Délmagyarország, 1986. október (76. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-14 / 242. szám

6 Kedd, 1986. október 11. Negyvenéves a MALÉV Sajtótájékoztató Hétfőn az Átrium Hyatt Szállóban sajtótájékoztatót tartott Jahoda Lajos, a MALÉV vezérigazgatója abból az alkalomból, hogy negyven évvel ezélőtt, 1946 októberében indult meg a háború után hazánkban újból a polgári légi közlekedés. Felidézte az elmúlt négy évtized legjelentősebb ' eseményeit, így például azt, hogy az első IL—14-es repülőgépek 1957ben álltak szolgálatba. Több mint tíz évvel később kezdődött a MALEV-nál a sugárhajtóműves repülőgépek korszaka: 1969-ben álltak forgalomba a TU—134-es repülőgépek. majd 1973-ban a TU—154-esek, amelyek ma a vállalat gépparkjának legnagyobb részét adják. Napjainkra a MALÉV világszerte ismert légitársaság lett, a négy évtized alatt útvonalhálózata állandóan bővült, számottevően nőtt az utasok száma is. A tavalyi év már a negyedik olyan esztendő volt, amikor a vállalat egymilliomodik utasát köszönthette. A tájékoztatón 'bejelentették, hogy október 26-tól lép életbe és 1987. március 28-ig tart a MALÉV téli menetrendje. Ez időszak alatt harminc ország 36 városába közlekednek menetrendszerinti MALÉV-járatok. Hat európai nagyvárosba — Berlinbe, Frankfurtba, Moszkvába, Párizsba, Szófiába és Zürichbe naponta indítanak repülőgépet, s a tavaszi vásár idején Lipcsébe is napi járatok közlekednek. Újdonság, hogy a vasárnapi londoni járatot a MALÉV átvette a British Airways-tői. Heti hat alkalomra növelték a müncheni járatok számát. A varsó—leningrádi járat az eddigi három helyett csak két alkalommal közlekedik hetente. A téli menetrendi időszakban csúcsidőben heti 130 MALÉV-járat indul Európa. Közel-Kelet, és Észak-Afrika nagyvár<>saiba. A külföldi légitársaságok közül 18 közlekedtet menetrend szerinti járatokat Budapestre, így a magyar fővárosból (a MALÉV-járatokat is beleszámolva) összesen 57 külföldi városba lehet közvetlenül repülni. Október 26-tól kísérletképpen a rövid távú járatokon — összesen tíz városba közlekedő repülőgépen — nem dohányozhatnak majd az. utasok. Az előzetes közvéleménvkutatás tapasztalatai szerint a döntés kedvező fogadtatásra talált. A jubileum alkalmából a Ferihegy 2. légi kikötő induló csarnokába hétfőn kiállítás nyílt, amely a légitársaság elmúlt negyven esztendejéről ad áttekintést a látogatóknak. A napokban egyébként Moszkvában és Berlinben is kiállítást rendeznek abból az alkalomból, hogv negyvenéves a magyar légitársaság. (MTI) „Megjött" az új gázvezeték Hétfőn a Szabolcs-Szatmár megyei Beregdarócnál „átlépte" a magyar—szovjet határt az összefogás gázvezeték szovjet szakasza. A vezetéket, amelyen magyar reszének teljes kiépülése után évi 2 milliárd köbméter földgáz érkezik majd hazánkba Tarasz Levickij, a Prikarpattranszgaz szovjet olajszállító vállalat főmérnöke adta át Szakonyi Gézának, a siófoki Gáz- és Olajszállító Vállalat, vezérigazgatójának. Az 1400 milliméter átmérőjű csövekből öszehegesztett új vezetéket a közeli hetekben összekötik a közelében lévő Testvériség gázvezetékkel, s így már az idén részt vesz az együttesen ötezer kilométernyi hazai gázvezetékrendszer táplálásában. Az új vezeték magyarországi szakaszának építésé — mint az ünnepségen elmondták — jó ütemben halad. Első, Hajdúszoboszló és Endröd közötti részlege rövidesen elkészül, a szovjet határig pedig előreláthatóan egy év múlva jutnak el a szerelői. A 4.5 milliárd forintos költsége! épülő összefogás gázvezeték 400-500 ezer háztartás teijes évi szükségletét fedezi. (MTI) Magyar égitök Nicaraguában Hétfőn elindult az első szakembercsoport. Nicaraguába, hogy megkezdje a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Kozponti Bizottsága és a Magyar Szolidaritási Bizottság védnökségével készülő mezőgazdasági szakmunkásképző intézet építését. A teljes egészében, magyar beruházású szakmunkásképző intézet és kollégium várhatóan 50-55 millió forintba kerül, s tervezését, építését Gubanc a „pántlikán 99 Az előrelátás hiányát, ha már megtörtént a baj, úgy általában az illetékesek szemére szokás vetni. Csakhogy sokszor nehéz az összegubancolódott fonalat kibogozni, ha túl sok az érdekelt fél. Ha viszont valahonnan hamar jön az aggódó észrevétel, kotnyeleskedésnek is tűnhet. Nemrégiben a csengelei tanácsnál is, mint a többi községben, térképeket készíttettek. Az egyik az összevont rendezési terv, a másik a külterületen fejleszthető tanyás területek kijelöléséhez ad támpontot. Hallottak eddig is róla, hogy épül (majdan) errefelé is autópálya, de most a rajzon meglepetten vették észre, hogy a Kistelek határán, a majsai és a Pántlika út kereszteződésében tavaly kiosztott zártkertek területét szaggatott vonallal kerítette be a tervező, rajta a felirat: csomópont. Hogy ez kinek a gondja, ki tudja még? Mivel a kertek csengelei területen fekszenek, az itteni tanács is érintettnek érzi magát, de nem ő a föld gazdája, hanem az Aranyhomok Tsz, a vételár is az övé. Mivel szinte kizárólag kistelekiek az érdeklődők, így a kisteleki tanácsra bízták az ertékesitést, s az építési engedélyek kiadását. A száz kertből eddig 38 kelt el, a többi még eladó. A friss birtokosok az új telepesek buzgalmával láttak neki a kerítéskészitéshez, fa- és szőlőtelepítéshez, s ahogy az lenni szokott, a pihenőhelyet is magában foglaló gazdasági épülethez. Korábban hárman kértek építési engedélyt, ezeken a portákon már állnak a falak. Amint meghallották a csengelei aggályt, azonnal váltották az engedelyezök, mo6t már csak ideiglenes jellegű épületeket szabad itt építeni. Aki a kertet csak úgy tekinti, mint a befektetés értékálló formáját, nincs semmi gondja. Az esetleges kisajátításnál az állam a legjobb vevő, neki kára nem származhat. Csakhogy sokukban megvan még a paraszti véna, a szőlőt, gyümölcsfát, a két kezük ipunkáját nem forintban mérik, a kiskertet csönd, a nyugalom és állandóság s.zigetének szánják rohanó korunkban. A.z előrelátás hiányával senki sem vádolható. A földhivatal a zártkertté nyilvánítást csak abból a szempontból mérlegeli, hogy az menynyire alkalmas nagyüzem' müvelésre. Ez a beékelt szöglet kínálta ezt a kritikát, a téesz nem sokat vesztett-ezzel a kiesett földterülettel. A szövetkezetiek látták ugyan, hogy karózzák az új út nyomvonalát, de ez a vonal pár száz méterrel elkerüli a kiosztott részt. Meg különben is, ki tudja, hogy merre visz az út a végleges tervek szerint. hisz azok még nem készültek el. Hallani, hogy erre a szakaszra az ezredfordulóig biztosan nem jut pénz, akkor a tervre sem számiihatunk sokkal hamarabb.- A forgalmi csomópont kialakítása még ennél is bizonytalanabb. Nekik sem előnyös, ha megrendül a vásárolni szándékozók bizalma, hisz hatvannál több parcella még mindig eladó. Kérdés, aki azt a húszezer forint körüli őszszeget rászánja, beéri-e ideiglenes építési engedéllyel. Sokan úgy érzik, bőven módosítható lesz még az előterv, s elkerüli minden veszély ezt a területet. Ki tudja? Morfondírozásra mindenképpen alkalmas kérdéscsokor. Ennél több támpont egyelőre nincs. Tóth Szeles István is hazai szakemberek irányítják. Az előzetesen kiküldött építési anyagok már eljutottak rendeltetési helyükre. A Csendes-óceáni partvidéktől mintegy 20 kilometerre fekvő Chinandega városka, tartományi székhely mellett ezen a héten kezdődnek el a földmunkák, már azpknak a fiatál szakembereknek az irányításával, akik most indultak Nicaraguába. A KISZ KB Épitésszervezési Irodájának e csoportja UsztyUimszkben, Kambodzsában és Pakson is dolgozott már, összeszokott, több szakmában is otthonos, jól felkészült szakemberekből áll. A következő hetekben-hónapokban a munkálatok üteme szerint folyamatosan érkeznek az építési anyagok és a szakembercsoportok Nicaraguába. (MTI) Nomen - non est ómen? O

lvasom a Magyar Ifjúságban, hogy a Gyógyít6atlan? című Végh Antalkönyv egyik szereplője, bizonyos Kenyeres Imre, az MTK-ifi első csapatának edzője perelni fogja Végh Antalt, mivel a könyvben olyan kitételekkel illettetett, hogy „annyival volt aljasabb, amenynyivel kifinomultabb eszközökkel dolgozott ..." Vagyis, mert — úgymond — becsületsértésben találja vétkesnek a szerzőt. Tegyük most félre a tényt, hogy — függetlenül az ügy csak példázatként, ürügyként felhasznált részleteitől — Végh Antal a legtisztességesebb és így legbátrabb magyar írók között tartható számon. A lényeg az eset mögött meghúzódó jelenség. Hogy azt mondja nekem az egyik kollégám: ő is szereti Végh Antalt, de azért mégiscsak, így, ilyen stílusban, így fogalmazni valakiről, nevén nevezve, még ha igaz. akkor is... Ijesztő: észre sem vettük, mennyire elszoktunk attól, hogy igenis, nevén nevezzük azt, amit vagy akit nevén kell nevezni. A módszert, hogy aljas, az embert, hogy korrupt, a művészt, hogy rossz. Más kérdés, hogy a színész fogja magát, és bejön a szerkesztőségbe, mert nem ért egyet a kritikával, ami őt természetesen szigorúan nevén nevezi, s neé gatív kicsengésű. Az illetékes telefonál, az érintett perel. A nyilvánosság előtt ezrek kérik nevük elhallgatását, jobb esetben legföljebb csak szignóval történő megnevezését, mert másokat — nevükön neveznek — nem éppen hízelgő megállapításokkal illetnek. Komoly, elemző bíraialok, okos. felelősségteljes, higgadt elemzések meghőkölve írják körül példálózásaik közepette ezt vagy azt a nevet. Sandán, hosszú, tömött sorokban lopakodnak be az általános alany változatos formái. „Az ember." „Gondoljuk." „Vélhetnénk.'' A homályos körülírások: „egyesek", „bizonyos körök" és hasonlók, a konformizmusból, kényszerből, taktikából, vagy egyszerűen csak gyávaságból kiizzadt nyelvistilisztikai keservek. Amelyek egyszerre ballasztok és szégyenbillogok rajtunk. Mindnyájunkon: hazánkért, társadalmunkért cselekvően felelős közéleti embereken. Nomen est ómen. szóla a mondás, a név végzet; a név intő, figyelmeztető jel. Igaz. az idegen szavak és kifejezések szótára szerint az utóbbit inkább akkor szokás mondani, ha valakivel olyan rossz történik, amire a neve utal — de úgy gondolom" nyugodtan meg is fordítható a dolog: a név intő, figyelmeztető jel arra is, hogy véle, általa vagyunk nominálisan — azonosak önmagunkkal. Azaz: legbelsőbb lényegünk minden vágyott, a külvilágtól elismerni követelt értékével. S ha bármi törvénytelent -elkövetnénk. vagv ha akár „csak" rosszul dolgozunk, játszunk, írunk, cselekszünk — nevünkön nevezve, nevünkkel vagyunkfelelősek, tettenérhetők. számonkérhetök. A név — így is végzet. Hihettük — ám mennyire hihetjük ma még? Ady Endre színikritikáiban (de más műfajú írásokban is), már tisztesség ne essék szólván, mindent és mindenkit nevén nevezve úgy „vagdalkozik", hogy ha ma Magyarországon bárki ennek csak a tizedrészével próbálkozna, jó esetben hülyének néznék, rossz esetben... no de no bocsátkozzunk esetleg a kelleténél pesszimistább jóslatokba . . . Lehetne hivatkozni Kosztolányira, Babitsra vagy éppenséggel József Attilára is, csakhogy már hallom is az ellenvetést, a nyegle választ, hja, kérem, ők zsenik, nagy alkotók voltak, áriig viszont... Csakhogy az „érv", s a benne megbúvó, alattomos hasonlat nemcsak rosszindulatúan sznob, de jócskán sántít is: Végh Antalt igazán nem lehet („esztétice") Adyval és József Attilával egy lapon emlegetni (szerényen ő tiltakozna ilyen őrültségek ellen a leghevesebben), és mégis ... Eszményként e téren ő állitható a közzéppontba, szerencsére. nem egymagában. Az a kitétel pedig. hogy „nekik megengedik", már egy jobb érzésű nyugati emigráns szájából is kifordul manapság ... Mindezzel együtt általában a helyzet ma, vészesen: nomen non est omen. Néven nevezni? Azt inkább nem. Az idvasó most, jó értelemben vett provokatív módszerrel, engem vagy bármelyik kollégámat nyugodtan felelősségre vonhat, ugyan miért nem járunk el mi magunk is az általunk megkövetelt módon, miért nem járunk elöl a jó példával, ha mar annyi más nyilvános fórumon nem így történik. Anélkül, hogy publikált kollektív meakulpázást elkövetnék, anélkül, hogy látványosan hamut szórnánk a fejünkre, stílusosabban, a tollúnkra, magunk mentegetese helyett — jogos önkrf tikával együtt is — azt válaszolhatjuk, ami gyaníthatóan a magyar társadalom egészére érvényes. Hogy igen gyakran a legfólülröl követelt-elvárt normálisnál jóval közelebb van hozzánk sok minden más — ami nem annyira normális... És mint az erdélyi népi bölcsesség mondja' kit a kígyó megmart, fél az a gyíktól is. Vagy ahogy József Attila: „Törvényünk háborús még..." „...és szebbek az arany karikák" — folytatódik. (Ime, hát megleltem hazámat.) Az kéne — hogy nekünk ne legyenek szebbek semmiféle aranykarikák. Talán akkor fenntartás nélkül tudunk örülni a bátraknak. Akik nevükön neveznek, s hazát így találnak. És ha már Végh Antallal kezdtük ezt az írást, fejezzük is be véle: „akiket kellett, azokat megneveztem. Akikről hallgatok? . . . Volt okuk ezt kérni. Edzők, játékosok, akik attól tartottak. ha őszinték lesznek, ha nyíltak — maguk alatt vágják a fát." M

alíciózus kérdés az íróhoz: „Ezek szerint csak ön nem akar már több könyvet írni?" „Az én esetem. az én helyzetem más. Rólam már tudják, engem el lehet hallgattatni, engem az írásra, meg lehet bízni, de egyvalamire nem: hogy ne azt írjam, amit gondolok. ne azt gondoljam, amit érzek. Ügy látszik, valahol erre szükség van." Leegyszerűsítés? Naivitás? Egyik sem: ez is a magvar világ Így, együtt. Próbáljuk követni, aki nevén nevez. Mert igenis, nomen est orrien. Domonkos László Egy áruház húsz éve 9 Püspökbazár, Állami, Centrum... „A telket 1882-ben Bonnaz Sándor csanádi püspöknek adomanyozta a város, nönevelő ir.tezet fölépítéséhez. Akkoriban Püspöki térnek hívták. A püspök utóbb a fogadalmi templomot szánta ide. Építésének késlekedése miatt a tér szemétlerakó hellyé és piacozó kocsik várakozóhelyévé lett, majd ideiglenes árusítóbódék kerültek ide; ezt a nép püsipökbazárnak hívta." Ugye, tudják már felnőtt olvasóim, melyik telekről szól a Peter László Szeged könyvéből vett idézet? Vagv ha mégsem. figyeljék meg jól a képet! lgv sem ismerős? Hat persze, csak azok emlékezhetnek. akik bő két évtizeddel ezelőtti városképeket is őriznek még, s könnyen elővehetik, ha szembesülnek a kérdéssel: na, mi volt a Centrum Áruház helyén? Azt is írhatnám persze, hogy az „Állami" helyén — a szegediek közül sokan ma is így emlegeti, húsz évvel ezelőtti nevén... Húsz év, bizony, annyi telt el azóta, hogy Balogh István tervei alapján felépült, si október 17-én megnyílt az ország akkor legmodernebb vidéki áruháza. Születésének körülményei nem voltak éppen zavartalanok Vitatták, kell-e Szegednek ekkora áruház, s talán csak Dózsa Pál. az első igazgató hitte: teljesíthető a 220-240 millió forintos terv. (ö egyébként, nyugdíjasként. már nem Szegeden él, de utódai mesélik róla, hogy ma is lokálpatrióta. S mert járatja a Délmagyart, hadd üzenjük ezúton: neki volt igaza, a városnak szüksége volt, s van az ilyen típusú áruházakra!) Igazolják ezt a forgalmi adatok: — az idei évet várhatóan 700 millió forint körüli bevétellel zárják. S bizonyíték a tucatnyi Kiváló Áruház feliratú oklevél is — a 37 hazai Centrum versenyében a szegedi többször volt az élen, mint a helyezettek között. Pedig már versenytársuk is van — 1980 óta a Nagyáruház. Mire ösztönözte a Centrum kollektíváját a rivalizálás? A műszaki áruk kínálatát bővítették, a büfé mellett élelmiszerosztályt alakítottak ki. Vagy egy tucatszor átrendezték a két évtized alatt az egész áruházat, festettek, alakítottak, leltároztak — egyetlen napra sem csukva be az ajtókat. Ezen a héten egyébként az áruház jubileumi akcióval köszönti húsz éve hűséges vásárlóit: engedménnyel kínálnak naponta más árukat, tgy ünnepel a most háromszáz tagú közösség. Közülük: harmincan két évtizede nem nyúltak a munkakönyvükhöz! P. K. A hatvanas évek elejét idézi Liebmann Béla felvétele »