Délmagyarország, 1986. szeptember (76. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-20 / 222. szám

fr Szombat, 1986. szeptember 20. 20 Az amerikai külügyminisztériumban , Shultz-Sevardnadze találkozó 0 Washington (MTI) Az amerikai külügyminisztérium épületében pénteken, helyi idő szerint reggel, megkezdődtek a két napra ter­vezett szovjet—amerikai külügyminiszteri tárgyalások. Eduárd Sevardnadze szovjet és George Shultz amerikai külügyminiszter mellett mindkét részről vezető külügymi­nisztériumi tisztségviselők, szakértők vesznek részt a mun­kában. Előzetes közlések szerint a két miniszter pénteken és szombaton összesen négy megbeszélést tart egymással. Gorbacsov Szlavropolban 0 Moszkva (MTI) Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára csütör­tökön a krasznodari határ­terület pártaktívája előtt mondott beszéde után Szlav­ropolba utazott. Itt több he­lyen spontán beszélgetéseket folytatott a város lakosai­val. Kijelentette: „a szovjet társadalom egésze mozgásba lendült. Politikánk alapja az ország helyzetének valós értékelése." A belső gondokról szólva kifejtette, hogy a problé­mák megoldása halasztha­tatlan. Magyar fölszólalás az ENSZ-ben 0i New York (MTI) Az ENSZ 41. közgyűlése rendkívüli ülésszakán a Na­míbiáról folytatott vitában csütörtökön este felszólalt Esztorgályos Ferenc nagykö­vet, hazánk állandó ENSZ­képviselője. A Magyar Nép­köztársaság támogatásáról biztosította a szabadságáért küzdő namíbiai népet és aláhúzta: az ENSZ hosszú évek óta igyekszik érvényt szerezni az ország független­ségét követelő határozatá­nak. Dél-Afrika azonban a legkülönbözőbb ürügyekkel játssza ki a határozat érvé­nyesítését, folytatja Namí­bia megszállását, militarizá­lását. Namíbia területéről a pretoriai rezsim sorozatos Várhonyi Péter New Yorkba utazott Pénteken elutazótt New Yorkba Várkonyi Péter külügyminiszter, aki az ENSZ közgyűlésének 41. ülés szakán részt vevő magyar küldöttséget vezeti. támadásokat intéz szomszé­dai ellen. A magyar képviselő elítél­te azokat a kísérleteket, amelyeivel egyesek - na­míbiai kérdést a kelet—nyu­gati konfliktus részévé kí­vánják tenni. Esztergályos Ferenc rámu­tatott: a dél-afrikai rezsim erőszakot alkalmaz, jogtipró lépéseket foganatosít. Pre­toria magatartása bizonyít­ja: nem lehet már arra szá­mítani, hogy a namíbiai kérdést toyábbi tárgyalások­kal lehet rendezni, csupán hatékony és határozott szankciókkal lehet rákény­szeríteni a fajüldöző rend­szert arra, hogy eleget te­gyen az ENSZ érvényes ha­tározatainak. Esztergályos Ferenc alá­húzta: hazánk nagy jelentő­séget tulajdonít a közgyűlés rendkívüli ülésszaka mun­kájának. Az MSZBT elnökségének ülése A VIII. országos értekez­let előkészületeinek jegyé­ben ülésezett penteken a Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos elnöksége az Országház vadásztermé­ben. Apró Antalnak, a tár­saság elnökének bevezető szavait követően Biró Gyula főtitkár terjesztette a testü­let elé a barátsági mozga­lom kiemelkedő eseményé­re készített, a mintegy 1900 tagcsoport elmúlt ötéves te­vékenységit összegző beszá­molót. Hangsúlyozta: az or­szágos értekezletet megelő­ző regionális tanácskozáso­kon is kifejezésre Jutott, hogy az MSZBT aktivan hozzájárult az MSZMP XII. és XIII. kongresszusain hozott határozatok végrehajtásához, a nemzeti érdekeinkkel összhangban álló, interna­cionalista közgondolkodás, a magyar és a szovjet nép ba­rátsága, együttműködése fejlesztéséhez. Hazánk bel­politikai életének alakulása, a magyar-szovjet együtt­működés fejlődése kedvező feltételeket teremtett a két nép közötti barátság továb­bi erősítéséhez, a barátsági mozgalom Időszerű felada­tainak megvalósításához. A november 22-re össze-­hivott nagy Jelentőségű ta­nácskozáson várhatóan meg­határozzák a mozgalom előtt álló feladatokat annak ér­dekében, hogy a társaság tevékenysége igazodjék a kor követelményeihez. s aktivistáinak közreműködé­sével mind jobban kielégít­se a Szovjetunió iránt meg­növekedett érdeklődést, be­mutassu a magyar-szovjet kapcsolatok gazdagodását, elmélyülését. Sokoldalú, átgondolt, fe­lelősségteljes előkészítő munka előzi meg a konfe­renciát: e hetekben megyei, budapesti kerületi elnöksé­gi üléseken vonják meg a területen elmúlt öt évben végzett barátsági tevékeny­ség mérlegét, s körvonalaz­zák a továbbfejlesztést cél­zó tennivalókat. A számos helyen tisztújítással kísért rendezvények pezsditően hatnak a tagcsoportok mun­kájára is. E fórumok is ar­ra törekszenek, hogy sok­oldalúan elemezzék, reálisan bemutassák az előző kong­resszuson kitűzött célok megvalósulását, a mozgalom fejlődését. Az előterjesztést követő vitában kilencen mondták el véleményüket az értekezlet dokumentumaihoz kapcsoló­dóan. Járműipari szerződés Aláírták az 1987. évre szóló magyar—szovjet jár­műipari megállapodást. Az egyezményt a Mogürt, az Autóker és az Ikarus, va­lamint a szovjet Avtoexport vezetői kötötték meg. A szerződés alapján a két ország közötti autóipari áru­csere jövőre 936 millió ru­belt tesz ki. A magyar ki­vitelben 7600 különböző tí­pusú Ikarus autóbusz, 750 lakókocsi, továbbá autóbusz­pótalkatrészek szerepelnek, míg a Szovjetunióból 4750 haszonjármű érkezik. A szovjet személygépkocsikból 1987-ben 28 ezer érkezik ha­zánkba, ebből 27 ezer Lada, a többi Volga és UAZ terep­járó. A legújabb elsőkerék­meghajtású, új vonalú ka rosszériával készülő Lada Samara személygépkocsikból 500-at vásárolt a Mogürt. Külpolitikai reflektor 0 Milyen előzmények után találkozott a Szovjetunió és az USA külügyminisz­tere? Jó előre kitűzték a szovjet —amerikai külügyminiszteri találkozó időpontját, s ami­kor a világ megismerte a szeptember 19—20-i dátu­mot, úgy látszott, zökkenő­mentesen folyhat a Gorba­csov—Reagan csúcstalálkozó előkészítése is, Közben azon­ban jöttek a kémügyek, igaz, emellett azért folytak az alacsonyabb szintű, de sokrétű konzultációk más kérdésekről, amelyek mind Sevardnadze és Shultz esz­mecseréin, mind pedig ké­sőbb, akár a „csúcson" is napirendre kerülhetnek. A Zaharov-. illetve Da­niloff-incidens rendezésének lehetősége is megcsillant, de mégsem szűntek meg az okok a borúlátásra. Érdemes idézni például Arbatov aka­démikust, aki szerint a Fe­hér Ház nem hajlandó új megállapodásokra, sőt, a meglevő egyezmények felrú­gása révén kész hglyzetet akar teremteni, amely akár a következő amerikai, kor­mányzatot is nehézségek elé állítja 1988 után ... Persze, nem szabad elfeledni, hogy Amerikában november 4-én részleges választások lesz­nek: az egész képviselőház megújul, a szenátusnak pe­dig az egyharmada, s jó né­hány államban a kormányzó is új ember lesz. Á válasz­tások előtti politikai harc sajátos szempontjai is közre­játszhatnak a washingtoni taktikázásban, nemcsak a „héják" igényei. Moszkvában mindenesetre kellő nyugalommal, a tár­gyulások fontosságának tu­datával szemlélik az esemé­nyeket. tylég az olyan provo­katív amerikai döntéseke? is, mint hogy az ENSZ szov­jet állampolgár alkalmazot­tai közül 25-öt távozásra, szólítottak fel. A szovjet fő­városban inkább a genfi tárgyalásokon előterjesztett új amerikai javaslatokat elemzik: mennyiben jelez­hetnek Washington részéről mégoly csekély megegyezési szándékot akár a hadászati fegyverek, akár az úgyneve­zett eurorakéták dolgában. 0 Miért vált Franciaország a terrorizmus új célpont­jává? Mindenekelőtt azt kell le­szögezni, hogy Franciaország, pontosabban annak új kor­mánya valóban a terroriz­mus új célpontja. A párat­lan kegyetlenséggel támadó terroristák Párizsban szinte páratlan pontossággal hajt­ják végre gyilkos merényié- . teiket: egyszer a kormány­fő és párizsi polgármester, Jaques Chirac politikai fel­legvárában, a városházán, másszor éppen a rendőrség központjában. A jobboldal márciusi győ­zelme óta a Szajna partján bizonyos fokig átértékelődött az ország közel-keleti poli­tikája, amelyet korábban az arab ügy iránti nagyobb megértés jellemzett. Az utób­bi időben közeledés mutat­kozott Franciaország és Iz­rael között, úgymond a ter­rorizmus ellen, de valójában Líbiával szemben Párizs fel­sorakozott Washington mel­lé, a libanoni válságban szintén módosult a franciák által vállalt szerep. Persze, éppen ebben az utóbbi kér­désben a párizsi magatar­tást az a szomorú tény is befolyásolta, hogy Libanon­ban egyre-másra raboltak el és tartottak fogva túszul franciákat. Az új kormány kezdettől fogva erélyes rendszabályo­kat hirdetett meg a terro­rizmus visszaszorítása cí­mén. A francia földön ha­gyományos bánásmódot az idegen politikai menekültek­dolgában felváltották olyan intézkedések, mint a basz­kok ismételt kiadása a spa­nyol hatóságoknak, arabok sorozatos kiutasítása, iráni­ak felelősségre vonása. Kü­lönösen Pasqua belügymi­niszter helyezte kilátásba a kemény kéz politikájának alkalmazását. A hatalmon levők épp azt vetették az előző, szocialista párti kor­mány szemére, hogy túl li­berális volt a gyanús külföl­diekkel szemben, s hogy ter­roristák ügyében is inkább csak alkudozott. Párizs mostani keménysé­ge a francia közvélemény nagy részének helyeslésével találkozik, hiszen a vak és kegyetlen terrortámadások általános felháborodást vál­tottak ki. A Le Pen nevével fémjelzett szélsőjobboldali mozgalom az idegengyűlölet új hullámának elindításával is fenyegetőzik. A baloldal a Jelek szerint nem tud tár­gyalási lehetőségekre utalni, hiszen a gyermekek és asz­szonyok gyilkosaival ki mer­ne-tudna alkuba bocsátkoz­ni? 0 Kibővül-e a GATT? Jövőre lesz 40 esztendős a bonyolult elnevezésű nem­zetközi gazdasági szervezet, a GATT. Ez tulajdonképpen többoldalú megállapodás a nemzetközi' kereskedelem szabályairól, amely a tagál­lamok vámtarifáinak egyez­tetését, kereskedelmi politi­kájuk összehangolását írta elő. Ha komolyan veszik, ak­kor a GATT valóban rendkí­vül fontos eszköz a világke­reskedelem harmonikus fej­lesztésében. Időről időre a GATT tag­jai tárgyalásokat folytatnak a vámok csökkentéséről. A legismertebb volt ezek közül az 1963-ban Kennedynek, az USA akkori elnökének kez­deményezésére létrejött „Kennedy-forduló". Napja­inkban is szükséges lenne egy újabb „forduló", s aho­gyan a magyar küldöttség vezetője, Veress Péter kül­kereskedelmi miniszter az uruguayi Punta del Estében, a GATT miniszteri értekez­letén kifejtette: az egyre erő­södő protekcionizmus visz­szaszorftásának, az export­feltételek megkönnyítésének egyetlen reális útja egy újabb GATT-forduló megin­dítása. Punta del Este minden bi­zonnyal úgy vonul be a GATT történetébe, hogy itt vetődött fel először konkré­tan mind a kínai, mind a szovjet csatlakozás lehetősé­ge. A kínaiak korábbi GATT-tagságukat felújítani szeretnék, a Szovjetunió, amely eddig nem volt a GATT-nak aláírója, előbb megfigyelőként kívánna részt venni a tárgyalások­ban. A szovjet jelentkezést elsőnek az USA utasította el, a miniszteri értekezleten a Közös Piac képviselője ugyanezt az álláspontot kép­viselte. A nyugati ellenérv: a szovjet külkereskedelem nehezen illeszkedhetne a GATT soraiban többségben levő tőkés országok gazdasá­gi rendjéhez. A szovjet gaz­daság méretei is aggasztják a nyugatiakat, mondván, hogy csatlakozása esetén csak éleződnének a GATT­on belüli ellentétek. Ezekre a nézeteltérésekre Punta del Este vitái külön is rávilágí­tottak. Jellemző, hogy az USA is, Franciaország is fe­nyegetőzni kezdett: hátat fordít a GATT-nak, ha azon belül a maga különleges kí­vánságait nem veszik figye­lembe. Pálfy József A Juhász Gyula Művelődési Központban SZABAS-VARRAS tanfolyam Indul kezdők részére. szeptember 24-én délután S órakor Részvételi díj: 500 Ft. Tanfolyamvezetö: Dr. Endrödl Andorné. Jelentkezni a helyszínen. Nem a munkahelyhez, beosztáshoz, hanem a munkához való jogot ismeri el az alkotmány Ezért, ne a munkahelyhez való ragaszkodást becsüljük meg. hanem a teljesítményt, még­pedig anyagi és erkölcsi értelemben egyaránt. Csak igv valósulhat meg a racionális munka­erő-gazdálkodás, különben felborulnak az érték­rendek, mert a keresetek továbbra sem tükrö­zik a végzett munkát. Ot évvel ezelőtt hang­zottak el e szavak egy szegedi pártaktívaülé­sen, ahol ismertették a városi párt-végrehajtó­bizottság akkori megállapításait a munkaerő­gazdálkodás tapasztalatairól, feladatairól. Azóta is — különösen a gazdálkodás külső feltételrendszerének változása, s belső okok miatt — gyakran esik szó a termelés feltételei között az emberi tényezőkről, a munkaerő- és a foglalkoztatáspolitika időszerű kérdéseiről. Ha vizsgáljuk a gazdálkodás, a gazdaságirányítás változásának hatásait, a munka- és az üzem­szervezés, az anyagi ösztönzés, a munkafegye­lem helyzetét, sohasem hagyjuk figyelmen kí­vül az embert. Nem, mert az eszközökben tár­gyiasult holt munkát az eleven munkaerő hoz­za mozgásba, és teremt új értéket. A munkaügy, mint a gazdálkodás szerves része, befolyásolója és következmenye is a gaz­dasági-társadalmi folyamatoknak. Ilyen értelem­ben a munkaerővel való gazdálkodás politikai kérdés is. Ezért tűzte a közelmúltban is ülésé­nek napirendjére a városi párt-végrehajtóbi­zottság a munkaerő-gazdálkodás helyzetének vizsgálatát. Ismét összegezte a foglalkoztatásban meglévő és várható feszültségeket, a Jelentkező új tendenciákat. Napjainkban, de holnap még­inkább, a munkaerő-állomány szakmai foglalko­zási, ágazati stb. szerkezetének alakulása Sze­geden is újszerű feladatok elé állítják nemcsak a vállalatokat, szövetkezeteket, intézményeket, hanem a területi, állami, szakszervezeti és más érdekvédelmi szervezeteket is. Gondoljunk csak arra, hogy a város lakossága tovább nő, a de­mográfiai hullámhegy éveiben született fiatalok munkaképessé válnak, s elhelyezkedésre várnak. A vállalatokat pedig létszámcsökkentésre kész­teti a gazdasági érdekeltség, s érezteti majd hatását az alacsony- hatékonyságú veszteséges egységek felszámolásáról hozott rendelet várha­tó hatása. Megállapította a többi között a párt-végre­hajtóbizottság, hogy a város lakossága a VI. ötéves terv időszakában 7900 fővel gyarapodott, s ez a tendencia folytatódik. A munkaképes korú népesség aránya növekedett, miközben csökkent az aktív keresőké. Ebben szerepe volt annak, hogy nőtt a tanulók, s mérséklődött a naponként ingázók, a nyugdíjkorhatáron túl foglalkoztatottak száma. Szeged foglalkoztatási szerkezetét a könnyűipar magas, a mezőgazda­ság alacsony aránya, s a nők magas foglalkoz­tatási színvonala jellemzi. A város munkaerő­helyzetére jellemző, hogy különösen az iparban, építőiparban, a szállításban és hírközlésben, va­lamint a kereskedelemben tapasztalható munka­erő-kereslet. Nőtt az első alkalommal munkába lépők, a szünidei, az alkalmi munkát, bedolgo­zást, mellékfoglalkozást, s a munkát kereső nyugdijasok száma. Gondot jelentett a városban a megváltozott munkaképességűek és az egy műszakos, könnyű, fizikai munkát, részmunka­idős foglalkozást kereső nők elhelyezkedése. A munkaerő-gazdálkodásban Szegeden is fi­gyelemre méltó a demográfiai csere, azaz, a nyugdíjazás miatt kilépők ifjúsági utánpótlása. Nem okozott gondot a pályakezdők számára a munkahelykínálat, hiszen a nyugdíjba vonulók száma meghaladta a munkába lépő fiatalokét. Például az elmúlt évben 2400 fiatal részére 2680 munkahelyet ajánlottak. Mégis volt feszült­ség, mert a munkát vállalók szakmai képesíté­se. felkészülése nem volt szinkronban a felaján­lott munkakörökkel. A jövőben várhatóan nő a nyugdíj mellett munkát vállalni szándékozók száma. Mivel állandóan csökken Szegeden az irodai munkakörök száma, mind nehezebb a gimnáziumi érettségivel rendelkezők elhelyezé­se. A vízügyi, az erdészeti és a művészeti szak­középiskolákban végzettek esetében pedig a túlképzés okozott túlkínálatot. Viszont, nagy volt az igény a szakmunkások iránt. Lényegesen több munkahely várta a szakmunkásokat, külö­nösen a lakatos, esztergályos, kőműves szakmá­ban, és az egészségügyi munkakörökben. Az utóbbiban tovább nő a munkaerő-kereslet, ha felépül az új klinika, az egészségügyi gyermek­otthon, a SZOT-gyógyüdülő. Nemcsak az ilyen és ehhez hasonló jelen­ségek érzékeltetik, hogy ma Szegeden egymás mellett létezik munkaerőhiány és munkaerő-fe­lesleg. A vállalatok többsége növekvő gazdasá­gi feladataikat, még mindig többnyire a lét­szám emelésével kivánják megoldani, bár jól tudják: a munkaerőforrás alakulása Szegeden ma már sem mennyiségben, sem szerkezetében

Next

/
Thumbnails
Contents