező feladataiknak egyszerre megfelelni. A családoknak általában, egyes családoknak pedig külön is segítségre van szükségük. Éppen eddigi eredményeink és közös erőfeszítéseink talaján van esélyünk a józan számvetésre, a tennivalók nyílt és távlatos megfogalmazására. Mert törhetnénk-e a fejünket a részidejű, rugalmas munkavállalás feltételein, ha nem lenne mindenki és minden nő számára munka? Foglalkozhatnánk-e a családi pótlék, az ösztöndíj, az anyasági és a szociális juttatások reálértékének megőrzésével, ha ezek az ellátások, a mai színvonalon nem léteznének? Programba vehetnénk-e a társadalombiztosítási jogszabályoknak a család intézményét támogató módosítását, ha a nők többsége nem rendelkezne önálló keresettel? Beszélhetnénk-e a házasság előtti tanácsadás javitásáról, szerepének növeléséről, ha ezt a szolgálatot nem hívtuk volna életre? Reálisak lennének-e az iskolai nevelésre, a családi életre való jobb felkészítésre vonatkozó javaslataink — az iskolázottság alacsonyabb szintjén? Foglalkozhatnánk-e a családpolitika preventív szempontjainak, elveinek érvényesítésével, ha nem állnának rendelkezésre nevelőotthonok, családgondozó szolgálatok, ifjúságvédelmi szervezetek? Minden bizonnyal nem. — Természetesen az elmozdulás jeleit nem kívánjuk túlértékelni — mondotta a továbbiakban —, és egyáltalán nem számítunk arra, hogy a családpolitika elvei a jövőben majd automatikusan érvényesülnek, és nem lesz szükség időnkénti korrekciókra. Az elvek megvalósulásáért sok és következetes lépést kell tennünk. Külön-külön is sok a teendőnk — így együtt pedig megkülönböztetett a felelősségünk. Megítélésem szerint kívánatos lenne, hogy csökkenjen a nagyon fiatalon, kellő ismeret és önismeret hiányában kötött házasságok száma. Az általános iskolai képzés, a családi életre nevelés, a szexuális felvilágosítás színvonalának javításától, a harmonikusabb családi háttértől, a kortárs csoportok befolyásától, a jogi szabályozás módosításának együttes hatásától várható ebben a kérdésben hosszabb távon eredmény. A fiatalok boldog családi életre vágynak. Meg kell hát teremtenünk annak a feltételét, hogy iskolát végzetten, biológiailag éretten, egészségesen, családi ismeretekben jártasan, megfontoltan válasszák meg a társukat. Ugyanezek a tényezők járulhatnak hozzá elsősorban ahhoz, hogy a fiatal párok a gyermeküket is felelősen, a családi élet feltételeit megteremtve vállalják. Ugyanakkor nekünk is mindent meg kell tennünk, hogy a családalapítás körülményei ne nehezedjenek. Érdemes elgondolkodnunk majd azon, feltétlen szükség van-e munkaviszonyra a szülést megelőző időben az anyasági támogatások folyósításához, és milyen mértékben. Azon kell dolgoznunk — a kormány által tegnap elfogadott, a lakásellátás, -gazdálkodás társadalmi-gazdasági programja alapján —, hogy a ma még gyermektelen, ám a gyermek vállalását tudatosan tervező fiatal házasok mielőbb önálló otthonban kezdhessék meg családi életüket. Legalább ilyen fontos, hogy megoldást találjunk az első gyermek megszületésével járó terhek, az anyagi gondok, de még inkább az egyenlőtlen anyainői megterhelés csökkentésére. A lakás és az anyagi támogatás mellett természetesen igénybe vehető szolgáltatásokra, családi segítségre, rugalmas foglalkoztatásra, egészségügyi, jogi, pszichológiai tanácsadók kiépítésére van szükség a hasonló sorsú családok, közösségek szolidáris segítsége mellett. Foglalkoznunk kell azzal, miként lehetne megfelelő módon, társadalmilag hasznos tevékenységként elismerni a gyermeknevelést; legalább a nyugdíj szempontjából oly fontos szolgálati idő számításánál figyelembe venni az otthon töltött éveket. — A törvény igazán csak abban az esetben fogja betölteni a rendeltetését, ha valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy szülőkéntnagyszülőként, idősekről gondoskodó felnőttként, szomszédként és munkatársként, vezetőként is sok-sok feladatunk van, amelyek ellátása alól senki sem mentesíthet bennünket, deamelyeknek az elvégzése közös boldogulásunk-boldogságunk alapját teremti meg — mondotta végezetül Csehák Judit. Képviselők hozzászólásai, javaslatai Király Zoltán (Csongrád megye, 5. vk.), a Magyar Televízió szegedi stúdiójának szerkesztő-riportere a többi között annak a véleményének adott hangot, hogy a törvénytervezet jól átgondolt dokumentum ugyan, de a téma komplex kezelése, a társadalmi gondok megoldása, a szociálpolitikai szempontok figyelembevétele nélkül aligha képzelhető el a módosított törvény hatékonysága. Cázsity Milutinné (Baranya megye 12. vk.), a selylyei általános iskola drávasztárai tagiskolájának vezetője elsősorban a család és az iskola kapcsolatából adódó gondokra tért ki, amelyek főként az aprófalvas településhálózatú Baranya megye kistelepülésein jelentkeznek. Az egykor ezeken a helyeken működött kis iskolák felszámolása — a körzetesítés — több szempontból is kedvezőtlenül hatott a családok életére, a gyerekek neveltetésére. A képviselő több bentlakásos, hetes iskola létrehozását javasolta. László Béla (SzabolcsSzatmár m., 14. vk.), a fehérgyarmati városi pártbizottság első titkára szerint a család napjainkban nem tud eleget tenni sok hagyományos, századok hosszú során át gyakorolt feladatának. Ezért az iskolának szükségképpen át kell vállalnia a hagyományos családi funkciók némelyikét. Bozsó Jánosné (Tolna m., 7. vk.), a gyönki általános iskola igazgatója különösen fontosnak tartotta, hogy a törvény módosítása a gyermekek érdekeit, illetve védelmét szolgálja. Rámutatott: növelni kell a család tagjainak egymás iránti felelősségvállalását; gondoskodni szükséges a házastársak egyenlőbb teherviseléséről a családon belül, hogy az egyéni érdekek érvényre jutása ne növelhesse ugrásszerűen a családbomlások számát. Kiss János (országos lista) római katolikus címzetes kanonok hangsúlyozta: a családi élet válsága aligha orvosolható különféle „sorompókkal", törvénnyel. Ennek annál sokkalta mélyebben gyökerező okai vannak, így a felelősség hiánya. Amíg a felelősséget, amivel mindenki tartozik — részint önmagának, részint a társadalomnak is —, nem tudjuk felébreszteni, addig kevés a reménye annak, hogy a majd életbe lépő törvényekkel a felfogás, a magatartás megváltozik. Sebest Lászlóné (Békés m„ 6. vk.) nyugalmazott általános iskolai igazgató megelégedésének adott hangot a tekintetben, hogy a jelenlegi módosítási javaslat szerint házasságot csak nagykorú férfi és nő köthet (külön engedéllyel is csak akkor, ha a 16. életévét betöltötte). A képviselő a családok összetartó erejének elmélyítése és a veszélyhelyzeteknek kitett gyermekek számának csökkentése érdekében kérte az Ipari Minisztérium illetékeseit, mérlegeljék a bedolgozói hálózat bővítésének lehetőségét. Dobos Józsefné (Heves m„ 6. vk.), a Gyöngyösi Mátra Ruhaipari Szövetkezet munkavédelmi vezetője elmondta: Heves megyében is emelkedik a válások száma. A megyei bíróságoknál a pereknek mintegy fele családjogi, ezek kétharmada pedig bontóper. Ezért nagyon fontos, hogy a törvényjavaslat újraszabályozza a házasság előtti tanácsadást. Javasolta, hogy az idős, beteg szülőket gondotok kapjanak ápolási táppénzt. Az időskorúak szociális otthoni elhelyezésénél elsősorban azokat részesítsék előnyben, akiknek nem él közelükben tartásra, gondozásra alkalmas családtagjuk. Kosztolánczi Jánosné (Somogy megye, 2. vk.), a Kaposvári Ruhagyár varrónője javasolta, hogy a 14-16 év közötti leányok kivételesen indokolt esetben — így például akkor, ha gyermeket várnak — gyámhatósági engedéllyel továbbra is házasságot köthessenek. Lédererné dr. Faragó Margit (Szolnok megye, 4. vk.) a megyei tanács Hetényi Géza Kórház és Rendelőintézetének szemész főorvosa egyebek között egyetértéssel szólt arról, hogy a családjogi törvény vagyonjogi elemeinek erősítése az egymás iránt érzett személyes felelősség mellett a házastársak nagyobb személyi függetlenségét is lehetővé teszi. Dr. Horváth Jenő (Budapest, 1. vk.) ügyvéd, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke a beterjesztett törvényjavaslat fő erényei között említette, hogy szellemével arra ösztönöz: meg kell menteni minden házasságot, ami még menthető — és ezt elsősorban nem a jog eszközeivel lehet elérni —, de ne nehezedjék meg a válások gyors lebonyolítása, amikor a kötelék már végleg tarthatatlanná vált. Vörösné Csuka Mária (Komárom megye, 9. vk.), az Ácsi Cukorgyár műszerésze felhívta a figyelmet, hogy célszerű lenne a házasságkötés előtti kötelező várakozási időt 30 napról legalább három hónapra növelni, mert ez elejét venné az elhamarkodott döntéseknek. Koltay Nándorné (Veszprém megye, 2. vk.), a Herendi Porcelángyár művezetője javasolta, hogy a hatékonyabb gyermekvédelem érdekében hozzák létre a megelőzés, a felderítés és a családgondozás egész országra kiterjedő rendszerét. Dr. Papp Elemér (Zala m., 4. vk.) zalaszentgróti körzeti főorvos hangsúlyozta: a mai magyar társadalomnak lényegesen magasabbra kell emelnie az anyaság rangját. A feladatokat ehhez mérten kell megszabni, s olyan törvényt hozni, amely az összetartozás érzését erősíti, s nem a rossz viszonyokat konzerválja. Berg Lászlóné (Hajdú-Bihar m., 18. vk.), a Kornádi 1. Számú Altalános Iskola igazgatója szerint abban, hogy az utóbbi időben nőtt a csonka családok, a hátrányos és veszélyeztetett helyzetű gyermekek száma, valószínűleg szerepet játszik az is, hogy a családok harmonikus működését hátráltatja a nehezedő gazdasági helyzet. Duschek Lajosné (országos lista), a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke megerősítette azokat a korábban — más-más megfogalmazásban — elhangzott képviselői véleményeket, hogy a családi összetartás, a türelem, a szeretet, az önzetlenség örök érvényű emberi értékek. Ezután nőpolitikái kérdésekkel foglalkozott. Mint mondotta: a nőmunkát csak a társadalmi munka egészébe ágyazva, és mindenekelőtt az anyasággal, meg a családi feladatok elvégzésével lehet jól csinálni. Bozsó L ajosné (Budapest, 10. vk.), a Duna Cipőgyár szabásza a többi között arról szólt, hogy a család kiemelkedő társadalmi szerepe indokolta volna: a törvény újraszabályozásának javaslatát bocsássák széles körű társadalmi vitára. Dr. Horváth Miklós (Fejér m., 3. vk.) elmondta: statisztikai adatok bizonyítják, hogy a házasságok több mint fele az első kilenc év ben bomlik fel. Ennek ma gyarázata — a meggondolatlan párválasztások mellett—, hogy a házasságok első szakasza rendkívül nagy terheket ró a fiatalokra. Mayer Bertalan (Vas megye, 5. vk.), a Csepregi Győzelem Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke a tör vényjavaslat kapcsán a szin vonalas, a jogpolitikai cél kitűzéseket jól értő és meg valósítani tudó jogalkalma zás feltételeinek javítását szorgalmazta. Tóth Istvánná (Bács-Kiskun megye, 11. vk.), a Bács Kiskun Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás kiskunhalasi ki rendeltségének állat-egész ségügyi szaksegédje egyebek mellett a ' fogyatékos gyermekeket nevelő családokról szólt. Németh Kálmán (GyőrSopron m., 12. vk.), a mezőgazdasági termelőszövetkezetek Győr-Sopron megyei területi szövetségének titkárhelyettese megállapította: sokrétű az a gondoskodás, melyet az állam az állampolgárok érdekében vállal. Az intézkedések azonban inkább az egyéneket segítik, viszont kevésbé veszik figyelembe a családokat. • * Ezután Sarlós István — több hozzászóló nem lévén — a napirendi pont vitáját berekesztette. Ezzel az őszi ülésszak első napja — amelyen Sarlós István, Cserven ka Ferencné és Péter János felváltva elnökölt — befejeződött. Az ENSZ napján Mostanában kevesebbet hallunk róla, pedig változatlanul dolgozik ez a széles, gyakorlatilag az egész világot átfogó fórum, az ENSZ. Többen és többször kétségbe vonták létjogosultságát, legalábbis jelentőségét — főleg Nyugaton —, amióta a szocialista országok és a harmadik világbeliek többségbe kerültek az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Ugyanakkor végső soron mindenki tudja, hogy szükség van rá. Székháza, a New York-i palota az egyetlen hely, ahol a földkerekség népeinek képviselői rendszeres összejönnek, amely terepet nyújt a legkülönbözőbb megbeszélésekre, eszmecserékre, megállapodásokra. Nem véletlenül olvashatjuk vissza-visszatérően az újságokban jelentős politikusokról ezt a mondatot: „Ha más kor nem, hát szeptemberben, az ENSZ-közgyűlés ülésszakának megnyitóján, biztosan találkoznak ..." Közvetlenül a háború után, 1945. október 24-én hagyták jóvá az ENSZ alkotmányát, s erről a napról minden esztendőben meáfcmlékezünk. Két fő okból. Az egyik annak megünneplése, hogy a II. világháború elmúltával az emberiség valóban új és békés korszakra vágyott, amelyből az erőszakot kizárják, és a tárgyalások veszik át az uralkodó szerepet. A másik ok nagyon is mai: sok akkori remény mostanáig sem vált valóra, sőt új és veszélyes problémák keletkeztek. Az Egyesült Nemzetek Szervezete olyan fórummá lett, ahol — éppen az 1945-ös hagyomány szellemében — megoldásokat lehet keresni. Két példa. A most folyó, 1986-os esztendőt az ENSZ a béke évének nyilvánította, s ha többet nem is ér el, de emlékezteti és figyelmezteti a világot a parancsoló kötelezettségre: el kell kerülni a háborút. Ennek a törekvéseknek az elősegítésére terjesztette a közgyűlés elé nemrég a magyar küldöttség a szocialista országok javaslatát: indítson a szervezet tanácskozásokat az átfogó nemzetközi biztonsági rendszer létrehozására. Száznál több javaslat, téma fekszik esztendőnként az ENSZ közgyűlése és a bizottságok előtt. S ha netán az itt folyó viták, tanácskozások eredményei nem olyanok, mint amilyeneket szeretnénk, ne felejtsük el: az ENSZ nem lehet jobb, mint az a csaknem 160 ország, amely őt alkotja. Az ENSZ mindenkori világunk valóságát tükrözi. T.I. KGSr-ülésszak Bukarestben A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának. 42. ülésszaka Bukarestben november 3-án kezdi meg munkáját. Az ülésszakot a KGST-tagállamok kormányfőinek szintjén tartják meg. A magyar küldöttség vezetője Lázár György, a Minisztertanács elnöke. Tanácskozás Budapesten Pénteken megkezdődik Budapesten a Palme-bizottság soros ülése. A neves politikusokból álló bizottság tagjai a háromnapos tanácskozáson mindenekelölt az európai biztonság és a nukleáris kísérletek témakörében folytatnak eszmecserét. IRADIOTELEX MARÖTHY LÁSZLÓ HAZAÉRKEZETT Maróthy László, a Minisztertanács elnökhelyettese — aki október 20. és 23. között részt vett Berlinben a KGST Gépipari Együttműködési Bizottságának 5. ülésén — csütörtökön este hazaérkezett. OBT-KÜLDÖTTSÉG UTAZOTT MOSZKVÁBA A Szovjet Békevédelmi Bizottság meghívására Lőrinc Tamás alelnök vezetésével csütörtökön Moszkvába utazott az OBT Leszerelési Bizottságának küldöttsége. A delegáció részt vesz az ENSZ leszerelési hetének szovjetunióbeli rendezvényein. MAGYAR IFJÚSÁGI DELEGÁCIÓ HELSINKIBEN Küldöttség utazott csütörtökön nemzetközi ifjúsági találkozóra Finnországba, Ernőd Péternek, a Magyar Ifjúság Országos Tanácsa elnökének vezetésével. A NAGYMAROSI VIZI ERÖMÜ ÉPÍTÉSÉRŐL Csütörtökön Visegrádon a bős—nagymarosi vízierőmű-rendszer megépítésével kapcsolatos munkálatokról adtak tájékoztatást az OVH és OVIBER vezetői az érintett megyék — Győr-Sopron, Komárom és Pest — tanácsainak, illetve a sajtó képviselőiriek. Elmondták, hogy a beruházási feladatok teljesítése megfelelő ütemben halad. Az idén összesen 3 milliárd forint értékű munkát végeznek el, ebben a legnagyobb arányt képviseli a dunakiliti duzzasztómű | alapozása, a bősi (gabcsikovói) erőmű alvizcsatornájának építése, s a leendő nagymarosi vízlépcső kivitelezéséhez szükséges műszaki feltételek — ipari vágány, utak — megteremtése. A BT TARGYALTA NICARAGUA PANASZÁT Az Egyesült Államok közép-amerikai politikája a nemzetközi jog durva megsértése, kihívás a nemzetközi közösséggel szemben — hangsúlyozta több ország — közlük az el nem kötelezett Mexikó, Irak, Jugoszlávia, Peru és Kuba — képviselője szerdán az ENSZ Biztonsági Tanácsának rendkívüli ülésén. A 15 tagú testület Nicaragua kérésére a hét elején ült össze, hogy megvitassa a managuai kormány panaszát, miszerint a washingtoni kormány hadüzenet nélküli háborút visel az ország ellen. Az amerikai kormány semmibe veszi a hágai Nemzetközi Bíróságnak azt a júniusi állásfoglalását, amely szerint Washington Nicaragua elleni akciói a nemzetközi jog durva megsértését jelentik KÜLÜGYMINISZTERI ÉRTEKEZLET A jugoszláviai Brioni-szigeten csütörtökön megkezdődött az európai semleges és el nem kötelezett országok külügyminiszteri találkozója. A kétnapos tanácskozáson a ciprusi, a finn, a jugoszláv, a máltai, az osztrák, a San Marinó-i, a svájci és a svéd külügyminiszterek összegezik a stockholmi konferencia eredményeit és veleinényt cserélnek a közelgő bécsi európai biztonsági és együttműködési utóertekezlet előtt álló feladatokról. L.