Délmagyarország, 1986. szeptember (76. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-20 / 222. szám

4 Szómba!, 1986, szeptember 20. Királysír-kutatások A székesfehérvári romkertben 1984-ben kibontották az ott eltemetett királyok és hozzátartozóik, továbbá nádorok és egyházi személyiségek 5 földi maradványait őrző sírkamrákat. Ezekből előkerült csontok kutatásával megbízott tudományos munkaközösség már befejezte a vázcsontok szétválogatását, végzett az előzetes rendezéssel, a töredékes koponyák ragasztásával és mintegy 35-940 csontváz részletes anatómiai rekonstrukciójával. A további munkálatok még várhatóan két évet vesznek igénybe, a csontokat a következőkben antropológiai, genetikai, toxikológiai és kémiai vizsgálatoknak is alávetik, azzal a céllal, hogy tudományosan megalapozott dokumentumot készíthessenek a Székesfehérvárott eltemetett királyokról, s hozzátartozóikról. A kutatásba — a Nemeskéri János professzor vezette munkaközösség tagjain kívül — számos tudományos intézmény szakemberei is bekapcsolódtak, illetve bekapcsolódnak. Részt vállalt a vizsgálatokból egyebek között az MTA debreceni Atommagkutató Intézete, a Szegedi Orvostudományi Egyetem és Szájsebészeti Klinikája, az BM Bűnügyi Intézetenek szerológiai laboratóriuma és az ORFI is. A sok részletre kiterjedő, s a modern tudomány minden rendelkezésre álló eszközének igénybevételével végzett vizsgálatok ellenére sem tartják valószínűnek a szakemberek, hogy tudományos felelősséggel sikerül majd az egyes csontvázak személyazonosítása. Ez érthető is, hiszen a sírkamrákat, kriptákat az elmúlt évszázadokban többször megbolygatták, kirabolták. Eredménynek számít azonban majd az is, hogy választ tudnak adni a királyi sírokban eltemetettek antropológiájával, egyedi sajátosságaival, valamint az életmódjukkal, a táplálkozásukkal és a betegségeikkel kapcsolatos kérdésekre. A vizsgálatok befejeztével méltó nyugvóhelyet, királyi panteont alakítanak ki* a Székesfehérvárott eltemetett uralkodóink földi maradványainak elhelyezésére. Ritka vendég Magyarország egyik ritka, átvonuló parti madarát figyelték meg a Madártani Egyesület újszegedi csoportjának -a tagjai. A magas észak madara, a Skandinávfélszigeten és Izlandon fészkelő vékony szőrű víztaposó csak nagyon ritkán látható a hazai vizeken. Érdekes, hogy madarunk épp egy jelentéktelen vályogvető gödörben hívta fel magára a fiatal madarászok figyelmét, Tápé-Bogarason. A madár a mélyebb vízben, a többi parti madártól eltérően, úszva táplálkozott. Közismert szelídsége segített abban, hogy az egyesület gyűrűzőengedéllyel rendelkező munkatársai meg is foghassák a madarat. A fiatal, vékony csőrű viztaposó lábára hamarosan felkerült az A 37 040 sorszámot viselő jelzőgyűrű, és folytathatta útját telelőhelye felé. Tavaly a Csaj-tavi gyürűzőtáborban jelöltek egyet ebből a fajtából, az idén ez idíig csak erről a jelölésről tudunk. Sz. A. Hazai tájakon Zoltánfy István kiállítása Pesten A megnyitóra igyekezvén, kiváncsi voltam, miként fogadja majd a stiláris változatossághoz szokott budapesti közönség Zoltánfy István személyes hangvételű kiállítási anyagai egy hideg-rideg, ám elegáns galériában, a Csontváry-teremlten. Abban biztos voltam, hogy szürrealisztikus világlátása cseppet sem lesz újdonság, hiszen ma ennek a festői habitusnak számos képviselője van hazai képzőművészetünkben. A nagy kérdés a továbbiakban az volt számomra, mit jelenthet ugyanaz a Zoltánfy-kép annak, oki nem ismeri fel személyes ismerősként a képeken hemzsegő szegedi épületeket, jellegzetes részleteket, barátként tisztelt ismerősök arcéleit? Vajon festőnk személyes hangú müves'ete megrezzenti-e ugyanazokat az érzelmi és asszociációs szálakat, ha nem társul mindehhez a földiekben. megtevő motivumazonositó élményanyag? Valószínű, hogy nem. Mást és másként láthatnak mindent és. minden bizonynyal szegényesebben Zoltánfy képeiben, ö ugyanis festői eszmélésének szinte első pillanatától kezdve semmi mást nem tett, mint egymáshoz rendelte eletének tudatilag feldolgozott, időben távolesö motívumait. A korareneszánsz mesterek áhítatával, az objektív képmás kialakításának rendületlen akarásával alakította ki sajátos hangvételű festészetét. Ügyszólván kizárólag szegedi környezeti motívumokból, ismerős épületek, tájak szeleteiből, családja élő és egykor élt tagjainak alakjaiból. egyszóval csupa személyéhez kötődő, mondhatnánk magánhasználatra szánt elemből áll festői világa. Éppen ezért hazai tájakon érezhette magát az, aki kiállításra honi tájékunkról érkezett. Miért az aggodalom, hogy csak az. kedvelheti meg Zoltánfy művészetét, akinek fogalma lehet Szeged polgárosult-városiasodott levegőjéről? Akinek van élménye arról, hogy milyen a zsinagóga páratlanul szép kupoladísze az alkonyati színekben fürdetve? Azért, mert minden bizonnyal csak a festői ötletek, a meghökkentő kép és látványkapcsolódások fogják meg a szemlélőt, és nem ágyazhatja látványélményét a képekben rejtező narratívabb jelentésrétegekbe. A Csontváry-teremben kiállított anyag — tudom — nem elsőrendűen arra alkalmas, hogy a szegedi festő szakmai fejlődésének igazolásait lajstromba vegyük, lévén, ez a tárlat nyilvánvalóan üzleti célzatú. Am ritka az alkalom, amikor tekintélyes számú Zoltánfykép van együtt, és az is, hogy a zöme az utóbbi néhánv hónap termése. A látottak alapján megerősödhet bennünk az a vélemény, hogy mesterünk a maradandóság festője, amit stílusának állandó finomítása, csiszolása jellemez, és abban az. értelemben is az. hogy témáit úgy válogatja össze — immár két évtizede —, hogy azok mai életünk hordalékaiból a maradandóbb érvényű jellegzetességeket képviselik. Zoltánfy ma már bem rendezi látomásait magasztos hangvételű tablókba. Nagyon is hétköznapi jelenetek, részletek kötik le érdeklődését. Elegendő egy megnyíló ablak, egy felfénylő tócsa, egy albumban meglelt sárgult fotó ahhoz, hogy képpé, látomássá formálja gondolatait. Zoltánfy festészete, ha önmagához, saját múltjához viszonyítjuk, alapjaiban nem változott Tisztult viszont kompozícióinak korábban léptékváltásokkal térrétegek egymásra montírozott sokaságával zsúfolt világa. Ma egyszerűbben fogalmaz. árnyaltabban, kifinomultabb színvilággal, gondosan ügyelve a képek részletének kidolgozására. Nincs az a téma, frnit ecsetje nyomán ne itatna egy különös, meditációra, merengésre késztető hangulat. Jót tett képeinek az is, hogy néhány éve áttért a temperatechnikáról az olajfestésre. ezáltal mélyebb túzüvé, érleltebbé, vagyis hát festőivé váltak felületei. Mostani, budapesti bemutatkozása, ha nem is tekinthető feljegyzendö állomásnak festői pályáján, azt mindenképpen megmutatta, hogy a maga taposta út járható, ha az nincs is az őt megillető sikerekkel kikövezve. Tóth Attila Forinty forint... Hallom, hogy üzemi csoportok képviselői és magánszemélyek telefonoslromát — már nem sokáig bírja a TIT városi titkára, Munz Károly. A telefonáló illetők vissza akarjak vonni a korábbi jelentkezésüket a nyelviskolába, mert azt olvasták az újságban, hogy 40—50 százalékkal emelkedtek az idén a tanfolyamok dijai. A szerdai számunkban megjelent. Indul a nyelviskola című, egyébiránt éppenhogy a beiratkozásra, nyelvtanulásra buzdító cikkünkben olyan hibát vétettünk, ami egycsapásra hatálytalanította az írás mondanivalóját, eredeti szándékát. Forint helyett irtunk — százalékot. A tanfolyamok diját valóban emelték, ám nem 40—50 százalékkal, hanem 40—50 forinttal, ami nagy különbség. Ez a díjemelés a 10 százalékot sem éri el! S amint — immár helyesen — írtuk, a TITtanfolyamok így is a legolcsóbbak (maximum 18 forint egy tanfolyami óra dija. de van 10 forint 50 filléres óradijú kurzus is!) Mea culpa. Tessék nyugodtan beiratkozni (hétfőtől péntekig lehet!) senkinek sem úritik ki a pénztárcáját. S ha már a hibáknál tartunk és túl vagyunk a nehezén (a saját vétkekről mindig kínosabb beszélni, mint a másokéról), a „nyomda ördögének" ténykedését is hadd enyhítsük: pénteken a „Van-e „új helyzet" a tudományegyetemen című, Csákány Béla rektorral készült interjúban természetesen nem „oktatási", hanem oktatói követelményrendszerről kellett volna olvasnia az olvasónak... S. E. A szomszédban jártam A holland fiú Robog a vonat Üjvidék felé. Szabadka után már csak ketten vagyunk a kupiéban, előttünk is. utánunk is úras. Holland fiú a másik. Érezni a hangján, rövid idejt beszél magyarul. O is Újvidékre jön, a barátját látogatja meg, akivel együtt dolgozott Pesten, aztán megy is vissza a hazájába. — Mit dolgozott? — Számítógéppel kereskedik a cégünk, annak a képviselője voltam. — Hűha! A komputereszű emberektől ment meg Uram minket! Megérti a. könyörgóses fordulatot is. meg azt is, hogy továbbra is jószándékú érdeklődéssel vagyok tfele. Elneveti magát. Mutatja, könyvet olvas, és nem képletek vannak benne, hanem regeny. Vissza is kérdez: hát én? Zsákra való kitérő feleletem van rá, most kötve hágj om a zsák száját. Tőle úgyse akarok semmit, és ártatlan őszinteség sugárzik a szeméből, miért ne mondhatnám meg. Különben se loptam az állásomat, mondom tehát. Most ő vágja rá: — Hűha! Az nehéz lehet! Jöhet e'ő a zsák, erre is vannak kesz fordulataim. — Az első betűt nehéz csak megtalálni, meg a pontot a legvégén. Ami közötte van, magától jon. Megrágja egy kicsit. Hogy is van ez? Magától jön, de nem tőle? Nehéz nyelv a magyar! — Csak az idegennek nehéz. Némelyik gyerekünk még nincs egyéves, és már beszéli. Föltehetően ugyanannyi idő alatt tanulja meg, mint a hollandok a sajátjukat. Visszakanyarodik: — Nehéz szakma lehet. — Kicsi kell hozzá. Egy ceruza, meg egy notesz. Az önéhez viszont számítógépek halmaza. Nem az a nehezebb? — Nem úgy értem. — A fejére mutat, nem akarja megtalálni hozzá a szót. — A gondolat a nehéz. Úgy hallottam. — Akár odakint. — Nem-nem! A gondolatot nem kitalálni nehéz, hanem megírni. — A jó gondolat megírja magát. — Én úgy hallottam, itt nem lehet megírni a gondolatot. Ezer bocsánatkérés is benne van a szavában, meg az a kópéság is. hogy mégis kimondta. — Honnan veszi? Megint bocsánatot kér. Nem vádolni akar, csak kicsúszott a száján: — Hallottam csak. — El tud képzelni olyan embert, aki nem gondolkodik? — Nem. — Mi úgy tanultuk, gondolat nélkül nem ember az ember. Ha pedig gondolkodik, azt le is kell írnia valakinek, — De nem engedik! — Volt olyan időszak is, amikor az ész valóban bajjal járt, de elmúlt. A mai kor parancsa az, hogy legalább az eszét használja mindenki. El tud képzelni olyan országot, ahol megveszik ugyan a maga számítógépeit. de a saját eszüket sarokba teszik? A képzés beszéd megint nehéz néki. Hogy is lehet sarokba tenni egy észt? Mondom neki régi rögeszmémet is: — Igaz, butaságaink néha túlélnek bennünket. — Mi az, hogy butaság? — Valaki kitalált valamit és rendszerré tette. — Dc elmúlt? — El. — Hol? Mert otthon még nem múlt el. Még mindig a vasfüggöny mögé jón, aki Magyarországra jön. — ön is? — Én is. — És? — Nem látom a nyomát. — Mert elmúlt. Műsorajánlat A MOLNÁR DIXIELAND koncertjét rendezik meg szeptember 22-én, hétfón este 7 órától a Vár utca 1. szám alatti Délép-klubban. Vendégként bemutatkozik a Rakovics—Sznkolay duó, valamint Bicskey Károly (pantomim). ÁLMODÓ TISZA-PART — ezzel a címmel rendeznek nótamúsort szeptember 22én, hétfőn este 7 órai kezdettel a Rákóczi utca l.szám alatt levő Vasutas Művelődési Házban. Közreműködik Talabér Erzsébet, Pataki István. Hollay Bertalan és Hegedűs János. A SZEGEDI REGIONALIS TÉVÉADÁS legközelebb szeptember 23-án, kedden este a szokásos időben, fél 7-től lesz látható a 2-es programban. Üsi diákvárosok találkozója Mintegy félezer diák részvételével pénteken megkezdődött az ősi diákvárosok találkozója Kecskeméten. Debrecen, Esztergom, Pápa, Pécs, Sárospatak és Sopron küldöttségeit kenyérrel és sóval fogadták a vendéglátó kecskemétiek. A csacsifogatokkal, zenés, táncos kísérettel a városon átvonuló vendégeket a főtéren és az Erdei Ferenc Művelődési Központban változatos kulturális programok várták. Tiszteletükre a kecskeméti harangjáték repertoárja űj darabbal gazdagodott: a rendezvény ideje alatt időről időre eljátssza az ősi diákvárosok találkozójának indulóját is. Szőrmét a javából! Női hosszú irhakabát Női rövid irhakabát Férfi hosszú irhakabát Férfi rövid irhakabát Baklis import irhakabát Női nutriabundák Férfi juhnappa zeke, import Női juhnappa zeke, import * Tekintse meg választékunkat a földszinten, konfekcióosztályunkon. 14 200—19 700 Ft 15 000—16 000 Ft 13 200—15 000 Ft 11 600—15 000 Ft 20 900—21 900 Ft 17 700—19 000 Ft 7 200— 8 700 Ft 7 800— 7 900 Ft — De a gondolat nern múlt el. — Benne van az már a bibliában is, hogy az apák vétkéért a gyermekek bűnhődnek. — Melyik apák vétkéért? — Azért, aki néhány év alatt fél évszázadra szóló örökséget hagyott ránk. — Miért kellett apát csinálni bel3le? — Nekünk kevés az, hogy volt egy Árpád apánk, egy Kossuth apánk, és volt a Bem apó. nekünk frissebb is kellett. Harminc éve viszont apátlanok vagyunk. Legföljebb a kiskirályi hatalmasságok szerették volna, ha gyermeki hűséggel hajlongtunk volna. — Ki volt az utolsó apájuk? Megmondom neki. Ja. emlekszik már, mintha hallott volna róla valamit. Elcsodálkozik, amikor azt is hallja, hogy nem messze született. Egész idő alatt most néz ki először tartósan az ablakon. Gyönyörű kukoricákat láthat, de nem azokat nézi. Azt sem veszi észre, hogy pásztázva ugyan, de jól eleiverte a jég itt is. Cérnavékony szálak lógnak ott, ahol azelőtt levél volt. Elméleti ember, inkább a gondolat érdekli. Befut a vonat az állomásra, készülődünk. El is búcsúzunk egymástól. — Legyen szíves, vigye a hazaiaknak legjobb üdvözletünket. És mondja meg nekik, gondolkodnak itt is az emberek, mert gondolat nélkül nem lehet élni, és ki is mondják gondolataikat, mert anélkül se lehet tartósan élni. Egy időben megpróbálták ugyan, alig néhány évig csak, de a szele belénk ivódott. Elmúlt, ahogy elmúlt' á"Püszta, a Csikós és a Csárda is. Illetve azokat fönntartani igyekszik az idegenforgalom, de ezt meg az se. Bízunk benne, még kisérteni se jön vissza. Látszik rajta, a kísértést is nehezen érti. A számítógépi nyelvezetben biztosan nincsen benne. A bőrönd fogantyújához szorítom a Délmagyart, megbeszélt ismertetőmet, és már nyújtja is a kezét Kalapis Rókus, a Magyar Szó munkatársa. Megérkeztem. A taxis szerbül pöröl, de úgy, hogy hallani lehessen: ha igy megy tovább, ha csak ilyen rövid utakra fogadják meg, a benzinre se lesz elég a keresete. Rókus olyasmit mond neki nevetve, nem tehet róla, hogy nem arré-bb van a szerkesztőség. Mintha itthon lennék. Horváth Dezső Munkásőrök az orvosegyetemen A Szegedi Orvostudományi Egyetem pártbizottsága megbeszélést hívott össze tegnap délután az egyetem munkásőreivel és pártalapszervezeteinek titkáraival az intézmény Dugonics téri épületében. Ezen részt vett Hrabovszky Mihály, a Munkásőrség országos parancsnokságának vezető orvosa, Kockás Ferenc, megyei parancsnok és Körmöczi László, a Gera Sándor városi egység parancsnoka. Koczkás Ferenc értékelte a tizenegy orvos-egyetemi munkásőr tevékenységét, s nagy elismeréssel szólt fegyelmezett, példamutató munkájukról, elkötelezettségükről. Az országos parancsnok arra kérte az egyetem tizenegy pártalapszervezetének titkárát, biztosítsák a munkásőrök tevékenységét, adjanak meg minden támogatást felelősségteljes munkájukhoz.