Délmagyarország, 1986. szeptember (76. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-29 / 229. szám

oJ " t Kl VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! TG. évfolyam, 229. szám L98G. szeptember 29., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1-80 forint Megmérettetés A

ugusztus középéig úgy r.ezett ki: 1ÍJHH a magyar sport fekete éveként fog bejegyződni a sportkrónikákba. Marciusban ugyan férfi kézilabda-válogatottunk a világbajnokságon elcsípett egy lélekvidámitó ezüstérmet, de aztán jöttek a fajdalmas kudarcok. A női kézisek vergődtek, kosárlabdaban is alig két győzelem sikeredett eddig ötódrangúnak hitt csapatok ellen. Vivőink fegyvereinek nem volt igazi élük. S persze, a legfájóbb, újra és újra sajgó sebeket a focisták mexikói vesszőfutása ejtette. Aztán augusztus közepétől mintha korszakváltás jött volna. Ket úszónk három aranya, a kajak-kenusokra valóságos aranyeső hullott Montrealban, két sportlövőnk is aranyos lett az NDK-ban. Mindez egy hónapon belül. A tizenkét világbajnoki első helyezésből nyolcat olimpiai számban sikerült elérni. Hu most rendeztek volna ötkarikás játékokat, és ott is sikerül ennyiszer maguk mögé utasítaniuk a magyaroknak az ellenfeleket, akkor már-már a müncheni olimpia előtti sikeridőszak újbóli visszatérésében reménykedhetnénk. Egyre több helyen — nemcsak Végh Antal szupersikerkönyvében — olvasom, hogy kutatók és publicisták párhuzamokat vonnak társadalmi kérdések és a sport jelenségei között. Szerintem is nyilvánvaló a társadalmi változásoknak a sportteljesítményeket befolyásoló hatása. De a pályákon elért sikerek nem mindig a felépítmény előremutató fejlődését tükrözik. Azonban a társadalmi progresszív változások általában az élsport sikereinek szoporodásában is megmutatkoznak. Sajnos, naivság lenne pár hete futószalagon érkező magyar sportsikereket valamiféle nemzeti lendületnek tulajdonítani. Ezek néhány fanatikus sportember munkájanak gyümölcsei. Társadalmunk gondjainak jó része a gazdaságból származik. Szerencsére ezen a területen is vannak fanatikusok, ök azok, akik, amikor ágazatok halmoznak kudarcot kudarcra. a magukból kisajtolt maximális teljesítménnyel valamennyit enyhítenek a gondokon. Vannak közöttük feltalálók, Kovács Ádámok és Rubik Ernők, akik sok-sok sértés után is konok hittel és sikerrel dolgoznak valami újnak a megoldásán. Teszik ezt tengernyi külföldi csábítás után is hazai pályán. Vannak egyszemélyi felelős vezetők, akik önmaguk cipelik vállalatok, szövetkezetek teljes súlyát, esetleg infarktusokon keresztül is. S vannak, akik egyszerűen minden erejükkel, figyelmükkel koncentrálva végzik munkahelyükön a munkájukat. Sokak szemében ők a stréberek, mert szigorúan csak a nyolcperces tízórai szünet idejére állítják le a gépüket. Hallhatták magukról az élhetetlen jelzőt is, mert a rendes műszak többletteljesítménye csak tíz forintokban mérhető hasznot hoz a fizetési borítékban. Pedig, ha a nyolc órából kettőt-hármat korábbra vennénk, akkor még futná az energiájukból munkaidő utáni pluszmunkára is. Az abból származó pénz ... Ne is folytassuk! Ügv érzem, gazdaságunkban nemcsak a nagyobb teljesítményre való ösztönzés eszközei nem igazán hatékonyak. A kiugró, az átlagosnál nagyobb eredmények elismerésének, megfizetésének — a legtöbb területen — még ma is nagyon nagyok a korlátai. Az embernek régi-régi sajátja a versenyszellem. A hordák tisztelt, becsült embere volt az a vadász, aki a legnagyobb állatot tudta elejteni. Ha a fizikai erejével jutott a nagy mennyiségű húshoz, akkor izmait dicsérték az emberelődök. Ha cselt vetett, akkor leleményessége keltett elismerést. A sportolóknak — legalábbis a világbajnokságokon — a rangsorolásnál csak az adott időpontban nyújtott teljesítménye számít. Persze, a futószalagok mellett, a munkapadoknál, tervezői asztaloknál a megmérettetés eredménye nem lehet olyan egyértelmű, mint egy ötvenméteres medencében, ezer méteres evezőspályán, vagy éppen a lőlapok előtt. De a sokszori értékeléssel közelithetünk a valós és igazságos eredmény megállapításához. Érdekes a két hónappal ezelőtt bezárt Szegedi Ipari Vásár és a most zárult őszi BNV nagydijasainak, díjasainak összehasonlítása. Sok az azonos gyártó és termék, pedig egészen bizonyos, hogy a két zsűri nem figyelt egymásra. Csak néhány példa: Szegedi Szalámigyár és Húskombinát, Pannónia Szőrmekikészitő. Konfekcionáló és Kereskedelmi Vállalat, Medikémia Ipari Szövetkezet. Csongrád Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat. Fejér Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat. A dijak minősége között néha vannak eltérések, de hogy a soksok termékből a két zsűri valamilyen szintre ugyanazokat emelte ki, nem lehet véletlen. A

z utóbbi hetekben sok olyan intézkedés látott napvilágot gazdasági életünkben, amely vállalatok és dolgozók teljesítményének összevetésében tisztább feltételeket látszik megteremteni. Csakhogy rendeletekkel eddig is tele volt a padlás. Mint ahogy általában az élsportolók is hallottak a legkorszerűbb edzésmódszerekről, de lustaságból, vagy „csak azért sem" nem ezeket alkalmazták, a gazdaságban sem csak előre ható erők működtek, illetve működnek. Most elsősorban a hitből kellene még egy kicsi, és a fanatikusokra figyelésből. Állítólag a kajakozóknál is ez a két dolog segített a szűkös évekből kivezető úton. S a gazdaság az ő eredményeiknek a töredékével is beérné egy ideig. Bőle István Indóház tér: „Érkezési oldal MM Cajgból varrt szmoking? Miközben várakoztunk egy héttel ezelőtt, hétfőn este a városszépitők egyesületének soros rendezvénye előtt a kezdésre, régi képeslapok jártak köztünk kézről kézre. Valamennyi a nagyállomás előtti térről készült: az épület jobbról, balról és szemből, fiákerrel és anélkül, túlszínezve és szürkéssárgán. Így vagy úgy, az Indóház tér rendezettebbnek tűnt, mint manapság. Naná, hol volt a század elején ennyi jármú? Tán egész Szegeden nem járt annyi gépkocsi, mint ahány most egyetlen napon a pályaudvar előtt. Hogy épp azokat a képeket hozta magával az egyik szegedi gyűjtő, nem véletlen: a városszépitők az Indóház tér legújabb beépitésiterv-javaslatát jöttek el megvitatni. Négy nappal azelőtt, hogy a városi tanács végrehajtó bizottsága is megismerkedett a Déltervnél készült elképzeléssel. Négy nappal azelőtt, hogy a vb testületileg jóváhagyta a tervjavaslatot. A rossz nyelvek szerint az állomás előtti tér rendezésének szükségessége mindanynyiszor reflektorfénybe került, valahányszor magas rangú delegáció érkezett, indult vasúton. E csipkelődésből annyi az igaz, hogy a hatvanas évek eleje óta — általában ötévenként — újabb s újabb variációk, rendezési javaslatok láttak napvilágot, mindig az adott időszak beruházási lehetőségeihez igazítva, a kor favorizált technológiájára építve az elképzeléseket. Volt itt már minden: szanálások árán kitágított tér, nagyvonalú városkapu-koncepció, felüljáró-gyalogjáró ... hadd ne soroljam tovább. Most nyáron a Délterv azzal kapta a megbízást: az eddigi tervek elemzésével mértéktartó építészeti és közlekedési javaslatot adjon, olyat, ami a VII. és a VIII. ötéves tervben megvalósítható. Állítsa helyre a tér megbillent egyensúlyát, az újonnan tervezett épületek funkcióváltozására adjon esélyt, hiszen az átépítés után ez a környék az eddiginél minden bizonnyal vonzóbb része lesz Alsóvárosnak. (Most ugyan nem tülekednek a közintézmények, hogy az Indóház téren szeretnének működni, de esetleges jelentkezésükre a tervezőknek mégis gondolniuk kell — javasolta múlt pénteken a végrehajtó bizottság is.) Nos, talán ennyiből is' érzékelhető: nem lehetett könnyű dolguk a tervezőknek. Némi malíciával azt mondhatnánk: cajgból kellett szmokingot varrniuk. Lakóépületeket elhelyezni — tartva a kötelező védőtávolságot, figyelemmel a zajra, optimális lakásszámot határozni meg — tekintettel a kisajátítási költségekre, az így kialakuló telekárakra, az — egyébként be nem tartható — zöldterületi normákra .. így, ilyen mérlegelések után alakult ki a tervjavaslat, mely az állomással szemközt, a Hámán Kató utcai tengely két oldalán szimmetrikusan helyez el két, hárómcmeletes épületet. (Makettfotónkon szemben láthatók e házak.) Ezek földszintjén üzletek lesznek, melyek a térhez árkádsorral kapcsolódnak. (Egyébként egy beépítésiterv-javaslat készítőjének nem kellene homlokzati megoldásokat kidolgoznia, de Bertalan Sándor megtervezte e két épületet, nyolcszögalaprajzú erkélyloggiákkal, melyek kis tornyocskákban végződnek. Az igy kialakuló térfal illeszkedik az állomásépület stílusához.) ,,A tér északi oldalának jellemző épülete, a Sárkány szálló-étterem továbbra is megmarad, bővítésével (a tetőtér beépítésével) és a Galamb utcai magántelkek önerős átépítésével a tér lezárása megoldottnak tekinthető. A déli oldalon a MÁV szociálisépület-együttese képez térfalat" — olvashatjuk a műszaki leírásban. Szó van ebben még díszburkolatról, az állomás kijárata előtt üvegezett védőtető építéséről, az épület „öbleiben" növényekkel, padokkal szegélyezett várakozóhelyekről, s e p'henőszigeteken két dúökútról, emlékoszlopról (Borvendég Béla tervezte), s a térhez kapcsolódó tömbök rehabilitációjáról is. (Ez utóbbiak minden bizonnyal a második ütemben valósulnak meg, így ezekről részletesebben most nem szólunk.). Ami figyelmünkre most érdemesebb: az a közlekedésiterv-javaslat. Készítőjétől, Prágai Jánostól tudom: a közvélemény a ténylegesnél forgalmasabbnak tartja a teret. Talán mert a taxik, buszok, villamosok, a parkoló járművek mai anarchiájából következtet. A m t mm? tény ettől még tény marad: a nagyállomás napi forgalma: mindössze hétezer utas! (Az Anna-kútnál ennek többszöröse, mégsem tűnik káoszosnak ...) A tervezőnek más tényekkel is számolnia kellett: az l-es villamosok pályáját jelenleg 26 közlekedési irány keresztezi — ezt a javaslat 15re csökkenti. Más: a most nagy kört megtevő villamosok 1994—96 előtt nem cserélhetők le két vezetőállásos, kétoldali ajtós kocsikkal, tehát a huroknak maradnia kell. Amit tehetett a tervező: a jelenlegihez képest az állomásépülettől távolabbra helyezte a villamossíneket és a megállót, megváltoztatta a Gőz, a Hámán Kató és a Galamb utca forgalmi irányát, szolgálati és taxiparkolót alakított ki, lezárta a ,,kőlyuk"-at a körúti forgalom elől. (Ennek előfeltétele, hogy az Oldal utca kiépüljön az Állomás utcáig.) Hiányérzetünk talán csak a magánautókkal kapcsolatban lehet — ezt egyébként a városszépitők is megfogalmazták: nem lesz helyük azoknak az autóknak, melyekkel vezetőjük kimegy az állomásra, s vonattal utazik tovább. A környékbeli utcákban kell majd hagyniuk a kocsit — az Indóház téren a tömegközlekedés kap elsőbbséget. (A végrehajtó bizottsági ülésen arra kérték a tervezőket, e gondon segítsenek akként, hogy egykét villamos- és buszmegállónyi távolságban el tudják helyezni gazdáik a személygépkocsikat. A nagy csomaggal utazók persze még ennek sem fognak örülni! . . ) Ami az ütemezést illeti: a tanácsi testület állásfoglalása szerint a nagyállomással szembeni két épületnek egy időben, s mielőbb fel kell épülnie. Ügy számithatjuk tehát: a VII. ötéves terv végére helyreáll az Indóház tér egyensúlya, az évtizedek során oly gyakran változó megbízói-tervezői elképzelések most állnak legközelebb a megvalósuláshoz. Befutottak az érkezési oldalra ... Pálfy Katalin Őszi BNV '86 Vásári érdekesség Az idén szeptemberben Kőbányán megjelent a Fradi-csülkös. No, nem a legnépszerűbb magyar klub labdarúgói tartanak ügyeletet a vásárvárosban. Erre kérem gondolni se tessék! A Fradi-csülkös a Budapesti Húsipari Vállalat vadonatúj termékének a neve. Három változatban vásárolható meg: lábbal 52 forint, combrésszel és lábbal 78 forint, csak combrésszel 96 forint kilója. Nyersen és főzve egyaránt finom. Azt máinem sikerült megtudakolni, hogy Vasas-, Honvéd-, Üjpest- és Szeol-hívek is vásárolják-e? Ha valaki netán arra gondol, hogy a tavasszal jó lenne fürdőmedencét öntenie a kertjében, de fél a betonozás nagy munkájától... Nos, az ő számára jó hírrel szolgálhatunk. A Gyáli Szabadság Mgtsz-nél megrendelhető a műanyag medence. Többféle méretet kínálnak. Ezekben az óriási teknőkben garantáltan kék lesz a víz. Ugyanis belülről kékre mázolták a fürdőalkalmatosságokat. A legnagyobb kerti medence, a Balaton IV. fantázianevű, hosszúsága 6,8, szélessége 3,6, mélysége 1,5 méter. Mindez két-három karcsapásra is elegendő úszás közben. Ara 84 ezer 400 forint. Persze azért gödröt ásni még kell. Egy évvel ezelőtt ezeken a hasábokon megírtam, hogy nekem a legjobban a Hunor kesztyűstandja tetszik. Az idén sincs ez másképp. A pécsiek bemutatója igazán impozáns. A színek kontrasztjaival játszottak el a tervezők. Egyes szomszédok úgy vélekednek, hogy ök .még a bábukat sem tudnák kifizetni a lenyűgöző hunoros kiállításból. A Szegedi Konzervgyár által gyártott, és Skála által forgalmazott rostos gyümölcslénél eddig a csomagolás többe került a terméknél. Az eldobható fémdobozok magas árát egy idő után a vásárlók nem akarták megfizetni. Most érdekes formájú üvegekben tűnt fel a Frutta a BNV-n. így 7 deciliter 22 forintba kerül. Lehet, hogy a csomagolás nem a legkorszerűbb. de ízléses, egyedi és megfizethető. A Borsodi Vegyi Kombinát az általa bérelt terület nagy részén színháztermet épített fel. Itt játszották gyors egymásutáni kezdéssel a Pénz az ablakban című reklámkabarét. Itt megpihenhetett a fájós lábú, fáradt látogató és nem is ötlettelen reklámdalokat hallgathatott play back-röl. Persze Csala Zsuzsa nem bírta ki. hogy csak hangtalanul tátogjon, így furcsa kettős énekhang hallatszott néha. Straub Dezsőről sokan kérdezgették: „Ki ez az ismerős színész?" Lehetett látni néhány hírességet a Vigadó kihelyezett, ideiglenes szabadtéri pódiumán is. Először az idén lehetett megrendelni műholdas adáson vételéhez a parabolaantennákat. Aruk? Egyszer talán lesz kevesebb is .. Ügy mint a színes tévéké. Végre a vásárban láthattunk olcsó, szép képű készülékeket is. A Videoton ki merte írni az ¡rá í < kai. A TS 4.Í.Í6 SP t.i bályozós. 8 programos színes tévénél 26 ezer 900 forint szerepelt. De láttunk 22 ezer alatti értéket mutató táblácskát is. S végre a videokészülekek is elképzelhetők a hazai boltokban 40 ezer forint alatt, B. I,