Délmagyarország, 1986. szeptember (76. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-20 / 222. szám

Szombat. 1986. szeptember 20 Birkapörkölt a Körös-völgyben A

mikor a többség mára birkapörkölt utolsó falataival birkózott, vendéglátónk megkocogtatta poharát s bekérette a szakácsot, a nyolcadik iksztöl csak egy esztendővel idébb járó Pista bácsit, az egykori uradalmi cselédet, a birkapörkölt készítésének messzeföldön híres mesterét: — Kinek főzött régen. Pista bácsi? — Az uraknak. Dénes grófnak, meg Lajos grófnak. — És mostanság? — Most is az uraknak! — vágta rá az öreg, szája szögletében alig észrevehető mosollyal. A társaságból mint a vulkán tört ki a nevetés, zaftos bajusszal, térdet csapkodva, boros poharat emelve éltették a madárcsontú öreget. Nem tudtam eldönteni, hogy szokásos, gyakorta ismétlődő szertartás részese lehettem, vagy egy spontán pillanat tanúja. Egy biztos, máig él bennem a kétkedés, melyik variáció lehet tragikusabb. Az, ha a választ Pista bácsi természetes reakciójának fogom fel, vagy ha a betanult riposztnak. Aztán eszembe jutott a vicc a végtelen orosz tajga mélyén ma is bujkáló partizánokról, akikhez nem ért el a háború végének hire. Csakhogy nálunk nincsenek hatalmas erdőségek s a cselédségnek is több mint negyven éve véget vetett egy új viszonyokat hozó szélroham. Hogy valós dolgokon gondolkodom, megerősítette az a lista, amelyen Békés megye vezetői az országos érdeklődésre számot tartó témákat gyűjtötték csokorba. Ennek első pontja egy három éve folyó tudományos kutató munkára hívja fel a figyelmet, melynek gazdája a Békés megyei Tudományos Koordinációs Szakbizottság, kutatói pedig az Eötvös Lóránd Tudományegyetem szociológiai tanszékének munkatársai. A feladat pedig nem más, mint az egykori uradalmi cselédek életmódjának, gondolkodásának, szokásainak, értékrendjüknek, emberi kapcsolataiknak, közösségi viszonyaiknak vizsgálata. Az már az eddigi felmérésekből is kiderült, hogy a volt uradalmi cselédek között minden változás sokszoros áttételeken fékeződik, rendkívül erőteljesek a visszahúzó hagyományok, a megcsontosodott értékrendek. S mindez'rendkivüli módon hátráltatja társadalmi felemelkedésüket, az új, változó viszonyokhoz való alkalmazkodásukat. Jószerével a társadalmi rendszer megváltozásával addigi, beléjük sulykolt értékeinket egyszerűen átvetítették az-újc viszonyokra. jEzért — szemben más paraszti csoportokkal — sajnálatosan hátul maradtak a fejlődés diktálta hierarchiában. Ám Pista bácsi szája szögletén és szeme sarkában mást is felfedezni véltem... Ez a bizonyos birkapörkölt a Fokközi gátőrházban, a békés Holt-Körös partján koronája volt annak a nap.nak, amelynek tanulságairól beszámolni igyekszem. Az asztalokat a Békésből elszármazott újságírók és a megye vezetői ülték körül. Szervezők és vendéglátók a baráti találkozón közös dolgainkról beszélgettek, vitatkoztak. A tanácselnöki tájékoztató, a csabai városnézés, a dobozi műemléktemplomban eltöltött óra, a Vésztő Mágordombi múzeumkert és a poharazgatás bevallottan is azt a célt szolgálta, hogy erősítsék a kötéseket, hitelesítsék, esetleg korrigálják a bennünk meglévő képet, beavassanak azokba az erőfeszítésekbe, gondokba és tervekbe, amelyek most a Viharsarok vezetőit és lakosságát foglalkoztatják. Így aztán ez a kirándulás nem csupán a gyermekkor nosztalgikus emlékeit idézte, nem csupán a bölcsőhelyek és sirkertek kötelességeire figyelmeztetett, de a szomszédság okán, a hasonló és tanulságos példák jogán a tapasztalatok megosztására is. Békést sokan és gyakran bélyegezték hazánk egyik legelmaradottabb sarkának, ahová érkezve kátyúsakká válnak az utak, pusztuló képet mutatnak a települések, fertőzöttek a kutak, szűk marokkal méri a termést a föld. Köszörülték ugyan a csorbát hirneves nyomdászdinasztiák örökségével, agrárszocialista mozgalmak föl-fölszított lángjaival, a Körösök tiszta vizéről szóló legendákkal. A valóság azonban kegyetlenebb és kíméletlenebb. Különösen az elmúlt öt esztendőben kényszeritette ki az őszinte és felelősségteljes szembenézést. Hogy a megye vezetői állták a farkasszemet, a helyzettel szembeni felelősségvállalást, jól példázza a megyei tanács végrehajtó bizottságának egy 1984-es dokumentuma. Ebben olvasom : „Békés megye felszabadulás után megtett — kedvezőtlen helyzetből induló — útját, a területi munkamegosztásban elfoglalt helyének változását két ellentétes tendencia mindvégig jellemzi. Ezek egyike a saját múlthoz viszonyított, elteró ütemű, de egészében véve dinamikus fejlődés, mely potenciális lehelőségként — és deklarált politikai célként — mindenkor magában foglalta a fejlettebb térségekhez való felzárkózást. Ez az erőteljes tendencia az ipar, a mezőgazdaság és a többi ágazat területén alapjaiban változtatta meg a termelés feltételrendszerét, volumenét és kultúráját, javította a lakosság életkörülményeit — de az ország fejlettebb térségeihez viszonyítva — mennyiségi jellegű maradt. Infrastrukturális téren növekedett a megye viszonylagos elmaradottsága." Jól látták, hogy ez az utóbbi mondat átfogta az élet sok területét. S e tényt mi sem bizonyítja jobban, minthogy megfogalmazták: a lépéshátránynak egyik oka csupán az örökölt elmaradottság, a másik a hosszútávú, komplex fejlesztési programok késői indítása. Ennek persze sok oka van. Az ipartelepítés intenzív fejlődését, a szerkezetváltást például gátolta, hogy a nagy budapesti gyárak, vállalatok — úgymond — „gyarmatként" kezelték békési egységeiket. A mezőgazdaság szűkös keresztmetszete és viszonylagos elszegényedettsége szakemberhiánnyal és infrastrukturális fejletlenséggel párosult. Rontotta a helyzetet a települések aránytalan fejlődése, az értelmiség elvándorlása és sorolhatnám. Fontos döntés született, amikor egyik fő feladatként éppen az itt élő értelmiségi rétegek kötéseinek erősítését, élet- és munkakörülményeinek javítását, presztízsük növelését, lehetőségeik bővítését határozták el. A „gondolkodva kritizáló" értelmiség nem mindig volt édes gyermeke a politikának. Nem régi keletű felismerés, hogy munkájuk, jó közérzetük, felelősségük és szabadságérzetük harmóniája, képességeik magas szintű kibontakozása a fejlődés óriási hajtóereje. A komplex program részeként igyekeztek hát megnyerni a már itt élőket, hazahívni vagy feladatokkal ellátni az elszármazottakat. Három fontos területen kínáltak új, eddig szokatlan kifutási lehetőségek. Az országban úttörő vállakózásként hozták létre a megyei tudományos koordinációs szakbizottságot, és egyedülálló munkakört létesítettek e feladatok sokoldalú ellátására, szervezésére, bonyolítására. Jó érzékkel ismerték fel, hogy a helyi könyvkiadás — a nyomdaipari hagyományok nemzetközi elismertségére is építve — értelmiséget szervező, tudományt népszerűsítő és a gyakorlathoz is közelítő szerepet tölthet be. A rendszeres megjelenő kötetek reprezentálják a Viharsarokban folyó tudományos tevékenység spektrumát a helytörténti munkáktól a néprajzi, biológiai, munkásmozgalmi kiadványokon át az agrártörténeti, irodalmi és művészeti kötetekig. Ezek egyszerre megtartó erők, idekötő szálak, a gyakorlati eredmények start kövei, az értelmiség presztízsnövelő tényezői. Egy fehér folttal ismét kevesebb — harmadik jelentős eredményként könyvelhetjük el a tanítóképzés megindítását. Békés megyében mostanáig a szarvasi vizügyi és öntözési főiskolán kívén nem volt felsőoktatási intézmény. Jövőre elkészül a minden kívánalmat kielégítő, építészetileg is igényesen fogalmazott főiskolai épületegyüttes Békéscsabán, amely — szemben a mai hazai gyakorlattal — elkészültekor nem szűk, hanem „egy számaial- nagyobb" lesz az igényeknél. Kínálja ugyanis a később konkretizálódó társadalmi elvárások kielégítésének lehetőséget is. H

add szóljak még egy-fontos dologról, arról a társadalmi nagykorúsodást reprezentáló szemléletről, amellyel a megye vezetői szembenéznek a tényekkel. Felismerték, hogy a lemaradás megszüntetéséhez, a fölzárkózáshoz képtelenség tudományosan is megalapozott tervek és ésszerű kompromisszumok nélkül hozzáfogni. Pontos elemzések után úgy döntöttek, hogy az attak a legégetőbb és leginkább mai gondokat veszi célba. Gondolok itt elsősorban a településfejlesztés megyei koncepciójára, melyek között olyan speciális tudományos kutatási témák is szerepelnek, mint a nagyváros vonzáskörzetének sokoldalú elemzése, e kettős szoritó. hatásának vizsgálata a lakosság életmódjára, szokásaira, jövedelmi viszonyaira, tudati elemeire; olyan kísérletekre, mint a megyei irányítású nagyközségek közigazgatási reformja, a kerületi elöljáróságok szervezete, az összevont szakigazgatású, de önkormányzati szempontból önálló társközségek rendje; a Körösök völgyének környezetvédelmi mintaterületté nyilvánításának koncepciója; a mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemek tudományos eredményeket is felhasználó fejlesztési programja és sorolhatnám. A dobozi műemléktemplom szószéke a római Szent Péter bazilika szószékének terméskő-másolata. Bécsből hozatta Doboz egykori ura, Wenckheim Dénes gróf. Hozzá terveztette a templomot — gombhoz a kabátot. A mellette álló kriptát és a karnyújtásnyire lévő magtárai Ybl Miklós tervei alapján építették. A neoromán templom és mauzóleum ma műemlék, s műszaki szempontból is jelentős, hiszen mennyezetét 1898-ban vasbetonelemekből építették. Amikor a plébános eperpálinkával kinált bennünket, elmondta gondjaikat, nehézségeiket is. A megyei tanács elnöke ott helyben Ígéretet tett, utánanéz, mivel tudják segíteni e jelentős épületegyüttes értékeinek megóvását. Később a mágori monostor romjai között Ópusztaszer jutott az eszembe. Kibontakozni látszik egy jelentős alföldi emlékpark, ahol együtt látható az őskor, az új- és a rézkor feltárt leletanyaga, a Csoltnemzetség monostorának megmaradt alapja, s immáron egy majdani népi íróknak emléket állító pantheon első két szobra. Szabó Pál és Erdei Ferenc portréját az alkotmány ünnepére avatták föl: ime, ismét egy összekötő szál, Erdei Ferenc alakja és szelleme. Amikor leöblítettem a birkapörköltet, a konyhában a zsörtölődő Pista bácsira találtam. „Nem is igazi urak ezek, pont a birka fejét hagyták meg, pedig azon vannak a legfinomabb falatok. " Pedig biztosan nem attól tartanak, hogy fejétől Ítélik meg az „uralkodó osztályt". TANDI LAJOS KADAR F. TIBOR: KAPU CSANADY JÁNOS Nehéz kaszám Nehéz fegyverét csattogtatja a sötét láthatár, lilán repeget a távoli ég súlyos felleget: kint állok a tanya udvarán a susogó ezüstnyárfák alatt és keblemben feszül az indulat, a vihar előszelét érzem talán, mely nem kímél állatol, életet, a vihar előfutamát érzem, no lám, mely nem kiméi senkit, sem engemet; csukok, lehúzok redőnyt, ablakot, ami közéig, lelkesít, borzadok ha lecsap majd a villám itt talán, s a repedt ég is döng rá egy nagyot, s lezúdulnak a nyári záporok, no lám, talán megvéd majd tanyám, megóv, ha fedele alá futok — de most, de még állom a kihívást, fenyegető villámok kardjait — . nehéz kaszám csorbítatlan feszít az eresz alatt, s fényük, nem fenyít! Szeged műemlékei 47. LENIN KRT. 53. „Védett városkép, a „Kiskörút" 51—57. számú házsor eklektikus stílusban 1880—1892 között épült." A Deutsch-ház kétemeletes sarokház, lecsapott sarkán és földszintjén egyenes záródású, alacsony üzlethelyiségek. Emeleti egyeneszáródású ablaksora felett egyenes és timpanonos párkány. Homlokzatain a gyér konzolú párkány visszaépítésével második emeletet kapott a 60-as évek elején. Falsíkja kvaderezett. Nagy kapuja előtérbe nyílik, szokatlanul alacsony lépcsőházában asszimetrikus vonalvezetésű kovácsoltvas korlát. Az L-alaprajzú épület és földszintes udvari szárnya pici négyzetes udvart fog közre. Függötolyosóján betétes, kovácsoltvas korlát. Az 1881-ben épült egyemeletes ház — minden ablaka felett téglalap alakú padlásnyilás volt — tulajdonosa Deutsch Salamon és Rózái. Itt nyílt Künstler Johanna vendéglője, Lenhard József szíjgyártó műhelye, Rumy és Kovács bútorraktára, Weil Manó fa-, Schwarz Adolf gabona-kereskedése. A Deutsch család a „Kiskörút" kialakításának megfelelően építette fel új emeletes házát. Helyén a nagyárvíz »pusztította Palánk 155. sz. ház állt, tulajdonosa Deutsch Ábrahám borkereskedő, rajta kívül károsult volt még Deutsch Izsák szatócs.