Délmagyarország, 1986. szeptember (76. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-05 / 209. szám
Péntek, 1986. szeptember 5. 4 II Vihar" Hararéban 0 Harare (MTI) Moamer el-Kadhafi nagy vihart kavaró beszédével kezdődött a csütörtöki munkanap az el nem kötelezett országok (Hararéban folyó 8. . „,_, . . . . . . . csúcsértekezletén. A líbiai Zimbabwe _m,n^sz- évben, mintegy 33 ezer nicaKadhofi és Ortega beszéde az el nem kötelezettek csúcsértekezletén forradalom vezetője majd 1 órás felszólalásában hevesen támadta az Egyesült Államokat és Nagy-Britanniát, de nem kímélte az el nem mát sem, amelynek tagjai közül többet „az imperializmus bábjának és kémjének" nevezett. Kadhafi azt javasolta az el terelnöke — rendhagyó mó- raguai áldozata volt, az agdon — szükségesnek látta, resszió több mint 2 milliárd hogy válaszoljon Kadhafi dollár kárt okozott az ország beszédére. Biztosította, hogy gazdaságának — mondta, a mozgalom országai hatá- Ortega beszédében megiskötelezett országok mozgal- rozottan el f°6Íák "élni a mételte azt a kérést, hogy az Koieiezeii o^szagoK mozga^ L(bia e„eni amerikaj táma_ el nem kötelezettek követdást, és kijelentette: van le- kező csúcsértekezletét Nicahetőség arra, hogy a mozga- raguában rendezzék meg. lom „minőségileg magasabb" Taha Mohieddin Maaruf szintre lépjen. Ehhez arra iraki alelnök beszédében javan szükség, hogy maguk az vasolta, hogy az el nem könem kötelezett orszagoknak, el nem kötelezettek ismer- telezett országok állítsanak hogy közösen lepjenek fe az jék el mozgalmuk hasznos- fel különbizottságot az iraki imperialista agresszió aldo- ságát _ {űzte hozzá Muga. _jráni háború okainak kizatava lett országok vede - be utalva arra, hogy <Kad- vizsgálására és a rendezési mében. Izrael nemzetközi el- hafi ¿ppen ezt vonta kétség- feltételek kidolgozására. Az szigetelesere szolitott fel, s be Mugabe hozzászólását iraki delegáció vezetője köezzel kapcsolatban elesen hataImas taps fogadta. zölte, hogy országa kész lenvé afrí kai országok a t^' amt Csütörtökön kapott szót ^bizot^^t^ lyek diplomáciai kapcsolatot Dániel Ortega nicaraguai ál- ^va nenáli kSlv létesítettek Izraellel. A líbiai lamfő is. Kijelentette, hogy támogatósát vezető kijelentette, hogy or- országa kész azonnal targya- «^«»£11» támogatását szága fontolóra veszi a moz- lásokat kezdeni az Egyesült JJ» békeövezetnfk galomból való kiválását, ha Államokkal a békef megte- MwfnyT tanzt ez el nem kötelezettek nem remteséről. A nicaraguai ál- államf* az el ' _ kötP. .épnek fe. határozottabban lamfő részletesen szólt a Ni- ^t^ osszefogisat 'üígetaz imperialista hatalmak el- caragua «»^¿^^'«¿f te a fejlett országokkal folylen 1fntvtó- tatott gazdasági tárgyalásoA líbiai felszólalás után az * hadüzenet nélkül folyta- kon elnöki tisztet ellátó Róbert tott háborúnak az elmúlt 5 Pravda. Barangolás a Szentföldön Fekete-tengeri hajókatasztrófa A kapitányok okozták a tragédiát A Moszkva (MTI) A ka szovjet hajó tragédiáját az okozta, hogy mindGyakorlatilag már nem -¿¿f hajó kapitánya megsérmaradt remény arra, hogy lette a tengerhajózás biztovábbl túlélőket találna* a (onságára vonatkozó előíráNovorosszijszk közelében ei- sokat — jelentette a helysüllyedt „Admiral Nahimov" gz(nen vizsgálatot folytató utasszállító hajó roncsai ^ozött. Mint Albert Vlaszov. szakértők vélemenyét idezaz SZKP KB propaganda- ve csütörtöki számában a osztálya vezetőjének e;só helyettese csütörtöki moszkvai sajtótájékoztatóján elmondta, már csupán a búvárok dolgoznak a mentési munkálatok keretében. Első dolguk az volt, hogy felderítsék, maradhatott-e az elsüllyedt hajótestben olyan levegőpárna, ahol túlélőkre lehet számítani; ilyen lavcgózárványt azonban nem találtak. A „Pjotr Vaszjev" teherszállító hajóval történt ütközéskor 1234 ember tartózkodott az utasszállító fedélzetén. Közülük 888-an tartoztak az utasok, 346-an a személyzet tagjai közé. A szerencsétlenség körülményeit vizsgáló kormánybizottságnak rendelkezésére áll a teljes névsor. A hajón lévők közül 838 embert mentettek meg, 559 utast és a személyzet 277 tagját 398 személyt nem sikerült megmenteni. Eddig 116 holttestet találtak meg. A helyzetet bonyolította, hogy az ütközést követően a Nahimov mindössze 7—8 percig maradt a felszínen, s lényegében azonnal megszakadt a hajón az áramszolgáltatós. A szerencsétlenség a kikötőtől 14—15 kilométerre, a parttól 3,5 kilométerre történt. 60 vizijármű, 20 heLikopter és 80 búvár vstt részt a mentésben. A pontos okok kivizsgálása folyamatban van. Tény, hogy a két hajó az öiszeütközést megelőzően beszélt a parttal is és egymással is. A két hajó az ütközéskor egyenként 18 kilométeres .óránkénti sebességgel haladt. Mindkét hajó kapitánya vizsgálati fogságban van, felelősségük mértéké*, az ügyészség vizsgálja, ügyükben bíróság mond majd ítéletet. A vizsgálatok befejeztével a közvéleményt tájékoztatni fogják. Csütörtökre elkészült jelentésével a 8. csúcsértekezlet gazdasági munkabizottsága. A dokumentumot a küldöttségvezetőknek még jóvá kell hagyniuk, a jelentés ezt követően kerül majd a tanácskozás zárónyilatkozatába. Az okmány kimondja, hogy az államoknak joguk van elsőbbséget biztosítani saját fejlődésüknek az adós ságszolgálatok teljesítésével szemben. A csúcstalálkozó során felvetődött az az ötlet, hogy az el nem kötelezett országok rendezzenek a jövőben sportjátékokat a mozgalom tagjainak részvételével. Hírügynökségi jelentések szerint az eddigi nem hivató los konzultációkon kedvező visszhangra lelt a javaslat. Bányásznapi ünnepség A 36. bányásznap alkalmából az ország mintegy 110 ezer szén-, olaj-, földgáz-, bauxit-, érc- és ásványbányászának legjobbjait köszöntötték csütörtökön az Ipari Minisztérium, a Bányaipari, valamint a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete budapesti ünnepségén. A SZOT-iskolán rendezett ünnepségen megjelent Ballai László, az MSZMP KB osztályvezetője Fock Jenő, az MTESZ elnöke és Sólyom László, a SZOT titkára is. Kovács László, a bányászszakszervezet főtitkára nyitotta meg az ünnepséget. Kapolyi László ipari miniszter az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány nevében köszöntötte a jelenlevőket. Felidézte a bányászok hősi múltját, s méltatta napjainkban is kifejtett erőfeszítésüket, amellyel hozzájárulnak az ország energiaellátásának biztosításához. A IKSZ vezető szerepéről Franc Setinc cikke a Borbában | Belgrád (MTI) amely a Jugoszláv Dolgozó „A JKSZ nem töltheti be NéP Szocialista Szövetsége társadalmi vezető szerepét «ereperol es feladatairól akkor, ha kizárólag hatalmi targyal pozíciókból tevékenykedik. A kommunistáknak és a Elkerülhetetlenül le kell kommunista szövetség vezevonni a szocialista önigaz- tő testületeinek toíeránsabgatás pluralizmusából adó- baknak kell lenniük azokdó következtetéseket. Nem kai a nézetekkel szemben, követelheti azt, hogy min- amelyek eltérnek ugyan az dig övé legyen az utolsó szó. övékétől, de nem ellentéteA kommunistáknak meg sek a szocializmus és a szökell érteniük, hogy a politi- cialista önigazgatás elveivel, kai rendszer nem működhet Nem szabad úgy viselkederedményesen akkor, ha a niük, mintha egyedül csak Jugoszláv Dolgozó Nép Szo- őfc tudnának helyes választ cialista Szövetsége (nép- adni a társadalom minden front) fejletlen, .gyenge. Eb- problémájára. dilemmájáben az esetben ugyanis a ra és ellentmondására — népfront szerepét különbö- írja Setinc, majd kiemeli: ző fórumok és vezetőségek az emberek többé nem hajveszik át" — állapítja meg landók arra, hogy előre megtapsolják az előterjesztendő javaslatokat, mert joggal bírálják a hiányosságokat, hibákat és torzulásokat. , Ha a Jugoszláv Dolgozó a JKSZ Kozponti Bizottsá- Nép Szocialista Szövetsége, Franc Setinc, a JKSZ KB Elnökség tagja a Borba csütörtöki számában közölt cikkében. A cikk mintegy bevezeti gának legközelebbi ülését, Egyoldalú szakítás Varsó (MTI) lengyel katolikus egyAz immár 4 éve taríó, és a legutóbbi hírek szerint eredház szerdán a PAP lengyel menyesen befejeződni látszó hírügynökség útján bejelen- tárgyasokat a prímás most tette, hogy egyoldalúan azért nyilvánította sikertemegszakítja a tárgyalásokat lennek, mert elfogadhatata kormány képviselőivel az lannak tartja, hogy a korúgynevezett mezőgazdasági mány a lengyel állam mealapítványról. Az alapítvány zőgazdasági politikájának tőkéjét nyugati egyházak, megfelelően maga döntsön egyes nyugati kormányok és az alapítványba befolyó öszadták volna szegek felhasználásáról. Az egyház úgy vélekedik, hogy döntés az- az alapítvány függetlenségét hogy Józef sérti, ha — mint azt a korszervezetek össze. Az egyoldalú utón született, Glemp bíboros, Lengyelország prímása, kedden fogadta az alapítvány szervezésével foglalkozó bizottságot. mány tárgyalócsoportja javasolta — a döntő szó a mezőgazdasági és élelmezési miniszteré lesz. a népfront nem működik, akkor a dolgozók, az állampolgárok szükségszerűen úgy érzik, hogy a rendszeren kívüli, „illegális" politikai életet kell élniük. Ez az érzésük napjainkban fokozódik. Vajon szükségünk van-e még több bizonyítékra ahhoz, hogy nálunk nincs fejlett, demokratikus és szervezett politikai élet? Ez jelenleg csak egy csatornán, a kommunista szövetségen keresztül zajlik. Legfőbb ideje, hogy tudatára ébredjünk: az egész társadalmat nem tudjuk csupán a pártás az állami csatornákon keresztül dinamikussá tenni, azért is inkább, mert a kommunistáknak határozott harcot kell folytatniuk a saját szervezeteikben jelentkező bürokrácia ellen — mutatott rá végül Franc Setinc. 10. A Genezáreti ió partján A máskor oly zajos, bűzös buszpályaudvar most olyan, mint a kisgyerek terepasztala: egyforma, mozdulatlan matchboxok katonás rendben, épületek minden szerep nélkül, fáradt, faarccal maguk elé bámuló utasok, mint megannyi bábu. Szombat van, s mindenki vár. Nem is tudjuk pontosan, hogy mire: hiszen ezen a napon a menetrendet is az égiek szabják meg. Megkérdeztünk egy járókelőt, egy pincérlányt, egy taxisofőrt, mikor indulnak a buszok. A következő válaszokat kaptuk: „Ha lement a nap." „Ha lement a nap, de a korongja még látszik." „Ha föltűnik az első csillag az égen." Javában sötétség borult a városra, amikor kihalt utakon száguld velünk a busz a Genezáreti tó felé. Előttünk csinos, feszes egyenruhában szép arcú katonalányok. Fülükben hoszszú „tiktakkoló", divatos fülbevaló, lánc ékesíti barna bőrüket — s vállukon a puska, így szenderegnek. Harmatosak, bájosak, ápoltak. Itt minden fiatalnak, nemtől függetlenül, kötelező a katonáskodás. A fiúkat 3,'a lányokat 1— ha időközben nem mennek férjhez — 2 évre hívják be. Még Jéruzsálemben megkérdeztem egyik vendéglátónktól — két lány és egy fiú anyjától —, mit szólnak ehhez a gyerekek? Azt mondta, nem tiltakoznak ellene, belső parancsnak engedelmeskednek, amikor fölöltik az egyenruhát. S hogy valóban így van-e, nem tudom. A kietlen vidéken megáll a busz; ellibbennek a lányok, elnyeli őket puskástul a sötétség. Katonai táborok húzódnak a Jordán folyó mentén, a lámpák gyenge fénye alatt sátrak sejlenek. Egyenruhás fiú készülődik a leszálláshoz: ügygyel-bajjal kiböngészem övén a betűket: arcpirító, tömör angolsággal olvasható ott az ő véleménye a hadseregről. Éjfél felé jár, mire a tóparti Tiberiasba, az ország egyik legkedveltebb üdülőhelyére érkezünk. „A Genezáreti tó, amelyet Galileai tengernek, Tiberiás tavának is neveznek, 20 kilométer hosszú, csaknem 10 kilométer széles és 40-50 méter mély" — mondja az Egged Tours idegenvezetője, fejenként 5 dollárért a mikrobuszon, amellyel egész napos körutazást tehetünk, ittott megszakítva utunkat. „Ez a vidék nem is olyan régen puskaropogústól volt hangos" — folytatja. — „A hatnapos háború előtt itt állandóan lőttek. De nézzék csak: itt a Jordán, az ország sebes folyású, fő folyója!" Keskeny patakocska. „Rég nem esett már az eső, a vízszint két méterrel magasabb szokott lenni." Távolabb, a domboldalon, egy kibuc épületei tűnnek föl. „Ez az első magánfarm Izraelben, 1910-ben alapították. Itt tanították a kollektíva tagjait, hogyan kell gazdálkodni." A domboldalon több apró kibuc. „Az ott, jobbra, arról nevezetes, hogy Simon Péresz, a jelenlegi miniszterelnök ott élt..." A távotban a Golan-fennsík vonulatai, s újabb kis épületegyüttes: a korábbi jordán határhoz legközelebb eső kibuc, amelyet — az idegenvezető szerint — állandóan lőtték a határ túlsó oldaláról. A holt vidéket egyszercsak üdezöld banánerdő éleszti föl: irigylésre méltó, óriási fürtökben csüngnek a fákon a még zöld gyümölcsök. Most béke honol a tájon. Autónk a bejárat elé kanyarodik. Mini város, teljes összkomforttal. A tóparton datolya- és banánfák, beljebb park övezte modern magánházak. Üzlet, „Patyolat", iskola, saját teniszpálya és koncertterem. Távolabb korszerű mezőgazdasági gépek a garázsban, még messzebb számozott tehenek. Az izraeliek általában büszkék sajátos „kommunizmusukra". A. kibucban a „mindenki képességei szerint, mindenki szükségletei szerint" elvet valósítják meg. Több család érdekközössége ez, amelyet a munka tart össze, de ahol a vagyongyűjtés, a kiváltságok szerzése nem lehet egyéni cél. A kibucban minden közös. Egy-egy házaspár külön épületben lakik ugyan, de a gyerekek nem esznek és nem alszanak otthon, őket is viszik a „közös"-be, ahol persze rendkívül sokoldalú, képességeiknek megfelelő nevelést kapnak. Saját iskolájukban, középiskolájukban tanulnak, s egész nap állandó, testet s szellemet edző elfoglaltságukról szakemberek gondoskodnak. Mindenki számára kötelező az érettségi, az arra képeseket pedig — szükségleteik szerinti szakokon — továbbtaníttatja a kibuc. Végezvén, diplomával a kezükben, visszavárja őket a nagy család, természetesen berendezett otthonnal. S ha valaki hét végén kirándulni szeretne? Elkéri a garázsból az egyik autót... Hét közben az asszonyok is dolgoznak — a legtöbb kibuc ma már nemcsak mezőgazdasággal foglalkozik, hanem ipari üzemeket is — például optikai cikkeket gyártó üzemet — létesít. A háztartási munka nem okoz megterhelést, hiszen közös konyhán főznek, közös étteremben, esznek a kibuc, a nagy család tagjai, a ruhaneműket közös mosodában mossák, az öltözködést is közös raktárból oldják meg, ki-ki ízlése szerint válogathat. Ott élő emberekkel beszélgetvén, úgy tűnt: az izraeliek szerint ideális képződmény ez a kibuc, mert az ember szabad választósára bízza, belép-e, s ha igen, marad-e, és meddig e közösség tagja. Vannak azonban olyan hangok, amelyek káros mellékhatásait emlegetik, például a családi élet ellen ható szokásokat, s úgy tűnik, olvasva néhány ottani angol és magyar nyelvű újságot, hogy az eddig büszkén hangoztatott erkölcsi feddhetetlenség nimbusza is foszlóban van: néhány kibucról ugyanis kiderült, hogy kábítószerügyekbe keveredett. A béke otthonától magasabbra visz az út; szorosan a határ mellett haladunk. Elektromos árammal töltött szögesdrótkerítés; mögöttük Jordánia. És végre, a „Forró tavasz" vidékén, óriási ajándék fáradt és kitikkadt turistáknak: a Luna Gol strandja, amely az USA-beliek utón a világ legnagyobb vízi szórakozóhelye. A következő állomás: a híres Kafarnaum, ahol Jézus elkezdte tanításait, ahol kiválasztotta a halászok közül elsőként Pétert és Andrást, majd Jakabot és Jánost, a későbbi apostolokat. A lakatlan pusztaságban évezredes romok: a nagytemplom maradványa. Péter állítólagos háza, díszes oszlopok, régi munkaeszközök, malomkövek. Bármily különlegesek, árnyék nélkül aligha löltheti el az ember itt az időt, míg a busz ideér. Nekivágunk az országútnak gyalog, irány a 2 kilométerre levő Tabgha. A napszúrás előtti utolsó pillanatban leroskadok a tóparti Szent Péter-templomban. Valamivel távolabb gyönyörű épület, a Heptópegon, amelyet a kenyér- és halszaporítás emlékére építettek, egy szilárd szikla köré. A szájról szájra terjedő hagyomány szerint, a ma is látható kövön állt Jézus, amikor a tömeget megvendégelte az öt kenyérrel és a két hallal. A perzsák által 614ben lerombolt templomot újjáépítették, de az eredeti maradványai, üveggel borított akna alatt, ma is látszanak. A szíriai stílust 450 után bizánci váltottó föl, akkor készült a Szentföld itt található legszebb, legnagyobb épen maradt mozaikpadlója: nádszálak között ábrázolt, kecses nyakú kócsagok és rövid lábú vadlibák sora, métereken át. Nézem az idővel dacoló színes kőlapocskák szemet nyugtató formáit, képzeletem benépesíti a környéket a csodaszép legendák hőseivel, halászokkal, a Messiásra váró szegény éhezőkkel. A szent földi vándor utolsó állomása ez, ahol még bepillanthat a rejtélyes múltba, ahol beleszippanthat régi korok titkokkal terhes levegőjébe. -BHazafelé menet, Haifában, Tel Avivban, a modern városok forgatagában úgy érzem, mintha valami hosszú, mesés álomból ébredtem volna föl. Pedig tudomásul kell vennem, ez a jelen: a forgalmas utak, a füstölgő gyárkémények, a zajos kikötők, szupergazdag és szuperszegény zsidó, keresztény és mohamedán emberek, imádkozok, világi plakátokat készítők és plakátokat égetők, párizsi modellt, kaftánt, burnuszt vagy katonai uniformist viselők. S a jövő? Talán rejtélyesebb, mint a múlt. Búcsúzom hát Izraeltől, saját köszöntésével: Sálem. Béke. Chikán Ágnes (Vége.) i « 1 • é i è i