Délmagyarország, 1986. október (76. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-14 / 242. szám

6 Kedd, 1986. október 10. Üdvözlő távirat A Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Losonczi Pal, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Haidar Abu-J3akr Attaszt, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság Legfelsőbb Népi Tanácsa Elnökségének elnökét. Lázár György, a Minisztertanács elnöke Jaszin Szaid Numánnak, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság miniszterelnökének fejezte •ki jókívánságait. Várkonyi Péter Bukarestben Várkonyi Péter külügyminiszter hétfőn a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottságának ülésére Bukarestbe utazott. Gorbacsov hazaérkezett # Moszkva (MTI) Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára hétfőn visszatért Moszkvába Reykjavíkból, ahol a hét végén találkozott Ronald Reagan amerikai elnökkel. Vele együtt érkeztek meg a szovjet—amerikai csúcstalálkozón részt vett hivatalosszemélyiségek ÍB: Eduárd Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, külügyminiszter, Anatolij Dobrinyin és Alekszandr Jakovlev, az SZKP KB titkárai, Anatolij Csernyajev, a főtitkár tanácsadója és Szergej Ahromejev marsall, a honvédelmi miniszter első helyettese, a vezérkar főnöke. Hazánkba érkezett az NSZK szövetségi elnöke (Folytatás az 1. oldalról.) zászlóalj előtt. Üttörők virágcsokrokkal kedveskedtek a szövetségi elnöknek és feleségének, ezt követően a magyar és az NSZK-beli személyiségek kölcsönösen üdjelentőségét, hogy Richard von Weizsäcker és Losonczi Pál fogadta a díszzászlóalj menetét, majd a vendégek magyar vezetők kíséretében szállásukra indultak. Délután az NSZK államfője megkoszorúzta armagyar hősök emlékművét a Hősök terén. Ezt követően Richard -on Weizsäcker és Losonczi Pál vezetésével plenáris tanácskozás kezdődött a Parlament delegációs termében. A plenáris tárgyalásokon Losonczi Pál méltatta annak jelentőségét, hogy dr. Richard von Weizsäcker személyében először látogatott NSZK államfő az elmúlt 40 esztendőben Magyarországra. A két ország közötti kapcsolatokról szólva kiemelte: a kontaktusok problémamentesek, a kölcsönös tiszteleten és egyenjogúságon, a kölcsönös előnyökön alapulnak. Bár a két ország eltérő társadalmi berendezkedésű és más szövetségi rendszerhez tartozik, egymás közötti viszonyukat mégis a békés egymás mellett élés gyakorlati megvalósulása jellemzi. Meggyőződésünk — mondotta a magyar államfő —, hogy ez a látogatás tovább fogja mélyíteni a két állam jól fejlődő kapcsolatait. A politikai kapcsolatok mellett különösen fontosak számunkra a gazdasági kontaktusok: kereskedelmi forgalmunk a nyugati országok között az NSZK-val a legrpagasabb. A Reykjavik után M

indazok számára, akik munkájuknál fogva szoros kapcsolatban álltak az izlandi fővárosban dolgozó kollégáikkal — e sorok írójához hasonlóan úgy tűnt, hogy a gejzírek földjéről hamarosan elhangozhat az örömteli kiáltás: sikerült! Ez a kiáltás azonban sajnos mégsem hangzott el. „Amikor kiderült — olvasható a TASZSZ szovjet hírügynökség beszámolójában, Mihail Gorbacsov reykjaviki sajtóértekezletéről —, hogy az űrfegyverkezés kérdésében mutatkozó ellentétek miatt nem kerülhet sor a már elért, kidolgozott megállapodások realizálására, a főtitkár emlékeztette az amerikai elnököt, hogy történelmi lehetőséget szalasztanak el, mert még sohasem volt ennyire közel egymáshoz a szovjet és az amerikai álláspont." A szovjet—amerikai csúcstalálkozó értékelésekor alighanem az a megállapítás a kulcsmondat. Nemcsak az derül ki belőle, hogy a felek milyen közel voltak a célszalag közös átszakításához, hanem az is, kinek a hibájából nem kerülhetett sor erre a világ által annyira várt és remélt eseményre. A tavaly novemberi genfi csúcs jó alapot teremtett a további párbeszédre. Szovjet részről azonban hamarosan azt tapasztalták, hogy az immár létező alapokra a túlparton nem építkeznek tovább. „Azok a remények — mondta sajtóértekezletén Gorbacsov —, amelyeket a genfi csúcs után tápláltak, kezdtek csökkenni... A szovjet kezdeményezések nem találtak szükséges megértésre az Egyesült Államok vezetése részéről." Pedig ezek a kezdeményezések mind mennyiségüket, mind tartalmukat, mind kompromisszumkészségüket tekintve egyetemes elismerést vivtak ki. Moszkva a szó minden értelmében gazdag politikai poggyásszal utazott az északi szigetre. A Reykjavíkban előterjesztett hármas szovjet indítvány lényege a következő volt: 1. A stratégiai támadófegyverek számának 50 százalékos csökkentése; 2. Mind a szovjet, mind az amerikai közép-hatósugarú rakéták eltávolítása Európából; 3. A rakétaelhárítással kapcsolatos helyzet tízéves megnyugtató szabályozása. Izlandon nem egyszerűen arról volt szó, hogy Washington kategorikus nemet mondott e javaslatokra. A megállapodást meghiúsító legfőbb tényező az volt, hogy az amerikai fél görcsösen ragaszkodott a világűr militarizálásához. Márpedig a technikai haladás nyomán ma az a helyzet, hogy minden földi megállapodás értéktelenné válik, ha nem jár együtt annak garantálásával, hogy a világűrből nem fenyegeti pusztító csapás az emberiséget. I

gy és ezért nem születtek ezen a csúcson konkrét megállapodások. Kétségtelen a csalódás, de hiba lenne megkongatni a vészharangot reményeink felett. Frontáttörés ugyan nem történt Reykjavíkban, de a már megkezdett párbeszéd több fórumon jó eséllyel folytatódhat. Mivel a legtöbb nyugati kommentátor is azon a véleményen van, hogy „Reagan történelmi lehetőséget szalasztott el" nem zárható ki az a lehetőség, hogy a jövőben az eddiginél nagyobb hazai és külföldi nyomás nehezedik az amerikai elnökre az igazi továbblépés erdekében. Harmat Endre kereskedelmi együttműködésen túl új formákat is kell találnunk gazdasági kapcsolataink intenzívebb fejlesztésére. Richard von Weizsäcker hangsúlyozta, hogy látogatása kifejezője annak a pozitív fejlődésnek, amely országaink és népeink között az elmúlt években végbement. A Magyar Népköztársaság iránti érdeklődés igen élénk a Német Szövetségi Köztársaságban, s örömteli, hogy a politikai érintkezések a legmagasabb szinteken is intenzívek. Mindkét orr szág részére nagy jelentőségűek a gazdasági kapcsolatok, s a két állam lakosai is érdekeltek a személyes kontaktusok bővülésében, hiszen kölcsönösen sok a látogató egymás országaiban. Mindkét fél rámutatott arra, hogy a kelet—nyugati kapcsolatok időnkénti hullámzása ellenére feltétlenül szükség van a párbeszéd megőrzésére. A plenáris tárgyalásokat követően Losonczi Pál es Richard von Weizsäcker szűkkörű megbeszélést tartott a magyar államfő dolgozószobájában. A 6zűkkörű megbeszélést követően Richard von Weizsäcker és felesége rövid városnézésre indult. Az NSZK államfőjét elkísérte Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke A vendég először a Magyar Nemzeti Múzeumba látogatott, majd a várba hajtatott. s a Halászbástyáról figyelte a főváros lüktető életét, s ezután megtekintette a Mátyás-templom nevezetességeit. A magas rangú vendéget és feleségét a bejáratnál Fábián János őrkanonok. főegyházmegyei kormányzó fogadta, s ismertette a templom történetét, bemutatva az értékes relikviákat, freskókat. Ezt követően az NSZK-államfő megtekintette a Hilton Szálló dominikánus udvarát, majd végigsétált a régi várnegyed utcáin. * A délutáni órákban Budapestre érkezett Hans-Dietrieh Genscher, a Német Sző vetségi Köztársaság külügyminisztere, aki csatlakozott az NSZK-államfő kíséretéhez. Lázár György, a Minisztertanács elnöke a késő délutáni órákban a szállásán kereste fel Richard von Weizsäckert. A megbeszélésen jelen volt Kovács László és Horváth István, valamint Hans-Dietrich Genscher és Ernst-Friedrich Jung. * Este a Parlamentben Losonczi Pál díszvacsorát adott vendége tiszteletére. A díszvacsorán az Elnöki Tanács elnöke és Richard von Weizsäcker pohárköszöntőt mondott. Nemes János cikksorozata A szocializmus megújulásának útja 18. Néhány tanulság A szocializmus megújulásának útjáról szóló sorozatunkban Magyarország felszabadulása óta eltelt 41 esztendőnek jószerint nem És még mélyebbre kell ség nyilvánult meg a másik hatolni az okok feltárásá- korszakos lépés, a gazdaban: a forradalmi pártnak, ságirányitás rendjének kidé minden egyes kommunis- alakításában, formálásában, tának kritikus próbatétele a majd mindmáig a változó is egészen egyharmadát, az hatalom kézhezvétele. Hiszen feltételekhez 1953-tól, az új szakasz megindulásától 1966-ig, a gazdaságirányítási rendszer reformjának elfogadásáig ter- között jó munkát jedő 13 évet tekintettük át. a tömegeket a Nem mintha nem volna fon az a szektás vezetőség, és nyelthez való az őt követő és annyi hibát ban is. vétett párttagság 1945—1948. végzett, politikai meggyőződés eszközével matos nyomatékosan hangsú- ga mögé tudta állítani. Ellyoznunk, hogy a témának bizakodottsága, önelégültelőzménye, mondhatnánk fel- sége csak később alakult ki. tétele volt mindaz, ami S ez a veszély mindig újra1945-től, majd 1948-tól, a születik, különösen az egynépi hatalom győzelmétől pártrendszerben, amikor a vezető pártnak egyben a ,„saját ellenzéke" vagyis sazötti szakasz ázonban "öiya"n ¿át tevékenysége állandó oidására."l£í kritikusa szerepet is be kell töltenie. és körűiméalkalma zásátörtént. A tárgyalt 1953—1966. kösűrített formában tartalmaztap a reformkísérleteket és az ellenállást az újításokA szocializmus megújulásának magyarországi folyamatában, mint erről- szólottunk, biztos támasz volt az SZKP XX. kongresszusa. Ez az egész nemzetközi munkásmozgalom számára is fordulatot jelentő tanácskozás tulajdonképpen arra ösztönzött, hogy kutatni kell az új megoldásokat, az élet új problémáinak mega . tanulságot jól megszívlelte az MSZMP, amely a szocialista építés általános törvényszerűségeit — és ezekben a gazdag zéppontjába. Ha annak idején az SZKP XX. kongresszusa adott döntő lökést a szocialista megújulás folyamatához, akkor napjainkban a XXVII, kongreszEhhez kapcsolódik a szokal szemben, a fájdalmas cialLsta demokratizmus ügye. kudarcokat és az újrakezdés Az MSZMP a tömegek bi- szovjet tapasztalatokat — elszántságát, a szívós apró- zalmának visszaszerzéséért követve, a nemzeti sajátosmunkát és a lendületes át- vívott csatát igen jelentős ságok kutatását és alkalmatöréseket, a kritikus átgon- mértékben azzal nyerte meg, zását tette tevékenysége ködolást és az elméleti útke- hogy a parancsolgatást a resést, A tömegek kételyek- közös ügyek intézése elvével tői terhes várakozását, és a cserélte fel. Természetesen tömegek egyetértő aktivitá- az idők folyamán a demoksát — egyszóval mindazt a ratikus döntési rendszer — gazdagságot a társadalom felülről lefelé — sokat válmozgásában, amit csak a tozott, fejlődött, az új igé- szus szelleme, és az annak szocialista forradalom ad- nyekhez hasonlította meg- alapján kibontakozó radikóhat egy népnek, hogy a ta- oldási formáit." a társada- lLs reformfolyamat ad bátopasztalatokat ezeken ke- lom változatos érdekviszo- rítást és impulzust a szociaresztül lehetett leginkább nyainak szükségleteit igye- lista építésben új megoldáfeltárni. Ez a szakasz, kü- kezett kielégíteni — de az sokat kereső erőknek Malönösen az 1956. november alapelv változatlan maradt: gyarországon, 4-ét követő időszak a párt, az állampolgárnak az orde a forradalom párton ki- szág ügyei eldöntésében vévüli hívei, aktivistái szá- leményét kell nyilvánítania, mára is felért a nemegyszer mert csak így érzi a magáénosztalgiával emlegetett nak közös dolgainkat. A szo1945—1948 közötti hősi kor- cialista demokratizmus fejszakkal. Mindkettő aktív lesztésében persze, a sororésztvevőjének állítását, még zatunkban tárgyalt időszakha túlzásnak is tűnik, ta- ban, csak a kezdemények Ián nem veszi rossznéven az nyilvánulhattak meg, de a olvasó: más, sokkal érettebb Hazafias Népfront tevékenyés persze némileg kesernyés sége, a szakszervezetek és formában ez az 1956. után más tömegszervezetek munkezdődő harci szakasz is a kája, s bizonyos lépések az fényes szelek ideje volt. A önigazgató tevékenység fejforradalmi cselekvés szük- lesztésére, az üzemekben és ... a lakóterületen is elokeszisegesseget es szépségéit nap tették a ^^ a maj fel_ mint nap érezte az ember, adatokra. Mind a társadalMelyek á legfőbb tanul- mi jelenségek megítéléséságok, amelyek általános ér- ^n. mind a gazdaság állavényüek, vagyis — termé- Pofnak felméreseben. sot, szetesen a változó körűimé- még a nemzetközi ügyek nyeknek megfelelő módosí- kezelésében is nagy erénye amelyek 1956-ban csak íratássá más-más szaka- az "j pártvezetésnek és pokat, heteket adtak a forszokban, tulajdonképpen a kormánynak is a realitás- radalmi munkás-paraszt minden időben alkalmaz- érz«k- A r«g' vezetéssel — hatók? amely kergette az illúziókat, és voluntarista módon A múlt hibái persze előbb azt kéozelte. hogv minden Annak idején, 1956 novembere után, amikor már tapasztalható volt, hogy az MSZMP szakított az MDP rossz gyakorlatával, és a közvélemény kezdte nagyobb rokonszenvvel figyelni a történteket, azért újra és újra felhangzott — még a kommunisták körében is — a bizalmatlankodó kérdés: „Mi a garancia arra, hogy új módon mennek tovább az ügyek, és nem tér vissza a múlt?" Az élet bizonyította a válasz igazát: az MSZMP politikája a garan. cia. Milyen nagy győzelme az MSZMP-nek, a szocializmus ügyének, hogy napjainkban olyan burzsoá orgánumok, kormánynak, már az elmúlt 30 év eredményeit elismerve teszik fel a kérdést (a Time című nagy befolyású amerivagy utóbb lekerültek, le- cíak akaratától függ —, el- kai magazin 1986 augusztukerülnek a napirendről. De ientétben az MSZMP a vi- sában Kádár Jánossal késziazt a tapasztalatot, hogy !ágot olyannak látta, ami- tett interjújában): egy önhitt, magát minden- |yen jr^t tudónak hivő, a tömegektől, szerénységet a^ számunkra „KÉRDÉS: Mi a garancia ™í ^bb„Um„éJL? Sfjtilf; kellemetlen tényeknek is tu- arra- az elmúIt har" minc év eredményeit a tói is elszakadt pártvezetés végveszélybe taszította ha- domásut vételét, és valósázánkban a szocializmust, so- gát nem szépítő nyílt bejoha sem szabad elfelejteni. SZEGED MEGYEI VÁROSI TANÁCS V, B. IPARI OSZTÁLY PÁLYÁZATOT HIRDET A SZEGEDI ECSET- ÉS SEPRÜGYÁR igazgatói munkakörének HATÁROZOTT IDEJŰ (5 évre) BETÖLTÉSÉRE. A vállalat általános vezetését a dolgozók küldöttgyűlése látja el. Az igazgatót a küldöttgyűlés választja meg. — A vállalat fő tevékenysége: ecset- és seprűgyártás, valamint egyéb faipari termékek gyártása. — A pályázat feltételei: — közgazdasági egyetemi végzettség vagy felsőfokú műszaki iskolai végzettség; — középfokú politikai végzettség; —legalább 10 éves vezetői gyakorlat; — erkölcsi és politikai feddhetetlenség. A pályázat tartalmazza a fent ismertetolt feltételek részletes bemutatását. — A pályázatot a Szeged Megyei Városi Tanács V. B. ipari osztályára kell benyújtani: Szeged, Széchenyi tér 9. — A pályázat benyújtásának határideje: 1986. október 24. vallását értékelték az emberek, és mindinkább nyugtáztá a nemzetközi közvélemény is. A szocializmus megújulásának jellegzetessége és feltétele volt, hogy az MSZMP kerülte a sablonokat. Ennek vőben meg tudják őrizni? KADAR JÁNOS VÁLASZA: Hiszek abban, hogy a magyar nép értékeli az elmúlt harminc év eredményeit: azt, hogy van törvényesség, hogy mindenki, aki dolgozni akar, dolgozhat, hogy az életszínvonal javult. Népünk tudja ezt. Nem beköszönhető tulajdonképpen szélnek erről mindennap, ehelyett azt reklamálják inkább, amit hiányolnak. Ez érthető. De ha népünk veszélyben látná eddigi vívmányait. megvédené azokat." Vége. a mezőgazdaság átalakításának, ditásának sikeres tele, és később a szocialista megszilárvéghezvimezőgazdasági nagyüzemek működésének rendkívül változatos formái. A sablonmentesPÁLYÁZATI FELHÍVÁS! A Sándorfalva és Vidéke Afész 1986. november 15-től 1989. november 14-ig terjedő időre SZERZŐDÉSES ÜZEMELTETÉSRE átadja a Sándorfalva, Sövényházi utca 51. szám alatt levő 16. számú ABC-KISÁRÜHÁZAT és 24. számú BISZTRÓ (III. osztályú) egységét. A pályázatokat november hó 5-íg kell benyújtani az áfész központjába, Sándorfalva. Szabadság tér 2. (6762). A versenytárgyalás 1986. november hó l()-en 9 órakor lesz az áfész központjánál. Tájékoztató adatokat és bővebb felvilágosítást a szövetkezet közgazdasági osztálya ad. r